Fezejet
1 I | diplomáciát, hogy egy egész falut rá tudott bírni, hogy az ősi
2 I | jobban, hogy egy vármegyét is rá tudjon bírni, hogy az ősi
3 I | cserjéje az. Nem is volt rá legkisebb kilátás sem, hogy
4 I | ezt a házat inscribáltatta rá telkestől együtt.~A királyi
5 I | gallérjához.~– Kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudna például
6 I | állítanak elő, aki megesküszik rá, hogy a vád alá veendő Tanussy
7 I | vadmacska! De hát meglehet, hogy rá nézve ez a rozzant viskó
8 II | mit bámul az úr? – riad rá kategórikus kifejezéssel
9 II | előre ízlelheté, hogy mi vár rá Tuhutum vármegyében. A csendbiztost
10 II | mészkövekkel kirakva; de arra rá nem hajtat senki, akinek
11 II | titulusaimat! – rivallt rá Adalbert gróf a jámbor emberre,
12 II | ó épületet.~Ott sem várt rá semmi küldöttség, a kapu
13 III | nem, hanem a többi – felel rá a porkoláb.~(Tudniillik,
14 III | rendeleteimet; most nincs szükségem rá.~– Én meg a rabok szolgálatjára
15 III | évi praxis alatt ragadt rá annyi juridicai ismeret,
16 III | redőnyén. Valami követ dobtak rá – nem, „az” itt nem terem,
17 IV | Mikor aztán látja, hogy rá sem hederítenek, megint
18 IV | vagyok én? Micsoda? – rivallt rá mérgesen.~Hanem aztán mégiscsak
19 V | szép nóta! Ki emlékezik még rá?~De még alighogy belemelegedtek
20 V | elé az öklét, s az csap rá teljes erővel.~– No, még
21 V | nagy versengés támad, csak rá kell rántani azt az „ősapáink”
22 V | Bolond cigány! Ne kezdd rá mindjárt a Rákóczi-nótát,
23 VI | Mi vagy te? – horkantott rá Decebál. – Homo regius?
24 VII | ánglia-kertben, ahol már nem lehetett rá látni a kastély ablakaiból.~
25 IX | ilyen kreaturára még csak rá is nézzen!~– Hát ez micsoda
26 IX | utána mehet, ha ez kisül rá!~– Hát micsoda?~– A bizony.
27 IX | tanúnk, aki megesküszik rá, hogy Decebál estétől reggelig
28 IX | kászuba. Nem emlékezem rá, hogy lett volna egy nap
29 IX | fejét megfájdítsa. Marad rá akkora birtok, hogy nyolc
30 IX | magának.” – Lesz gondom rá, hogy kiválasszak a számára
31 IX | egyet-mást. Hanem aztán rá ne szedjen ám a számadással.~–
32 X | valókkal ő nem is társalkodik. Rá nézve csak az létezik, ami
33 X | képezték. Még azokra is rá fogok találni, s akkor kétségtelenül
34 X | az ősapját? Emlékezik még rá?~– De inkább a saját nevemet
35 X | iszákomban. Ha megszomjazom rá, lemegyek a kúthoz. Csak
36 X | a zsebébe. S azt mondta rá:~– Jól van, barátja az erénynek.
37 XI | összetalálkozik? – Majd megfelel rá az idő.~Hanem azért nem
38 XI | ellenben alapos reménység van rá, hogy a maga Chiron Centaurusának
39 XI | Emmácskának, s krétával rajzolni rá a diktált betűket, ami ha
40 XI | vakarózni.~– Ugyan Emma! – kiált rá az anyja. – Ne húzd fel
41 XII | kancelláriának olyan nagy gondja volt rá, hogy valaki, bolond fővel,
42 XIII | oldalánál. Pedig hát nem érdemes rá olyan nagyon várni; mert
43 XIII | nagy hirtelen, megiszik rá egy nagy pohár vizet, azzal
44 XIII | egy vendég soha még csak rá sem néz, nemhogy megszólítaná.~
45 XIII | nagyobb figyelmet fordított rá.~– Hallja maga, Móric bácsi;
46 XIII | Már meg táncol.)~Nem volt rá nézve többé az a dombocska
47 XIII | Csak a Jancsi vigyázzon rá, hogy fel ne áztassa a lábát
48 XIV | inkább volt, aki feleljen rá.~Már hetek óta járta a falvakat
49 XIV | kártyázószobákig. Most még arra sem ért rá, hogy az Emmácska haját
50 XIV | sem ült enni, arra sem ért rá), akkor riogatott a gyerekre,
51 XIV | tisztelendő Horkázi úr fog rá felügyelni. Az pedig legutolsó,
52 XV | Hol hagytad? – rivallt rá kategorikus hangon az asszony.~–
53 XV | mondtam-e én kendnek – rivallt rá a pandúrhadnagy –, hogy
54 XV | határjárás, hajdúkáplár húzzon rá tizenkettőt azzal a mogyoróhájjal.~
55 XV | Bakala Peti nem figyelmezteti rá, hogy siessen a csézához,
56 XVI | fogsággal, koplaltatással rá nem bírhatta senki, hogy
57 XVI | Maradj, te gyáva! – riadt rá a pajtása.~– No, Emma.~–
58 XVII | reggel fölkelt; ezért ragadt rá az „Elszler Fanfan” név;
59 XVII | francia proverbe-et tudott rá alkalmazni.~– „Ha ti tudnátok,
60 XVII | ferdén áll. Az arca nem való rá, hogy egyáltaljában valami
61 XVII | bajadér kacér tekintetet vet rá, elpirul, és lesüti a szemeit.
62 XVII | Pelinetta becsvágyát. Ez rá nézve valami ínyencség:
63 XVIII | legelőször is az vezetett rá, hogy meghallottam énekelni.
64 XVIII | valamit.~– Gondoltam ki rá valamit. A tiszttartónének
65 XIX | kergette, görrel dobálva rá, még a szavát is hallotta: „
66 XIX | Inkább úgy tekingetett rá, mintha félne tőle.~Manó
67 XIX | korsó?~– Nem találsz te arra rá magadban – szólt a mama.~–
68 XIX | S aztán kártyát vetnek rá: vajon kijön-e?~Az útban
69 XIX | Holott még azok sem ismertek rá, akik a tegnapi alakját
70 XIX | itt ugyan nem találhatnak rá. Tegnapelőtt ilyenkor este
71 XIX | egész teljében ragyog le rá a sápadt zöldes égről ez
72 XIX | Adjátok becsületszavatokat rá.~– Én megígérem, de becsületszavamat
73 XIX | becsületszavamat nem adhatom rá – mondá Fanfan.~– Én becsületemre
74 XIX | Csak Don Juan nem állt rá semmi alkura.~– Nem! Kedves
75 XX | S te mivel feleltél neki rá?~– Egy citromtökkel. Tudom,
76 XX | az átgázolás. Ordíthatott rá a kertész, ahogy tetszett,
77 XX | kertész, ahogy tetszett, rá sem ügyelt.~A kastély nagy
78 XX | Lizandra, mikor nem ügyeltek rá, egy szálat szakított ki
79 XX | kimenetelűvé tetted, az nemcsak rá nézve üdvös, de rám nézve
80 XX | csak pár szót válaszolt rá.~– Nem tudok németül.~Ez
81 XX | már igazán éhes kezdett rá lenni.~(– Abbul pedig nem
82 XXI | a dolgozószobában fog rá várni.~A Matyi egyike volt
83 XXI | Debrecenig. Ügyelni fogsz rá, hogy valami baj ne érje;
84 XXI | aludni megy, s nem lehet rá vadászni. Aztán már az egész
85 XXI | is a lelkemadták! Idézték rá a költő versét. De az örmény
86 XXI | amikor legtöbb szükség van rá.~S aközben csalfán odamosolygott
87 XXI | Héj te, Petykó! – kiáltá rá Decebál. – De felvadászcsizmáztad
88 XXI | a házból örök időkre, s rá ne jöjjön valaki az igazi
89 XXI | tett orcáját. Csókot akart rá flastromul kapni.~De Sára
90 XXI | utálatos Jancsi beszélte rá bizonyosan, aki egészen
91 XXI | felségsértési actust, de nem volt rá bizonyítéka. Bakala Peti
92 XXI | kéri, hogy emlékezzék meg rá, hogy van igazság a földön,
93 XXII | Decebál. – Nem emlékezem én rá, hogy kértem volna őfelségétől
94 XXII | vadászni.~– Figyelmeztetem rá, kedves urambátyám – jegyzé
95 XXII | feltörött a sarka, nem húzhat rá csizmát; ez papucsban ment
96 XXII | maradtam, s nagy szükségem van rá, hogy vele beszélhessek.
97 XXII | engedelmeskedni, kényszeríteni rá – mondá hivatalos felgerjedéssel.~–
98 XXII | rámáikból komoran néztek rá. Azok között volt egy, a
99 XXII | Loco „porkoláb”) – rivallt rá Decebál. – Rab vagyok. A
100 XXII | hogy per kend kiáltott rá.~– Hát kend mit akar itt
101 XXII | hírhedett tudós oda sem nézett rá; elfordult tőle.~– Csak
102 XXII | ajtón, Decebál széket emelt rá.~– Be ne jöjj, ha az életed
103 XXII | korbul kelt paksamétába, de rá sem hallgatott. A saját
104 XXII | Gárdistánál?”~– Ott – felelt rá Csunkó Náci, s végezve hivatalos
105 XXIII | reggelén korán nyitották rá az ajtót. Megint a főfiskus
106 XXIV | jön.~Decebál azt mondta rá:~– A lelkemből beszélsz,
107 XXIV | eltéve. De nem találnak rá. Már az aranysisakot is
108 XXIV | Ne ordíts! – horkanta rá Decebál. – Nem kitrombitálni
109 XXIV | járjon el a szád! – dörmögött rá Decebál restelkedve. (Az
110 XXV | kiejtéssel adják, akkor az rá nézve törökül van. Végre
111 XXV | az ügynök, s azt mondta rá nagy flegmával:~– Very well.~
112 XXV | táblabíró úr! – förmedt rá kegyetlen haraggal. – Akinek
113 XXV | mint aki azokat, akikre rá nem néz, nemlétező embereknek
114 XXV | tolmácsolom neki, mert még rá talál állni.~Decebál futott
115 XXVI | érkezett, amire kívülről rá van írva: „terhelve száz
116 XXVI | ragyogását.~De nem kevésbé orrolt rá Sára asszony. Annak sem
117 XXVI | szavainak, hogy az visszamordult rá a ló hasa alól:~– No hát
118 XXVI | nádpálcáját, s arra tette rá a kalapját; most még jobban
119 XXVI | hát csak áldd, van okod rá! – kiálta mérgesen Sára
120 XXVII | annak nagyobb szüksége volt rá.~Különben Manó a legkeményebb
121 XXVII | a beszédben, nem szorult rá, hogy az írásba pislogjon,
122 XXVII | mellé a hintóba; míg végre rá hagyta magát vétetni Manó,
123 XXVII | éjjel-nappal fel fog ügyelni rá.~Erre aztán olyan dühös
124 XXVII | Különben nem szedhették volna rá ilyen otromba módon.~Amint
125 XXVII | marad a hintónál, s ügyel rá, hogy a kisasszonyka valahogy
126 XXVII | kee itten, oszt vigyázzon rá, hogy a kisasszonyka meg
127 XXVII | mert meghótt! – mondá rá igazi debreceni flegmával. –
128 XXVIII | hányt, a másik megesküdt rá, hogy Szekszárdon látta
129 XXVIII | vissza ne emlékeztek volna rá alacsony tolvajságot, csalárd
130 XXIX | társaságot, azt mondták rá: „Hisz ez Sobri Jóska!”~
131 XXX | Tűzhalomra, ott várt azután rá a forró víz, amibe az ujját
132 XXX | a citatoria, s alig ért rá az ember körülnézni, már
133 XXX | engedte ezt meg?~– Nem kértek rá engedelmet, instálom alásan:
134 XXXI | selyempillák mozdulatlanul borulnak rá az arcra. – És mégis mindenkire
135 XXXI | regényhős vagyok, azt felelte rá: „Tudom, írt is rólad egy
136 XXXI | még mindig igényt tartasz rá?~– Odaadnám érte az egész
137 XXXI | magam. Én is kíváncsi lettem rá.~– És azután, ha csakugyan
138 XXXI | igazán.~– Becsületszavadat rá.~– Azt.~Kézszorításos parola
139 XXXI | okvetlen felébred, még nem volt rá eset, hogy ezt elaludta
140 XXXI | gondolkozás nélkül, sietett rá felelni az álombeszélő.~–
141 XXXI | rostaszemein. Manó nem ért rá tudakolni, hogy mi az; csak
142 XXXI | Ami igaz, az igaz – felelt rá Manó, s aztán átvéve az
143 XXXII | kedvem volna sírva fakadni rá.~– De mindjárt olympi derű
144 XXXIII | hogy ég az arcom? Tedd rá a kezedet.) Mindennap hallani
145 XXXIII | nekem mondják, válaszol rá a rézfüggöny. Az okosabbak
146 XXXIII | bírhassalak!” – Egyéb okom is van rá. – Ma kaptam levelet az
147 XXXIII | életben elfoglalt, az én címem rá nézve egy rákseb, belehal,
148 XXXIV | ugyan kíváncsiak voltak rá. Vajon csakugyan Sobri Jóska
149 XXXIV | hátába állt.~– No, hát gyújts rá, fiam, ott a pipa. Micsoda?
150 XXXIV | mutogattak; azt mondták rá „kontesz”. Aztán beszéltek
151 XXXIV | megszégyenítéssel ösztönöztél rá, hogy tudatlanságombul kivetkőzzem.
152 XXXIV | hogy szinte visszhangzik rá az égboltozat, ahonnan a
153 XXXIV | Szerafim serege felelget rá vissza. Nem félig nyitott
154 XXXIV | közt legbecsesebb lehetett rá nézve az a magasztalás,
155 XXXIV | mellékszobában még dörmögött rá, duzzogott; amint az ajtó
156 XXXIV | felköszöntést, de nem akart rá vállalkozni.~– Ha én valakit
157 XXXIV | dicsérjek: arra nem visz rá a lelkem.~Ez olyan fennhangon
158 XXXIV | ott a macskaasztalnál”, rá sem hallgattak. Bornak,
159 XXXIV | Azonban mégis minden oldalról rá jött az alapos cáfolat:~–
160 XXXIV | van. Elég volt! – mondá rá Decebál.~– Nem. Kérem! Halljuk –
161 XXXV | Az nem igaz.~– Emlékezzél rá, hogy azt a nevetséges exament,
162 XXXV | mademoiselle figyelmezteté rá, hogy a Fraulein is semlegesnemű.~–
163 XXXV | ember akárhonnan nézett rá, mindenütt a szemébe nézni
164 XXXVI | senki, mert nem szolgáltam rá. Most sem vétettem semmit.
165 XXXVI | bemehetett.~Alig ismert rá a városra a nagy égés után.
166 XXXVI | naphoz”. Dabajkó úrra is rá lehetett találni, de nem
167 XXXVI | Természetesen.~– No, hisz ott rá nem talál a famíliája, ahol
168 XXXVII | ön a leányomat? – rivallt rá még az ajtóból.~A jámbor
169 XXXVII | s nem volt más felelete rá, mint „kolosszál!”~– Kolosszális
170 XXXVII | felbillentünk. Hát nem jött ön rá arra a gondolatra, madame,
171 XXXVIII| egészet potom áron, ha örökbe rá lesz hagyva. Megelőzni helyes
172 XXXVIII| de azért nemigen akadnak rá a mai nap amateurök. Leszállt
173 XXXIX | otthagyta nála, megtanította rá, hogy kell vele bánni; vadludat,
174 XXXIX | hogy a bivaly nem láthatott rá többet.~Akkor aztán az őslény
175 XL | Fügefalevelet tettem rá. – Fügefa levele, gyógyíts
176 XL | hagytak neki békét addig; amíg rá nem mondta, hogy megütötte;
177 XL | neked meg kell esküdnöd rá, hogy igaz.~– Jajaj! Esküszöm,
178 XL | meglepetés bámulatával tekintett rá.~– A másik ott fekszik a
179 XL | éjszakára mennyezetet húzok rá gyékényből, meg szúnyoghálóból.
180 XL | csodatételnek a nyitját. Emlékezel rá, Manó, mikor még Emma voltál,
181 XL | fényével, s ideszállítá rá, kik őt magasztalják: az
182 XL | lett esketve. Aki kíváncsi rá, most is megláthatja. Ott
183 XLI | kizáratni abból a világból, mely rá nézve olyan volt, mint az
184 XLI | Majd meglátom – felelt rá Decebál nagy langyosan.~
185 XLI | arra való, hogy mindenki rá vadásszon, s ő meg ne védhesse
186 XLI | egyedül maradt, akkor jött rá az a sivatag érzés, hogy
187 XLI | jöttem, hogy válaszoljak rá.~– Minő felhívásról beszélsz?~–
188 XLI | uramat?~– Meg… – felelt rá röviden Belizár.~Sára szédelgősen
189 XLI | Jól van. Más okod volt rá. Én azonban ezt az okot
190 XLII | akkor meg ijedten néznek rá, azt mondják, megbolondult;
191 XLII | pedig Sára asszony vette rá e nagylelkűségre.~Így aztán
192 XLII | hónappal hamarább szánta volna rá magát a földesúr, hogy a
193 XLIII | honvédtüzérek éljent kiáltottak rá. Lizandra tapsolt neki!
|