Fezejet
1 I | okokból szoktatta magát hozzá).~S ebből a vendégre nézve
2 I | kavicsozott utat csináltassak hozzá a parkomon keresztül. Ezt
3 I | jelent, mint „Tanus”; a hozzá ragasztott „oba” pedig csak
4 I | a köteleit; szépen szól hozzá, elkergeti mellőle a rossz
5 I | odalép a jó ember, beszél hozzá részvéttel, rokonszenvvel.
6 II | bíróhoz, hogy jöjjön le hozzá.~Feltűnő, hogy őexcellenciája
7 II | a szemöldöke is segített hozzá. Ehhez a nótához danolni
8 III | hajdúnak, hogy küldje be hozzá a várnagyot.~– Van valaki
9 III | Bizony instálom, nem szokott hozzá a fejem, otthon mindig süveget
10 IV | indzsellér úr! – köszönte be hozzá Dabajkó úr. – Ejnye, de
11 IV | megigazítani. Új zár kellene hozzá.~– No, majd azt is megigazítom
12 V | felgördítették a két hordót; akadt hozzá segítő kéz elég.~– No mármost,
13 V | játszóasztalt, s közel volt hozzá, hogy azt a marék aranyat,
14 VI | Pozsonyból, s mindenütt csináltak hozzá alkalmilag új verseket;
15 VI | pláne énekelni, mit szólna hozzá a mai civilizált sajtó?~
16 VII | pajtást többet, aki úgy hozzá illenék, mint a drágalátos
17 IX | nyelvű mondásokat intéztek hozzá, s ha kezet csókoltak neki.
18 IX | cimbora, csak ne hazudj hozzá semmit!~– Hát megnémuljak?
19 IX | nem mer kérdezősködni, és hozzá egy szaktudóst, aki ezt
20 IX | megvénüljön. Hát, mit szól hozzá?~– Azt, hogy biz ez erős
21 X | unja a tudományos dolgokat, hozzá se nyúljon ehhez a fejezethez,
22 X | kellett kivájnom, elég volt hozzá a saját testi erőm és rabszorgalmam.
23 X | bizalmas szavakat dörmögé hozzá:~– Ugyan, édes galambom,
24 XII | legfiatalabb aljegyzőt exmittálták hozzá, hogy tudassa vele a gyűlés
25 XIII | csak nyálazót adunk nekik hozzá. Ha egy esztendőben elveri
26 XIII | Persze. Hiszen jussunk van hozzá. Nekünk pallosjogunk van.
27 XIII | nekünk cigányunk is, aki tud hozzá. – Óh, nekünk nagy erőnk
28 XIV | hogy hát a paraszt mit szól hozzá, bizony nem kérdeztük.~Hanem
29 XIV | rézkaput törd be, aki tudsz hozzá: a nép kemény szívét! –
30 XV | jött, s oda akart rohanni hozzá. De Horkázi úr visszatartóztatta.~–
31 XV | keresztül felszivárog a hír hozzá. Nagy dér-dur fog következni
32 XV | és senkinek semmitféle hozzá intézett szavára nem ügyelt.~
33 XV | magának. No! Fogjon csak hozzá szépen.~Az Emmácska szégyenlősen
34 XVI | piros ruháját, s odasietett hozzá.~– No, te szép dolgot csináltál
35 XVI | mindennap; meg egy „pikó” hozzá. Aztán az a boldogabb, aki
36 XVII | csücsörgő ajkak, finom orr, hozzá franciás bajusz és az alsó
37 XVII | a panasszóra odafordult hozzá Szaniszló, s ravasz hunyorgással
38 XVIII | én a partról áthajítottam hozzá egypár vadgesztenyét. A
39 XVIII | orrom vére. S még kacagott hozzá a kis boszorkány.~A doktor
40 XVIII | meghódítani. Ha én odajuthatnék hozzá, mikor egyedül van, hát
41 XVIII | vagy!~– És még a parfüm hozzá! – nevetett a két nagybátya.~–
42 XIX | só meg egy kis tűz kell hozzá. Útbaigazítást csak pásztoroktul
43 XIX | Kapott egy nagy fakanalat is hozzá. Soha életében így jól nem
44 XIX | magamhoz.~Manó visszatért hozzá.~– De hát aztán nem félsz
45 XIX | egész alak, a többi csak hozzá tartozandó mellékesség.
46 XIX | szánva.~A nagyszemű mindjárt hozzá akart fogni. Cérnát fogott,
47 XIX | lesz.~Csak egy hiányzott hozzá, – nem volt kenyér.~Manó
48 XIX | teleszedte a tányérját belőle, hozzá sem akart nyúlni:~– No,
49 XIX | illatos ágyba. Egy dologhoz hozzá volt szokva – még leánykorából –,
50 XX | volt itt? Mi a bolond ütött hozzá, hogy őróla a legédesdedebb
51 XX | akarsz menni?~– Egyenesen hozzá.~– Minek?~– Hogy megmondjam
52 XX | kertészlegényének szabad bejárata volt hozzá; annak nézte.)~Manó pedig
53 XX | van ez a levél; vidd oda hozzá, add át neki. Mondjad, hogy
54 XX | fel a fiút.~– Magam megyek hozzá. Ráijesztek, hogy utánajött
55 XX | meglátod, hogy kedvet kapsz hozzá.~– Alig hiszem.~Lizandra
56 XX | szerződést tőlem odaviszed hozzá. Várj, még aláírom.~Az asszonyság
57 XX | vagy ezt is visszavinni hozzá?~Még gondolt valamit, de
58 XXI | komornyikjának, hogy küldje hozzá a Matyit – a dolgozószobában
59 XXI | Ugyan, hogyan kezdesz hozzá?~– Még nem tudom, de majd
60 XXI | pensionatus tisztek, azok eljárnak hozzá délutánonkint preferáncozni:
61 XXI | conjecturákat ne kössön hozzá.~Tehát ez így lett kimesterkélve.
62 XXI | Hanem egy föltételt kötök hozzá.~– Kérem.~– Nem bánom, ha
63 XXI | engemet is csukjanak oda hozzá.~– Ah! – Adalbert grófnak
64 XXI | szép délután csak betoppan hozzá a felesége, s azzal az édes
65 XXII | biztosnál. Mikor átvittem hozzá az aktákat a registraturából,
66 XXII | prófuntot; cinkanalat is hozzá.~Evőszerei azonban voltak
67 XXII | porkoláb alakja sántikált be hozzá, hanem egy „vármegye uráé”,
68 XXIII | Megint a főfiskus jött be hozzá.~– Látod, látod, barátocskám,
69 XXIII | nagy vánkos, kis vánkos hozzá, selyempaplan, mind tiszta
70 XXIII | odaálltam a szekrényem elé. Aki hozzá próbál nyúlni, bizony betömöm
71 XXIII | fiatal feleséget is becsukják hozzá a börtönbe. (Ha ez divatba
72 XXIII | Anonymus urat, s küldje ide hozzá.~– Nem kell azt kerestetni,
73 XXIII | ötven esztendő kellett volna hozzá rendes perlefolyás szerint,
74 XXIV | fejsze és fűrész kellett hozzá, hogy azokat valahogy szétválaszthassák;
75 XXIV | ez az üst a cölöpfalhoz hozzá volt támasztva, az a taplószerű
76 XXIV | Semmi kétség nem férhet hozzá többé!~Decebál az érzelmek
77 XXIV | 1100-beli divatot viselte) hozzá volt csatolva a férje övéhez,
78 XXIV | a sírüreg nyílása elé.~– Hozzá ne próbáljon nyúlni senki
79 XXV | Londonban. Mi dolga volt ott?~Hozzá kellett folyamodni szépen,
80 XXV | Tökéletes volt: nem fért hozzá semmi kétség, hogy Albion
81 XXV | Decebálnak, s valamit mondott is hozzá, amiből Decebál azt vélte
82 XXV | megszólalt.~Ugyan mi üthetett hozzá, hogy egyszerre olyan nagy
83 XXV | koponya is mellékeltetnék hozzá.~Thonuzóba koponyája!~Már
84 XXV | előadott.~– No, hát mit szólsz hozzá? – erőlteté a makacsul hallgatót
85 XXV | egymást érték, s így szólt hozzá halkan:~– Azt mondják, hogy
86 XXVI | tudod, hogy miért nem nyúlok hozzá ehhez a pénzhez. Visszaküldöm
87 XXVI | coetus előtt.~– Mit szóltok hozzá?~– Küldd vissza, ahonnan
88 XXVI | beszél róluk. Ha jön valaki hozzá, megnézni a százezereken
89 XXVII | tartozó legáció volt. Még hozzá az a rossz híre járt, hogy
90 XXVII | iskolamestert hajdan.) S még hozzá van két filiája (nem a papnak,
91 XXVII | valamennyi viseli. Jön még hozzá egy vászonkuffer, másként „
92 XXVII | magában. Majd jövőre csinál hozzá az eklézsia kerítést.~A
93 XXVII | brinza, meg érett túró és hozzá savanyúvíz elég. De hogy
94 XXVII | nótákat, a praeceptor fújta hozzá a kontrát, Manó az áltust.
95 XXVII | két levelet, már jött be hozzá a rektor a praceptorral.
96 XXVII | töltött kulacsból, dalolva hozzá az ősi ritmust.~„Tiszántúl:~
97 XXVII | Világlátó, akkor lássunk mi is hozzá, hogy öltöztessük fel a
98 XXVII | debreceni cívisgazdák viselete. Hozzá lapos, keskeny karimájú
99 XXVII | eszük, hogy nem tartották hozzá a hátukat.~Ebből lett egy
100 XXVII | felkötött kenderszakállal; van hozzá egy káromkodó hajdú; egy
101 XXVIII | hordtak hetedhét országból hozzá az ismerősei a kóbor ifjú
102 XXVIII | agyba-főbe, s vitézség kell hozzá, hogy utat tudjanak maguknak
103 XXX | számtalan levelet röpített fel hozzá Pozsonyba, amiket ő mind
104 XXXI | alatt tart. S nincs az a hozzá intézett kérdés, amire olyan
105 XXXI | szeméremsértő szót ne intézzen hozzá, mert az első szónál, az
106 XXXI | mindenkire ráismer, aki hozzá szól, pedig ha csak lopva
107 XXXI | furcsa kérdést intéztem hozzá, hogy mondja hát meg, ha
108 XXXI | Még egy kérdést intéztem hozzá: találja ki, hogy ez a vékony
109 XXXI | előre, hogy Manó ma eljön hozzá?~ ~Még aznap
110 XXXII | csitt! ne tovább). Elég az hozzá, hogy ez a titokteljes szereplés
111 XXXIII | olyan adomány, tehetség kell hozzá, mint a színjátékhoz. Hiába
112 XXXIII | hogy én azt szeretem, hogy hozzá hűséges maradok, hogy semmi
113 XXXIII | kezét, s halkan suttogott hozzá.~– És hátha a templomban
114 XXXIV | állat, s vagy odasimult hozzá, vagy elszaladt előle.~Mikor
115 XXXIV | maradt egy jámbor lélek, aki hozzá húzódott: Dorkó nénő. Ezt
116 XXXIV | Jancsit. Egyszerre odafordult hozzá, hátat mutatva az illusztris
117 XXXIV | de amit az emberek tettek hozzá, az mind gyarló, emberi
118 XXXIV | tőle Manó.~– Mert nincs hozzá való monéta. A szegény tűzhalmi
119 XXXIV | nagyon megörült, mindjárt hozzá is látott. Hogy könnyebben
120 XXXV | belépett. Nyilván nem ért hozzá.~– Itt vagyok, apám.~– Nem
121 XXXV | Nem volt fogékony kebel hozzá.~– Engem semmiféle iskola
122 XXXV | Úgy hiszem, hogy van jogom hozzá. S talán szabad azt a kérdést
123 XXXV | a természet jogot adott hozzá, hogy velem foglalkozzanak?
124 XXXV | megérteni.~– Mert nem értesz hozzá! Azt nem is kívánja tőled
125 XXXV | a fogait is csikorgatta hozzá.~– Kérlek! Vidd előlem ezt
126 XXXV | mademoiselle nem értett hozzá. Azután a fürdőszobába vezetteté
127 XXXV | tett mondásra nyitott be hozzá Sára asszony.~Már a tekintetéből
128 XXXV | szemei olyan szépen forogtak hozzá, hogy szív legyen, aki annak
129 XXXVI | I-ben.~Manó sietett fel hozzá. Benyitott a szobájába,
130 XXXVI | ugye? No, hát csak kezdj hozzá, hogy rögtön valami munkához
131 XXXVI | hallod! Amelyiknek gyomra van hozzá, annak esze nincs hozzá,
132 XXXVI | hozzá, annak esze nincs hozzá, amelyik meg értené, az
133 XXXVI | No, hát akkor gratulálok hozzá. Persze szökik?~– Természetesen.~–
134 XXXVI | csak lélekvesztőn lehet hozzá jutni. Már most is népes
135 XXXVII | nádiveréb-fiókkal. Mi kell még hozzá? „Egy nagy bogrács, hat
136 XXXVII | s akármi nyelven szólsz hozzá, azt feleli: „Süket vagyok!”
137 XXXVII | borotválkozik-e? Betört hozzá.~Az pedig éppen borotválkozott.~–
138 XXXVII | madame. Én vezetem önt hozzá. Együtt megyünk oda. Megállj,
139 XXXVII | elmerülve, mikor betört hozzá az ellenséges hadosztály.~
140 XXXVII | kell változni.~– Menjünk hozzá most együtt mind a négyen,
141 XXXVII | dandár be lett bocsátva hozzá. Mind jó ismerősök; de különösen
142 XXXVIII| Thonuzóba-kincsekhez is hozzá lehetne nyúlni! Azzal egyszerre
143 XXXVIII| még csak vissza sem tért hozzá, s csak egy értékes darabot
144 XXXIX | nőtt fel, ahol nem fértek hozzá, hogy levagdalják az ágait
145 XXXIX | pelikánok olyan közel jönnek hozzá, hogy szinte megcirógathatná
146 XXXIX | akinek szárnyat adott, hogy hozzá felemelkedhessék; egy más
147 XXXIX | fejezni a rémületet, aztán hozzá azt a két cudar, fertelmes
148 XXXIX | szegény állatot, s odament hozzá. Térdére vette a nagy nehéz
149 XXXIX | orrával, s beszélgetett hozzá:~– Tehenkém! Bivalykám!
150 XXXIX | cukor helyett mézet kapnak hozzá. Kávéskanál is van, apró
151 XXXIX | azt tette, hogy odajött hozzá. Olyan bizodalmas alázatos
152 XXXIX | azt sem tudta, ülni kell-e hozzá vagy térdelni. De szépen
153 XL | s aztán hangosan dalolni hozzá: „Megvágtam az ujjam, de
154 XL | ütnék a távolban a taktust hozzá.~Lizandra egy jó szál fűzfavesszőt
155 XL | is megmutatta, hogy van hozzá való ereje, csak egy kissé
156 XL | halászlevet, nagy karéjokat szelve hozzá a fekete rozskenyérből,
157 XL | is sütött ki. (A kemencét hozzá Mántay készítette a parti
158 XL | esküvőtöket.~– De hol veszünk hozzá papot? Embert csak lehetett
159 XL | pap is, csak templom volna hozzá – jegyzé meg Pados András
160 XLI | Az árjegyzék is oda volt hozzá mellékelve. Az utóbbit Sára
161 XLI | megragadva. – Közel volt hozzá, hogy azt megcsókolja.~–
162 XLI | pedig egészen közel lépett hozzá, s most már forró, suttogó
163 XLI | harmatos fűbe.~Belizár lehajolt hozzá, hogy fölemelje.~– Kelj
164 XLII | foglalkozását gyakorolná hozzá közelebb eső téreken. Azt
165 XLIII | bombáikkal: most nappal kezdtek hozzá.~Nappal aztán a távcső olyan
|