Fezejet

  1 I     |            megengedi.~Ponthay Adalbert gróf éppen ilyen szenvedélyes
  2 I     |                minden ambíció; akkor a gróf csak szenvedélyes kertész.~
  3 I     |                járja.~Ponthay Adalbert gróf a szokottnál magasabb termet,
  4 I     |               éppen azért jár Adalbert gróf mindig fedetlen fővel, még
  5 I     |             sipkáját a fejére Adalbert gróf, s a dókája két mellékzsebébe
  6 I     |               egy provincia! – mondá a gróf, s bosszúsan rugdalt széjjel
  7 I     |              főispáni székre.~Adalbert gróf most nagyot akart mondani.~–
  8 I     | őexcellenciájának az ára?~Azonközben a gróf egyre sikamlósabb ösvényeken
  9 I     |                 Regardez ça! – mondá a gróf, egy árvafűz árnyékába helyezve
 10 I     |                an! – ismétlé németül a gróf, keserves büszkeséggel.~
 11 I     |              harmadik nyelven Adalbert gróf.~– Már én ezer bocsánatot
 12 I     |           partie honteuse! – mormogá a gróf, nagyot köpve.~– De hát
 13 I     |         összeszorítá a száját Adalbert gróf, úgy, hogy az ajkai egészen
 14 I     |          Bécsbe visszatérjen.~Adalbert gróf meglepetve csettentett az
 15 I     |              szavamba kerül odafenn.~A gróf mind a két kezével megszorítá
 16 I     |             vármegyére – szólalt meg a gróf, felhívatlanul, önkéntesen.~–
 17 I     |             vármegyét – kezdé Adalbert gróf. – Nyughatatlan egy nemzet.
 18 I     |                  döcögé közbe Adalbert gróf.~– Ez aztán kellemetlen
 19 I     |       politikus volt. Ponthay Adalbert gróf úr őexcellenciája ugyanazzal
 20 II    |              amelyben Ponthay Adalbert gróf úr őexcellenciája részesül
 21 II    |               utazók számára. Adalbert gróf hintaja egyszerre mintha
 22 II    |         veszedelem, azt tette Adalbert gróf, hogy előrántotta a selyem
 23 II    |      kategórikus kifejezéssel Adalbert gróf.~A hangjáról aztán ráismer
 24 II    |               a muslicájának!~Adalbert gróf nem állhatta tovább a dicsőséget,
 25 II    |           gyakorolni.~Ponthay Adalbert gróf pedig ebből a fogadtatásból
 26 II    |             volna. De Ponthay Adalbert gróf nem volt régi római; azért
 27 II    |    titulusaimat! – rivallt rá Adalbert gróf a jámbor emberre, amidőn
 28 II    |              ide – csúfságból.~Ponthay gróf nem ügyelt a rongyos moréra.
 29 III   |             kilökni az utcára. Ponthay gróf is jól ismeri.~– No, hát,
 30 III   |               lakhatik ottan?~Adalbert gróf csengetett (csengettyűt
 31 III   |           viselek a szobában.~Adalbert gróf becsengette a szolgálattevő
 32 III   |           meleg lesz idebenn – mondá a gróf–, hogy megüti az embert
 33 III   |        felugorva az asztaltól Adalbert gróf, s odasietett az ablakhoz.~–
 34 III   |            magát! Hátha egy petárda.~A gróf nem hagyta magát visszatartani.~–
 35 III   |                illustrissime – mondá a gróf –, most kezdünk el hát majd
 36 XII   |         mindjárt kitűnik, hogy Ponthay gróf kijátszotta az egész taktikát:
 37 XII   |        felvonulásban.~Ponthay Adalbert gróf igazán előkelő alak volt
 38 XII   |                volt.)~Ponthay Adalbert gróf engedte nekik, hogy hadd
 39 XII   |          tudatni fog.~Ponthay Adalbert gróf ezt is helybenhagyta, s
 40 XII   |                után – folytatá Ponthay gróf. – A tripartitum világosan
 41 XII   |                rájuk csukassa.~Ponthay gróf vette észre a megzavarodást,
 42 XVII  |                Ez meg Ponthay Adalbert gróf.~Így szokták ők egymást
 43 XVII  |                mind vadászik. Adalbert gróf is otthagyja Tuhutum vármegyét
 44 XVII  |    fácányvadászat volt, amiben az öreg gróf nem szokott részt venni;
 45 XVII  |            Csitt! – vezényelt Adalbert gróf. – Nem kell a gyermekeknek
 46 XVII  |              döccentett közbe Adalbert gróf.~– Nono! Öreg, csak semmi
 47 XVII  |              zár alatt áll, s Adalbert gróf a sequestri curatora, ő
 48 XVII  |                után a vagyona Adalbert gróf családjára marad, és így
 49 XVII  |           tudja, hogy Ponthay Adalbert gróf nagy „szerző”. Az unokaöccsei
 50 XIX   |        nevezetes kastély; Pontaligethy gróf kastélya.~– Akkor meg éppen… (
 51 XX    |          Beledobta a tóba a méltóságos gróf úrfit.~– Hát nem jól tettem?~–
 52 XX    |               hogy ha ezt a méltóságos gróf meg a kegyelmes grófné megtudja.~–
 53 XX    |               hamar?~– Oda jöttek be a gróf urak a tiszttartóhoz, újra
 54 XX    |               öltöztetni, kimosdatni a gróf úrfit.~– Ivott sok tóvizet?~–
 55 XX    |             itten. Az a fekete bajuszú gróf már hajnalban kitárta a
 56 XX    |                folyosón végig, egész a gróf hálószobájának az ajtajáig,
 57 XX    |                volt előtte kinyitni.~A gróf a saját lakosztályában a
 58 XX    |                Cajum Mucium vocant”.~– Gróf úr. Az én nevem Tanussy
 59 XX    |            Most hallom, hogy ez ifjú a gróf úr fia volt. Nem akarom,
 60 XX    |            Hahaha! – kacagott Adalbert gróf, hogy az egész termete rengett
 61 XX    |              komédiát Ponthay Adalbert gróf is keresztülismerte már.~–
 62 XX    |           Kedves Emmánuel – folytatá a gróf. – Nemcsak hogy nem neheztelek
 63 XX    |        faragványú szekrényhez lépett a gróf, s annak egy titkos rugóra
 64 XX    |          sarkán, kisietett az ajtón. A gróf egész odáig kísérte. Don
 65 XX    |        ólálkodott a folyosón, Adalbert gróf visszatartóztatta, hogy
 66 XX    |              mamádhoz ezt a levelet. A gróf azt mondta, hogy ebben valami
 67 XX    |          reggelivel fog megtraktálni a gróf, ha ezt a szerződést tőlem
 68 XX    |               vissza kell még jönnie a gróf válaszával.~Amint Manó eltávozott,
 69 XX    |               Mit hozott ön? – szólt a gróf, messziről megszólítva a
 70 XX    |             megszólítva a közeledőt.~– Gróf úr – mondá a fiú –, én még
 71 XX    |           szerződést aláírva.~Adalbert gróf átvette az okiratot, s végigfutott
 72 XX    |            választ fogok erre kapni?~A gróf figyelmesen tekintett a
 73 XX    |                nyújtá Ponthay Adalbert gróf a fiatal Tanussy Manónak:
 74 XX    |              szabad akaratot.~Adalbert gróf elbámult ennyi retorikán,
 75 XX    |                volnék valami.~Adalbert gróf nagy fát mozgatott. Ej,
 76 XX    |           derék, joviális úr.~Adalbert gróf csak úgy negyedrész tekintettel
 77 XX    |            látni.~– Igen megköszönöm a gróf szíves ajánlatát, de nem
 78 XX    |                korrektnek ismerte el a gróf – volt benne ész is, meg
 79 XX    |           goromba elutasítás.~Adalbert gróf azonban mégis gondolt ki
 80 XX    |              ínycsiklandó falánkság.~A gróf a tiszttartójáért küldött.~
 81 XX    |                lejöttek az emeletből a gróf úrfiak. (A grófnő még nem
 82 XX    |        Hagyjatok neki békét! – monda a gróf. – Gyere ide, fiam. Nincs
 83 XX    |           eszel, fiacskám! – dörmögé a gróf, s az időközben megérkezett
 84 XX    |               az utalvánnyal.~Adalbert gróf felkölté az asztaltul Manót,
 85 XX    |                meg a vedlett anyját.~A gróf maga vezette a mellékfolyosón
 86 XXI   |          elhagyta a kastélyt, Adalbert gróf azt mondá a komornyikjának,
 87 XXI   |              módon kerülhetett Ponthay gróf úgy össze Sára asszonnyal,
 88 XXI   |              volt világosítva Adalbert gróf Bakala Peti által. Különben
 89 XXI   |               Valamit sejtett Adalbert gróf.~Ilyen árulást ingyen el
 90 XXI   |               maga azt hiszi. Adalbert gróf mást sejtett. Ez asszony
 91 XXI   |        nevetett.~– No, hát mit nevet a gróf? Én egész komolyan beszélek.
 92 XXI   |               az alku – monda Adalbert gróf, kezet adva Sára asszonynak,
 93 XXI   |       őexcellenciája számára. Adalbert gróf helybenhagyta a választást,
 94 XXII  |            vitték át a beszélgetést. A gróf azt kérdezte Petitől, hogy „
 95 XXII  |               egész dologban.~Adalbert gróf úgy tett, mint aki új dolgokat
 96 XXII  |               értem jöjjenek.~Adalbert gróf mosolyogva veregetett a
 97 XXII  |             sírjával, Ponthay Adalbert gróf birtokán van.~ ~
 98 XXIII |        megsokallnak~A Ponthay Adalbert gróf és Tanussy Decebál közötti
 99 XXIII |             lett.~Mikor aztán Adalbert gróf az apja örökébe lépett,
100 XXIII |               szerencsém. Megmondta: ő gróf Ponthay Adalbert, királyi
101 XXIII |              erdőért!~Ponthay Adalbert gróf szépen elérte a célját.
102 XXV   |               célját.~Ponthay Adalbert gróf örömét fejezé ki a kapóra
103 XXV   |            kincseket.~Ponthay Adalbert gróf aztán megtolmácsolá Decebálnak,
104 XXV   |            tolmácsolá Ponthay Adalbert gróf.~– Bomolj meg! Bifsztekevő
105 XXV   |           anglius. Mármost meghallotta gróf úr, hogy mennyit ér a bajhalmi
106 XXV   |             Amíg ez végbement, Ponthay gróf úr Snopkins-szel beszélgetett,
107 XXV   |                bírói zár alól.~Ponthay gróf fog fizetni az átengedett
108 XXV   |                akár a Ponthay Adalbert gróf felülfizetéséhez kellene
109 XXV   |           meghökkenve Ponthay Adalbert gróf.~– Úgy értem, hogy Tanussy
110 XXV   |             szeme közé nézett, Ponthay gróf és Rézkuthy. Az utóbbi arcán
111 XXV   |            összegnél maradni”.~Ponthay gróf még erőtette a hidegvérű
112 XXV   |               finom mosoly vonult el a gróf arcán.~Odalépett egészen
113 XXVI  |               levelet Ponthay Adalbert gróf írta; ez volt a tartalma:~„
114 XXVI  |              tettek.~Manó felolvasta a gróf levelét az egész coetus
115 XXVI  |               értékét Ponthay Adalbert gróf nagylelkű ajánlatának, apjáról
116 XXVI  |              az ágyát.~Manó elküldte a gróf levelét Mántaynak, s tanácsát
117 XXVII |            Bécs mellett) Ponthaligethy gróf összetalálkozott Hruszkay
118 XXVIII|               helyébe Ponthay Adalbert gróf lett kinevezve a megye vezetőjeül.
119 XXIX  |                a hír, hogy egy francia gróf Crouy okiratokkal bebizonyítja,
120 XXIX  |                 Ponthaligethy Adalbert gróf. – Én ismertem, még mikor
121 XXX   |                bizony Ponthay Adalbert gróf hasonló esetben nem volt
122 XXX   |             ráismert, hogy ezt Ponthay gróf írja.~Nem álltak egymással
123 XXX   |             más, mint Ponthay Adalbert gróf.~Kedve lett volna a fejét
124 XXX   |        százezer forintot, amit Ponthay gróf kapott Jávoros mezővárosától
125 XXXI  |                ismerkedés óta. Az ifjú gróf tüzértiszt volt. Ehhez a
126 XXXI  |               szavába Ponthay Adalbert gróf. – Írásban adtam neked,
127 XXXI  |             esztendeit költi.~Adalbert gróf olyan kedélyesen disputálta
128 XXXII |        Ilyenkor, mikor nyert, Adalbert gróf el szokta hagyni a kártyázószobát,
129 XXXII |               gondolá Ponthay Adalbert gróf:~(Inkább az öcsém, mint
130 XXXII |               elején.~Ponthay Adalbert gróf pedig igen szívesen látott
131 XXXIV |               mondá neki:~– Hat évig a gróf fizette érettem a szükséges
132 XXXV  |             zsebpénzt Ponthay Adalbert gróf fizette értem, amit én visszafizetendő
133 XXXV  |         Decebál. Ellenben ez a Ponthay gróf levele egészen elfoglalá.
134 XXXVII|            árulást – monda végre a kis gróf. – Így bízzék az ember meg
135 XXXVII|                 hanem a tied, Adalbert gróf. Annál keressük. Ott fogjuk
136 XXXVII|             ezt a kimenetelt. Adalbert gróf neve valóban ott szerepel
137 XXXVII|         Választófejedelemnél.~Adalbert gróf pedig éppen a gazdasági
138 XXXVII|            indítványozta maga Adalbert gróf.~Az indítvány végre is lett
139 XXXVII|              vád: mind a három Ponthay gróf sietett nyomatékot adni
140 XXXVII|               fel mind a három Ponthay gróf.~Erre aztán elolvasta nekik
141 XXXVII|          vádjával fogom megbélyegezni. Gróf Ponthay, tüzérhadnagy.”~
142 XLI   |   táncvigalomra, amit Ponthay Adalbert gróf fog adni.~Már erről is mesemondás