bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

4501 XXXVIII|                   kínáltatnak, nem akkora az értékük, mint volt, amikor
4502 XXXVIII|               értékes darabot sem vitt el az akkor lefoglalva tartott
4503 XXXVIII|             cikázó villámé szokott lenni.~Az a fiától kimondott szó jutott
4504 XXXVIII|                   szó jutott eszébe.~„Azt az ütést, amit nekem adtál,
4505 XXXVIII|                   Miért adta a fiának azt az ütést?~Azért, mert „rongy”-
4506 XXXIX  |                                    XXXIX. Az új világ kezdetén~Az Alföldön
4507 XXXIX  |               XXXIX. Az új világ kezdetén~Az Alföldön már hat hete, hogy
4508 XXXIX  |                  hat hete, hogy nem esett az eső, harmatnak híre sincs.
4509 XXXIX  |                 mind kifogyott már a víz. Az egész kiterjedt rónán, egyik
4510 XXXIX  |                  látszik semmi zöld; fakó az egész táj, egy-egy sárga
4511 XXXIX  |                    mintha a forró földnek az izzó zizergése hangzanék
4512 XXXIX  |                  a múlt télen nem kellett az ökörnek, majd megeszi a
4513 XXXIX  |                   nyargalász gulya, ménes az avar pusztán; ha volna mit,
4514 XXXIX  |                Csak a bivalynak van esze; az befeküdt a mocsárba, csak
4515 XXXIX  |                holt Tisza ellátja vízzel, az a sötétzöld tenger arra
4516 XXXIX  |               olyan gályaforma, de mégsem az, egy óriási fűzfa az, ami
4517 XXXIX  |               mégsem az, egy óriási fűzfa az, ami bizonyosan olyan helyen
4518 XXXIX  |                   hozzá, hogy levagdalják az ágait rőzsének; felnőhetett
4519 XXXIX  |            emelkedik szörnyű gyorsasággal az égre, a szélei rongyosak,
4520 XXXIX  |                   mélye rőtbarna. Nem hoz az egy csepp esőt sem, mert
4521 XXXIX  |                  egy csepp esőt sem, mert az egész porbul van; a homok
4522 XXXIX  |                    egy perc múlva fel van az forgatva, s repül az ég
4523 XXXIX  |                  van az forgatva, s repül az ég felé. De még a számadó
4524 XXXIX  |                 lebegő szűrét, azt engedi az égbe rohanni, s maga leesik
4525 XXXIX  |                meg a haragos fergetegtől, az általános zűrzavart saját
4526 XXXIX  |                 elő a berekből lappangva; az egyik komondorfarkas, a
4527 XXXIX  |                 menekülhetett már vissza, az útját elvágták a csikaszok;
4528 XXXIX  |                 nádrengeteg.~            ~Az a nagy fűzfa ott a nádas
4529 XXXIX  |                   őserdő fűzfából, aminek az alja virágos bozót.~S ez
4530 XXXIX  |                világ előtt. Legelőször is az állatvilág előtt. A part
4531 XXXIX  |              kiszáradt fűzfára elkölteni. Az a légben halászó szárnyasok
4532 XXXIX  |            varangyot is énekben utánozni?~Az az egy kimagasló óriásfűz
4533 XXXIX  |                   is énekben utánozni?~Az az egy kimagasló óriásfűz pedig
4534 XXXIX  |               repedésén végig bóbiskolnak az ott élősködő kosborok (orchys)
4535 XXXIX  |                   úgy összevissza szőtték az ágait, s lógatják alá a
4536 XXXIX  |                    mintha ők volnának ott az urak.~Pedig már a belseje
4537 XXXIX  |                   nyíló fehér virágaival; az oldalaiban van talán tíz
4538 XXXIX  |           vendéglakója is akadt a háznak.~Az ám, még egy idegen madár,
4539 XXXIX  |            rózsaszín talpacskáit? Nem biz az. Be kell gázolnia a vízbe,
4540 XXXIX  |            kecsege vickándozik a hálóban.~Az énekes madár addig is dalol,
4541 XXXIX  |                  bográccsal. Úgy látszik, az énekes madárnak nagy családja
4542 XXXIX  |                 valamit. Csodálatos, hogy az időjárás tüneményeit azok
4543 XXXIX  |            legkonokabb ellenségek feledik az ősi gyűlölködést, halászsas,
4544 XXXIX  |                 sziget fűzfáin, civakodva az ülőhelyért, a gázlók raja
4545 XXXIX  |              egymást nagy trombitaszóval.~Az a nagy vihar kergette ide
4546 XXXIX  |            tiszántúli rónán végigtáncolt.~Az pedig nem jön ide. A szél-ara
4547 XXXIX  |                 kifacsart szálfákkal.~Itt az ingovány szigetén csak egy
4548 XXXIX  |               jelzi a távoli nagy vihart. Az alkony-ég kigyullad a narancsveresből
4549 XXXIX  |                   korától fogva megszokta az egyedüllétet, emberkerülte
4550 XXXIX  |               megcirógathatná a fejeiket. Az ágon ülő mindenféle ragadozók
4551 XXXIX  |                 egy madarat. Egy madarat! Az Istennek azt a kedvenc állatját,
4552 XXXIX  |               ragyogó ég tovább fénylett. Az átfutó szél után, mely itt
4553 XXXIX  |             növényzetének fűszerpárázata; az esti lég tele van ambrával;
4554 XXXIX  |                 levél illatot áraszt, ami az érzéket kéjesen mámorítja.
4555 XXXIX  |                   hallatszik-e a távolban az evezőcsapás? Az nem, hanem
4556 XXXIX  |                  távolban az evezőcsapás? Az nem, hanem valami más. Valami
4557 XXXIX  |                   a kutyaugatástól. Mikor az ember először meghallja,
4558 XXXIX  |                teste.~Vajon mi lehet ott?~Az elvert bivalyt üldözi a
4559 XXXIX  |                   A bivaly hatalmas úszó; az bele nem fárad. S a vízben
4560 XXXIX  |                azért, hogy ő bivaly, nagy az ő filozófiája. Valahol maga
4561 XXXIX  |            komondoraikkal. Arrafelé veszi az útját.~Egyszer aztán, ahol
4562 XXXIX  |               Tiszából, előtör a bozótból az egész vadásztársaság.~Elöl
4563 XXXIX  |                közül forró párát fújtatva az orrlyukain át, utána kétoldalt
4564 XXXIX  |              védelem a farkas ellen, mert az azt széttépi, hanem az odvas
4565 XXXIX  |               mert az azt széttépi, hanem az odvas fa üregéből lábtó
4566 XXXIX  |                düh szállta meg egyszerre; az ijedtség haraggá lobbant
4567 XXXIX  |                 elmaradtak néhány ugrásra az áldozattól. A bivalytehén,
4568 XXXIX  |                 partra kikapott, elhagyta az ereje, térdeire esett, s
4569 XXXIX  |                   fejét a hangafabokorba. Az egyik farkas diadalcsahintással
4570 XXXIX  |           tűzrakás között foglalt állást. Az is igen helyes hadászati
4571 XXXIX  |            hadászati pozíció volt. Szépen az arcához fektette a puska
4572 XXXIX  |           elhamarkodta a dolgot, de azért az is megkapta a magáét. Nem
4573 XXXIX  |                   ni!~Aki ember a talpán, az a férfi! Egész ember: az
4574 XXXIX  |                  az a férfi! Egész ember: az a férfi.~– Ezt csináljátok
4575 XXXIX  |                   szánalom volt nézni ezt az ormótlan állatot.~Lizandra
4576 XXXIX  |                 kitalálta a bivaly baját. Az elejtett farkastól fél.~–
4577 XXXIX  |                  ne reszkess; majd elmegy az innen!~Azzal megfogta az
4578 XXXIX  |                  az innen!~Azzal megfogta az elejtett dúvadat lompos
4579 XXXIX  |          láthatott rá többet.~Akkor aztán az őslény visszanyerte a világhoz
4580 XXXIX  |                  süsse meg ki-ki magának, az úgy jó. Most aztán csak
4581 XXXIX  |                   úgy jó. Most aztán csak az ital után kell látni, mert
4582 XXXIX  |             szederbokor indái bőven adják az áldást. Lizandra két fekete,
4583 XXXIX  |              nemzeti itallal. Hahaha! Biz az őseinknek is ilyen áldomást
4584 XXXIX  |             Tokajnak, Ménesnek hegyei.~De az ivadékoknak annyiban mégis
4585 XXXIX  |                 barangolásaikban elkíséri az a fekete bab, aminek a levét
4586 XXXIX  |                    hogy „kávé”.~Még ez is az ő dolga volt. Vasserpenyőben
4587 XXXIX  |                   nádszár nyele van. Ezek az eszközök mind kívül vannak
4588 XXXIX  |              közben meg-megütötte a fülét az új vendégnek a rekedt dörmögése. (
4589 XXXIX  |                 Nincs ám ennek több annál az egy hangjánál.) Ki nem tudta
4590 XXXIX  |          egyszerre rájött! Fittyet vetett az ujjaival.~– Ahá! Ilyenkor
4591 XXXIX  |                 szokták a tehenkét fejni. Az lesz a baja. – Ejnye, ez
4592 XXXIX  |           nádgunyhó mellé, hozzádörzsölte az oldalát a fűzfa kérgéhez,
4593 XXXIX  |               nagy öröme volt Lizandrának az új szerzeményen! Majd hogy
4594 XXXIX  |                 Majd hogy meg fogja lepni az urakat. Mántay Móric egészen
4595 XXXIX  |                 egészen meg volt elégedve az itteni állapotokkal, csak
4596 XXXIX  |                   minden földi boldogsága az embernek. – Hanem ez itten
4597 XXXIX  |                 mire idehoznák, már akkor az sajt és savó volna, nem
4598 XXXIX  |                   a vacsora végén meglepi az urakat a tejeskávéval, s
4599 XXXIX  |        találgatásban, honnan csordult ide az égből a friss tej? Addig
4600 XXXIX  |              friss tej? Addig ne tudjanak az istenadta bivalyról semmit.~
4601 XL     |                 dalolni hozzá: „Megvágtam az ujjam, de nem fáj. – Fügefalevelet
4602 XL     |                kapsz”!~Nemsokára feltűnik az alkonyégtől ragyogó csatornában
4603 XL     |           alkonyégtől ragyogó csatornában az első csónak, abban csak
4604 XL     |                 férfi sziluettje látszik. Az egyik evez, háttal van;
4605 XL     |                Manó a kormányosára bízza (az pedig Mántay mérnök), hogy
4606 XL     |                 aztán Éva felkapta Ádámot az ölébe, s úgy vitte a két
4607 XL     |                   a keze közül, s lejutni az öléből a földre. Akkor aztán,
4608 XL     |                   lelke olyan, amilyennek az Isten megteremté! – Egy
4609 XL     |                  ki a lángfringiás angyal az ősemberpárt. Meglehet ám,
4610 XL     |                  Lizandra – itt egy tuskó az útban, vigyük oda a vacsorához
4611 XL     |                   egy kissé pirosabb lett az arca az erőfeszítéstől.
4612 XL     |               kissé pirosabb lett az arca az erőfeszítéstől. Azon a mohos
4613 XL     |             hárman.~Nemsokára összekerült az egész telep; hat segédmunkás
4614 XL     |             amiknek a mesterkedéséből fog az a csuda kikerülni, hogy
4615 XL     |                   arra a gondolatra, hogy az egész utat behúzza keréktalppal?)~
4616 XL     |               utat behúzza keréktalppal?)~Az urak a kanapéra (lásd: fűzfaderék),
4617 XL     |             asszony főztét, a két kancsó, az édes itallal („alamáziának”
4618 XL     |                 maga a szagátul lakik jól az ételnek), vagy az ura mellé
4619 XL     |               lakik jól az ételnek), vagy az ura mellé ült le, s annak
4620 XL     |                  paradicsoma.~– Hát ez mi az Isten csodája? – kiált fel
4621 XL     |                  a tehenet?~– Hol vettem? Az Isten adta. Ugye, ezt sem
4622 XL     |               mondd, hogy nem bivalytehén az, amit látsz, hanem redves
4623 XL     |          támolygott ámulatában, mikor azt az eltagadhatatlan emlősállatot
4624 XL     |               másfelé vonta a figyelmüket az az éktelen lárma, ami a
4625 XL     |            másfelé vonta a figyelmüket az az éktelen lárma, ami a kunyhók
4626 XL     |                  a mérnök úr gunyhójában, az ágy alá bújva; nem haraphatott
4627 XL     |              haraphatott meg senkit, mert az állkapcája már el volt lőve.~–
4628 XL     |                már el volt lőve.~– No, ez az egyik farkas, amelyiket
4629 XL     |             rivallkoztak.~– Le kell húzni az irháikat! – parancsolá Lizandra. –
4630 XL     |                    parancsolá Lizandra. – Az én uram azt fogadta, hogy
4631 XL     |              kiálta Mántay. – Micsoda? Ha az én feleségem lőtte volna,
4632 XL     |                 Én nem tudok szóhoz jönni az ijedségtől – rebegé Manó,
4633 XL     |                van – szólt Mántay. – Erre az egyre nem gondoltunk, mikor
4634 XL     |                 nem gondoltunk, mikor ezt az aprószentet magára hagytuk
4635 XL     |                 De jövőre mégse kísértsük az Istent. Te itt maradsz,
4636 XL     |                  meg a veszélytől, amiben az forgott. Lizandra pedig
4637 XL     |                  kiáltozott:~– De hát nem az Isten adta-e nekem ezt a
4638 XL     |               jogos szerzeménye.~– És így az élet legnagyobb gondjától
4639 XL     |             tódítá Manó hévvel.~– De ezen az egész planétán sincs! –
4640 XL     |         Asszonyvár”. Ha lehet „Leányvár”.~Az elnevezés ünnepélyesen elhatároztatott.~–
4641 XL     |               volt. Mi lesz egyszer ebből az országból, ha ez a nép elkezd
4642 XL     |          álmodoznak, de azért úgy hisznek az álmaikban, mint a másvilági
4643 XL     |         csillagképletével, mire vége lett az áhítattal hallgatott mesének.
4644 XL     |                  munkások kezdték kívánni az uraknak a nyugodalmas jó
4645 XL     |                   a fákon. Hanem ahelyett az ég csillagai erednek futásnak.
4646 XL     |            belátni. Nincsen ott sötétség; az odvas fa nedves pudvája
4647 XL     |                 ott a négy ág között. Ott az ágyam; éjszakára mennyezetet
4648 XL     |             Pompás, akinek pompás! De hát az asszony?~– Az övé a gunyhó.~–
4649 XL     |              pompás! De hát az asszony?~– Az övé a gunyhó.~– Hát te nem
4650 XL     |               kell, szülői engedély kell, az nekünk mind nincsen. Tehát
4651 XL     |              addig te a fa tetején hálsz, az életpárod meg a kunyhóban?~–
4652 XL     |                      Mint Alnufusz herceg az „Ezeregyéjszakában”, aki
4653 XL     |                   Ezeregyéjszakában”, aki az éles kardot odafektette
4654 XL     |                Nektek meg kell tartanotok az esküvőtöket.~– De hol veszünk
4655 XL     |                hadd magyarázom meg nektek az ilyen csodatételnek a nyitját.
4656 XL     |                ösztönöd van; elhallgattam az élettörténetemből azt, hogy
4657 XL     |          kereszteltem, eskettem, temettem az iratosi híveket. Maig is
4658 XL     |                   Maig is tartogatom mind az oklevelemet, mind a hajdan
4659 XL     |              dimissorialis nélkül tettem, az az én hibám; engem büntetnek
4660 XL     |           dimissorialis nélkül tettem, az az én hibám; engem büntetnek
4661 XL     |                csinálnak velem? Elcsapnak az „asszonyvári” eklézsia papságábul:
4662 XL     |                   úgy segéljen, megörökül az áldásom. Soha igazabb áldás
4663 XL     |                  én elbocsátalak titeket!~Az öregnek megteltek a szemei
4664 XL     |                  Nagyon jó lesz.~– Megvan az eklézsia! Fogja kegyelmed,
4665 XL     |                  kegyelmed, kurátor uram, az én káplánylevelemet; győződjék
4666 XL     |                 nem méltatlanra pazarolja az eklézsia bizodalmát, amidőn
4667 XL     |                 András uram, a kurátor.~– Az is készen áll. Hát van ennél
4668 XL     |             templom a kerek világon, akit az Úristen saját keze növelt
4669 XL     |                  rá, kik őt magasztalják: az ég szárnyasait; hát nincs-e
4670 XL     |                kurátor.~– Nohát, hogy ezt az Isten alkotta templomot
4671 XL     |                mindig menni: ne hurcolnák az embert annyifelé”.~Lizandra
4672 XL     |             papírt közepén összehajtva. – Az esküvőt meg kell ám előzni
4673 XL     |                 mondd utánam!) móringolom az én kedves vőlegényemnek,
4674 XL     |            vőlegényemnek, Tanussy Manónak az én bivalytehenemet, két
4675 XL     |        jegyesednek?~– Testemet, lelkemet.~Az is be lett írva.~– Mármost
4676 XL     |           matriculát csinált, abba beírta az első párnak a nevét, aki
4677 XL     |             kezdőpontján történt ez – hol az ember folytatja a teremtés
4678 XL     |                   a kunyhóban, körülöttük az önvilágító odú, előttük
4679 XL     |                 mocsárvilág, fejük fölött az ég sasai, és szívükben egy
4680 XLI    |                  XLI. Egy báli meghívóért~Az idill ott a mocsárlápok
4681 XLI    |             emberekről, akiknek életmódja az, hogy napjaikat a csónak
4682 XLI    |             bekövetkezett nádorválasztás. Az öreg József nádor, ki egy
4683 XLI    |                 hatalmas méltóságába maga az akkori trónörökös, a mostani
4684 XLI    |               micsoda szivárvány lehetett az ott, ami az ezernyi hazafiak
4685 XLI    |           szivárvány lehetett az ott, ami az ezernyi hazafiak örömkönnyeiből
4686 XLI    |              örömkönnyeiből támadt, mikor az édes hazai nyelven hallották
4687 XLI    |                körutazása István nádornak az egész országon szerte. Egész
4688 XLI    |               szerte. Egész diadalút volt az. A nemzet minden pártja,
4689 XLI    |            köznemesség között kiosztották az insurrectionalis réztokos
4690 XLI    |             hónapokig tartó gondot adtak; az öregek előszedték a pompás
4691 XLI    |         tanácskozások folytak megyeszerte az öltözetforma, a gombok,
4692 XLI    |                kerültek érvényre! Hát még az ősi násfák, kösöntyűk, mentekötők,
4693 XLI    |            kösöntyűk, mentekötők, rezgők! Az egész ország visszaifjodott
4694 XLI    |                 három századdal.~No, hogy az egész Tuhutum vármegyében
4695 XLI    |               csákó” fityeg le róla. Csak az olyan termethez és archoz,
4696 XLI    |                 termethez és archoz, mint az övé, lehet ezt viselni!~
4697 XLI    |             históriai emléksor van fűzve. Az a tigrisbőr kacagány Rákóczi
4698 XLI    |    aranycsillagokkal Bocskay ajándékozta; az a kard ott harcolt Thököly
4699 XLI    |        koronájának. Decebál fogja vezetni az egész nemesi bandériumot.
4700 XLI    |                bízatott és nem Belizárra, az udvarnál grata personára;
4701 XLI    |               grata personára; de viszont az is latba vetendő esemény,
4702 XLI    |            feladatra vállalkozott, s erre az egy kivételes esetre elfeledte
4703 XLI    |                 és hajadon fogja táncolni az újdivatú „körmagyart”. (
4704 XLI    |            Kossuth-dolmány, kettős ujjal, az egyik bő, félig nyitott,
4705 XLI    |            Tanussy Decebálnéra gondol.) S az a hölgy emlékül egy karperecet
4706 XLI    |               kirakott névelőbetűjével. – Az ember alig várja már, hogy
4707 XLI    |                 várja már, hogy jöjjön el az a nap!~Hogy az aranyszélű
4708 XLI    |                  jöjjön el az a nap!~Hogy az aranyszélű boríték felnyitását,
4709 XLI    |                ahol asszony van a háznál, az senkinek másnak át nem engedi,
4710 XLI    |            senkinek másnak át nem engedi, az bizonyos dolog.~De oly bámulattal
4711 XLI    |                 nem találja a meghívóban. Az csupán csak tekintetes Tanussy
4712 XLI    |              elsápadt, aztán lángra gyúlt az arca.~– Ez a legmagasabb
4713 XLI    |                    összegyűrve a markában az egész meghívót. – Hogy mer
4714 XLI    |           meghívókat írta.~– Óh, nem! Nem az! Szándékosan kikeresett
4715 XLI    |              sértés ez; jól tudom! Tudták az emberek, hogy hol találják
4716 XLI    |             emberek, hogy hol találják el az érzékeny oldalamat.~– Hát
4717 XLI    |                   tenni?~– Pipára gyújtok az egész meghívással, és magam
4718 XLI    |         vigasztalás – szólt síránk hangon az asszony.~– Ne búsulj! Majd
4719 XLI    |                 királya, én sem hívom meg az estélyemre a Habsburgi grófokat.~–
4720 XLI    |              bálba meghívót kapjak. Nekem az után járj! Az egész világ
4721 XLI    |               kapjak. Nekem az után járj! Az egész világ azt várja, hogy
4722 XLI    |              Kimondtam. Még ma, még ebben az órában elmegyek egész fitogatással
4723 XLI    |                   megyeház útjából, mikor az egész megye minden nemesasszonya,
4724 XLI    |          ellenkezést találsz. s otthagyod az asszonyodat a piac közepén
4725 XLI    |                 hogy sorra járhasd megint az erdélyi szeretőidet, ahányat
4726 XLI    |           fölkacagott.~– Téged már megint az örmény menyecske meséje
4727 XLI    |           menyecske meséje kísért.~– Akár az örmény menyecskéé, akár
4728 XLI    |               menyecskéé, akár a leányáé; az mindegy. De hogy te csélcsap,
4729 XLI    |                    csapodár, kikapó vagy: az szent, mint a nap az égen.
4730 XLI    |                vagy: az szent, mint a nap az égen. Eredj hát, hagyj itten!
4731 XLI    |                 amint te itt hagysz ebben az én nagy gyalázatomban, én
4732 XLI    |                  találsz!~Azzal otthagyta az urát, bevágva maga után
4733 XLI    |                   urát, bevágva maga után az ajtót kegyetlenül.~Decebál
4734 XLI    |                 el Thonuzóba hagyományát? Az nem ment feleségestül meghódolni
4735 XLI    |             megbünhődtem!”~(Vajon ez volt az az arculütés, amit Manó
4736 XLI    |          megbünhődtem!”~(Vajon ez volt az az arculütés, amit Manó megjósolt?
4737 XLI    |                   nem is őtet érte, hanem az asszonyát.)~Sára asszony
4738 XLI    |              jelenet után.~Méltó oka volt az elkeseredésre.~Hisz a szegény
4739 XLI    |            búzakalász és a borostyán: hát az asszonynak még a virág se
4740 XLI    |                  asszony hét vármegyében: az arcképét lelopták, úgy adták
4741 XLI    |                 azért, mert szerette (tud az asszony többet is szeretni),
4742 XLI    |                felőle, amiért a kevélyek, az előkelők hátat fordíthassanak
4743 XLI    |                 rá nézve olyan volt, mint az igazhivőnek a paradicsom;
4744 XLI    |             látogatók előtt ajtót zárjon.~Az elkeseredés odavitte Sára
4745 XLI    |               megszenvednie!~Sára asszony az ujjain tudta volna elszámlálni
4746 XLI    |              gyöngeségeit. Ilyen dologban az asszonyok emlékezete bámulatos.~
4747 XLI    |                   báli öltözetet Pestről. Az árjegyzék is oda volt hozzá
4748 XLI    |                oda volt hozzá mellékelve. Az utóbbit Sára asszony átküldte
4749 XLI    |        feleségéhez. Kirítt a tekintetéből az erőltetett nyájasság.~–
4750 XLI    |                 rásötétedett a nő lelkére az árnyékok legfeketébbike
4751 XLI    |                férje egy levelet adott át az egyik lovásznak, amikor
4752 XLI    |              Tanussy Belizár úrnak” szólt az.~Sára asszony tudott már
4753 XLI    |         meghívóból, ő sem fog részt venni az egész parádéban, hanem a
4754 XLI    |                értette Sára asszony, mert az „olcsó lelkek” alatt aligha
4755 XLI    |                   a búcsúzástól! És aztán az eszmetársulás arra a gondolatra
4756 XLI    |                ennek a mostani szégyennek az okozója senki sem lehet
4757 XLI    |            gyűlölködő testvér, Belizár! Ő az udvari bennfentes, az ő
4758 XLI    |                   Ő az udvari bennfentes, az ő tanácsára hallgatnak odafenn.
4759 XLI    |                 körökben olyan rágalmakat az ángya felől, amelyek miatt
4760 XLI    |                   ez ellen semmi oltalom!~Az Isten minden állatnak adott
4761 XLI    |                  meg neki, hogy a levelet az asszony törte fel, el is
4762 XLI    |             egyedül maradt, akkor jött rá az a sivatag érzés, hogy senkije
4763 XLI    |               érzés, hogy senkije sincsen az egész világon.~De talán
4764 XLI    |           Elmondták, hogy mivel tölti ott az idejét a magányos ligetben,
4765 XLI    |            messzelátóval.~Sára asszonynak az a gondolatja támadt, hogy
4766 XLI    |             csináltatott a tiszttartó: ha az úri vendégek ide találnak
4767 XLI    |                   a bozótokat megnyesték, az utakról felvágatták a pázsitot,
4768 XLI    |                 Legalább lehetett sétálni az utakon szemkiverés nélkül.~
4769 XLI    |                most beadhatnám valakinek!~Az a valaki nem más, mint a „
4770 XLI    |                    Belizár.~Milyen furcsa az, hogy a magyaroknál az asszony
4771 XLI    |             furcsa az, hogy a magyaroknál az asszony a férje öccsét kisebbik
4772 XLI    |             öccsét kisebbik urának hívja!~Az udvaron hintógördülés hangzott,
4773 XLI    |       kertészlegények erősen utasítgatták az érkezettet, hogy merre találja
4774 XLI    |                   látta jönni a vendéget. Az alkonyfény annak a háta
4775 XLI    |                  a háta mögül világított: az alak és az arc csak a közeledéssel
4776 XLI    |              mögül világított: az alak és az arc csak a közeledéssel
4777 XLI    |                bámulattól megbűvölve állt az út közepén, s a közeledőn
4778 XLI    |             közeledőn felejté tekintetét.~Az az alak volt – Belizár.~
4779 XLI    |          közeledőn felejté tekintetét.~Az az alak volt – Belizár.~Az
4780 XLI    |                   az alak volt – Belizár.~Az ifjabbik testvér most már
4781 XLI    |                   a bátyjához. Amíg annak az arcán az évek folyamatján
4782 XLI    |            bátyjához. Amíg annak az arcán az évek folyamatján észrevehető
4783 XLI    |            hagytak a korlátlan indulatok, az események izgalmai, a sivár,
4784 XLI    |              mintha szerződése lett volna az idővel, alig változott meg
4785 XLI    |                  változott meg valamit, s az a valami is csak előnyére
4786 XLI    |                 kalapját sógornője előtt.~Az pedig, mint egy Megaera
4787 XLI    |              ördögöm! – kiálta Belizárra.~Az pedig fejhajtva üdvözlé
4788 XLI    |                azt árultad el, hogy ennek az indokát nálam keresed.~–
4789 XLI    |                  meg belőle.~– No, hát mi az oka? Nem vagyok-e nemes
4790 XLI    |                Csak olyan jó, mint akárki az asszonyok közül. Tudnak
4791 XLI    |               lenyelem.~– No, hát add ide az én kezembe, s ha azok után,
4792 XLI    |            tekintetben igen szigorúak. Te az első férjedtől elváltál,
4793 XLI    |                  férjednek a felesége, de az egyházi vagy világi fejedelem
4794 XLI    |               dologba került volna. Amint az első férjed halotti bizonyítványát
4795 XLI    |             különben nem küldhet meghívót az udvari körökbe a te nevedre. –
4796 XLI    |                  akarod velem gyűlöltetni az uramat?~– Meg… – felelt
4797 XLI    |                   Hogy kitépd a nevét úgy az emlékezetedből, hogy még
4798 XLI    |                    hogy téged bírjon, aki az oltárképet lábával tapossa!~–
4799 XLI    |     kétségbeesésig üldöztél.~– S te annak az okát mind nem találtad ki?
4800 XLI    |                 voltál. Lettél volna csak az enyim, istennővé tettelek
4801 XLI    |                hogy gyűlöletemnek kútfeje az irántad való őrjöngő szerelem!~–
4802 XLI    |                  való őrjöngő szerelem!~– Az Istenért, Belizár, ne mondd
4803 XLI    |                 Már kimondtam. Magad vagy az oka, minek híttál ide? Híttál,
4804 XLI    |                   rajtad, én gyönyörködöm az orcapirulásodban. No, hát
4805 XLI    |            megmondani, hogy nem én, hanem az, ki egykor azt esküdte: „
4806 XLI    |                 hűtlenül el nem hagyom!”, az okozta ezt a szívfájdalmat
4807 XLI    |                  ki ölné meg magát, mikor az élet szebbik fele áll előtte.
4808 XLI    |                  betöltöm.~– Hogy lehetne az?~– Légy az én nőm.~– Mit
4809 XLI    |                   Hogy lehetne az?~– Légy az én nőm.~– Mit beszélsz?~–
4810 XLI    |                  vétkest, hogy megmentsed az ártatlant. Azt, akit férjednek
4811 XLI    |                 véltél. Tagadhatod ezt?~– Az másért történt… – hebegé
4812 XLI    |                mint a lépre jutott madár: az a kéz, mely most megragadja,
4813 XLI    |                   volt rá. Én azonban ezt az okot hittem. Éveken keresztül
4814 XLI    |                  rajongtam érted. Ki volt az, aki arcképedet titokban
4815 XLI    |             sodorva abba a bűvkörbe, amit az igazi szenvedély, mint nap
4816 XLI    |             bátorsága meghódítá, mert nem az a bátor ember, aki az oroszlánt
4817 XLI    |                 nem az a bátor ember, aki az oroszlánt megtámadja, hanem
4818 XLI    |                    hátralépve. – Ne ebben az órában, ne ebben az indulatban.
4819 XLI    |                 ebben az órában, ne ebben az indulatban. Gondold meg,
4820 XLI    |                  a szíveddel. Kérdezd meg az éjszaka álmait. Fordulj
4821 XLI    |             kezedet: nekem a szíved kell, az egész hű szíved. Ha azt
4822 XLI    |                  egymástól; felejtsük ezt az órát. Az én lángom olyan,
4823 XLI    |                    felejtsük ezt az órát. Az én lángom olyan, hogy ha
4824 XLI    |                 hallgatsz. Hogy mi legyen az az egy szó? Azt a szívedre
4825 XLI    |              hallgatsz. Hogy mi legyen az az egy szó? Azt a szívedre
4826 XLI    |                   nézett; nézte hosszasan az alkonyfény arany alapjába
4827 XLI    |                  akkor is látta ez alakot az aranytérben – fehéren.~Hetek
4828 XLI    |             Tanusvárott lefolytak rendén: az idő is kedvező volt rájuk.~
4829 XLI    |        vadászatokra.~Ott folyvást szakadt az eső, a medvék nem jöttek
4830 XLI    |           kénytelenek voltak más nemeivel az élvezeteknek kárpótolni
4831 XLI    |             ereszt.~Ilyenkor aztán, mikor az ember a heves záporesőtől
4832 XLI    |               Decebált egész hazáig verte az eső. Olyan volt, mint a
4833 XLI    |                  Visszaállt? Hát kibékült az asszonnyal megint?~– Nem
4834 XLI    |                  megint?~– Nem békült biz az. Éppen azért jött vissza,
4835 XLII   |                                     XLII. Az alma messze elesett a fájától~
4836 XLII   |                  messze elesett a fájától~Az első meglepetés után azt
4837 XLII   |              Decebál magában: „Igaza volt az asszonynak!”, s igyekezett
4838 XLII   |                  hogy nagyon szerette azt az asszonyt. Akármilyen csapodár
4839 XLII   |                  szíve szerint csak ehhez az egyhez szított. A szívéből
4840 XLII   |                 kiszakították, bizonyítja az, hogy ahhoz az emberhez
4841 XLII   |                 bizonyítja az, hogy ahhoz az emberhez ment, akit a világon
4842 XLII   |                 nem volna csoda, de éppen az, aki mindig rágalmazta,
4843 XLII   |              mindig rágalmazta, gúnyolta, az vitte el magával! Milyen
4844 XLII   |                  nagyon meg kellett ennek az asszonynak gyűlölnie a férjét! –
4845 XLII   |                 csapás volt ez reá nézve. Az a furcsa tekintet, amivel
4846 XLII   |                  minden ismerőse fogadja, az a mosoly és szomorúság között
4847 XLII   |                sehogy sem tud eltitkolni. Az arcáról olvassa mindenkinek
4848 XLII   |         mindenkinek azt a gondolatot: „Ez az ember de bolondul járt!
4849 XLII   |                  van valami védelem, csak az ellen nincs, ha az ember
4850 XLII   |                   csak az ellen nincs, ha az ember nevetségessé lesz.
4851 XLII   |             nevetségessé lesz. Ha elbújik az ember a világ nevetése elől,
4852 XLII   |               nevetése elől, utánahangzik az; ha szembeszáll vele, a
4853 XLII   |                  házából. Megmondta nekik az igazat: nincs pénze. Ekkor
4854 XLII   |               Ekkor aztán megtörtént vele az a csoda, hogy Tuhutum vármegye
4855 XLII   |               volna csak ennek a rugóját! Az öccse, Belizár eszközölte
4856 XLII   |                  centralista doktrinérek. Az arisztokráciát éppen úgy
4857 XLII   |               jelenkorban létezik; de nem az új kort, hanem a régit kívánta
4858 XLII   |                még a bajusza állásából is az tűnt ki, hogy ő magát tartja
4859 XLII   |                   ki, hogy ő magát tartja az ország legelső emberének,
4860 XLII   |              emberének, akinek majd eljön az ideje! Majd eljön az a nagy
4861 XLII   |                eljön az ideje! Majd eljön az a nagy szél, ami a mostani
4862 XLII   |                majd őkörüle fog seregleni az egész nemzet.~A vagyoni
4863 XLII   |             váltságdíjat elfogadja. Ennek az ügynek a rendbehozásával
4864 XLII   |                Egyszer aztán csak megjött az a nagy szél, amit oly igen
4865 XLII   |                   parasztnak legyen szava az ország dolgainak intézésében!
4866 XLII   |                dolgainak intézésében! Sőt az országgyűlés padjára is
4867 XLII   |                   Képtelenség ez! Hát még az, hogy az úrbériség megszüntettessék,
4868 XLII   |          Képtelenség ez! Hát még az, hogy az úrbériség megszüntettessék,
4869 XLII   |          mindegyiket bosszúsan hagyta el.~Az már kérdést sem szenvedett,
4870 XLII   |            tanácskozások. Decebál azoknak az eredményét csak másodkézből
4871 XLII   |                kiterjesztését. Decebálnak az is nagyon sok. Minden reménységét
4872 XLII   |                 határozatát. Reggel aztán az összes országgyűlés tagjai
4873 XLII   |         indítványozza, hogy be kell hozni az általános szavazatjogot! –
4874 XLII   |             ellent mondjon, Kossuth teszi az indítványt! – No, ha senki
4875 XLII   |               egészen hangjánál volt. Azt az okos taktikát használta,
4876 XLII   |                 akarjuk így semmivé tenni az ősi Magyarhont? A nemzet
4877 XLII   |          Magyarhont? A nemzet kívánja? Ki az a nemzet? A pesti diákok?
4878 XLII   |                 lármájától úgy megijednek az ország rendei, hogy még
4879 XLII   |                lehúzzák a lábukról; éljen az egyenlőség, járjunk mind
4880 XLII   |                mind mezítláb! Hát hol van az a hős konzervatív párt,
4881 XLII   |             félszázadon át dacolni tudott az egész nemzettel, az igazi
4882 XLII   |                tudott az egész nemzettel, az igazi nemzettel? Hát most
4883 XLII   |              magyar nemesség keblét? Hisz az egész ország nem tud semmit
4884 XLII   |               egész ország nem tud semmit az egész pesti forradalomról,
4885 XLII   |          konzervatív párt elébbi szónoka, az az ismeretes Hont megyei
4886 XLII   |                   párt elébbi szónoka, az az ismeretes Hont megyei atlétaalak,
4887 XLII   |                 téreken. Azt mondja, hogy az egész ország csendes, a
4888 XLII   |                   Úgy tudom, hogy Véreskő az érdemes követ úrnak az úrbéres
4889 XLII   |            Véreskő az érdemes követ úrnak az úrbéres városa, s az új
4890 XLII   |                úrnak az úrbéres városa, s az új nemzetőri zászlóalj parancsnoka
4891 XLII   |               volt! Nem törődött ő tovább az egész tanácskozmánnyal,
4892 XLII   |                 építik fel Magyarországon az új alkotmányt. Futott ki
4893 XLII   |                  új alkotmányt. Futott ki az országházból.~Miként már
4894 XLII   |                Budapest legyen a főváros, az ország közepén, holott minden
4895 XLII   |                aggodalmaknál nagyobb volt az a magányfélelme, hogy vajon
4896 XLII   |             bolondozással nem romlik-e el az az egész örökváltsági ügy
4897 XLII   |          bolondozással nem romlik-e el az az egész örökváltsági ügy a
4898 XLII   |                minden ember kardosan járt az utcán, s háromszínű kokárdát
4899 XLII   |               polgártárs?” Megmondta neki az utcát. A bérkocsis azt mondá,
4900 XLII   |           fiskális pedig nem volt otthon, az most strázsát áll odakünn
4901 XLII   |               arra szomorú volt a válasz: az országos fordulat ennek
4902 XLII   |                   országos fordulat ennek az alkunak végét szakította.
4903 XLII   |               tőle, a pesti tizenkét pont az úrbériség egyszerű megszüntetését
4904 XLII   |                   kaphat meg. Lehet, hogy az ország majd ád kárpótlást
4905 XLII   |          földesuraknak, de hol következik az még? A véreskőiek különben
4906 XLII   |                Decebál megátkozta még azt az órát is, amelyben ez a mintaképe
4907 XLII   |                   amelyben ez a mintaképe az apagyilkosoknak világra
4908 XLII   |         népszabadság!” kiáltással elfújja az apja életmécsének utolsó
4909 XLII   |              életmécsének utolsó lángját, az utolsó százezer forintot,
4910 XLII   |         legbizonyosabb volt.~Annyira ment az elkeseredése az elfajult
4911 XLII   |              Annyira ment az elkeseredése az elfajult gyermek iránt,
4912 XLII   |                  oda ment ki, hogy miután az ő házassága Sára asszonnyal
4913 XLII   |                lett elismerve, ennélfogva az ezen házasságból eredt fiú
4914 XLII   |              méreghatású nyilatkozat volt az. Igazi aqua toffana. De
4915 XLII   |             választják meg.~Otthon maradt az egész szabadságharc alatt;
4916 XLII   |                   a házába belépett, hogy az Emmánuel fiáról valamit
4917 XLII   |                  moratorium”. Ez olyan jó az embernek, mint mikor a katona
4918 XLII   |                   időhaladékig nem szabad az adósságok visszafizetését
4919 XLII   |                  sem kapni egy hitelezőt. Az ember hiába eped egy uzsorás
4920 XLII   |                 Hol vannak a boldog idők? Az ember kénytelen otthon ülni
4921 XLII   |               ülni és lesni, hogy mit hoz az ispán haza a vásárból? Tarka
4922 XLII   |                ezt valaha?~Szidta magában az egész nemzeti harc vezetőit!
4923 XLII   |                  a zempléni fiskális, meg az a patyikus fővezér! Méghozzá:
4924 XLII   |                 luteránus mind a kettő!~S az egész ország most ezeknek
4925 XLII   |               zeng vissza. Holott itt van az, aki joggal követelheti
4926 XLII   |             követelheti és méltán magának az országban az első rangot.
4927 XLII   |               méltán magának az országban az első rangot. A Thonuzóba-ivadék.
4928 XLII   |              díszelgett egész pompájában. Az ősök ereklyéi megvigasztalták
4929 XLII   |                 akik nyolc százados tanúi az ősi homálytalan dicsőségnek.~
4930 XLII   |             történni vele, ha egyszer ezt az utolsó menedéket is kirántják
4931 XLIII  |              olyan palotát kapott, aminek az árát nincs az a Rothschild,
4932 XLIII  |              kapott, aminek az árát nincs az a Rothschild, aki kifizesse.
4933 XLIII  |           parancsnoknak. Hamar ment akkor az előléptetés. Hadnagyból
4934 XLIII  |                 katonái a marsallbotot. S az ám a drága palota! Kétharmada
4935 XLIII  |                   át a bombák pukkanását, az ütött fal rengését s az
4936 XLIII  |                   az ütött fal rengését s az ágyúdörgés szünetei alatt
4937 XLIII  |                ottan. Hiszen szép muzsika az az ágyúdörgés: a szabadságdal
4938 XLIII  |                    Hiszen szép muzsika az az ágyúdörgés: a szabadságdal
4939 XLIII  |             ágyúdörgés: a szabadságdal is az; de csak legszebb a nádiveréb
4940 XLIII  |              hangjától elájult máskor. De az akaraterő még hatalmasabb:
4941 XLIII  |           hatalmasabb: tudott parancsolni az idegeinek.~A legsűrűbb ágyúzás
4942 XLIII  |                résen kellett állnia, hogy az ostromló sereg, tél idején,
4943 XLIII  |              Rendesen éjszaka kezdték meg az ágyúzást a monostori halomról.
4944 XLIII  |        hullócsillag, alulról szállnak fel az égre, hosszú tűzfarkat eresztenek
4945 XLIII  |                  a földet. Jön egy másik, az már nem csóválja a tűzfarkát,
4946 XLIII  |              indult volna meg gyors útra: az a tűzgolyó. Ahol az leesik,
4947 XLIII  |                 útra: az a tűzgolyó. Ahol az leesik, ott ház gyullad,
4948 XLIII  |            falakat, épületeket, s azalatt az ostromütegek egész sortüzeket
4949 XLIII  |                 támasztva a vízből; olyan az, mintha óriási gyémántdarabok
4950 XLIII  |      gyémántdarabok sziporkáznának szerte az éjszakában. Ezeket mind
4951 XLIII  |              gyönyörűség nézni. Csak azok az alattomos szörnyetegek az
4952 XLIII  |                 az alattomos szörnyetegek az ijesztők, amiknek a röptét
4953 XLIII  |                   úgy, hogy a bomba éppen az ellenség feje fölött pukkan
4954 XLIII  |               tavaszig ott voltak bezárva az ostromlott várban. A külvilágról
4955 XLIII  |                   azon alkalommal, amidőn az új várparancsnok, Guyon
4956 XLIII  |                  keresztül tudott hatolni az ostromzáron, hallottak valamit
4957 XLIII  |            ostromzáron, hallottak valamit az odáig történtekről. Ekkor
4958 XLIII  |                  lapok voltak; ócskák. De az ostromoltaknak még az is
4959 XLIII  |                  De az ostromoltaknak még az is érdekes olvasmány volt.
4960 XLIII  |                   érdekes olvasmány volt. Az egyik pozsonyi lapban talált
4961 XLIII  |            személyesen érdekelte.~Ez volt az ő kenyeres pajtása, Ponthay
4962 XLIII  |                   Miután Tanussy Emmánuel az adott becsületszavát megszegte,
4963 XLIII  |               elébb-utóbb ide fog kerülni az ostromló sereghez; akkor
4964 XLIII  |               megverekedhettek egymással. Az lesz az igazi párbaj! Ágyúval
4965 XLIII  |       megverekedhettek egymással. Az lesz az igazi párbaj! Ágyúval a
4966 XLIII  |             Alfréd tüzérkapitánynak szólt az: „Kihívásodat a párbajra
4967 XLIII  |                  egymásra, amíg találunk. Az én helyem a Duna-parti legszélső
4968 XLIII  |                  szokott mellettem állni. Az a vadmacska. Távcsöved meggyőzhet
4969 XLIII  |              címezve volt. Elhihető, hogy az indítvány mind a két táborban
4970 XLIII  |                 hogy jön tüzet prüszkölve az ellenfél golyója a légen
4971 XLIII  |                   hüss”! S aztán felnézni az égre, mikor az a kis gömbölyű
4972 XLIII  |                   felnézni az égre, mikor az a kis gömbölyű felhő egyszerre
4973 XLIII  |               felhő egyszerre megjelenik. Az a fehér felhőcske ott az
4974 XLIII  |                  Az a fehér felhőcske ott az égen: egy darab pokol. A
4975 XLIII  |                  meg, mikor a bomba éppen az ellenfél álláspontja fölé
4976 XLIII  |              egyszerre zuhan alá a fejére az egész golyóraj és minden
4977 XLIII  |             emberére talált. Ezt tanúsítá az a kemény lövöldözés, amit
4978 XLIII  |                  távcső olyan közel hozza az ellenfeleket, hogy felismerhetik
4979 XLIII  |                felismerhetik egymást.~– Ö az, a mi barátunk! – monda
4980 XLIII  |               férjének azt: „Bizony nem ő az, aki ott áll a bombavető
4981 XLIII  |                 gondolat ellen, hogy most az az ő egyetlene kiálljon
4982 XLIII  |              gondolat ellen, hogy most az az ő egyetlene kiálljon oda
4983 XLIII  |                 vagy ő beesik rajta, vagy az a másik. Minden idege fájt
4984 XLIII  |                fájásnak nem szabad fájni; az érzésnek nem szabad érezni.~
4985 XLIII  |                 azt mondá neki:~– Igen! Ő az!~Akkor aztán Manó is odalépett
4986 XLIII  |                 irányt adva. Hatan voltak az ágyúnál, négy tartalékos
4987 XLIII  |               közülük, tenyerébe fektetve az állát, dúdolta: „Minek nekem
4988 XLIII  |                  benne virág?”~Amint Manó az ágyú mögé kilépett, a túlparti
4989 XLIII  |                 pipereasztalra ékszernek.~Az ellenfél nagyon szeleskedő
4990 XLIII  |               idősített. A telgolyó éppen az ellenüteg ágyúkosarai közé
4991 XLIII  |               maradt.~– Akkor folytassuk.~Az ellenséges löveg most rövidebbre
4992 XLIII  |               szétrobbanás alatt; s amint az égbe szórt víztömeg lassan
4993 XLIII  |                  servus!~Gyönyörűség volt az! De nem földi embereknek
4994 XLIII  |                   vette a szivart, de biz az kialudt, mert nem volt annyi
4995 XLIII  |             haladékkal később lőtt vissza az övé.~Az ellenfél lövege
4996 XLIII  |                később lőtt vissza az övé.~Az ellenfél lövege ezúttal
4997 XLIII  |         szétpukkant, úgy tetszett, mintha az égbolt szakadna alá.~Lizandrának
4998 XLIII  |             pillantott, s azt látta, hogy az megtántorodott, s baljával
4999 XLIII  |               Hanem odavigyázz, mit talál az én lövegem!~Ah, az hatalmas
5000 XLIII  |                  talál az én lövegem!~Ah, az hatalmas találó volt! A