bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

 501 V      |             cigány, ha rongyos.~Felhozzák az érmellékit, Belizár leveti
 502 V      |                 tányért adat, onnan eszik az asztalról. S azzal int a
 503 V      |                bőgővel meg a cimbalommal, az ablak elé; azzal rárántják
 504 V      |                ablak elé; azzal rárántják az idei divatos nótát.~(Andante)      
 505 V      |               riadallal; majd kifordítják az ajtót a sarkából.~– Itt
 506 V      |                jön a Decebál!~Ez a bátya. Az elsőszülött ivadék.~Tiszta
 507 V      |          összekerülnek, akkor veszi észre az ember, hogy nagyon sok különbség
 508 V      |                   tokú éteszközzel, aztán az egész viselete az az úri
 509 V      |                   aztán az egész viselete az az úri szabás, ami középutat
 510 V      |                aztán az egész viselete az az úri szabás, ami középutat
 511 V      |                  egészen körülfonja, hogy az inggallérból semmi se lássék
 512 V      |          inggallérból semmi se lássék ki (az pongyolaság volna a magyar
 513 V      |                  is igyekeznek megtagadni az atyafiságot. Decebál a homlokát
 514 V      |             fürtökben szerteszét bomlani. Az arcszíne is sokkal barnább,
 515 V      |              azért mégis van valami közös az arcukban, amit nem bírnak
 516 V      |               magával a maga bandáját. De az ő cigányai már egyenruhát
 517 V      |                  sem hághat, mert ez maga az öreg Pontyó, aki egyedül
 518 V      |                világért sem teljesedik be az a közmondás, hogy: „két
 519 V      |             mórest. Aki előbb jött, annak az ablaknál a helye, aki utóbb,
 520 V      |              ablaknál a helye, aki utóbb, az a kályha előtt telepedik
 521 V      |               telepedik le, s aztán mikor az egyik banda elhagyja, rákezdi
 522 V      |                kiált oda a belépő Decebál az öccsének.~– Fogadj Isten,
 523 V      |              Isten, bátyámuram! – viszonz az, s izmos karján feltűrve
 524 V      |                   Akkor viszont ő nyújtja az öccse elé az öklét, s az
 525 V      |            viszont ő nyújtja az öccse elé az öklét, s az csap rá teljes
 526 V      |                  az öccse elé az öklét, s az csap rá teljes erővel.~–
 527 V      |                   Aztán harmadszor is.~Ez az ő szokott üdvözletük, ha
 528 V      |            összetalálkoznak. Más embernek az ilyen kézcsapástól minden
 529 V      |                   aki mindjárt odafekszik az iszák mellé, s nagyokat
 530 V      |              leghíresebb mangalicakondája az országban, s a legnagyobb
 531 V      |                   hozott haza a vásárból, az rendeli meg ma a vacsorát
 532 V      |                 rendeli meg ma a vacsorát az egész frequentiának, sasoknak,
 533 V      |                   aki a kevesebbet hozta, az fizeti a dínomdánom árát.~–
 534 V      |              papirost pénznek, náluk csak az arany járja.~Dabajkó uram
 535 V      |              daruktól? Lám én ott hagytam az én iszákom a szék alatt;
 536 V      |                 két mérlegpadjára tették. Az egész sokaság összedugta
 537 V      |               melyik nyomja le a másikat: az iszák-e, vagy a harisnya?~
 538 V      |                Decebál a triumfáló öcsbe.~Az minden felelet helyett felkapta
 539 V      |                róla a hurkot, s kiöntötte az egész pénzt az asztalra.
 540 V      |                  kiöntötte az egész pénzt az asztalra. Volt valami hatezer
 541 V      |               körmöci. Egy-kettő legurult az asztalról a padlóra. „Hagyd
 542 V      |   harmincnegyediki diószegiből.~– Elég jó az a daruknak! No, hát nekünk
 543 V      |           cigánynak esze nem volna. Tudja az már, hogy mikor az urak
 544 V      |                  Tudja az már, hogy mikor az urak között valami nagy
 545 V      |                  csak rá kell rántani azt az „ősapáink” nótáját, s egyszerre
 546 V      |              délceg lejtést verbunkolt el az andalgó palotásból, egymást
 547 V      |                aztán minden kiivott pohár az ablakon repült ki, aminek
 548 V      |                 ablakon repült ki, aminek az lett a következése, hogy
 549 V      |                  szerint, hogyan mulatnak az uraságok egymás között.
 550 V      |            fokossal a néző publikumot, de az megint csak összeröffent.~
 551 V      |                    hol jár, és mit mível. Az a hegyes veres orr, ami
 552 V      |                  mint a tapírét.~No, ha ő az, akkor ugyan szép dolgokat
 553 V      |       elmesélhetni a „gyémántos uramról”!~Az, hogy úgy öntik odabenn
 554 V      |                   hogy bokáig gázol benne az ember, még csak hagyján,
 555 V      |                    még csak hagyján, azok az ékes beszédek is megjárnák,
 556 V      |            csínyjait szemébe dobálja, még az is, hogy a két nagyúr egymás
 557 V      |      hetvenkedésből, megissza a kőolajat, az is derék dolog, de azt már
 558 V      |                 szűrt is én vihetném haza az öcsémuram nyakából.~– Ha
 559 V      |                elébb Király Bencének volt az oldalbordája, a birkásnak,
 560 V      |                      De majd nem úgy lesz az, Petykó pajtás – szól Decebál.
 561 V      |               ahogy te gondolod. Mert hát az én drága öcsémuram különb
 562 V      |                kihúzta csizmaszára mellől az ezüstnyelű kést, s a játékkártyát
 563 V      |           keresztülütve vele, odaszegezte az asztalhoz. Így aztán nem
 564 V      |             legényeknek való játszás volt az. Csak ketten maradtak a
 565 V      |                  a hátuk mögé, úgy nézte.~Az ablakon bekandikáló veres
 566 V      |                   már következtetni, mint az álmoskönyvből. (Azért senki
 567 V      |                   Dorkó néne olvasni tud; az álmoskönyvben képek is vannak,
 568 V      |              kettő közül hahotával kacag, az seperte be a tételt. Az
 569 V      |                   az seperte be a tételt. Az az illetlen szokás van náluk,
 570 V      |                   seperte be a tételt. Az az illetlen szokás van náluk,
 571 V      |                hogy amelyik nyerőben van, az a vesztőben levőt még szavakkal
 572 V      |           térdepeltetnek le, s nem kötnek az asztal lábához, ha üres
 573 V      |                   elkövetni férfiún. Hogy az embert a felesége az asztal
 574 V      |                 Hogy az embert a felesége az asztal lábához köti. Azt
 575 V      |                  asztal lábához köti. Azt az embert, akinek a hatalmasok
 576 V      |                sem! És azt egy asszony! – Az asztal lábához!! – Cérnaszállal!!!
 577 V      |                 azt a marék aranyat, amit az öklébe szorított, egyszerre
 578 V      |                  a piacról, bedugva fejét az ablakon, elordítá magát:~–
 579 V      |           keseredve amiatt, hogy kidobták az ivóteremből? – Talán bántotta
 580 V      |                   a nömös harag, hogy itt az urak vigadnak, amíg ő búsul? –
 581 V      |                  volt is a kiáltó szónak, az nem hangzott el a pusztában;
 582 V      |                  Rákóczi-indulót, s annak az első hangjaira az egész
 583 V      |                   annak az első hangjaira az egész tivornyacsoport, mint
 584 V      |               kard, harci bárd, lobogó; s az a két alak ott a középen,
 585 V      |                   két alak ott a középen, az a kún és magyar vezér, akik
 586 V      |              szemberontva, peressé teszik az eget és földet, harcolni
 587 V      |                   földet, harcolni készek az új Istenért meg a régi Istenért,
 588 V      |                 kún vezér marokkal szórja az aranyat maga körül, hogy
 589 V      |                  vele, de a magyar vezér, az a „szent”, egy szavával
 590 V      |          elkiáltja „éljen a haza!”, mikor az urak éppen – blindre vágnak
 591 V      |              oldala ellen. Egyike azoknak az insinuatióknak, amiknek
 592 V      |                   Szót kérek.” Belizárnak az esett legnehezebben, mikor
 593 V      |                  Szűz Mária-képet tart, s az előtt imádkozik térdepelve.
 594 V      |                  imádkozik térdepelve. Ez az ő népszerűségének sokat
 595 V      |             ártott.~Azért is történhetett az meg, hogy Belizár ilyen
 596 V      |                hogy milyen vér keveredett az ereibe, Decebál bátya!~Ez
 597 V      |                 nem sajnáltátok egymásnak az asszonyait csúnya tréfa,
 598 V      |                 tűrte el Decebál, öklével az asztalra vágott, hogy minden
 599 V      |                  maga alul a széket.~– Te az én anyámat mered gyalázni,
 600 V      |                kölyök?~– Te hurcoltad fel az én anyámat elébb!~– Ezt
 601 V      |                   vállára szorítják; most az egyik kalimpál a légben,
 602 V      |         kártyaasztal recsegve törik szét, az arany szétgurul. De bajos
 603 V      |             dulakodó pár meg talál rúgni, az megsántul bele: a cimborák
 604 V      |                   két cigánybanda menekül az ablakon, meg a hátulsó ajtón
 605 V      |              forintba.~– …taszáz fo…~– Én az öcsre teszek.~– … nabáty…~
 606 V      |                   feje hátulját belevágta az asztal lábába, s eszméletlenül
 607 V      |                   kiabált.~– Nem igazság! Az az úr, az a veres, odadobta
 608 V      |                kiabált.~– Nem igazság! Az az úr, az a veres, odadobta
 609 V      |                    Nem igazság! Az az úr, az a veres, odadobta elébe
 610 V      |                 Úgysem lehetett volna ezt az atlétai mutatványt újrakezdeni,
 611 V      |            eszméletre hozható. Úgy feküdt az asztalon, ahová fektették,
 612 V      |               estig. Nem való a gyereknek az ilyen bor, az gyalázta el.~–
 613 V      |                   gyereknek az ilyen bor, az gyalázta el.~– Bizony Isten!
 614 V      |             helyesen tetszett találgatni. Az a királyi biztos vagy micsoda,
 615 V      |               Dabajkó uram. – Mert hiszen az bizonyos, hogy én magam,
 616 V      |               úrnak a parancsolatját, hát az engem megvasaltat, tömlöcbe
 617 V      |                 megy itt minden. – Hát ha az urak nem engedelmeskednek,
 618 V      |             Decebál éktelen haragba jött; az arca egészen elsápadt.~–
 619 V      |                   a királyi biztos; őneki az parancsol. Nem szereti őexcellenciája,
 620 V      |             danolnak. No, hát menjünk oda az ablaka alá, danoljunk neki
 621 V      |                  danoljunk neki ottan.~Ez az indítvány általános pártolásra
 622 V      |                  benne. Olyan bolond volt az, hogy lehetetlen volt mindenki
 623 V      |                   nyerni vele.~– Hozzátok az öcsémuramat is magatokkal,
 624 V      |                   nyakába.~Azzal kivonult az egész ordító had a korcsmából
 625 VI     |       deákkorunkban volt egy nóta, aminek az éneklése minden iskolában
 626 VI     |               mint a mostaniak, mivelhogy az ember nem olyan, mint a
 627 VI     |                  vénségére fás és kemény, az ember fiatal korában kemény,
 628 VI     |                  Volt annak sok verse, de az első ez volt~Ifjú varjú
 629 VI     |                elucubrálta senki. Mi volt az a két varjú? Meg a kereszt,
 630 VI     |               emberraj a piacon keresztül az átellenben fekvő vármegyeház
 631 VI     |               által, mint ez a kiskirály.~Az úri dölyf máza alól kirítt
 632 VI     |                két fő-fő uraság, most már az igazi, második vacsora mellett
 633 VI     |                mellett folyvást ébren ült az asztalnál.~Rézkuthy úr őméltósága
 634 VI     |         felhordatott, sőt annyival többet az elégnél, hogy annak egy
 635 VI     |                meghallá közeledni, amikor az még csak zűrzavaros kurjongatásban
 636 VI     |                   megunják.~Amint azonban az ablak alá érve, azt a bizonyos
 637 VI     |               dragonyos svadrony. Itt van az én tizenkét hajdúm, mind
 638 VI     |                 botot magammal, majd lesz az ellenfelemnek!”, ha én ezeket
 639 VI     |                    Ez respectusban tartja az embereket. – Meg fogja látni
 640 VI     |                   székére, bezárja előtte az ajtót, hogy ki ne mehessen.
 641 VI     |                 meg.~– Ki meri háborgatni az ország szentélyét? – kiáltá,
 642 VI     |             hangon. – Mért nem takarodnak az urak haza?~– Ki beszél odalenn? –
 643 VI     |                   uraság felé közeledett.~Az egy lépést hátrafelé téve,
 644 VI     |                   lábai hegyére.~– Hallja az úr! Nyissa ki a szemét!
 645 VI     |               volna is lámpás a városban, az anti-illumináció napján
 646 VI     |                 volna.)~S azzal kinyújtva az izmos karját, nyakon markolta
 647 VI     |                  és sérthetetlen férfiút.~Az sem vette tréfára a dolgot.
 648 VI     |            Akkorát ugrott hátrafelé, hogy az csupa csoda volt a kurta
 649 VI     |                   a kiskapun – de részint az ijedségtől, részint hogy
 650 VI     |                 úgy vágta bele a homlokát az ajtóragasztóba, hogy mire
 651 VI     |               azzal a nadrágszíjába dugta az elrabolt tiszteletreméltó
 652 VI     |                  hagytak hátra, Belizárt. Az még most is el volt gyalázva
 653 VI     |                 somogyi hajdúk kirohantak az utcára, ezt az egy alakot
 654 VI     |                 kirohantak az utcára, ezt az egy alakot találták ott;
 655 VI     |              beszállásolva, s bekiabáltak az ablakon~– Ki ne jöjj, liszteszsák (
 656 VI     |             felállított puska jelzé, hogy az őrház van, állt egy feketeharisnyás,
 657 VI     |                  magaddal! – De már akkor az a nyárs nem volt se nyárs,
 658 VI     |                   Decebál maga maradt meg az utcán. A katonák onnan a
 659 VI     |                meg felszakított két követ az utcacsatornából, s azzal
 660 VI     |                   fekvő úri kastélya felé az idősebb Tanussy ivadéknak.~      ~
 661 VI     |              ütötte a tizenharmadik órát. Az levén neki megparancsolva,
 662 VII    |                 Halom” nincs is több ezen az egész térségen, csupán csak
 663 VII    |               egész térségen, csupán csak az, amelyiken a Tanussyak ősi
 664 VII    |              mondják (sőt írják), hogy ez az egész halom úgy lett összehordva,
 665 VII    |               összehordott halom volt, de az ősvallást követő magyarok
 666 VII    |                 gyújtották meg a „gyulák” az oltártüzeket; ezek, ti.
 667 VII    |                 meg a sekrestyésnek; mert az egész község rég kitért
 668 VII    |             igéjét hallgatni; hanem azért az eklézsia megvan, a papot
 669 VII    |           eklézsia megvan, a papot fizeti az ősi fundatio; tisztelendő
 670 VII    |                  ezt külső pompára, hanem az örökkévalóság számára; falai,
 671 VII    |             Könyves Kálmán idejében annak az öccsét, Álmost kísérgették,
 672 VII    |                   nem ád jelt a kürtjével az uraság hazaérkezéséről.
 673 VII    |                 onnan hazafelé.~Hanem hát az történt vele, hogy Tanusvártól
 674 VII    |                puskalövésnyire, jól félre az úttól, fekszik a „Békafogó
 675 VII    |                semmit, csak lekanyarodott az útról, s az avaron keresztül
 676 VII    |                 lekanyarodott az útról, s az avaron keresztül bevágtatott
 677 VII    |                    A csárdában, meg annak az udvarán a juhászok táncoltak
 678 VII    |           előrelátás. Jó lesz gondoskodni az „alibi”-ről.~Azalatt Sára
 679 VII    |             vadállati szabad mozgékonyság az egész alak, amit semmi mesterkéltség
 680 VII    |                alól villog szikrát szórva az a két fekete karbunkulus,
 681 VII    |              adósa neki egy csókkal.~Csak az orr nem egyez össze a tipikus
 682 VII    |               össze a tipikus vonásokkal. Az ilyen archoz egyenes, hajlott
 683 VII    |                arcnál rendkívüliség. S ez az eltérő vonás adja meg éppen
 684 VII    |               eltérő vonás adja meg éppen az egész arcnak a jellemző
 685 VII    |            kifejezését.~Reggel van már, s az úriasszony már felöltözve.
 686 VII    |           vetkőzött tegnap este óta? Mind az urát várta.~Dorkó néne ott
 687 VII    |                   történt tovább. De hisz az is elég arra, hogy Sára
 688 VII    |                majd olyan magas már, mint az anyja. Az arca is szakasztott
 689 VII    |                 magas már, mint az anyja. Az arca is szakasztott mása
 690 VII    |                  arca is szakasztott mása az anyjáénak, csak az orra
 691 VII    |                   mása az anyjáénak, csak az orra tartja meg az ősi Thonuzóba
 692 VII    |                   csak az orra tartja meg az ősi Thonuzóba formát; ez
 693 VII    |                  egyenes, szabályos, mint az apjáé. A gyermek 12–13 éves
 694 VII    |               valamivel barnább még, mint az anyjáé, s nincs úgy kipirulva.
 695 VII    |               csücsörödnek össze. Látszik az egész arcán, hogy elkényeztetett
 696 VII    |                   gyermek. Van dolga vele az öreg Dorkónak; mert nem
 697 VII    |              mindig odaviszi a bűne, ahol az van. Mert nem talál más
 698 VII    |              Anyád ma haragszik.~– No, ha az apámra haragszol, tépd annak
 699 VII    |                 tépd annak a haját, de ne az enyémet.~– Fogd be a szádat!
 700 VII    |                csak súgva mondta a fülébe az úrasszonynak.)~– Jaj a hajam! –
 701 VII    |              Eredj! Te is cudar vagy mint az apád! Nemhogy megköszönnéd
 702 VII    |                apád! Nemhogy megköszönnéd az anyádnak, hagy körülnyalogat.
 703 VII    |                  azért is hátat fordított az anyjának.~Sára asszony aztán
 704 VII    |                      Mit tudja ez még, mi az? No, jó! Eredj, Emmácskám,
 705 VII    |              tekintetű fickó.~– Vezesd el az Emmát sétálni az ánglia-kertbe.
 706 VII    |                Vezesd el az Emmát sétálni az ánglia-kertbe. Aztán játsszál
 707 VII    |                  a pávakakas meg ne vágja az Emmát. Ezt a selyem nagykendőt
 708 VII    |                 ha szél talál fújni, kösd az Emmának a nyakára, de hátul
 709 VII    |                Aztán, amíg a fú harmatos, az Emma ne szaladgáljon a gyepen,
 710 VII    |                fel akar menni, akkor vedd az öledbe, úgy vidd fel. Érted!
 711 VII    |                 fel. Érted! Ha vizes lesz az Emmának a topánja, én meglátom,
 712 VII    |              kézzel-lábbal kepiszkelődött az anyai gyöngédség minden
 713 VII    |                reklije ujjával törülte le az arcáról a kapott csókok
 714 VII    |                szaladni! Emmácska!~De biz az Emma meg sem állt addig,
 715 VII    |                  gesztenyefák alá nem ért az ánglia-kertben, ahol már
 716 VII    |                   mindjárt tegezni kezdte az Emmát.~– Úgy elszaladtál,
 717 VII    |                  egy jókora cipót, aminőt az iskolás diákoknak süttet
 718 VII    |                diákoknak süttet mindennap az úrasszony. Amióta csak Tanusvárott
 719 VII    |           cipócskát a tűzhalmi uraságtól, az iskola patrónusától. Ezt
 720 VII    |           pápaiaknál a díszneve „szatyi”, az enyedieknél „brúgó”.~– Adj
 721 VII    |                 Emma a falatozás közben – az anyám most az apámat lesi;
 722 VII    |          falatozás közben – az anyám most az apámat lesi; ha hazajön,
 723 VII    |               Jancsi utol sem bírta érni.~Az angolkertet egy lusta vizű
 724 VII    |                 Hopp!” Mint a madár, mint az őz, úgy szökött rajta keresztül
 725 VII    |              rajta keresztül a szép Emma, az a kétölnyi tér nem is volt
 726 VII    |                   Biz a Jancsi meghasalta az utánacsinált ugrást, s az
 727 VII    |                 az utánacsinált ugrást, s az orrával érte a földet, amin
 728 VII    |             épület, nyári mulatóka. Annak az ajtaja ugyan be volt zárva,
 729 VII    |         kertésznél állt; de hát mire való az ablak? Az egyikről könnyű
 730 VII    |                   hát mire való az ablak? Az egyikről könnyű feltárni
 731 VII    |               feltárni a redőnyt, s aztán az üvegtelen ablakon be lehet
 732 VII    |                  be lehet mászni. Először az Emmát segíti fel az ablakba
 733 VII    |               Először az Emmát segíti fel az ablakba a Jancsi, azután
 734 VII    |                   nagy gömbölyű teremben, az Emmának az az első dolga,
 735 VII    |             gömbölyű teremben, az Emmának az az első dolga, hogy hirtelen
 736 VII    |                   teremben, az Emmának az az első dolga, hogy hirtelen
 737 VII    |                 kedve szerint viháncolva.~Az csak védi magát egy ideig,
 738 VII    |                  visszaüt egyszer-egyszer az öklével, s nem nézi, hogy
 739 VII    |                nem nézi, hogy hol találja az Emmát, oldalba-e vagy fültövön?
 740 VII    |              hányják egymást, utoljára is az Emma egy „gulyásfogással”
 741 VII    |                   Emma!~– Nem addig, amíg az igazi nevemen nem szólítasz.~–
 742 VII    |                   nem leány, hanem fiú, s az Emma név csak az Emmánuelnek
 743 VII    |                   fiú, s az Emma név csak az Emmánuelnek a becéje.~De
 744 VII    |                 kényeztetni, tojtatni?~Ha az anyja teszi ezt vele, annak
 745 VII    |          különleges bolondságban, de hogy az apja engedi ezt így történni,
 746 VII    |            rögeszméje, ami úgy elfoglalja az egész lelkét, hogy a legközelebb
 747 VII    |                  a reklid a dulakodásban. Az anyád majd kérdőre vesz
 748 VII    |             hazudik valamit a Dorkó nénő; az ő dolga énhelyettem hazudni.~–
 749 VII    |                 csípőig van dekolletálva. Az Emma ennek az istenasszonynak
 750 VII    |               dekolletálva. Az Emma ennek az istenasszonynak a nyakát
 751 VII    |                 mázsás mitológiai alakot. Az pedig belől üres. – Ebből
 752 VII    |                 pedig belől üres. – Ebből az üregből szedeget aztán holmikat
 753 VII    |               holmikat elő a Jancsi, amik az ő mulatságaikhoz valók.~
 754 VII    |                kalamáris.~Azokat lerakják az asztalra, két széket húznak
 755 VII    |                   Jancsi magyaráz, tanít; az Emma pedig nyeli azt mohón,
 756 VII    |                éhesen, gyönyörűséggel.~Ez az ő titkolózásuknak a tárgya.~
 757 VII    |            tanítják!~Ennek a keblét pedig az égető vágy emészti.~S a
 758 VII    |                emészti.~S a láng követeli az olaját.~Olyan gyors esze
 759 VII    |              könyvei azok, amikből tanul. Az már odább haladt: egy évvel
 760 VII    |                 meg a colloquium, képezik az akkori diákocskák tudománytárházát.~
 761 VII    |                   nem strázsálják, amikor az anyja az apjával civakodik.~
 762 VII    |              strázsálják, amikor az anyja az apjával civakodik.~Most
 763 VII    |                   apjával civakodik.~Most az egyszer jó hosszú idejük
 764 VII    |                   ismét visszatértek azon az úton, amelyen idejöttek,
 765 VII    |                  is megtanította a Jancsi az Emmát. – Gyönyörű csengő
 766 VII(1) |                                 Bongyora” az olyan haj, mely hosszú és
 767 VIII   |                  jeladó kürt. Megérkezett az uraság. A négy paripa, ami
 768 VIII   |                 kettőjük közül a bor volt az erősebb. Eleinte garázda
 769 VIII   |                  régen bőgőhegedűnek nézi az eget, s azt sem tudja melyik
 770 VIII   |                    Ilyenkor veszedelmes ő az asszonyokra nézve.~Már a
 771 VIII   |                úgy várták. Amint belépett az előterembe, ott találta
 772 VIII   |                  amint meg akarta ölelni, az hátat fordított neki, s
 773 VIII   |                szépen szól,~Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól.~
 774 VIII   |                lezárt szájnak.~– Köszönöm az ilyen csókot, ami a csapszékről
 775 VIII   |                  lefeszegetve a derekáról az ölelgető kart – ha három
 776 VIII   |                  asszonyt megszólja.~Mert az asszony aranycsillag,~Aranygarádicson
 777 VIII   |                   szelidítgeti, meglátják az asszonynak az inkvizítori
 778 VIII   |                   meglátják az asszonynak az inkvizítori szemei azt a
 779 VIII   |          fehér-piros selyemszalagot azzal az aranykereszttel, amit őkelme,
 780 VIII   |              őkelme, hogy el ne veszítse, az öve mellé dugott. Azt azután
 781 VIII   |             kirántani onnan, másik kézzel az urát eltaszítani magától,
 782 VIII   |                 urát eltaszítani magától, az arcát Meduza-képpé torzítani,
 783 VIII   |                torzítani, s a bűntanújelt az orra elé tartva a gonosztevőnek,
 784 VIII   |                   pántlikán. Ezt te annak az örmény „bikál”-nak a nyakáról
 785 VIII   |                     Hiszen nem bikál volt az, hanem bika!~– De nem lehet
 786 VIII   |           szomszédasszony!~Nem látta kend az uramat?~Láttam biz én a
 787 VIII   |                  pénzét elvették.~Bárcsak az ördög elvinné,~Pokol fenekére
 788 VIII   |        komámasszony.~Kitty, kotty, hopp!”~Az asszony szitkozódott, az
 789 VIII   |                  Az asszony szitkozódott, az úr dalolt, a két cimbora
 790 VIII   |                gomb tartja össze, s annak az alsó gomblyukába van gombolva
 791 VIII   |            fogantyús bot van a kezében, s az oldalára akasztva egy nagyon
 792 VIII   |                   volna fel a munkái elé.~Az a ráncos vigyorgás, az a
 793 VIII   |                    Az a ráncos vigyorgás, az a kámficsorodott sunyiskodás,
 794 VIII   |               kámficsorodott sunyiskodás, az az alattomos, ravasz agyarkodás,
 795 VIII   |            kámficsorodott sunyiskodás, az az alattomos, ravasz agyarkodás,
 796 VIII   |                  díszét képezi, egyesülve az emberi tudálékosság homlokráncoló,
 797 VIII   |               cserfakó arculat közepéből. Az egész alak terjeszti maga
 798 VIII   |                előtt lát. Ez nem tartozik az ő világába. Odamegy egyenesen
 799 VIII   |             Decebál hátranéz, s amint ezt az alakot megpillantja, egyszerre
 800 VIII   |           megpillantja, egyszerre elmúlik az arcáról minden fintorgása
 801 VIII   |                   mit hoz, Vakandi úr?~Ez az ócska alak Vakandi Anonymus,
 802 VIII   |                    ott bezárta maguk után az ajtót. Egy szikra bor sem
 803 IX     |                   jobb a jó tanácsadónál!~Az már megint nem volt valami
 804 IX     |                   jobb lett volna azoknak az állatmutogató oroszlánjának
 805 IX     |            maradni Sára asszonnyal, mikor az hitvesi haragja kitörésének
 806 IX     |        csábítjátok minden istentelenségre az én uramat. Tivornyahősök,
 807 IX     |            bojnyikok! Hol hurcoltátok meg az uramat megint?~Az úrhölgy
 808 IX     |         hurcoltátok meg az uramat megint?~Az úrhölgy többesben beszélt,
 809 IX     |                   ez a sok szép kinevezés az ő hivatalait illeti, de
 810 IX     |                  állsz most. Meg kell itt az igazat mondanunk. Szárah
 811 IX     |               szólt Sára asszony, s leült az asztal mellé, de senkit
 812 IX     |              bizony éjfélig ott mulattunk az öreg napnál.~– Gyere ide,
 813 IX     |                 Gyere ide, Dorkó! – mondá az úrhölgy. – Ide gyere a hátam
 814 IX     |                Hej, ha én azt tudom, hogy az a vén banya ott leskelődik! –
 815 IX     |                       Hát hogyan mulattak az urak? – vallatá szigorú
 816 IX     |               vallatá szigorú tekintettel az előtte álló delinquenst
 817 IX     |                   előtte álló delinquenst az úrnő.~– Hát hiszen azt már
 818 IX     |                 hozzátennem. Úgy volt biz az mind. Dorbézolás, kártyázás,
 819 IX     |        istentelenkedés. Ez mind igaz. Még az is igaz, hogy Belizár a
 820 IX     |                     No, hát mi történt?~– Az, hogy a mi Decebálunk nem
 821 IX     |         Decebálunk nem tűrte el azt, hogy az ő imádott nejét még az édesapjának
 822 IX     |               hogy az ő imádott nejét még az édesapjának a fia is dehonesztálja,
 823 IX     |           asszonynak egy percre felderült az arca, de aztán megint csak
 824 IX     |                bolond!~(– No, hát érdemes az embernek igazat mondani?
 825 IX     |                Szárah nagysám, hogy igaz?~Az a valami volt a Decebál
 826 IX     |               Decebál bőrerszénye, amiben az aranyai voltak.~– Tessék
 827 IX     |                  és megszámlálni. Itt van az egész ára az eladott tulkoknak,
 828 IX     |        megszámlálni. Itt van az egész ára az eladott tulkoknak, azon
 829 IX     |              dalia között, én látva, hogy az asztalt mindjárt összetörik,
 830 IX     |               határ pénzzel, amit Decebál az öccsétől elnyert a kártyán.
 831 IX     |           öccsétől elnyert a kártyán. Hát az az ilyen dulakodásban a „
 832 IX     |                 elnyert a kártyán. Hát az az ilyen dulakodásban a „cassa
 833 IX     |                   Dorkó! Adj Csunyi úrnak az ebédlőben egy kis domitoriumot.
 834 IX     |                 ledobta a pénzes erszényt az asztalra, s érzékeny kezdett
 835 IX     |                   szeretném, ha e helyett az erszény helyett az én uramnak
 836 IX     |                helyett az erszény helyett az én uramnak a szívét nyertem
 837 IX     |                    Arra megesküszöm, hogy az a nagysádé volt és lesz
 838 IX     |                  szép dáridóba?~– Óh, biz az még említésre sem érdemes.
 839 IX     |               Decebál ezt a szalagot akár az örmény straniera, akár a
 840 IX     |                 szakította volna le, mert az még kis baj volna. S ugyancsak
 841 IX     |                 mert a szegény Decebálnak az egész vagyona, de még a
 842 IX     |                   a királyi komiszárusnak az ablaka alatt, eldaloltuk
 843 IX     |               Decebál keze ügyébe került. Az pedig homo regius ide, homo
 844 IX     |               azzal Sára asszony, hogy mi az a homo regius meg az a Lipót-rend,
 845 IX     |                   mi az a homo regius meg az a Lipót-rend, őtet csak
 846 IX     |            tekintetében részesülhetett?~– Az igaz, hogy nem volt nyugtom
 847 IX     |                   miattuk.~– Nagysád volt az est királynéja. Egész lazarétumot
 848 IX     |                Hát hogyan?~– Annak bizony az a módja, hogy ha nagysád
 849 IX     |                nagy táncmulatságot, amire az egész vármegye minden előkelő
 850 IX     |                 mindenki kicsúfol ezekért az ócska bútorokért, amik még
 851 IX     |               akár diákul, nem ismerem én az ákombákot. Én csak a kertből,
 852 IX     |                  végeztem el a históriát. Az a homo regiusnak a megütlegelése
 853 IX     |                    hogy tessék, megkerült az erszény, a „Régi Nap”-nál,
 854 IX     |                 Tudja is ő, hogy minek mi az ára! Ha kérdi, mondja neki
 855 IX     |      alkatrészekből áll; csakhogy azoknak az izéknek először is a neveit
 856 IX     |                ellátásban részesülhetett. Az ember nem hinné, ha a kontót
 857 IX     |                  szavakat tanult, azalatt az anyja Bakala Petitől annyi
 858 IX     |               fogja majd reprodukálni; de az nem tesz semmi kárt.~– Ide
 859 IX     |               Bizony nem is bíznám én már az Emmácska nevelését az öreg
 860 IX     |                 már az Emmácska nevelését az öreg táltosra, hanem hozatnék
 861 IX     |                 tud, és zongorázik, s aki az Emma kisasszonyt ahhoz az
 862 IX     |                 az Emma kisasszonyt ahhoz az előkelő plihez szoktatja,
 863 IX     |       megelenéshez múlhatlanul szükséges. Az Emmácska már abban a korban
 864 IX     |                   tüzes tatárba bíznám én az Emmám nevelését valami kisasszonyra?~–
 865 IX     |                 érti? Hát nem tudja, hogy az én Emmám nem leány, hanem
 866 IX     |                   mi oka lehet nagysádnak az egyetlen fiát, a Tanussy
 867 IX     |                  látja azt a guzsalyt ott az ablakban?~– Remélem, hogy
 868 IX     |                 ablakban?~– Remélem, hogy az helyet fog adni egy díszes
 869 IX     |            nagysádat, hogy a hallottaknak az ellenkezőjét fogom mondani
 870 IX     |                   én fiatal leány voltam (az apám jómódú nemesember volt
 871 IX     |          kártyavető cigányasszonnyal. Hát az nekem ilyen jóslatot mondott:
 872 IX     |                 lesz, annak a sorsa pedig az lesz, hogy híres, nevezetes
 873 IX     |                   kis horoszkópot csinált az a cigányasszony.~– Az ám,
 874 IX     |             csinált az a cigányasszony.~– Az ám, magam is nevettem én
 875 IX     |         alkalmával a vendégek valamelyike az égő pipával a szájában felfeküdt
 876 IX     |                 Porrá égtünk. Akkor aztán az apám átköltözött a legöregebb
 877 IX     |                  mindig ütött, hajtott, s az urát féltette tőlem, pedig
 878 IX     |               leány voltam. Hasonlítottam az Emmához; csakhogy annak
 879 IX     |                  sok komplimentet mondtak az úrfiak ezeknek az én ragyogó
 880 IX     |                 mondtak az úrfiak ezeknek az én ragyogó szemeimnek! Hanemhát
 881 IX     |         szemeimnek! Hanemhát mind nem ért az semmit. Egyszer csak jött
 882 IX     |                   hogy lett volna egy nap az együttlétünk alatt, amelyikben
 883 IX     |               este. Szerencsére én voltam az erősebb, a keresetlen fa
 884 IX     |                    a keresetlen fa mindig az én kezemben maradt utoljára,
 885 IX     |               Egyik nap málépuliszka volt az ebédünk, a másik nap sült
 886 IX     |                  be a természetem, amiből az uram tokányt főzött, mert
 887 IX     |                  mert tudtam, hogy mindig az esett birkát szokták erre
 888 IX     |          odavetődött a házunkhoz Decebál; az övé volt az egész rengeteg
 889 IX     |            házunkhoz Decebál; az övé volt az egész rengeteg birtok; a
 890 IX     |             rengeteg birtok; a bális csak az ő birkása volt. Én mindjárt
 891 IX     |               hízelkedni, hiába küldte el az öregemet hazulról, nem ért
 892 IX     |                cigányasszony jóslata állt az eszemben. Megmondtam aztán
 893 IX     |              előállt vele, hogy elválaszt az uramtól, s elvesz feleségül.
 894 IX     |                  mondják, hogy ne higgyen az ember jövendőmondóknak.~–
 895 IX     |                 jegyzé meg Bakala Peti. – Az ember nem hinné.~– No, lássa.
 896 IX     |                    Mesélt énnekem egyszer az apám, aki járt az enyedi
 897 IX     |                 egyszer az apám, aki járt az enyedi kollégiumba is, valami
 898 IX     |                 azt rossz néven venni, ha az egyetlen gyermekét inkább
 899 IX     |                 pedig én őtet. Rettenetes az még csak gondolatnak is.
 900 IX     |            mondani a keserves zokogástól.~Az is hamar elmúlt. Úgy jött
 901 IX     |                  mint a tavaszi permeteg; az arcán még üdébb lett a könnyektől
 902 IX     |          csináltam? Azt tettem vele, amit az Achillesszel tettek; olyan
 903 IX     |                hogy fel ne ébredjen benne az a veszedelmes indulat, amit
 904 IX     |                   Horkázi Kajafás uramra. Az ám.~Bakala Peti nevetett
 905 IX     |                   folyvást ezalatt.~– Már az igaz, Szárah nagysád, hogy
 906 IX     |                      Nem tudom én. Mindig az én saját jelenlétemben adja
 907 IX     |                  idegen nyelvet csak kell az embernek tudni. Ez pedig
 908 IX     |                   a pap a táblára írja, s az Emmával olvastatja.~– Miféle
 909 IX     |                 tudok róla semmit.~– Hja, az a maga hibája. Az Emma fog
 910 IX     |                    Hja, az a maga hibája. Az Emma fog tudni olyant, amit
 911 IX     |               később.~– És megtanulja ezt az Emma?~– Az igaz, hogy nagyon
 912 IX     |                 megtanulja ezt az Emma?~– Az igaz, hogy nagyon nehezen
 913 IX     |                 tarthat így hosszú ideig. Az Emmát lehetett idáig (azt
 914 IX     |                  hanem a rómaiaktól. Ahol az apám lakott, az oláh falu
 915 IX     |          rómaiaktól. Ahol az apám lakott, az oláh falu volt. Hát ott
 916 IX     |             kereszteltek fiúnévre senkit. Az mind Anica volt. A fiúkat
 917 IX     |               falunkból soha katona, mert az egész fiatalság mind katrincában
 918 IX     |                  is így szándékozik tenni az Emmával.~– Hát persze. Kifogok
 919 IX     |                 mennyei gondviselés, hogy az egyiknek adta a gazdagságot,
 920 IX     |               gazdagságot, a másiknak meg az észt, különben hogy állhatna
 921 IX     |                itt van, nyúljon bele ebbe az erszénybe, vegyen ki annyit,
 922 IX     |             számadással.~– Hiszen, kérem, az egészet eldughattam volna,
 923 IX     |                 majd meg lesz hát felezve az a nem kereshető pénz.)~
 924 X      |               Ananiasnak keresztelték, de az egész világ Anonymusnak
 925 X      |                   úr nem ennek a világnak az embere. Ő csak a nagyon
 926 X      |                   még csak szóba sem áll. Az egész históriát csak az
 927 X      |                   Az egész históriát csak az Árpád-házból született királyok
 928 X      |                társalkodik. Rá nézve csak az létezik, ami már nincs.
 929 X      |               megszólítást tart: „barátja az erénynek!”. S ez csakugyan
 930 X      |               azalatt Vakandi felnyitotta az oldalán levő táskát, s kihúzott
 931 X      |                  kell megnézni.~– Barátja az erénynek! – suttogá a hozzásiető
 932 X      |               Mondja hamar.~Vakandi előbb az ajkához értette az ereklyét
 933 X      |                  előbb az ajkához értette az ereklyét áhítatosan, azután
 934 X      |                 meg nem talált „jász kép” az ősmagyarok bálványszimbóluma;
 935 X      |                 Ez itten a feje. Ezek itt az összefont karjai. Ez itt
 936 X      |            fenekén a svarga kereszt, amit az obi pusztán elhagyott kabar
 937 X      |                 ettől a kérdéstől, mintha az életét fenyegetnék vele.
 938 X      |               Elébb széjjelnézett. Azután az asztal alá nézett. Azután
 939 X      |               állapot! – mormogá Decebál, az ujjával a hajába markolva. –
 940 X      |                   Ki ne ejtse ön (barátja az erénynek) ezt a nevet még
 941 X      |                 rozsdás ércdarabok voltak az egyedüli társalkodóim. Nyomról
 942 X      |          közelítettem felé. Mint Kolumbus az újvilághoz. Végre rátalálok.
 943 X      |                  Mit látok? Cölöpöket. Ez az! A veresfenyő, amivel a
 944 X      |              ráakadt Pallas és Rouisbrook az obi pusztán, a kún bálványok
 945 X      |                Itt van. Nem álom. Barátja az erénynek!~A penészes emberkének
 946 X      |              spóráitól volt megbetegítve. Az a rögeszme kergette, hogy
 947 X      |                   rögeszme kergette, hogy az ő őse vetélytársa volt az
 948 X      |                 az ő őse vetélytársa volt az Árpád-házi királyoknak!~–
 949 X      |                magas öntudattal fitymálta az ilyen szkeptikus észrevételt.~–
 950 X      |         szkeptikus észrevételt.~– Barátja az erénynek! Amit én mondok,
 951 X      |                 erénynek! Amit én mondok, az mind axióma. Mi okból akarnám
 952 X      |               naponkint elfogyasztok? Még az ivóvízben sem válogatok.
 953 X      |                 azt Decebál kezébe tette. Az uraság érezheté a súlyáról,
 954 X      |                  láthatta a színéről hogy az aranyból van: nehéz és sárga.~–
 955 X      |                  Mi ez? Hasonmása azoknak az aranycsákányoknak, amiket
 956 X      |              Átengedem. Nagylelkű leszek. Az arany súlyában. Mintha a
 957 X      |               mutatok meg. Nézze, barátja az erénynek.~Az a felséges
 958 X      |               Nézze, barátja az erénynek.~Az a felséges tárgy egy hosszú
 959 X      |                   dühbe jönnek.~– Így van az, mikor az ostobaság a bölcsesség
 960 X      |               jönnek.~– Így van az, mikor az ostobaság a bölcsesség álarcát
 961 X      |          székelyek áldozatpohara készült. Az Anonymus „vas unicuma”1
 962 X      |               Nohát! Pedig lássa, barátja az erénynek, ez az egyszerű
 963 X      |                   barátja az erénynek, ez az egyszerű tárgy éppen önre
 964 X      |                  Hogy hítták Thonuzóbának az ősapját? Emlékezik még rá?~–
 965 X      |                   mint azt: Kusidkun volt az ükapja.~– Ugyanazon Kusidkun,
 966 X      |                   a száznyolc családfőnek az arcvonásait viselik, aki
 967 X      |                ismerik még?~Egyszerű volt az, mindenki könnyen megtanulhatta.
 968 X      |                   saját szemeikkel látták az élő nemzedék régiségbúvárai.
 969 X      |     régiségbúvárai. Tizenhat betűből állt az ábécéjük, csupa egyenes
 970 X      |                egykor Saul királyt, mikor az endori boszorkány felidézte
 971 X      |                boszorkány felidézte eléje az apja lelkét. „Kusidkun!”
 972 X      |                  említést tesz róla, hogy az elsíroltakat bajtársaik
 973 X      |                 nyílvesszőre fel van írva az ősapának és az unokának
 974 X      |                   van írva az ősapának és az unokának a neve. Semmi kétség,
 975 X      |                   Csak csendesen! Barátja az erénynek – csillapítá őt
 976 X      |              veresfenyő cölöpzet állta el az utamat, öllel át nem érhető
 977 X      |                  van. Hiszen tudjuk, hogy az ősvezéreket minden arany
 978 X      |                   Óh, én sem akarom, hogy az titokban maradjon.~– Nohát!
 979 X      |                maradjon.~– Nohát! Barátja az erénynek! Azt pedig jól
 980 X      |                   mindazt felfedezém, nem az ön birtokán fekszik.~– Tudom.
 981 X      |                birtokán fekszik.~– Tudom. Az egy per alatt levő birtok,
 982 X      |           előállani jó tanáccsal, barátja az erénynek, mert itt már az
 983 X      |                 az erénynek, mert itt már az én tudományom elfogy.~Decebálnak
 984 X      |                   a megoldására; csakhogy az nagyon drága. S ámbátor
 985 X      |                  drága. S ámbátor Decebál az éjjel nagyon sokat ivott,
 986 X      |               visszabocsássa-e ugyanabban az árban Szvatopluk unokáinak? –
 987 X      |             körlevélben foglalt nézeteket az utolsó körömszakadtáig fenntartani.~
 988 X      |                 hogy el fog késni Decebál az ülésről; kudarcot vallanak
 989 X      |               őket. Decebál előszobájának az ajtaján pedig hiába dörömbölnek,
 990 X      |                   hiába dörömbölnek, mert az ezt most meg nem hallja.
 991 X      |                 azt nekitámasztotta annak az ablaknak, mely a múzeumra
 992 X      |              szolgált, s azon mászott fel az emeletre, s onnan kiabált
 993 X      |              emeletre, s onnan kiabált be az ablakon keresztül.~– Hej,
 994 X      |         reggelijét, vagy át tetszik jönni az étkezőbe?~– Mind a kettőt
 995 X      |        alkalmatlankodni. Egy darab kenyér az eledelem. Azt itt hordom
 996 X      |                  eledelem. Azt itt hordom az iszákomban. Ha megszomjazom
 997 X      |               menni nálam nélkül, barátja az erénynek.~Hanem azért a
 998 X      |           erénynek.~Hanem azért a barátja az erénynek nem mulasztá el
 999 X      |                háziurat, hogy itt hagyott az asztalon valamit. Azt a
1000 X      |            Decebál.~– Önre bízom, barátja az erénynek. Az ilyenekben