bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

1001 X      |               bízom, barátja az erénynek. Az ilyenekben nem vagyok skrupulózus.~
1002 X      |         kellemesen lepte meg aztán, mikor az étkezőbe benyitva, együtt
1003 X      |                  benyitva, együtt találta az egész társaságot, kedélyesen
1004 X      |           lelkemuramhoz. Szót sem tett se az örmény bikálról, se a zsidó
1005 X      |               reggelihez felteríttetni is az ő háziasszonyi gondjai közé
1006 X      |              asztalhoz leülnek.~– Hol van az én kis Emmám?~– Az ma nem
1007 X      |                Hol van az én kis Emmám?~– Az ma nem kap frustukot – válaszolt
1008 X      |               megtanulja, megkapja.~Ebben az ítéletben meg kellett nyugodni.~
1009 X      |           ítéletben meg kellett nyugodni.~Az urak hozzáláttak emberül
1010 X      |                 kocsik mind előhajtattak. Az óra 3/4-et mutatott tízre.
1011 X      |               gyűlés sem kezdődik pontban az óraütésre.~Tanussy Decebál
1012 X      |                 hozom, édes angyalom.~Bíz az a csákány nyomott vagy másfél
1013 X      |             mondta rá:~– Jól van, barátja az erénynek. Az ilyen dolgokban
1014 X      |                 van, barátja az erénynek. Az ilyen dolgokban én nem vagyok
1015 XI     |                Ahogy a kocsik kigördültek az udvarról, a vármegyegyűlésre
1016 XI     |             hősökkel, rákövetkezett a sor az Emmácska leckeórájára; Horkázi
1017 XI     |                mikor már mindenki felkelt az asztaltól, még akkor is
1018 XI     |              csepp bort sem felejteni ott az eléje tett palacknak a fenekén,
1019 XI     |              fenekén, és semmi ételt, ami az asztalra fel van téve, megkóstolatlan
1020 XI     |                   ott; nem hiszi el, hogy az nem ennivaló: mérges. Mérgesebb
1021 XI     |           Rézveres pofa, aminek a közepén az orr a két cimpájával éppen
1022 XI     |               olyan halmot képez, amilyen az ország címerében van. A
1023 XI     |                hosszú gubancokban hull le az övéig, felszedve ebéd közben
1024 XI     |               táltosoktól származtatja le az eredetét. „Horkáz!” Ez is
1025 XI     |                Tanussy Decebál arra, hogy az ősapja hozta meg a vizet,
1026 XI     |                Kajafás arra, hogy viszont az ő üke áldozta meg a dési
1027 XI     |       összetalálkozik? – Majd megfelel rá az idő.~Hanem azért nem kell
1028 XI     |                 philolog-archaeolog képes az ellenségeskedés superlativusát
1029 XI     |               kínai tudósok nyomán jár, s az obi pusztán, a Volgán túl
1030 XI     |                mire való a divinátió? Meg az összehasonlító nyelvészet?
1031 XI     |                  írott könyvek. Egymásnak az állításaira aztán mind a
1032 XI     |                 ketten azt állítják, hogy az mind vakmerő hazugság!~Még
1033 XI     |               hazugság!~Még abban is nagy az összeütközés közöttük, hogy
1034 XI     |                 mind a ketten feltalálták az ősi hunnus betűket. Csakhogy
1035 XI     |              egyenes vonalokból építi fel az egész hunscytha abécét,
1036 XI     |                  ellenlábas M betű képezi az U betűt, egy visszafordított
1037 XI     |              betűt, egy visszafordított B az M-et, a H az R-et, a megfordított
1038 XI     |            visszafordított B az M-et, a H az R-et, a megfordított C az
1039 XI     |                 az R-et, a megfordított C az E-t, az egyes kereszt az
1040 XI     |                  a megfordított C az E-t, az egyes kereszt az I-t, a
1041 XI     |                  az E-t, az egyes kereszt az I-t, a kettős kereszt a
1042 XI     |             kereszt a Gy-t. Így található az a gyergyószentmiklósi templom
1043 XI     |                  maga nyílvesszőire, amik az ékszittyaírást megörökíték;
1044 XI     |                   hogy ha megkaphatja azt az obi pusztán tekergő, kumiszban
1045 XI     |                 hátán fogja megmagyarázni az ősszittya botjával az igazi
1046 XI     |       megmagyarázni az ősszittya botjával az igazi hun írást; míg Vakanditól
1047 XI     |                kitelik, hogy beváltja azt az ígéretét, hogy ha egy nyíllövésnyi
1048 XI     |                belelövi neki a hasába azt az ó tuhudún betűkkel ékes
1049 XI     |                  S hogy szidják egymásnak az istenét! – Az egyiknek az
1050 XI     |                   egymásnak az istenét! – Az egyiknek az istene a „Damasek”,
1051 XI     |                 az istenét! – Az egyiknek az istene a „Damasek”, a másiké
1052 XI     |               krónikák beszélnek. De hisz az egyik tót hangzású név,
1053 XI     |                  szót ki nem enged osonni az ajkán, s miután vannak ősidők
1054 XI     |                  élő”, a másik neve „Él”, az meg éppen ideillik. És végtére,
1055 XI     |                 magyar pogány vallás, meg az ős Mózes-vallás tökéletesen
1056 XI     |                    magyar ősi módra végzé az áldozatot, az egyik húsfélét,
1057 XI     |                 módra végzé az áldozatot, az egyik húsfélét, a másik
1058 XI     |                rítus maig is feltalálható az igaz magyaroknál: szalonnapirítás
1059 XI     |       kukoricapattogtatás mivoltában.~Hát az ilyen eszeveszett beszédekért
1060 XI     |                  volna Kajafás uramat, ha az a sajátságos szerencsés
1061 XI     |                   jár a templomába, mióta az a vén süket juhász meghalálozott,
1062 XI     |               nagyokat aludni. Azóta üres az Árpád-kori emlékezetes egyház,
1063 XI     |             Kajafás prédikációjába, mikor az már az angyalok lábára is
1064 XI     |              prédikációjába, mikor az már az angyalok lábára is sarkanytyús
1065 XI     |                   Spiridion meg lehúzza. „Az nem való! Tagadok aztat.”~
1066 XI     |                 míg Spiridion ugyanazokat az ógörög alphabet segélyével
1067 XI     |               Sára asszony azalatt ott ül az ablakban, és harisnyát köt.~
1068 XI     |                Kajafás uram legelőször is az írásbeli gyakorlatokon kezdi
1069 XI     |              írásbeli gyakorlatokon kezdi az Emmácskával.~Az Emmácskát
1070 XI     |       gyakorlatokon kezdi az Emmácskával.~Az Emmácskát tíz esztendős
1071 XI     |            Különösen nagy küzdelem folyik az E betűvel. Ez mint a gyergyószentmiklósi
1072 XI     |             lúdlelke” van keresztüldöfve. Az egyik a C betű hátába, úgy,
1073 XI     |                  le kellett mondani, hogy az Emmácska a maga nevét valaha
1074 XI     |           scythacalligraphiázni, minthogy az éppen ezen a veszedelmes
1075 XI     |                    ami elé oda kell állni az Emmácskának, s krétával
1076 XI     |                menni, Horkázi úr megfogja az Emmácska kacsóját a krétával
1077 XI     |              Emmácska kacsóját a krétával az ujjai közt, s így segít
1078 XI     |                  lehet belőle szorongatni az eredményt.~– No! Hor – ká –
1079 XI     |                  didaktikus correpetitio. Az Emmácskát leültetik az asztalhoz,
1080 XI     |                    Az Emmácskát leültetik az asztalhoz, a tudós tanító
1081 XI     |                   a tudós tanító mellé, s az praelegál neki Khabuxyngila
1082 XI     |                 hogy nincsen állkapcájuk.~Az Emmácska ezalatt azzal mulatja
1083 XI     |                 azzal mulatja magát, hogy az eléje tett írásból papiros
1084 XI     |        odaragasztja a csókát, s elereszti az asztalon, s aztán lesi,
1085 XI     |                  oktatás. Hogyan áldoztak az őstáltosok „pulpas equinas”.~
1086 XI     |                    Ugyan Emma! – kiált rá az anyja. – Ne húzd fel úgy
1087 XI     |                   húzd fel úgy a ruhádat, az nem illik.~– Hát ha csípnek!~
1088 XI     |                  úrnak a lelógó szakállát az asztal lábához odakötözze,
1089 XI     |                  a táltoslovaké után ment az állkapcája, mikor felkapta
1090 XI     |                    No, de elég lesz mára.~Az ilyen felmentő szónál más
1091 XI     |            felmentő szónál más alkalommal az Emmácska, mint a szöcskő
1092 XI     |                  a helyéről, s rontott ki az ajtón. Ezúttal ott maradt
1093 XI     |                    Ezúttal ott maradt még az asztal mellett ülve, s két
1094 XI     |              mellett ülve, s két könyökét az asztalra, az állát meg a
1095 XI     |                 két könyökét az asztalra, az állát meg a két tenyerébe
1096 XI     |                 látni. Vajon milyen lehet az?~Horkázi Kajafás úr erre
1097 XI     |                   székről, s úgy felhúzta az ajkait, hogy majd eltemette
1098 XI     |               ajkait, hogy majd eltemette az orrát a bajusza bozótjában,
1099 XI     |                     Nagyon nehéz feje van az Emmácskának. Igen nagyon
1100 XII    |                   ezúttal a világ közepe. Az a bizonyos hitregebeli barlang,
1101 XII    |          rezolúció. (Magyarul nem hangzik az olyan hatalmasan, mint ez
1102 XII    |                 magyaráznók, hogy mi volt az élesztője e nagy politikai
1103 XII    |                   a világba, hogy ezentúl az országgyűlési napló a szónokok
1104 XII    |                   harci jelszó képes volt az egész országot felvillanyozni –
1105 XII    |                  lapszerkesztők kinyírják az ellenzéki orátorok beszédéből,
1106 XII    |                    ami nekik nem tetszik, az ellenzéki szerkesztők meg
1107 XII    |                rescriptummal. Olvassa fel az üres padoknak. A sasok ellenben
1108 XII    |                padoknak. A sasok ellenben az akció politikájára határozták
1109 XII    |                  határozták el magukat, s az egész taktika meg lett állapítva
1110 XII    |                gyűlés megkezdésekor aztán az első alispán erélyes tiltakozást
1111 XII    |                  fogja mondani, hogy neki az ilyen generális nem parancsol.~
1112 XII    |                  felolvasását. (Ebben van az a veszedelmes határozat.)~
1113 XII    |         történendőket.~Majd elkövetkezett az a stádium, amidőn az első
1114 XII    |        elkövetkezett az a stádium, amidőn az első alispán leküldi a központi
1115 XII    |                  Ponthay gróf kijátszotta az egész taktikát: a meghívásra
1116 XII    |              egész taktikát: a meghívásra az alezredes készségesen megjelent
1117 XII    |                 Ebbe bele lehetett kötni.~Az első alispán Cicero nyelvén
1118 XII    |                  A főtiszt észrevette ezt az ellenmaneuvre-t, s sietett
1119 XII    |             sisakot, s udvariasan üdvözlé az alispánt.~Mire az öreg államférfi
1120 XII    |                 üdvözlé az alispánt.~Mire az öreg államférfi megnyugasztalva
1121 XII    |                   vicispán úrnak?~Megesik az, hogy a vasasoknál magyar
1122 XII    |            aratott.~– Felszólítom ezennel az alezredes urat – mondá az
1123 XII    |                 az alezredes urat – mondá az alispán –, hogy a kirukkoltatott
1124 XII    |                  el a megyeház közeléből.~Az alezredes udvariasan válaszolt:~–
1125 XII    |           udvariasan válaszolt:~– Énneköm az a röndöletöm van a nagyméltóságú
1126 XII    |                   elhagyta a termet, csak az ajtóban téve föl a sisakját.~
1127 XII    |              ajtóban téve föl a sisakját.~Az a sehogy sem várt „engödelmesség”
1128 XII    |                 gyűlést.~Mert egészen más az, ha a királyi biztos a karok
1129 XII    |                   katonaságot, meg hogyha az alispán egyszerű felszólítására
1130 XII    |                   Most már semmi sem állt az útjában, hogy a gyűlésbe
1131 XII    |            tartotta fenn magát a főúrról. Az a hír, hogy egy egész gárda
1132 XII    |                 lépett be a nagy szálába. Az a hajdú is megnézni való
1133 XII    |                elhomályosítá.~Egészen más az ember abban a Rákóczi korabeli
1134 XII    |              oldalzsebébe dugja a kezeit. Az a fehér mente a kékrókaprémmel,
1135 XII    |                 és rubinnal van tarkázva.~Az ilyen megjelenés igézetet
1136 XII    |                 azok a híres solitaire-ek az atilláján. Voltak, akik
1137 XII    |           százezer forintra becsülték.~És az a biztos nonchalance, amivel
1138 XII    |                   léptekkel járul eközben az elnöki szék felé, amelyet
1139 XII    |               főispán szokott betölteni. (Az most elment fürdőkre!) S
1140 XII    |            favente clementia”… stb. stb.!~Az urak mind felállnak székeikről (
1141 XII    |                még Tuhutum vármegyében is az általános érzületek közé
1142 XII    |              leteszi a fejéről a kalpagot az asztalra Ponthay Adalbert,
1143 XII    |            protocollumát.~Ebben van éppen az a kérdéses határozat, ami
1144 XII    |                   kérdéses határozat, ami az országfelfordító vihar magjait
1145 XII    |              falrengető éljenzés riad fel az egybegyűlt karok és rendek
1146 XII    |           rovatolt papírra írni mindennap az iskolában valamit, ezt hítták, „
1147 XII    |              érezte, hogy most következik az ő nagy szerepe: a villámló
1148 XII    |             hevében önként tolakodnak fel az eszmék. A téma háladatos. –
1149 XII    |                  Kalamárisfélét félretolt az útjából, nehogy a szónoklat
1150 XII    |                  lárma elcsendesült, azon az éles, kemény hangon, mely
1151 XII    |                  úgy jellemzé, megszólalt az excellencia.~– Hallám és
1152 XII    |           határozat fenntartásához. Látom az ábrázatokból, hallom a hangokból,
1153 XII    |                szó lenne; kapacitálta már az urakat elegendőleg a bor
1154 XII    |                  a helyen. Ha fenntartják az urak a határozatukat, hát
1155 XII    |                semmi hatása. Hiábavalóság az egész. Maradjon, ahogy van.
1156 XII    |                   a hatalmas nagy beszéd! Az egész előre kifundált szerepének
1157 XII    |                  rendekhez:~– Minekelőtte az ülést feloszlatnám, még
1158 XII    |         tripartitum világosan rendelkezik az 1723. törvénycikkely 5-ik
1159 XII    |                    Most vették csak észre az urak, hogy hová vezette
1160 XII    |             azonnal megkezdeni, mivelhogy az actus majoris elkövetőjét,
1161 XII    |                  és zár alá helyezték. És az senki sem más, mint tekintetes
1162 XII    |                Belizár úr.~Ennél a szónál az egész gyülekezet egyszerre
1163 XII    |                 mind Decebál felé fordítá az arcát.~Egyetlenegy fehértollas
1164 XII    |                   hiszen nem Belizár volt az, aki e sérelmet elkövette;
1165 XII    |              elkövette, hogy a szemüvegét az orrára csíptetve, s a fejét
1166 XII    |                 alakon. Hát ez a hősöknek az eszményképe? Egy igazi levente
1167 XII    |              mondaná: „Bocsássák szabadon az öcsémet, nem ő tette azt,
1168 XIII   |                                     XIII. Az egy szál okos ember~Amit
1169 XIII   |                  egy szál okos ember~Amit az Emmácska olyan nagyon kívánt
1170 XIII   |            csakhogy nem tudhatta, hogy ez az.~Gyakran megfordult a háznál,
1171 XIII   |                 megfordult a háznál, ahol az volt a neve, hogy „inzsellér”.
1172 XIII   |                    Emmácskára nézve pedig az, hogy „Móric bácsi”.~Hogy
1173 XIII   |               bácsi”.~Hogy miféle zsellér az az inzsellér? Erre a kérdésre
1174 XIII   |                    Hogy miféle zsellér az az inzsellér? Erre a kérdésre
1175 XIII   |              amint a képeskönyvben látni; az ebéddel rendesen elkésnek
1176 XIII   |                együtt, addig le nem ülnek az asztalhoz, amíg az inzsellér
1177 XIII   |                  ülnek az asztalhoz, amíg az inzsellér meg nem érkezik,
1178 XIII   |                  sok a dolga, s otthagyja az asztalt.~És még azzal is
1179 XIII   |               azzal is feltűnt Emma előtt az inzsellér, hogy amíg a többi
1180 XIII   |               ízetlen bókokat intézni, ez az egy vendég soha még csak
1181 XIII   |       megszólítaná.~Egyszer aztán kezdett az inzsellér állandó vendégül
1182 XIII   |                 dolog annyiban érdeklette az Emmát, hogy az ő pajtását,
1183 XIII   |                 érdeklette az Emmát, hogy az ő pajtását, a Jancsit is
1184 XIII   |                   suhanc alkalmasabb volt az ilyenre a mindenféle parasztsihedereknél.~
1185 XIII   | parasztsihedereknél.~Egyszer aztán, mikor az inzsellér éppen ott ókumlált
1186 XIII   |        fiók-alpessé, havasi növényzettel, az Emmácska lekérezkedett a
1187 XIII   |                 nézze meg, mit csinál ott az inzsellér bácsi.~– Elmehetsz,
1188 XIII   |                észre. Akkor aztán odaállt az astrolabiumja elé.~– Emmácska!
1189 XIII   |                  csapon keresztül?~– Mert az közelebb hozza.~– A Jancsi
1190 XIII   |                 tartja ott azt a rudat?~– Az ám, a Jancsi.~– Mondja meg
1191 XIII   |              hallja ám meg odáig.~– Hátha az a bolondság közelebb hozza.~–
1192 XIII   |                   múlva megint megszólalt az Emma.~– Hallja maga, Móric
1193 XIII   |               Maga is tudja, hogy ez volt az a tűzhalom, amelyiken a
1194 XIII   |             táltosok fehér lóval áldoztak az ősistennek.~– Bizony nem
1195 XIII   |            trigonometriai punctum!”~– Hát az mi az istencsodája?~– A
1196 XIII   |      trigonometriai punctum!”~– Hát az mi az istencsodája?~– A háromszög-mérésnek
1197 XIII   |     háromszög-mérésnek a gócpontja.~– Hát az micsoda játék?~– Ez bizony
1198 XIII   |                   a segélyével mérjük fel az egész vidéket.~– Aztán minek
1199 XIII   |                  Aztán minek mérik fel?~– Az „arányúsítás” végett.~–
1200 XIII   |         szétszórva fekvő földeit, s annak az arányához képest adják ki
1201 XIII   |               képest adják ki mindenkinek az eddig közösen használt legelőbül
1202 XIII   |                   aztán hogy történik meg az a földmérés?~Mántay úrnak
1203 XIII   |              válasz, hogy: „Édesem: elébb az ábécét tanuld meg, azután
1204 XIII   |                    goromba, mint a pokróc az okosságukra és hatalmukra
1205 XIII   |          irányában, de szelíd és türelmes az együgyűekkel s különösen
1206 XIII   |            magyarázni.~– Nézze, Emmácska, az egész területet felosztjuk
1207 XIII   |           oldalnak a hosszúságát, s aztán az egész területnek a síktartalmát
1208 XIII   |                  fel is számlálta Emmának az éppen felvett háromszög
1209 XIII   |              mennyiségét.~– Ühüm! – monda az Emma. – Eszerint ennek a
1210 XIII   |               csak úgy a fejemből – mondá az Emma, s aztán trallázva
1211 XIII   |                 pimpimpárévirágokat tépni az útfélen, s azokból csinált
1212 XIII   |                   visszatért a mérnökhöz. Az most már nagyobb figyelmet
1213 XIII   |               volna?~– Én úgy tudom, hogy az egész föld a mienk, a parasztok
1214 XIII   |                  Kötelessége a parasztnak az erdőn fát vágni, hazahordani;
1215 XIII   |               kötelessége van, mi vagyunk az ő urai.~– Ki tanította ezt
1216 XIII   |              magának?~– A tisztelendő úr. Az nagyon tudós ember. Azért
1217 XIII   |                   ember. Azért vagyunk mi az egész országban az urak,
1218 XIII   |             vagyunk mi az egész országban az urak, a parasztok meg a
1219 XIII   |                magyar fejedelemnek, mikor az országba bejött, a bolgár
1220 XIII   |                virága-e ez a beszéd, vagy az irónia koránért gyümölcse.
1221 XIII   |                   Horkázi úr! Magyar csak az, aki nemesember. A parasztok
1222 XIII   |                 nem a parasztok fizetik-e az adót is? Nohát! A mi vállunk
1223 XIII   |                 meg. Óh, sokszor látom én az ablakból és hallgatom, hogy
1224 XIII   |             lelkük szakad ki.~– S tetszik az magának?~– Persze. Hiszen
1225 XIII   |                  Nekünk pallosjogunk van. Az akasztófa is a mienk a határban,
1226 XIII   |                 nekünk nagy erőnk van. Ha az apa összekürtöli a hajdúit,
1227 XIII   |                  elé, akkor mind lóra kap az egész nemesség, s úgy levágja,
1228 XIII   |                   jutna, hogy beleszóljon az ország dolgába, mit tenne
1229 XIII   |              belőle azt a lapot, amire ez az istentelen „juss” van felírva,
1230 XIII   |                  vele azt a házat, amiben az ilyen törvényt hozzák!…~
1231 XIII   |                    milyen jól hangzik még az ilyen bombaszt is, egy gyermek
1232 XIII   |          zsebkendőjével törli a szemeit!”~Az Emmácska pedig engedte ezt
1233 XIII   |          praktizáltam három esztendeig.~– Az éppen tíz. S hány órát tanult
1234 XIII   |                 négy órát tanulnék, akkor az lenne öt esztendő.~Mántay
1235 XIII   |           classist, s mindent tudtam, ami az előkészületre szükséges.~–
1236 XIII   |                 necem. – (Mántay nevetett az örömtől.) Longus post me
1237 XIII   |                   Nem volt rá nézve többé az a dombocska punctum trigonometricum!
1238 XIII   |            punctum trigonometricum! hanem az archimedesi pont, ahonnan
1239 XIII   |                   két tenyerével. Megállt az esze. – Egy agyonkényeztetett
1240 XIII(3)|                  kisebb kedvem, mint volt az öléshez… Hosszú rend jön
1241 XIII   |                  ismerlek!~E naptól fogva az Emmácska mindenüvé elkísérte
1242 XIII   |                  földméréssel dolga volt. Az anyja ráhagyta, hadd mulassa
1243 XIV    |                 XIV. Ki hát a férfi?~Amíg az urak a magas politikában
1244 XIV    |              figyelmüket, hogy oda alant, az ismeretlen világban is történik
1245 XIV    |           világban is történik valami.~Mi az az ismeretlen világ? Mi
1246 XIV    |                 is történik valami.~Mi az az ismeretlen világ? Mi volna
1247 XIV    |                három lopvabölcs prókátor. Az egyik Latyakos, a dubitátus
1248 XIV    |          zsellérházban lakik, másfél hold az egész birtoka; azt sem míveli,
1249 XIV    |        továbbadják a rémhírt, hogy jönnek az urak a parasztokat kitelepíteni
1250 XIV    |                majd libát sem nevelhetnek az asszonyok (az pedig nagy
1251 XIV    |                 nevelhetnek az asszonyok (az pedig nagy rubrika). Az
1252 XIV    |                   az pedig nagy rubrika). Az a veszedelem is támad belőle,
1253 XIV    |                 lesz, három megmarad. Ezt az urak fundálták – a parasztok
1254 XIV    |                titokban jól elharapózott: az urak nem tudtak semmit felőle.
1255 XIV    |           gyújtogatások, hogy a csőszöket az erdőn főbe kollintják, hogy
1256 XIV    |                kollintják, hogy a ménesen az uraság lovainak levágják
1257 XIV    |                   le Mántay Móric másikat az ellopott helyébe.~A tagosztály
1258 XIV    |                  A mai nap sikerétől függ az egész vármegye állapotja.
1259 XIV    |                 provideálva van. Itt lesz az egész vármegye. Első alispán,
1260 XIV    |          jurassorai, a nemesek hadnagyai, az assessorok jurátusaik- és
1261 XIV    |                csak a baja. Neki kell ezt az egész fényes társaságot
1262 XIV    |                 még arra sem ért rá, hogy az Emmácska haját befonja,
1263 XIV    |                  azok előtt le kell tenni az „egzámentet”.~Ez volt Sára
1264 XIV    |               volt Sára asszony vágyainak az utópiája, hogy az Emmácska
1265 XIV    |               vágyainak az utópiája, hogy az Emmácska a sok uraság jelenlétében
1266 XIV    |              uraság jelenlétében tegye le az „egzámentet”. Lássák meg
1267 XIV    |                     Lássák meg azok, hogy az Emmácska olyan tudományt
1268 XIV    |                   bolond megtanulhat, ezt az asszonyok is tudják: „hóres,
1269 XIV    |                 tartotta, hogy „tudomány” az, amit nehéz megtanulni.
1270 XIV    |                   a nagy bölcs urak előtt az Emmácska le fog valamit
1271 XIV    |                   a csoda!). Tessék nekik az Emmácskával scythául beszélni.~
1272 XIV    |            Emmácskával scythául beszélni.~Az igaz, hogy neki is nehezen
1273 XIV    |                  difinyósan fog sikerülni az examen. Van annak jó módja.
1274 XIV    |               examen. Van annak jó módja. Az examináló professor felét
1275 XIV    |              előhúzogatja őket egyenkint, az utolsó szónak ád egy rúgást
1276 XIV    |                  volt!” Meg lesznek azzal az urak szörnyen elégedve.~
1277 XIV    |                 hazudni, hogy hol tanulja az Emma a leckéjét a tisztelendővel.~
1278 XIV    |                   Decebál és Sára között. Az asszony csak a kulcsárné
1279 XIV    |                   Sára asszony mit csinál az egész törvénnyel. – Ha muszáj
1280 XIV    |                    Úgyis ott a hazája. De az ő házába be nem lép, mert
1281 XIV    |                  magát. – Ki is mentette. Az utolsó estén hozta meg az
1282 XIV    |                 Az utolsó estén hozta meg az izenetét a gyalogposta,
1283 XIV    |                Valami nyavalyát?~Végre is az érkező vendégsereg zajában
1284 XIV    |                  sütőkemencék felemészték az asszonyi haragot, a kártyázószobák
1285 XIV    |               Senki sem vette észre, hogy az Emmácska térdig csatakosan
1286 XIV    |                   divat szerintit, aminek az ujjai olyan dudorosok, mint
1287 XIV    |                vannak kitöltve. Szép lesz az nagyon! A Jancsi ellenben
1288 XIV    |               amivel naphosszant megtölté az agyát, a mérnököt kísérgetve.
1289 XIV    |               látni, de még nem tudja, mi az, amit lát, nem tudja megkülönböztetni
1290 XIV    |                 már hajnalban felzaklatta az egész házat. Emmácskát belegombolta,
1291 XIV    |             Horkázi úr fog rá felügyelni. Az pedig legutolsó, aki felkerekedik
1292 XIV    |               legutolsó, aki felkerekedik az asztal mellől.~A fényes
1293 XIV    |           hintókat egymás után kigördülni az udvarról, az ő csézája két
1294 XIV    |                   kigördülni az udvarról, az ő csézája két tatár lóval
1295 XIV    |               találta Emma egyedül ottan. Az egész frekvencia távol járt,
1296 XIV    |                 neki vissza kell maradni, az urak az ő befolyása nélkül
1297 XIV    |              vissza kell maradni, az urak az ő befolyása nélkül vizsgálják
1298 XIV    |                valósággal megméretnek. Ez az ő examentje. Most derül
1299 XIV    |                tudománya.~Mántay Móricnak az arcán azonban meg sem látszott,
1300 XIV    |                   sem látszott, hogy most az ő, éveken keresztül készített,
1301 XIV    |           cirkalommal, s nem hagyta magát az érkezők által megzavartatni.
1302 XIV    |                  egy tangenst ismerek: ez az a barkócafa celőke a markomban.
1303 XIV    |                saját trufájának!~– Nem ér az ilyen földosztás semmit –
1304 XIV    |              szarvasgímet, s aztán amerre az szaladt, annak nyomába vágtatva,
1305 XIV    |       kiállítottak két erős dali legényt, az egyiket felültették a másiknak
1306 XIV    |               pedig a testvérek osztoztak az apai birtokon, akkor nyilakat
1307 XIV    |                   a nyilat, annyit kapott az ősi birtokból. Ez volt az
1308 XIV    |                 az ősi birtokból. Ez volt az igazi hunnus földmérés,
1309 XIV    |               igazi hunnus földmérés, nem az ilyen tudós ákombákom. Világcsalás
1310 XIV    |                 politikáig lelkesedett.~– Az volt az igazi földosztás.
1311 XIV    |         politikáig lelkesedett.~– Az volt az igazi földosztás. Egyik
1312 XIV    |                   víztől a másikig. Mikor az országot is mindig felosztották.
1313 XIV    |          királynak egy öccse, egy darabot az országból annak adtak. Legalább
1314 XIV    |                   a királlyal, átmehetett az öccséhez, s azt kiálthatta
1315 XIV    |                 Akkor volt csak becsülete az igaz magyarnak. Mindig volt
1316 XIV    |                 Mindig volt két fejedelem az országban, aki egymás ellen
1317 XIV    |             parasztok dicsőhödnek.~De biz az a lárma nemigen hasonlított
1318 XIV    |                 lárma nemigen hasonlított az éljenzéshez. A parasztok
1319 XIV    |                múlva aztán látott valamit az Emmácska, amiről még nem
1320 XIV    |                 ki velök a távolból, hogy az úri társaság gyorsan közeledik.~–
1321 XIV    |               Mind agyonvernek bennünket.~Az elválhatatlan kortesvezér,
1322 XIV    |             szintén utána akarta csinálni az akrobatai ugrást, de nem
1323 XIV    |                 gázolt át a sömlyéken meg az éren, s aztán szerencsésen
1324 XIV    |               kocsiknál volt hátrahagyva. Az egyik kezében volt a két
1325 XIV    |                futnak a hintóik felé.~Még az apja is fut!~Az a dalia,
1326 XIV    |                 felé.~Még az apja is fut!~Az a dalia, az a hős, aki őelőtte
1327 XIV    |                  apja is fut!~Az a dalia, az a hős, aki őelőtte a vitézek
1328 XIV    |              vitézek ős eszményképe volt: az a Tanussy Decebál, aki soha
1329 XIV    |                meg nem hunyászkodott, még az is meghátrál. Igaz ugyan,
1330 XIV    |                   lehet kínosabb látvány: az apát futásban látni a fiúnak!~
1331 XIV    |                  futásban látni a fiúnak!~Az urak sietnek felkapni a
1332 XIV    |          leányruhám.~De azonban úgy égett az arca a nemes haragtól, a
1333 XIV    |               másból is tud olvasni, mint az írott könyvből, megtudhatta
1334 XIV    |                   a szegény néppel, olyan az, mint a kezes paripa. Várd
1335 XIV    |                  valamennyi mellékúton. – Az Emmácskát bizony itt feledték.~
1336 XIV    |              Horkázi úr is ittfelejtette, az már nevezetes dolog, mikor
1337 XIV    |             felügyelet.~A nagy hajcécuban az elbúsult utódja egy dicső
1338 XIV    |               reverendája szélét feltűzte az öve mellé, vágtatott a kétpónis
1339 XIV    |            hunnusok. Mentsük meg magunkat az utókor számára! Ütni fog
1340 XIV    |                  a bölcs mentor, hogy nem az Emmácskát hozta el az ölében,
1341 XIV    |                 nem az Emmácskát hozta el az ölében, hanem a pincetokot.
1342 XIV    |                 mert a lázadó had ellepte az egész mezőt.~Az utolsó volt
1343 XIV    |                   ellepte az egész mezőt.~Az utolsó volt a szaladók között
1344 XIV    |                   között a Jancsi pajtás; az a mérnöki láncot a vállára
1345 XIV    |                   sátor felé tartott, hol az Emmácska piros viganóját
1346 XIV    |               legbellicosusabb hadcsapat: az asszonynép, mégpedig a fiatalja,
1347 XIV    |                  hogy nincs ott más, csak az Emmácska meg a hityimatyimókus,
1348 XIV    |             kétszer, odament, belenézett. Az pedig olyan távcső volt,
1349 XIV    |                embert felfordít a lábával az ég felé.~El is kotródott
1350 XIV    |                  ég felé.~El is kotródott az asszonyhad menten a távcső
1351 XIV    |                előtt!~– Dejszen nem leány az, hanem legény! – feleselt
1352 XIV    |           akárhogy maskaráznak vele.~Arra az asszonyok mind az Emmácskát
1353 XIV    |                    Arra az asszonyok mind az Emmácskát fogták körül,
1354 XIV    |                tömegben hadirend, de volt az a rohamgyorsító összetömődés,
1355 XIV    |                   A hátulról jövők tolták az elöl jövőket, s azoknak
1356 XIV    |              fontos talpak alatt.~S ezzel az ellenállhatatlan hadsereggel
1357 XIV    |                egy férfi meg egy gyermek. Az egyiknek a kezében egy szál
1358 XIV    |               tette volna fel neki. Ettől az üdvözléstől a Latyakos egyszerre
1359 XIV    |            eltaszigálván őt magától, amin az asszonynép rettentően kacagott.~
1360 XIV    |                markával, mintha hívogatná az emberiséget, hogy no hát,
1361 XIV    |                 hajdankorban így lehetett az, hogy valakit vezérré választottak.
1362 XIV    |           áhítattal.~Hogy tud beszélni ez az ember, aki soha víg asztaltársaságnál
1363 XIV    |                  nép szíve meghallgat, és az irányt, amit a nép esze
1364 XIV    |              földesurak választanak előbb az arányosított földekből,
1365 XIV    |                 hanem a jobbágyság; annak az érdeke az első. Hazudott,
1366 XIV    |               jobbágyság; annak az érdeke az első. Hazudott, aki az ellenkezőt
1367 XIV    |             érdeke az első. Hazudott, aki az ellenkezőt mondta! A jobbágyok
1368 XIV    |            szolgál a tagosítás inkább. Ez az első lépés a föld felszabadítására.~
1369 XIV    |       felszabadítására.~És tud lelkesedni az a szegletek és számok rideg
1370 XIV    |               tudja ragadni a hallgatóit. Az ezerfejű csoda odalapul
1371 XIV    |        potentátjai közül senkit, csak ezt az embert. Hogy lehet valakinek
1372 XIV    |                    mondá magában Pilinkó, az exnótárius. – Itt most mindjárt
1373 XIV    |          tekintetes úrnak! Valójában ezek az okai, ezek a bujtogatók,
1374 XIV    |               nyakából a pervesztőébe.~De az replikázott, nem engedte
1375 XIV    |                 levezető zsilipet nyitott az áradatnak.~– Hagyjuk el
1376 XIV    |                   hibás. Új a törvény, új az egész intézmény, nem csoda,
1377 XIV    |                 félreértik. Béküljenek ki az urak. Nem az urakat értettem
1378 XIV    |                Béküljenek ki az urak. Nem az urakat értettem én azalatt.
1379 XIV    |                 egy kis félreértés szülte az egész zűrzavart. Jöjjenek
1380 XIV    |                alásan.)~– …megtaszigálták az asszonynépet.~(– Úgy volt!
1381 XIV    |              hallgatóság.)~– … erre aztán az asszonyok egy kicsit megszorongatták
1382 XIV    |             pandúrok nyakát; ebből támadt az egész vaklárma. Tessenek
1383 XIV    |                  egész vaklárma. Tessenek az urak visszajönni, hiszen
1384 XIV    |                   a két fő-fő korifeussal az élén, hogy hívja vissza
1385 XIV    |                   élén, hogy hívja vissza az elkergetett urakat.~ ~
1386 XV     |                                       XV. Az egzáment~De se szekéren,
1387 XV     |           mindenünnen.~Sára asszony éppen az asztalterítés nagy munkáját
1388 XV     |                   munkáját végezte, mikor az a patália támadt, maga is
1389 XV     |                 támadt, maga is kiszaladt az ambitusra, egy csomó asztalkendővel
1390 XV     |             kezében, s amint meglátta ezt az özönvíz utáni eleven ásatag
1391 XV     |                  De szép lettél! Eddig is az voltál.~– Jááájh! – bömbölt
1392 XV     |                   lett abból – tréfálózék az úrhölgy.~Hanem aztán nagyhamar
1393 XV     |                  ütközet – másodszor! Oda az ország nagyjai seregestül!
1394 XV     |                  Hintó hintó hátán vágtat az országúton visszafelé.~Az
1395 XV     |                 az országúton visszafelé.~Az első ijedtséget azonban
1396 XV     |                   a tisztelendő főtáltos, az Emmácska nélkül.~Haragjában
1397 XV     |          kétségbeesetten sikoltozva~– Hol az egyetlen gyermekem? Hol
1398 XV     |                   egyetlen gyermekem? Hol az én Emmácskám? Hol hagytátok?
1399 XV     |               lőni fog, hát őtet állítják az első sorba. (Itt van, ni:
1400 XV     |            asszony lerohant a lépcsőn, ki az udvarra. A kapun éppen akkor
1401 XV     |                  éppen akkor vágtatott be az egyik lovaspandúr, akit
1402 XV     |               intézkedéseket megvigye. De az még a száját se táthatta
1403 XV     |          taszította oda a pofájához, hogy az se élő, se halott nem volt
1404 XV     |               illa berek, nádak, erek! De az én házamba gyáva férfi be
1405 XV     |                 ha el nem akarták gázolni az útjokat álló háziasszonyt;
1406 XV     |             előkerült Decebál valahonnan; az ment oda a feleségét kérlelni.~–
1407 XV     |                    édes hékám!~Decebálnak az egyik kezében volt a süvege,
1408 XV     |          derekáról leoldott kardja.~– Hol az én Emmám? Hol hagytad? –
1409 XV     |             rivallt rá kategorikus hangon az asszony.~– Nem tudom! Nem
1410 XV     |                tudom! Nem láttam – hebegé az apa.~– Nem tudod? – toporzékolt
1411 XV     |                   szemeit karikára nyitva az anya, s egy perc alatt kikapta
1412 XV     |                   martalékának!~Szép volt az nagyon, mikor ez a délceg
1413 XV     |                   én, hogy el tudom hozni az Emmámat.~És képes lett volna
1414 XV     |            megtámadom és szétverem. Ebben az első zűrzavarban nem lehetett
1415 XV     |            mutatták. A lovászok előhozták az istállóból a felnyergelt
1416 XV     |                   puskátokba. Hol kuporog az a pandúrhadnagy? Akinek
1417 XV     |                megtették a maguk hatását. Az egész férfitársaság átlátta,
1418 XV     |                  itt most, amiért érdemes az életet kockára tenni. A
1419 XV     |                  hadd fogja ki a nyergest az ő kocsija mellől, akire
1420 XV     |                 megvan a békesség, nehogy az urak valami hegyehurgya
1421 XV     |            elkövetni. A mérnök helyeselte az indítványt, s a Jancsi gyerek
1422 XV     |                nyerges hátán a kastélyig.~Az első szava természetesen
1423 XV     |             elkiáltva:~– Nincs semmi baja az Emmácskának, tekintetes
1424 XV     |          tenyerével kettőt, ez volt őnála az öröm kifejezése.~Az uraságok
1425 XV     |                 őnála az öröm kifejezése.~Az uraságok egyszerre mind
1426 XV     |               kérdés, hogy vajon ő volt-e az ünnepélyes alkalomnál az
1427 XV     |                  az ünnepélyes alkalomnál az elébbvaló dignitás, vagy
1428 XV     |                  elébbvaló dignitás, vagy az alispán? Ezt törvényeink
1429 XV     |                  volt a vármegyében, mint az alispánnak; másodszor pedig
1430 XV     |                 alkotmányos aktusnál, míg az alispán, aki különben igen
1431 XV     |       tagosztályba, s deputációt küldenek az urakhoz, amely nyomban meg
1432 XV     |                 hogy ezt a megjuhászodást az ő hivatalos tekintélye idézte
1433 XV     |               hajlandóságot mutatni annak az elfogadására.~– Diák ám
1434 XV     |               csak vedd el, fiam. Jól fog az esni neked. Én is voltam
1435 XV     |            nyájassággal nem lett fogadva!~Az ékesen szóló népvezér, Pilinkó,
1436 XV     |                   trópus közül végtére is az lógott ki, hogy egészen
1437 XV     |                 és igazságos a törvénynek az az intézkedése, amely szerint
1438 XV     |                 igazságos a törvénynek az az intézkedése, amely szerint
1439 XV     |               Mózes Áront), közbeduggatva az ide vonatkozó törvénycikkelyek
1440 XV     |                szakaszait. Azért is ezzel az úrbéresek felettébb meg
1441 XV     |                   át a szó.~– Valljuk meg az igazat – kezdé a becsületes
1442 XV     |                   mondok, micsoda igazság az, hogy a Latyakosnak nincs
1443 XV     |           beszélték ám akkor. Valljuk meg az igazat.~– Jól van, jól! –
1444 XV     |                   Hát bizony, valljuk meg az igazat; nótárus uram, meg
1445 XV     |                 lesz, ha magunkkal hozzuk az asszonyokat.~Pilinkó észrevette,
1446 XV     |                vont maga után. A pandúrok az asszonynépet puskaaggyal
1447 XV     |              sokaknál rossz vért szült, s az ellenállás hajlamát fejtette
1448 XV     |                  Ekkor aztán méregbe jött az alispán. Atrobilosus ember
1449 XV     |                   volt, könnyen elfutotta az epe. Tehát a csendbiztos
1450 XV     |         csendbiztos volt a hibás! Hol van az a csendbiztos? Hol van a
1451 XV     |                   tetszett mondani.~Akkor az alispán vette keresztkérdés
1452 XV     |                 ostoba ember! Kend okozta az egész zűrzavart.~A jámbor
1453 XV     |               most aztán törhette a fejét az urak filozófiáján. Az imént
1454 XV     |               fejét az urak filozófiáján. Az imént azért hordták le,
1455 XV     |                    Már világos, hogy mind az ő hátán akarnak kimászni
1456 XV     |              mogyorópálcája hordtávolába!~Az urak általában véve mind
1457 XV     |                   hogy:~– De, hát ha mind az urak, mind „kendtek” ilyen
1458 XV     |            keresztül.~Erre aztán rázúgott az egész coetus!~– Valljuk
1459 XV     |               egész coetus!~– Valljuk meg az igazat, hogy … – dadogott
1460 XV     |              szekerét felkeresni.~– Aztán az Emmácskámat ott ne felejtse
1461 XV     |                   monda Peti –, aztán azt az egy aranyat nem hagyom ám
1462 XV     |                     Hát megadom neked azt az aranyat. De az alatt a föltétel
1463 XV     |                  neked azt az aranyat. De az alatt a föltétel alatt,
1464 XV     |                  alatt, hogy nem beszélsz az egész testamentomcsinálásról
1465 XV     |                     Akkor inkább nem kell az arany.~      ~Szépen átestek
1466 XV     |              asszony parancsolatját, hogy az Emmácskának a keze csuklyóját
1467 XV     |          lepázsitozva, Horkázi úr előállt az ünnepélyes áldást szózat
1468 XV     |                amit senki sem értett meg. Az egyik kezében szorította
1469 XV     |                  barkócabotot, a másikban az Emmácska kezét, s hol az
1470 XV     |                  az Emmácska kezét, s hol az egyiket, hol a másikat emelgette
1471 XV     |            felmagasztaltságban. Végre ezt az érthető szózatot intézte
1472 XV     |                   közül, akinek a legjobb az emlékezete? Azonképpen kérdezem
1473 XV     |                   én is titőletek, ki itt az a siheder, akinek az emlékezete
1474 XV     |                  itt az a siheder, akinek az emlékezete olyan, mint a
1475 XV     |               hogy „a Jancsi! a Jancsi!”.~Az Emmácska Jancsiját tuszkolták
1476 XV     |                  csak a vállát vonogatta, az arca elsápadt.~Szép kitüntetés
1477 XV     |              Megtette, amit tud.~Csakhogy az a megátalkodott suhanc nem
1478 XV     |                   oda egy tizenharmadikat az események élő tanújára,
1479 XV     |            események élő tanújára, amitől az végre fájdalmasan felordított,
1480 XV     |           határdombrul.~Hanem ezzel aztán az Emmácska kisasszonyságának
1481 XV     |            pandúrkáplárhoz, kirántá annak az ökléből a mogyorópálcát,
1482 XV     |                 fogja azt emlegetni, mert az egyik szeme kancsal marad
1483 XV     |                kancsal marad örökre ettől az ütéstől.~Azzal aztán odafutott
1484 XV     |               aztán odafutott a Jancsihoz az Emmácska, s az egész népség
1485 XV     |                  Jancsihoz az Emmácska, s az egész népség és úri társaság
1486 XV     |              nézősereg! Furcsa kisasszony az a Tanussyék Emmája!~– Legény
1487 XV     |            Tanussyék Emmája!~– Legény biz az! Akárki mit mond! – bizonyoztak
1488 XV     |              magyar szótól: „ám asszony!” Az ősmagyarok őrpatáknak nevezik
1489 XV     |                  Most is virágzó városok. Az „őr” pedig annyit jelent,
1490 XV     |                szám!), ahol a magánhangzó az „r” betűvel párosulva valami
1491 XV     |                    ór, – úr, – őr, – űr”. Az „őr”-től származik az „ördög”.~
1492 XV     |                     Az „őr”-től származik az „ördög”.~Nagyon megmagyarázta
1493 XV     |                  siessen a csézához, mert az Emmácska már felkapott a
1494 XV     |          hozzátartozik a jókedvhez), amíg az ezüstöt számba veszi, s
1495 XV     |                   számba se jön. Ha ebből az Emmácskának is jut majd,
1496 XV     |                  toastjaira nem kíváncsi?~Az ebédnél csupa férfitársaság
1497 XV     |                   délután fognak érkezni, az ozsonnához, aztán majd itt
1498 XV     |              levelet írni, hogy nem képes az kocsira ülni és idejönni?
1499 XV     |                   tollat meg magának kell az embernek tolni, mint a talyigát.~
1500 XV     |                   tolni, mint a talyigát.~Az ebédnél már a legújabb francia