bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

1501 XV     |               derék igen jeles találmány!~Az Emmácskának a mamája és
1502 XV     |               hogy ne rakja fel a karjait az asztalra, hogy ne lógázza
1503 XV     |              tegye azt, hogy a két térdét az asztalnak feszítve, a székét
1504 XV     |         átsugdosott a szomszédaihoz, hogy az Emmácskának ma ebéd után
1505 XV     |                 tenni a vendég urak előtt az egzámentet, hát azért olyan
1506 XV     |              mindenáron megegzámentezteti az Emmácskát. Ilyen tekintélyes
1507 XV     |           egzáment, hát annak legjobb idő az ebéd utáni óra. Hiszen minden
1508 XV     |                   és akkor ért mindenhez. Az urakra nézve is ez a legalkalmasabb
1509 XV     |                  ez a legalkalmasabb idő, az ejtőzés órája, amikor még
1510 XV     |             milyen kényelmesen éldelhetik az Emmácska tudományát a jó
1511 XV     |              szemfényvesztés.~Amint tehát az uraságok felkeltek az asztal
1512 XV     |               tehát az uraságok felkeltek az asztal mellől, a cigányokat
1513 XV     |                  ők is menjenek ebédelni, az egész társaság áttakarodott
1514 XV     |                   csintalanul dévánkodva.~Az Emmácskát bizony úgy kellett
1515 XV     |                   nagy előadásra.~Szemben az ablakkal volt felállítva
1516 XV     |            támlányra a nagy fekete tábla, az Emmácska tudományos kirándulásaihoz
1517 XV     |         kirándulásaihoz alkalmas terepül. Az elé nagy kényszeredetten
1518 XV     |           sandalogva, a kezei tíz ujjával az öve szalagbojtját morzsolgatva;
1519 XV     |                tudós oktató. – Ide nézzen az én szemembe. Hát ki volt
1520 XV     |                 Hát ki volt a magyaroknak az első ősapja?~– A Herkó páter –
1521 XV     |                     mormogá a fogai közül az Emma.~– Dehogy az volt.
1522 XV     |                   közül az Emma.~– Dehogy az volt. Az másutt jön elő.
1523 XV     |                   Emma.~– Dehogy az volt. Az másutt jön elő. Attila volt.
1524 XV     |             helyesen van. Úgy, Emmácskám. Az Attila volt az. S mi volt
1525 XV     |                 Emmácskám. Az Attila volt az. S mi volt az az Attila?~
1526 XV     |                 Attila volt az. S mi volt az az Attila?~A gyerek felhúzta
1527 XV     |              Attila volt az. S mi volt az az Attila?~A gyerek felhúzta
1528 XV     |          mosolygott.~– No, mondja bátran. Az Attila.~– „Az Attila.”~–
1529 XV     |              mondja bátran. Az Attila.~– „Az Attila.”~– Volt az ősmagyaroknak.~– „
1530 XV     |             Attila.~– „Az Attila.”~– Volt az ősmagyaroknak.~– „Volt az
1531 XV     |                 az ősmagyaroknak.~– „Volt az ősmagyaroknak.”~– No! Micsodája.
1532 XV     |              Zsinóros dolmánya! – süté ki az Emma.~Erre ugyan nagy tetszészaj
1533 XV     |              ugyan nagy tetszészaj támadt az auditoriumban.~– Jaj, maga
1534 XV     |                tudós oktató úr –, hol jár az eszecskéje? Nem arról az
1535 XV     |                  az eszecskéje? Nem arról az öltönyről van szó, amit
1536 XV     |                   szó, amit a papa visel; az is attila ugyan; no, mi
1537 XV     |                   is attila ugyan; no, mi az, ami nagyot pattan, amivel
1538 XV     |                 Kitűnően van! Attila volt az „Isten ostora”! S mit hagyott
1539 XV     |             ostora”! S mit hagyott miránk az Attila ősapánk?~– Az ostort.~–
1540 XV     |               miránk az Attila ősapánk?~– Az ostort.~– No, azt is. De
1541 XV     |                valamit a szittya írásból. Az Emmácska tökéletesen érti
1542 XV     |                 érti őseink írását, ahogy az a csíki rovatosban megőriztetett.
1543 XV     |                    írja le arra a táblára az én nevemet. No! Ne féljen
1544 XV     |                 Fogjon csak hozzá szépen.~Az Emmácska szégyenlősen takarta
1545 XV     |                  Megvan?~– Meg. – Dörmögé az Emma, s letakarta a kendőt
1546 XV     |                ezt már régen!~S hogy erre az urak még jobban elkezdtek
1547 XV     |                 utód „vérbulcsút” esküdve az áruló fejére, rohant ki
1548 XV     |                  értette meg, hogy mi itt az igazi tréfa. Ő csak azt
1549 XV     |                    Ő csak azt látta, hogy az Emmácska valósággal odakanyarított
1550 XV     |                  tapsokból kiveheté, hogy az a társaság tetszését nagyon
1551 XV     |             megnyerte. Hát ő is örvendett az örvendezőkkel, s kacagott
1552 XV     |                 azt tette, hogy odarohant az Emmácskájához, s összecsókolgatva,
1553 XV     |                kedves magzatját, még arra az egyre kérte, hogy írja le
1554 XV     |            széttekintett büszkén, dacosan az egész társaságon, s azzal
1555 XVI    |                  öltözni, mindjárt jönnek az úrasszonyok. (Meg volt rettenve,
1556 XVI    |              öltözni a mai napra. Ez volt az ő gyönyörűsége. (A lakodalma
1557 XVI    |                ugye? Milyen szépen leírta az én Emmácskám a nevét! Még
1558 XVI    |               kanyarított utána! – Amihez az alispán nagyon furcsa képet
1559 XVI    |              csinált.~Azzal magára hagyta az urakat a kecses háziasszony,
1560 XVI    |                 senki sem kérdezősködött. Az, miután megtette a huszárvágást,
1561 XVI    |                nyíláson át végigláthatott az egész rónán, amit nagy távolból
1562 XVI    |                  lánc aranyból; csak lánc az azért! Egész lelke érezte
1563 XVI    |          tekintett mindenkit, aki azoknak az útjában áll. Álmodott egy
1564 XVI    |                    de még nagyobb érzés-e az, ha egy szellem küzd az
1565 XVI    |                   az, ha egy szellem küzd az ellen, hogy megfojtsák?~
1566 XVI    |                 nem olyan nehéz szó, mint az a másik: nem becsült senkit.
1567 XVI    |                 becsült senkit. Megítélte az apját és az anyját. Hisz
1568 XVI    |             senkit. Megítélte az apját és az anyját. Hisz azok sohasem
1569 XVI    |             poharat.~Először látta azokat az ismerős nagy embereket lélektelenül
1570 XVI    |                 hét falu parasztnépe. Még az apa is! Hogy mutatta két
1571 XVI    |             szívből és észből. Olyan volt az, mint mikor a napsugár szétoszlatja
1572 XVI    |                   a szava visszatérítette az útjából azt a forgószelet,
1573 XVI    |             állítottak volna.~A tudomány, az ész közibe lépett a csatára
1574 XVI    |                    ha azzal a bottal, ami az ütésben kettétörött, mind
1575 XVI    |               húzta szét a pofáját.~S még az ősi szokásokra hivatkoztak,
1576 XVI    |             Mindenki hazudik mindenkinek.~Az ő gyermeki ajkán meg nem
1577 XVI    |              apjának a mai magaviselete – az asztalnál.~Szemközt ült
1578 XVI    |            Rézkuthy úr, a homo regius.~És az a Tanussy Decebál, aki a
1579 XVI    |                 veszi a vizsgálatot; mert az a sértés nagy megtorlást
1580 XVI    |                 került-e meg őnagyságának az akkor gonoszul elrabolt
1581 XVI    |              mégis szörnyűség!~Pedig hisz az a Lipót-rend ott van Sára
1582 XVI    |                Sára asszony szekrényében; az apa maga hozta azt haza;
1583 XVI    |                  apa maga hozta azt haza; az ő markában maradt az.~Ennek
1584 XVI    |                haza; az ő markában maradt az.~Ennek a históriáját elbeszélte
1585 XVI    |               nénő meg aztán rendes módon az ő Emmácskájának.~És a „fiúnak”
1586 XVI    |                   hallgatni kellett, hogy az apja micsoda képmutatással
1587 XVI    |              bömbölés riasztá fel. Mintha az ótestamentumi behemóth szabadult
1588 XVI    |                 föl maga előtt.~– Hol van az a pacinaciták ivadéka? Hol
1589 XVI    |                  vágom ketté, mint őseink az áldozat-kutyát, egy kardcsapással!
1590 XVI    |                 kitalálhatta a haragjának az okát.~Amint a mérges haruspex
1591 XVI    |                 lármájával figyelmeztetve az űzött vadat, nemsokára előkerült
1592 XVI    |                vadat, nemsokára előkerült az a bokrok közül, csakugyan
1593 XVI    |                  Mit? Azzal, hogy leírtam az igazi nevét?~– Azzal bizony.
1594 XVI    |           gyalázatosan, mint egy tolvajt, az egész nép láttára. Én innen
1595 XVI    |          felszentelték rajtam. Nem! Ennek az emlékezetét nem hordom magamon.
1596 XVI    |                   utánad a táltos; én meg az anyám kívánatára a magam
1597 XVI    |                    Emmanuel”!~– Hüh! Hisz az olyan, mintha a puskaporos
1598 XVI    |           puskaporos hordóba dugtad volna az égő gyertyát. Mi lett belőle?~–
1599 XVI    |                  belőle?~– Még semmi sem. Az anyám előtt még titok, amit
1600 XVI    |                    amit a betűk rejtenek. Az apám vállat vont, de nagyon
1601 XVI    |                meg volt döbbenve, sietett az anyámat az öltözőbe elküldeni.
1602 XVI    |              döbbenve, sietett az anyámat az öltözőbe elküldeni. Most
1603 XVI    |                   marad. Senki sem beszél az én híres examenemről semmit.
1604 XVI    |                  és ugrifüles gavallérok, az urak leülnek kártyázni,
1605 XVI    |                  hozzáfognak a dáridóhoz, az eltart kivilágos kivirradtig;
1606 XVI    |                  vendégsereg aludni megy; az anyám ilyenkor nem törődik
1607 XVI    |                nagy délután rákerül a sor az Emmácskára, hol jár már
1608 XVI    |                   Emmácskára, hol jár már az akkor?~– Barátom! Mit gondolsz?
1609 XVI    |                  még kapni fogsz. Nem fáj az a parasztnak! Lásd, milyen
1610 XVI    |                 hatvanan, ki-ki ráfekszik az egyik fülére, s a másikkal
1611 XVI    |           legjobban aluszik a mendikás, s az öregdiákja megszomjazik
1612 XVI    |            pátriában”, lejön, felrugdossa az álmából: „Itass meg, skalapca!”.~–
1613 XVI    |                   egy „pikó” hozzá. Aztán az a boldogabb, aki valami
1614 XVI    |               olyan simára fogod lenyírni az én hajamat?~– Hűh! Én? azt
1615 XVI    |                  lesz, annál jobban illik az a mendikás fejének.~– Ezt
1616 XVI    |                  gyönyörű hosszú hajat.~– Az ám. Ezt a kisasszonynak
1617 XVI    |                   Majd odafektetem szépen az ágyamba, a vánkosomra, a
1618 XVI    |              rokolyám mellé. Itt nyugszik az Emma kisasszony, legyen
1619 XVI    |              akarok. Itt akarom hagyni ez az énemet, akit utálok, s fel
1620 XVI    |                   mendikás társad vagyok.~Az elébbeni ordítozás megint
1621 XVI    |                   Hogy híják a mendikások az ilyen nagy botot?~– „Gerundium.”~–
1622 XVI    |                   táltos atyám! – kiabált az ambitusról két tenyeréből
1623 XVI    |            üstököst. Haj, a ferbliasztal, az az éltető nap, melyhez visszatérnek
1624 XVI    |                   Haj, a ferbliasztal, az az éltető nap, melyhez visszatérnek
1625 XVI    |          barkócabotját, eldörmögé magában az utolsó szittya áldást.~–
1626 XVI    |                      Ez volt a szent szám az őskazaroknál!~Azzal elsietett
1627 XVI    |                  diadalai mezejét elérni.~Az ötsántás ferbli az ő dogmájának
1628 XVI    |                elérni.~Az ötsántás ferbli az ő dogmájának sarkpontját
1629 XVI    |                   Haj, sok szép van ebben az ősi vallásban, ha azt az
1630 XVI    |                  az ősi vallásban, ha azt az ember kitanulta.~Néha az
1631 XVI    |                  az ember kitanulta.~Néha az egész esztendei fizetése
1632 XVI    |                 derék táltosnak.~Siessünk az áldozathoz, ne epedjenek
1633 XVI    |                 maradhatott, tovább főzni az általános megszökés tervét,
1634 XVI    |          általános megszökés tervét, amíg az urak és asszonyságok vígan
1635 XVII   |                diva szállva volt, s mikor az egy várossal odább költözött,
1636 XVII   |              napig ott maradt, hogy abban az ágyban hálhasson este, amelyből
1637 XVII   |                  hálhasson este, amelyből az istennő reggel fölkelt;
1638 XVII   |                  fölkelt; ezért ragadt rá az „Elszler Fanfan” név; különben
1639 XVII   |                  mind a két nagybátyjának az uralkodó hajlamaival, azoknak
1640 XVII   |              elkésett, mikor már elkapták az orra elől.~Hogy magát Adalbert
1641 XVII   |                   bevallott szeretőjénél: az egyiket Bécsben tartja,
1642 XVII   |               összekerülnek Pontaligeten. Az előkelő világ ilyenkor mind
1643 XVII   |       negyvenötvenezer forintra. Hogy ezt az összeget hajtja-e be valaki
1644 XVII   |              hajtja-e be valaki vagy sem? Az bizony nagy kérdés, ami
1645 XVII   |               fácányvadászat volt, amiben az öreg gróf nem szokott részt
1646 XVII   |                szállingózott haza, kivéve az egy Don Juant, őt sohasem
1647 XVII   |               öcsénk.~– Ti is mindig csak az én rovásomra tudtok nevetni –
1648 XVII   |                    magyarázá Fanfan.~– Mi az? Mi az? – tudakozódék Gil
1649 XVII   |             magyarázá Fanfan.~– Mi az? Mi az? – tudakozódék Gil Blas.~–
1650 XVII   |                őket.~Ezért aztán felhúzta az orrát a Nagy Mogul, s otthagyta
1651 XVII   |                otthagyta a vadász urakat.~Az atyafiságos viszonynak megértésére,
1652 XVII   |                   curatora, ő ranzsírozza az unokaöccsét, olyanformán,
1653 XVII   |                   olyanformán, hogy mikor az teljesen talpra lesz állítva,
1654 XVII   |           nagykorúvá lett, s kezébe kapta az ősi birtokát, azonnal átadta
1655 XVII   |                grófnak, olyanformán, hogy az a jószágai rendes jövedelmét
1656 XVII   |              Adalbert gróf nagy „szerző”. Az unokaöccsei pedig nagy „
1657 XVII   |            módokon elütnek egymástól (azt az egy hitelesítő családi szemölcsöt
1658 XVII   |                   vállai ki vannak tömve. Az arca nem volna valami elrettentő;
1659 XVII   |                  hozzá franciás bajusz és az alsó ajkat díszítő légyszakáll;
1660 XVII   |                 egyszerre elárulják, hogy az a rengeteg nagy homlok,
1661 XVII   |                   szemrehányás akar lenni az egész világnak, hogy miért
1662 XVII   |          termetének meghajlott állást ad, az egész arca összenyomott,
1663 XVII   |                  egész arca összenyomott, az álla kicsiny, a szája nem
1664 XVII   |                  szája nem szép metszésű, az orra kosorrnak indult, a
1665 XVII   |                 mégis Don Juan, a hódító, az ellenállhatatlan. A modorában
1666 XVII   |                   bátyjától eltanulni. Ha az a lábát koszrogó lépésben
1667 XVII   |                  után, ő is úgy lépik, ha az kifelé fordítja a két könyökét,
1668 XVII   |                  ez neki mind ferdén áll. Az arca nem való rá, hogy egyáltaljában
1669 XVII   |                   el, hanem a sápadt arc, az ónkarikákba foglalt bámuló
1670 XVII   |                  csakhogy amint valaminek az elérése nehezen megy, egyszerre
1671 XVII   |                   de minden könyvnek csak az elejét olvassa el; szeretne
1672 XVII   |       instrumentum. Azért orákulum előtte az ő Don Juan bátyja.~Most
1673 XVII   |          kenderszőke, mint a kakerlakoké.~Az újon érkezővel mindenki
1674 XVII   |              állnak délben, mindig tartja az útitársát beszéddel.~Mikor
1675 XVII   |                Don Juan kezet szorítanak, az elébbi csodálkozva jegyzi
1676 XVII   |                    Mondd el! Mondd el! Mi az? Mi volt? – sürgeté Gil
1677 XVII   |               nagy Muki hozta el a hírét, az, aki azt a spanyol táncosnét
1678 XVII   |                csak akkor tudta meg, hogy az nem leány, hanem fiú. Jól
1679 XVII   |                   de Breda királynőjének, az endiablement szép Pelinettának,
1680 XVII   |                  diadalokat aratott.~– Mi az, mi az? – szerette volna
1681 XVII   |           diadalokat aratott.~– Mi az, mi az? – szerette volna tudni
1682 XVII   |                   volna tudni Gil Blas.~– Az a Pelinettának a pastourelle
1683 XVII   |                   pastourelle soloja? Hát az egyik lábának, a jobbiknak
1684 XVII   |                   a cipőjének a cafrangja az orrát éri.~– Ah! Mint egy
1685 XVII   |                   ezzel a puskával. Hanem az utóbbi években egészen visszavonult
1686 XVII   |                semmi imádót sem fogad el; az a bizarr ideája van, hogy
1687 XVII   |                 tesz? Leborotválja simára az arcát, kerít valahonnan
1688 XVII   |                  Szégyenkedik, elfordítja az arcát a bűnös világi örömök
1689 XVII   |               rávenni, hogy leüljön ahhoz az asztalhoz, ahol ezek a hölgyek
1690 XVII   |            beszédeket kell itten hallani! Az ő szűz füleinek. Apage satanas!
1691 XVII   |     incselkedéseinek. Ez végre felingerli az anchidiablesse Pelinetta
1692 XVII   |                  megérdemli a pályázatot. Az ellenállhatatlan tündér
1693 XVII   |                   a kiszenvedett erény, s az álnovícius áldozatul esik
1694 XVII   |               Juan nevetve himbálta magát az amerikai karszékben. Waldemár
1695 XVII   |              kikeresett gonoszság még tán az igazi Don Juannak sem jutott
1696 XVII   |          Párizsban! Kár, hogy nem kísérik az embert idáig is.~Itthon
1697 XVII   |                  idáig is.~Itthon unalmas az élet. Itt, ha az ember egy
1698 XVII   |                  unalmas az élet. Itt, ha az ember egy fehérszemélyhez
1699 XVII   |                   el. Miről beszélhet itt az ember? Szobalányokról! –
1700 XVII   |                   Szobalányokról! – Ennek az úrhölgynek, meg amannak
1701 XVII   |              között sincs valamirevaló.~– Az ám! – szólt bele duzmadtan
1702 XVII   |                  mint tavaly, hogy elkapd az orrom elől, amíg én rája
1703 XVII   |                 Erre a szóra csak elámult az úrfi.~– Hát ezt már kitől
1704 XVII   |                     Nem is tudom, hogy mi az a vadmacska. Hát mi az?~–
1705 XVII   |                 mi az a vadmacska. Hát mi az?~– Dehogynem tudod. Ott
1706 XVII   |               fenevadat.~Erre a szóra még az ajkai is elsápadtak az úrfinak,
1707 XVII   |                még az ajkai is elsápadtak az úrfinak, úgy megijedt. Don
1708 XVII   |                azok menni fognak, mihelyt az engedélylevelet megkapják.
1709 XVII   |                engedélylevelet megkapják. Az pedig már itt fülel a nagymogul
1710 XVII   |                hogy görbülnek Gil Blasnak az ajkszegletei lefelé erre
1711 XVIII  |                                    XVIII. Az orvosok konzultációja~–
1712 XVIII  |               akart szaladni mérgesen, de az Albino útját állta, visszahozta.~–
1713 XVIII  |              szépen – szólt leerőszakolva az ifjoncot egy karszékbe Don
1714 XVIII  |            elkezdett a mellére kopogtatni az ujja hegyével. Nos? Hát?
1715 XVIII  |               Hahaha! – nevetett Fanfan – az ellen pedig vannak medicamina
1716 XVIII  |                  Te csak teoretikus vagy; az ordinarius én leszek.~–
1717 XVIII  |             titoktartás mellett – köté ki az ifjú páciens.~– Subintelligitur.
1718 XVIII  |                írd le nekünk, hogy milyen az a Lizandra nostras? De mindenekelőtt
1719 XVIII  |               Elmondom. Hát legelőször is az vezetett rá, hogy meghallottam
1720 XVIII  |              mondhatnám éjszaka. Nem volt az valami ismeretes nóta, csak
1721 XVIII  |               minden szöveg nélkül; hanem az a hang olyan szép volt,
1722 XVIII  |                kellett volna kiszöknöm, s az aligha egyezett volna bele,
1723 XVIII  |                  egyezett volna bele, hát az ablakon jöttem ki, a gobéa-lugoson
1724 XVIII  |             somnambulismi!~– Aztán mentem az éneklő hang után. Az elcsalogatott
1725 XVIII  |               mentem az éneklő hang után. Az elcsalogatott abba a csúnya
1726 XVIII  |                hogy lidérc; bolygó tűz.~– Az bizony megteremhet azon
1727 XVIII  |             bátorságom, hazafutottam azon az úton, amelyen jöttem, s
1728 XVIII  |                föl, s azzal beletörtettem az éjjel otthagyott csapába,
1729 XVIII  |                    hogy engemet csúfoltak az ümmögésükkel. Annyit kitanultam (
1730 XVIII  |                   a szélessége egy lépés; az tele van ültetve virággal.
1731 XVIII  |               szúnyoghálóval van bevonva. Az én tündérem bizonyosan abban
1732 XVIII  |                   előttem soha sem ő, sem az anyja nem mutatta magát.
1733 XVIII  |                hogy él-e ott valaki. Ezek az emberek nyáron bizonyosan
1734 XVIII  |          kitartottam addig a lesben, amíg az öregasszonyt valahonnan
1735 XVIII  |                  Batyut hozott a hátán, s az arca be volt bugyolálva,
1736 XVIII  |                   faderék képez, a aminek az utolsó darabja a csapóhíd
1737 XVIII  |                   leereszté a csapóhidat; az asszony bement a vityillóba,
1738 XVIII  |                halva.~– Nem fogott gyanút az öreged ezekre a te cserkészeteidre?~–
1739 XVIII  |                  nappal úgyis hiába járok az én tündéremet felfedezni:
1740 XVIII  |              meglátjuk a gyűrűit; de mire az feljön, akkor már rendesen
1741 XVIII  |                   Egy idő óta a káplánnak az lett meghagyva, hogy az
1742 XVIII  |                   az lett meghagyva, hogy az én szobámban aludjék a pamlagon.~–
1743 XVIII  |            feketeség van, abba belemártja az ujját, s azt azután az ordító
1744 XVIII  |         belemártja az ujját, s azt azután az ordító gyerek szájába dugja,
1745 XVIII  |              alszik, mint egy darab fa.~– Az bizonyosan theriák volt.~–
1746 XVIII  |                    méltóságos úrfi, kérem az egekre, nem bánom, tegyen
1747 XVIII  |                 tejet szokott hordani; de az egekre is kért, hogy el
1748 XVIII  |                  áruljam, mert akkor őtet az a varázslónő békává változtatja.
1749 XVIII  |                  a legelső szolgálattétel az volt, hogy üzenetet küldtél
1750 XVIII  |              velem azt a napot, amelyiken az anyamacska el szokott kóborolni.~–
1751 XVIII  |             hímzéseket készítenek, azokat az anya elhordja faluról falura
1752 XVIII  |                  leánytól elvettem, azzal az altatószerrel.~– Kár volt
1753 XVIII  |                  tevő arcanumból, s attól az azután úgy aludt másnap
1754 XVIII  |                  aludt másnap délig, hogy az ágyat el lehetett alóla
1755 XVIII  |          biztossággal járhattam egyenesen az ajtón keresztül az éjszaka
1756 XVIII  |              egyenesen az ajtón keresztül az éjszaka minden órájában
1757 XVIII  |               Böske értesített róla, hogy az anyavad reggel elment a
1758 XVIII  |               szerelem bátorsága.~– Amint az ének felhangzott a ház felől,
1759 XVIII  |                     kiálta egyszerre mind az egész doctorum collegium.~–
1760 XVIII  |           Kísérletem nem volt sikertelen. Az énekhang nemcsak hogy el
1761 XVIII  |         hallgatott, sőt visszafelelgetett az én fuvolámnak, úgyhogy utoljára
1762 XVIII  |                    És hát ekkor megláttad az eszményképedet?~– Csak várjatok.
1763 XVIII  |                egy nagy kőrisfára, aminek az ágai közül éppen be lehetett
1764 XVIII  |                 sem láttatok soha. Odaült az ágya szélére, s elkezdte
1765 XVIII  |                   karok, finom kezecskék; az arca is, mintha tündér volna:
1766 XVIII  |                  hazakerültem, olyan volt az arcom a szúnyogcsípésektől,
1767 XVIII  |                   össze volt szurkálva.~– Az ám. Most már nem is maradt
1768 XVIII  |                  írni.~– Második stádiuma az incubationak – jegyzé meg
1769 XVIII  |               hogy nőmmé teszem. Esküszöm az égre s lovagi becsületszavamra.
1770 XVIII  |               Jöjj keblemre, Gil, hisz te az én vérem vagy! – magasztalódék
1771 XVIII  |                   Don Juan. – Mintha csak az én katekizmusomból tanultál
1772 XVIII  |       elárulhassanak. Ha a Böske is bírná az én titkomat, akkor kvitt
1773 XVIII  |                 poézissal is jár! – szólt az egyik bátya.~– És aztán
1774 XVIII  |       vadgesztenyével kezdted el bombázni az ostromolt várat? – találgatá
1775 XVIII  |              Valóságos játék volt. Láttam az arcán, hogy nevet. Tetszik
1776 XVIII  |                   csak! Egyszer aztán azt az én szerelmes levelemet,
1777 XVIII  |             valamit, de rosszul mértem ki az időt és a distanciát, a
1778 XVIII  |                orron, hogy rögtön eleredt az orrom vére. S még kacagott
1779 XVIII  |    lecsillapította a paroxizmust, ugye?~– Az ám. Másnap az orrom úgy
1780 XVIII  |        paroxizmust, ugye?~– Az ám. Másnap az orrom úgy fel volt dagadva,
1781 XVIII  |                 méhesét.~– Vajon mi lehet az, amivel a választ meghajította
1782 XVIII  |                könyvből, azt mondta, hogy az a gyümölcs, Linné szerint: „
1783 XVIII  |                  Ez volt Albino.~– Hát én az ilyen esetnél legjobb gyógyszernek
1784 XVIII  |              Nálam mindig van készletben. Az, amit Bánk bánban rekommendál
1785 XVIII  |                 serébe bele tudod keverni az ópiumot? Én ezt tenném.~
1786 XVIII  |                   ópiumot? Én ezt tenném.~Az a fehér hajjal, bajusszal
1787 XVIII  |             hidegvérrel tudta előadni ezt az átkozott jó tanácsot.~–
1788 XVIII  |              tejet nem maga szürcsöli fel az imádott tündér, hanem megfelezi
1789 XVIII  |                   tündér, hanem megfelezi az anyjával; a te philtrádtól
1790 XVIII  |                  díját.~– Köszönöm szépen az ajánlatot! – kiálta fel
1791 XVIII  |             dolgozni. Mert ez a leány nem az a genre, ami a szobalányok
1792 XVIII  |                 erőszakolt menyasszonynak az arcképét: egy büszke szépséget
1793 XVIII  |                   amit én magam rajzoltam az én ideálomról, emlékezetből,
1794 XVIII  |                     dünnyögött GiI Blas – az az átkozott pokolsár, ami
1795 XVIII  |                  dünnyögött GiI Blas – az az átkozott pokolsár, ami azt
1796 XVIII  |               posványt úgy befagyni, hogy az ember bele ne szakadjon.
1797 XVIII  |             békanyáltól, azon alul fekete az iszaptul. Ez nem volna első
1798 XVIII  |                  a kellő arcanumot. Tehát az a punctum saliens, hogy
1799 XVIII  |                   s átevezett.~– Igaz biz az! – erősíték a doktor urak.~–
1800 XVIII  |                   dolgod aztán felfedezni az újvilágot.~– Hogyan? Hogyan?~–
1801 XVIII  |              vállunkra vesszük; nem nehéz az: átcepeljük a Styx-mocsár
1802 XVIII  |                keresztül átevez Colchisba az aranygyapjúért.~– Bene,
1803 XVIII  |               pedig hálakitöréssel omlott az ordinariusa nyakába.~– Most
1804 XVIII  |                igazán látom, hogy te vagy az én jótevő géniuszom!~– Eszerint
1805 XVIII  |               hogy mikor megy el hazulról az öreg „cirmos”.~– Éppen ma
1806 XVIII  |                 éjfélkor. Igazítsuk össze az óráinkat.~– Éppen akkor
1807 XIX    |                 eszébe a Dorkót beküldeni az Emmácska hálószobájába:
1808 XIX    |              Emmácska hálószobájába: hogy az a gyerek mégis alszik-e?~
1809 XIX    |            asszony félmezítláb ugrott föl az öltözőszékéből, s el nem
1810 XIX    |                 szobájába.~Ott feküdt biz az, a szép fehér hímezett vánkoson:
1811 XIX    |                hajfonadék, tőből levágva, az ágy melletti széken a selyem
1812 XIX    |                annyi szeme lett volna is, az mind el lett volna foglalva
1813 XIX    |                   pompájának élvezetével. Az Emmácska, szokás szerint,
1814 XIX    |                   Hol a Jancsi? – kérdezé az úrnő. Egyszerre kitalálta,
1815 XIX    |                  annak kell valamit tudni az Emmáról.~Az rendesen ott
1816 XIX    |                 valamit tudni az Emmáról.~Az rendesen ott szokott aludni
1817 XIX    |                  ott szokott aludni abban az előszobában, amelyben a
1818 XIX    |                   Dorkó néne szépen kérte az úrasszonyt, hogy ne kiabálja
1819 XIX    |               nagyon a Jancsi nevét, mert az annál jobban el fog bújni,
1820 XIX    |                   éjjeli őröket: ki látta az Emmát vagy a Jancsit?~Az
1821 XIX    |                  az Emmát vagy a Jancsit?~Az Emma kisasszonyt senki sem
1822 XIX    |                   úgy kísérte egy darabon az utcán, amíg a fiú vissza
1823 XIX    |              bocsátotta ki a Jancsit; aki az ócska ruháját viselte, s
1824 XIX    |                  a Horkázi fejjel nem áll az ég felé; mert az őt meg
1825 XIX    |                  nem áll az ég felé; mert az őt meg akarja ölni. Ő aztán
1826 XIX    |              Jancsinak, s jól látta, hogy az a Tanusvár felé vivő úton
1827 XIX    |                hogy azonnal talpon álljon az egész világ, és segítsen
1828 XIX    |                   világ, és segítsen neki az eltűnt leányt felkeresni.
1829 XIX    |                  volt illendő! Kikiabálni az egész itt levő vármegyének,
1830 XIX    |                 itthagyta a hajfonadékát! Az a nagy baj most, hogy leánynak
1831 XIX    |                  most szép rendet talált. Az ágyon feküdt a Hektor, a
1832 XIX    |                   kényelem végett a fejét az asztal lábhídjára fektetve;
1833 XIX    |              paradicsomból, s felnyitotta az egyik szemét (a másik még
1834 XIX    |                   lecsapta megint a fejét az asztal hídjára. Ez azt vissza
1835 XIX    |            beszédhez hasonlatos motyogás. Az ajtón betekintve, ott látta
1836 XIX    |                 Nix Blind.” „Magam vagyok az úr!” „Mit vissza?” Iszonyú
1837 XIX    |               össze. Mántay Móric jött le az emeletről, maga cepelve
1838 XIX    |                      Hallott-e már ilyet? Az én Emmám megszökött a háztul!~–
1839 XIX    |              háztul!~– Hallottam – felelt az fideliter.~– De hova mehetett?
1840 XIX    |            fideliter.~– De hova mehetett? Az Isten szerelméért! Nem tudja?~–
1841 XIX    |               hogy úgy van. Meg sem lepte az egész dolog. Nem is talált
1842 XIX    |               Csak vissza ne hozzák; csak az útban el ne fogják.~Dejszen
1843 XIX    |            Lerajzolták a térképet, s azon az utazási vonalat. Ketten
1844 XIX    |             Ketten kétféle irányban, hogy az üldözőket tévútra vezessék.
1845 XIX    |                 nádkunyhókban elrejtőzni; az egy cipóval úgy gazdálkodni,
1846 XIX    |             cipóval úgy gazdálkodni, hogy az a Hortobágyig eltartson;
1847 XIX    |                  a Hortobágyig eltartson; az erdőn most érik a mogyoró
1848 XIX    |                 érik a mogyoró meg a som, az is jó táplálék, a keserűgomba
1849 XIX    |         nyájaikkal. Ha faluba kell menni, az utolsó házhoz kell beszállni.
1850 XIX    |               huszast is odaadta Manónak: az egyiket még fel is váltá
1851 XIX    |                   a két szökevény nyomát.~Az volt a jelszavuk, hogy a
1852 XIX    |               kupacokba hányva. Nagyon jó az ilyen kupacra fekve aludni,
1853 XIX    |                kupacra fekve aludni, mert az olyan meleg, mint a dunnás
1854 XIX    |              hogyan kell kukoricát sütni. Az volt a Manónak a reggelije
1855 XIX    |                ellát, csupa dinnyeföldek; az ősz vége felé tele elkésett
1856 XIX    |                 kaszálókon keresztül visz az út: egy helyen még most
1857 XIX    |                  még most vágják a füvet; az embernek szintúgy fáj érte
1858 XIX    |              petrencékbe. Jaj, de hívogat az alvásra ez az illatos ágy!~–
1859 XIX    |                  de hívogat az alvásra ez az illatos ágy!~– Szabad nekem
1860 XIX    |            ozsonnára fölébredsz, itt lesz az abszurdum.~Ott is volt;
1861 XIX    |                    Hadd legyen karácsonja az ebugatta mengyikásának.~
1862 XIX    |                tovább a Thonuzóba ivadék; az egyik kezében egy fűzfakaró,
1863 XIX    |                  nincs szebb utazás, mint az apostolok lován.~Itt már
1864 XIX    |                 élesen a sárga tarlóktul, az országút mellé fák voltak
1865 XIX    |                terebély platánok, diófák; az út vége egy nagy erdőben
1866 XIX    |               fényes, karcsú bádogtornya.~Az országúton most szállították
1867 XIX    |               volt a meleg tengerikupacon az alvás, de ma nem lenne egészséges
1868 XIX    |                nem lenne egészséges dolog az ég alatt hálni. Máris érzik
1869 XIX    |               kezd letűnni a hegyek mögé. Az a falu pedig jó két magyar
1870 XIX    |                  Úgy látszik, vénasszony; az arca úgy be van bugyolálva
1871 XIX    |                   s a fekete franclikkal. Az alaknak az egyik kezében
1872 XIX    |                   franclikkal. Az alaknak az egyik kezében van egy fekete
1873 XIX    |              egyre cserélgeti a botot meg az iszákot; a pájdli fekete
1874 XIX    |                  fekete bársonyból van, s az egyik oldalán kihímezve
1875 XIX    |            karjára a terhet átemeli, azon az oldalán minden lépésnél
1876 XIX    |                hanem közrefogják, elállva az út két oldalát, s fogadásból
1877 XIX    |               suhancok, hanem ment tovább az úton.~Egy nagy pofók, pirók
1878 XIX    |                aki titeket nem bántott?~– Az nem a kutyák gondja!~A fickó
1879 XIX    |                 kezéből, s fél karral úgy az árokba lökte a fickót, hogy
1880 XIX    |               árokba lökte a fickót, hogy az azután csak onnan a föld
1881 XIX    |         siralmatos hangon.~– Nem adja ide az ütőfámat, hallja!~Manó még
1882 XIX    |                   a bal karját egyenesen, az ölében tartva a husáng egyik
1883 XIX    |              karján kifeszült a „biceps”, az a gömbölyű izom, mint egy
1884 XIX    |               jobb kezében tartott, amire az ütőfa egyszerre két darabra
1885 XIX    |                     Hej, hogy elkotródott az egész csürhe a közeléből
1886 XIX    |                 gesztesig, ott majd eltér az utunk.~– De hátha ott sem
1887 XIX    |                pedig ott csak eltér, mert az út kétfelé válik, az egyik
1888 XIX    |                 mert az út kétfelé válik, az egyik visz a faluba, a másik
1889 XIX    |                 bozóton, csincsésen, ahol az én házam van, ahová nincsen
1890 XIX    |                  akarsz menni? – folytatá az asszony. – A kastélyba?
1891 XIX    |                   cela?”)~– Jaj fiacskám, az én házam igen ronda helyen
1892 XIX    |                Ágyam sincs több kettőnél: az egyikben magam alszom, a
1893 XIX    |                    Hát olyan nagyon félsz az emberek szemétől?~– Nem
1894 XIX    |                tisztelem a házát: itt van az iszákja, vigye tovább, én
1895 XIX    |             bársony tarisznyát, s letérve az útról, becsörtetett abba
1896 XIX    |                 minek félnék?~– Hát ettől az én furcsa figurámtól. Mit
1897 XIX    |                  fehérnemű. Ne bontsa ki.~Az asszony csak egy ingnek
1898 XIX    |                  már akkor tudta, hogy ez az ő vendége kicsoda, és honnét
1899 XIX    |             magukat, hogy tudják már, hol az a hely, ahol a szamóca terem,
1900 XIX    |                   után a tinóru-gomba meg az úrigomba, ősszel a vargánya:
1901 XIX    |                   Hallottam.~– No, hát ez az. Vigyázz, hogy bele ne szédülj,
1902 XIX    |                  ezen a hídon átkullogsz.~Az asszony elöl ment, s mikor
1903 XIX    |               elöl ment, s mikor eljutott az átjárógerenda végéhez, ahol
1904 XIX    |                   kiegészítő deszkadarab: az összeköttetés helyre lett
1905 XIX    |                  meg a leányáét is. Amint az megvolt, kinyitotta az ajtót,
1906 XIX    |              Amint az megvolt, kinyitotta az ajtót, s kiszólt a künn
1907 XIX    |              bejöhetsz már!~Manó belépett az alacsony ajtón, a fejét
1908 XIX    |               hang tulajdonosa volt annak az oka, hogy nem látott semmit,
1909 XIX    |              velük, olyan, mintha megütné az embert. Ez a két szem az
1910 XIX    |                  az embert. Ez a két szem az egész alak, a többi csak
1911 XIX    |                  is ráismernének, hogy ki az. Tudnak ezek kérdezni, beszélni,
1912 XIX    |                  vedlett medvebőr takarta az ágy előtt a padlót, s ahol
1913 XIX    |               falról lehullott a vakolat, az el volt takargatva régi
1914 XIX    |               ostromolt redoute képe volt az, amit a helyőrség makacsul
1915 XIX    |             úrnője egészen beleillik ebbe az ostromolt várba. Most, hogy
1916 XIX    |              jobban szemügyre lehet venni az alakját. Alacsony, de karcsú
1917 XIX    |              csábító szépségre vall, csak az a sok ránc ne szelné keresztül-kasul,
1918 XIX    |             ajkszegletei hízelkedő gúnyt, az orra szép metszésű volna,
1919 XIX    |               üvegű pápaszemet hord, csak az üveg villanik, mikor a fejét
1920 XIX    |                 szólt a mama.~A nagyszemű az öklébe kuncogott.~– Hiszen
1921 XIX    |                Manó restelkedve gyűrte be az áruló ingfodrot a nyakravalójába.~–
1922 XIX    |                  a fodrot.~– Nem úgy lesz az. Majd segít rajta a Liza.
1923 XIX    |                  úgysem fekhetik le, mert az ágyát át kell adni a vendégnek,
1924 XIX    |                   a veranda alatt: ő majd az éjjel mind új sima gallérokat
1925 XIX    |             kézelőire, kitelik ez azoknak az aljából, hiszen nagyon hosszúra
1926 XIX    |                    s elkezdte pattogtatni az ujjai közt.~– Majd csak
1927 XIX    |                 csak vacsora után – mondá az anya.~– Mit? Hát ma vacsorálunk
1928 XIX    |                  vacsorálunk is? – kiálta az örvendve.~Úgy látszik, hogy
1929 XIX    |             szerénykedve ajánlá fel, hogy az ő batyujában volna egy kis
1930 XIX    |               volt a szilkében, felajánlá az egyiket a mamának, a másikat
1931 XIX    |                      nevetett Lizandra.~– Az ám. Valóságos batyubál. (
1932 XIX    |                vacsorálsz? – kérdé a lány az anyjától.~– Nekem csinálsz
1933 XIX    |                    Liszt, zsír még van.~– Az ám: de egy kis baj van –
1934 XIX    |                   Manó készségesen. – Hol az a korsó?~– Nem találsz te
1935 XIX    |                  a vize mind pokolkeserű, az egyik gálicköves. Az igazi
1936 XIX    |         pokolkeserű, az egyik gálicköves. Az igazi forrás el van rejtve
1937 XIX    |                 is künn lehet csatangolni az erdőben, olyankor még nincsenek
1938 XIX    |                 kapott a megfejtésre. Hát az ilyen vadra is kiterjed
1939 XIX    |                    hát ha nem félsz éjjel az erdőben járni, a Liza elvezet
1940 XIX    |                 kiszabadulhat egy futásra az erdőbe. (Olyan hosszú fogság
1941 XIX    |       földönfutóra, akit most szedett fel az útszélen.~A hold éppen akkor
1942 XIX    |           huhokolt:~– Hallod, hogy bömböl az erdei manó!~– Magam is Manó
1943 XIX    |          tűzszemtől Manó. Szentjánosbogár az; elfogott egyet, s azt odadobta
1944 XIX    |                 bozontos haja közé; onnan az nem szökhetett el. Attól
1945 XIX    |                 csörtetéssel szökve odább az erdőben.~A véletlen robajtól
1946 XIX    |                  s nagyon jól tűrte, hogy az őt oltalmazva átöleli.~Mikor
1947 XIX    |                  forrás medencéjébe. Azok az elefántcsont lábak hogy
1948 XIX    |                   lábak hogy világítottak az erdők, sziklák sötétjében!~
1949 XIX    |          parasztok között vagy, akik mind az egy korsóbul isznak.~– Hát
1950 XIX    |                tenyerét összefogva, annak az üregébe meríté a kristály
1951 XIX    |                azalatt kártyát vetett. Ez az egyetlen mulatságuk azoknak
1952 XIX    |                 vetnek rá: vajon kijön-e?~Az útban a fiú felkapott egy
1953 XIX    |                  Huh! Mekkorát villámlott az a nagy kék holdvilágpár
1954 XIX    |               milyen magas lett egyszerre az a csepp teremtés.~– Elmégy
1955 XIX    |                Kell is nekünk valami, ami az „övék”.~Manó nagyot bámult.
1956 XIX    |              keresztül s eldobni a parton az elhozott száraz gallyat.~
1957 XIX    |                rakott. Elég tüzelőt adnak az ő fűzfáik egész esztendőre;
1958 XIX    |                egy gyöngyvirágszál sem jő az ő házukba soha.~– No, kisfiam –
1959 XIX    |                 keresztül-kasul nézegette az összekerült figurákat, s
1960 XIX    |            fiacskám, nem voltál ám mindig az, ami mostan vagy. Valamikor,
1961 XIX    |          vesztegeted, mégsem fogod bírni. Az apád megátkoz, az anyád
1962 XIX    |                  bírni. Az apád megátkoz, az anyád kitagad; hanem a nemzeted
1963 XIX    |               Hogyan lehet így kibetűzni? Az egymás mellé rakott ábrákbul?~
1964 XIX    |            ilyenforma jóslatot, mikor még az anyja hajadon leány volt. (
1965 XIX    |                     Hogyne fúrta volna ki az oldalát Dorkónak ez a titok.)
1966 XIX    |                 szigetházba? És különösen az, hogy őrá hogy ismerhetne
1967 XIX    |                 akik mindennap szolgáltak az Emma kisasszonynak, s mondogatták: „
1968 XIX    |                Jaj, de jól áll a termetén az a ,zsali’ ruha!” – mikor
1969 XIX    |                   görbe a háta!” – Hát ez az idegen nő, hogy tudhatja
1970 XIX    |                   lát.~Egészen megzavarta az. Még enni sem akart. Mikor
1971 XIX    |                jobbhoz szoktál? – unszolá az asszony.~– Megmondom igazán.
1972 XIX    |                   megy ki a fejemből. Nem az, ami a jövendő titka, mert
1973 XIX    |                   azt én nem bánom. Hanem az, hogy mi módon tudja kegyelmed
1974 XIX    |               tudhat senki?~– Ugyebár? Ez az én bölcsességem.~– Elhiszem,
1975 XIX    |           kegyelmednek sok a bölcsessége. Az enyim annál kevesebb. Én
1976 XIX    |                  kártyából tudom.~– Ez ám az, amit nem szeretek. Ha bolonddá
1977 XIX    |                kigúnyolnak; inkább nyelem az éhkoppot. Mondja meg kegyelmed
1978 XIX    |           meglátod, milyen egyszerű dolog az a boszorkányság. Az egész
1979 XIX    |                 dolog az a boszorkányság. Az egész titkodat ezek az ingfodrok
1980 XIX    |                    Az egész titkodat ezek az ingfodrok adták a kezembe.
1981 XIX    |                  már tudtam, hogy te vagy az az Emma, akiről már olyan
1982 XIX    |                   tudtam, hogy te vagy az az Emma, akiről már olyan sok
1983 XIX    |             megkönnyebbült szívvel ült le az asztalhoz, s egyszerre megjött
1984 XIX    |            asztalhoz, s egyszerre megjött az egész étvágya. Mindjárt
1985 XIX    |                   nevetni való dolog volt az.~– Látod, mama – mondá Lizandra. –
1986 XIX    |            latolgatni, magában tanakodva.~Az anya kitalálta a gondolatját.~–
1987 XIX    |                   lehetnék.~– Minek volna az neked, parányim?~– Mehetnék
1988 XIX    |                 megvacsoráltak. – Odakinn az ágyam, abba befekhetel;
1989 XIX    |                   ne ijedj tőle, nem bánt az senkit.~– Hát itt kígyók
1990 XIX    |               vannak?~– De még mennyi! Jó az nekünk. Azok nélkül felfalnának
1991 XIX    |              nélkül felfalnának bennünket az egerek.~– Mért nem tartotok
1992 XIX    |                  Hát nem látsz? Én vagyok az: – a vadmacska. Nézd, milyen
1993 XIX    |               Azért mondom. – Aztán nekem az ablakon be ne kukucskálj.
1994 XIX    |                  Úgysem látnál semmit. Én az éjjel fennmaradok, az ingeidre
1995 XIX    |                  Én az éjjel fennmaradok, az ingeidre gallért varrok.
1996 XIX    |           elaltatom, úgy alszik, hogy még az égzengés sem ébreszti fel.~
1997 XIX    |                alunni.~Erdei mohából volt az vetve, keverve diófalevéllel,
1998 XIX    |        taplódarabokból összevarrva, olyan az, mint a szarvasbőr, még
1999 XIX    |                   levetkőzött, s lefeküdt az illatos ágyba. Egy dologhoz
2000 XIX    |                   Végigrémledezett előtte az egész változatos tájék,