1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5059
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
2001 XIX | egész változatos tájék, az emberek, akikkel találkozott,
2002 XIX | akikkel találkozott, amióta az apai kastélyból elszökött.
2003 XIX | csak hogy ki ne nézzen az ablakon, az ivóvizébe eleven
2004 XIX | ki ne nézzen az ablakon, az ivóvizébe eleven szenet
2005 XIX | eleven szenet dobtak, hogy az igézettől megőrizzék, s
2006 XIX | igézettől megőrizzék, s az ablakait lefüggönyözték,
2007 XIX | ablakait lefüggönyözték, hogy az arcára ne találjon sütni
2008 XIX | kergetve egy kisebb által. S az alvó éjszakának hangja van,
2009 XIX | éjszakának hangja van, mint az alvó ember lélegzetének.
2010 XIX | valami. Dalforma, mégsem az, se verse, se melódiája,
2011 XIX | olyan dúdolás, egészen ehhez az álomvilági kórushoz való
2012 XIX | hogy be ne leskelődjék az ablakon. A leeresztett függönyök
2013 XIX | megérteni. Lizandra ott ül az anyja mellett, aki az ágyban
2014 XIX | ül az anyja mellett, aki az ágyban fekszik. Annak dúdol,
2015 XIX | elkezdi a homlokán, le az álláig, és azt teszi újra
2016 XIX | újra meg újra, míg végre az öregasszony elalszik. –
2017 XIX | fiúnak, hirtelen bebújt az ágyba, fejére rántotta a
2018 XIX | Lizandra pedig, ahogy elaltatta az anyját (sokszor kellett
2019 XIX | nem is volt álmos. Odaült az ablakhoz, és kinézett a
2020 XIX | holdvilágos éjbe.~Itt volt megint az ő régi jó barátja, ez a
2021 XIX | ábrázatú, emberarcú csillag. Az ő egyedüli társalkodója
2022 XIX | szokott, ahogy dalolnak az erdők madarai a napnak.~
2023 XIX | odavetette a tekintetét annak az alvónak az arcára. A vékony
2024 XIX | tekintetét annak az alvónak az arcára. A vékony szúnyoghálón
2025 XIX | fényével világítá meg a fiúnak az arcát. Így altában tökéletes
2026 XIX | magyarázhatlan érzéssel bámult erre az arcra, amivel a holdra szokott
2027 XIX | De nem, csak azért sem! Az alvó nagyot rúg magán kézzel,
2028 XIX | holdvilágot nézte a lyány, az nem csinál vonyarcot soha;
2029 XIX | nem csinál vonyarcot soha; az mindig mosolyog.~Egyszer
2030 XIX | közelednek. Aha!~Eszébe jutott az a pávián, aki őhozzá vadgesztenyét
2031 XIX | megtudta, hogy mi jóval vannak az éjjeli látogatók.~Négyen
2032 XIX | holdvilágnál megismerhette jól azt az arcot, amelyiknek már egyszer
2033 XIX | amelyiknek már egyszer betörte az orrát. A csónakba ez száll
2034 XIX | mintha regattán versenyezne az első pályadíjért. A sandolin
2035 XIX | Manó éppen akkor végezte az előálmát, amiből egyszerre
2036 XIX | vadonatúj arcot lát maga előtt.~Az, hogy idegen, még hagyján;
2037 XIX | ad neki a szeme alá, hogy az tizenkilenc holdat lát tőle
2038 XIX | holdat lát tőle egyszerre az égen.~Ettől azután Gil Blas
2039 XIX | átnyalábolja.~Lizandra onnan az ablakból úgy nézte ezt,
2040 XIX | magától a küzdőtársát, hogy az hanyatt esett; mivel pedig
2041 XIX | esett; mivel pedig hogy az a tér a veranda és a rőzsepart
2042 XIX | hogy ismét visszanyerje az emberi ábrázatját.~Csak
2043 XIX | lehetett letörülni; annak az ütésnek a foltját a szeme
2044 XIX | most is fújtatott a dühtől, az ijedtségtől, meg az akaratlan
2045 XIX | dühtől, az ijedtségtől, meg az akaratlan sporttul.~– Kérlek,
2046 XIX | egy esztendeig – fogadá az Albino.~Csak Don Juan nem
2047 XIX | vérebemet, általadom; kérd el az epsomi verseny idejére a
2048 XIX | hogy tegyem le helyetted az érettségi vizsgát, azt is
2049 XIX | minden embernek, akit csak az ágyából kirángathatok, –
2050 XIX | szépen, ne kívánd tőlem, mert az lehetetlen!~ ~
2051 XIX(1) | Mándruc”: ősmagyar neve az oroszlánnak. Az utóbbi a
2052 XIX(1) | ősmagyar neve az oroszlánnak. Az utóbbi a török „arszlán”-
2053 XX | Manónak még csak most kezdett az álom kimenni a szeméből
2054 XX | aztán látta, hogy úszik az egész kétségbeesetten, zöld
2055 XX | megijedt, hátha ő most ezt az embert a vízbe ölte volna?
2056 XX | Debrecenbe diáknak, hanem az erdőbe zsiványnak.~Nem volt
2057 XX | himbálódásnak eredt sandolin lánca az első kérdésére nagyhamar
2058 XX | Valaki kopogtatott belülről az ablakon. Odatekintett. Azt
2059 XX | a két nagy szemet látta az üvegen keresztülvillogni.~–
2060 XX | oltottam el a mécset – mondá az, kinyitva az ablakot, s
2061 XX | mécset – mondá az, kinyitva az ablakot, s aztán kidűlt
2062 XX | hanem engem.~– Tégedet-e?~– Az ám, azt gondolta, én aluszom
2063 XX | szúnyogháló alatt.~– Akkor az nagy kutyaság volt tőle!~–
2064 XX | tőle!~– Könyökölj csak ide az ablak párkányára, aztán
2065 XX | valamit.~Manó odatérdelt az alacsony ablak elé, hogy
2066 XX | megtudsz mindent. Láttam az úrfit, de csak a tavon keresztül,
2067 XX | Tudom, hogy betörött tőle az orra. Amilyent ott látsz
2068 XX | is a mama, hogy hová lett az egyik citromtök, mert mindennap
2069 XX | igazat mondasz, hát kidobnak az ajtón. Óh, te bagó! Látod,
2070 XX | orron azzal a citromtökkel az úrfit? Azért, mert az a
2071 XX | citromtökkel az úrfit? Azért, mert az a vadgesztenye, amivel engem
2072 XX | erővel, hogy mért vagyunk itt az ablakban?~– Megvan az a
2073 XX | itt az ablakban?~– Megvan az a levél?~– Bizony nem is
2074 XX | talpából, s azt kiterítette az ablak hídjára a fényes holdvilág
2075 XX | a fényes holdvilág elé. Az úrfi nagy betűket szokott
2076 XX | alhatnám már, inkább visszaadom az ágyadat, aludjál te. Én
2077 XX | elérni valaha.~– Ugyan, mi az?~– Hát én azt még magam
2078 XX | világ hírre emleget, akit az ország dicsőít, aki a hatalmasok
2079 XX | senkinek, csak a holdvilágnak; az az én bizalmasom. Nekem
2080 XX | csak a holdvilágnak; az az én bizalmasom. Nekem is
2081 XX | bizalmasom. Nekem is mind az jár az eszemben, hogy tudnék
2082 XX | bizalmasom. Nekem is mind az jár az eszemben, hogy tudnék egyszer
2083 XX | valami olyan bálvánnyá, aki az okos embereket mind elbolondítja,
2084 XX | reggelig egymással azokról az álmairól, amit a gyermekek
2085 XX | aztán a minden álmok vége az volt, hogy ha egyszer az
2086 XX | az volt, hogy ha egyszer az egyik is, meg a másik is
2087 XX | összetalálkozni ismét?~Nincs az a hatalom, ami megfossza
2088 XX | megfossza a gyermeket a hitétől az ábrándjaihoz, sem hatalom,
2089 XX | leányhang danája szólalt meg, az idei népdalt cifrázgatva.~–
2090 XX | ha én el is mennék előbb az utamra.~– Anélkül, hogy
2091 XX | Anélkül, hogy elbúcsúznál az anyámtól? Te paraszt!~–
2092 XX | Igazság! De mikor kel fel az asszonynéném?~– Majd amikor
2093 XX | s ki is olvasta belőlük az el nem mondott kérdést. –
2094 XX | Láttad, hogyan altattam el az anyámat? Másképpen egész
2095 XX | hát hogy teszed azt?~– Hát az én ujjaimban olyan erő van.
2096 XX | végighúzom a tíz ujjam hegyét az arcodon, hát elalszol, mint
2097 XX | Felmegyek a padlásra.~– Az lesz legjobb.~Manó felmászott
2098 XX | titokban hozza ide; ha megtudná az uraság, elcsapnák valamennyit
2099 XX | ugyan szép dolgot csinált az éjjel.~– Mit? – kérdezé
2100 XX | azt hiszem. Hát aztán nagy az a folt?~– Bizony nagyobb,
2101 XX | kezeivel úgy elbánni azzal az erős úrfival.~– Ugye? Hát
2102 XX | hogy meg ne lássanak itten. Az a fekete bajuszú gróf már
2103 XX | ablakán a zsalugádorokat; az öreg méltóságos úr is csengetett
2104 XX | tejet forralta.~A fiúnak az arca halvány volt, hanem
2105 XX | Hallottam mindent.~– Amit az a leány beszélt? Ugye, be
2106 XX | azt hiszik, hogy én voltam az a hatalmas, hahaha! Hát
2107 XX | Odamegyek, és megmondom az igazat.~– Hova mégy?~– Oda
2108 XX | igazat.~– Hova mégy?~– Oda az öreg grófhoz.~– Micsoda?
2109 XX | Hogy megmondjam neki az igazat, ahogy megtörtént.~–
2110 XX | igazat, ahogy megtörtént.~– Az igazat megmondani? Magadra
2111 XX | híhat. Ha védelmezem magam az ellen, aki meg akar csókolni,
2112 XX | aki meg akar csókolni, az övé, amit kap. Szerencséje,
2113 XX | igazán megijedt. Elállta az útját a távozni akarónak,
2114 XX | csókot, ha itt maradsz!~– Az sem kell! – dörmögé durcásan
2115 XX | durcásan a fiú, s félretolta az útját álló leányt, s kiment
2116 XX | ugrással könnyedén átszökött az egy szál deszka hosszú hézagon,
2117 XX | tenger! – Sokszor próbálta ő az ilyen mesterugrást még leánykorában.~
2118 XX | tudta, hogy azon tiltva van az átgázolás. Ordíthatott rá
2119 XX | hajnalban felkelt, hogy még az ágyban fekvő nagybátyjának
2120 XX | fajtából. Tetszett neki az egész fellépés.~– Őnagyméltóságával?~–
2121 XX | csak mutassa meg, merre az ajtaja.~– A mennykőbe! De
2122 XX | A mennykőbe! De ha itt az a szokás.~– Hát nem bánom.~–
2123 XX | egész a gróf hálószobájának az ajtajáig, ami a földszinten
2124 XX | a földszinten volt.~Még az ajtót is szíves volt előtte
2125 XX | legegyszerűbb berendezést tartotta; az előszobája tele volt kertészeti
2126 XX | látta őt maga előtt abban az ismeretes sok zsebű kertészzubbonyban.~–
2127 XX | Mucium vocant”.~– Gróf úr. Az én nevem Tanussy Emmánuel.
2128 XX | kacagott Adalbert gróf, hogy az egész termete rengett belé. –
2129 XX | mondom neked, hogy te vagy az első Tanussy, aki ha valamit
2130 XX | mondtál. A fiamnak jólesett az a lecke, de énnekem még
2131 XX | énnekem még jobban esik az, hogy a kudarcot nem leánykéz
2132 XX | szerelmi kalandján egy leány. Az skandalum volna. Ha férfi
2133 XX | volna. Ha férfi tette vele, az csak échec. Hanem hát, hogy
2134 XX | mindenki meg legyen elégedve, s az egész cselszövénynek vége
2135 XX | megfordult a sarkán, kisietett az ajtón. A gróf egész odáig
2136 XX | ez a garaboncás? – kérdé az ifjabb Ponthay.~– Ez volt
2137 XX | ifjabb Ponthay.~– Ez volt az a leány, aki tegnap a fiamat
2138 XX | Tanussy Emma kisasszony, aki az anyjától megszökött.~– Ah!
2139 XX | utánajött a leány, akit az éjjel meglátogatott, s követeli,
2140 XX | Styx-szigeti házhoz.~Amint az átjáróhoz ért, a csapóhidat
2141 XX | találta; Lizandra ott állt az ajtóban, karját a küszöbre
2142 XX | megnézte a levél címzetét.~– Ez az anyámnak szól.~– A gróftul
2143 XX | Feldicsért. Nekem tetszik ez az ember. És én azt nagyon
2144 XX | neki, hogy mi történt itt az éjjel?~– Már, hogy mondtam
2145 XX | elmegy hazulról, rám zárná az ajtót. Azt mondtam neki,
2146 XX | mindent?~– Nem. Nem. De mikor az őtet nagyon meg fogja ijeszteni.
2147 XX | szegény! Aztán mit tehet az ilyen nyomorult teremtés
2148 XX | láttad őtet haragudni. Óh, az valami kínzó látvány. Mikor
2149 XX | ölni! És aztán összeroskad. Az olyan, mint mikor rossz
2150 XX | rossz tündérekről álmodik az ember. Ne kívánd azt meglátni!~
2151 XX | tudni mindent. Mert ezt az itt maradt ladikot nem lehet
2152 XX | színéről. Honnan került az ide? Az égből pottyant talán?~–
2153 XX | színéről. Honnan került az ide? Az égből pottyant talán?~–
2154 XX | megfordítva, a hátulján az előadást. Elébb vidd be
2155 XX | levél ide? Arra megmondod az igazat, hogy én hoztam a
2156 XX | arra megint megmondod neki az igazat. És így egymás után
2157 XX | szóig.~– Jaj, te! De nehéz az az igazmondás!~– Na, csak
2158 XX | Jaj, te! De nehéz az az igazmondás!~– Na, csak bátran!
2159 XX | Manó leült a kis padra az ajtó előtt.~De ha palota
2160 XX | következő örömsikongatása az öreg asszonyságnak.~Lizandra
2161 XX | Mire visszamentek, előbb az ajtón félénken bekukucskálva,
2162 XX | bekukucskálva, már akkor az asszonyság nem táncolt,
2163 XX | lelkiállapotja. Megtörlé az arcát vizes kendővel, azután
2164 XX | a schnecklijeit, s leült az asztal mellé nyugodtan,
2165 XX | visszatérnünk a fővárosba, Bécsbe!~(Az volt őrá nézve a paradicsom.)~
2166 XX | És Lizandrának kellett az egész történetet, vallatási
2167 XX | arcába megint helyrezökkenté az igazmondás kerékvágásába.~
2168 XX | komolysággal vette tudomásul az adatok, helyzetek, körülmények
2169 XX | sikerült egy egész hosszú sora az igazmondásnak. Még ha sokáig
2170 XX | mondá a fiú –, s megyek az utamra.~Az asszony megfogta
2171 XX | fiú –, s megyek az utamra.~Az asszony megfogta a kezét.~–
2172 XX | maradt a szája a bámulattól.~Az asszony ravaszul mosolygott.~–
2173 XX | hozzá. Várj, még aláírom.~Az asszonyság átment a benyílóba.
2174 XX | kávét, tejet, s odatolt az asztalra három csészét.~
2175 XX | Sáromberkyné visszatért az aláírt szerződéssel.~– Isten
2176 XX | Manó.~Három csésze volt az asztalon, három szék az
2177 XX | az asztalon, három szék az asztal mellett. Lizandra
2178 XX | természetesnek találta, hogy neki az egyik székre le kell telepedni.~–
2179 XX | tartasz? Nálunk reggelizel? (Az öregasszony nevetett valamin.)
2180 XX | végigborsódzott a teste erre az ormótlan kívánságra.~– Mi
2181 XX | háziasszony, s azzal előhozta az asztalra a tegnap összegyűjtött
2182 XX | közben szokta elvenni előlem az ételt: „Hagyma lesz holnap!”
2183 XX | voltam éhes soha. De jó az az éhesség.~– No, majd lesz
2184 XX | voltam éhes soha. De jó az az éhesség.~– No, majd lesz
2185 XX | korodban – biztosítá őt az öregasszony.~– Előre örülök
2186 XX | várj csak, valamit mondok. Az inged gallérja nem szalonképes
2187 XX | suvickolja ki.~De már ezt az utóbbit nem akarta megengedni
2188 XX | égett a keze alatt a munka. Az öregasszony ezalatt egy
2189 XX | nagy bőröndöt rakott tele az ócska pompa kacatjával.~
2190 XX | leányok. Azt tartják, hogy az ilyen elvarrt hajszál visszahozza
2191 XX | nagy emberek észreveszik az ilyesmit, s fel tudják becsülni.
2192 XX | Ez is helyes. Első dolog az embernek feltalálni a maga
2193 XX | Sáromberkyné itt küldi az adás-vevési szerződést aláírva.~
2194 XX | aláírva.~Adalbert gróf átvette az okiratot, s végigfutott
2195 XX | arcába.~– Természetesen. Az eladási szerződésre viszonzásul
2196 XX | szerződésre viszonzásul nekem kell az eladott ház tulajdonosnéjának
2197 XX | tiszttartóm is elvégezhetné.~– Az asszonyság szeretne mentül
2198 XX | azt nem mondta el.~– Még az úti batyum is ott van, azért
2199 XX | meggondolva. Hogy ennek az én szeleburdi fiamnak az
2200 XX | az én szeleburdi fiamnak az éjjeli kalandját tréfás
2201 XX | tréfás kimenetelűvé tetted, az nemcsak rá nézve üdvös,
2202 XX | Végtére, ami legfőbb, hogy ezt az egész troglodyth családot
2203 XX | elfelejteni. Amit én mondok, az nem „szólásmód”.~Azzal kezét
2204 XX | Eddig ennek a két családnak az öklei találkoztak egymással.~–
2205 XX | eleinte menni fogok azon az úton, amelyen valamennyien
2206 XX | légációkba, és prédikálom az igét. Ezen az úton lett
2207 XX | prédikálom az igét. Ezen az úton lett az én barátom,
2208 XX | igét. Ezen az úton lett az én barátom, Mántay Móric
2209 XX | eszménykép? Hanem hát, ha az a pálya van leginkább az
2210 XX | az a pálya van leginkább az ízlésedre, akkor még azon
2211 XX | család egyetlen fiúörökösét az osztrák ármádia tagjává
2212 XX | pedig jó lesz megtanulnod. Az európai művelt népek élő
2213 XX | Nem beszéllek le róla, az igen jó iskola, bár egy
2214 XX | szóra? Ha örömöt, akkor az a gyöngeség jele, ha dölyföt,
2215 XX | jele, ha dölyföt, akkor az az ostobaság hírnöke. Családjának
2216 XX | jele, ha dölyföt, akkor az az ostobaság hírnöke. Családjának
2217 XX | kínálja őt azzal, hogy mikor az apai háztól szökve szökik,
2218 XX | fogadhatom el. Megmondom az okát. Van egy jó pajtásom,
2219 XX | különböző utat választottunk az eltávozásra, hogy együtt
2220 XX | megcsalnám a jó barátomat, s az hiába várna rám az összebeszélés
2221 XX | barátomat, s az hiába várna rám az összebeszélés helyén. Hát
2222 XX | azért csak gyalog kell nekem az utamat folytatnom.~A kifogást
2223 XX | mégis gondolt ki valamit. Az ő kezei messze elérnek.
2224 XX | többé. Tenni fog róla, hogy az az apai házhoz vissza ne
2225 XX | Tenni fog róla, hogy az az apai házhoz vissza ne kerüljön
2226 XX | küldött.~Azalatt lejöttek az emeletből a gróf úrfiak. (
2227 XX | nem leány volt, akivel az este megbirkóztál, hanem
2228 XX | büszkén mutogathatja, hiszen az egy atlétai assaut-nak a
2229 XX | Manót odaültették maguk közé az asztalhoz. Hát az bizony
2230 XX | maguk közé az asztalhoz. Hát az bizony másodszor is megreggelizett.
2231 XX | hálás közönségre talált az a része az előadásnak, ahol
2232 XX | közönségre talált az a része az előadásnak, ahol a vadmacskát
2233 XX | fiacskám! – dörmögé a gróf, s az időközben megérkezett tiszttartónak
2234 XX | megérkezett tiszttartónak kiadta az utasítást, s beküldte vele
2235 XX | kínálták hiába: borral. Az nem kellett neki. Gil Blas
2236 XX | volt: én pedig szeretek az maradni, aki vagyok.~Hanem
2237 XX | Ezalatt a tiszttartó elkészült az utalvánnyal.~Adalbert gróf
2238 XX | Adalbert gróf felkölté az asztaltul Manót, s behítta
2239 XX | behítta a szobájába.~– Itt van az utalvány tízezer ezüst forintra,
2240 XX | szállásadó asszonyod azért az egy éjszakai, nemigen nyugodalmas
2241 XX | eltávozásodat. Amint te ezt az írást átadod a vénasszonynak,
2242 XX | átadod a vénasszonynak, az rögtön a térde közé kapja
2243 XX | hogy senki se hallja ebben az országban többet a hírüket.
2244 XX | országban többet a hírüket. Az én fiacskám meg a két bolond
2245 XX | keresztül, s ott találják az eresz alatt – a nagyszemű
2246 XX | mellékfolyosón keresztül Manót az istállók felé nyíló ajtóig,
2247 XXI | a sátorfádat, és készülj az útra.~– Gyalog?~– Bizony
2248 XXI | Márton uramé Debrecenben. Az ott híres hentesmester.
2249 XXI | Sertéseket jöttél válogatni az én uradalmamba, az ő megbízásából.
2250 XXI | válogatni az én uradalmamba, az ő megbízásából. Az úrfi
2251 XXI | uradalmamba, az ő megbízásából. Az úrfi bizonyítványodat fogja
2252 XXI | megmutatod neki: itt vannak az igazságaid. Az elemozsinádat
2253 XXI | itt vannak az igazságaid. Az elemozsinádat megosztod
2254 XXI | szolgálatban?~– Majd oda fog az a fiú is kerülni. Elmehetsz.~
2255 XXI | Ponthay Adalbert grófnak az egész terv készen volt már
2256 XXI | ebéd után felpakoltatott az úti hintajába, és elindult
2257 XXI | számára hozott magával.~Az öregasszony magánkívül volt
2258 XXI | egymást.~Erre a szóra aztán az a két nagy szem egyszerre
2259 XXI | ennek a fiúnak adni, amivel az meg legyen jutalmazva.~–
2260 XXI | megrozsdásodhatik, mint ennek a csóknak az emléke elmúljon valaha.~
2261 XXI | felkerekedtek, s együtt elkísérték az útra kelő fiút a park vad
2262 XXI | bozótjain keresztül egész az országútig.~Lizandra szomorú
2263 XXI | a zöld tavat többet, meg az ümmögő békákat, a gólyát
2264 XXI | hallom kelepelni többé, az éjjeli lepkék nem repkednek
2265 XXI | ezalatt volt nagy riadal az elveszett csemete miatt.
2266 XXI | De nagyobb kérdés volt az, hogy milyen alakot vehetett
2267 XXI | kolduló Ancsát, hogy „ugye, ez az?”, hanem Sára asszony egyikben
2268 XXI | asszony egyikben sem akart az eltűnt Emmácskájára ráismerni.
2269 XXI | megfoghatott.~Valami tizednapra az eltűnés után aztán véget
2270 XXI | letevén a privat exament, az első humaniorába fölvétetett.~
2271 XXI | Debrecenben: a kollégiumban.~– Az én Emmám! A kollégiumban!
2272 XXI | tudom, mit lármázod fel az egész vármegyét amiatt a
2273 XXI | Én háromszor elszöktem az apámtul, tizenhárom esztendős
2274 XXI | de én nem akarom, hogy az én Emmám a te nyomdokaidban
2275 XXI | tanulni van kedve. Ezt nem az én példámból szerezte. Ne
2276 XXI | semperlevest.~– Jézus Máriám! Hogy az én Emmám mindennap semperlevest
2277 XXI | semperlevest kapjon!~– Kap biz az ott egyebet is, ha jól nem
2278 XXI | magát: pálcát.~– Pálcát! Az én fiam! Fel is fordítom
2279 XXI | én fiam! Fel is fordítom az egész kollégyiomotokat a
2280 XXI | temetéseken petákért.~– Micsoda? Az én fiam petákért énekel;
2281 XXI | elég.~– De nincs medve. Az őzeket csak nem öltöztethetem
2282 XXI | lehet rá vadászni. Aztán már az egész vadásztársaság össze
2283 XXI | igaz, vagy sem. De hisz az már valami nagyszerű vén
2284 XXI | akkor a leányáért mégy oda! Az még fiatal.~– Ezer villám!
2285 XXI | világon?~– Tudom? Nem tudom? Az nem kérdés. De ismerlek!
2286 XXI | Decebálnak nagyon tetszett ez az ungorkodás. Nevetett rajta.~–
2287 XXI | asszonyt egészen feltüzelte ez az ingerkedő nevetés. Már két
2288 XXI | szeretnék egyszer olyant látni. Az én feleségem, mint világ
2289 XXI | szeress olyan igen nagyon. Az sem jó. Lásd: az Emma is
2290 XXI | nagyon. Az sem jó. Lásd: az Emma is azért szökött meg
2291 XXI | benneteket szeretni. Kutyavér! Az apja is olyan, mint a fia.
2292 XXI | félrevonult a pipatoriumba. Az asszony duzzoghatott magára.~
2293 XXI | lehetett venni. Úgy ült az asztalfőn, mint egy bálvány.~
2294 XXI | esett néhanapján azokkal az oláh fátákkal! De szépek
2295 XXI | Idézték rá a költő versét. De az örmény nőkben mégis több
2296 XXI | Egy falatot le nem nyelt az ételből, csak úgy tolta
2297 XXI | penicilus.~– De hol marad az a Bakala Peti? – kérdezgeté
2298 XXI | szemei, karikára nyílva, az ajkai szétfeszültek, a homlokát
2299 XXI | szárú csizmákban, vadászkés az oldalán.~– Itt van Peti!
2300 XXI | emlegettünk. Ülj le frissen. Még az ebéd közepén vagyunk.~Bakala
2301 XXI | aztán sorba „prenzált” az urakkal, míg a visszahozott
2302 XXI | megérkezett, egészen váratlanul. Az okát is tudom. A curia ítélete
2303 XXI | komolyra változott: – Mit tudsz az ítéletről?~Ühüm! Volt ám
2304 XXI | deklamálni.~Csak amikor az ötödik pohár szerednyeivel
2305 XXI | titkárától kicsaltam, hogy mi van az ítéletben.~– No, hát mért
2306 XXI | retket dugva a szájába.~Az urak dörmögtek, és a fogukat
2307 XXI | hogy sok-e vagy nem sok az a kimért büntetés. Egyik
2308 XXI | Jurist, s felolvasta belőle az idevonatkozó törvénycikket: „
2309 XXI | még nagyon is irgalmas az az ítélet. Végre Decebál
2310 XXI | még nagyon is irgalmas az az ítélet. Végre Decebál megnyugtatott
2311 XXI | embert. Hiszen tréfadolog az egész államfogság. Az ember,
2312 XXI | tréfadolog az egész államfogság. Az ember, ha jól megkéri a
2313 XXI | teheti magát, mint odahaza. Az látogathatja, aki neki tetszik.
2314 XXI | bosszantására szólt.~Megállj csak!~Az ebéd vége felé Sára asszony
2315 XXI | szívébe lőni Decebál: megfogta az asszony kezét, s a vonakodót
2316 XXI | hogy csaholnak – utasítá el az enyelgést Sára asszony.~
2317 XXI | lármára, úgy kell kihúzni az odújából. Decebálnak egész
2318 XXI | vadászebekből, a pecérek kihozták az illetőket az udvarra, s
2319 XXI | pecérek kihozták az illetőket az udvarra, s azok nagy lármát
2320 XXI | tárgyalást a napirendre. Az urak mind felkeltek, s kedves
2321 XXI | egészségére kívánták egymásnak az ebédet.~Bakala Peti törte
2322 XXI | medvevadászni.~– Mért nem? – kérdezé az elhüledezve.~– Azt majd
2323 XXI | Bakala Petinek a kezét, hogy az szinte megdöbbent bele.~–
2324 XXI | igazság a földön? – suttogá az asszony. – Hát illik ez?
2325 XXI | fogságra, s amíg azt bezárják, az igazi bűnösnek hegyen-völgyön
2326 XXI | írni tudnék! – sóhajtá fel az asszony.~Bakala Peti csak
2327 XXI | amiben Medea meg Jázon meg az aranygyapjú még egyszer
2328 XXI | olvasni, Bakala Petinek az ábrázatjából ki tudta olvasni,
2329 XXI | ábrázatjából ki tudta olvasni, hogy az mit gondol most?~Ez most
2330 XXI | Bakala Peti. Volt már őneki az ilyen dolgokban tapasztalása.
2331 XXI | tapasztalása. Megtörtént az már, hogy a legdélcegebb
2332 XXI | egyre kóborolt szanaszét az országban, anélkül, hogy
2333 XXI | patent poflevest, hogy mind az öt ujjának a helye ott maradjon
2334 XXI | ujjának a helye ott maradjon az orcámon.~– Minek az magának?~–
2335 XXI | maradjon az orcámon.~– Minek az magának?~– Hát hogy tudjam
2336 XXI | időkre, s rá ne jöjjön valaki az igazi okára.~Sára asszony
2337 XXI | Sára asszony átértette az egész tervet. A szája mosolygott,
2338 XXI | kalapját, és elsietett.~Az udvarra leérve, ott találta
2339 XXI | nézesz, s meglátod, hogy az egyik arcom pirosabb, mint
2340 XXI | Erre nagy nevetés támadt az egész társaság részéről.
2341 XXI | kell éreztetni a haragját). Az istrángszíj ti. csavarodva
2342 XXI | rávagdalt a két sárgára (aminek az áráért három szolgabírónál
2343 XXI | beperelve), s elvágtatott, az egész társaság szerencsekívánatai
2344 XXI | szerencsekívánatai közt.~Ez az intermezzo Decebál kedélyét
2345 XXI | foglalni való asszony! Mikor az ura feldühíti, az udvarlót
2346 XXI | Mikor az ura feldühíti, az udvarlót pofozza fel.~Amint
2347 XXI | Decebál sietett is felkeresni az asszonyát, s igen gyöngéden
2348 XXI | inkább is illett tennie, mert az asszony éppen azzal foglalkozott,
2349 XXI | azzal foglalkozott, hogy az ő vadászkirándulásához szükséges
2350 XXI | már.~Úgy látszott, mintha az egy lecsapástól egészen
2351 XXI | Cálvinus János feltámad is, s az követeli magának.~Ebbe a
2352 XXI | Többet aztán szó sem volt sem az örmény asszonyról, sem annak
2353 XXI | örmény asszonyról, sem annak az esetleges leányáról; ellenben
2354 XXI | Nem volt már titok, hogy az Emma oda szökött; az a gonosz
2355 XXI | hogy az Emma oda szökött; az a gonosz utálatos Jancsi
2356 XXI | van a superintendens, ha az sem, hát a coadjutor curator! –
2357 XXI | ott akar maradni? Mit mond az ilyen esetnél a Tripartitum?
2358 XXI | armát” kiáltanak? Nem tréfa az. Ha ezóta felöltötte a tógát
2359 XXI | ezóta felöltötte a tógát az Emma, nehéz lesz abból kiöltöztetni!~
2360 XXI | végre is, magával viszi az asszonyi arzenál leghatalmasabb
2361 XXI | leghatalmasabb fegyverét, az anyai könnyeket, amiket
2362 XXI | nem gondol egyébre, mint az Emmájának a kiszabadítására
2363 XXI | Emmájának a kiszabadítására az emoreusok körme közül.~Abban
2364 XXI | megbocsátottak neki; tekintve az elmaradás tiszteletre méltó
2365 XXI | megjegyzésre adott okot. Az utazóhintó már reggel hatkor
2366 XXI | reggel hatkor be volt fogva az öt mokány lóval; de biz
2367 XXI | huszonötször körülrájtsulozta velük az udvart.~A búcsúvétel is
2368 XXI | kendőjével küldé köszöntését az utána néző édes kedvesének.~
2369 XXI | Ugyan, mi jár most ennek az asszonynak a fejében?~Nem
2370 XXI | fejében?~Nem kevesebb, mint az, hogy ő most ezt az ő édes
2371 XXI | mint az, hogy ő most ezt az ő édes kedvesét becsukatja
2372 XXI | odacsukatja mellé, hogy az két esztendeig kénytelen
2373 XXI | támadhatott ilyen gondolat! Az azután ki is főzi.~A Tanussy
2374 XXI | vármegye igazsága alá. Azért az ezen telken épült ház ment
2375 XXI | közepében. Jól megfizet érte! Az uraság maga csak leszálló
2376 XXI | ott van a lovai számára az istálló és saját használatára
2377 XXI | tágas nagy kert felé nyílik, az udvarra s az abban játszó
2378 XXI | felé nyílik, az udvarra s az abban játszó zsidógyerekekre
2379 XXI | lószerszámot venni.~– Van az itt nagy választékban a
2380 XXI | is a magazinban.”~Azzal az udvarra nyíló ajtón kimennek
2381 XXI | amíg Bakala Peti lehordatja az állványról valamennyi lószerszámát
2382 XXI | Adalbert véletlenül meglátja az urasági lak nyitott ajtajában
2383 XXI | Decebálnét, udvariasan üdvözli. Az meghívja, hogy tessék, legyen
2384 XXI | a világra nézve.)~És így az egész árulást nyélbe lehet
2385 XXI | lehet sütni, anélkül, hogy az eredetét megtudnák valaha
2386 XXI | eredetét megtudnák valaha az illetők.~A tényállásról
2387 XXI | csalhatatlan bizonyíték lett volna, az a Decebál által leszakított
2388 XXI | ingyen el nem követnek. Ez az asszony bizonyosan szerelmes.
2389 XXI | szerelmes. Mert nagy dolog az, ha egy nő a saját férjét
2390 XXI | módját, hogy hogyan lehet az igazságot kisütni – mondá
2391 XXI | sehova. Legyen a láncnak az egyik vége az ő lábára verve,
2392 XXI | a láncnak az egyik vége az ő lábára verve, a másik
2393 XXI | lábára verve, a másik meg az enyémre. Akkor aztán tudom,
2394 XXI | családfő felségsértéseért az egész familiát elítélték,
2395 XXI | Jól kifundáltam én ezt az éjszaka, hogy nem tudtam
2396 XXI | fölkeresni.~– Talán nem is igaz az.~– De tudom én azt jól.
2397 XXI | asszonyt megcsalni. Úgy ismeri az az urát, mint a cigány a
2398 XXI | megcsalni. Úgy ismeri az az urát, mint a cigány a hegedűjét.
2399 XXI | számításán. Őkelme nem fog az idén medvevadászni! Kérem!
2400 XXI | gondolom. Ugyebár vannak az országban olyan bizonyos
2401 XXI | bizonyos emberek, akiknek az a dolguk, hogy mindenütt
2402 XXI | előhozzák beszéd közben az asztalnál az urak. Szidják
2403 XXI | beszéd közben az asztalnál az urak. Szidják érte a kormányt.
2404 XXI | azt is megírhatná, hogy az elvett Lipót-rend ott található
2405 XXI | Lipót-rend ott található az én elefántcsonttal kirakott
2406 XXI | akkor lehet megtalálni, ha az ember az arany cifraságot
2407 XXI | megtalálni, ha az ember az arany cifraságot félretolja.
2408 XXI | küldtek ide, be sem merte ütni az orrát Tanusvárra máskor,
2409 XXI | dobták. Sohasem is jött az ide többet. No, hát énnekem
2410 XXI | köszönettel és hálával tartozik az udvari cancellária, hogy
2411 XXI | szívességet, hogy engemet az urammal együtt becsukasson
2412 XXI | ha én azt elénekelhetném az én Decebálomnak: „Majd elmegyünk,
2413 XXI | hát menjünk tovább, drága az idő! Erre a följelentésre
2414 XXI | oda fel kell neki menni. Az ellen nincs rugódozás. Ezt
2415 XXI | mert arra a hírre, hogy az uramat Bécsbe citálták,
2416 XXI | professzorhoz; hát legyen az ebadta pap, ha már tanulni
2417 XXI | lóhalálában. Ott kezdődik azután az én dolgom. Kegyelmességed
2418 XXI | házmotozást akar tartani az én nemesi portámon. Seprűt
2419 XXI | mondani, hogy úgy áldja meg az Isten, mint a suhai malmot!
2420 XXI | Hétszer ütött bele egy nyáron az istennyila. Mikor pedig
2421 XXI | nem lehet kigondolni annak az elérésére, hogy egy szerelmes
2422 XXI | hogy egy szerelmes asszony az ő imádott urával kétesztendei
2423 XXI | házmotozás alkalmával megtalálták az élő bizonyítékát az általa
2424 XXI | megtalálták az élő bizonyítékát az általa elkövetett felségsértési
2425 XXI | ténynek, egyszerre felhagy az eddigi tergiversatióval,
2426 XXI | hanem azt mondja: „Hol az a börtönajtó? Adós vagyok,
2427 XXI | kezét. Meg foga menteni az ártatlant a bűnhődéstől,
2428 XXI | vármegyében. – Azután következik az, hogy a megváltozott tényállás,
2429 XXI | önkénytes vallomások nyomán az elmarasztaló ítélet Tanussy
2430 XXI | csontja sem törik el bele. Az úr még a tömlöcben is úr.
2431 XXI | gyűjthet ott maga körül az elítélt. De milyen nagy
2432 XXI | hozzá a felesége, s azzal az édes nyilatkozattal borul
2433 XXI | megpuhulva jön ki a börtönből: az az egy bizonyos.~– Áll az
2434 XXI | megpuhulva jön ki a börtönből: az az egy bizonyos.~– Áll az alku –
2435 XXI | az az egy bizonyos.~– Áll az alku – monda Adalbert gróf,
2436 XXI | aki őt aztán kikísérte az ajtóig.~– Igazán gyönyörű
2437 XXI | azért, hogy ne lássák együtt az utcán a királyi biztossal;
2438 XXI | bekasszálja a Kohntól a sápot az elcsaklizott sallangos szerszámért.~
2439 XXII | Egy jó szóért~Úgy ment az a dolog, mint a karikacsapás.~
2440 XXII | sastollas kucsmával, görbe kard az oldalán, joga volt a királyi
2441 XXII | ért, mint a szolgabíróé és az esküdté együtt.~A főispán
2442 XXII | juthassak.~– Hogy el ne maradj az ebédről, ugye?~– Nem egészen
2443 XXII | van benne, ami elrontaná az étvágyamat.~– Annál jobb
2444 XXII | volt együtt, összegyűlt már az egész vadászkompánia. Az
2445 XXII | az egész vadászkompánia. Az ebéd hosszú volt, vidám
2446 XXII | dohánybörböncéket, ürömtaplóval együtt.~Az egyik vendég úr fidibuszt
2447 XXII | több praesentiája volt, az előbb feltörte a fidibusznak
2448 XXII | olyan csendesség támadt az asztalnál, mintha mákot
2449 XXII | neki, hát ő is abbahagyta.~Az uraknak egyszerre eszébe
2450 XXII | Találgatni kezdték, mi lehet az oka e fenyegető meghívásnak?
2451 XXII | volna elég; de ki lehetett az árulkodó? Egész Tuhutum
2452 XXII | elégtételt, sőt ha ellopják az ökrét, visszalopja. Végre
2453 XXII | pofoncsapásért?~Na, attól kitelik.~Az inhibeáló jurátus hozzájárult
2454 XXII | biztosnál. Mikor átvittem hozzá az aktákat a registraturából,
2455 XXII | kanapén, amint benyitottam az ajtót, egyszerre más tárgyra
2456 XXII | Bakala Peti, hogy hol van az ő búzája elvetve?~Világos,
2457 XXII | elvetve?~Világos, hogy ő volt az árulkodó.~Csak az a kérdés,
2458 XXII | ő volt az árulkodó.~Csak az a kérdés, hogy vajon mennyit
2459 XXII | jogtudomány –, hogy ezen esetben az eltávozása könnyen „fugá”-
2460 XXII | megfogdossák.~– Csak hagyd te azt az okoskodást, édes öcsém.
2461 XXII | erről a renitentiáról, s az még valami bracchialis erőszakkal
2462 XXII | most kaptam levelet, hogy az anyósom halálán van, haza
2463 XXII | a falra mászom. Ilyenkor az az orvosságom, hogy lóra
2464 XXII | falra mászom. Ilyenkor az az orvosságom, hogy lóra ülök,
2465 XXII | mije fáj a zsigerei közül? Az utolsónak nem maradt más,
2466 XXII | ment el.~Mind elpárolgott az egész vadászkompánia. Csak
2467 XXII | mondanak. Mással is megtörténik az.~– Azért sem megyek. Becsukhatnak,
2468 XXII | megyek?~Akkor aztán lement az udvarra veszekedni a cselédekkel,
2469 XXII | minek nyitották ki a kaput az elszökdöső vendégek előtt.~
2470 XXII | malaca vagy?~– Malacnak az apámé vagyok, hanem postásnak
2471 XXII | talán levelet hoztál nekem az öcsémtől.~A cigány előkereste
2472 XXII | csúf kalligrafiája nem volt az egész szittya ivadéknak
2473 XXII | érteni~„Komám. El van árulva az egész dolgod a homo regiusszal.
2474 XXII | azért sem.~Olyan nagy volt az ellenszenve az öccse iránt,
2475 XXII | nagy volt az ellenszenve az öccse iránt, hogy még csak
2476 XXII | sem tett fel róla, hogy az valódi részvétből gondolna
2477 XXII | Gyónni, vezekleni viszi az ösztöne, az anyai vér.~Azt
2478 XXII | vezekleni viszi az ösztöne, az anyai vér.~Azt már kitalálhatta,
2479 XXII | micsoda áron? Beleesett az árulás Tuhutum vármegyébe.
2480 XXII | vált innen!~Azonnal hivatta az ispánját.~– Üljön az úr
2481 XXII | hivatta az ispánját.~– Üljön az úr lóra! vágtasson utána
2482 XXII | feleségemnek. Még útban éri, mert az asszonynép nagy pihenőket
2483 XXII | fel a főispáni szállásra. Az ajtóban álló kivont kardos
2484 XXII | oldalba taszítva, benyitott az ajtón, s azt sem kérdezve
2485 XXII | ajtón, s azt sem kérdezve az előszobában ácsorgóktól,
2486 XXII | Alázatos a szolga! (Ez volt az ő köszönési formulája nagy
2487 XXII | öcsémuramnak?~Decebál felkapta az állát erre a megszólításra.
2488 XXII | atyafiak voltak, de azért az „öcsémuram” szót sehogy
2489 XXII | egymást, tekintet nélkül az életkorra, ami különben
2490 XXII | szólít, s én is visszaadom. Az „öcsém” megszólítás nálunk
2491 XXII | homo regiust. Nem is volt az eszénél akkor. Olyan részeg
2492 XXII | húzták utánunk. Ő ártatlan az egész dologban.~Adalbert
2493 XXII | Maga csapta bele a fejét az ajtóragasztóba, attól dagadt
2494 XXII | valaki csak hozzányúlt?~– Hát az a valaki én voltam. Egy
2495 XXII | Tudom is én, miféle állat az a Lipót-rend? Sas? Vagy
2496 XXII | annyit akarok mondani, hogy az egész perdulliós perből
2497 XXII | veregetett a tenyerébe, az óraláncáról lecsüngő pecsétnyomóval.~–
2498 XXII | pecsétnyomóval.~– Nem megy az olyan könnyen, bátyám, mint
2499 XXII | csak bonyolultabbá teszi az ügyet.~– De ha magam idejövök
2500 XXII | Csakhogy megelőzte bátyámnak az önfeljelentését egy előzetes
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5059 |