bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

2501 XXII   |                   jött Decebál.~– Ki volt az a gézengúz?~– Azt nem szoktuk
2502 XXII   |                 bátyám, mert magának szól az, nem nekem. Magának kell
2503 XXII   |               alattvalói kötelesség.~– Ez az a szó, amit nem ismerek!
2504 XXII   |                  de parancsszóra még csak az álló helyemben sem fordulok
2505 XXII   |               olyan kis cucullorium-forma az egyemeletes ház homlokzatán.
2506 XXII   |                   szobába szokták elzárni az olyan nemesurakat, akiket
2507 XXII   |               elítélnek; legtöbbször üres az, használják különben kvártélyul
2508 XXII   |               mikor annak le kell tölteni az idejét a vármegyeházánál,
2509 XXII   |             jusson. Szépen kiegyengítette az útját.~– Nekünk azonban
2510 XXII   |              hermelin kalpaggal, mellette az asztalon Szent István koronája.~
2511 XXII   |                Jöjjön fel a porkoláb! Ezt az urat fel kell kísérni a
2512 XXII   |                 neki ez a szerep. Azokban az időkben nagyon népszerű
2513 XXII   |          becsukatni. Haj, milyen port fog az felverni mind az ötvenkét
2514 XXII   |                 port fog az felverni mind az ötvenkét vármegyében!~Az
2515 XXII   |                  az ötvenkét vármegyében!~Az előtornácból és szobából
2516 XXII   |                lakott benne. Még ott volt az almahaj a kályha vállán,
2517 XXII   |                 semmi. Azazhogy teli volt az poros iratcsomagokkal (verje
2518 XXII   |     iratcsomagokkal (verje meg a csoda!). Az még rosszabb a semminél.~–
2519 XXII   |                  Régi Napnál megrendeljem az ebédet? Hány órára parancsolja? –
2520 XXII   |                    mint valami ministráns az inclangoriummal.~– Semmi
2521 XXII   |            börtönök gondviselője.~– Aztán az ajtót be kell rám zárni.
2522 XXII   |               járjon alá s fel a folyosón az ajtóm előtt. Most takarodjék
2523 XXII   |                     Garay balladája abban az esztendőben jelent meg.
2524 XXII   |              szobában, hogy mivel lehetne az időt eltölteni? A szekrénynek
2525 XXII   |                egérfutás támadt egyszerre az egész kasornyában, hogy
2526 XXII   |                   Igenis; a szegény rabok az összegyúrt fekete kenyér
2527 XXII   |                 órát is, ami jár, ez lesz az ő napi foglalatossága. Csakugyan
2528 XXII   |                  ugyan inkább hasonlított az özönvíz előtti saurusok
2529 XXII   |                ember sem reflektált, mert az olyan hosszú volt; „Szomorupataky
2530 XXII   |               Iskola kell ahhoz, hogy ezt az ember megtanulja!) Ő volt
2531 XXII   |               facias sculptile!~– Haggyad az egyik nyelvedet odakinn,
2532 XXII   |                 diákul, mert kidoblak. Ez az én tömlöcöm. Mi kereseted
2533 XXII   |                nem kell védelmező ügyvéd. Az ellen én protestálok. Hagy
2534 XXII   |                  hogy ütleget kapott azon az estén. Hát a Lipót-rendjét
2535 XXII   |               megtiltom, hogy a feleségem az én dolgomba beleavatkozzék.
2536 XXII   |                   őexcellenciaja, hogy ha az ítéletet kimondják is, a
2537 XXII   |                    s akkor itt ülheted le az idődet a vármegyeházánál,
2538 XXII   |                 gyúrta össze, s úgy vágta az asztalhoz, hogy az a gerendákig
2539 XXII   |                  vágta az asztalhoz, hogy az a gerendákig ugrott fel.~–
2540 XXII   |          szerencsém.~Azzal szépen kitolta az ajtón a fiskálist, olyat
2541 XXII   |              eresszen, mintha ő volna itt az úr a háznál.~A fiskális
2542 XXII   |                  alhassék a lábdobogástól az a tyrannus odalenn.~De még
2543 XXII   |                amidőn újra nyikorogtatják az előtornác vasajtaja zárában
2544 XXII   |             Anonymus úr volt. Éppen abban az adjusztírozásban, amiben
2545 XXII   |                     Hát kend mit akar itt az én áristomomban?~A hírhedett
2546 XXII   |                  nyitott szekrény felé, s az előtt törökösen lekutyorodva,
2547 XXII   |                    hogy hová jutott. Hisz az a cucullorium, azonkívül,
2548 XXII   |                leszármazás! Ez a szó volt az, ami Decebált képes volt
2549 XXII   |             Decebált képes volt egyszerre az egekbe emelni.~Az a rozzant
2550 XXII   |               egyszerre az egekbe emelni.~Az a rozzant szekrény egyszerre
2551 XXII   |               előszedegette a tarsolyából az eddigi kutatások zsákmányait.
2552 XXII   |             lomtárából kerültek elő. Hisz az ilyen ócska levéltár a senki
2553 XXII   |                  írott palimpsest, aminek az alsó írásában fel lehetett
2554 XXII   |               volt írva: „Zákán”.~Ki volt az a Zákán?~Az már bebizonyult
2555 XXII   |               Zákán”.~Ki volt az a Zákán?~Az már bebizonyult tény, hogy
2556 XXII   |                már bebizonyult tény, hogy az ősi oklevelek nyomán legmesszebb
2557 XXII   |                 ingujjába beleszaladjanak az egerek.) – Segíteni fogok.~–
2558 XXII   |                   porkoláb be akart jönni az ajtón, Decebál széket emelt
2559 XXII   |                emelt rá.~– Be ne jöjj, ha az életed kedves!~Pedig csak
2560 XXII   |                 életed kedves!~Pedig csak az üres tálat akarta kivinni.~–
2561 XXII   |              nevei lehettek írva, megette az egér. Rettenetes egér! Fejedelmekre
2562 XXII   |        Fejedelmekre kellett éhezned?~Csak az est sötétje vetett véget
2563 XXII   |                 kellett jutni. Nem börtön az már, hanem a Dárius kincstára.
2564 XXII   |             egyenesen predestináció volt.~Az eltávozó Vakandinak azt
2565 XXII   |                   eltávozó Vakandinak azt az utasítást adta, hogy holnap
2566 XXII   |             dicsvágy ábrándjaitól, no meg az egerektől.~Reggel újra kezdődött
2567 XXII   |                fel nem tudjuk találni azt az ítéletet, ami Thonuzóbára
2568 XXII   |               Pedig annak itt kell lenni.~Az ilyen régiségbúvárnak olyan
2569 XXII   |                      Mit szól ön, barátja az erénynek? – mondá egyszer
2570 XXII   |                   én.~– Hát én kitalálom. Az ilyen régi imádságoskönyveknek
2571 XXII   |              Szedjük széjjel!~Úgysem kell az az imádságoskönyv a vármegyének.~
2572 XXII   |                   széjjel!~Úgysem kell az az imádságoskönyv a vármegyének.~
2573 XXII   |              disznóbőrbe volt kötve. Hogy az egerek nem bántották, azt
2574 XXII   |                szétfejtése nagy tudomány.~Az évezredes csirizt, amivel
2575 XXII   |             Anonymus úrnak.~Decebál addig az ideig, amíg a tudós visszatért,
2576 XXII   |                    a jurátusok apjához, s az egy nagy bolond pecsétes
2577 XXII   |                 esztendőben „visszakapták az aranyat”. Tudniillik a censurára
2578 XXII   |              megbukott, akkor visszakapta az aranyat, s még egy esztendeig
2579 XXII   |       látogatásában.~Ilyenforma alak volt az, aki Decebált meglátogatta,
2580 XXII   |       meglátogatta, Pestről küldték, mint az ilyen eljárásokban verzátus
2581 XXII   |            ugyanis a citatoriát nem lehet az ajtajára kiszegezni, mert
2582 XXII   |                 ajtajára kiszegezni, mert az ott ezt meg nem láthatja;
2583 XXII   |                  akarja, fel kell olvasni az idézőlevél tartalmát.~Dehogy
2584 XXII   |                  sastól:~– Aztán hol lesz az a fiakerbál? A „Nagy Gárdistánál?”~–
2585 XXII   |              nyert csata diadala látszott az egész arcán.~– Heuréka! –
2586 XXII   |                  a börtönből. Nem kell ma az ágyat fölvetni!~De még az
2587 XXII   |                 az ágyat fölvetni!~De még az sem volt elég, hogy az ajtót
2588 XXII   |                még az sem volt elég, hogy az ajtót kívülről magukra záratták,
2589 XXII   |                valaki.~– Itt van, barátja az erénynek. Mind a kettő.~–
2590 XXII   |              erénynek. Mind a kettő.~– Mi az a kettő?~– Az egyik Thonuzóba
2591 XXII   |                 kettő.~– Mi az a kettő?~– Az egyik Thonuzóba ítélete,
2592 XXII   |            nincsenek hun betűkkel írva.~– Az első nem is lehet azzal
2593 XXII   |                 magyarázá a tudós –, mert az egy országbírói ítélet;
2594 XXII   |                mind a két irat, ámbár nem az eredeti okmány, de egykorú
2595 XXII   |              egykorú hiteles másolat; ami az egész genealógiára teljes
2596 XXII   |              látta megjelenni a hős párt; az ősapát és anyát, akik a
2597 XXII   |                   anyát, akik a hitükért, az ősi istenért, a szabadjogért
2598 XXII   |             magukat eltemettetni, semhogy az életet megtartsák a hittagadás
2599 XXII   |             vagyunk mi, elkorcsult unokák az ő nagyságukhoz képest? Mi
2600 XXII   |              írott szer ott van bizonnyal az áldozatüstben eltemetve
2601 XXII   |              eltemetve a bajhalmi sírban. Az egy cölöpsírbolt, magas
2602 XXII   |                   szer”-nek, mely szintén az imádságoskönyv borítékjába
2603 XXII   |                   Olvassa el azt, barátja az erénynek!~Ez még ódonabb
2604 XXII   |                 ük”, a „rokonság” helyett az a szó járja „vért,” „vért”
2605 XXII   |          archaeologiai szófejtés mellett) az a megdönthetlen históriai
2606 XXII   |               Kenézzel kötött szövetséget az iránt, hogy ha az Árpád-ház
2607 XXII   |             szövetséget az iránt, hogy ha az Árpád-ház férfi ivadéka
2608 XXII   |                   a Tanussy ivadék, annak az elsőszülötte pedig Decebál…~
2609 XXII   |               pedig Decebál…~Ki hát akkor az igazi „csákán” Magyarországon
2610 XXII   |                 Dejszen zörgethettek azon az eltorlaszolt börtönajtón,
2611 XXII   |                  törvényszék elé.~Itt van az ő álmainak rég kergetett
2612 XXII   |             bálványa!~Csakhogy ez még nem az eredeti. – Az ott van a
2613 XXII   |                  ez még nem az eredeti. – Az ott van a bajhalmi sírdomb
2614 XXII   |                 hogy feltaláltam, barátja az erénynek.~– S hogy ahhoz
2615 XXII   |                  Decebál fejet csóvált.~– Az még meggondolni való! Rakd
2616 XXII   |                 meggondolni való! Rakd el az írásokat. Ha elhatározhatom
2617 XXII   |                hozzád.~– Jól van, barátja az erénynek. Én várok és hallgatok.~
2618 XXII   |                    Én várok és hallgatok.~Az a Bajhalom, Thonuzóba sírjával,
2619 XXIII  |          osztályos atyafiak” voltak! S ez az ellenségeskedésnek a superlativusa.~
2620 XXIII  |             Adalbert grófnak ugyanaz volt az öreganyja, aki a Tanussy
2621 XXIII  |              terjedelmű nagybirtok maradt az unokáira. Ez a birtok Erdély
2622 XXIII  |                 Ponthay családnak maradt, az áldott Kanahán-vidék meg
2623 XXIII  |                 Mikor aztán Adalbert gróf az apja örökébe lépett, s átvizsgálta
2624 XXIII  |             örökébe lépett, s átvizsgálta az inventáriumot, akkor egyszerre
2625 XXIII  |              Osztályigazító pert indított az unokaöccsei ellen, azt követelte,
2626 XXIII  |                  kétfelé: kapják meg azok az ő makkjának és gubicsának
2627 XXIII  |        méregfájának a gyökerei számára ez az osztályigazító per volt
2628 XXIII  |                   a legtelevényebb talaj. Az ilyen pernek pedig az a
2629 XXIII  |              talaj. Az ilyen pernek pedig az a természete, ami a berkenyefának;
2630 XXIII  |         berkenyefának; hogy aki elülteti, az nem eszik a gyümölcséből;
2631 XXIII  |               miután bizonyos, hogy amire az egyik rááll, azt a másik
2632 XXIII  |                  is megtagadja. Aztán, ha az osztályújítás a Ponthay
2633 XXIII  |          osztályrészbe. Ott van eltemetve az „ük” Thonuzóba, és vele
2634 XXIII  |                    Mert hát nem hiába van az ország címere is olyanformán
2635 XXIII  |          olyanformán osztva kétfelé, hogy az egyik részébe esnek a folyóvizek,
2636 XXIII  |              részébe pedig a hegyek; s ha az utóbbiakra van feltéve a
2637 XXIII  |                haszon és dicsőség között. Az egyik serpenyőben búza,
2638 XXIII  |               reggelén korán nyitották rá az ajtót. Megint a főfiskus
2639 XXIII  |                meghozta rád a törvényszék az ítéletet makacsságból. Most
2640 XXIII  |                     Hát akkor visznek. De az nem volna tehozzád méltó
2641 XXIII  |                 maga is úgy találta, hogy az bizony semmiképpen sem lenne
2642 XXIII  |             valami dicsőséges látvány, ha az ő nemesi alakját kezénél,
2643 XXIII  |                 jutott Kont balladája is; az is ott volt az ítélet kimondásakor;
2644 XXIII  |              balladája is; az is ott volt az ítélet kimondásakor; különben
2645 XXIII  |                 előtt, mint aki fitymálja az egészet. Az egész hosszan
2646 XXIII  |                 aki fitymálja az egészet. Az egész hosszan indokolt ítélet
2647 XXIII  |                  közbeszólásokkal rontani az ünnepélyes hangot. „No,
2648 XXIII  |             ünnepélyes hangot. „No, lássa az ember!” – „Soha több fát,
2649 XXIII  |                       Soha több fát, mint az erdőn!” – „Mi a tatár? Hát
2650 XXIII  |                 biztos haragos tekintete.~Az ítélet kétesztendei nehéz
2651 XXIII  |                    Meg vannak híva hozzám az urak, bírák, jegyzők, jurátus,
2652 XXIII  |               fölöttem. Legyen szerencsém az én úri lakásomon, odafenn
2653 XXIII  |               jött most.~– Eredj ám innen az ürgelyukadba! Nekem most
2654 XXIII  |                 fintorította a pofáját, s az a gúnyvigyorgás meg is maradt
2655 XXIII  |                 bejött, mindjárt kilökték az ajtón. Most már elmondhatná
2656 XXIII  |               Dabajkónál megrendelt ebéd, az pedig hiba volna. Úgyis
2657 XXIII  |                   ma este a fogoly uraság az első kútforrásból, hát csak
2658 XXIII  |             börtönébe beléptekor meglepte az a változás, ami a törvényszék
2659 XXIII  |                   a nagy, poros szekrényt az ócska iratcsomagokkal kivitték
2660 XXIII  |               kérd, se hall, összepakolja az ágyneműt, hoz helyette új
2661 XXIII  |        selyempaplan, mind tiszta cihával. Az ágy elé pompás nagy medvebőrt
2662 XXIII  |                   megint jön a két hajdú, az egyik hoz két nyalábra fogva
2663 XXIII  |         kedveskedik – nekem?~Aztán eljött az ebéd ideje. Kompareált nemcsak
2664 XXIII  |                  mint bírák ültek szemben az incattussal. Most azután
2665 XXIII  |                 ittak, s jó alkonyra járt az idő, amikor vége szakadt
2666 XXIII  |                  idő, amikor vége szakadt az ebédnek. Akkor aztán felcihelődtek
2667 XXIII  |            Decebál. – Aki énnálam ebédel, az nálam vacsorál is. Itt ragadtok
2668 XXIII  |                  tudom – monda Decebál. – Az ő kedvenc virágai, meg az
2669 XXIII  |                 Az ő kedvenc virágai, meg az ő kedvenc madara. Csodálom,
2670 XXIII  |                csak beugrik ám a börtönbe az a kis oroszlánforma fenevad,
2671 XXIII  |           csaholással, vinnyogással rohan az urához, annak egy szökéssel
2672 XXIII  |           körülfordulva, odaágyazza magát az ölébe.~– Mondtam ugye? hogy
2673 XXIII  |            tündérvilág van itt, hogy amit az ember kimond, egyszerre
2674 XXIII  |                   rajta, mint a kívánság, az asszonyok legszebbike, s
2675 XXIII  |                    s azzal egyenest borul az ura nyakába, s nem törődik
2676 XXIII  |              hallják is; annyi csókot rak az orcájára, amennyi csak ráfér.~
2677 XXIII  |                    azon vette észre, hogy az egész vendégtársaság elszédelgett
2678 XXIII  |                   csak akkor tudja ám meg az ember, hogy micsoda nagy
2679 XXIII  |               ember.~Azonban újra nyitják az ajtót, s megint jön két
2680 XXIII  |                   be.~– Csak tegyétek oda az almáriom elé! – parancsolgat
2681 XXIII  |                  férje karjai közül, siet az oldalán függő kulcstartóról
2682 XXIII  |                   aztán rakosgatja befelé az almáriom fiókjaiba.~Decebálnak
2683 XXIII  |                    Micsoda, galambom? Hát az én ingeim, alsószoknyáim
2684 XXIII  |              esztendőre, ahogy te?~– Mit? Az én vétségem miatt?~– Nem!
2685 XXIII  |                  miatt?~– Nem! Gyémántom. Az én saját vétségem miatt.
2686 XXIII  |               felségsértést elkövetni; ha az olyan virtus, hát mink is
2687 XXIII  |                      De így is megtettem. Az a te pipogya cselédséged (
2688 XXIII  |             Mondtam hát! Megtettem! Annak az auditornak, aki ott kotnyeleskedett,
2689 XXIII  |          biztosnak, a császárjával együtt az egész genelógiáját úgy,
2690 XXIII  |              összevissza ölelte, csókolta az asszonyát.~– Igazán azt
2691 XXIII  |                   hogyan kerültünk össze.~Az első órában ezt az esetet
2692 XXIII  |                 össze.~Az első órában ezt az esetet fölöttébb mulatságosnak
2693 XXIII  |                   találta Decebál. Ha már az embert elítélik két esztendeig
2694 XXIII  |               maga szerelmesével, ahonnan az tőle sehová el nem szökhet,
2695 XXIII  |            egyedül őreá. Most már egészen az övé!~Decebál nagyon regényesnek
2696 XXIII  |              helyzetet. Volt benne valami az ábrándos lovagkorból. Emlékeztetett
2697 XXIII  |                 már a negyedik nap kezdte az ember megunni a nagy boldogságot.~
2698 XXIII  |                   boldogságot.~Hiszen, ha az ember elmehetne egy kicsit
2699 XXIII  |             gyönyörűségét? Hanem ami sok, az mégis sok. Igenis: kávéscsészeszámra,
2700 XXIII  |              állnak csupa pásztorórákból. Az egy szobába bezárt férj
2701 XXIII  |           követtem el a garázdaságot, nem az öcsém, akkor én fordítom
2702 XXIII  |                akkor én indítok keresetet az ott jelenvolt cimborák ellen,
2703 XXIII  |              Bakala Petit kérdőre vonják, az megmondja az igazat, ő az
2704 XXIII  |              kérdőre vonják, az megmondja az igazat, ő az egész megmentett
2705 XXIII  |                 az megmondja az igazat, ő az egész megmentett pénzt Sára
2706 XXIII  |         asszonynak kézbesítette, feleljen az róla, hogy mire költötte
2707 XXIII  |             kérdést csinált.~– Nem! Annak az embernek a nevét a tieddel
2708 XXIII  |                  cimboráit, akik még azon az emberen kívül jelen voltak?
2709 XXIII  |               emberen kívül jelen voltak? Az egész vármegyét ellenségeddé
2710 XXIII  |            vármegyét ellenségeddé tennéd. Az a rossz ember még képes
2711 XXIII  |              mondod, se le nem írod soha. Az ránk nézve meghalt!~Erre
2712 XXIII  |                      De nagyon érdeklődik az ifjasszony azért a drága
2713 XXIII  |            csetepaté fejlődött ki, aminek az lett a vége, hogy az asszony
2714 XXIII  |               aminek az lett a vége, hogy az asszony odaült duzzogva
2715 XXIII  |                   asszony odaült duzzogva az ablakhoz, s egész nap harisnyát
2716 XXIII  |                   neki kellett kibékíteni az asszonyát.~Máskor az ember
2717 XXIII  |           kibékíteni az asszonyát.~Máskor az ember az ilyen esetben a
2718 XXIII  |                asszonyát.~Máskor az ember az ilyen esetben a nyakába
2719 XXIII  |                  sem került haza, de most az parancsolja a törvény, hogy
2720 XXIII  |               kell azt kerestetni, itt ül az az almáriomban, s eszi a
2721 XXIII  |                 azt kerestetni, itt ül az az almáriomban, s eszi a penészes
2722 XXIII  |               neki, hogy kész vagyok arra az egy szóra.~Anonymus úgy
2723 XXIII  |              választ, s igyekezett kifelé az ajtón.~Az az „egy szó” pedig
2724 XXIII  |               igyekezett kifelé az ajtón.~Az az „egy szó” pedig nem volt
2725 XXIII  |            igyekezett kifelé az ajtón.~Az az „egy szó” pedig nem volt
2726 XXIII  |                    Abban nincsen alku. Ez az egy szó annyi volt „kiegyezek!”.~
2727 XXIII  |                  volt „kiegyezek!”.~Értve az osztályigazgatási pert alatta.~
2728 XXIII  |  osztályigazgatási pert alatta.~Még abban az órában látogatást kapott
2729 XXIII  |                 érdekelték Sára asszonyt.~Az atyafiságos kiegyezés iránti
2730 XXIII  |            törvényes kellékekkel ellátva; az egyik irat Belizár hasontartalmú
2731 XXIII  |               csákányság! Decebál aláírta az egyezséget.~Mikor aztán
2732 XXIII  |              aztán a főfiskus ezt eltette az egyik zsebébe, a másikból
2733 XXIII  |                  azt kitárta Decebál elé.~Az volt a királyi amnesztialevél. –
2734 XXIII  |                  itt hevert eleitől fogva az excellencia fiókjában.~Decebál
2735 XXIII  |                   elolvasta, s ott hagyta az asztalon.~– Mondhatom, hogy
2736 XXIII  |               ettől a cuculloriumtól.~Már az igaz. Tízezer hold búzatermő
2737 XXIII  |                  Egy kicsit előreforgatta az idő óramutatóját. – Ezt
2738 XXIII  |                   magasabb politikának” – az üzletvilágban.~– No, asszony!
2739 XXIV   |                   állt előtte: felkeresni az elszökött Emmácskát, vagy
2740 XXIV   |                 későbben találják meg: de az ősapának a csontjai antul
2741 XXIV   |                 szerszámaival kiókumlálni az újra felosztandó nagyanyai
2742 XXIV   |         felosztandó nagyanyai birtokot: ő az egyezség aláírása után azonnal
2743 XXIV   |                   azonnal birtokába vette az erdős hegyvidéket, a jószágigazgatójára
2744 XXIV   |               intézzék el Ponthay gróffal az őszi vetések és beruházások
2745 XXIV   |                 azok könnyen felhághatnak az égbe, s estenden, éjfélenkint,
2746 XXIV   |                 szétnézhetnek a világban.~Az őserdő körös-körül felnőtt
2747 XXIV   |           fáradsággal meg lett szabadítva az akadályoktul. Sokszázados
2748 XXIV   |        megmagyarázni, hogy nagy bolondság az őserdő felől bontani ki
2749 XXIV   |                 Hát így természetesen, ha az egyik azt mondja: „nix”,
2750 XXIV   |                  belőle többet, mint hogy az ő tudósa egy „lodeger Hond”.~
2751 XXIV   |     szétválaszthassák; erősebb závár volt az a Bramah-lakatnál, s napokat
2752 XXIV   |                  képviselőit is meghívta. Az őserdő közepett rengeteg
2753 XXIV   |               őszi napok jártak; kedvezők az ilyen vállalatra.~Nagy volt
2754 XXIV   |               ilyen vállalatra.~Nagy volt az érdeklődés az egész lelet
2755 XXIV   |                   Nagy volt az érdeklődés az egész lelet iránt. Senki
2756 XXIV   |                   találtatik hunnus írás, az nála nélkül el nem olvastatik.~
2757 XXIV   |              nevezetes nap hajnalán végre az egész úri társaság jelenlétében
2758 XXIV   |                jelenlétében meg lett adva az utolsó fejszecsapás az összerovátkolt
2759 XXIV   |               adva az utolsó fejszecsapás az összerovátkolt kapunak;
2760 XXIV   |                  süvegét a fejéről, amint az első bedugott fáklya világánál
2761 XXIV   |                 bedugott fáklya világánál az üreg titkos tüneményét megpillantá.
2762 XXIV   |                fogja azt fejteni, barátja az erénynek – válaszolt a szkeptikus
2763 XXIV   |              régiségbúvárnak adott igazat az empirikus tapasztalat.~Azonnal
2764 XXIV   |               Azonnal meg lesz magyarázva az egész csoda, csak hadd kezdjük
2765 XXIV   |                  csoda, csak hadd kezdjük az elején.~Legelőbb is a cölöpsírt
2766 XXIV   |                 meg kell állapítani, hogy az egy valóságos ezredévre
2767 XXIV   |               veresfenyő cölöpök képezik. Az üreg közepéből egy öllel
2768 XXIV   |             aminek felső végébe fut össze az építmény négy szegletéből
2769 XXIV   |               csontváza; ez a lánc tartja az egész csoportot egyenesen
2770 XXIV   |            ezüstfonálból készült recével, az ezüst megmaradt, s a vázat
2771 XXIV   |           maradásának is ez volt a titka. Az öltözetek kelméje rég porrá
2772 XXIV   |                kelméje rég porrá lett, de az aranyfonalak, sodronyók,
2773 XXIV   |                   csontok ízületeit, hogy az egész vázcsoport úgy állt
2774 XXIV   |      lovagszoborhoz való vázmintát.~Amint az első bámulat megnémító hatása
2775 XXIV   |                  egykor Kolumbus matrózai az újvilág földére, úgy rohantak
2776 XXIV   |         Decebálnak a könnyek peregtek alá az arcára. Olyan rendkívüli
2777 XXIV   |                  ki tudják olvasztani ezt az áruló nedvet, csoportostul
2778 XXIV   |            diadala hangos zokogásra bírta az erős férfit. S a sírás ragályos,
2779 XXIV   |          feltámadó titka előtt álltak; ez az üreg az őskor mély sötétjébe
2780 XXIV   |                  előtt álltak; ez az üreg az őskor mély sötétjébe hagyott
2781 XXIV   |                   beszélt. Általános volt az elérzékenyülés!~– Nem! Nem
2782 XXIV   |               pártolóra, aki elkezdje ezt az ősi módját a gyásztiszteletnek;
2783 XXIV   |                itt most ne hasogassuk fel az orcáinkat, ellenben az meg
2784 XXIV   |                fel az orcáinkat, ellenben az meg lett neki engedve, hogy
2785 XXIV   |              engedve, hogy elénekelje azt az ősmagyar dalt, amely így
2786 XXIV   |                 Senki se tegye be a lábát az üregbe, amíg én meg nem
2787 XXIV   |                lábdobbanásra összeomolhat az egész csontváz!~Erre a fenyegetésre
2788 XXIV   |                   meghívó szót:~– Barátja az erénynek, ön bejöhet. Többi
2789 XXIV   |                    mikor a szentélybe lép az ember.~– Nem kell lehúzni –
2790 XXIV   |                    hogy duzzogjon, amidőn az antagonistájának ilyen nagy
2791 XXIV   |             azokat karikába állítva, hogy az időt ne töltse hiába, betanítá
2792 XXIV   |              töltse hiába, betanítá nekik az „Attila nótáját”. A szöveget
2793 XXIV   |                   A német oka ennek!”~(És az egész társaságban csupán
2794 XXIV   |                  önt legelébb be, barátja az erénynek, mert ön tudni
2795 XXIV   |                  tudni fogja jól, hogy mi az a legfőbb kincs, amelyet
2796 XXIV   |                   senkinek megtudni, amíg az ideje el nem jön.~Decebál
2797 XXIV   |           szerteszét hullani. Így szoktak az őspogány magyarok valóban
2798 XXIV   |          Árpád-házi király ellen, aki ezt az ítéletet végrehajtatá. S
2799 XXIV   |                  magát! Találjuk meg csak az ő csontjait is egyszer! –
2800 XXIV   |               járnak búcsút a neve napján az ereklyéül megmaradt keze
2801 XXIV   |                   szittya unokák! Itt van az áldozat egész alakjában!
2802 XXIV   |           aranykösöntyűk vannak, amik még az őskorból származott ereklyék
2803 XXIV   |                 is a fogai között szorít, az ezüstlánc az állkapcsát
2804 XXIV   |               között szorít, az ezüstlánc az állkapcsát erősen hozzászorítja
2805 XXIV   |               törette így össze. Amint ez az üst a cölöpfalhoz hozzá
2806 XXIV   |         cölöpfalhoz hozzá volt támasztva, az a taplószerű sárga gomba,
2807 XXIV   |                 Vakandi csak azt kutatják az edényekben, hogy hol van
2808 XXIV   |                hártyalevélről van leírva. Az nem rohad el, száraz helyen
2809 XXIV   |                   De nem találnak rá. Már az aranysisakot is megemelték
2810 XXIV   |             Vakandi. – A fantázia átveszi az ítélőtehetség hivatalát.
2811 XXIV   |            ítélőtehetség hivatalát. Nekem az a sejtelmem van, hogy amidőn
2812 XXIV   |                   volt! S a hártyán rajta az írás.~Ez már igazán magasabb
2813 XXIV   |              által. Ez a drága okmány nem az énáltalam ismert őshunnus
2814 XXIV   |              használt írásmódot képezték, az előkelő ősmagyarok ellenben
2815 XXIV   |           írásjegyekkel éltek. Így van ez az araboknál is. Ez a magasabb
2816 XXIV   |                   s erre Decebál kilépett az üreg ajtaján, s odakiáltott
2817 XXIV   |                   jobbra-balra taszigálva az útjában állókat, törte magát
2818 XXIV   |                   sírüreg felé.~– Hol van az a szent írás?~– Ne ordíts! –
2819 XXIV   |               betűket?~– Hogyne ismerném. Az „én” szittyabetűim. De sötét
2820 XXIV   |                 aprók a betűk.~– Tedd fel az ebszurkot az orrodra!~–
2821 XXIV   |                     Tedd fel az ebszurkot az orrodra!~– Nincs itt a pápaszemem.~–
2822 XXIV   |                   mint egy veréb.~Vakandi az egyik kezébe fogta a palackot,
2823 XXIV   |             hártyairatot a palack hasához az egyik kezével, a másikkal
2824 XXIV   |             egy-egy szóra valót eresztett az Ádám almáján, amit az leolvasgatott
2825 XXIV   |           eresztett az Ádám almáján, amit az leolvasgatott a hunnus írásból.~
2826 XXIV   |            írásból.~Megvan! Ezt keresték! Az országra szóló nagy szerződés!~–
2827 XXIV   |               férhet hozzá többé!~Decebál az érzelmek terhe alatt odaroskadt
2828 XXIV   |          Thonuzóbát! – De te fedezted fel az igaz szittya írást!~Végre
2829 XXIV   |            Vakandi a Mózes, Horkázi pedig az Áron.~Csak lassankint kezdett
2830 XXIV   |                   Csak lassankint kezdett az a gondolat is megrémledezni
2831 XXIV   |                  Decebál agyában, hogy ez az érdekes lelet nem arra való
2832 XXIV   |                 esztendeig rejtegesse ezt az igazságot a fogai között.~
2833 XXIV   |         felolvasott lelet tartalmát ebben az üregben: a két akadémikus
2834 XXIV   |                Szívesen vállalkoztak erre az esküvésre, s tartották felfelé
2835 XXIV   |                 római szertartás szerint. Az ős szittyák, mint Herodot
2836 XXIV   |                 ketté szeljenek.~Vakandi, az Isten választott népének
2837 XXIV   |                 egy palack vizet kiisznak az eskütevők, s aztán a palackot
2838 XXIV   |                 helyes megoldását találta az eskü formájának Decebál,
2839 XXIV   |                  esküdtek; kezeinket erre az ősi kardra téve.~Ez általánosan
2840 XXIV   |         utánamondá a nehéz esküvést, hogy az egész hártyaírásnak a titkát
2841 XXIV   |                  tömör szittya munka volt az, nem holmi filigrán művészet.~
2842 XXIV   |                  csontvázparipáján, fején az aranysisakkal, oldalán a
2843 XXIV   |         vállpereccsontjára volt nyugtatva az asszonyi alaknak diadémövezte
2844 XXIV   |                   diadémövezte koponyája, az aranyfátyol, állkapcsa alatt
2845 XXIV   |               egész csontalkatát beföldte az aranyfonál-szövet nyakától
2846 XXIV   |                csatolva a férje övéhez, s az mandula nagyságú smaragdokkal
2847 XXIV   |     meghatalmazása folytán, zár alá vetem az egész talált kincset, hogy
2848 XXIV   |        harmadrészét!~Rettenetes gondolat! Az embernek még az ősapját
2849 XXIV   |                 gondolat! Az embernek még az ősapját sem szabad feltalálni,
2850 XXIV   |                nyúlni senki kutyafülű fia az én őseim hagyatékához, mert
2851 XXIV   |                  ki van fizetve a fiscus: az ereklyék maguk mind neked
2852 XXIV   |                  is úgy értettem – rebegé az ijedtéből helyreocsúdó Rézkuthy. –
2853 XXIV   |              innen valamit elvinni.~– No, az már más! – monda Decebál,
2854 XXIV   |                  nem bánom. De én ezekből az ereklyékből egy polturát
2855 XXIV   |           mázsálót, mérjék meg, hány font az arany, az ezüst? Fizetem
2856 XXIV   |                  meg, hány font az arany, az ezüst? Fizetem a harmadát
2857 XXIV   |                 rozsdás vasnak is megadom az árát! Legyen koporsószegre
2858 XXIV   |               való a királyi fiscusnak.~– Az nem megy ilyen brevi manu –
2859 XXIV   |              csinálsz te rezet; hanem nem az én ősöm sisakjából: nézzed!
2860 XXIV   |            Vakandi megnyugtatá.~– Barátja az erénynek! Ne értse ön félre
2861 XXIV   |              értse ön félre a dolgot! Nem az anyag itt a főérték. A kor,
2862 XXIV   |               világ előtt közönyös kérdés az, hogy aranyból van-e valami
2863 XXIV   |            aranyból van-e valami régiség? Az arany minden korban előfordul;
2864 XXIV   |            nevezetes leletet, akkor aztán az összeírást felküldenők a
2865 XXIV   |                  felküldenők a kamarának, az majd leküldené a maga hivatalos
2866 XXIV   |          becsmesterét, hogy határozza meg az értéket: addig pedig lepecsételnők
2867 XXIV   |              lepecsételnők a cölöpsírt, s az őrizetéről gondoskodnánk,
2868 XXIV   |            őrizetéről gondoskodnánk, mind az uradalom, mind a vármegye,
2869 XXIV   |               kamara részéről közösen.~Ez az indítvány általános elfogadtatásra
2870 XXIV   |               mert elkezdett esni a hó, s az úri társaság kényszerült
2871 XXIV   |             cölöpsír üregébe, s csinálták az inventáriumot a lelt kincsekről;
2872 XXIV   |                  rá Decebál restelkedve. (Az ember meg lehet arról győződve,
2873 XXIV   |                   Vakandi még ott maradt, az nem éhes – ehető dolgokra.
2874 XXIV   |                nem éhes – ehető dolgokra. Az most a cserépköcsögben talált
2875 XXIV   |          országokon keresztül vándoroltak az ősmagyarok, míg idetaláltak!
2876 XXIV   |                 magyarok vándorútja egész az Amur partjáig.~A lelet összeírása
2877 XXIV   |               összeírása be lett mutatva, az illető feleknek. Nagyszerű
2878 XXIV   |           feleknek. Nagyszerű valami volt az! Maga egy múzeum. Sorba
2879 XXIV   |                   egy múzeum. Sorba járta az egész lakomaasztalt. Általános
2880 XXIV   |             lakomaasztalt. Általános volt az elszörnyedés; micsoda érdekes
2881 XXIV   |                   Bajhalom?~A főfiscusnak az a jó gondolatja támadt,
2882 XXIV   |                mégsem lenne jó itt hagyni az erdő közepén; mert ha ennek
2883 XXIV   |                készletben) megrohanja azt az elhagyott helyet, az őrségül
2884 XXIV   |                  azt az elhagyott helyet, az őrségül ott hagyott pandúrokat,
2885 XXIV   |                ezüstfélék belerakassanak: az a láda Tanussy Decebál és
2886 XXIV   |                megérkezik.~Decebál ráállt az indítványra; de csak azon
2887 XXIV   |                   alatt, hogy amint ő azt az erősséget felépítteti, ami
2888 XXIV   |                  megint visszavándoroljon az eredeti helyére; ha a külföldiek
2889 XXIV   |             felelt:~– Tudjátok, urak: nem az az igazi jó hazugság, ami
2890 XXIV   |                    Tudjátok, urak: nem az az igazi jó hazugság, ami tiszta
2891 XXIV   |         tizenhárom próbás hazugság, hanem az a patent hazugság, ami olyan
2892 XXIV   |              valami óriási nagy csalásnak az illatát orrontom: – nem
2893 XXV    |       kezdeményezett első törvényjavaslat az egész őskori telepnek országos
2894 XXV    |               szükséges; ellenben megvolt az, ami azoknak az elkoppantására
2895 XXV    |                   megvolt az, ami azoknak az elkoppantására volt feltalálva.
2896 XXV    |           elkoppantására volt feltalálva. Az ám! – Ez a mai (villanyvilágításban
2897 XXV    |                   Egy dolog volt a kettő.~Az történt, hogy amint a két
2898 XXV    |                  elé kellett terjeszteni. Az pedig, amint az első pillantást
2899 XXV    |              terjeszteni. Az pedig, amint az első pillantást végigfuttatta
2900 XXV    |                  pillantást végigfuttatta az opus kezdőlapján, elrémülve
2901 XXV    |            paganorum! Resuscitatus!” Csak az kellene még, hogy a pogányok
2902 XXV    |                   a címét sem hagyta meg. Az egyetlen „Jelenkor”-nak
2903 XXV    |                házban (még akkor ott volt az akadémia), a II-ik osztály
2904 XXV    |          nyíltával? Annak majd kiderülnek az okai a történet végén.~Hanem
2905 XXV    |                   orientalista tudósoknak az egész érdekes leletről szóló
2906 XXV    |                   mindig ott volt. (Olyan az, mint a harmadnapos hideglelés:
2907 XXV    |                  a talált kincsek ügyének az elintézése volt a legutolsó
2908 XXV    |                Móric tudott. Ezt sem érti az ember, hogy mi a tatárnak
2909 XXV    |                   egy patkószeget sem kap az ánglus, ha mindjárt azt
2910 XXV    |                   ánglus, ha mindjárt azt az üveg alatt tartott egymillió
2911 XXV    |                 venni a talált kincseket, az a leghitelesebben fogja
2912 XXV    |                    Tehát csak hadd jöjjön az ánglus.~Decebál úrhoz illő
2913 XXV    |                 Móricot, hogy mit szokott az angol ebédelni. „Nem kell
2914 XXV    |           burgonya.” Hogy tudja megenni? (Az igaz, hogy a Tuhutum vármegyei
2915 XXV    |                   a szappan.)~Megérkezett az anglus. Tökéletes volt:
2916 XXV    |               kellett tolmácsul szolgálni az egymást nem értő urak között.
2917 XXV    |       tiszteletüket, a királyi biztosnál. Az is tudott annyit angolul,
2918 XXV    |           elkonverzálhatott Snopkinsszal.~Az ügynök bemutatta neki a
2919 XXV    |                   becslő.~Azonnal vezette az urakat a főispáni lakosztállyal
2920 XXV    |           kirakták belőlük a drágaságokat az asztalra.~Mr. Snopkins csak
2921 XXV    |                    Diákul tudott; de arra az anglus azt mondta: „No!”.
2922 XXV    |                   kiejtéssel adják, akkor az rá nézve törökül van. Végre
2923 XXV    |              délutáni hatig. Ez idő alatt az a hat úr sem nem evett,
2924 XXV    |             Snopkins feltolta a homlokára az egyik szemüveget, a másikkal
2925 XXV    |            odábbállni.~– No, hát mit mond az anglus? – kérdé, visszatartóztatva
2926 XXV    |                   et Sons cég mindezekért az itt együtt levő régiségekért
2927 XXV    |                 font sterlinget.~– Mennyi az magyar pénzben?~– Háromszázezer
2928 XXV    |           negyvenezer fontig terjeszkedni az ajánlatával.~Decebállal
2929 XXV    |                 forint pénznek is sok! De az a tudat, hogy, íme, Nagy-Britannia
2930 XXV    |               veríték a dicsőség hevétől.~Az angol azt hitte, hogy keveslik
2931 XXV    |                  és középujja közé dugva, az ekként összeszorított öklét
2932 XXV    |                 füge”.~Ezt meg is értette az ügynök, s azt mondta rá
2933 XXV    |     rákényszerített jóakarat, éppen attól az embertől, aki egyenesen
2934 XXV    |              mennybéli üdvösséget kellene az ő pártfogása mellett megnyerni!~–
2935 XXV    |                    Akinek a kenyerét eszi az úr, annak tartsa a hűségét!
2936 XXV    |                  tartsa a hűségét! Ha ön, az aulikus, képes volna megrövidíteni
2937 XXV    |                nem csalok meg senkit, még az ellenségemet sem, még a
2938 XXV    |                kormányt sem. Ismerjen meg az úr!~Rézkuthy a két füle
2939 XXV    |             Snopkins-szel beszélgetett, s az utolsó pecsét felragasztása
2940 XXV    |                  Decebálnak~– Azt beszéli az angol, hogy magáért azért
2941 XXV    |                 angol, hogy magáért azért az „avar” sisakért megadná
2942 XXV    |                    avar” sisakért megadná az egész kínált összeget a
2943 XXV    |             Barrer et Sons cég, kivált ha az azt viselő koponya is mellékeltetnék
2944 XXV    |                   a válasz.~– Megkaphatja az anglus, ha a saját koponyáját
2945 XXV    |               állni.~Decebál futott haza. Az az idegroham bomlasztotta
2946 XXV    |                   Decebál futott haza. Az az idegroham bomlasztotta szét
2947 XXV    |         tiszttartóját; hogyan lehetne ezt az összeget rövid idő alatt
2948 XXV    |                  Ponthay gróf fog fizetni az átengedett pusztákon levő
2949 XXV    |               mintegy ötvenezer forintot, az idei termésből, gyapjúból
2950 XXV    |                kataszter csak poézis. Hát az angol bank mit vétett? Azt
2951 XXV    |                 vétett? Azt mondják, hogy az 3-as kamatra osztogatja
2952 XXV    |                nürnbergi Gülden Tafel, és az Attila-leletek, meg Priamus
2953 XXV    |                minden dologban, talán még az angol bank ügyeihez is ért.
2954 XXV    |             mondott el neki mindent, hogy az egyik szavával mindig a
2955 XXV    |                mondom, édes Decebál, hogy az Emma fiad nagyon jól tette,
2956 XXV    |               majd, hogy „Nagy gazda volt az apám! Hej, de sok is maradt
2957 XXV    |                arra felelj, hogy akarsz-e az én dolgomban közvetítő lenni
2958 XXV    |            szegény gyermekért. Elvállalom az egész Thonuzóba-kincsek
2959 XXV    |              kincsekre vonatkozó ügyednek az elintézését a kamarával
2960 XXV    |                elintézését a kamarával és az antikvárius céggel feltétlenül
2961 XXV    |            elégedve lenni.~Decebál kapott az ajánlaton, felkereste a
2962 XXV    |                 Köszönöm. Megjárom én azt az utat tíz garassal. Arra
2963 XXV    |                   utat tíz garassal. Arra az egyre kérlek, hogy eredj
2964 XXV    |                 nagyon a medvékre?~– Hogy az én vadászatomat el ne rontsd!~–
2965 XXV    |                  komolyan beszéltek róla. Az értekezés vége az lett,
2966 XXV    |                   róla. Az értekezés vége az lett, hogy Mántay felkérte
2967 XXV    |                Snopkinst, adja írásba azt az egész ajánlatot a Thonuzóba-kincsek
2968 XXV    |             királyi biztos úr szállására, az ő és Rézkuthy jelenlétében
2969 XXV    |           jelenlétében fogja vele tudatni az ultimatumot.~– Hány órakor
2970 XXV    |                   ott kellett hallgatózni az ajtóban.~– De köszönöm én
2971 XXV    |                 ajtóban.~– De köszönöm én az olyan csókokat, amilyeneket
2972 XXV    |                 nem jöhetnek, mert messze az út ide, s ők szegény sorsban
2973 XXV    |                  Válasz helyett odarepült az ölébe az asszony, s az idegen
2974 XXV    |                helyett odarepült az ölébe az asszony, s az idegen jelenléte
2975 XXV    |          odarepült az ölébe az asszony, s az idegen jelenléte dacára,
2976 XXV    |            Mindenüvé, ahová csak te mégy. Az erdőbe, a hegyszakadékokba,
2977 XXV    |                fölkelt, rendeleteket adni az úti készületekre, Mántay
2978 XXV    |              Segített málhákat csomagolni az úrhölgynek. Sára asszony
2979 XXV    |                   parádéval akar föllépni az erdélyi ismerősök előtt,
2980 XXV    |          Rézkuthyt már ott találta, hanem az anglusra még kellett várni
2981 XXV    |                   jó háromnegyedet, annak az órája a londoni idő szerint
2982 XXV    |                  úr.~– Hogyne hinném? Itt az írott ajánlat, 48 ezer font
2983 XXV    |                   a száján. És ugyanabban az arányban ágaskodtak fölfelé
2984 XXV    |                   ezüstben is elfogadják.~Az anglusnak most mozgott alá
2985 XXV    |                 alá is, fel is a feje meg az álla (külön) minden egyes
2986 XXV    |                 Ponthay gróf és Rézkuthy. Az utóbbi arcán szemrehányás
2987 XXV    |                 van! – szólt Mántayhoz. – Az elfogadási ajánlatot tudomásul
2988 XXV    |                   fogjuk Tanussy Decebált az eredmény felől. Hol van
2989 XXV    |             egészen a mérnök elé, úgyhogy az orraik csaknem egymást érték,
2990 XXV    |                  Thonuzóba szent kincseit az angoloknak, még az ősapának
2991 XXV    |               kincseit az angoloknak, még az ősapának a koponyáját is
2992 XXV    |           leletekért csak nem küldték sem az aranyrudakat, sem a zsákba
2993 XXV    |                 aztán Decebál hazakerült, az első dolga volt Mántay Móricot
2994 XXV    |                 volna én Londonban.~– Hát az én kölcsönöm dolgában.~–
2995 XXV    |                     harmad – részét? – Mi az?~– No, a Thonuzóba kincseiért.
2996 XXV    |                    Otthon van a fiókomban az írás.~– Micsoda írás?~–
2997 XXVI   |              rajta maradt ez a melléknév, az egész diákság így tisztelte.~
2998 XXVI   |             diákság így tisztelte.~Ő volt az egyház orgonistája, kántor
2999 XXVI   |                   erre édes Zuboki úr.~Ez az „édes” aztán a megszólítási
3000 XXVI   |               világosságos” (clarissime), az esküdt diák az „emberséges” (