bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

3001 XXVI   |               clarissime), az esküdt diák az „emberséges” (humanissime),
3002 XXVI   |               szüntelen harcolt vele; hol az győzte le őt, hol ő azt.
3003 XXVI   |                 azt. Maig is fel van írva az egykorú énekeskönyvek tábláira
3004 XXVI   |                 énekeskönyvek tábláira ez az aranymondása, amivel a diákjait
3005 XXVI   |                  a szomjúsága?~Ezért volt az a keserves elhatározása,
3006 XXVI   |               pénz nem jön bele. És ezért az a kegyes felfohászkodás,
3007 XXVI   |                    De biz a diákoknak is, az énekesek kapnak fejenkint
3008 XXVI   |                Aki pláne húszassal fizet, az „portentum”.~Az ilyentől
3009 XXVI   |          húszassal fizet, az „portentum”.~Az ilyentől Zuboki úrnak lázsiás
3010 XXVI   |                folyna benne, sose hallaná az ember, hogy „a Tisza kiáradt”.~„
3011 XXVI   |               mikor a nagy „harmóniá”-ban az „áltust” énekelte, kihallatszott
3012 XXVI   |               mint egy 8-as, krajcár volt az ára. De nagy delicia volt!
3013 XXVI   |              zsemlyét, s megosztani vele! Az volt a barátság!~Azt is
3014 XXVI   |           válogatni.~Egy szép napon aztán az a hír futotta be a kollégiumot,
3015 XXVI   |                   evangélium”!~Ilyen csak az égből száll le! Megtudja
3016 XXVI   |              égből száll le! Megtudja azt az egész coetus, mert a levelet
3017 XXVI   |           valódisága felől; ha ez megvan, az adressatus felhívatik a
3018 XXVI   |         felhívatik a rector professorhoz; az tart neki egy kegyes leckét,
3019 XXVI   |             máskor nem lehet, mert amikor az iskolának vége van, akkor
3020 XXVI   |                   postát bezárják) a diák az ellenőrrel együtt megjelen
3021 XXVI   |                haza a százforintos levél.~Az azután természetes dolog,
3022 XXVI   |                tán a vasárnapot várja; de az is elmúlt, s a collatio
3023 XXVI   |                   is ejtett ki ilyen szót az éneklecke alatt: „Hej, ha
3024 XXVI   |               között.~– Nem teneked szólt az a levél, amit kaptál?~–
3025 XXVI   |         hosszadalmas pert, s beleegyezett az új osztályba. Én csak a
3026 XXVI   |            pályára készül, mit vesztegeti az a drága ifjúságát prédikátori
3027 XXVI   |                 fajunk kiváló tulajdonai: az ész és vitézség legjobban
3028 XXVI   |              érvényre juthatnak? Ha ebben az iskolában végzed a tanulmányodat,
3029 XXVI   |                    Fogadd el ajánlatomat. Az egész költséget tíz évig
3030 XXVI   |                   a pénzhez. Visszaküldöm az ajándékozójának.~– Olvassuk
3031 XXVI   |                 felolvasta a gróf levelét az egész coetus előtt.~– Mit
3032 XXVI   |                  a többi scytha leventék.~Az egész gyermekkori ismerős
3033 XXVI   |                  levél útján érintkezett; az ő eszményképe, Mántay Móric.
3034 XXVI   |             Mántay Móric. Ettől tudta meg az otthon történt sűrű változásokat;
3035 XXVI   |            kénytelen volt elismerni, hogy az a legveszedelmesebb hóbortnak
3036 XXVI   |               legveszedelmesebb hóbortnak az áldozata amíg az ősei fényében
3037 XXVI   |                hóbortnak az áldozata amíg az ősei fényében mákonyos mámort
3038 XXVI   |                 nyomorú sorsának veti meg az ágyát.~Manó elküldte a gróf
3039 XXVI   |                   Egyébiránt Mántay Móric az utóbbi idők óta nem volt
3040 XXVI   |               részét kikergette a házából az ilyen balgatag kérdések
3041 XXVI   |                 nem rontja a dolgot, most az egész világ tudná, hirdetné,
3042 XXVI   |                csúnya matematikus ellopta az aranynak a fényét, a karbunkulusnak
3043 XXVI   |               Erdélyországon végig (pedig az volt a legfőbb kívánsága).
3044 XXVI   |            férjnél voltak, kinek vén volt az ura, kinek iszákos, kinek
3045 XXVI   |           Erdélyben ismernek igazán; hogy az még az ő szerelemféltő fantáziáját
3046 XXVI   |              ismernek igazán; hogy az még az ő szerelemféltő fantáziáját
3047 XXVI   |                   már, hogy micsoda ember az ő Decebálja! Most értette
3048 XXVI   |               értette már, hogy hová megy az a sok pénz, amin ő birtokot
3049 XXVI   |                  jött vissza Sára asszony az erdélyi kéjutazásból. Csak
3050 XXVI   |               tölteni a bosszúját; – hogy az az Emma nincs most idehaza.
3051 XXVI   |            tölteni a bosszúját; – hogy az az Emma nincs most idehaza.
3052 XXVI   |                hazahozhatjuk a gyermeket. Az ugyan fel akarja ölteni
3053 XXVI   |                   el akar menni legációba az ünnepek alatt, de hát eziránt
3054 XXVI   |          megkérdezni; – nem azért, mintha az ő engedelmükre adna valaki
3055 XXVI   |               valamit, hanem azért, mivel az „új tóga” húsz váltó forintba
3056 XXVI   |                tógát, felölteni valót. Ha az én kettős tüzes nyelvem
3057 XXVI   |                   fejedre, tudom Istenem, az lesz majd a piros pünkösd
3058 XXVI   |           seniorral írat!~Még utoljára is az anyjának kell őtet megkövetni!
3059 XXVI   |                  menni, kiengesztelni. De az keserves kiengesztelés lesz!~      ~
3060 XXVI   |            angyalát, akinek neve „himlő”. Az kezdett grasszálni Debrecen
3061 XXVI   |                  a koporsó előtt járultak az énekes diákok, elöl a kántorral,
3062 XXVI   |                 zsolozsmát: „már elmegyek az örömben!”.~Könnyű volt nekik,
3063 XXVI   |                kirúgott a hátulsó lábával az istrángból.~Ez valóságos
3064 XXVI   |                mely legelőször is magukra az énekes diákokra gyakorolta
3065 XXVI   |                egyszerre torkukba szakadt az ének. S tizenkét vigyorgó
3066 XXVI   |                hintó felé fordulva, hanem az a derült pillanat nem tartott
3067 XXVI   |             elmeneküljenek, s taszították az éneklő diákokat maguk előtt;
3068 XXVI   |              senki sem olyan nagyon, mint az altista, a Tanussy Manó.
3069 XXVI   |                kocsist meg a hajdút. Azok az ő cselédjeik.~Az a hintó
3070 XXVI   |             hajdút. Azok az ő cselédjeik.~Az a hintó őérte jött. Vesd
3071 XXVI   |              Addig hátra sem nézett, amíg az utcagörbület el nem takarta
3072 XXVI   |              megismerte a fiát, még ebben az átváltozott alakjában is.
3073 XXVI   |           alakjában is. A csoda fogta el! Az ő magzatja, Tanussy család
3074 XXVI   |                   halottakat énekel végig az utcán! Ha olyan erősen be
3075 XXVI   |           kiugrott volna belőle, így csak az ablaküveget tudta kitörni
3076 XXVI   |             kitörni rajta, s azon kidugta az arcát; az egész feje nem
3077 XXVI   |                  s azon kidugta az arcát; az egész feje nem fért ki rajta.~–
3078 XXVI   |                  rudas lábát visszaemelje az istrángba. A kocsis káromkodott.
3079 XXVI   |                akart menni a csizmadiának az ablakán, pedig nem volt
3080 XXVI   |                   inas, májszterné rohant az épület védelmére fordítófával,
3081 XXVI   |             hintóba szorult asszonyságnak az interpellatiója, „a fiam!
3082 XXVI   |                   nagy lármában.~Végre is az istráng volt az okosabb:
3083 XXVI   |                  Végre is az istráng volt az okosabb: elszakadt, s ezzel
3084 XXVI   |               lehetett tovább menni, amíg az istrángot össze nem kötözik.~
3085 XXVI   |                  annyira érvényt szerzett az Estánhoz intézett szavainak,
3086 XXVI   |                  intézett szavainak, hogy az visszamordult rá a ló hasa
3087 XXVI   |                      Micsa fia?~– Szamár! Az, ki azelőtt az Emma leányom
3088 XXVI   |                    Szamár! Az, ki azelőtt az Emma leányom volt.~– Hát
3089 XXVI   |                lett a kisasszonybul úrfi?~Az ám! Erről senki sem világosította
3090 XXVI   |                 sem világosította még fel az otthoni cselédséget.~– Bolond!
3091 XXVI   |                  nem tehetem.~– Elszakadt az istrángunk! – magyarázá
3092 XXVI   |                   istrángunk! – magyarázá az Están az állapotot. – Nekem
3093 XXVI   |          istrángunk! – magyarázá az Están az állapotot. – Nekem pedig
3094 XXVI   |                férfiú ott nézte már régen az utca másik oldaláról ezt
3095 XXVI   |                 gubájába, s szítta erősen az üres makrapipáját; a lóhoz
3096 XXVI   |          makrapipáját; a lóhoz volt kötve az az ismeretes két kerekű
3097 XXVI   |       makrapipáját; a lóhoz volt kötve az az ismeretes két kerekű talyiga,
3098 XXVI   |              keresztbe tett deszka képezi az ülést benne. – Dehogy mozdította
3099 XXVI   |                  megszólalt~– Elviszem én az ifjasszonykát a temetőig,
3100 XXVI   |               odafartatott a hintó mellé, az ernyőt nem sokat bontogatta
3101 XXVI   |               hintóból.~Aztán nem törődve az összecsődült embereknek
3102 XXVI   |               talyigába, s helyet foglalt az ülésdeszkán.~– Aztán csak
3103 XXVI   |            talyigás jóakaró tanácsadással az úri vendégnek. S azzal elkezdé
3104 XXVI   |                vendégnek. S azzal elkezdé az alatta levő négylábú állatot
3105 XXVI   |                  oldalba biztatni, s mire az csakugyan mozgásba hozta
3106 XXVI   |                   előtt énekel kántusban, az utcán végig!~Mégsem érte
3107 XXVI   |                voltak azok között; soknak az arca tarka volt még a nemrég
3108 XXVI   |                   szép asszonynak, aki ád az arc simaságára valamit.~
3109 XXVI   |              kiálta fel Sára asszony. – S az én fiamnak ott kell lenni.~–
3110 XXVI   |                   kell lenni.~– A bizony! Az a három utolsó sor ott mind
3111 XXVI   |                  kellett neki nézni, hogy az egyházfi hogy fizeti ki
3112 XXVI   |            mindjárt a végzett munka után. Az ő fiacskája is ott tartja
3113 XXVI   |              hüledezve.~– Nem ám – felelt az érdemes koldusbíró. – Mert
3114 XXVI   |                itt, holott aki nem sánta, az vak.~– Itt van egy tizes! –
3115 XXVI   |                   mint a mostani gigeknek az eső ellen felhúzható födele,
3116 XXVI   |                köszönés végett, mint hogy az izzadt homlokát megtörülje;
3117 XXVI   |                 megtörülje; úgy beszéltek az elválasztó mély árkon keresztül,
3118 XXVI   |                  szólítá meg Sára asszony az énekek fejedelmét.~Az pedig
3119 XXVI   |             asszony az énekek fejedelmét.~Az pedig nem szerette ezt a
3120 XXVI   |                     Ne tartsd erre! Nincs az én zsebem tele gyerekkel!
3121 XXVI   |                   Emmánuel névre hallgat; az az én drágalátos magzatom.
3122 XXVI   |                Emmánuel névre hallgat; az az én drágalátos magzatom.
3123 XXVI   |                    most még jobban izzadt az üstöke. Elővette a zsoltárbeli
3124 XXVI   |                amit mondok.~– „Parancsolá az Augustus császár!”~– Az
3125 XXVI   |                   az Augustus császár!”~– Az Augustus császár csak egy
3126 XXVI   |                csak egy kótyomfitty volt, az senkinek sem parancsolt,
3127 XXVI   |              zsoltárnál. Nincs több ennél az egy áltistámnál. Nincs olyan
3128 XXVI   |              Nincs olyan szép áltushangja az egész kollégiumban senkinek,
3129 XXVI   |                van három, azt adhatok; de az altust nem adhatom.~Már
3130 XXVI   |                   mókázik; pedig nem volt az annak szokása.~– Ejnye,
3131 XXVI   |               puffant oda a hátához, amíg az ostromüteg lőtávolából elmenekülhetett.~–
3132 XXVI   |              fogadta:~– Szeretem és áldom az Úristent!~– No, hát csak
3133 XXVI   |                  a hintómhoz!~Jól mondta. Az úti kocsi még akkor is ott
3134 XXVI   |                   a csizmadia háza előtt. Az istráng rendben lett volna
3135 XXVI   |            elnyelte azt a sár; de elnyeli az még magát a hintót is, ha
3136 XXVI   |                    A bárka végre eljutott az óhajtott kikötőbe, a Bikába.~
3137 XXVI   |                  Sára asszony, késő lévén az idő, ő maga is a hosszú
3138 XXVI   |                 hajtóvadászatot folytatni az Emmácska után. Hiába is
3139 XXVI   |            harangoznak; a Tánczos uramnak az öreganyja halt meg; az eklézsiának
3140 XXVI   |            uramnak az öreganyja halt meg; az eklézsiának is testált,
3141 XXVI   |                   eklézsiának is testált, az egész kántus ott van most
3142 XXVI   |                   Hogy a tűz pusztítsa el az egész faluba ójtott várostokat!”~
3143 XXVI   |                  meg ez a latinus neve. Ő az első masinistája a diákoknak. „
3144 XXVI   |                 Azaz, hogy tulajdonképpen az a mindenféle készülék áll
3145 XXVI   |                  a nagyapja a „nagy bot”. Az utóbbinak a súlya huszonkét
3146 XXVI   |                   felemeli. Már pedig ezt az ölnyi hosszúságú buzogányt
3147 XXVI   |                    kapják a gerundiumokat az ágy alól, a volontérek befogják
3148 XXVI   |                 mint a római faltörő kos, az egy hatalom.~Mikor aztán
3149 XXVI   |                  egy hatalom.~Mikor aztán az égő házhoz eljut a diákság,
3150 XXVI   |                   volt, de mindig bevált. Az adoma szerint egyszer meg
3151 XXVI   |        kocsiládákat a numero 8-ba, aminek az ablaka a nagy piacra néz,
3152 XXVI   |                  erdő táján emelkedik fel az égre, az esős, felhős boltozat
3153 XXVI   |              táján emelkedik fel az égre, az esős, felhős boltozat mindenfelé
3154 XXVI   |           boltozat mindenfelé veresedik; „Az ispitály ég!” kiabálják
3155 XXVI   |             palánkot!)~Sára asszony onnan az ablakból csak akkor veszi
3156 XXVI   |             recsegtetve tombolni, hogy ez az ő fiacskája. Ez az Emma
3157 XXVI   |                hogy ez az ő fiacskája. Ez az Emma gyerek!~– Hát azért
3158 XXVI   |              kölyket! – kiáltott le rájuk az ablakbul Sára asszony. –
3159 XXVI   |                   aki a kerítést döngeti, az az én fiam. Ide hozzátok
3160 XXVI   |                aki a kerítést döngeti, az az én fiam. Ide hozzátok mindjárt.
3161 XXVI   |                mindjárt. Aki felgyújtotta az ispitályát, oltsa maga.
3162 XXVI   |                   ispitályát, oltsa maga. Az én fiam nem kéményseprőinas!~
3163 XXVI   |                   a rohanó hadnak, amiből az lett, hogy nem ő fogta el
3164 XXVI   |                   a farkából valami; kell az gyűrűnek a diákok számára.~
3165 XXVI   |          harang-félreverés miatt. Átkozta az egész várost, kollégiumostól
3166 XXVI   |                  Manó megadta a diadalnak az árát. Egy tűzfal, aminek
3167 XXVI   |                  árát. Egy tűzfal, aminek az ormán dolgozott, ledűlt
3168 XXVI   |                kellett maradnia egész nap az ágyban, s a dagadt bokáját
3169 XXVI   |                   ide jöjjön! Ha mindjárt az imádság közepén van is,
3170 XXVI   |                 tanult életében, csak azt az egyet nem tanulta meg, hogy
3171 XXVI   |                  ebben a nagy kaszármában az a cinterem, ahol a Tanussy
3172 XXVI   |              szeme, mikor belenézett ebbe az idegen sokaságba.~– Izé!
3173 XXVI   |                Decebálné asszonyság, hogy az a Tanussy – micsoda? Izé!
3174 XXVI   |                     Hát talán Emmánuel?”) Az a! A kakas csípje meg a
3175 XXVI   |         tekintetes asszonynál, a Bikánál, az Emma úrfi édesanyjánál.~
3176 XXVI   |            édesanyjánál.~Hát persze, hogy az egész classis nagy röhögésnek
3177 XXVI   |            clarissime átlátta, hogy ettül az atyafitul szóbeli izeneteket
3178 XXVI   |                gyöngéd kímélettel kellett az úri asszonyságnak tudtára
3179 XXVI   |               baleset történt, minélfogva az a mai napon gátolva van
3180 XXVI   |              felépülésére stb…~Hogy ennek az epistolának mi lesz a sorsa,
3181 XXVI   |           hajdúnak azt a levelet, hogy ha az papirosbul nem lett volna,
3182 XXVI   |                   egyszer a többek között az öklével együtt; utoljára
3183 XXVI   |                elszórva, sorba rátaposott az elszórt pilléire, mintha
3184 XXVI   |                  a szobájába, előrántotta az elemozsinás kosarat, amiben
3185 XXVI   |           paradicsomát képezi. Kinyitotta az ablakot, kidobált rajta
3186 XXVI   |                 szegény Manó gyerek ebben az egész levélhistóriában teljesen
3187 XXVI   |     nyughatatlankodott ő, amikor megtudta az orgonistától, hogy abban
3188 XXVI   |       orgonistától, hogy abban a hintóban az édesanyja érkezett meg;
3189 XXVI   |                  harangot…”~Manó énekelte az altushangot. Jaj, de fainul
3190 XXVI   |           Bika-korcsmáros onnan hallgatta az ablakból kikönyökölve a
3191 XXVI   |                  leánya”, leszólalt onnan az ablakból.~– Hájszen ha ez
3192 XXVI   |             Hájszen ha ez a szép harmónia az én nevem napjára van szenteltetve,
3193 XXVI   |                 hanem ha netalántán annak az úri asszonyságnak sub numero
3194 XXVI   |                  belőle többet, mivelhogy az már a délesti órákban hazavissza
3195 XXVII  |                  Kié legyen Mike-Pércs és az ő filiái?~Megérkezett az
3196 XXVII  |                  az ő filiái?~Megérkezett az electió napja!~Nagy nap
3197 XXVII  |                   seregének „odakinn”, ha az elsottyadt tiszteletes helyett,
3198 XXVII  |                olyan alamuszi módon, hogy az egyik kezét leteszi, a másikat
3199 XXVII  |               tele marokkal, ahogy illik, az áldást, dorgálást és bölcs
3200 XXVII  |                  éppen olyan kívánatos ez az ünnepi legáció. Derék egy
3201 XXVII  |              legáció. Derék egy intézmény az! A fiatalember utazik saját
3202 XXVII  |                   a compossessor meglátja az ablakon át, hogy közeledik
3203 XXVII  |           calculusuk rendje szerint; ezek az igazi teológusok, akik már
3204 XXVII  |                kívántatik több, mint hogy az első két sort el tudják
3205 XXVII  |                  A „bagó”-nak aztán marad az, amit a többiek otthagytak;
3206 XXVII  |               krajcárban; de nem hagyatik az azért ott.~Hát az említett
3207 XXVII  |                hagyatik az azért ott.~Hát az említett Mike-Pércs éppen
3208 XXVII  |                   legáció volt. Még hozzá az a rossz híre járt, hogy
3209 XXVII  |                   a rossz híre járt, hogy az öreg pap rendkívül fösvény
3210 XXVII  |               kell menni. (Így tisztelték az iskolamestert hajdan.) S
3211 XXVII  |                két filiája (nem a papnak, az még jó volna, hanem a községnek),
3212 XXVII  |     világosították fel a sűrű hátrányáról az eklézsiájának, de már rajta
3213 XXVII  |                 rajta maradt.~Azonban még az electio után következik
3214 XXVII  |              Jancsi komolyan elutasította az ajánlatot. Jó pajtások nem
3215 XXVII  |                keményen kell nyakalni; ez az oka, amért odaengedi akárkinek
3216 XXVII  |            cserébe.~A valóságos oka pedig az volt a cserének, hogy amióta
3217 XXVII  |               amióta hazulról megszöktek, az egész telet-nyarat folyvást
3218 XXVII  |          telet-nyarat folyvást ugyanabban az egy ruhában húzták ki, ami
3219 XXVII  |                azóta nagyon megadta magát az időknek; az új ruháját,
3220 XXVII  |                 megadta magát az időknek; az új ruháját, tudjuk, hogy
3221 XXVII  |                   hogy Manónak engedte, s az még állta elég jól. Ezért
3222 XXVII  |                    mert nem csekély dolog az!) nem kellett egyéb, mint
3223 XXVII  |                  a viseltes tógáját, amit az természetes, hogy odaád
3224 XXVII  |                  laetum nuntium1 érkezik, az valamennyi szobatársé, s
3225 XXVII  |                hát arra való a hosszú út, az ember előveszi a nagy séta
3226 XXVII  |                  hogy nem volt több annál az egy pár csizmájánál, amit
3227 XXVII  |                amit a lábán viselt; hanem az drága csizma: volt, oda
3228 XXVII  |                 oda volt rejtve a talpába az a bizonyos százforintos
3229 XXVII  |             amikor azt hitte, hogy majd ő az úton tanulja meg a prédikációt,
3230 XXVII  |                   elolvassa, megfogja azt az ő feje. – Jó hely ez, nem
3231 XXVII  |                  hosszan a vacsora.~Ebben az egyben nem csalódott. Amint
3232 XXVII  |               lakára rátalálnia; ott volt az a templom mellett. Ajtó,
3233 XXVII  |                   Öreg alkotmány volt biz az már; egyesegyedül élő lélek
3234 XXVII  |        egyesegyedül élő lélek a parókián. Az egyházfi hordott neki vizet,
3235 XXVII  |                   per „kend” titulált.)~– Az ajtó zárva, a kerítésen
3236 XXVII  |                átnyújtá a tiszteletesnek.~Az öregúr messzire eltartotta
3237 XXVII  |                   hogy még nem.~– No, jó. Az nem nehéz. Hanem a miatyánkba
3238 XXVII  |                 bele ne süljön kend; mert az rajtam is megesett, hogy
3239 XXVII  |             ruháját; tanulja meg, hogy mi az igazi „magyar závár”; a
3240 XXVII  |                   madzag, ha azt meghúzza az ember, magától kinyílik
3241 XXVII  |                   ember, magától kinyílik az ajtó.~Manó megköszönte szépen
3242 XXVII  |                  Majd jövőre csinál hozzá az eklézsia kerítést.~A rektor
3243 XXVII  |               pompás borvíz-forrás fakad; az ember egész nap borvizet
3244 XXVII  |               fújta hozzá a kontrát, Manó az áltust. Egész az első bakterkiáltásig
3245 XXVII  |            kontrát, Manó az áltust. Egész az első bakterkiáltásig mulattak,
3246 XXVII  |                  majd talán így belemegy. Az első kakaskukorításra aztán
3247 XXVII  |                 volt, s fogta, nekifeküdt az épületes szónoklatnak, hogy
3248 XXVII  |                 volt reggel.~– Ne töltsük az időt hiába! „Minden órádnak
3249 XXVII  |                krétára játszottak.~De hát az a prédikáció? Manó utoljára,
3250 XXVII  |                   olvasta keresztül lopva az elmondandó pünkösdi szónoklatot.
3251 XXVII  |            föllépése alatt; mintha mindig az lett volna a kenyere. Nagyon
3252 XXVII  |           beszédben, nem szorult rá, hogy az írásba pislogjon, úgy folyt
3253 XXVII  |               írásba pislogjon, úgy folyt az, mint a csergedező patak.~
3254 XXVII  |             templomnak három ajtaja volt, az utca felőli éppen a szószékkel
3255 XXVII  |               Horkázi úrnak.~Valósággal ő az, amint közelebb jön: a tűzhalmi
3256 XXVII  |           szónokra.~Manó úgy érezte, hogy az egész templom körös-körül
3257 XXVII  |                  mint a csiga, körülötte.~Az volt az első gondolatja,
3258 XXVII  |                 csiga, körülötte.~Az volt az első gondolatja, hogy azt
3259 XXVII  |              szószék támláját, visszatért az egész bátorsága; hiszen „
3260 XXVII  |                hiszen „Erős várunk nekünk az Isten!”. S ez a kathedra
3261 XXVII  |                  Ámen”-ig.~De csorgott is az izzadság minden hajaszálán
3262 XXVII  |                tiszteletes miatt. Jaj! Ha az ismerni találja Szoboszlay
3263 XXVII  |                   papja felé sandalított. Az pedig fél szemöldökével
3264 XXVII  |             toldaléka hangzik: „mert tied az ország, a hatalom és – a
3265 XXVII  |                  ős szittya oroszok, akik az én esperességemhez tartoznak.
3266 XXVII  |               Emmácskánk itt Mike-Pércsen az ünnepi legátus, s saját
3267 XXVII  |             füleimmel akartam meggyőződni az előmenetele felől. S nekem
3268 XXVII  |              csinált, mint a hóhér, mikor az áldozatát kerékre fonni
3269 XXVII  |                 templomban, mert a rektor az iskolásgyerekekkel odafenn
3270 XXVII  |                    Ordítsd, óh, oroszlán, az erdők ligetes~Rengetegeiben,
3271 XXVII  |              abban a hitben lévén, hogy ő az az oroszlán, akire ilyen
3272 XXVII  |                   hitben lévén, hogy ő az az oroszlán, akire ilyen rettenetes
3273 XXVII  |                terített úrasztal mellé, s az egymás után sorjába odajáruló
3274 XXVII  |                  ő nem kért részt belőle. Az ő pünkösdje két héttel hátrább
3275 XXVII  |                 átveszi a siklust – monda az utána nyomuló legátusnak.~
3276 XXVII  |                   ez itt, a mi házunkban?~Az az említett siklus volt
3277 XXVII  |                   itt, a mi házunkban?~Az az említett siklus volt a perselyben
3278 XXVII  |             pünkösd ünnepén Mike-Pércsen.~Az egyházfi odahozta a fakó
3279 XXVII  |                   kötve, s kirázta belőle az összegyülemedett pénzt.
3280 XXVII  |       fitogtatással odahelyezvén maga elé az asztalra. Megszámlálták,
3281 XXVII  |           Megszámlálták, végigrakták vele az egész első padot. Épen száznyolcvan
3282 XXVII  |          bankóforint. Manó kivette közüle az ezüstpénzt, s odaajándékozta
3283 XXVII  |              ezüstpénzt, s odaajándékozta az egyházfinak; a krajcárokkal
3284 XXVII  |            megnyugtató volt Manóra nézve. Az éppen ellenkező irányba
3285 XXVII  |              ellenkező irányba esik, mint az ő filiái.~Nem tudott menekülni
3286 XXVII  |                Debrecenben nem jó a talaj az ilyen merényletre, de itt
3287 XXVII  |              délelőtt megtarthassa ott is az ünnepi szónoklatot.~A rektor
3288 XXVII  |                 mikor Csokonai elcserélte az imádságoskönyvet a szakácskönyvvel,
3289 XXVII  |                mikor félig elmondta, hogy az „ecetes uborka” hogyan készül;
3290 XXVII  |               rajta, s átvitte a textust „az ecetes vízzel megkínált
3291 XXVII  |                  inkább egy fütyköst kért az útra. Azzal is szolgálhatott
3292 XXVII  |              urasági fogat jön ugyanabban az irányban, amelyben ő halad,
3293 XXVII  |             hatalmas Wesselényi Miklósnak az emberei, aki a diákoknak
3294 XXVII  |                  barátja, ha legátust kap az úton, mind felszedi maga
3295 XXVII  |             találta elbújva Horkázi urat. Az ő veres kiülő szemei voltak
3296 XXVII  |             mókust.~S abban a pillanatban az a másik összeesküvő, a hajdú
3297 XXVII  |              nagyot fújt a küzdelem után, az orrát tapogatva, amiről
3298 XXVII  |            hatalmában a meghódítójának.~S az éreztette is vele a diadalmát,
3299 XXVII  |           zsinegeket. Nagyon sajnálom, de az édes mama parancsolta, hogy
3300 XXVII  |               megkötözzük. – Hja, így jár az, aki hazulról elszökik!
3301 XXVII  |             kikergetjük mi magából ezeket az ördögöket!~S ez így folyt
3302 XXVII  |                Tanussyak címerét, akiknek az ükei soha senkinek, még
3303 XXVII  |                 tőlük ellopott! S ezeknek az ivadéka jár alávaló szolgálatot
3304 XXVII  |              apáca fog maradni, amíg csak az esze meg nem jön. Penitenciát
3305 XXVII  |               lesz ott a „Jancsi lelkem”! Az akasztani való! No, ha azt
3306 XXVII  |                 hogy megvallja, hová lett az a Jancsi kölyök! Hogy tolvajság
3307 XXVII  |                 Azt megmondom, hogy addig az egész úton se enni, se inni
3308 XXVII  |               amíg ki nem vallja, hol van az a gézengúz?~Manó azután
3309 XXVII  |                 alatt került el. Ott volt az egész rakás cigányputri.
3310 XXVII  |               epekedve.~– Hol vannak azok az elátkozott krajcárok! –
3311 XXVII  |                      Nesztek! Nektek való az ilyen szemét pénz!~Manó
3312 XXVII  |                olyan igen sajnálta ezeket az ő keservesen megszolgált
3313 XXVII  |            megszolgált nehéz krajcárjait, az első summás pénzt, amit
3314 XXVII  |                 aranyat szórnak lóhátrul, az nem olyan drága pénz, mint
3315 XXVII  |                nem olyan drága pénz, mint az ő krajcárjai!~Horkázinak
3316 XXVII  |            pirongatástól, amikor elővette az úti tarisznyát, kulacsot,
3317 XXVII  |                  kulacsból, dalolva hozzá az ősi ritmust.~„Tiszántúl:~
3318 XXVII  |                 sem a kocsisban; ezek nem az ő apjának a cselédjei közül
3319 XXVII  |                   Chabuxyngilas! – kiálta az álmából felrázott. – Éppen
3320 XXVII  |         megtaláltatott ugyanez alkalommal az a hártyalevélre írott szer,
3321 XXVII  |               emelik a vezéri pajzsra, ha az Árpád-fiaknak magva szakad.
3322 XXVII  |               örököse senki sem más, mint az, aki mai napság kongóért
3323 XXVII  |               árulja a pengőt (krajcárért az igét) a dohos parasztoknak!~
3324 XXVII  |                  fátyolát lehúzva egészen az arca elé.~– Így aztán keresztülmehetünk
3325 XXVII  |              pápista tornyával. Még akkor az óváros mély széles árokkal
3326 XXVII  |                   Jónás, azalatt, amíg én az ebédet elköltöm odabenn,
3327 XXVII  |                hátulsó lovat, s bevezette az istállóba.~Manó a kocsiból
3328 XXVII  |                 hogy a két első lovat meg az a fürtösgubás, rojtosgatyás
3329 XXVII  |        mike-pércsi templomajtóban látott. Az ekhós szekér is ott volt
3330 XXVII  |                  ekhós szekér is ott volt az állásban, éppen a hintó
3331 XXVII  |            valóságos hadi stratagéma volt az ő körülkerítésére. Ez az
3332 XXVII  |                  az ő körülkerítésére. Ez az ekhósszekeres kocsis is
3333 XXVII  |                   ekhósszekeres kocsis is az őellene szövetkezettek ligájához
3334 XXVII  |                korcsmárosné után, s amint az úri lovakat behordták az
3335 XXVII  |                  az úri lovakat behordták az istállóba (az ekhós szekér
3336 XXVII  |                   behordták az istállóba (az ekhós szekér gabancsai csak
3337 XXVII  |            szalonnáztam vaóna! – viszonza az szelíden.~– No, hát akkor
3338 XXVII  |               Aztán vigyázzon kee!~– Hogy az istennyilába ne vigyáznék!~
3339 XXVII  |                    veres gallérral, abban az időben a debreceni cívisgazdák
3340 XXVII  |                rozskalász: urak jelvénye.~Az újon érkezett szekér odahajtat
3341 XXVII  |                   a hintó mellé hozzádra, az állás alá, s ott megáll.~
3342 XXVII  |     aláhömpölyödik a kocsisülésből, olyan az egész alakja, mintha csupa
3343 XXVII  |              gubás kocsis – micsoda város az ottan la?~A cívispolgár
3344 XXVII  |                  látod, hogy Debrec… Erre az elharapott végű mondásra
3345 XXVII  |               Manó. Hisz ez Tánczos uram! Az ő patrónusa, akinek a fiait
3346 XXVII  |                     ndörgős menkű! ’Sz ez az én diákom! Hát quid ergo
3347 XXVII  |                  Jaj, édes Tánczos bácsi, az Isten küldte ide.~– …gy
3348 XXVII  |               mint hogy még egyszer annak az orosz pópának a keze közé
3349 XXVII  |                kerüljek.~– …geszem én azt az orosz póp…~– Ők sokan vannak.
3350 XXVII  |                    Ők sokan vannak. Ez is az ő embere, ez a gubás.~– …
3351 XXVII  |                filológ volt.~– Nem disztó az, hanem gyesznó.~Tánczos
3352 XXVII  |                  fülét a sertés állatnak. Az meg sem nyikkant. Próbálta
3353 XXVII  |              egyet csettentett a szájával az öt sárkánynak, s azzal azok
3354 XXVII  |               azok úgy kilódították onnan az udvarból az átelleni kapun
3355 XXVII  |            kilódították onnan az udvarból az átelleni kapun a nehéz társzekeret,
3356 XXVII  |                  négy lovat hintóst…~– De az ekhós szekér is Horkázié.~– …
3357 XXVII  |                 hintóhoz, megkínálni vele az Emmácskát.~A hajdú még odabenn
3358 XXVII  |         ivószobában, a kocsis pedig aludt az istállóban; csak a matyó
3359 XXVII  |                kocsis támogatta a hátával az állás oszlopát.~– No hát!
3360 XXVII  |                   a hajdú is előcammogott az ivószobából, törülgetve
3361 XXVII  |        ivószobából, törülgetve a bajuszát az utolsó pohár bortól.~– No,
3362 XXVII  |            ábrázattal.~– Ahun viszik azon az ötlovas szekéren, ni. Már
3363 XXVII  |                   befogni a hintót! Merre az a kocsi? A füledre feküdtél,
3364 XXVII  |            manichéus?~– Arra hát. Jólesik az az ember testének, ha délután
3365 XXVII  |                      Arra hát. Jólesik az az ember testének, ha délután
3366 XXVII  |              elszökött belőle.~Azonban ez az egész derendócia nagyon
3367 XXVII  |        színésztrupp szokott előadni, ahol az igazgató játssza a dühösködő
3368 XXVII  |                  egymást, de el nem érik, az egyik nagyokat üt a bottal,
3369 XXVII  |                 jajgat, bár nem kapta meg az ütleget, s ahol „hahaha”
3370 XXVII  |                   a szerepben, ott megáll az ember – nevetni.~Ezek itt
3371 XXVII  |                 játszanának.~És hátha még az ötödik is szerepet játszik
3372 XXVII  |               sertés állatot értjük, mert az egész komolyan veszi a maga
3373 XXVII  |              hanem Tánczos uramat.) Hátha az is a trupphoz tartozik?…~
3374 XXVII  |             eresztette a lovait; rajt ült az ostorán.~– …nek az a nagy
3375 XXVII  |               rajt ült az ostorán.~– …nek az a nagy ugrálás? Mindjárt
3376 XXVII  |               erdőről, mikor azt elérték. Az ökleiben nem bízott, de
3377 XXVII  |              lábáról, s a tógát felgyűrte az öve alá; mezítláb még sikeresebb
3378 XXVII  |                szélében kezdődik a homok. Az a jó becsületes kerékkötő
3379 XXVII  |                Oda.~Tánczos uram elővette az ülése alá dugott ostort,
3380 XXVII  |                   azzal közibe cserdített az ötös fogatnak. A kemény
3381 XXVII  |            csinálni azt a mesterséget, de az ő más terephez szokott paripái
3382 XXVII  |                  terephez szokott paripái az első nekirugaszkodás után
3383 XXVII  |                 királyi tanácsos úrral, s az első udvariasságokat egymás
3384 XXVIII |              Horkázi úr odahaza Tűzhalmon az ifjú ember elillanása felől,
3385 XXVIII |                 zsebpénzt a kis kadetnak, az megkapja róla a nyugtát;
3386 XXVIII |               petákért és legációba járt, az érte küldött Horkázi körme
3387 XXVIII |                  hetedhét országból hozzá az ismerősei a kóbor ifjú felől;
3388 XXVIII |             ismerősei a kóbor ifjú felől; az egyik a lembergi kötéltáncosok
3389 XXVIII |           kötéltáncosok közt látta, amint az abroncson keresztül bukfenceket
3390 XXVIII |             hercegben, meg is szólította, az mindjárt kért is tőle három
3391 XXVIII |         megállapodott a közvélemény abban az általános hitben, hogy a
3392 XXVIII |                  a fejét.~Össze lett híva az országgyűlés; el lett rendelve
3393 XXVIII |                  követválasztás.~Ez ideig az volt az usus Tuhutum vármegyében,
3394 XXVIII |          követválasztás.~Ez ideig az volt az usus Tuhutum vármegyében,
3395 XXVIII |                 országgyűlési követ közül az egyiknek megtették az első
3396 XXVIII |               közül az egyiknek megtették az első alispánt, annak a helyébe
3397 XXVIII |                   a világ tisztes rendje. Az egyik követi állásra csak
3398 XXVIII |                állásra csak bevált megint az első alispán, de a másodikért
3399 XXVIII |               Ennek a legelső következése az lett, hogy a perplexitásba
3400 XXVIII |                ellenfél volt, mindazokkal az eszközökkel és indulatokkal
3401 XXVIII |               szenvedélyek felizgatására, az mint a sárkányköltő rém
3402 XXVIII |            Először csak a pénz dolgozott, az anyagi érdek, az emberi
3403 XXVIII |               dolgozott, az anyagi érdek, az emberi gyomorra és torokra
3404 XXVIII |                   s kieresztették a lőrét az utcacsatornába. Volt általános
3405 XXVIII |                szekér- és lovaskísérettel az egész vármegyét, annyi zászlót
3406 XXVIII |                   még a szép szónoklatok. Az egyik vezér jelszava azt
3407 XXVIII |           kölcsönös rágalmazása. Nem volt az a fejvesztésre méltó bűn,
3408 XXVIII |               német. Decebál azt kürtölte az öccséről, hogy az titokban
3409 XXVIII |                kürtölte az öccséről, hogy az titokban pápista, Nagyváradra
3410 XXVIII |             Belizár meg a bátyjárul, hogy az zsidó: azért jár Erdélybe,
3411 XXVIII |              Ezzel aztán fel lett kavarva az egész vármegyében minden
3412 XXVIII |                  eltemetett gyűlöletét, s az mind jött a csatatérre,
3413 XXVIII |                 gúny, szidalom szavaival. Az átutazó becsületes embert,
3414 XXVIII |           megugatták a kutyák, megugatták az emberek, s a kutyák sokkal
3415 XXVIII |             nemzetiség, érdekcsoport kezd az ő személye körül csoportosulni.
3416 XXVIII |                ami eddig nem volt; s most az viszi magával. Még ha győz
3417 XXVIII |            üvegház, tiszttartólak, pajta: az mind tele volt uraságokkal.
3418 XXVIII |            valamennyit, mert voksa van, s az ellenséget megfélemlíteni
3419 XXVIII |               hivatala.~Ami tányér, pohár az asztalra került, azt természetesen
3420 XXVIII |             üvegcsüri huta.~Hát még mikor az erdőaljai oláh nemesurak
3421 XXVIII |                  cigányutcára is szaladt. Az olyan jó kortesvezérek,
3422 XXVIII |                 Cebetis! Nem tanítják ezt az iskolában, pedig kár! Hogy
3423 XXVIII |                  odaadta a kortesvezérnek az első 2 ezer forintot, akkor
3424 XXVIII |                   A két versenyző testvér az egész idei termésnek az
3425 XXVIII |                   az egész idei termésnek az árát elköltötte már, gulyáikat,
3426 XXVIII |              teremteni mindenáron. Ha már az ember egyszer benne van,
3427 XXVIII |              ivadéka megsiratja is.~Abban az időben pedig nehezen ment
3428 XXVIII |               hogy aki a kisujját odaadja az ördögnek, az testestül,
3429 XXVIII |             kisujját odaadja az ördögnek, az testestül, lelkestül elkapatik
3430 XXVIII |              hatalom által, márpedig való az, hogy ez az a vétkező kisujja
3431 XXVIII |                 márpedig való az, hogy ez az a vétkező kisujja az embernek,
3432 XXVIII |                   ez az a vétkező kisujja az embernek, amelyiket a váltó-blanquette-re
3433 XXVIII |                   rátámaszt, amikor nevét az „elfogadom” társaságában
3434 XXVIII |                  erre a lajtorjára. Abban az időben pedig pénzt csak
3435 XXVIII |                  nem! Ezt sohasem! Inkább az ördög markából, mint az
3436 XXVIII |                   az ördög markából, mint az ő csontkezéből.~Ha ilyformán
3437 XXVIII |        csontkezéből.~Ha ilyformán Decebál az ördögöktől hozott segítséget,
3438 XXVIII |          természetes, hogy Belizárnak meg az ellenlábasokhoz kellett
3439 XXVIII |                 fedezhesse vele. Csakhogy az ilyen kölcsön nem maradhat
3440 XXVIII |                   maradhat titokban, mint az uzsorásnak adott váltó,
3441 XXVIII |               váltó, mert azt betáblázták az adós birtokára, s minden
3442 XXVIII |                 mind újrazsindelyeztetni.~Az utolsó napokban már általános
3443 XXVIII |              Eltörni a lábát egy voksnak, az is nyereség. Boglyák, kukoricagórék
3444 XXVIII |                 lett árverezve: dobszóval az utcán, énekszóval a templomban
3445 XXVIII |                   a népszónokok, hogy jön az a nagy nap, amelynek sorsa
3446 XXVIII |             nemesember űz mesterséget, de az ki is pingáltatja aztán
3447 XXVIII |              polgári osztályt nem érdekli az egész követválasztás. Tanusvár
3448 XXVIII |                  uram pedig éppen átkozza az egész restellatiót; ő nagyon
3449 XXVIII |               rossz üzletet csinál. Mikor az egész vármegye ingyen bort
3450 XXVIII |                  ingyen bort iszik, akkor az ő bora mind ott pimpósodik
3451 XXVIII |            követválasztást kell megnézni, az a stratégia. Háromszáznegyven
3452 XXVIII |                 egy központban egyesíteni az ellenséges erőket. Minden
3453 XXVIII |                 falu végén ott leskelődik az átkelni szándékozó csapatra
3454 XXVIII |               átkelni szándékozó csapatra az ellenség. Megállítják a
3455 XXVIII |                  szekereiket, megkísértik az ellenfeleket becsalogatni
3456 XXVIII |              sövény mellől hull a fejükre az áldás; ha gyöngeszívűek,
3457 XXVIII |                   keresztülvágják magukat az ellenséges falun, s betört
3458 XXVIII |                itt-amott bedöntenek egyet az árokba. A fiatal legények,
3459 XXVIII |            jelöltjük nevét, amit különben az első szekéren vitt zászló
3460 XXVIII |               messziről olvashatóvá tesz.~Az alvezérek gondja, hogy két
3461 XXVIII |                hogy két ellenséges dandár az úton össze ne verekedjék;
3462 XXVIII |               végződjék; mert hát itt jön az éjszaka, még le is lehet
3463 XXVIII |                  is lehet venni a lábáról az ellenfelet. Az oláh választók
3464 XXVIII |                  a lábáról az ellenfelet. Az oláh választók taktikája
3465 XXVIII |                  ők mindenütt kénytelenek az ellenség falván keresztül
3466 XXVIII |                   a választási harctéren. Az volt az igazi szabadság!
3467 XXVIII |             választási harctéren. Az volt az igazi szabadság! Nem úgy,
3468 XXVIII |                  renegátsággal furakodtak az ellenfél nyája közé, akit
3469 XXVIII |              bőrüknek, ha megismertettek!~Az elithadak, a testőrdandárok
3470 XXVIII |            ellenjelölt kastélyaiból, ahol az éjszakát lelkesülten töltötték. –
3471 XXVIII |                  hintók sokasága, azoknak az élén a jelölt ötös fogata,
3472 XXVIII |        tiszteletére költött dalokon kívül az ellenfélre gyártott gúnydalnak
3473 XXVIII |                 Ha azt a két gúnyjelvényt az ellenfél tábora meglátja!~
3474 XXVIII |                   zászlóval és muzsikával az ellentáborok, s elfoglalják
3475 XXVIII |             híveiket együtt tartani, hogy az ellenféllel ne érintkezhessenek.~
3476 XXVIII |            egyenlő erejűnek látszik: csak az kérdés, hogy ki válik be
3477 XXVIII |                  állhatatosan megvívatott az az égverő torokharc, végre
3478 XXVIII |               állhatatosan megvívatott az az égverő torokharc, végre
3479 XXVIII |                   bocsátják legelöl, s ha az egész vármegye leszavazott,
3480 XXVIII |          kisajtaján keresztül kibocsátják az egész csapatot az utcára.~
3481 XXVIII |             kibocsátják az egész csapatot az utcára.~Ez elég simán megy
3482 XXVIII |              csalás, erőszak van odabenn, az urak megdubitálják az igaz
3483 XXVIII |            odabenn, az urak megdubitálják az igaz nemeseket, nagy a részrehajlás!
3484 XXVIII |              megfosztottak a szavazástól. Az elkeseredés méltó anyagot
3485 XXVIII |               leszavazott raj, mely azzal az örömhírrel ömlik elő, hogy
3486 XXVIII |            ellenben bánat és csüggetegség az alulkerülőt. Az utóbbi kezd
3487 XXVIII |              csüggetegség az alulkerülőt. Az utóbbi kezd elbúsultában
3488 XXVIII |         megyeházból jövő fekete tollasok. Az oláhság iszonytató árulást
3489 XXVIII |             szavaznak. S nem csalták meg! Az árulók! Igen, mert Horkázi
3490 XXVIII |                  de jöjjenek csak ki azok az oláhok! – Volt azonban a
3491 XXVIII |                   egészen darupárti. Csak az a kérdés, hogy hányba tudnak
3492 XXVIII |               Decebál elbukik. S azt mind az oláhok dupla árulása okozta.~
3493 XXVIII |                  könnyen hazaárulóvá lesz az ember.~S az rögtön hadi
3494 XXVIII |              hazaárulóvá lesz az ember.~S az rögtön hadi jelszóvá lett.
3495 XXVIII |                rögtön hadi jelszóvá lett. Az elkeseredett sasok egész
3496 XXVIII |           szilánkokra tépték, hasogatták, az ott talált vendég urakat
3497 XXVIII |               magát.~Bakala Peti kiugrott az ablakon jó eleve, és elmenekült
3498 XXVIII |               hintójaik ott álltak sorban az udvaron. Legelőször ezeket
3499 XXVIII |                 apróra. Aztán széthányták az utcai boltokat. Sohasem
3500 XXVIII |                   Bakala Peti sorra járta az ismerős házakat Tanusváron,