bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

3501 XXVIII |                 Mind a négyet. A saját és az ellenzék tanyáit. A tűzvészre
3502 XXVIII |         mesterfogás tökéletesen sikerült. Az éjszakát egyszerre bevilágította
3503 XXVIII |                  aztán tűzben-lángban áll az egész város. Végtől végig
3504 XXVIII |                lett egynehány ezer ember, az igaz.~Hanem a haza meg volt
3505 XXIX   |                        XXIX. Aki rosszabb az apagyilkosnál~A kiskirályoknak
3506 XXIX   |                minden hadjáratban megesik az; hanem aztán éppen olyan
3507 XXIX   |               hogy a hadviselő potentátok az ilyen szerencsétlenséget
3508 XXIX   |             Tanusvár számára felajánlotta az ingyen épületfát, másfelől
3509 XXIX   |                templomot tornyostul; abba az elolvadt harangok helyébe
3510 XXIX   |                 emelteté fel romjaiból, s az ő bőkezűségéből kapott végre
3511 XXIX   |             toronyórát, ami nem mutogatta az egyik oldalán hátrafelé
3512 XXIX   |                   egyik oldalán hátrafelé az órákat!~E nagylelkűségnek
3513 XXIX   |                 órákat!~E nagylelkűségnek az lett a következménye, hogy
3514 XXIX   |                szúrt Tuhutum vármegyében: az egyik szerint a rendjel
3515 XXIX   |                  köztudomásúvá lett, hogy az egyik Tanussy testvér kilépett
3516 XXIX   |                  pozsonyi országgyűlésen, az ő széke a felső táblánál
3517 XXIX   |                táblánál volt, míg Decebál az alsónál foglalta el helyét.
3518 XXIX   |                 lehetett igazán folytatni az ellenségeskedést.~De még
3519 XXIX   |                  Bakala Peti is felkerült az országgyűlésre, mint „távollevők
3520 XXIX   |                 Magyarországon.~Gyűlhelye az ország minden megyéjéből
3521 XXIX   |              felsereglett kitűnőségeknek, az egész magyar főrendnek,
3522 XXIX   |          számíttathatni, akiknek a bájait az évek csak fejlesztik. Mindig
3523 XXIX   |                szemek! Amikről így énekel az országgyűlési dal:~„Duna,
3524 XXIX   |                  azt legjobban bizonyítja az, hogy soha senki sem osztotta
3525 XXIX   |             legbüszkébb. Együtt volt nála az oligarchikus dölyf, a nemzeti
3526 XXIX   |                   a kurucos makacssággal, az ősi intézményekhez ragaszkodás
3527 XXIX   |                   azon időkben) fölmerült az a hír, hogy egy francia
3528 XXIX   |                 bebizonyítja, miszerint ő az Árpád-ház egyenes ivadéka;
3529 XXIX   |                   ivadéka; ennek a hírnek az alapján Decebált felbiztatták
3530 XXIX   |              hívja ki vitézi párbajra ezt az Árpád-ivadékot, megtorlásul
3531 XXIX   |                  Tuhutum vármegyében, meg az egész Tiszántúl az volt.
3532 XXIX   |                    meg az egész Tiszántúl az volt. Lehetett ott! De tessék
3533 XXIX   |                  meg, hogy micsoda hegedű az a kártya! Az alföldi magyar
3534 XXIX   |               micsoda hegedű az a kártya! Az alföldi magyar csak cigányprímás
3535 XXIX   |                 is egymással. Azért, hogy az egyik báróvá lett, hogy
3536 XXIX   |              Decebál úgy szokta szólítani az öccsét, hogy „édes báró”,
3537 XXIX   |             öccsét, hogy „édes báró”, míg az őt viszont „fejedelmem”-
3538 XXIX   |              kettő tűrte a címzést.~Abban az időben híres alak volt Sobri
3539 XXIX   |                senki más, mint Decebálnak az eltűnt fia.~Nem is bosszankodott
3540 XXIX   |                  Ki tudja, mivé nőheti ki az még magát?~Hat vagy hét
3541 XXIX   |             őfelségéről, aki kegyelmednek az egyetlen fiát éppen most
3542 XXIX   |               elolvasni.~S azzal fölkapva az olvasóasztalról a senki
3543 XXIX   |           hivatalos újságot, ott mindjárt az elején rámutatott a legmagasabb
3544 XXIX   |                  nyomtatva van is! Ez nem az én fiam! Ez valami csaló,
3545 XXIX   |                fiam! Ez valami csaló, aki az ő nevét bitorolja.~– Bizony,
3546 XXIX   |                Bizony, csak a te magzatod az, édes Decebál – szólalt
3547 XXIX   |                  Már hat év óta ott tanul az én fiammal együtt, s mondhatom,
3548 XXIX   |              Decebálnak minden vér eltűnt az arcából, még az ajkai is
3549 XXIX   |                vér eltűnt az arcából, még az ajkai is elfehéredtek.~–
3550 XXIX   |                 növeldében készítteti elő az egyetlen trónörökösét a
3551 XXIX   |              katonai pályára!~– Gonoszabb az apagyilkosnál! – lihegé
3552 XXIX   |                 de tönkre volt lőve ezzel az egy szóval.~Futott a kaszinóbul
3553 XXIX   |             Futott a kaszinóbul egyenesen az országgyűlési szállására
3554 XXIX   |                   a felesége felkészüljön az útra. Azt mondta neki, hogy
3555 XXIX   |                becsületet.~– Hogy lehetne az?~– Előkerült a fiam.~– Az
3556 XXIX   |                 az?~– Előkerült a fiam.~– Az Istenért! Csak nem akasztják
3557 XXIX   |               Sobrira gondolt.~– Nem őtet az akasztófára, hanem a bitófát
3558 XXX    |                  és a forró víz~Ismeretes az a szokásuk az asszonyoknak (
3559 XXX    |                   Ismeretes az a szokásuk az asszonyoknak (már ti. azoknak,
3560 XXX    |                hogy ha a tűvel megszúrják az ujjukat, ezt hirtelen a
3561 XXX    |              azután rá a forró víz, amibe az ujját beledughatta.~A kastélyába
3562 XXX    |              kastélyába megérkezve, amint az eléje siető kulcsárnak azt
3563 XXX    |                   lehet? Hogyhogy?~– Mert az ajtók le vannak pecsételve.~–
3564 XXX    |              otthon találta.~– Mi történt az én házamnál? – kérdé tőle
3565 XXX    |                  tizenhárom levelet írtam az illustrissimének, amikben
3566 XXX    |                    El tetszett feledkezni az Avakumról.~– Ki a tatár
3567 XXX    |                   Avakumról.~– Ki a tatár az az Avakum?~– Ezer bocsánatot
3568 XXX    |                Avakumról.~– Ki a tatár az az Avakum?~– Ezer bocsánatot
3569 XXX    |               bocsánatot kérek: nem tatár az, hanem görög. Tőle méltóztatott
3570 XXX    |                  citatoria, s alig ért rá az ember körülnézni, már jött
3571 XXX    |                ember körülnézni, már jött az a biztosítási végrehajtás.
3572 XXX    |                  esztendeig is elhúzhatta az ember a liquidum debitumot;
3573 XXX    |              debitumot; most meg mindjárt az executión kezdik.~– Hát
3574 XXX    |              engedelmet, instálom alásan: az a Pestről jött prókátor
3575 XXX    |               Beszélek a fiskálissal. Azt az összeget elő kell teremteni
3576 XXX    |                 mindenáron.~– Hanem abban az esetben méltóztassék megelégedni
3577 XXX    |                  méltóztassék megelégedni az én neutitsányimmal, mert
3578 XXX    |                  a zavart látta?~– Kértem az instrukciókat; de nem méltóztatott
3579 XXX    |               Három esztendő óta biztatom az embereket, hogy majd a jövő
3580 XXX    |                hogy majd a jövő héten! Ez az én tudományom.~– Jól van,
3581 XXX    |            gyorsan; akár parasztszekérbe; az mindegy.~A forró víz erősen
3582 XXX    |                  a bútorait lepecsételik, az még talán annál is nagyobb
3583 XXX    |                    A Thonuzóba-kincseket! Az kellene, hogy dobra üssék
3584 XXX    |              dobra üssék a szent sisakot, az áldozatüstöt, meg a hártyára
3585 XXX    |                  nagyon kikapott Decebál. Az majd megette, mikor eléje
3586 XXX    |              megette, mikor eléje került. Az is számtalan levelet röpített
3587 XXX    |                  hanem segíts a dolgomon. Az én kastélyomnak meg kell
3588 XXX    |                  meg akarja magát váltani az úrbériség alól tőled, s
3589 XXX    |                  nem volt ilyen büszke. Ő az osztályban neki jutott Jávoros
3590 XXX    |                   mezővárossal kiegyezett az örökváltság iránt, szinte
3591 XXX    |                kölcsönt bármi áron.~Ezzel az ultimátummal ment haza Decebál
3592 XXX    |                  nagy rombolás után egész az utcára felépített, s többé
3593 XXX    |                utcára felépített, s többé az elejét nem adta ki boltoknak.
3594 XXX    |             forint kártyaadósságról, amit az elfutása estéjén kellett
3595 XXX    |              adósságnak tekintik. És most az a csúfság fenyegeti Decebált,
3596 XXX    |               kétségbeejtő állapot.~Arról az egynehány ezer forintnyi
3597 XXX    |           őfölötte törvényszéket! Hol van az az arannyal tömött szarvasbőr
3598 XXX    |                 törvényszéket! Hol van az az arannyal tömött szarvasbőr
3599 XXX    |                  Hogy azzal csapná agyon!~Az ilyen pillanatnyi veszedelmeknél
3600 XXX    |                 veszélyben; add el rögtön az ékszereidet! Tömd be a száját
3601 XXX    |                     Csakhogy Sára asszony az ilyen levelet először is
3602 XXX    |             lehetne úgy egyenlíteni, hogy az embert kiballotálnák onnan,
3603 XXX    |                 kiballotálnák onnan, ahol az adósságot csinálta!~Decebál
3604 XXX    |         Decebálnak még mindig jobban fájt az a szúrás az ujján, mint
3605 XXX    |                   jobban fájt az a szúrás az ujján, mint a forró víz,
3606 XXX    |                   a fiát akarja kiragadni az osztrák szolgálatból, ugyanakkor
3607 XXX    |                  fel kellett forrni ennek az iszapfürdőnek, hogy használjon.~
3608 XXX    |                  volt.~„Kedves uramöcsém.~Az a kellemetlen incidens,
3609 XXX    |                 éppen így jártál volna el az én irányomban. Lehetünk
3610 XXX    |                Rögtön rendelkezésedre áll az összeg, úgyhogy amint a
3611 XXX    |              megadod, azonnal visszakapod az Avakum-féle váltóidat; a
3612 XXX    |                 ki: azt, hogy addig, amíg az egész eljárás be nincs fejezve,
3613 XXX    |              volna egyszerre, hogy ki hát az a titokban rejtőző pénzfelajánló.
3614 XXX    |                 Ki lehetne más, mint maga az Avakum. Ez csak convertálni
3615 XXX    |            fundált” adóssággá, azért volt az egész executionalis komédia.
3616 XXX    |                  a készpénzt, ami azoknak az összegén túl fennmaradt
3617 XXX    |            megtudta Decebál, hogy ki volt az a titokban tartandó tőkepénzes,
3618 XXX    |               kölcsön, betáblázás mellett az esküdt ellenségétől, s még
3619 XXX    |            Olyanformán érezte magát, mint az a sámsoni erejű ember, aki
3620 XXXI   |          legrejtettebb titkait leleplezi.~Az előkelő osztályok egészen
3621 XXXI   |                óráig tartó beszélgetésnek az előre letett díja tíz louis
3622 XXXI   |               hogy mindenki adózik neki – az aranyaival és a bámulatával;
3623 XXXI   |                pecsét alatt tart. S nincs az a hozzá intézett kérdés,
3624 XXXI   |        lehetetlenségnek látszó fordulatok az élet és szív világában megdöbbentően
3625 XXXI   |             magányosan, egyikében azoknak az ódon palotácskáknak, amiket
3626 XXXI   |                   bizonyítá a kiejtése és az arcvonásai. Túl volt a fiatalság
3627 XXXI   |                  keskeny csigalépcsőn fel az emeletbe. Az előszobában
3628 XXXI   |             csigalépcsőn fel az emeletbe. Az előszobában elveszik a kabátját,
3629 XXXI   |                kapni egy kis borravalóért az inastul.~Az így le- és felszerelt
3630 XXXI   |                  borravalóért az inastul.~Az így le- és felszerelt látogatót
3631 XXXI   |                látogatót azután bevezetik az elfogadóterembe. Ott ül
3632 XXXI   |                   Ott ül a selyembalzacon az olasz grófné, s megkínálja
3633 XXXI   |                delejes alvó két ajtón túl az alkóvban fekszik, az ajtókat
3634 XXXI   |                  túl az alkóvban fekszik, az ajtókat a látogató beteheti
3635 XXXI   |                 fülek ki ne hallgathassák az értekezését. Az ágyfülke
3636 XXXI   |             hallgathassák az értekezését. Az ágyfülke előtt van egy nádszék,
3637 XXXI   |               erősen fennhangon beszéljen az alvóhoz, mert az különben
3638 XXXI   |                beszéljen az alvóhoz, mert az különben meg nem hallja.
3639 XXXI   |                módon tudtára adatik, hogy az alvó szűzhöz se ne közeledjék,
3640 XXXI   |                   ne intézzen hozzá, mert az első szónál, az első lépésnél
3641 XXXI   |               hozzá, mert az első szónál, az első lépésnél a delejes
3642 XXXI   |              rézfüggöny egyszerre elzárja az alvófülkét, s azzal vége
3643 XXXI   |                  alvófülkét, s azzal vége az értekezésnek.~Még azonkívül
3644 XXXI   |                  azonkívül a látogató azt az elővigyázati intézkedést
3645 XXXI   |                 maga előtt találja, mikor az utasítás nyomán a két elválasztószobán
3646 XXXI   |                   szobácskába belép, hogy az ágyfülke egy, a boltozattól
3647 XXXI   |            sarkáig hullámzik rajta végig. Az arca olyan fehér, mint a
3648 XXXI   |                   pedig azt, ami legszebb az arcában, a két szemét, még
3649 XXXI   |                 mozdulatlanul borulnak rá az arcra. – És mégis mindenkire
3650 XXXI   |              Folyvást jó pajtások voltak, az első erőteljes ismerkedés
3651 XXXI   |                 erőteljes ismerkedés óta. Az ifjú gróf tüzértiszt volt.
3652 XXXI   |                  legtöbb kedvet.~Mindjárt az előléptetésük után siettek
3653 XXXI   |             szelek neked egy karéjt, amit az apád nálam hagyott. Nem
3654 XXXI   |                alól felszabadítson. Pedig az osztálynál ez kettőnk között
3655 XXXI   |             meglátod, milyen hamar elmegy az itt Bécsben. Kérdezd meg
3656 XXXI   |               Kérdezd meg csak a fiamtól. Az háromezer forint apanázst
3657 XXXI   |                rendkívüli tüneményhez, de az nem állt kötélnek; először
3658 XXXI   |                  túljáró eszményi szépség az a leány, ez képezte a bevezetést.
3659 XXXI   |                   emelt karja, a tenyere, az ujjai, körmei, a pihegő
3660 XXXI   |                 fogok megházasodni; hanem az apám igen; az most özvegy;
3661 XXXI   |         megházasodni; hanem az apám igen; az most özvegy; még lesz vagy
3662 XXXI   |                   össze fogja marcangolni az arcomat egy granát, hogy
3663 XXXI   |            öltönyön, mennyi pénz van most az én zsebeimben? Erre minden
3664 XXXI   |           megfelelt: „Ez attól függ, hogy az Edelstein mennyit ád 3500
3665 XXXI   |                Hát hogy tudhatja ez, hogy az én tárcámban egy ilyen összegre
3666 XXXI   |              szóló tratta rejtőzik, mikor az a bezárt szekrényben van,
3667 XXXI   |                  a vékony fehér vonal itt az arcomon miféle emlék, férfi
3668 XXXI   |                  se nem asszonykéz emléke az ott, hanem egy magasabb
3669 XXXI   |                azt felírtam egy cédulára. Az órának vége volt. Siettem
3670 XXXI   |           Megtalálta. – Tudod micsoda név az? „Emmánuel”. Ez a fehér
3671 XXXI   |                    Ez a fehér vonal annak az emléke, mikor a legelső
3672 XXXI   |                   körmöddel felhasítottad az arcomat a nagy dulakodásban. –
3673 XXXI   |             csodaszűz nem lehet más, mint az én vadmacskám, onnan a Styx
3674 XXXI   |               tartasz rá?~– Odaadnám érte az egész anyai örökségemet! –
3675 XXXI   |     főudvarmesteri hivatalban tudakozódni az audiencia napja iránt, hát
3676 XXXI   |              útját álltam, kénytelen volt az ismeretséget megújítani.
3677 XXXI   |                   van?” – Erre vörös lett az orrahegyéig. „Lizandra kisasszony
3678 XXXI   |                  a somnambula beszél, azt az anyja súgja neki valahogy,
3679 XXXI   |                anyja súgja neki valahogy, az olasz grófné csak szalmabáb.~–
3680 XXXI   |                  grófné csak szalmabáb.~– Az bizony nem lehetetlen! –
3681 XXXI   |                 És azután, ha csakugyan ő az, akinek én sejtem, ha valóban
3682 XXXI   |                mutogattak ingyen, bámulja az ember a teremtés remekét,
3683 XXXI   |               teremtés remekét, mikor ezt az alakot menni látják, hogy
3684 XXXI   |             lárifáriról. Ez hozzátartozik az ejtőzéséhez. Nagyokat tud
3685 XXXI   |               mágneses revelációkon, hogy az egész palotácska megreng
3686 XXXI   |                 rézpántos karszékben (ami az ő számára mondva csinálódott) –
3687 XXXI   |                   a lépcsőn lelebeg.~Csak az ő eltávozása után szabadul
3688 XXXI   |               után szabadul fel a nézőtér az új vendégek számára, a rezes
3689 XXXI   |            olyanformán, hogy a fénye mind az alvó leány arcára sugárzik,
3690 XXXI   |           nádszéken, s hosszasan elbámult az alvó arcán anélkül, hogy
3691 XXXI   |                 hogy megszólította volna.~Az első tekintetre ráismert,
3692 XXXI   |                   ráismert, hogy bizony ő az! Ezt a szájat, ezt az arcot,
3693 XXXI   |                   ő az! Ezt a szájat, ezt az arcot, ezeket a szemöldöket
3694 XXXI   |              odarajzolta valami tündérkéz az ő szíve hártyájára. Hányszor
3695 XXXI   |             megszólítani; azt hitte, hogy az első megszólalásra el fog
3696 XXXI   |                  ez a hír? Ez a dicsőség? Az egyik egy delejes jósnő,
3697 XXXI   |                   császári mérnökhadnagy. Az egyik jóslatokat, a másik
3698 XXXI   |                  a közbehulló rézfüggöny.~Az alvó alak sem mozdult meg.
3699 XXXI   |                 ne árulja el.~Mikor aztán az ifjú tanácsot ült magával,
3700 XXXI   |             megszólítá.~– Szép Straniera!~Az alvó megnyitá ajkait, suttogva:~–
3701 XXXI   |                  volt.)~– Mit csinál most az én apám? – szólt ismét hangosan.~
3702 XXXI   |                     szólt ismét hangosan.~Az alvó kevés vártatva felelt.~–
3703 XXXI   |                  kevés vártatva felelt.~– Az őseit fényesíti, s az utódait
3704 XXXI   |                     Az őseit fényesíti, s az utódait behomályosítja.~–
3705 XXXI   |             utódait behomályosítja.~– Hát az anyám?~– Az anyád férjhez
3706 XXXI   |         behomályosítja.~– Hát az anyám?~– Az anyád férjhez fog menni.~–
3707 XXXI   |              férjhez fog menni.~– Elválik az apámtól?~– Nem válik el.~–
3708 XXXI   |                apámtól?~– Nem válik el.~– Az apám hal meg?~– Nem hal
3709 XXXI   |                      Hát hogy lehet ez?~– Az anyád még nem asszony.~Manó
3710 XXXI   |                  önkénytelen felkacagott.~Az alvó megfeddé érte.~– Ne
3711 XXXI   |                   érte.~– Ne kacagj, mert az nekem fájdalmat okoz.~–
3712 XXXI   |                 Hát aztán kihez megy nőül az anyám?~– A legnagyobb ellenségéhez.~(
3713 XXXI   |                nélkül, sietett rá felelni az álombeszélő.~– Az a leány
3714 XXXI   |                 felelni az álombeszélő.~– Az a leány meghalt.~Most egyszerre
3715 XXXI   |              suttogásra fordította a szót az ifjú.~– Nem támaszthatom-e
3716 XXXI   |               szempillák, s elévilágított az a két nagy delejsugárzó
3717 XXXI   |            delejsugárzó szempár, aki maga az egész ember, együtt a látható
3718 XXXI   |              bezárt ajkai elé tette, hogy az ifjúnak a száján elhalt
3719 XXXI   |                más beszédet kihallgatnak!~Az egyik szem azt kérdezte
3720 XXXI   |              ragyogott, mint a szivárvány az esőfelhőn keresztül.~Hanem
3721 XXXI   |                esőfelhőn keresztül.~Hanem az mind nem elég az idvességre.~
3722 XXXI   |                    Hanem az mind nem elég az idvességre.~Manó áthágta
3723 XXXI   |                 tilalmat, hogy nem szabad az alvó csodaszűzhöz közelíteni,
3724 XXXI   |                  ott térdre bocsátkozott. Az ágy oly közel volt, hogy
3725 XXXI   |               rézsodronyrosta közbeesett, az nem vett el a csók édességéből
3726 XXXI   |              édességéből semmit.~És ekkor az a fehér rózsával vetekedő
3727 XXXI   |                 ért rá tudakolni, hogy mi az; csak elrejté a zsebébe
3728 XXXI   |            kérdezé tőle a patrona:~– Nos? Az értekezés rövid volt? Talán
3729 XXXI   |                   jött közbe?~– Ami igaz, az igaz – felelt rá Manó, s
3730 XXXI   |                   rá Manó, s aztán átvéve az inastól a zár alá tett érceit,
3731 XXXI   |                 szalmapapír lapocska volt az, összesodorva, amin kigöngyölítve
3732 XXXI   |              előre készen tartá Lizandra, az mégis túlmegy az emberi
3733 XXXI   |                Lizandra, az mégis túlmegy az emberi lehetőségen. Hogyan
3734 XXXI   |               aznap este találkozott Manó az ő kedves bajtársával, Ponthay
3735 XXXI   |                   Mondj igazat!~– Igen. Ő az. A Styx-szigeti vadmacska. (
3736 XXXII  |                  Megtalálta a kaszinóban. Az ott szokta nézni a kártyásokat.
3737 XXXII  |                csak egy szenvedélye volt, az asszony.~A lefolyt hét év
3738 XXXII  |               jobban előregörbült, s csak az erőhatalom tartotta fenn
3739 XXXII  |                  leszek, s akkor megkapom az anyai örökségemet. Hanem
3740 XXXII  |                 csodaszűzre.~– Csak nem ő az?~– De igen. Barátom! Azt
3741 XXXII  |                 csáb áldozatául fog esni. Az anyja a mi öregapánkkal
3742 XXXII  |              ezáltal. De nagyon tisztelte az öreg ezt a hölgyet. S viszont
3743 XXXII  |                  ezt a hölgyet. S viszont az is őtet. Én a kegyeletet
3744 XXXII  |               kegyeletet megőrzöm. Én ezt az összeget odaadom a csodaszűznek,
3745 XXXII  |               olyan helyzetbe hozom, hogy az erényét megőrizhesse. Tudod,
3746 XXXII  |                keblű fiatalember! Egészen az öregapádra ütöttél. Ő is
3747 XXXII  |                  talán ilyforma ajánlatot az olasz grófnőnél?~– Igen.~–
3748 XXXII  |               valamit a Gil Blas öcsémtől az én tudományomban! Nemes
3749 XXXII  |             nagybátyját, Adalbert grófot. Az a makao-szobában volt, bankot
3750 XXXII  |          előlegezni, hat éves levonásokra az általad fizetett életjáradékombul.~–
3751 XXXII  |                   akarom fordítani én azt az összeget. Szent cél! Egy
3752 XXXII  |                   nekem. – Tudod, hogy ki az a csodaszűz, aki neked azt
3753 XXXII  |                most ide szállhatna közénk az égből.~– Hagyd ott szegény
3754 XXXII  |                  eltántorítások ellen. Ez az ő mostani csodaszereplése
3755 XXXII  |                 nemes tettel örökítem meg az emlékezetemet, ha az én
3756 XXXII  |                  meg az emlékezetemet, ha az én áldozatommal két ártatlan
3757 XXXII  |                ártatlan lelket mentek meg az erény számára.~– Hát inkább
3758 XXXII  |          szorítottak, s azzal ott hagyták az Allgemeinét.~Magában pedig
3759 XXXII  |            Ponthay Adalbert gróf:~(Inkább az öcsém, mint a fiam? – De
3760 XXXII  |                  ti mind a ketten? – Hogy az én két halántékom között
3761 XXXII  |                   meg a tételt, s nem fog az látszani!)~Ponthay Adalbert
3762 XXXII  |                   szokott vacsorálni. Még az entremet-nél találta. A
3763 XXXII  |                 és inni. Zsenírozta, hogy az étvágyát bámulják. Hanem,
3764 XXXII  |                   bajtársra akadt, akinek az étvágya az övével versenyt
3765 XXXII  |                  akadt, akinek az étvágya az övével versenyt tudott futtatni,
3766 XXXII  |                 még újra is kezdte érette az egész vacsorát az elején.~
3767 XXXII  |                  érette az egész vacsorát az elején.~Ponthay Adalbert
3768 XXXII  |             minden pénzügyi műveleteinek. Az osztriga és a giardinetto
3769 XXXII  |                  mindennap hágott fölfelé az árkeletük. Már 80-nal álltak
3770 XXXII  |               Semmit sem hallottam.~– No, az a szegény kis árva lélek,
3771 XXXII  |                   kedves teremtés. Hát mi az?~– Én megtudtam, hogy az
3772 XXXII  |                  az?~– Én megtudtam, hogy az egy előkelő családnak a
3773 XXXII  |                 mellékszemély a dologban. Az anyja az udvarnál is – (
3774 XXXII  |        mellékszemély a dologban. Az anyja az udvarnál is – (de csitt!
3775 XXXII  |                   csitt! ne tovább). Elég az hozzá, hogy ez a titokteljes
3776 XXXII  |                 méltóságával; előbb-utóbb az erkölcsi süllyedés fertőjébe
3777 XXXII  |                 Én elhatároztam, hogy ezt az összeget, amit nekem úgyis
3778 XXXII  |                 arra fordítom, hogy ennek az ártatlan hölgynek az erényét
3779 XXXII  |                ennek az ártatlan hölgynek az erényét megmentsem általa.~–
3780 XXXII  |             esztendőre, egy hölgynek, aki az erényét megmenti! Csak elfogadná!~
3781 XXXII  |             Adalbert grófnak csak elnyúlt az ábrázatja erre a szóra.~
3782 XXXIII |                                   XXXIII. Az ablaklátogatás~A németek
3783 XXXIII |                   kifejezni: „fensterln”. Az ő divatjuk. Senki sem ütközik
3784 XXXIII |                 be mind a ketten a házba? Az ő dolguk. Tán jobban esik
3785 XXXIII |                 Mondd meg igazán, ugyebár az a te pythonissa szereped
3786 XXXIII |                 tiszta világcsalás?~– Nem az. Ez művészet. Csak olyan
3787 XXXIII |               Megmagyarázhatnám akárkinek az egész technikai berendezését
3788 XXXIII |          kitaláltad azt magadtól.~– Igen. Az a kis boltozatos szoba egy
3789 XXXIII |             ahonnan a beszélgetés hangját az a felső Meissner-féle fűtőgége
3790 XXXIII |                  rézcsövön keresztül, ami az alvó alak nyoszolyájában
3791 XXXIII |                  egy szélpárnába szolgál; az alvó félfülével ezen a párnán
3792 XXXIII |                  s csupán arra való, hogy az alvó becsukott szemmel is
3793 XXXIII |                     Hisz ez éppen a titka az egész bűvészetnek, ami nélkül
3794 XXXIII |                   bűvészetnek, ami nélkül az egy furfangos szemfényvesztési
3795 XXXIII |          sakkjátszó gépbábuja. Annak, aki az alvó alak fülébe súgja a
3796 XXXIII |                  egyszer meglátott, annak az arcára, nevére, minden dolgára
3797 XXXIII |                   visszaemlékezzék. S még az emlékezet maga nem teszi
3798 XXXIII |               kutatni és egy kezdő szóból az egész történetet kitalálni.
3799 XXXIII |               egész történetet kitalálni. Az a nagy mester, aki mindehhez
3800 XXXIII |             mester, aki mindehhez ért; ez az én anyám.~– Azt is kitaláltam.~–
3801 XXXIII |                  konyhában, a terítésnél, az öltözőszobában, főúri családoknak
3802 XXXIII |                 azt hiszik, mindezt azért az alamizsnamorzsáért teszi,
3803 XXXIII |                 vagyok. A művészi feladat az enyim. Én a suttogásból
3804 XXXIII |                   mégsem árul el mindent. Az adott válaszban csípős élnek
3805 XXXIII |             szemöldök összehúzásával, sem az ajknak egy mosolyával. Ez
3806 XXXIII |             színpadi művészet, nem szabad az arcnak semmit mutatni, csak
3807 XXXIII |                látogatni, nem súgta nekem az anyám, azt a kis cédulát
3808 XXXIII |            hazugság, csalás.~– Hát legyen az. Senkinek nem teszek vele
3809 XXXIII |                  erre is elő van készítve az út. A delejes alvótól nemcsak
3810 XXXIII |             kíváncsiabbak. (Nézd, hogy ég az arcom? Tedd rá a kezedet.)
3811 XXXIII |                 válaszol rá a rézfüggöny. Az okosabbak a patronának mondják
3812 XXXIII |                  a patronának mondják el. Az feljegyzi, s közli az anyámmal.
3813 XXXIII |                 el. Az feljegyzi, s közli az anyámmal. Következik heves
3814 XXXIII |      büszkeségéről sohasem tett le. Annak az aranynak, ami ezt a büszkeséget
3815 XXXIII |                  alakot kell felvenni. Ha az árverezők közül, akik kincseiket
3816 XXXIII |                  hát magát a kezet is!” – az megkapja a pálmát. Az aztán
3817 XXXIII |                     az megkapja a pálmát. Az aztán nem kérdés, hogy a
3818 XXXIII |                    hogy a potrohos lesz-e az? Vagy a rezes orrú? Vagy
3819 XXXIII |                      És akkor aztán áttér az egyik csalás útja a másikéba.
3820 XXXIII |     delejjóslatoknál, ha én odatérdepelek az oltár elé, s Istent tanúságba
3821 XXXIII |            segéljen!”, hogy rebegem utána az „ámen”-t, mikor lelkemben
3822 XXXIII |               ámen”-t, mikor lelkemben ez az istentagadó érzés szól: „
3823 XXXIII |                   fogad.~Manó fogva tartá az ablakból kihajló leánynak
3824 XXXIII |                   meg ne valósuljon. Légy az én nőm.~A leány elszomorodott
3825 XXXIII |                  olyan szent valami, mint az Isten neve; nem szabad azt
3826 XXXIII |             megláttalak, nem vagyok képes az alakoskodásra. Azt kellett
3827 XXXIII |               marad idestova egyebe, mint az őseinek a csontjai; az anyád
3828 XXXIII |               mint az őseinek a csontjai; az anyád el fogja hagyni. –
3829 XXXIII |                Ezt nem én jövendölöm. Ezt az anyám tudja így. Egy császári
3830 XXXIII |              csinálsz ebbül egyet? Mi van az utolsó csillagokon túl?~–
3831 XXXIII |              megmondom neked, hogy mi van az utolsó csillagokon túl!
3832 XXXIII |                 én is semmi vagyok, te is az. Lehet-e két semmit összeadni?
3833 XXXIII |                 Kétfelé vágni a semmit, s az egyik feléből csinálni valamit.~
3834 XXXIII |                vagyok.~– És koldus.~– Nem az! Nem koldus az, aki a száraz
3835 XXXIII |              koldus.~– Nem az! Nem koldus az, aki a száraz kenyeret meg
3836 XXXIII |              kellett senkinek megköszönni az elmúlt napot, s a reggelekre,
3837 XXXIII |                 velem ma. Ide hívlak ebbe az ismeretlen világba. – Lesz
3838 XXXIII |                Keserves, nehéz munka lesz az; semmi kényelem, semmi megpihenés.
3839 XXXIII |                annyit rebegett:~– Hol van az a szederindával befuttatott
3840 XXXIII |            befuttatott nádkunyhó?~Megvolt az eljegyzés. – Hozzámegy.~
3841 XXXIII |                 szólt szelíd komolysággal az ifjú. – Énnálam még az elhallgatott
3842 XXXIII |       komolysággal az ifjú. – Énnálam még az elhallgatott igaz szó is
3843 XXXIII |                   rá. – Ma kaptam levelet az apámtól. Azt már megtudtam,
3844 XXXIII |          eltávozott Pozsonyból, otthagyta az országgyűlést, hazament
3845 XXXIII |          Tűzhalomra. Elhiszem, hogy abban az állásban, amit ő a politikai
3846 XXXIII |              politikai életben elfoglalt, az én címem rá nézve egy rákseb,
3847 XXXIII |               Elmondja hímezetlenül, hogy az én mostani életpályám az
3848 XXXIII |                  az én mostani életpályám az övét egészen lerontja. Azután
3849 XXXIII |                szeretetteljesen kér, hogy az ő kedvéért mondjak le a
3850 XXXIII |                  ő soha senkitől sem kért az életben semmit ingyen: rám
3851 XXXIII |                 hazakerülésem után – vagy az ajtón, vagy az ablakon –,
3852 XXXIII |                után – vagy az ajtón, vagy az ablakon –, de ki fognak
3853 XXXIII |                 ezen nevetni! – Kezeiknek az öt ujja egymásba volt fonva.~
3854 XXXIV  |                                    XXXIV. Az édes otthon~Hét éve már,
3855 XXXIV  |                  otthon~Hét éve már, hogy az atyai háztól elszakadt az
3856 XXXIV  |                 az atyai háztól elszakadt az ifjú, azóta ő is nagyot
3857 XXXIV  |            gyermekből daliás legény lett, az arca megnyúlt szép tojásdad
3858 XXXIV  |                   állán pelyhezni kezdett az ütköző férfijel, termete
3859 XXXIV  |                  szokott, dús fekete haja az akkori időkben divatozó
3860 XXXIV  |             tanulj hallgatni. Lásd, olyan az igazmondás, mint a töltött
3861 XXXIV  |                   mint a töltött fegyver. Az ember használja védelemre,
3862 XXXIV  |           használja védelemre, támadásra: az férfias dolog; de ok nélkül,
3863 XXXIV  |                   is sok változást talált az apai háznál, visszatértében.
3864 XXXIV  |                visszatértében. Először is az anyja egészen más asszonyság
3865 XXXIV  |               amilyennek azelőtt ismerte. Az egykori tűzrőlpattant háziasszonyból
3866 XXXIV  |                jött, sietett a társalgást az irodalmi térre átvinni.
3867 XXXIV  |                  térre átvinni. Jósikának az Abafiját már egészen átolvasta.~
3868 XXXIV  |                  s a tenyerével veregetve az orcáját; szinte elfeledte
3869 XXXIV  |                 orcáját; szinte elfeledte az etikett parancsát, hogy
3870 XXXIV  |                  magyarul.~– Sik-zik-nik! Az nem illik. Ha valaki nem
3871 XXXIV  |             valaki nem érti a nyelvünket, az előtt magyarul beszélni.~–
3872 XXXIV  |                  a Manó orrának a hegyét: az elárulja, ha hazudott.~–
3873 XXXIV  |         választottam volna, mint amilyent az apám vett feleségül?~Erre
3874 XXXIV  |                Erre a szóra nagyot lökött az öklével a fiának az oldalába.~–
3875 XXXIV  |                lökött az öklével a fiának az oldalába.~– Úm möglök (unmöglich).~
3876 XXXIV  |               Manó annyit megtudott, hogy az anyjánál nemigen számíthat
3877 XXXIV  |               keres a fiának arául.~– Hát az apámat hol találom? – kérdé,
3878 XXXIV  |            találom? – kérdé, kibontakozva az anyai ölelő és taszigáló
3879 XXXIV  |           magyarázza meg neki, mit értsen az alatt, hogy az ő apja most
3880 XXXIV  |                 mit értsen az alatt, hogy az ő apja most egyszerre olyan
3881 XXXIV  |                 és assessorok vannak itt, az atyám a tractus coadjutor
3882 XXXIV  |           szabadulni a boudoirból, s ment az apját felkeresni.~A folyosón
3883 XXXIV  |                világi assessor, kik éppen az előértekezletről jöttek
3884 XXXIV  |                tudta már, hogy megérkezik az elveszett fiú, s ugyan kíváncsiak
3885 XXXIV  |               nézett ki belőle.~Manó azon az ajtón látta jónak bemenni,
3886 XXXIV  |             consistorium tanácsterme volt az. Csak ketten voltak már
3887 XXXIV  |                meg a tractualis nótárius. Az utóbbi Manó előtt jól ismert
3888 XXXIV  |                ismert alak a diákéletből, az ő diákkorában contrascriba
3889 XXXIV  |                kollégiumban, s mint ilyen az alumnusok főfelügyelője.
3890 XXXIV  |                kerülő úton, hogy ő viseli az egyházmegyei jegyzői hivatalt.~
3891 XXXIV  |         jegyzőkönyvet collaudálva találta az apját Manó.~Ha már az anyjánál
3892 XXXIV  |             találta az apját Manó.~Ha már az anyjánál kellemesen volt
3893 XXXIV  |               melyet a közmívelődés annak az egész lényére gyakorolt,
3894 XXXIV  |                 szemlélete által, mellyel az atya tündökölt.~– A tréfás,
3895 XXXIV  |               Decebál addig nem reflektál az ajtón belépő jövevényre,
3896 XXXIV  |              jövevényre, amíg a jegyzőnek az információt meg nem adta.~–
3897 XXXIV  |                   excerpta: diaetán is ez az usus.~Csak azután méltóztatott
3898 XXXIV  |                  felelt Manó, megcsókolva az atyja kezét.~– Úgy is kellett –
3899 XXXIV  |                 szónoklat öblös hangán. – Az embernek hármas kötelességei
3900 XXXIV  |                hármas kötelességei vannak az életben: a családja iránt,
3901 XXXIV  |               kötelességet sohasem szabad az életben elmellőznünk. (Ez
3902 XXXIV  |        kinyújtózta magát, s megropogtatta az ujjait: az öt óráig nyúlt
3903 XXXIV  |                  megropogtatta az ujjait: az öt óráig nyúlt consistorium
3904 XXXIV  |                   szívsz? Azt is kaphatsz az anyádnál. Ő titokban rákapott.
3905 XXXIV  |             titokban rákapott. Látott már az anyád?~– Már meg is házasított.~–
3906 XXXIV  |            Azonnal, amint megtudtam, hogy az általam választott életpálya
3907 XXXIV  |                  amiatt hagytam volna oda az országgyűlést, mert a te
3908 XXXIV  |             tiszti kinevezésed közbejött. Az én pozícióm nem olyan ingadozó,
3909 XXXIV  |                   meg akarják változtatni az instrukciót az adókérdésben,
3910 XXXIV  |                változtatni az instrukciót az adókérdésben, ennek kell
3911 XXXIV  |     körültekinteni a gazdaságban. Vagy ha az nem érdekel, megtalálod
3912 XXXIV  |                    megtalálod a szobámban az országgyűlési írott naplókat:
3913 XXXIV  |            foglalkozzék. Fumigálta őt még az utolsó hajdú is. – Sok is
3914 XXXIV  |               megbukott kegyencet, amióta az úri szobákból kimaradt,
3915 XXXIV  |             szögletszobában ő vetette meg az ágyat az ifjú tensúr számára,
3916 XXXIV  |    szögletszobában ő vetette meg az ágyat az ifjú tensúr számára, s önkényt
3917 XXXIV  |                   csizmáját lehúzza. Hogy az az áldozatkészsége nem vétetett
3918 XXXIV  |                csizmáját lehúzza. Hogy az az áldozatkészsége nem vétetett
3919 XXXIV  |         javaslatba, hogy jó lenne tán, ha az Emmácska lábait dörzsölgetné,
3920 XXXIV  |               magától megtagadtatni, hogy az ifjú tensúr ágya lábához
3921 XXXIV  |                 is elvitte volna magával. Az ember magamagára sem ismer
3922 XXXIV  |                   a belső szobákba menni. Az a francia mamzel még csak
3923 XXXIV  |        köszönésemet sem tudja visszaadni; az édes mama meg mindig csak
3924 XXXIV  |                  Aztán beszéltek magárul, az Emmárul; azt a szót is mondták,
3925 XXXIV  |             Mintha én nem tudnám, hogy mi az a máriás? A franciafutáskor
3926 XXXIV  |              verje meg a csoda! Azt teszi az, hogy „házasság”! Jaj, lelkem
3927 XXXIV  |                   azt a konteszt! Csúfabb az a madárijesztőnél. – Hanem
3928 XXXIV  |                   tudom, hogy amióta azok az elátkozott kincsek idekerültek
3929 XXXIV  |            éntőlem hallotta, hogy egyszer az egész kastélyt lepecsételték:
3930 XXXIV  |                 házunkon. – Hát még aztán az az istennyila nagy követi
3931 XXXIV  |              házunkon. – Hát még aztán az az istennyila nagy követi restellatio.
3932 XXXIV  |            felépítenünk. Most is jár ránk az ácspallér a toronyfedél
3933 XXXIV  |               követnek, felfordult itthon az egész gazdaság. Senkit sem
3934 XXXIV  |                    hanem ki mit ellophat, az az övé. Minden ember egymás
3935 XXXIV  |                 hanem ki mit ellophat, az az övé. Minden ember egymás
3936 XXXIV  |                   mint a falat kenyér; ha az ingét kérik, azt is odaadja.
3937 XXXIV  |              urunkat akarják felléptetni, az egész Tiszahát ellenére.
3938 XXXIV  |                 lesz; de a vége mégiscsak az lesz, hogy megüti a házunkat
3939 XXXIV  |                  dolgokról, de nem akarom az álmát elrontani. Látom már,
3940 XXXIV  |           cihelődtek, megütötte a fülemet az, hogy magáról beszéltek,
3941 XXXIV  |              azért tolnak úgy előre, mert az esperes úrnak a kisasszonyát
3942 XXXIV  |                   ha magának volnék. Hogy az egész világ hallatára csúffá
3943 XXXIV  |                 hogy…”~De már akkor aludt az Emmácska mélyen.~Kiprédikálni
3944 XXXIV  |                Megdorgálni a hatalmasokat az Isten igehirdetőjének, miként
3945 XXXIV  |              hatalommal s engedelmeskedve az égi parancsolatnak: ez olyan
3946 XXXIV  |                  hogy egy sátoros ünnepen az egész eklézsia az ő bűneinek
3947 XXXIV  |                 ünnepen az egész eklézsia az ő bűneinek és bűnhődéseinek
3948 XXXIV  |                 épülését. Fel is öltözött az ünneplő ruhájába szépen,
3949 XXXIV  |               szép mama” öltözőszobájának az ajtaján. Szavát megismervén,
3950 XXXIV  |              szeretetteljesen csókolá meg az anyja kezét, s igaz érzéssel
3951 XXXIV  |                  előtt nevetséget csinálj az anyádból! Szívtelen, érzéketlen
3952 XXXIV  |                macskakölyök nem tenné azt az anyjával! A kismacska nem
3953 XXXIV  |                kismacska nem karmolja meg az anyját, de te az én arcomat
3954 XXXIV  |             karmolja meg az anyját, de te az én arcomat karmoltad össze,
3955 XXXIV  |              Nincs okod többé szégyenleni az anyádat: vajha énnekem se
3956 XXXIV  |                   Hiszen csak ne volna ma az a szent ünnep, tudom, hogy
3957 XXXIV  |                 ide.~No, itt megbuktunk – az igazmondással. Hát nem megfogadtuk-e
3958 XXXIV  |       megfeledkezni.~Most már jónak látta az apját felkeresni.~Annak
3959 XXXIV  |                   már össze voltak gyűlve az egyházi és világi elöljáróságok,
3960 XXXIV  |               harangszóra vártak. Decebál az atyai tekintély egész méltóságával
3961 XXXIV  |              helyen, ahol én szoktam ülni az apám mellett hajdanában.
3962 XXXIV  |                templom felé gyalog; pedig az jó messze esett a kastélytól.
3963 XXXIV  |                   kastélytól. Kocsin csak az úrhölgyek jártak a templomba.~
3964 XXXIV  |                népség sem vonult be, amíg az urak meg nem érkeztek; künn
3965 XXXIV  |               urak meg nem érkeztek; künn az utcán várt férfi és asszony.~
3966 XXXIV  |                  tizenkét egyházi férfiú, az esperest és alesperest,
3967 XXXIV  |           hozzájuk két szál világi ülnök. Az egyik egy nyelvbeli Sámson,
3968 XXXIV  |                 volt a presbiterek helye, az első pad magáé a Tanussy
3969 XXXIV  |               kivéve a gyűléseken, amikor az assessorok részesültek ezen
3970 XXXIV  |            tanítók felvonultak a karzatra az orgona mellé, s képezték
3971 XXXIV  |                  orgona mellé, s képezték az énekkart, midőn megzendült
3972 XXXIV  |           megzendült a zsoltár.~Nagyszerű az a kálvinista zsoltáréneklés
3973 XXXIV  |             gyülekezetben; jellemzi magát az egész hitelvet. Azok a fennkölt
3974 XXXIV  |                költő egy személyben, akit az egy Isten (még akkor csak
3975 XXXIV  |               előtt járva! S mikor ezeket az őszintén nyilatkozó zsolozsmákat
3976 XXXIV  |                 meg, Isten! Vedd füledben az én könyörgésemet! Mert én
3977 XXXIV  |               hogy szinte visszhangzik rá az égboltozat, ahonnan a Kherubim
3978 XXXIV  |                   a koldus rekedt hangja, az obsitos katona recsegése
3979 XXXIV  |                 gyülekezetben, kihangzott az ezer ember éneke közül is.
3980 XXXIV  |                    önkényt látszott jönni az áhitat, mért színlelte volna?
3981 XXXIV  |                  csaknem egyedül hangzott az ő szava: úgy elhalkallódott
3982 XXXIV  |                   elhalkallódott mellette az egész gyülekezet. Arca,
3983 XXXIV  |                 Úgy tetszett neki, mintha az első keresztények gyülekezetében
3984 XXXIV  |                    s várná a mártíriumát.~Az is megérkezett. Az éneklés
3985 XXXIV  |           mártíriumát.~Az is megérkezett. Az éneklés után következett
3986 XXXIV  |                  éneklés után következett az imádság (felállva), s aztán
3987 XXXIV  |                  a bibliai tékozló fiúnak az együttlakomázása a sertehordozó
3988 XXXIV  |                  fölébe helyeztetik annak az állapotnak, amidőn egy magyar
3989 XXXIV  |                azt kitalálhatá Manó abból az elégedett ragyogásbul, ami
3990 XXXIV  |                elégedett ragyogásbul, ami az apja arcát megdicsőíté a
3991 XXXIV  |                  hiszen ha őt most igazán az Illés, Dániel és János prófétai
3992 XXXIV  |             énekelte, s azután részt vett az úrvacsorájában, amit a kálvinisták „
3993 XXXIV  |                   a népség hazatakarodik, az egyházi személyek hátramaradjanak.~
3994 XXXIV  |            legbecsesebb lehetett rá nézve az a magasztalás, mellyel a
3995 XXXIV  |             alkalmaztatását.~– Ez egészen az én rossz fiamnak a viselt
3996 XXXIV  |                 Hadd találja benne kedvét az apa.~Hanem Nyeles úr múlhatatlan
3997 XXXIV  |                   nagyon régi esemény.~Ez az esetlen, ügyetlen mentegetés
3998 XXXIV  |                   furcsa puska! Ijedtében az egész nagytiszteletű gyülekezet
3999 XXXIV  |                 meredt vala. Így beszélni az egyházi szónokkal! Vállára
4000 XXXIV  |                  tudná, miféle csúnya név az, a bibliából? Illés próféta