bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

4001 XXXIV  |                  nagyobb volt annál, hogy az odavetett bombájának a romboló
4002 XXXIV  |            legalább eltakarják. Mert nagy az öröm Izraelben, ha a vaskalapot
4003 XXXIV  |              egyszerre felismerte, dacára az orra hegyéig benőtt serteszakállnak,
4004 XXXIV  |                   benőtt serteszakállnak, az ő kedves hajdani cimboráját,
4005 XXXIV  |           odafordult hozzá, hátat mutatva az illusztris társaságnak,
4006 XXXIV  |                   a Géházinak megmondanod az igazat!”~Van tehát még olyan
4007 XXXIV  |                  emberi osztály, amelynél az igazmondás forgalomban levő
4008 XXXIV  |                 azok. Még őközöttük járja az igazság. Minden megvehető
4009 XXXIV  |                   egy, vagy más módon; de az, hogy egy falusi rektor
4010 XXXIV  |                valaki, aki szereti.~Ebben az „otthon”-ban!~– Hát az apám,
4011 XXXIV  |              Ebben az „otthon”-ban!~– Hát az apám, meg az anyám, nem
4012 XXXIV  |                   ban!~– Hát az apám, meg az anyám, nem ismert-e rád? –
4013 XXXIV  |                    Egy kostára? Hát ember az? Annak a szája csak arra
4014 XXXIV  |              ahányan odaférnek. Ebéd után az mondja nekik a kastély ura: „
4015 XXXIV  |                  kastélyban. Később pedig az úrnő öltözködéshez fogott,
4016 XXXIV  |                hajdúnak, hogy keresse fel az úrfit, és híja be.~Ezúttal
4017 XXXIV  |                  követendő illemről, amit az ilyen katonaiskolából kiszabadult
4018 XXXIV  |                   a fia karján lejtett át az étterembe, a mellékszobában
4019 XXXIV  |            dörmögött rá, duzzogott; amint az ajtó kinyílt, egyszerre
4020 XXXIV  |                 legyezőjével megcirógatva az orcáját: „mon cher petit
4021 XXXIV  |                 Manó megértette azt, hogy az anyja az énekéért dicséri
4022 XXXIV  |             megértette azt, hogy az anyja az énekéért dicséri meg, s
4023 XXXIV  |             attasékkal is.~Énnél a szónál az esperes úr közbelépett.
4024 XXXIV  |                társalgásra, ő kint tanult az akadémiákon Németországban,
4025 XXXIV  |              azután, egymás mellett ülvén az asztalnál, folyvást tarthatták
4026 XXXIV  |                   elpiruló arcát.~Manónak az a szerencse jutott, hogy
4027 XXXIV  |                 is ez a szegény rektornak az asztalán a harmadik tál
4028 XXXIV  |                   a harmadik tál étel, ez az ő vizeskancsójához a borjárulék,
4029 XXXIV  |                  tréfás jókedv. Hihetőleg az édes Jézus is azon módon
4030 XXXIV  |            rászabadította a tanítványait (az első kostákat) az adomázásra.~
4031 XXXIV  |           tanítványait (az első kostákat) az adomázásra.~Itt azonban
4032 XXXIV  |                  mind a főasztalnál, mind az alsó táblán meg is felelt
4033 XXXIV  |                 valami jókedvű ördög, aki az embernek az érzéseit fel
4034 XXXIV  |            jókedvű ördög, aki az embernek az érzéseit fel tudja csiklandozni.
4035 XXXIV  |                  főasztalnál javában volt az áldomásozás, körmönfont
4036 XXXIV  |  villacsörömpölésen. Manót is ösztökélték az asztaltársai, hogy bocsásson
4037 XXXIV  |               jelen volna – szólt Manó. – Az én feledhetetlen mesteremet,
4038 XXXIV  |           felvilágosítást adni. Nem jöhet az öreg: megdagadtak a lábai,
4039 XXXIV  |       kenyérgalacsinokkal hajigált hozza.~Az esperes úr végre, az ebéd
4040 XXXIV  |               hozza.~Az esperes úr végre, az ebéd végén, mikor már a
4041 XXXIV  |                 végén, mikor már a hajdúk az 1834-ikit töltögették a
4042 XXXIV  |                kegyed is részt vett ebben az ájtatos rítusban?~– Annyi
4043 XXXIV  |               engem is rendesen becsuktak az egész classissal együtt,
4044 XXXIV  |                      kérdezősködék tovább az esperes úr.~– Rendes időközökben.~–
4045 XXXIV  |                egy csúf vén gazdasszonya: az ez iránt táplált tilos érzelmeket
4046 XXXIV  |              semmit a papokra, erre aztán az volt az absolutio, hogy
4047 XXXIV  |               papokra, erre aztán az volt az absolutio, hogy mehetek
4048 XXXIV  |                      De reménylem – szólt az esperes úr (egyedül tartva
4049 XXXIV  |              tartva meg komoly méltóságát az asztalnál) –, hogy öcsémuram
4050 XXXIV  |               rákezdeni valami nótára. De az a nyughatatlan ördög, aki
4051 XXXIV  |                   boron keresztül lopózik az ember zsigereibe, nem engedte
4052 XXXIV  |                      Én bizony, megvallva az igazat, mind valamennyit
4053 XXXIV  |                    Fel is háborodott erre az egész traktus. Az esperes
4054 XXXIV  |         háborodott erre az egész traktus. Az esperes úr az elszörnyedés
4055 XXXIV  |              egész traktus. Az esperes úr az elszörnyedés hangján emelé
4056 XXXIV  |                örökké megmarad, – de amit az emberek tettek hozzá, az
4057 XXXIV  |                  az emberek tettek hozzá, az mind gyarló, emberi munka,
4058 XXXIV  |                 Nem tudja, mit beszél.~De az esperes nem volt hajlandó
4059 XXXIV  |                 volt hajlandó kiereszteni az áldozatát a kezei közül,
4060 XXXIV  |               füle Manónak. Csak úgy inté az a távollevő jó lélek: „Hallgass
4061 XXXIV  |                     Igenis. Éppen a credo az, ami az emberi munka jellegét
4062 XXXIV  |             Igenis. Éppen a credo az, ami az emberi munka jellegét legjobban
4063 XXXIV  |       blaszfémiára Sára asszony felugrott az asztaltól, s a füleire tapasztotta
4064 XXXIV  |                   vele!~S azzal kiszaladt az étteremből a mamzellel együtt.~–
4065 XXXIV  |                 Manóra. – Eredj ki innen! Az ilyen szent dolgokat egy
4066 XXXIV  |                nyelvére sem szabad venni. Az esperes nem engedett.~–
4067 XXXIV  |              teológusok tanulhatunk tőle. Az úr néha a gyermekek ajkán
4068 XXXIV  |                egészen a tíz körmére állt az ördög, akit Manó lenyelt.
4069 XXXIV  |                   volt, mikor a papokkal, az írástudókkal disputált.~–
4070 XXXIV  |                   minden oldalról rá jött az alapos cáfolat:~– Az nem
4071 XXXIV  |                 jött az alapos cáfolat:~– Az nem hiány! Azt minden keresztény
4072 XXXIV  |               Kérem! Halljuk – tiltakozik az esperes. – Ebben az ifjúban
4073 XXXIV  |            tiltakozik az esperes. – Ebben az ifjúban egy nagy apostol
4074 XXXIV  |                   apostol veszett el. Hát az a valótlanság a credóban
4075 XXXIV  |              hangoztatott, midőn így szól az egyik latorhoz: „Bizony
4076 XXXIV  |             megeredt erre minden oldalról az exkommunikáció: „Manicheus!
4077 XXXIV  |                  megjósolja! – mennydörgé az esperes, míg Decebál megsemmisülten
4078 XXXIV  |               rossz kölyök porba ejti még az egész főkurátorságot.~Maga
4079 XXXIV  |                  mondani, s felköszönteni az esperest, mint a tiszántúli
4080 XXXIV  |              elkezdték késfokkal pengetni az ivóeszközöket.~Galgai Jancsi
4081 XXXIV  |                Sohaj Mátyás uram, szállok az úrnak.~A pohárcsengetésnek
4082 XXXIV  |                  pohárcsengetésnek megvan az a varázshatása, hogy egy
4083 XXXIV  |                  sásligeti lelkipásztort, az Isten éltesse!~Erre egy
4084 XXXIV  |         barátjától –; te felköszöntöd azt az embert, akit ki nem állhatsz?~–
4085 XXXIV  |           állhatsz?~– Megállj csak – súgá az –, várd el, mi lesz ennek
4086 XXXIV  |           folytatása!~Nyomban következett az eredmény. Egyike az úri
4087 XXXIV  |           következett az eredmény. Egyike az úri asztal végén ülő fiatal
4088 XXXIV  |                   harsányabb hangon, mint az előtte szólott, rivallá
4089 XXXIV  |                   Baksavári Antal uramra.~Az is nagy éljenzést kapott,
4090 XXXIV  |                   annak a részén volt.~De az öregek nem hagyták abba
4091 XXXIV  |                   dolgot. Protestáltak.~– Az nem lehet! Abból nem lesz
4092 XXXIV  |               Miért nem? – kiabált vissza az ellentábor.~– Mert kánoni
4093 XXXIV  |                   a kánon!~– Hanem tiltja az eklézsiában való korteskedést,
4094 XXXIV  |            papucsa, a kovásztalan kenyér, az alexandriai schismák, mind
4095 XXXIV  |                  kavarodott fel egyszerre az egész traktus ezzel a dupla
4096 XXXIV  |                mátkáját ülve hagyja, vagy az, ha a hívek között korteskedik;
4097 XXXIV  |                    komjáti kánonok”, csak az ő gallérját eresszék! Hisz
4098 XXXIV  |                   a credóból.~El is osont az úrfi szépen az amabilis
4099 XXXIV  |                   is osont az úrfi szépen az amabilis confusio alatt,
4100 XXXIV  |                pörcsináláshoz!~Manó aztán az ajtófélhez támogatott botok
4101 XXXIV  |                 elvitte magával a sétára, az italhordó hajdúnak megmondva,
4102 XXXIV  |                  besúgta Sára asszonynak, az pedig nagyon megijedt miatta.
4103 XXXIV  |                 Horkázi, hogyan fogták el az Emmát legátus korában. Ez
4104 XXXIV  |                 ráparancsolt, hogy fusson az úrfi után, lesse meg, hová
4105 XXXIV  |              pópához megy, leskelődjék be az ablakon, s ha valami gorombaságot
4106 XXXIV  |               rontson be, és adja tudtára az Emmának, hogy a mamája hívatja,
4107 XXXIV  |                toronyirányában a mezőnek, az útját szelő patakot átugrotta,
4108 XXXIV  |                  lehetett volna utolérni.~Az Árpád-kori templom közelében
4109 XXXIV  |         Árpád-kori templom közelében állt az alacsony paplak, mely Horkázi
4110 XXXIV  |            Horkázi rezidenciáját képezte, az ajtaja tárva-nyitva volt,
4111 XXXIV  |                volt a csalán, lósóska meg az ebkapor, hogy bottal kellett
4112 XXXIV  |                   a kastélyból küldik ide az ételt. Még egy kutya sem
4113 XXXIV  |                 látogatót.~Manó benyitott az utcai szoba ajtaján: az
4114 XXXIV  |                   az utcai szoba ajtaján: az volt a táltosnak a díszszobája.
4115 XXXIV  |                benyíló, aminek tárva volt az ajtaja. Annak a belsejéből
4116 XXXIV  |                 válasznak tartá bemutatni az alakját a kérdezőnek.~Az
4117 XXXIV  |                  az alakját a kérdezőnek.~Az öreg szittya ott feküdt
4118 XXXIV  |                   öreg szittya ott feküdt az ágyon, egyik lábát kinyújtva
4119 XXXIV  |               kinyújtva egy szalmaszékre: az a lába olyan kegyetlenül
4120 XXXIV  |                 meg egy medvebőr képezték az ágybelijét ősi szokáshoz
4121 XXXIV  |                   a fekhelye előtt, hanem az ágya felett volt egy mély
4122 XXXIV  |                   folyosóra nyílt, aminek az a kettős haszna volt, hogy
4123 XXXIV  |                  Horkázi, azt hitte, hogy az utolsó órája ütött. Egyszerre
4124 XXXIV  |             hajdani tanítványára.~– Nini! Az Emmácska! – hebegé ijedten,
4125 XXXIV  |                  lábáról, ki akart ugrani az ágyból, hanem aztán sziszegve
4126 XXXIV  |                   kapott.~– Én vagyok biz az, Horkázi bácsi – mondá enyelgő
4127 XXXIV  |              bácsi – mondá enyelgő hangon az ifjú. – A hajdani Emma –
4128 XXXIV  |                  haragszik rám? – kérdezé az öreg síránkozó hangon, s
4129 XXXIV  |                módra a két kezét.~Manónak az egész arckifejezésében volt
4130 XXXIV  |                minden.~– Igazán! – rebegé az öreg, s félve nyújtá a kezét
4131 XXXIV  |              Manónak, s csak azután, hogy az nem ropogtatta össze a csontjait,
4132 XXXIV  |                valakinek, hogyan vándorol az a kutya fájdalom a bokájából
4133 XXXIV  |            megdicsőül bele. Nem ér semmit az a sok kenőcs, medicina,
4134 XXXIV  |              hideg föld.~Manó vigasztalta az öreget: majd jön a nyár,
4135 XXXIV  |                   jó nap melege többet ér az egész patikánál, még az
4136 XXXIV  |                   az egész patikánál, még az ő lakodalmán táncolni is
4137 XXXIV  |               lakodalmán táncolni is kell az öregnek.~Ezzel még meg is
4138 XXXIV  |                 holmi sültet és süteményt az úri asztal maradékaiból;
4139 XXXIV  |                   adják a görögnél.~Hanem az ennivalónak nagyon megörült,
4140 XXXIV  |         étkezhessék, fel kelle őt ültetni az ágyában, egyik lábát a másik
4141 XXXIV  |                   sem történhetett volna. Az emelgetés közben Manó egy
4142 XXXIV  |           Elértette a jó lélek, mire kell az, s lódult ki a szobából.~
4143 XXXIV  |                  Haj, de jól is esett! Ez az igazi nektár!~– Elég lesz
4144 XXXIV  |                  maradjon.~– Nem úgy lesz az, páter – mondta Manó. –
4145 XXXIV  |                  magának, ha ezt rendelte az orvos, s érzi a jó hatását,
4146 XXXIV  |                  a pópa kezébe csúsztatá. Az azt hitte, ötkrajcárosokat
4147 XXXIV  |                eset!~Azzal Dorkó felkapta az asztalkendőt, amiben a tálat
4148 XXXIV  |               mentül hamarább elmondhassa az úrasszonyának. Jaj, dehogy
4149 XXXIV  |                  Jaj, dehogy döngette meg az Emma úrfi a vén papot, de
4150 XXXIV  |                adott neki bikszádi vízre. Az öreg még a másvilágon is
4151 XXXIV  |                hajdani mentorát, a testét az ágyba, a lábát a szalmaszékre.
4152 XXXIV  |               lábát a szalmaszékre. Hanem az öreg megfogta a kezét, s
4153 XXXIV  |                   is, amiket a gyermeknek az apja ellen vétett ön.~–
4154 XXXIV  |              néhány szót, de abból sejtem az egészet.~– No, hát maradjon
4155 XXXIV  |                lessen be a folyosóablakon az Emma után: lehetetlen, hogy
4156 XXXIV  |               Emma után: lehetetlen, hogy az a suhanc valami gyilkosságot
4157 XXXIV  |                  vissza, hogy a páter meg az úrfi nagyon nyájasan beszélgetnek
4158 XXXIV  |                 pap a mellét üti ököllel: az úrfi csillapítja, vigasztalja;
4159 XXXIV  |               vigasztalja; a páter zokog, az úrfi meg letörli a könnyeit.
4160 XXXIV  |               keserves gazdagság!), mikor az apai kastélyhoz visszaballagott.
4161 XXXIV  |                 fejét, s zsebre rakta. Jó az a Bálám szamarának!~Azalatt
4162 XXXIV  |              elmondta a hajdúnak, a hajdú az uraságoknak. Egy kis dogmatikus
4163 XXXIV  |         elfogadható-e keresztény embernek az, aki szavaiban tagadja,
4164 XXXIV  |              amellyel fogadták:~– Itt jön az új apostol!~– Hát megtérítette-e
4165 XXXIV  |                 pópát? – kérdezé tréfásan az esperes. (Éppen nagy zsinórt
4166 XXXIV  |                  húzott be.)~– Meg – volt az egyszótagú válasz.~– Én
4167 XXXIV  |              Galgai Jancsi. – Pedig éppen az én botomat tetszett magával
4168 XXXIV  |              tiszteletteljesen váltva fel az adutt kétszemet a hetessel.
4169 XXXIV  |                  tíz aranyával osztogatja az ajándékokat.~– Hát Illés
4170 XXXIV  |           prófétának a hollótól küldözött az úr zsemlyét, mikor őkelme
4171 XXXIV  |                  is vagyok annyi holló.~– Az, hogy hol veszi a holló
4172 XXXIV  |                  olyan csoda kérdés, mint az, hogy hol veszi egy kadetiskolából
4173 XXXIV  |                 Hát te már tudod, hogy mi az a szivattyú? Nagyon korán
4174 XXXIV  |             Nagyon korán kezded! Sajnálom az uzsorásodat, de nem fogom
4175 XXXIV  |                 uzsorásodat, de nem fogom az adósságodat kifizetni. Még
4176 XXXIV  |                    Tudom bizonyosan, hogy az én apám ezt neki vissza
4177 XXXIV  |                Vissza fogom neki fizetni, az utolsó forintig.~Manó ezzel
4178 XXXV   |                  amióta Pozsonyba felment az uraság. Elmaradtak az úri
4179 XXXV   |             felment az uraság. Elmaradtak az úri asztal örömei és a mellékjövedelmek,
4180 XXXV   |         felfedezést tehetett a fiú előtt, az itt történtek felől. Birtokcsere,
4181 XXXV   |                   adósságok, pénzzavarok! Az ilyen ismeretek nemigen
4182 XXXV   |                  ismeretek nemigen emelik az apai tekintélyt. Meg kell
4183 XXXV   |                   A kép találóan jellemzi az ősök kedélyhangulatát, a
4184 XXXV   |       kedélyhangulatát, a vezér fumigálja az egész dolgot, az asszony
4185 XXXV   |                fumigálja az egész dolgot, az asszony csiklandozva érzi
4186 XXXV   |         hebehurgya beszéded sokat rontott az én főkurátori jelöltségemen.~–
4187 XXXV   |                Légy afelől nyugodt, apám. Az én bolondságom elenyészik
4188 XXXV   |         elenyészik a te érdemeid mellett. Az egész Tiszántúl nem találnak
4189 XXXV   |              egész Tiszántúl nem találnak az egyház férfiai erősebb kálvinista
4190 XXXV   |             vérpadot a nép szabadságáért, az emberi jogokért, az alkotmányért.
4191 XXXV   |        szabadságáért, az emberi jogokért, az alkotmányért. Ezek tartották
4192 XXXV   |                tisztelni a mi papjainkat: az égi üdv és a földi szabadság
4193 XXXV   |              idézett volna elő, hanem hát az a bécsújhelyi iskola! –
4194 XXXV   |                voltak neki évek sorain át az én családom, a haza, a szabadság
4195 XXXV   |                 házadtól elszöktem. Ennek az okát talán ismered is?~–
4196 XXXV   |                  Hagyjuk szegény anyámat. Az ő felfogását megmagyarázza
4197 XXXV   |                    a hit a jóslatokban, s az ismeretlenség; de amit velem
4198 XXXV   |      ismeretlenség; de amit velem tettek, az mind a te szemed előtt történt.
4199 XXXV   |                  történt. Te tudtad, hogy az nem jó, helytelen, és engedted
4200 XXXV   |                   és engedted történni.~– Az nem igaz.~– Emlékezzél rá,
4201 XXXV   |                  társaságnak: „Igenis, ez az én fiam, Emmánuel”, hanem
4202 XXXV   |                   hanem ahelyett engedted az úgynevezett nevelőmet utánam
4203 XXXV   |                bottal, hogy megfenyítsen; az anyámat elküldted öltözködni,
4204 XXXV   |             Beálltam mendikásnak. Vétenék az Isten ellen, ha egy panaszszavam
4205 XXXV   |             bántak velem, mint fiúval. És az én apám, anyám fél esztendeig
4206 XXXV   |              felém sem nézett. – Nem volt az a szegény koldusgyerek közöttünk,
4207 XXXV   |            koldusgyerek közöttünk, akinek az anyja legalább egy sátoros
4208 XXXV   |           mehettünk utánad – vágott közbe az apa – annak erős okai voltak.~–
4209 XXXV   |                  maradjon idő. – De igen, az anyám feljött Debrecenbe,
4210 XXXV   |           kimarjult lábbal.~– No, hát azt az anyád nem szagolhatta meg.~–
4211 XXXV   |                  amíg a sorait átfutotta; az olvasmány az arcába kergette
4212 XXXV   |                   átfutotta; az olvasmány az arcába kergette a vért.~–
4213 XXXV   |                  folytatá Manó –, hogy én az ajánlatot nem fogadtam el.
4214 XXXV   |                   paraszttól elfogadhatom az alamizsnakrajcárt, de nem
4215 XXXV   |       megnémítottak, újra beleöltöztettek az utált gúnyákba; ingerkedve,
4216 XXXV   |                  Ha te lettél volna akkor az én helyemben, s maga Lucifer
4217 XXXV   |                  jöhetett utánam Horkázi. Az évdíjat és havi zsebpénzt
4218 XXXV   |                     még talán idehaza is.~Az utóbbi szavait Manónak hallgatta
4219 XXXV   |                 hogy a fia beszél valamit az esze után való megélhetésről.
4220 XXXV   |                   azalatt a haszonélvezet az enyém marad vala. Én azonban
4221 XXXV   |                sóhajtott. Fájt neki, hogy az apjára, akit szeret, egy
4222 XXXV   |           sajnálkozással lehetett eltelve az apja iránt.~Decebál körülvezette
4223 XXXV   |                  minden darabnál: Mi volt az? Mi célra szolgált? Mit
4224 XXXV   |                adnom? – ismétlé sértetten az apa.~– Én, ha neked volnék,
4225 XXXV   |                 De furcsa név!~– Jó volna az emberét megismerned.~– És
4226 XXXV   |            megismerned.~– És elcsaklizzam az őseim kincstárát neki?~–
4227 XXXV   |            kedvenc eb és sólyom koponyái. Az egész kincshalmaz, a nyilakon
4228 XXXV   |                 ki ennél a háznál! De még az egész tiszántúli kerületben
4229 XXXV   |                tartani. Védelmezni akarta az álláspontját.~– Édesapám!
4230 XXXV   |            álláspontját.~– Édesapám! Ezen az atyfiságon bizony nincs
4231 XXXV   |                  a magyarnál, mindazokkal az előnyökkel fel van ruházva,
4232 XXXV   |                  elöl jár; a finn ezredek az orosz hadsereg legkiválóbb
4233 XXXV   |                míveltség dolgában egészen az európai színvonalon áll;
4234 XXXV   |            pereputtyal! Nekem Attila volt az ősapám! Az Isten ostora!~
4235 XXXV   |              Nekem Attila volt az ősapám! Az Isten ostora!~Manó most
4236 XXXV   |                 elrontotta ennek a fiúnak az érzelmeit. Nem szereti ez
4237 XXXV   |           erőszakolni. Meg akarlak győzni az adatok csalhatatlanságával.
4238 XXXV   |          felnyitva a fiókot, elővette azt az aranykapszulába rejtett
4239 XXXV   |          Magyarország trónjához.~Most már az egész világ sárgának tetszett
4240 XXXV   |                      Ne add a kezembe azt az ákombákot, mert összetépem.~
4241 XXXV   |               elnémulva nézett egy percig az apa és fiú egymás szemébe.~
4242 XXXV   |                      Adja Isten, hogy ezt az ütést soha meg ne bánd,
4243 XXXV   |                   ismételni akarta? Hanem az ifjú hamarább elkapta a
4244 XXXV   |                elkapta a kezecsuklóját, s az apa érezheté, hogy a fiának
4245 XXXV   |                   érezheté, hogy a fiának az ökle, mint egy vasbilincs,
4246 XXXV   |                 helyen, fogja teneked ezt az ütést visszaadni egy kéz,
4247 XXXV   |                  nem védheted magad, s ez az ütés jobban fog neked fájni,
4248 XXXV   |      ellenállhatlan erőszakkal emelte fel az apai kezet az ajkához, és
4249 XXXV   |                  emelte fel az apai kezet az ajkához, és megcsókolta
4250 XXXV   |                   ki a kincstárából. Ment az anyja lakosztályába. A mademoiselle
4251 XXXV   |                  elébe a szalonba, miután az a szokás divatozott a kastélyban,
4252 XXXV   |             divatozott a kastélyban, hogy az úrnőnél előbb be kellett
4253 XXXV   |              családtagok látogatását. Azt az izenetet tudatták Manó úrfival,
4254 XXXV   |              fogadhat, majd tudatni fogja az ifjú úrral, ha a lever-t
4255 XXXV   |                nem vehetek tőled. Engemet az apám elűzött a háztól; rögtön
4256 XXXV   |            papírdarabkát összegöngyölíté, az ujjaival összenyomkodta
4257 XXXV   |                    A mademoiselle bevitte az úrnő öltözőszobájába a pálca
4258 XXXV   |            toilette-tükör elé. Madame még az alkóv damasztfüggönyei mögött
4259 XXXV   |           damasztfüggönyei mögött kereste az okot az alvásra.~Mikor aztán
4260 XXXV   |   damasztfüggönyei mögött kereste az okot az alvásra.~Mikor aztán a nagy
4261 XXXV   |                nagy antik óra elverte azt az időpontot, mely egy rangbeli
4262 XXXV   |        járás-kelés volt a vendégszobákban az éjjel? (Volt biz ott, az
4263 XXXV   |                  az éjjel? (Volt biz ott, az egész traktus az útra pakolt).
4264 XXXV   |                 biz ott, az egész traktus az útra pakolt). Azután elmondta,
4265 XXXV   |             fürdőszobába vezetteté magát, az aromatikus fürdő után az
4266 XXXV   |                  az aromatikus fürdő után az egész testét behinteté finom
4267 XXXV   |               toilette-szobába. Már akkor az világossá volt téve. Papagáj,
4268 XXXV   |                   lehetne elkerülni, hogy az arcán lévő rózsás szerelemgödröcske
4269 XXXV   |                Egyszer aztán kezébe akadt az a valami, ami flaconok és
4270 XXXV   |                  a lorgnonját, ami nélkül az olvasás nem fashionable,
4271 XXXV   |          egyszerre kiment a szeméből mind az álom, mind a nobel lankatagság;
4272 XXXV   |           eresztették be, mikor itt volt, az úrfit; a kiskutyát felrúgta: „
4273 XXXV   |                 mademoiselle-hez fordult; az méltóságteljes pózt foglalt
4274 XXXV   |              Azonban gyorsan kezébe akadt az a miniatur festmény, mire
4275 XXXV   |               papillote-ok olyanná tették az arcát, mint egy szép Medúzafő.~
4276 XXXV   |                megbánni, sőt inkább annak az elkövetése után igyekezik
4277 XXXV   |                  nem szittya utódok. Mese az egész hun mondakör. Mese
4278 XXXV   |                  egész hun mondakör. Mese az Árpád bejövetele, a hét
4279 XXXV   |                    a Jeges-tenger mellől. Az egész magyar történetet
4280 XXXV   |                   úgy lopott. Kaleva volt az ősünk, annak a keblébe térünk
4281 XXXV   |                   meg tudja tagadni a fiú az őseit, meg tudja tagadni
4282 XXXV   |                  őseit, meg tudja tagadni az apa a korcs ivadékát.~Erre
4283 XXXV   |              hangon.~– Igen.~– Megütötted az én fiamat, az Emmát?~Már
4284 XXXV   |                  Megütötted az én fiamat, az Emmát?~Már ekkor a hangja
4285 XXXV   |                arcába tekintett. Úgy volt az arc festve művészi kezektől,
4286 XXXV   |             festve művészi kezektől, hogy az ember akárhonnan nézett
4287 XXXV   |                   űztem; mert szidalmazta az őseimet!~Sára asszony erre
4288 XXXV   |              csontjait! Hát azért kellett az én Emmámat elverned a háztul?
4289 XXXV   |                  Hogy őrölnének spódiumot az egész csontöregapádból!
4290 XXXV   |                 dobbantott. – Ne káromold az őseimet!~– Köpök az egész
4291 XXXV   |              káromold az őseimet!~– Köpök az egész őseid lajstromára!
4292 XXXV   |                  egész őseid lajstromára! Az én ősapám székely lófő primór
4293 XXXV   |                  nem hátrált ám meg előle az asszony. Ha ő az egyik öklét
4294 XXXV   |                meg előle az asszony. Ha ő az egyik öklét emelte föl,
4295 XXXV   |               öklét emelte föl, felemelte az mind a kettőt, s a szemei
4296 XXXV   |                  Decebálnak eszébe jutott az a bolond jóslat, amit a
4297 XXXV   |              helyen fogod visszakapni azt az ütést, amit nekem adtál,
4298 XXXV   |                ilyen hamar. (Más kéz lesz az!).~Visszanyerte hidegvérét.
4299 XXXV   |                  Visszanyerte hidegvérét. Az okosabb enged. Az erősebbnek
4300 XXXV   |             hidegvérét. Az okosabb enged. Az erősebbnek illik a hátrálás.~–
4301 XXXV   |              konteszt magad! S meghíhatod az Avakumot násznagyodnak.~…
4302 XXXV   |             Avakumot násznagyodnak.~…Akik az előzményeket ismerik, könnyen
4303 XXXV   |                 került ennek a phrasisnak az eleje és a hátulja egymáshoz?~      ~
4304 XXXV   |                Ezúttal nem küldtek senkit az eltűnt Emmácska után, hogy
4305 XXXVI  |               emberek~Manó a kezébe vette az útitáskáját, s a hátulsó
4306 XXXVI  |                 eltovábbítani, hanem megy az a legközelebbi alkalmatosságon,
4307 XXXVI  |           felverte a bogáncs, a farkkóró; az utakat ellepte a perje;
4308 XXXVI  |             utakat ellepte a perje; néhol az út közepén óriási halmot
4309 XXXVI  |                 szélvész keresztüldöntött az úton, ott hevert, míg befutotta
4310 XXXVI  |             sudárszáradtan meredeznek elő az aljbozótból, az őzeket,
4311 XXXVI  |            meredeznek elő az aljbozótból, az őzeket, nyulakat kipusztították
4312 XXXVI  |                    mielőtt elhagyta volna az apai házat, kiszemelt egy
4313 XXXVI  |                      Botot vágok magamnak az útra, Dorkó.~– Hát maga
4314 XXXVI  |                amit láttam. Ő küldött oda az úrfi után leskelődni, s
4315 XXXVI  |                 leskelődni, s aztán, hogy az igazat elmondtam, hogy milyen
4316 XXXVI  |                  felképelt.~– Menjen kend az útjára! – utasítá el Manó
4317 XXXVI  |                banyát. – Nem akarom, hogy az anyám ellen panaszkodjanak
4318 XXXVI  |                   veté, a végére akasztva az útitáskáját éppen úgy, mint
4319 XXXVI  |              mikor elszökött mendikásnak.~Az a somfa pálca volt az egyedüli
4320 XXXVI  |        mendikásnak.~Az a somfa pálca volt az egyedüli öröksége, ami a
4321 XXXVI  |               Ezúttal nemigen messze vitt az útja. Tanusvár gyalog is
4322 XXXVI  |                  még nem voltak beállítva az ablakrámák, s az egész fal
4323 XXXVI  |                beállítva az ablakrámák, s az egész fal még várt a bevakoltatásra.
4324 XXXVI  |                   a bevakoltatásra. Hanem az új címere nagyszerű volt,
4325 XXXVI  |            ábrázat aranyból, alája írva: „Az új régi naphoz”. Dabajkó
4326 XXXVI  |                 nagy tűz alatt összeégett az ábrázatja, egészen új bőrt
4327 XXXVI  |             odaborult a jó barát nyakába.~Az is összeölelte, csókolta,
4328 XXXVI  |                   bátyám?~– Hát mire való az asztronómia? Meg a trigonometria?
4329 XXXVI  |         eltávoztak, magatokra maradtatok. Az aurea regula szerint azon
4330 XXXVI  |                   tudtam. Csak egyszer?~– Az apám ütött meg.~– Akkor
4331 XXXVI  |                   azt szántam neked, hogy az anyád is megver.~– De szomorú
4332 XXXVI  |                  a dolgot. Ki is tagadott az apád, ugye? No, hát csak
4333 XXXVI  |                  ide. Azt már tudod, hogy az isteni Széchenyi megkezdette
4334 XXXVI  |                annak csak méltán kijár ez az epitheton.) Egy egész tér
4335 XXXVI  |           vállaltam el. Lámpással keresem az olyan embert, mint te vagy,
4336 XXXVI  |             foglaltatlak. Csúnya munka ám az, hallod! Amelyiknek gyomra
4337 XXXVI  |                hozzá, amelyik meg értené, az a Bécsből hozott technikus,
4338 XXXVI  |                 Bécsből hozott technikus, az harmadnap patécsot kap,
4339 XXXVI  |               mint te vagy, aki kitanulta az egész mesterséget, s beéri
4340 XXXVI  |               addig a markunkból élünk.~– Az igen természetes.~– No,
4341 XXXVI  |           szeretem, hogy megegyeztünk. Ez az egész bagázsiád, amit magaddal
4342 XXXVI  |                 remélem, hogy ilyen leány az, akibe beleszerettél, akit
4343 XXXVI  |             Tökéletesen ilyen!~– Becsülöm az eszedet. Nem is ér az semmit,
4344 XXXVI  |            Becsülöm az eszedet. Nem is ér az semmit, azért venni feleséget,
4345 XXXVI  |                venni feleséget, hogy majd az pénzt hoz a házhoz. Veszedelem
4346 XXXVI  |                  hoz a házhoz. Veszedelem az csak. Azért nem házasodtam
4347 XXXVI  |      Püspökfürdőbe. Tudod, nekem szokásom az útikészülékemet versbe szedni,
4348 XXXVI  |                biztosítá a barátját, hogy az ő kedvese éppen olyan könnyű
4349 XXXVI  |            szerrel utazik, mint ő maga, s az igényei olyan szerények,
4350 XXXVI  |                  pont, a pózna sem jelzi. Az lesz a közepe egy nagy falunak
4351 XXXVI  |                rajta kilenc gunyhó. Kettő az enyim, a többi a munkásaimé.
4352 XXXVI  |              enyim, a többi a munkásaimé. Az egyiket odaadom nektek.
4353 XXXVI  |                   amelyik jobban tetszik. Az egyik egészen új, most raktuk
4354 XXXVII |               azonban szöktetni kell. – S az a nagy tudomány.~Mikor Manó
4355 XXXVII |            alkalmával értesíté a kedvesét az eddig történtekről, az is
4356 XXXVII |           kedvesét az eddig történtekről, az is elmondta neki, hogy idehaza
4357 XXXVII |                versenyzők részéről. Amint az egyik bolond megkezdte,
4358 XXXVII |              tódul utána. A mama védi azt az álláspontot, hogy csak az
4359 XXXVII |                 az álláspontot, hogy csak az oltárlépcsőn keresztül lehet
4360 XXXVII |              kezet kínál, annak nem nézik az ábrázatját. – S akad ilyen
4361 XXXVII |                 ki más, csak a szökés.~De az minálunk nem olyan könnyű.~
4362 XXXVII |                  házig eljusson Lizandra, az ott folyton ólálkodó kémek
4363 XXXVII |                   nagy fekete szemüveggel az orrán, régimódi capuchonnal
4364 XXXVII |               orrán, régimódi capuchonnal az arca körül. Ez a mama. Lizandra
4365 XXXVII |                 Torony utcában. Mikor ezt az én zöld kockás kendőmet
4366 XXXVII |                ismerősnek látszik előtted az arcom, elárulod a szándékodat,
4367 XXXVII |                   s ha azt mondanád, hogy az égő pokolba vezetsz, tudnám,
4368 XXXVII |           Sáromberkyné éppen úgy fogta el az utcán Manót, ahogy tervezve
4369 XXXVII |             Föltehette a kapusnéról, hogy az sok oldalról meg van vesztegetve
4370 XXXVII |                 hátulsó falépcső vezetett az ő szállásához, ahol ő napestig
4371 XXXVII |               előtt nem ismerték egymást. Az kereste fel őt a máriahilfi
4372 XXXVII |                    hogy látogató jött; de az megint olyan hamar eltávozott.~
4373 XXXVII |                grófné márványlépcsőin, be az elfogadóterembe! Az inas
4374 XXXVII |                    be az elfogadóterembe! Az inas eléje jött azzal a
4375 XXXVII |               adni, betört a grófnéhoz, – az nem látta Lizandrát. Az
4376 XXXVII |                   az nem látta Lizandrát. Az ágyfülke üres volt.~Sáromberkyné
4377 XXXVII |        Sáromberkyné annyira elfeledkezett az alakoskodásról, hogy egyenesen
4378 XXXVII |                ide tejet szokott hordani?~Az tudott róla felvilágosítást
4379 XXXVII |                hogy férjhez megyek, ahhoz az ifjúhoz, akit régóta szeretek,
4380 XXXVII |            borotválkozik-e? Betört hozzá.~Az pedig éppen borotválkozott.~–
4381 XXXVII |               leányomat? – rivallt rá még az ajtóból.~A jámbor tüzérhadnagy
4382 XXXVII |                  jámbor tüzérhadnagy majd az állát vágta le a borotvával
4383 XXXVII |                   ijedtében erre a szóra; az egyik orcája még fehér volt
4384 XXXVII |                 másik feléről a szappant, az hadd maradjon borostásnak,
4385 XXXVII |                    kommódokat, hogy lássa az asszonyság, hogy őnála egy
4386 XXXVII |                    hogy ki cselekedte ezt az alávaló árulást – monda
4387 XXXVII |                  a kis gróf. – Így bízzék az ember meg az atyafiaiban.
4388 XXXVII |                   Így bízzék az ember meg az atyafiaiban. Ne nálam, hanem
4389 XXXVII |                   te áruló!~Azzal felölté az egyenruháját, kardot kötött,
4390 XXXVII |           Sáromberkynét a Hotel Londonba. Az volt Don Juannak a rejteke.~
4391 XXXVII |               volt Don Juannak a rejteke.~Az bizony még az ágyban feküdt,
4392 XXXVII |                  a rejteke.~Az bizony még az ágyban feküdt, de kihúzták
4393 XXXVII |                   vagy! – üvölté a fülébe az unokaöccse. – Én neked elmondom,
4394 XXXVII |           ártatlanságot, akit a fiú őriz, az apa csábítsa el.~– Micsoda
4395 XXXVII |                  el.~– Micsoda apa?~– Nem az enyim, hanem a tied, Adalbert
4396 XXXVII |             elmerülve, mikor betört hozzá az ellenséges hadosztály.~Az
4397 XXXVII |                 az ellenséges hadosztály.~Az unokaöcs, az anya és a szülötte
4398 XXXVII |                  hadosztály.~Az unokaöcs, az anya és a szülötte magzat
4399 XXXVII |           elvetemedett apa, akit a fia és az unokaöccse leckéztet, míg
4400 XXXVII |             szándék hiányzott volna nálam az ilyesmihez, én nem vagyok
4401 XXXVII |                 megfosztotta a leányától, az csak egy nagy hatalom; –
4402 XXXVII |                  csak egy nagy hatalom; – az a Simphonides herceg.~Most
4403 XXXVII |              belátni a titokba.~Nagy volt az elkeseredése.~A jelenlevő
4404 XXXVII |                 fölöslegesnek találta ezt az előjátékot. Ő egyszerre
4405 XXXVII |         indítványozta maga Adalbert gróf.~Az indítvány végre is lett
4406 XXXVII |               Ponthay Adalbert névjegyére az egész ostromló dandár be
4407 XXXVII |                   ismerősök; de különösen az Sáromberkyné, régibb és
4408 XXXVII |                 utcai házból.~– Ah! – Hát az nem a grófné leánya?~– Nem.
4409 XXXVII |                   a grófné leánya?~– Nem. Az enyém. A herceg egy levelet
4410 XXXVII |                 leány volt. Hum!~– A vége az lett, hogy ön elszöktette
4411 XXXVII |                   sietett nyomatékot adni az anya állításának.~– De hát,
4412 XXXVII |                   Áh! Gyönyörű szép írás. Az embernek kedve volna ilyen
4413 XXXVII |                Erre aztán elolvasta nekik az egész levelet a herceg,
4414 XXXVII |                szörnyűködék a Don Juan.~– Az imfámis áruló! – pattogott
4415 XXXVII |                 herceg.~– Mert nem hiszek az egészből semmit! A levelet
4416 XXXVII |                  Gil Blas. – Kitelik tőle az ilyen gonosztett. Ismerem
4417 XXXVII |                adta Sáromberkynének, hogy az ilyen titokteljes talány
4418 XXXVII |             útbaigazítást.~– Hiszen éppen az a jövendőmondó csoda az
4419 XXXVII |                   az a jövendőmondó csoda az én leányom! Azt szöktette
4420 XXXVII |              madame, én is elhiszem, hogy az a csodahölgy igazán clairvoyante
4421 XXXVII |        tüzérhadnagy.”~Csakhogy oda, ahová az költözött, nem jár hírlap!~
4422 XXXVIII|                  ez a név.~Hát te eladnád az őseid ereklyekincseit a
4423 XXXVIII|                   Elvetemült korcsfiú! Ki az a Justus Fraus?~Mégsem lehet
4424 XXXVIII|              felvásárolni.~Nem is érti ez az oktondi fiú, hogy mi ennek
4425 XXXVIII|                oktondi fiú, hogy mi ennek az értéke!~Ő csak azt látja,
4426 XXXVIII|               bolond!~Nagy volt a haragja az elűzött fiú ellen, s igyekezett
4427 XXXVIII|                   s igyekezett magát ebbe az indulatba még jobban belehajszolni.~
4428 XXXVIII|              jövedelmei pedig éppen abban az arányban zsugorodtak össze.
4429 XXXVIII|                   órákban néha megöklelte az a szarvas ötlet, hogy jó
4430 XXXVIII|               azok között még nem azoknak az ábrázatja a legkellemetlenebb,
4431 XXXVIII|              fogod kótyavetyére bocsátani az ősök drága hagyatékát.~Decebál
4432 XXXVIII|               eddigi makacs ragaszkodását az őskori lelethez megmásítsa.
4433 XXXVIII|                kimondta fitymáló nézetét; az el foga prédálni az egészet
4434 XXXVIII|              nézetét; az el foga prédálni az egészet potom áron, ha örökbe
4435 XXXVIII|              helyes lesz. Végezzen inkább az apa bölcs talentuma.~Nemes
4436 XXXVIII|                 is adhatna kifejezést, ha az egész régiségtárát végrendeletileg
4437 XXXVIII|            képzeljék! nem lett elfogadva. Az igazgató azt mondta, hogy
4438 XXXVIII|              legcsodálatraméltóbb darabot az ősi kincsekből; az arany
4439 XXXVIII|                darabot az ősi kincsekből; az arany sisakot és a vezéri
4440 XXXVIII|             vezéri csákányt, s közeledvén az országgyűlés bezáratása,
4441 XXXVIII|                  által, hogy miféle ember az a Justus Fraus. Bécsi ágense
4442 XXXVIII|               angyal”-hoz címzett házban. Az üzlet főnöke udvari szállító,
4443 XXXVIII|                szállt egyenesen, amelynek az ablakából éppen ráláthatott
4444 XXXVIII|                   Gábor angyalra, melyről az átelleni házat elnevezték.~
4445 XXXVIII|                 neve nem lesz kinyomtatva az idegenek névjegyzékébe,
4446 XXXVIII|                 adat a történelemírót (ki az ő viselt dolgait meg fogja
4447 XXXVIII|              bekecsben a Gábor angyalhoz.~Az ódon háznak alul bolthelyisége
4448 XXXVIII|                  a kiejtéséről):~– Ez itt az antikvárius bolt. Justus
4449 XXXVIII|                bolt. Justus Fraus úr maga az emeleten lakik.~– Fontos
4450 XXXVIII|           Decebálnak csak úgy nőtt a mája az elismeréstől.~A pápaszemes
4451 XXXVIII|           kibocsátva Decebált, felvezette az ódon falépcsőkön az első
4452 XXXVIII|            felvezette az ódon falépcsőkön az első emeletbe. Ott egy vasrácsajtó
4453 XXXVIII|                  s kinyitá a rácsajtót.~– Az uraság étkezik.~A pápaszemes
4454 XXXVIII|             Decebál nevét, s beküldte azt az inastól. Decebált pedig
4455 XXXVIII|            Decebált pedig bevezette addig az elfogadási terembe. Az is
4456 XXXVIII|              addig az elfogadási terembe. Az is tele volt értékes régiségekkel:
4457 XXXVIII|                  ebédlő ajtaján ki és be. Az egyik egy tálat hozott ki
4458 XXXVIII|            helyszínén jókor megjelenni.~– Az úr talán vendégséget ad? –
4459 XXXVIII|                  pápaszemestől.~– Nem biz az. Magában étkezik.~– Tehát
4460 XXXVIII|            gourmand?~Eközben a kolosszusa az inasoknak is visszatért,
4461 XXXVIII|               Commerzienrath úr elfogadja az uraságot.~Az ebédlőterem
4462 XXXVIII|                 úr elfogadja az uraságot.~Az ebédlőterem is fejedelmi
4463 XXXVIII|                   szekrények faragványai, az edények vésművei a cinquecentora
4464 XXXVIII|                 még ezektől is elvitatják az elsőbbség rangját. A szoba
4465 XXXVIII|             szittya alfabetet föltalálta! Az most nem tud, csak németül?~–
4466 XXXVIII|                  össze voltunk nőve, mint az újszőnyi kettős leányok.
4467 XXXVIII|               Csak ismerem Vakandit!~– Ez az úr Justus Fraus. Tudtommal
4468 XXXVIII|                nagy nyugalommal törögette az olasz mogyorót egy furcsa
4469 XXXVIII|         diótörőben. A diótörő mintha csak az ő miniatur szobrocskája
4470 XXXVIII|                   mernék esküdni, hogy ez az úr az én Vakandi Anonymusom.~
4471 XXXVIII|             mernék esküdni, hogy ez az úr az én Vakandi Anonymusom.~A
4472 XXXVIII|               Anonymusom.~A háziúr intett az inasoknak, hogy adjanak
4473 XXXVIII|            Anliegen?~(– Hogy mi kívánsága az uraságnak? – tolmácsolá
4474 XXXVIII|                németül értekezni.~– Tehát az úr Justus Fraus?~– Szolgálatjára.~–
4475 XXXVIII|               beszél, senki sem más, mint az ő régi ismerőse. Ezek a
4476 XXXVIII|              bajhalmi lelet kincseiért.~– Az nagy pénz – szólt fejét
4477 XXXVIII|                 fejét kétkedően ingatva s az ezüstkéssel piszkálva a
4478 XXXVIII|                 biztos jelenlétében tette az ajánlatát.~– Kár volt el
4479 XXXVIII|                  odaajánlotta a kincseket az anglusnak!~– De „barátja
4480 XXXVIII|                  anglusnak!~– De „barátja az erénynek!” – kiálta fel
4481 XXXVIII|                   der Tugend – tolmácsolá az.~A magyarázat mégiscsak
4482 XXXVIII|                     Aha! Igaz ugyan, hogy az „erény” is a ritkaságok
4483 XXXVIII|                   nap amateurök. Leszállt az ára, mint a conchyliáknak.~
4484 XXXVIII|         conchyliáknak.~S ezt mondva, inte az egyik inasnak, hogy hozza
4485 XXXVIII|                   a székéről, s áthajolva az asztalon, ezt kiáltá magyarul
4486 XXXVIII|                  szóra csak megmozdul tán az arca? Nem az.~– Was sagt
4487 XXXVIII|                megmozdul tán az arca? Nem az.~– Was sagt der Herr auf
4488 XXXVIII|            boltügynök tolmácsolás helyett az öt ujját táncoltatta a homloka
4489 XXXVIII|                  hagyta Justus Fraus urat az asztalánál.~A düh és a bámulat
4490 XXXVIII|                düh és a bámulat kevergett az agyában.~Lehetséges-e az,
4491 XXXVIII|                  az agyában.~Lehetséges-e az, hogy két ilyen tökéletesen
4492 XXXVIII|            torzkép létezhessen a világon? Az egyik Magyarországon, a
4493 XXXVIII|          Magyarországon, a másik Bécsben? Az egyik a föld alatt él, a
4494 XXXVIII|                 másik fényes szalonokban; az egyik koplal, kucorog, a
4495 XXXVIII|              másik dobzódik, dúskálkodik; az egyik pogány vérű szittya,
4496 XXXVIII|              szittya, a másik stocknémet; az egyik cinikus, a másik epikureus.
4497 XXXVIII|               cinikus, a másik epikureus. Az senkit sem címez, ez magát
4498 XXXVIII|                  Fraus (mint ahogy azonos az éjjeli pávaszem lepke a
4499 XXXVIII|           hernyóval), akkor mit jelent ez az alakoskodás? Kinek a javára
4500 XXXVIII|              ilyen komédiát? Hiszen annak az alaknak, aki Vakandi név