1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2517
Fezejet
1 I | vén akácfa, ami azáltal, hogy nyáron kancelláriáját elsötétíti,
2 I | tanácsos úr ellenszenvét, hogy az már nem egyszer ejté
3 I | előtt azt a biztató szót, hogy ha valaki ennek az átkozott
4 I | abba kényesőt töltene, hogy az a fa elszáradna, hát
5 I | beszél, úgy öszeszorul, hogy az ajkakból semmi sem látszik.
6 I | szabadban is (meglehet azonban, hogy csak diaeteticai okokból
7 I | nézve az a baj származik, hogy ő is kénytelen a kezében
8 I | kasztor-kalapját, azt állítva, hogy izzad a feje, pedig otthon
9 I | De hát az nem illenék, hogy amikor a belső titkos tanácsos
10 I | éppen nem termett arra, hogy hatszáz holdas parkok útjait
11 I | töredékeny alak, olyan hajlékony, hogy hátrafelé is tud bókolni,
12 I | legyezőt átnyújtja, anélkül, hogy a dámájának a sleppjét letaposná.
13 I | elvette a kedvét a főúrnak, hogy a középnagyságú úrnak több
14 I | elékteleníté.~Hruszkay úr, látva, hogy mennyire érdekli a házigazdát
15 I | magyar nép.~– Annyira az, hogy semmit sem változott azóta,
16 I | semmit sem változott azóta, hogy Tuhutum vezérrel bejött
17 I | vezérrel bejött Ázsiából, csak hogy lótej helyett bort iszik,
18 I | azt azután érti. Azzal, hogy megkeresztelték, csak azt
19 I | megkeresztelték, csak azt nyerte, hogy most a „Szélanya” helyett
20 I | porcikám azt a kitüntetést, hogy én menjek le Tuhutum vármegyébe
21 I | biztosnak. Hisz az szent, hogy minden tiszti lakomat, asztagomat
22 I | nem lehet arra gondolniok, hogy vagyonukban csorbát szenvedhetnek,
23 I | tetszett ez a sarokba szorítás. Hogy az ősei is kirántották a
24 I | kirántották a kardjukat! Hát, hogy ő is rántson ki valamit,
25 I | közül egy sem veszi észre, hogy a fattyúhajtások mind elnyomják
26 I | kertészkése alá venné.~– De ugye, hogy gyönyörű egy pagony ez itten?
27 I | azt királyi tanácsos úr, hogy ez az egész új ültetvény
28 I | furfangba, amit úgy hívunk, hogy „paraszt diplomácia”.~–
29 I | kezelni a paraszt diplomáciát, hogy egy egész falut rá tudott
30 I | egész falut rá tudott bírni, hogy az ősi helyét elhagyja,
31 I | diplomáciához” még jobban, hogy egy vármegyét is rá tudjon
32 I | vármegyét is rá tudjon bírni, hogy az ősi álláspontját elhagyva,
33 I | áttörőnek elhárítani az ágakat, hogy ki ne verjék a szemeit,
34 I | rá legkisebb kilátás sem, hogy innen valami kilátás legyen.
35 I | fedve, de az már nemcsak hogy egészen zöld volt a mohától,
36 I | kellemetlen házi gomba.~S hogy ne csak a szemnek legyen
37 I | amiből az ember válogathatta, hogy gázillat-e, vagy mocsárlég,
38 I | nagyot köpve.~– De hát hogy került ez ide?~– Hát csak
39 I | ez ide?~– Hát csak úgy, hogy miután sikerült az egész
40 I | módszerrel nem bírtam rávenni, hogy engedje át a telkét.~– Jobbágytelek?~–
41 I | Hiszen ha az volna, tudnám, hogy mit kezdjek vele! De éppen
42 I | vele! De éppen az a baj, hogy nemesi kúria.~– Ugyan hogy
43 I | hogy nemesi kúria.~– Ugyan hogy került egy nemesi kúria
44 I | A férjét, úgy tétszik, hogy agyonlőtték párbajban, vagy
45 I | Hanem arra jól emlékszem, hogy az asszonyságot egyszer
46 I | kényszerítve.~– Úgy hiszem, hogy mindenféle kellemetlen mendemondákat
47 I | illedelmes udvart úgy felkeverte, hogy utoljára ki kellett őt kergetni
48 I | boldogult atyám nem engedte meg, hogy a kastélyunkba jöjjön, hát
49 I | kedvemet az egész uradalomtól, hogy szeretném itthagyni.~– De
50 I | meg gátat húzattam eleibe, hogy megrekedjen a csáva; úgy
51 I | a furfangot gondolta ki, hogy összeszedi mindenünnen az
52 I | parkomban úgy elszaporodnak, hogy nem győzöm őket pusztítani.~–
53 I | olyan cause celèbre lenne, hogy még a fiam sem érné végét.
54 I | utoljára kényszerítenének, hogy a birtokháborított nemesi
55 I | csapóhíd, ez annak a jele, hogy megint odatekereg.~– S ki
56 I | Azelőtt való évben született, hogy Bécsből kitoloncozták.~–
57 I | úgy elbújik az odújába, hogy neszét sem vehetni.~– Biz
58 I | legnagyobb malversatiója, hogy a parkomat elrútítja az
59 I | az bizonyos lehet felőle, hogy innen el nem megy anélkül,
60 I | innen el nem megy anélkül, hogy valami kalandos mese oda
61 I | gallérjához.~– Kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudna például énrólam
62 I | asszony kezében a levél, hogy a Belvedere-ben meg az üvegházban
63 I | egy hangos szót kimondani, hogy azt ez az asszony meg ne
64 I | fenyegetésével lett megtiltva, hogy ezzel az asszonnyal szóba
65 I | S tartani lehet tőle, hogy egyszer a vadmacskát is
66 I | száját Adalbert gróf, úgy, hogy az ajkai egészen eltűntek.~–
67 I | Meg kellene neki engedni, hogy Bécsbe visszatérjen.~Adalbert
68 I | bozótos ösvényen, tudva, hogy az jobban fog sietni, ha
69 I | határozták el az ország rendei, hogy az egész népséget szétosztják
70 I | vármegyegyűlés sem múlik el, hogy mind a ketten fiscalis actiót
71 I | ellenségeskedése nem abból áll ám, hogy az egyik a Kubinszky, a
72 I | más rendes eszű embereké, hogy az egyik a kormánypárton,
73 I | oszlik meg kettőjük között, hogy a földmívelő gentry, aztán
74 I | magukat pedig úgy nevezik, hogy „sasok” és „daruk”, s büszkék
75 I | Tanussy Decebálnak eszébe jut, hogy proklamáltassa magát Pannonia
76 I | igényei vannak), hát bizonyos, hogy Tanussy Belizár, az öccse,
77 I | Mégis azon kellene kezdeni, hogy az egyiket a kettő közül
78 I | csak azt kellene tenniök, hogy ne engedjék ellopni felét
79 I | fáradsággal járna, mint hogy maga álljon be az ember
80 I | nem ismerik. Arra büszkék, hogy minden bútoruk kétszáz esztendős.
81 I | az asszonyhoz úgy jutott, hogy az elébb egy birkásának
82 I | természetes esze és furfangja, hogy nemcsak a gazdatisztjeit
83 I | tartani, s dacára annak, hogy a számokat nem ismeri, mégis
84 I | arra is kiterjed az esze, hogy a legnagyobb cselszövényeket
85 I | vármegyében; úgy látszik, hogy van valami kielégíthetetlen
86 I | folyvást azon tépelődnek, hogy a világ nem tiszteli őket
87 I | Hát a férje öccsével hogy van?~– A „kisebbik urát” (
88 I | királyi tanácsos úr.~– Értem, hogy mire tetszik célozni. Hanem
89 I | s mi azon vesszük észre, hogy amit megszereztünk, nem
90 I | nulla.~– Nem úgy gondoltam, hogy az egyiket nullifikáljuk.
91 I | Azt méltóztatott mondani, hogy az egyik testvér Bocskaynak,
92 I | elő, aki megesküszik rá, hogy a vád alá veendő Tanussy
93 I | más valaki cselekedte azt, hogy nem lehet a vétkest megfogni
94 I | egészen kezük ügyére esik, hogy a másikat meg belemártsák.
95 I | félne tőlük az ember; – hogy vérszemet kapjanak. A hetvenkedés
96 I | magára hagyja, azt gondolva, hogy annak elég védelem az, hogy
97 I | hogy annak elég védelem az, hogy nem követte el, amivel gyanúsítják.~–
98 I | ember elkövetett, tudom, hogy gyönyörűség börtönben ülni, –
99 I | és vallása parancsolja, hogy ahol valami baj van, onnan
100 I | akkor biztos vagyok felőle, hogy a tuhutumi mándruc legények
101 I | Magában pedig azt gondolta, hogy mikor már valaminek az árát
102 I | vadmacska! De hát meglehet, hogy rá nézve ez a rozzant viskó
103 I | metropolisból való kitiltatása alól. Hogy ezt a felmentő okiratot
104 II | úgy a híréből halljuk még, hogy volt egyszer egy mágnás,
105 II | akinek olyan dolmánya volt, hogy nem látszott rajta a posztó
106 II | úgy odaragad a degetbe, hogy hat bival sem húzza ki onnan.
107 II | svalizsérek annyit megtehetnek, hogy a hídnál hátul maradva,
108 II | s ezáltal meggátolják, hogy a királyi biztos úr körül
109 II | öltöztetett somogyi legényt, hogy nyissanak utat a hintó előtt.
110 II | északi oldalára terelni, hogy a hintó számára szabad út
111 II | csak azt látja az ember, hogy jön.~Délszakrul jön valami
112 II | akivel beszélni lehet, hogy egypár megriadt gulya, ökör,
113 II | múlva a főúr azt látta, hogy az ő dragonyos svadronya
114 II | ellenséget.~Jó szerencse, hogy a kocsis nem vesztette el
115 II | az okos politikával élt, hogy megsejtve a közelben egy
116 II | a tulokzendülésből; az, hogy a vásáros népet egészen
117 II | maradt utána hátra, az, hogy ez a fertelmes szúnyogspecies,
118 II | legénynek le kellett szállani, hogy elhajtsa a lovak orcájáról
119 II | hétválasztó fejedelem.~De hogy saját személyét se érje
120 II | azt tette Adalbert gróf, hogy előrántotta a selyem zsebkendőjét,
121 II | Őexcellenciája észrevehette, hogy szembe az országúton egy
122 II | bizonyosan az lesz.~Jó jel, hogy mégis fogadja valaki. Nem
123 II | helyett. Azt meg nem tudja, hogy hogyan kell titulálni.~–
124 II | lehet venni a szándékát, hogy ez itt mondókát akar tartani.
125 II | fénye ma homályba borul.~De hogy miért borul homályba, azt
126 II | fogadtatásból előre ízlelheté, hogy mi vár rá Tuhutum vármegyében.
127 II | parancsolá a kocsisának, hogy mármost vagdaljon a lovak
128 II | lovak közé istenigazában, hogy bejuthassanak Tanusvárra,
129 II | asztronómiát érti, kiszámíthatja, hogy lehet úgy délután három
130 II | alkalmával, amikor tudvalevő, hogy még egy másik várost szokás
131 II | csattog, kopog mindenfelé. Jó, hogy a lovasság trombitása elöl
132 II | a városházába a bíróhoz, hogy jöjjön le hozzá.~Feltűnő,
133 II | jöjjön le hozzá.~Feltűnő, hogy őexcellenciája sem egy titkárt,
134 II | iránt bizalmatlan; fél, hogy elárulják a titkait, s sohasem
135 II | írásba a parancsolatait, hogy csak addig is meg ne tudja
136 II | a legjobb kvártélyokra, hogy panaszuk ne legyen. Itt
137 II | Aztán tegyen intézkedést, hogy a kocsmárosok éjfél után
138 II | egész véletlenül történt, hogy a vásáros bódék által összeszorított
139 II | az elébbit kapacitálták, hogy fel kell nyitni a kaput,
140 II | fején volt akkora kis süveg, hogy az csupa csoda, hogy tud
141 II | süveg, hogy az csupa csoda, hogy tud rajta megmaradni. A
142 II | nótát a hintóban ülő úrnak, hogy még a szája és a szemöldöke
143 II | volt eszelve másoktól), hogy ne várja be azt a borravalót;
144 III | porkoláb, s a rabokra felügyel, hogy a dohányt elég apróra vágják.
145 III | legkiválóbb ismertetőjele, hogy az egyik lába térdben görbe,
146 III | a porkoláb.~(Tudniillik, hogy egyszer keresztülment a
147 III | s általános a hiedelem, hogy az egész hiányzó csontot
148 III | Azzal nem szolgálhatok, hogy hol van.~– És a központi
149 III | asztalhoz a királyi biztos, hogy magányosan hozzákezdjen
150 III | járkálnának.~Tudniillik, hogy az egyemeletes megyeháznak
151 III | s azt mondta a hajdúnak, hogy küldje be hozzá a várnagyot.~–
152 III | Engedelmet kérek alásan. Hogy tennénk árestánsokat a contignátióba;
153 III | vármegyeházán maradni, s bevárni, hogy nem protestál-e valaki?~
154 III | felvilágosításokat adni.~– Hogy híjják ezt az urat?~– Méltóságos
155 III | neki böjtölni kell.~– No, hogy annál jobban böjtölhessen,
156 III | az én kedvemért, látja, hogy én is csak „bon jour”-ban
157 III | vállai oly terjedelmesek, hogy a szárnyajtón csak féloldalt
158 III | kerekre nyílik a szeme, azaz, hogy csak a fél szeme, mert a
159 III | támlájához, amelyre leültették, hogy keze ügyében legyen.~Őexcellenciája
160 III | veszik kölcsön a bőrüket, hogy mind nyitott ablak mellett
161 III | légvonattól félt ő, hanem attól, hogy valami perversus paniperda
162 III | idebenn – mondá a gróf–, hogy megüti az embert a guta,
163 III | volt az illustrissimusnak, hogy azt az ablakot becsukatta;
164 III | Mondhatom excellenciádnak, hogy borzasztó egy fajzat. Nincs
165 III | a homo regius!” Tudják, hogy az én személyem szent és
166 III | és sérthetetlen! Tudják, hogy aki engem megbánt, az a
167 III | Rézkuthy Barnabás úr majd hogy az asztal alá nem zsugorodott,
168 III | De már ezt megnézem, hogy micsoda? – kiálta felugorva
169 III | expedienshez folyamodni, hogy amely ablak redőnyein keresztül
170 III | éppen le akartam menni, hogy szétriasszam a rebellis
171 IV | Magyarországon.~Előre kell bocsátani, hogy ez a „regále” egy compossessoratusnak
172 IV | Jól mondják a tudósok, hogy emelkedik a föld. Az emeletre
173 IV | nek az az elsőbbsége van, hogy az istállóból kihordott
174 IV | finnyás emberek. Tudják jól, hogy Rácországban még rosszabb
175 IV | szépségek által képviselve. Hogy úri mulatságok alkalmával
176 IV | a Régi Napnak, hanem az, hogy az „állás”-ában elfér annyi
177 IV | padlódeszkái úgy kijárva, hogy a csomók kiállnak belőle.
178 IV | tart, semmi oka sincs arra, hogy a maga commoditásáról lemondjon.
179 IV | egyszer-egyszer hátrafordítja a fejét, hogy megnézze, ki jött be az
180 IV | beszélni. – Akkor tudom, hogy ma nagy vendégség lesz itten.
181 IV | mível a korcsmáros után, hogy neki meg a lovának frissen
182 IV | abrakot! Mikor aztán látja, hogy rá sem hederítenek, megint
183 IV | betoppan a terembe. Látja, hogy üres, csak a korcsmáros
184 IV | nécessaire-emet tegye el mégis. Tudja, hogy mi van benne?~– Tudom, kártyák.~–
185 IV | Hát, Jóska! Tudod-e már, hogy hol laktok?~– Nem én még!
186 IV | Azt mondom, Dabajkó, hogy ennek a hóhérnak sem egy
187 IV | Kkkocsm! – Ez azt teszi, hogy „kocsmáros úr?”~– Mi tetszik?~–
188 IV | Gegyfekt! – Érteni belőle, hogy „még egy feketét”! (Az elejét,
189 IV | a tatár szó azt jelenti, hogy „abbul a mérgesbül”! Így
190 IV | mathematikus”. Tudniillik, hogy ő a vármegye tiszti mérnöke.~
191 IV | annyi ügyefogyott ember, hogy alig tud tőlük leszállni.
192 IV | Meglátta az ablakon át, hogy idetart a piacon keresztül
193 IV | királyi komiszárus.~– Láttam. Hogy poshadjon meg a maga levében.~–
194 IV | Őexcellenciája úgy rám ijesztett, hogy most is nyilall az oldalomban
195 IV | oldalomban tőle. Azt parancsolta, hogy minden korcsmát, vendégfogadót
196 IV | Már az az úr gondja lesz, hogy hogyan tuszkolja ki őket.
197 IV | Csak tudná hát az ember, hogy mikor van éjféli tizenkét
198 IV | szívesen, de már öt hete, hogy nem jár.~– Adja csak ide.
199 IV | aki azt panaszolta neki, hogy a szomszédasszony (a boszorkány)
200 IV | tetszett magával hozni. Hogy nem hagyogat el belőle útközben
201 IV | kostök: a kulcsok.”~Ugye hogy mind itt van?~– De hát még
202 IV | aztán pedig meg kell tudnom, hogy mikor lesz éjfél.~– Hát
203 IV | elhívattam már a lakatost, hogy nézze meg; de azt mondta,
204 IV | nézze meg; de azt mondta, hogy nem lehet ezt megigazítani.
205 IV | kíváncsi volt megtudni, hogy miféle ördöngös praktikával
206 IV | kieszközölni ez az ezermester, hogy az az ajtó, amiben tizenháromszor
207 IV | módját a praktikus ember, hogy felírta krétával kívül az
208 IV | megértve Dabajkó uramtól, hogy az órája megigazítódott,
209 IV | a közmondást applikálta, hogy: „tót adta, tót elvette,
210 IV | megint?~– Csak azért jöttem, hogy ez az óra a pápista toronyban.~–
211 IV | itt járt, s azt allegálta, hogy meg tudja csinálni az órát.~–
212 IV | tettük VI órára a delet, hogy halbírozzuk a differenciát.~
213 V | tökéletes minden arányaiban. Hogy a piedesztálon kezdjük a
214 V | vele leköszörülni.)~Végre, hogy a fejét is tegyük fel a
215 V | csak annyit mond neki, hogy: „Ami jó és drága”.~– Aki
216 V | azzal int a cigányoknak, hogy hová telepedjenek a bőgővel
217 V | Általánosan azt hiszik, hogy a két testvér a csodáig
218 V | csak azt próbálja meg, hogy tévessze el a nevét, szólítsa
219 V | akkor veszi észre az ember, hogy nagyon sok különbség van
220 V | nyakát egészen körülfonja, hogy az inggallérból semmi se
221 V | homlokát összehúzva hordja, hogy ránc legyen a közepén, két
222 V | minden ember kitalálja, hogy testvérek.~Természetesen,
223 V | teljesedik be az a közmondás, hogy: „két dudás nem fér meg
224 V | öklével olyat sújt arra, hogy csak úgy csattan.~Akkor
225 V | négyesztendős ártányra azt mondják, hogy „koca”.)~– Hát csak elkeltek
226 V | Fontot ide!~Mert tudni való, hogy a Tanussyak pénzét nem számlálják,
227 V | a szék alatt; nem félek, hogy elhordják a sasok!~(Már
228 V | kutyája.~– No, hát lássuk, hogy melyik nehezebb!~Azzal a
229 V | egymás vállán keresztül, hogy melyik nyomja le a másikat:
230 V | diószegije csak hűtőnek való, hogy a szárhegyit belerakják.~
231 V | nem volna. Tudja az már, hogy mikor az urak között valami
232 V | aztán odacsapták a falhoz, hogy száz darabra tört.~Eleinte
233 V | aminek az lett a következése, hogy egy üvegtábla sem maradt
234 V | veszedelmet vonta maga után, hogy a piacról a szájtátó csőcselék
235 V | százat lehet egyre tenni, hogy a bámészkodó siserahad közt
236 V | küldtek a „lelkem uramnak”, hogy lesse ki, hol jár, és mit
237 V | gyémántos uramról”!~Az, hogy úgy öntik odabenn a bort,
238 V | úgy öntik odabenn a bort, hogy bokáig gázol benne az ember,
239 V | szemébe dobálja, még az is, hogy a két nagyúr egymás truccára,
240 V | mégsem kellett volna tenni, hogy idehozassák a komédiabódéból
241 V | táncoltassák el vele a kufercest. Hogy nem szégyenlik magukat!
242 V | ember olyan szerencsés, hogy királynét vehessen élete
243 V | vissza Belizár.~Tudniillik, hogy Decebál úrnak a neje elébb
244 V | birkásnak, attól választotta el, hogy nőül vegye.~Ekkor meg aztán
245 V | tulajdonosnéja. – Szent, hogy meg fogja hallani.)~– No,
246 V | nem játszom!~S megtette, hogy nem játszott, de azért ott
247 V | kiáltásokból tanulhatja ki, hogy mi a játék rendje. Ezekből
248 V | Azért senki se higgye, hogy Dorkó néne olvasni tud;
249 V | illetlen szokás van náluk, hogy amelyik nyerőben van, az
250 V | lehet elkövetni férfiún. Hogy az embert a felesége az
251 V | hatalmasok minden lánca sem elég, hogy őt valamihez hozzákötözze:
252 V | játszóasztalt, s közel volt hozzá, hogy azt a marék aranyat, amit
253 V | Talán csak a melle kívánta, hogy kikurjantsa magát? Talán
254 V | el volt keseredve amiatt, hogy kidobták az ivóteremből? –
255 V | bántotta a nömös harag, hogy itt az urak vigadnak, amíg
256 V | szórja az aranyat maga körül, hogy ellenségei sorát megzavarja
257 V | sem szoktam próbálgatni, hogy megy a térdepelés?~Ez megint
258 V | hírt terjesztették felőle, hogy ő szíve belső indulatai
259 V | katholika egyház felé hajlik, hogy a hálószobájában Szűz Mária-képet
260 V | is történhetett az meg, hogy Belizár ilyen szóval vágjon
261 V | sem tudhatja bizonyosan, hogy milyen vér keveredett az
262 V | öklével az asztalra vágott, hogy minden aranypénz táncra
263 V | kontemplációval.~– Fogadjunk, hogy melyik kerül felyül? – mond
264 V | Kezdjék újra!~Jó szerencséje, hogy a feltámadt nagy zsivajban
265 V | micsoda, azt parancsolta, hogy éjfél után minden korcsma
266 V | Mert hiszen az bizonyos, hogy én magam, még ha akarnám,
267 V | benne. Olyan bolond volt az, hogy lehetetlen volt mindenki
268 V | nem állt meg a fején, azt, hogy el ne vesszen, Decebál feltette
269 VI | a poémának, olyan mély, hogy maig sem elucubrálta senki.
270 VI | sohasem volt annyira ittas, hogy a maga drága „én”-jéről
271 VI | sivár, rideg cinizmus.~– Hogy van tovább, Belizár? kurjongatott
272 VI | királyi biztos ablakai alatt: „Hogy volt, hogy, Belizár?~Hogy
273 VI | ablakai alatt: „Hogy volt, hogy, Belizár?~Hogy ezt a pokolbeli
274 VI | Hogy volt, hogy, Belizár?~Hogy ezt a pokolbeli szerenádot
275 VI | annyival többet az elégnél, hogy annak egy része a fejébe
276 VI | azokat a dragonyosokat, hogy rendre tanítanák e goromba
277 VI | szövege kétségtelenné teszi, hogy a sértő szándék egyenesen
278 VI | szétvernék azt egy hajrá alatt, hogy a pora sem maradna.~Erre
279 VI | vagyunk felőle bizonyosak, hogy Rézkuthy úr nem számított-e
280 VI | úr nem számított-e arra, hogy őexcellenciája semmiképpen
281 VI | semmiképpen sem fogja engedni, hogy érdemes vendége ily kockáztatott
282 VI | bezárja előtte az ajtót, hogy ki ne mehessen. Hanem ez
283 VI | neki erre a vitézkedésre, hogy „Jól van, kísértse meg méltóságod”. (
284 VI | Akkorát ugrott hátrafelé, hogy az csupa csoda volt a kurta
285 VI | részint az ijedségtől, részint hogy csak félszeme volt, úgy
286 VI | homlokát az ajtóragasztóba, hogy mire felért őexcellenciájához,
287 VI | a kitett csóva jelenté, hogy lovas katona van beszállásolva,
288 VI | felállított puska jelzé, hogy az őrház van, állt egy feketeharisnyás,
289 VI | hajtotta Decebál vasmarka, hogy szénavonyogónak lehetett
290 VI | sótartót a silbak fejébe, hogy annak a simlédere a nyakáig
291 VI | a vártárul fenyegették, hogy rálőnek, ő meg felszakított
292 VI | utcacsatornából, s azzal kínálta őket, hogy mind agyonhajigálja. Szerencsére
293 VI | levén neki megparancsolva, hogy minden serkentéskor eggyel
294 VII | Azt mondják (sőt írják), hogy ez az egész halom úgy lett
295 VII | Mások ellenben azt állítják, hogy ez igenis kézzel összehordott
296 VII | mind arra vannak alkotva, hogy ellenség ostromát huzamos
297 VII | Hogyan történhetett mégis, hogy mindamellett soha sem a
298 VII | Hanem hát az történt vele, hogy Tanusvártól egy puskalövésnyire,
299 VII | megtetszett ez a mulatság, hogy ott maradt közöttük mulatni
300 VII | termetének nem kell a vállfűző, hogy deliségét emelje, csupa
301 VII | ember, aki ránéz, azt hiszi, hogy adósa neki egy csókkal.~
302 VII | földön, és meséli neki, hogy mit látott a városban, a
303 VII | De hisz az is elég arra, hogy Sára asszony arcát tűzlángba
304 VII | pedig azért térdel a földön, hogy a „szép Emma” bakancsait
305 VII | Látszik az egész arcán, hogy elkényeztetett gyermek.
306 VII | Sára – hányszor megfogadta, hogy meg sem látja, de mindig
307 VII | Neked még érteni sem szabad, hogy miről beszélünk. Állj veszteg,
308 VII | mocskos szája. Azt is mondta, hogy…~(Ezt már csak súgva mondta
309 VII | hiszen nem vagyok én kisbaba, hogy velem játsszál!~– Eredj!
310 VII | közel ne menjetek. Vigyázz, hogy a pávakakas meg ne vágja
311 VII | debreceni diákok úgy hívják, hogy „pikó”, a pápaiaknál a díszneve „
312 VII | s a szoknyáját feltűzte, hogy a két hófehér lábszára térdig
313 VII | sok, még azt is megtette, hogy ugrás közben féloldalra
314 VII | úttévesztő, amit úgy híttak, hogy „labyrinthus”; ennek a közepén
315 VII | Emmának az az első dolga, hogy hirtelen feltűri a karjairól
316 VII | az öklével, s nem nézi, hogy hol találja az Emmát, oldalba-e
317 VII | különleges bolondságban, de hogy az apja engedi ezt így történni,
318 VII | engedi ezt így történni, hogy a családja egyetlen fiörökösét
319 VII | elfoglalja az egész lelkét, hogy a legközelebb eső dolgokat
320 VII | illedelmesebb a többi kollégáinál, hogy csak csípőig van dekolletálva.
321 VII | kastélyban? Majd megtudjuk, hogy mire, hogyan és kik tanítják!~
322 VII | olaját.~Olyan gyors esze van, hogy egy hallásra megtanul mindent.
323 VII | Jaj, ha megtudná valaki, hogy a szép Emma ezeket már mind
324 VIII | különben sohasem volt ő, hogy még csak a dülöngése is
325 VIII | dülöngése is elárulta volna, hogy kettőjük közül a bor volt
326 VIII | hangon, s olyan érzéssel, hogy aki hallja, utánabolondul.
327 VIII | gyalázatot ne hoztad volna rám, hogy ismét összeültél azzal a
328 VIII | tudta énekelni a hamis, hogy a könnyhullatást mosolygásra
329 VIII | megölelgettetni.~– Tudja a cudar, hogy milyen kedves, mikor így
330 VIII | csak egy kis olaj kell, hogy újra lobbot vessen. S ez
331 VIII | aranykereszttel, amit őkelme, hogy el ne veszítse, az öve mellé
332 VIII | gyalázatos? Tudom én jól, hogy ilyen cifra keresztet viselnek
333 VIII | alatt senki sem vette észre, hogy egy új alak settenkedik
334 VIII | tenyerét a szája elé tartva, hogy a szó hívatlan fülekig el
335 IX | gavalléros tempó Decebáltól, hogy ő magát kihúzza a csávából,
336 IX | megérthette Bakala Peti, hogy ez a sok szép kinevezés
337 IX | is Decebált hamarább. Még hogy én részeg! De itt süllyedjek
338 IX | összecsapva.~– Óh, a pokolra való! Hogy nem fél, hogy mindjárt elnyeli
339 IX | pokolra való! Hogy nem fél, hogy mindjárt elnyeli a föld.~–
340 IX | annálfogva annyira csillapodott, hogy engedett mást is szóhoz
341 IX | mellé, de senkit sem kínált, hogy „Tessék helyet foglalni”.~–
342 IX | Hej, ha én azt tudom, hogy az a vén banya ott leskelődik! –
343 IX | mind igaz. Még az is igaz, hogy Belizár a legtisztelettelenebbül
344 IX | No, hát mi történt?~– Az, hogy a mi Decebálunk nem tűrte
345 IX | Decebálunk nem tűrte el azt, hogy az ő imádott nejét még az
346 IX | földhöz sújtá Belizár uramat, hogy ott terült el eszméletlenül,
347 IX | úgy összetörte, lelkem, hogy vérben-fagyban vitték el
348 IX | elhiszi-e, Szárah nagysám, hogy igaz?~Az a valami volt a
349 IX | dalia között, én látva, hogy az asztalt mindjárt összetörik,
350 IX | elhallgatá Bakala Peti, hogy mi történt azzal a határ
351 IX | domitoriumot. Hallottad, hogy még ma nem frustukolt.~(
352 IX | Ismerem a természetét, tudom, hogy olyankor nem vigyáz magára;
353 IX | szívét? Arra megesküszöm, hogy az a nagysádé volt és lesz
354 IX | mondani, elhallgathatja-e, hogy valami dáma nem keveredett
355 IX | nem hiszi Szárah nagysám, hogy egy Tanussy Decebál egy
356 IX | most már azt mondom ám, hogy jobb szeretném, ha a Decebál
357 IX | portékát, édes nagysám, hogy senki meg ne lássa, mert
358 IX | bakafántoskodni. Azt hitte, hogy ha megmondja, hogy ő a homo
359 IX | hitte, hogy ha megmondja, hogy ő a homo regius, hát majd
360 IX | Törődött is azzal Sára asszony, hogy mi az a homo regius meg
361 IX | asszonyfélével?~– Azt mondanám, hogy becsületem szentségére esküszöm,
362 IX | valakinek, aki olyan boldog, hogy egy ilyen istenasszonyt
363 IX | részesülhetett?~– Az igaz, hogy nem volt nyugtom miattuk.~–
364 IX | Annak bizony az a módja, hogy ha nagysád a nagyvilág előtt
365 IX | idejéből valók. Láttam én, hogy micsoda pompa volt a főispánéknál!
366 IX | nekem mindig azt mondja, hogy jószágot vett a pénzből,
367 IX | Ezért gondoltuk azt ki, hogy amint a verekedésnek vége
368 IX | fejébe csapta a sótartót, hogy azt még most is húzzák kifele
369 IX | tanúnk, aki megesküszik rá, hogy Decebál estétől reggelig
370 IX | mulatott a „Békafogóban”. Azt, hogy a „Régi Napnál” is lettünk
371 IX | ilyenformán Decebál nemcsak hogy nem foga keresni a „Régi
372 IX | aranytálcán hozná eléje valaki, hogy tessék, megkerült az erszény,
373 IX | Régi Nap”-nál, eltagadná, hogy sohasem látta. Elköltheti
374 IX | Decebál kérdezni fogja, hogy honnan vettem erre a pénzt.~–
375 IX | erre a pénzt.~– Tudja is ő, hogy minek mi az ára! Ha kérdi,
376 IX | kérdi, mondja neki nagysád, hogy a tejpénzből került.~Sára
377 IX | belátott ez alkalommal, hogy Bakala Peti igen hasznos
378 IX | megtanulta, egy látásból, hogy a főispáni úrilak divatos
379 IX | meg pénz nem volt a kezén, hogy azokat megszerezze. Most
380 IX | volt a kastélyban annyi, hogy kétszáz vendég mindenkor
381 IX | ha a kontót nem látná, hogy Decebál csak a vendégágyakra
382 IX | elnevezést sajátított el, hogy majd egyszer ragyoghat vele. „
383 IX | Menjen, maga nagy bolond! Hogy a tüzes tatárba bíznám én
384 IX | Nem érti? Hát nem tudja, hogy az én Emmám nem leány, hanem
385 IX | kérdésben adni kifejezést, hogy mi oka lehet nagysádnak
386 IX | Hát hiszen tudom én azt, hogy ő a famíliában a majorocska.
387 IX | Már arra nagyon kérem, hogy ne vegye Miskapor alá, amit
388 IX | mondok, de ha megígéri, hogy egy teremtett léleknek sem
389 IX | az ablakban?~– Remélem, hogy az helyet fog adni egy díszes
390 IX | Biztosítom felőle nagysádat, hogy a hallottaknak az ellenkezőjét
391 IX | ilyen jóslatot mondott: hogy legelőször is férjhez megyek
392 IX | annak a sorsa pedig az lesz, hogy híres, nevezetes ember válik
393 IX | bennünket egyébre, mint hogy a jó szájízre való ételt
394 IX | golyvája volt szegénynek, hogy a mellényét nem tudta begombolni
395 IX | hazavitt, csak akkor láttam, hogy hová kerültem. Csivasz paraszt
396 IX | kászuba. Nem emlékezem rá, hogy lett volna egy nap az együttlétünk
397 IX | tokányt főzött, mert tudtam, hogy mindig az esett birkát szokták
398 IX | Én mindjárt kitaláltam, hogy mi szándéka van a lelkemnek.
399 IX | Megmondtam aztán neki világosan, hogy „lelkem úrficskám, ha maga
400 IX | úrficskám, ha maga azt hiszi, hogy a halat a fárul szedik,
401 IX | pofáján, hát csak rájött, hogy aki halat akar fogni, hát
402 IX | Egyszer csak előállt vele, hogy elválaszt az uramtól, s
403 IX | cigányasszonynak. S még azt mondják, hogy ne higgyen az ember jövendőmondóknak.~–
404 IX | telt bele egy esztendő, hogy beteljesült a harmadik mondás
405 IX | ennek is megjövendölték, hogy vagy híres ember lesz belőle,
406 IX | már a Tanussyaknak annyi, hogy el sem bírják. Én azt akarom,
407 IX | sem bírják. Én azt akarom, hogy a gyermekem kísérjen engem
408 IX | Hát még, ha hozzáveszem, hogy a csatában kell neki elesni!
409 IX | magam mellé szoktattam, hogy jó „anyás” gyermek legyen
410 IX | pávakakas is megkerget, hogy fel ne ébredjen benne az
411 IX | bátorságnak neveznek, s aztán, hogy meg ne terhelje a fejét
412 IX | az igaz, Szárah nagysád, hogy ha „ez” volt a célja, akkor
413 IX | neki a leckét. Úgy tetszik, hogy a szittya nyelvet tanítja
414 IX | nyelvet. Hát azt mondják, hogy valami idegen nyelvet csak
415 IX | idegen.~– Annyira idegen, hogy én nem is tudom, hogy volna
416 IX | idegen, hogy én nem is tudom, hogy volna a világon.~– De bizony
417 IX | zsidó, akár szittya.~– Aztán hogy vetik sorba ezeket a szittya
418 IX | ezt az Emma?~– Az igaz, hogy nagyon nehezen töri a tollát.
419 IX | De hát azt is szeretem, hogy olyan nehéz feje van. Mi
420 IX | püspök. Nem kénytelen vele, hogy a fejét megfájdítsa. Marad
421 IX | Marad rá akkora birtok, hogy nyolc napig utazhat rajta,
422 IX | csak színt kell vallani, hogy fiú-e vagy leány?~– Nem
423 IX | magának.” – Lesz gondom rá, hogy kiválasszak a számára egy
424 IX | akkor aztán megmondhatja, hogy ő a „legény”! Ha egyszer
425 IX | megházasítottam, akkor aztán tudom, hogy nem kívánkozik semmi háborúba;
426 IX | marad szépen, s rajta lesz, hogy megvénüljön. Hát, mit szól
427 IX | mit szól hozzá?~– Azt, hogy biz ez erős fantázia; de
428 IX | fantázia; de meg kell vallani, hogy szisztéma van benne.~Sára
429 IX | kifogást. Arra gondolt, hogy neki is lehetnek valamikor
430 IX | azt a mennyei gondviselés, hogy az egyiknek adta a gazdagságot,
431 IX | másiknak meg az észt, különben hogy állhatna fenn a világ?~–
432 IX | harapom le. De még arról sem, hogy hogyan, miképpen kerülnek
433 IX | ki annyit, amennyi kell, hogy Bécsbe utazzék, s aztán
434 X | figyelmeztetünk mindenkit, hogy ha unja a tudományos dolgokat,
435 X | Hanem azután úgy ismeri, hogy egy kiásott patkórul megmondja,
436 X | kiásott patkórul megmondja, hogy kinek a lova viselte azt?
437 X | tenyerében, amíg kitalálta, hogy honnan kell megnézni.~–
438 X | kincset?~– Látom.~– Felismeri, hogy mi ez?~– Mondja hamar.~Vakandi
439 X | kétségtelenül be lesz bizonyítva, hogy ez volt maga a „Damasek”
440 X | bevetem szénapolyvával, hogy kizöldüljön, hogy el ne
441 X | szénapolyvával, hogy kizöldüljön, hogy el ne áruljon. Tovább ások.
442 X | csak azzal a különbséggel, hogy amíg azt a tudomány bacilusai
443 X | Az a rögeszme kergette, hogy az ő őse vetélytársa volt
444 X | súlyáról, láthatta a színéről hogy az aranyból van: nehéz és
445 X | bölcsesség álarcát teszi fel! Hogy nem rohadt el ez a nyílvessző?
446 X | Hát úgy nem rohadt el, hogy ez is ugyanazon scythiai
447 X | bocsánatot kért, s fogadta, hogy többet nem fogja a nagy
448 X | állítólag) felfedezett. – Hogy hítták Thonuzóbának az ősapját?
449 X | Kusidkun, akiről Thuróczy írja, hogy mint a Szvatopluknál járt
450 X | e Magyarországon azzal, hogy annak a száznyolc családfőnek
451 X | mind említést tesz róla, hogy az elsíroltakat bajtársaik
452 X | unokának a neve. Semmi kétség, hogy azon a veresfenyő cölöpzeten
453 X | még ha tudnám is, lehet, hogy a sírkamrán belül olyan
454 X | értéke van. Hiszen tudjuk, hogy az ősvezéreket minden arany
455 X | életemen át ezzel a munkával, hogy mikor bevégeztem, akkor
456 X | rejtsem.~– Óh, én sem akarom, hogy az titokban maradjon.~–
457 X | Azt pedig jól tudja ön, hogy ez a hely, ahol mindazt
458 X | mindig maradt meg a fejében, hogy számítani tudjon. Nagyon
459 X | tudjon. Nagyon meggondolta, hogy vajon amit Kusidkun dédapja
460 X | még azt is elfelejtette, hogy a mai szent napon miféle
461 X | éppen őt bízta meg azzal, hogy legyen a királyi biztosnak
462 X | már kétségbe vannak esve, hogy el fog késni Decebál az
463 X | asszony is lamentált már, hogy a korhelyleves mind elromlik!
464 X | stratagémát találta ki, hogy előkerített egy lajtorját,
465 X | világból. Eszmélni kezdett, hogy idefenn is van valami tennivaló.~–
466 X | itt maradni. Parancsolja, hogy ideküldjem a reggelijét,
467 X | távozni készülő háziurat, hogy itt hagyott az asztalon
468 X | eszébe jutott Decebálnak, hogy igen bizony: de a pénzzel
469 X | kedélyesen diskurálva, s hogy a felesége egészen normális
470 X | figyelmes szemei észrevették, hogy valaki mégis hiányzik a
471 X | egyiken sem látszott meg, hogy ez csak a folytatása a tegnapi
472 XI | Horkázi Kajafás úr jelenté, hogy készen van.~Ő tudniillik,
473 XI | cifrának van ott; nem hiszi el, hogy az nem ennivaló: mérges.
474 XI | amióta a püspök ráijesztett, hogy lenyíratja a haját, ha még
475 XI | büszke Tanussy Decebál arra, hogy az ősapja hozta meg a vizet,
476 XI | tart Horkázi Kajafás arra, hogy viszont az ő üke áldozta
477 XI | Vakandi és Horkázi? Vagy hogy a rögeszme ragad egyik emberről
478 XI | azért nem kell azt hinni, hogy Vakandi és Horkázi jó barátok.
479 XI | mind a ketten azt állítják, hogy az mind vakmerő hazugság!~
480 XI | az összeütközés közöttük, hogy mind a ketten feltalálták
481 XI | Horkázi azzal fenyegetőzik, hogy ha megkaphatja azt az obi
482 XI | míg Vakanditól kitelik, hogy beváltja azt az ígéretét,
483 XI | beváltja azt az ígéretét, hogy ha egy nyíllövésnyi távolban
484 XI | nyílvesszőt, felajzott tegezzel.~S hogy szidják egymásnak az istenét! –
485 XI | magyarul mondja. S miután azt, hogy „Kyrie eleison” mégis csak
486 XI | magyarázza. S kisüti belőle, hogy a patriárkák mind magyarok
487 XI | éppen ideillik. És végtére, hogy a régi magyar pogány vallás,
488 XI | körülmény nem védelmezné, hogy egy lélek sem jár a templomába,
489 XI | kerültek ezek ide össze, hogy sehol másutt nem állta ki
490 XI | szerint) Kajafás úr leolvassa, hogy ezt a templomot még Géza
491 XI | nem is lehet tőle kívánni, hogy minden betűt le tudjon írni
492 XI | egymás után; még kevésbé, hogy amit leírt, el is tudja
493 XI | olvasni. Gondoljuk meg, hogy azok szittya betűk.~Különösen
494 XI | egyik a C betű hátába, úgy, hogy a hasán jön ki, a másik
495 XI | ellenben a hasán keresztül, hogy a hátán bukkan elő. Ezt
496 XI | végképpen le kellett mondani, hogy az Emmácska a maga nevét
497 XI | alapos reménység van rá, hogy a maga Chiron Centaurusának
498 XI | amik arról nevezetesek, hogy nincsen állkapcájuk.~Az
499 XI | ezalatt azzal mulatja magát, hogy az eléje tett írásból papiros
500 XI | asztalon, s aztán lesi, hogy sétál fel a vaksi papírcsóka
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2517 |