Fezejet

  1 I     |              ellenszenvét, hogy az már nem egyszer ejté ki a cselédei előtt
  2 I     |                       No, már ilyet láttam egyszer. Ez ugyebár paszuly?~– Ah!
  3 I     |                gallérjukba a spanyol légy. Egyszer aztán csak véget ért a süppedékes
  4 I     |            emlékszem, hogy az asszonyságot egyszer csak kitiltották a császári
  5 I     |                   tartani lehet tőle, hogy egyszer a vadmacskát is fel találja
  6 I     |            számukra az országgyűlésen; sőt egyszer azt határozták el az ország
  7 I     |                    ami sokkal rosszabb. Ha egyszer Tanussy Decebálnak eszébe
  8 I     |                   nem használ semmit. Akit egyszer megpuhítottak, az aztán
  9 I     |                   a jó tulajdonságait, míg egyszer aztán szerencsésen megfordítjuk,
 10 II    |             híréből halljuk még, hogy volt egyszer egy mágnás, akinek olyan
 11 II    |                 Majd megfizset ezs azs úr!~Egyszer aztán kijött a kapun az
 12 III   |                porkoláb.~(Tudniillik, hogy egyszer keresztülment a lábaszárán
 13 III   |               kicsi, aztán meg egy repedt.~Egyszer azonban, mikor már éppen
 14 III   |          excellenciás úr, találkozott vele egyszer a tavernicus előszobájában.
 15 IV    |                 hiányzik, ami nem baj; aki egyszer nagyot lépett rajta, s elharapta
 16 IV    |                 fújják, azt sem hallom, ha egyszer benne vagyok a munkában.~–
 17 V     |                   teljes erővel.~– No, még egyszer!~Aztán harmadszor is.~Ez
 18 V     |               parancsol. Legyen a daruknak egyszer karácsonyjuk. Mit isznak
 19 V     |                  öcsre teszek.~– … nabáty…~Egyszer aztán Belizár egy feldűlt
 20 VI    |            zapfenstreichot verték odalenn.~Egyszer aztán felnyílik a kapun
 21 VII   |                 apjával civakodik.~Most az egyszer jó hosszú idejük volt a
 22 IX    |                   sajátított el, hogy majd egyszer ragyoghat vele. „Balzac,
 23 IX    |                   voltam a legkisebb), hát egyszer jövendőt mondattam magamnak
 24 IX    |                   be. Vajjal jó a lencse.” Egyszer aztán szegény anyám meghalálozott,
 25 IX    |                    mind nem ért az semmit. Egyszer csak jött értem egy kérő.
 26 IX    |            egészséges pofoncsapásokat, sőt egyszer a tíz körmöm helyét is hazavitte
 27 IX    |                   bele kell menni a vízbe. Egyszer csak előállt vele, hogy
 28 IX    |             megakadályozni. Mesélt énnekem egyszer az apám, aki járt az enyedi
 29 IX    |               tudatlannak nevelni; de majd egyszer tizenhét, tizennyolc esztendős
 30 IX    |        megmondhatja, hogy ő a „legény”! Ha egyszer megházasítottam, akkor aztán
 31 XI    |                  Emmácskám?~– Szeretnék én egyszer valamit látni.~– Mit szeretne
 32 XI    |                  Emmácskám?~– Szeretnék én egyszer életemben egy okos embert
 33 XIII  |                 néz, nemhogy megszólítaná.~Egyszer aztán kezdett az inzsellér
 34 XIII  |            mindenféle parasztsihedereknél.~Egyszer aztán, mikor az inzsellér
 35 XIII  |                 Hát ha maga, kis Emmácska, egyszer valamikor kinőne ezekből
 36 XV    |                    házat a nagy sírásával.~Egyszer aztán a nagy zűrzavar, lárma,
 37 XV    |           esztendőn át rabvallató, hogy ha egyszer ő kerül vallatás alá, ki
 38 XVII  |               annyira nem vitte, hogy csak egyszer is beszéljen vele, hanem
 39 XVIII |                 csúnya süppedékes bozótba. Egyszer aztán elhallgatott; rákezdtek
 40 XVIII |                   rőzsével tüzelnek. Hanem egyszer mégis kitartottam addig
 41 XVIII |                   nyikkanását sem hallani. Egyszer elbújtam a grottában, mikor
 42 XVIII |                azután minden elcsendesült, egyszer csak láttam azon a szűk
 43 XVIII |                   hajítani.~– Engedd csak! Egyszer aztán azt az én szerelmes
 44 XIX   |                    járt már a háta mögött. Egyszer a célját tévesztett labda
 45 XIX   |                  hogy egy útitársra akadt; egyszer aztán megszólítá:~– Nem
 46 XIX   |                    megállt, s utánanézett; egyszer aztán visszakiáltotta:~–
 47 XIX   |                mondtad, hogy szeretnél már egyszer egy fiút is látni. Hát hoztam
 48 XIX   |                 billikoma ennél!~Aztán még egyszer, meg még egyszer! Mert hiszen
 49 XIX   |                 Aztán még egyszer, meg még egyszer! Mert hiszen háromszor iszik
 50 XIX   |                  soha; az mindig mosolyog.~Egyszer csak valami szokatlan nesz
 51 XIX   |                   az arcot, amelyiknek már egyszer betörte az orrát. A csónakba
 52 XIX   |                    akarja enni?~Olvasott ő egyszer a Jancsival valamit (a Márton
 53 XIX   |          tizenhárom éves, de acélizmú fiú; egyszer csak nekiveselkedett, összeszedte
 54 XX    |                   az eszemben, hogy tudnék egyszer valami olyan híres csillaggá
 55 XX    |                álmok vége az volt, hogy ha egyszer az egyik is, meg a másik
 56 XX    |                    bátran! Próbáld meg. Ha egyszer sikerül, majd meglátod,
 57 XXI   |                 biztatta meg, hogy majd ha egyszer Bécsbe feljön, keresse fel
 58 XXI   |              tizenhárom esztendős koromig. Egyszer a Robinson szigetét indultam
 59 XXI   |             Decebál. – Ugyan, tedd meg azt egyszer, kedves galambocskám! Kit
 60 XXI   |                elkeserítik?~– De szeretnék egyszer olyant látni. Az én feleségem,
 61 XXI   |               Jázon meg az aranygyapjú még egyszer szerepelnek.~Sára asszony
 62 XXI   |                  miután a történeteket még egyszer előadá a királyi biztosnak. –
 63 XXI   |                    mint országos vásárban, egyszer akkor is a hátára ragasztották
 64 XXII  |                 vármegyeházánál, ahogy már egyszer láttuk; Decebál ezt a szobát
 65 XXII  |                jártak közöttük négykézláb. Egyszer a porkoláb be akart jönni
 66 XXII  |               barátja az erénynek? – mondá egyszer Vakandi. – Mit keres itt
 67 XXIII |                     künn feküdt Mantuában; egyszer el is fogták Mack tábornaggyal.
 68 XXIII |                  egy fogoly úr börtönében? Egyszer megint jön a két hajdú,
 69 XXIII |               egynémely véleménykülönbség.~Egyszer ilyenformát talált Decebál
 70 XXIV  |                   feszegettek. Hogy ők már egyszer voltak itten valami hat
 71 XXIV  |                 meg csak az ő csontjait is egyszer! – A vakbuzgó pápisták hogy
 72 XXV   |                     amióta férjnél vagyok, egyszer sem. Azok nem jöhetnek,
 73 XXVI  |             csittvári krónikába, hogy volt egyszer egy diák a világon, aki
 74 XXVI  |                    a bajhalmi cölöpsír már egyszer fel volt bontva; a mecenzéfiek
 75 XXVI  |                   bevált. Az adoma szerint egyszer meg is sokallták ezt a barátságot
 76 XXVI  |             egynehányszor a hátához vágta, egyszer a többek között az öklével
 77 XXVII |                    fával vánkos helyett, s egyszer fogadásból megtette, hogy
 78 XXVII |             felvilágosítást.~A kapuból még egyszer visszakiáltotta a tiszteletes.~–
 79 XXVII |                    többé a táj szépségeit.~Egyszer aztán mély tanulmányából
 80 XXVII |                   zsineget. Nem bírt vele.~Egyszer a kocsis megállította a
 81 XXVII |                    meghalok, mint hogy még egyszer annak az orosz pópának a
 82 XXVIII|                   mint a hidrának.~Belizár egyszer azon vette észre, hogy neki
 83 XXVIII|                mindenáron. Ha már az ember egyszer benne van, akkor feszíteni
 84 XXVIII|                    hintóval a megyeházára.~Egyszer aztán a Decebál kortesvezérei
 85 XXIX  |                  még tréfát is űznek vele.~Egyszer például (éppen azon időkben)
 86 XXXI  |              fanatikusokká válnak, ha vele egyszer beszéltek. Ismeri ez mindenkinek
 87 XXXI  |                 volt visszautasítani. Majd egyszer visszafizeti ő azt még.~
 88 XXXIII| emlékezőtehetséggel kell bírnia, hogy akit egyszer meglátott, annak az arcára,
 89 XXXIV |                hogy éntőlem hallotta, hogy egyszer az egész kastélyt lepecsételték:
 90 XXXV  |            felforrt a dölyfös indulat. Még egyszer felemelte a kezét. Talán
 91 XXXV  |                ráncocskába ne menjen át? – Egyszer aztán kezébe akadt az a
 92 XXXVI |              vertek.~– Azt is tudtam. Csak egyszer?~– Az apám ütött meg.~–
 93 XXXVI |                  bizony mondom neked, hogy egyszer valamikor a szegény apádat,
 94 XXXVI |                    nem házasodtam én soha. Egyszer voltam szerelmes egy szép
 95 XXXVII|                  más álcát kell felvennie. Egyszer tejáruló leánynak öltözik,
 96 XXXVII|                    olyan hamar eltávozott.~Egyszer aztán a Lizandra hangja
 97 XXXIX |                   Arrafelé veszi az útját.~Egyszer aztán, ahol a nádas megszakad,
 98 XXXIX |                gonosz szándékot kizárt. Ha egyszer a bivaly valakit megszeret,
 99 XL    |                  Igazán mese volt. Mi lesz egyszer ebből az országból, ha ez
100 XLI   |                  koronáját hordozó fő elé. Egyszer akartam tenni, azért is
101 XLII  |              egészen talpra állítja magát.~Egyszer aztán csak megjött az a
102 XLII  |                   országházból.~Miként már egyszer, éppen ilyen letromfolás
103 XLII  |                   mi fog történni vele, ha egyszer ezt az utolsó menedéket
104 XLIII |                    nem tudtak semmit. Csak egyszer, azon alkalommal, amidőn
105 XLIV  |                  lehet más, mint unokaöcs.~Egyszer aztán az a boutade is felhatolt
106 XLIV  |                    lui? C’est rnon neveu!”~Egyszer aztán megjött annak az eredeti
107 Uto   |                tanuljon szorgalmasan, mert egyszer még őneki kell majd eltartani