Fezejet

 1 I     |     csapóhíd, ez annak a jele, hogy megint odatekereg.~– S ki ereszti
 2 II    |         vertek fel más ezüstpatkót, megint olyan veszendőnek szánva.
 3 II    |        dragonyosok is összeverődtek megint innen-amonnan. Némelyiknek
 4 II    |             borul homályba, azt már megint nem engedték neki elmondani
 5 III   |           azokat hirtelen feltolja, megint felszalad az egész hajzat
 6 III   |                Tetszett ezt hallani megint?~Aztán jött egy harmadik,
 7 IV    |            hogy rá sem hederítenek, megint kimegy.~Most négy lóval,
 8 IV    |           34-iki bort, a diószegit.~Megint egy új szekér döcög be.
 9 IV    |          Pedig lesz lárma ide alant megint.~– Dejsz énmiattam akár
10 IV    |            az a sok ügyes-bajos nép megint csak háborgatni fogja a
11 IV    |             úr!~– No! Mi dűlt össze megint?~– Csak azért jöttem, hogy
12 IV    |             a minoritának.~– Hát az megint igen egyszerű dolog. Van
13 V     |           micsoda nagy megbántás ez megint a daruknak!)~– De rajta
14 V     |            a néző publikumot, de az megint csak összeröffent.~Aztán
15 V     |          hogy megy a térdepelés?~Ez megint a legszúróbb célzás volt
16 VII   |    összejött azzal a drága madárral megint? – ismétli a hallottakat
17 VII   |          hazajön, lesz nagy patália megint, most nem ügyel ránk senki.
18 VII   |           tornázással – s a redőnyt megint becsukják.~Amint aztán egyedül
19 IX    |             jó tanácsadónál!~Az már megint nem volt valami gavalléros
20 IX    |           hurcoltátok meg az uramat megint?~Az úrhölgy többesben beszélt,
21 IX    |         felderült az arca, de aztán megint csak ráncbaszedte a homlokát.~–
22 IX    |           gyermekei, s majd azoknak megint milyen jó lesz, ha egy ilyen
23 XIII  |    munkálkodását.~Egy kis idő múlva megint megszólalt az Emma.~– Hallja
24 XIII  |        hosszú láncot.~Kis idő múlva megint visszatért a mérnökhöz.
25 XIV   |            még a néma is megszólal.~Megint csak odament a mérnököt
26 XIV   |        félig a hüvelyéből, de aztán megint csak visszataszítja, s baktat
27 XV    |         Emmácskámat ott ne felejtse megint, tisztelendő úr! – kiálta
28 XVI   |       vagyok.~Az elébbeni ordítozás megint közelebb jött.~A Jancsi
29 XVII  |        lőttél életedben.~Ezen aztán megint nevetett a vadásztársaság.~–
30 XVII  |        jegyzi meg:~– Ah, hát te már megint bajuszt viselsz?~Don Juan
31 XVII  |          neked, kis Gil Blas, nincs megint valami libapásztornéd in
32 XVII  |            megmondom! – Hogy azután megint úgy tégy velem, mint tavaly,
33 XVIII |             a vityillóba, s a hidat megint felhúzták. Azzal a ház megint
34 XVIII |       megint felhúzták. Azzal a ház megint olyan lett, mintha ki volna
35 XVIII |            mikor meghallottam, hogy megint jön már a Böske a síró kölyökkel,
36 XVIII |         magam is. A következő éjjel megint kimentem a Styx partjára;
37 XIX   |      regement után.” Azzal lecsapta megint a fejét az asztal hídjára.
38 XIX   |           neki semmi választ, hanem megint elkezdett ügetni, a tarisznyáját
39 XIX   |               No, de ríva ne fakadj megint, nem azért, mintha el akarnám
40 XIX   |           sűrű pagony közé, s onnan megint elfut a föld alá. Oda csak
41 XIX   |    eltaszítá őt magátul.~– De aztán megint elereszteném.~– No, akkor
42 XIX   |           No, akkor hát jó vagy! (S megint békülésre nyújtotta a kezét.)~
43 XIX   |          holdvilágos éjbe.~Itt volt megint az ő régi jó barátja, ez
44 XIX   |           már csúnya vagy!”~S aztán megint csak a holdvilágot nézte
45 XX    |       keresztül a bozótba. Lizandra megint felhúzta a hidat.~Manó lesietett
46 XX    |            én a kastélyban? Te arra megint megmondod neki az igazat.
47 XX    |           egy pillantás Manó arcába megint helyrezökkenté az igazmondás
48 XXI   |       egyszerre megtelt könnyel. Ez megint kitaláltatta, hogy mit kellene
49 XXI   |         Arról aztán Holofernes uram megint nem tehetett; ő megfogta,
50 XXI   |            a bőrét hazahozni.~– Már megint Koltaberekbe! Szerelmeskedni?~–
51 XXII  |          reggel.” – Negyedóra múlva megint rángatja a fejem alul a
52 XXII  |             bagózni szabad. Majd ha megint feljön a porkoláb, kérni
53 XXII  |        vasajtaja zárában a kulcsot. Megint jön valaki.~– De már ezt
54 XXIII |        korán nyitották rá az ajtót. Megint a főfiskus jött be hozzá.~–
55 XXIII |         Mégis jó áldott asszony ez!~Megint egy kis idő múlva hoznak
56 XXIII |       fogoly úr börtönében? Egyszer megint jön a két hajdú, az egyik
57 XXIII |            újra nyitják az ajtót, s megint jön két hajdú. Most meg
58 XXIII |        hangon adott replikára aztán megint Decebál keblében ütötte
59 XXIV  |          Vakandinak, hogy tűzze oda megint a régi helyére. – Fizetni –
60 XXIV  |        minden itt talált kincs újra megint visszavándoroljon az eredeti
61 XXV   |             egyszerre.~Mr. Snopkins megint mormogott valamit.~– Azt
62 XXV   |       keveslik a kínált összeget, s megint kiöblített egy kurta mondatot
63 XXVI  |       kisbotos” a tűzoltó csapatnál megint tizenkettővel előbb, és
64 XXVI  |          dobhatja, összegázolhatja, megint fölveheti, összecsókolhatja.~
65 XXVI  |         Édes Zuboki úr felfejthette megint a zsebeit, s nem mondta
66 XXVI  |         nagy hirtelen visszahátrált megint. Szokás szerint a temető
67 XXVI  |            fogva felemelni és aztán megint függőlegesen feltartani
68 XXVI  |          alkalmával aztán kirukkolt megint a kollégium ifjú népe a
69 XXVI  |            fél utca. Hát aztán csak megint visszadekretálódott a gerundium.~
70 XXVII |       legyen a harangszóra, s onnan megint vissza éjszakára Mike-Pércsre,
71 XXVII |            hogy majd délután; akkor megint nem akarózott neki a „Keresztyén
72 XXVII |              mozdulatlanul.~Horkázi megint újrakezdte.~– No, majd kurtábbra
73 XXVII |        lovakat, fel is szerszámozta megint, a maradék kolbásszal, pecsenyével
74 XXVIII|          követi állásra csak bevált megint az első alispán, de a másodikért
75 XXVIII|        birtokai feküsznek.~Ez aztán megint egy erős izgatási eszköz
76 XXIX  |         alsónál foglalta el helyét. Megint közel voltak egymáshoz –
77 XXX   |            csináljon. A tövisszúrás megint sajgott.~Kapott aztán még
78 XXX   |    adósságot csinálta!~Decebál ment megint azzal a Hiób-postával a
79 XXX   |       használjon.~A következő napon megint kap egy levelet Pozsonyból.
80 XXXIII|         kunyhó meglesz. Mert afelől megint én mondhatok egész bizonyossággal
81 XXXIV |        nekik menni; de minek jöttek megint haza? – Nézze csak, galambom,
82 XXXIV |         mind tanácsot ülni van itt. Megint bele akarják ugratni a mi
83 XXXIV |        ingét kérik, azt is odaadja. Megint készül valami nagy restellátió.
84 XXXIV |   prédikációra következett zsoltárt megint együtt énekelte, s azután
85 XXXV  |            micsoda frivol beszéd ez megint!~Most azután egészen a helyzet
86 XXXVII|           hogy látogató jött; de az megint olyan hamar eltávozott.~
87 XLI   |           azért, hogy sorra járhasd megint az erdélyi szeretőidet,
88 XLI   |            fölkacagott.~– Téged már megint az örmény menyecske meséje
89 XLI   |          Hát kibékült az asszonnyal megint?~– Nem békült biz az. Éppen
90 XLII  | nagylelkűségre.~Így aztán felkerült megint a pozsonyi országgyűlésre.~
91 XLII  |             a forradalmat. Csakhogy megint nem úgy csinálták, ahogy
92 XLII  |        Igazi aqua toffana. De azzal megint csak a saját egészségét
93 XLIII |           gyullad, tűz támad. Aztán megint nagy, félelmetes méltósággal