Fezejet

 1 I      |          milyen gyönyörű kilátás? – mondá az excellenciás úr.~– Hanem
 2 I      |           Átkozott egy provincia! – mondá a gróf, s bosszúsan rugdalt
 3 I      |          gyalogút.~– Regardez ça! – mondá a gróf, egy árvafűz árnyékába
 4 I      |     Adspiceat hoc, illustrissime! – mondá harmadik nyelven Adalbert
 5 I      |             baj nélkül eltávolítani mondá Hruszkay úr.~– Fölöttébb
 6 I      |       mephiticus bűzök tanyájából – mondá, és most már előrebocsátá
 7 III    |          olyan meleg lesz idebenn – mondá a gróf–, hogy megüti az
 8 III    |       cókmók.~– No, illustrissime – mondá a gróf –, most kezdünk el
 9 V      |            asztalra.~– Nem bánom! – mondá Decebál. – Szeretném öcsémuramtól
10 V      |           vagyok itt csak a kutya – mondá Dabajkó uram. – Mert hiszen
11 V      |           eloltom ám a gyertyákat – mondá Dabajkó uram.~– … glátjuk
12 VII    |          Azon segítek én könnyen! – mondá Emma, s azzal fél kezével
13 IX     |       napnál.~– Gyere ide, Dorkó! – mondá az úrhölgy. – Ide gyere
14 XII    |          államférfi megnyugasztalva mondá, ismét latinul:~– Catafractus
15 XII    |         ezennel az alezredes urat – mondá az alispán –, hogy a kirukkoltatott
16 XIII   |           Hát csak úgy a fejemből – mondá az Emma, s aztán trallázva
17 XIII   |        leányos meghajlásából, s ezt mondá ércteljes hangon:~– Ha énnekem
18 XIII   |           sorsát döntő!~…„Ninini! – mondá magában a vén kertész, ki
19 XIV    |           ilyen földosztás semmit – mondá a táltosok utódja, méltó
20 XIV    |          Ugyancsak mérik a földet – mondá a mérnöknek.~– Nagyon mérik –
21 XIV    |      gyomrod van neked, Latyakos? – mondá a mérnök, s azzal a rettenetes
22 XIV    |              No, ez csáléra megy! – mondá magában Pilinkó, az exnótárius. –
23 XVI    |         dolgot csináltál odafenn! – mondá Emmának.~– Mit? Azzal, hogy
24 XVI    |               Magam is azt hiszem – mondá a bajtársa.~– Különben sem
25 XVII   |      mennyit fáradok én tiveletek”, mondá a kakas a cserebogaraknak,
26 XIX    |            Duplán tégy bele neki! – mondá a gazda. – Hadd legyen karácsonja
27 XIX    |            ez, hanem kukoricaszár”, mondá gúnyolódva, s aztán (ahogy
28 XIX    |          Itthon volnánk, fiacskám – mondá a vénasszony. – Ha diák
29 XIX    |             mármost fiúnk is van! – mondá tréfásan a leányának. –
30 XIX    |            Majd csak vacsora után – mondá az anya.~– Mit? Hát ma vacsorálunk
31 XIX    |         eresztesz?~– Hát majd így – mondá a leány; s a két tenyerét
32 XIX    |            volt az.~– Látod, mama – mondá Lizandra. – Ugye, hogy én
33 XIX    |             mármost eredj alunni, – mondá Lizandra a fiúnak, amint
34 XIX    |   becsületszavamat nem adhatom rá – mondá Fanfan.~– Én becsületemre
35 XX     |         most oltottam el a mécset – mondá az, kinyitva az ablakot,
36 XX     |              No, most eredj innen – mondá a leány –, bújj el a lugas
37 XX     |             a szíves vendéglátást – mondá a fiú –, s megyek az utamra.~
38 XX     |       holnapra ne maradjon semmi! – mondá ki a jelszót a háziasszony,
39 XX     |            a közeledőt.~– Gróf úr – mondá a fiú –, én még nem vagyok „
40 XXI    |         kastélyt, Adalbert gróf azt mondá a komornyikjának, hogy küldje
41 XXI    |        Sokat szenvedtünk mi itten – mondá Manónak –, de azért mégis
42 XXI    |  szakértelemmel.~– Agyiő, pajtás! – mondá Bakala Peti Decebálnak. –
43 XXI    |        lehet az igazságot kisütni – mondá Sára asszony, miután a történeteket
44 XXI    |             tekintetes asszonynak – mondá a búcsúzás kicserélése közben.~
45 XXII   |            egy annak való papiros – mondá a háziúr, kihúzva a zsebéből
46 XXII   |              No, már ez cudarság! – mondá Decebál. – Ennyi poltronságot
47 XXII   |               Itt van a zsebemben – mondá Decebál, s odanyújtotta
48 XXII   | engedelmeskedni, kényszeríteni rá – mondá hivatalos felgerjedéssel.~–
49 XXII   |   csengetett. A belépő hajdúnak ezt mondá:~– Jöjjön fel a porkoláb!
50 XXII   |             Ez mind nem ér semmit – mondá a nagy régész –, ha fel
51 XXII   |              barátja az erénynek? – mondá egyszer Vakandi. – Mit keres
52 XXII   |           egész arcán.~– Heuréka! – mondá görögül Decebálnak, hogy
53 XXIII  |             dicsősége dacára is azt mondá magának: „Aludjunk erre
54 XXIII  |       boldogságnak is túlzott!” Így mondá azt magában Tanussy Decebál.~
55 XXV    |             királyi tanácsos úr azt mondá a maga édesen selypítő kiejtésével,
56 XXV    |    felragasztása után tréfás hangon mondá Decebálnak~– Azt beszéli
57 XXV    |       vissza Mántayhoz.~– Jól van – mondá Mántay. – Eljárok benne.
58 XXV    |          tettét felejteni magának – mondá a hölgy. – Maga sem tudja,
59 XXV    |             leletek igazi kincsek – mondá Rézkuthy úr.~– Hogyne hinném?
60 XXVI   |          vel írva.~– Hol van hát? – mondá erre édes Zuboki úr.~Ez
61 XXVI   |           No, ez szépen kezdődik! – mondá magának Sára asszony, s
62 XXVI   |            tanácsos, ennélfogva azt mondá neki, hogy csak forduljon
63 XXVII  |            cserélni, cserélek én! – mondá Tanussy Manó.~Eleinte nevettek
64 XXVII  |               No, itt megetessünk – mondá Horkázi, amint a csárda
65 XXVII  |             a kisafához kötve), azt mondá Jónás hajdú a visszatérő
66 XXVII  |           gyesznó”, mert meghótt! – mondá rá igazi debreceni flegmával. –
67 XXVII  |        dacára.~– Megálljunk csak! – mondá. – Ha már útitársat adunk
68 XXVII  |           ugrani készült.~– Nené! – mondá Tánczos uram – valamit kiejtett
69 XXVIII |           csak tiszta munka volt! – mondá Csunyi Laci, egy égő gerenda
70 XXXII  |      számíttatni.~– Kedves bátyám – mondá Gil Blas, a sakkozó klubba
71 XXXII  |           rokonlelkek, Don Juan azt mondá magában:~(„Sohasem hittem
72 XXXIII |            pályát.~A leány sóhajtva mondá:~– Hát akkor mit biztattál
73 XXXIV  |       holnap indul a szüleihez, azt mondá neki a bölcs leányzó:~–
74 XXXIV  |           asszony fontoskodó arccal mondá franciául:~– Ton pér e boku
75 XXXIV  |             a tiszteletesnek, s azt mondá neki:~– Ugyebár, Géházi!
76 XXXIV  |           No, jól van. Elég volt! – mondá rá Decebál.~– Nem. Kérem!
77 XXXIV  |             biz az, Horkázi bácsi – mondá enyelgő hangon az ifjú. –
78 XXXIV  |        vállára tette a kezét, s azt mondá neki:~– Hat évig a gróf
79 XXXV   |        népnek, sem a szabadságnak – mondá vakmerő feleseléssel a fiú –,
80 XXXV   |             Kár volt oda nem adni – mondá a fiú.~– Kár volt oda nem
81 XXXVIII|          Fraus!”~– De furcsa név! – mondá Decebál, mikor legelőször
82 XXXVIII|             előkelő arckifejezéssel mondá.~– Was ist Ihr Anliegen?~(–
83 XL     |   illatozott eléjük.~– Nézd csak! – mondá Lizandra – itt egy tuskó
84 XL     |                Menjünk már aludni – mondá a mérnök.~Fölséges éjszaka!
85 XLI    |      Retyezátra!~„Úgy kell nekem! – mondá magában. – Mért hagytam
86 XLII   |            első meglepetés után azt mondá Decebál magában: „Igaza
87 XLII   |           az utcát. A bérkocsis azt mondá, hogy olyan utca nincs,
88 XLIII  |         nyugodtan a férjéhez, s azt mondá neki:~– Igen! Ő az!~Akkor
89 XLIII  |              hogy talál a lövegem – mondá a feleségének. Azután nyugodtan
90 XLIII  |               Akkor jól végeztünk – mondá Manó, s aztán ő is összeroskadt,