Fezejet
1 II | Sohse keresgesse bíró uram a titulusaimat! – rivallt
2 II | alkalmazni fogja. A rendért bíró uram felel nekem a fejével. –
3 II | Most vakarhatja már bíró uram a fejét!~A salugáderek mind
4 III | leszállt hatalmas úr.~Karakó uram mindig köhinteni szokott
5 III | magával.~– Az sem baj. Karakó uram azonban itthon tartsa magát,
6 III | protestál-e valaki?~Karakó uram nem járt több iskolába,
7 III | nem néztem meg. (Karakó uram vastag nyakú kálvinista
8 III | egy kis collatióra.~Karakó uram megjárta a nehéz utat a
9 IV | dörmögi maga magának Dabajkó uram. Ő, mint minden okos ember,
10 IV | beszél magában Dabajkó uram. – Nincs még balek.~A nyalka
11 IV | dúdolva odább megy.~Dabajkó uram pedig ehhez a mondáshoz
12 IV | elhaladnak, odaszól Dabajkó uram a kocsisnak:~– Hát, Jóska!
13 IV | próbáljon az úr kiadni.~Dabajkó uram csendesen visszadörmög.~–
14 IV | aki azt megértse. Dabajkó uram már érti.~– Kkkocsm! – Ez
15 IV | döcög magában Dabajkó uram. – Megjött már a „hityimatyimókus”.
16 IV | mondja magában Dabajkó uram. – Hát bíró uramat mi hozza
17 IV | kikönyökölt az ablakon.~Hítta bíró uram a nevéről:~– Dabajkó úr!
18 IV | nevéről:~– Dabajkó úr! Dabajkó uram! Nem hallotta. Akkor aztán
19 IV | azt meghallotta.~– Dabajkó uram! Itt a királyi komiszárus.~–
20 IV | kettőnket visznek.~Dabajkó uram otthagyta a vendégeit (jöttek
21 IV | mestersége van, Dabajkó uram. Tanulja el maga is. Versbe
22 IV | uramat az ajtón.~Dabajkó uram mégiscsak kíváncsi volt
23 IV | vette tőle (amire Dabajkó uram azt a közmondást applikálta,
24 V | az arany járja.~Dabajkó uram előjön a serpenyős fonttal.~–
25 V | levelű szentírás?~Dabajkó uram előhozta a kártyacsomagokat,
26 V | megsértésnek vette.~– Ez, uram, bizalmatlansági szavazat
27 V | Decebál oldalához Dabajkó uram, s megrántja a dolmánya
28 V | dolmánya szélét.~– Tekintetes uram. Már régen elverte ám a
29 V | a kutya – mondá Dabajkó uram. – Mert hiszen az bizonyos,
30 V | Hanem hát lássa, tekintetes uram, ha én megellenzem annak
31 V | gyertyákat – mondá Dabajkó uram.~– … glátjuk azt a sötét …~
32 VII | tisztelendő Horkázi Kajafás uram különben is kedves ember
33 IX | és olyat, amiről a lelkem uram nem mer kérdezősködni, és
34 IX | a természetem, amiből az uram tokányt főzött, mert tudtam,
35 XI | Tisztelendő Horkázi Kajafás uram legelőször is az írásbeli
36 XV | én, hanem hát a nótárus uram, meg a fiskárius uram egészen
37 XV | nótárus uram, meg a fiskárius uram egészen másképpen beszélték
38 XV | kellemetlen szónoktól.~Pilinkó uram maga sietett a kezét nyújtani
39 XV | valljuk meg az igazat; nótárus uram, meg fiskárus uram azt mondták,
40 XV | nótárus uram, meg fiskárus uram azt mondták, hogy jó lesz,
41 XV | dadogott közbe bíró uram; de Pilinkó hátrarántá a
42 XXI | csendbiztos, Holofernes uram ugyan igaz hitére fogadta,
43 XXI | Arról aztán Holofernes uram megint nem tehetett; ő megfogta,
44 XXIII | Kompareált nemcsak Dabajkó uram a megrendelt ételekkel és
45 XXV | ezermester.~– Nem, kegyelmes uram, én csak kilencszáz-mester
46 XXVI | példálózni. Maga Netartsderre uram is ejtett ki ilyen szót
47 XXVI | megbízott emberem, Tánczos uram minden évnegyedben fel szokott
48 XXVI | rugdalózni, hogy mire Zuboki uram rákiáltott: „Ne tartsd erre”,
49 XXVI | elfogta Zuboki uramat.~Zuboki uram megérté, hogy egy nagy úri
50 XXVI | zsoltárbeli tudományát.~– „Perelj uram perlőimmel!” – „Haragodnak
51 XXVI | a lába alól. – De Zuboki uram sem vette tréfára a dolgot;
52 XXVI | éppen tisztelendő Hamzai uram mint substitutus professor
53 XXVI | tartsd erre! – biztatá Zuboki uram. – Este kirukkolunk a tekintetes
54 XXVI | kántus a Bika előtt Zuboki uram vezetése alatt, s rákezdé
55 XXVI | végigénekelni.~Hanem amint Zuboki uram most ahhoz a másik dalhoz
56 XXVII | presbiterek padjába, a kurátor uram számára rezervált helyre,
57 XXVII | kitakarodtak; tiszteletes uram a karjára ölté a hátul lelógó
58 XXVII | Dehogy megy, legátus uram! Rég elhagyta azt már! Amoda
59 XXVII | No, megálljon, legátus uram, majd mindjárt segítünk
60 XXVII | alól Manó. Hisz ez Tánczos uram! Az ő patrónusa, akinek
61 XXVII | szerzet? – kérdé Tánczos uram.~– Látja kee, ha van szeme,
62 XXVII | kölcsönt a gubás.~Tánczos uram azonban nem érte be azzal
63 XXVII | akart ki a kapun.~Tánczos uram megkapta a karjánál fogva.~– …
64 XXVII | sorba megitatta Tánczos uram lovait egyenkint. Lehet
65 XXVII | tarisznyába, mi volna be… Tánczos uram elővette a posztószél tarisznyát,
66 XXVII | boldoggá is tette őt Tánczos uram.~– Adjon Isten ezerannyit.~– …
67 XXVII | hanem gyesznó.~Tánczos uram odament a szekérhez, megfogta
68 XXVII | nevetnivaló.~Akkor aztán Tánczos uram felsegítette a kocsiülésbe
69 XXVII | hátrafelé, amíg Tánczos uram csak úgy kurta kutyakocogásban
70 XXVII | lehetett hallani. Tánczos uram még mindig csak lépésben
71 XXVII | szólt oda félvállról Tánczos uram.~– Már itt jön a pópa a
72 XXVII | Nené! – mondá Tánczos uram – valamit kiejtett a csizmából
73 XXVII | akkor azt is tudja, nagy jó uram, hogy ezt kitől kaptam,
74 XXVII | menjünk.~– Od…?~– Oda.~Tánczos uram elővette az ülése alá dugott
75 XXVIII| Nap” vendéglőse, Dabajkó uram pedig éppen átkozza az egész
76 XXIX | kegyelmed fia, fejedelem uram? – kérdezé kegyetlen flegmával
77 XXXIV | Jancsi pedig rákezdé.~– Uram, uram! Tisztelendő Sohaj
78 XXXIV | Jancsi pedig rákezdé.~– Uram, uram! Tisztelendő Sohaj Mátyás
79 XXXIV | Tisztelendő Sohaj Mátyás uram, szállok az úrnak.~A pohárcsengetésnek
80 XL | parancsolá Lizandra. – Az én uram azt fogadta, hogy viselni
81 XL | kurátort. Jó lesz Pados András uram?~– Nagyon jó lesz.~– Megvan
82 XL | Fogja kegyelmed, kurátor uram, az én káplánylevelemet;
83 XL | jegyzé meg Pados András uram, a kurátor.~– Az is készen
84 XL | prédikál tisztelendő mérnök uram – monda a kurátor.~– Nohát,
85 XL | benne. Kend, Pados András uram, lesz a kérő násznagy, Bajnok
86 XL | násznagy, Bajnok Márton uram a kiadó násznagy. Tudnak
87 XLI | nem más, mint a „kisebbik uram”, Belizár.~Milyen furcsa
88 XLI | Büszkén emelte fel a fejét.~– Uram! Báró Tanussy Belizár úr!
|