Fezejet
1 I | dolgom az lesz Bécsben – szólt meghajolva Hruszkay úr,
2 V | hát gyepre, bajszos! – szólt Decebál, a kis asztalra
3 V | sértés Decebál anyjának szólt.~Ej, ej! Urak! Először elkezdtétek
4 VII | a lovakat, senkinek sem szólt semmit, csak lekanyarodott
5 IX | Hagyd el, cimbora! – szólt közbelépve Bakala Peti. –
6 IX | igazán, ahogy történt – szólt Bakala Peti, egész biztossággal.~
7 IX | volt ébresztve.~– Halljuk – szólt Sára asszony, s leült az
8 IX | Hüh, drága nagysám! – szólt Bakala Peti, a feje hátulját
9 X | nyílvessző?~ A nyílvessző így szólt: „Thonuzóba”.~Decebál két
10 X | köszönettel visszautasítom – szólt büszkén a kőbe esett féreg. –
11 XI | tensasszonyhoz fordulva, ekként szólt:~– Nagyon nehéz feje van
12 XII | első alispán Cicero nyelvén szólt a karok és rendekhez.~–
13 XII | akkor őexcellenciája így szólt a tekintetes karok és rendekhez:~–
14 XV | végrehajtó bizottságot? – szólt oda mogorván a tűzhalmi
15 XV | ellenálljon?~– Óh, kérem alássan – szólt ravaszul mosolyogva Pilinkó. –
16 XV | ebben!~– Micsoda árulás? – szólt oda Bakala Peti – hisz minden
17 XVI | egy bölcs, igazságos ember szólt hozzájuk, szívből és észből.
18 XVII | valamirevaló.~– Az ám! – szólt bele duzmadtan Gil Blas –
19 XVII | Hát, Gil Blas pajtás – szólt szivarra gyújtva Szaniszló –,
20 XVIII | Csak te ülj le szépen – szólt leerőszakolva az ifjoncot
21 XVIII | volna velem.~– Hallod ezt? – szólt Don Juan Fanfanhoz. – Ez
22 XVIII | még poézissal is jár! – szólt az egyik bátya.~– És aztán
23 XIX | Honnan gondolod? Te! – szólt a mama.~A nagyszemű az öklébe
24 XIX | ám: de egy kis baj van – szólt a leány. – Amit a Boris
25 XIX | találsz te arra rá magadban – szólt a mama.~– Dehogynem, hiszen
26 XIX | Eredj! Te rossz vagy! – szólt a leány durcásan, s eltaszítá
27 XIX | házukba soha.~– No, kisfiam – szólt a mama, amíg a leány a konyhán
28 XX | hogy igaz, amit mondtam? – szólt a leány.~– Most már bánom,
29 XX | tovább.~– Micsoda „ugye?” – szólt a leány, s azokkal a titoklátó
30 XX | szerencsém tisztelhetni! – szólt nevetve Don Juan, s azzal
31 XX | jutottál te ehhez a levélhez? – szólt Manóhoz Sáromberkyné.~–
32 XX | Emmánuel úr. Mit hozott ön? – szólt a gróf, messziről megszólítva
33 XXI | várfogságot Komáromban – szólt Bakala Péti, egy tulipán
34 XXI | Sára asszony bosszantására szólt.~Megállj csak!~Az ebéd vége
35 XXII | Királyi parancsolatot? – szólt elcsodálkozva Decebál. –
36 XXII | Annál jobb szeretem – szólt a jurátus, ott marasztalva
37 XXII | zavarjon ez meg benneteket – szólt Decebál megnyugtatólag. –
38 XXII | megvan, amit keresünk – szólt Anonymus, úgy őrizve a tenyerén
39 XXII | többe, „csak egy szóba” – szólt ravaszul hunyorítva a vakandok.~
40 XXIII | fogják.~– És ha nem megyek? – szólt dacosan Decebár.~– Hát akkor
41 XXIII | kétesztendei nehéz várfogságra szólt, mely azonban a királyi
42 XXIII | kapitulációnk!~– De kár! – szólt nagyot sóhajtva Sára asszony.~
43 XXIV | mindjárt segítek én azon! – szólt Decebál, s kikiáltott a
44 XXV | Azt én nem tehetem – szólt nyugodt méltósággal a királyi
45 XXV | vége. És még azután sem szólt egy szót sem, mikor már
46 XXV | nyugodtságot.~– Jól van! – szólt Mántayhoz. – Az elfogadási
47 XXV | csaknem egymást érték, s így szólt hozzá halkan:~– Azt mondják,
48 XXVI | szem között.~– Nem teneked szólt az a levél, amit kaptál?~–
49 XXVI | amit kaptál?~– De nekem szólt. A pénz is benne volt. De
50 XXVI | sem csinált!~S azzal, se szólt, se beszélt, felkapott egy
51 XXVII | pihentetés végett.~– Jónás! – szólt Horkázi a hajdúhoz. – Hol
52 XXVII | elszaladni, humanis…? – szólt oda félvállról Tánczos uram.~–
53 XXXI | bizony nem lehetetlen! – szólt Manó közönyt színlelve.~–
54 XXXI | csinál most az én apám? – szólt ismét hangosan.~Az alvó
55 XXXIII | Hát lássad, kedvesem – szólt szelíd komolysággal az ifjú. –
56 XXXIV | kezét.~– Úgy is kellett – szólt Decebál országgyűlési szónoklat
57 XXXIV | képzeld ám, édes fiam – szólt Decebál méltóságot affectálva –,
58 XXXIV | súlyosbítani.~– Óh, kérem alássan – szólt féloldalra mosolygó szájjal,
59 XXXIV | felköszönteni, ha jelen volna – szólt Manó. – Az én feledhetetlen
60 XXXIV | követte.~– De reménylem – szólt az esperes úr (egyedül tartva
61 XXXIV | van, páter, megbocsátok – szólt Manó, komoly, határozott
62 XXXIV | térítettem volna meg! – szólt Galgai Jancsi. – Pedig éppen
63 XXXVII | nem szólhat.~– Herceg! – szólt a nőoroszlán bátorságával
64 XXXVIII| olyan természeti csoda – szólt Decebál –, amilyen a világon
65 XXXVIII| tovább.~– Nem ismerem – szólt stracchinót kenve egy szelet
66 XXXVIII| kincseiért.~– Az nagy pénz – szólt fejét kétkedően ingatva
67 XXXVIII| Kár volt el nem fogadni – szólt Justus Fraus, valami hegyes
68 XL | mit szörnyűlködöl most? – szólt vállvonva Lizandra. – Nem
69 XL | többet.~– Ebben igazad van – szólt Mántay. – Erre az egyre
70 XL | nagyon rosszul fogsz aludni – szólt Lizandra Manónak. – A fűzfát
71 XL | teremteni?~– Tudok én azt is – szólt Mántay komolyan; azzal a
72 XL | gyertek ide, gyerekeim – szólt Mántay –, hadd magyarázom
73 XL | Mántay.~– De apámuram – szólt elkomolyodva Manó. – Én
74 XL | minden.~– Megálljunk még – szólt Mántay, leülve a mohos faderékra,
75 XL | a vőlegényednek?~– Én? – szólt nevetve Lizandra. – Hát
76 XLI | tévedés van a dologban? – szólt Sára asszony, kapkodva a
77 XLI | nekem ez nem vigasztalás – szólt síránk hangon az asszony.~–
78 XLI | kérdőre vonod a főispánt? – szólt, Decebál kezét megragadva. –
79 XLI | báró Tanussy Belizár úrnak” szólt az.~Sára asszony tudott
80 XLI | Ne adj most választ – szólt Belizár, hátralépve. – Ne
81 XLIII | Alfréd tüzérkapitánynak szólt az: „Kihívásodat a párbajra
82 XLIII | vissza!~– Nem jut-e eszedbe – szólt Manó tréfásan – hogy éppen
|