1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2517
Fezejet
501 XI | csak abban mesterkedett, hogy Horkázi úrnak a lelógó szakállát
502 XI | úgy felhúzta az ajkait, hogy majd eltemette az orrát
503 XII | olyan nagy gondja volt rá, hogy valaki, bolond fővel, ki
504 XII | gyermekének hiába magyaráznók, hogy mi volt az élesztője e nagy
505 XII | óhajtást dobták ki a világba, hogy ezentúl az országgyűlési
506 XII | lelkesülni. Ha nem engedték meg, hogy a szép szónoklatokat kinyomtassuk:
507 XII | szervezkedtek; de sajnos, hogy ezúttal sem tudtak közös
508 XII | főszolgabírót utasítja, hogy menjen le a főparancsnoktiszthez,
509 XII | megyei hatalom nevében, hogy azonnal jelenjen meg a generális
510 XII | obristlájtinánt azt fogja mondani, hogy neki az ilyen generális
511 XII | egyhangúlag elhatározza, hogy a főispáni lakosztályban
512 XII | erélyesen felszólítandó, hogy a katonaságot a megyeház
513 XII | királyi biztos érezni foga, hogy zsugorodik össze a vehemens
514 XII | a hadak parancsnokához, hogy azt a lováról leszállni
515 XII | íme, itt mindjárt kitűnik, hogy Ponthay gróf kijátszotta
516 XII | vicispán úrnak?~Megesik az, hogy a vasasoknál magyar születésű
517 XII | urat – mondá az alispán –, hogy a kirukkoltatott katonaságot
518 XII | nagyméltóságú királyi biztos úrtól, hogy a tekintetös alispán úrnak
519 XII | semmi sem állt az útjában, hogy a gyűlésbe meghívassék.
520 XII | gyűlésbe meghívassék. Azaz, hogy nem deputáció által, hanem
521 XII | deputáció által, hanem csak úgy, hogy a legfiatalabb aljegyzőt
522 XII | aljegyzőt exmittálták hozzá, hogy tudassa vele a gyűlés megkezdetését.~
523 XII | magát a főúrról. Az a hír, hogy egy egész gárda somogyi
524 XII | volt sujtásozva ezüsttel, hogy szinte fényt vetett maga
525 XII | közönségre. Elfeledik neki, hogy ellenség, el azt, hogy zsarnok,
526 XII | hogy ellenség, el azt, hogy zsarnok, gyűlölet tárgya;
527 XII | gyakorlatában, nem várja, hogy indítványt tegyenek, ő maga
528 XII | szólítja fel a protonotariust, hogy olvassa fel a múlt ülés
529 XII | Adalbert gróf engedte nekik, hogy hadd lármázzák ki magukat.~
530 XII | Tanussy Decebál érezte, hogy most következik az ő nagy
531 XII | mentéjét félvállra igazítá, hogy a jobb karja szabadon legyen.
532 XII | a szíves kiabálóknak, – hogy hallgassanak el már.~Hanem
533 XII | kellett előadni a kívánságát, hogy ezt a jegyzőkönyvet megsemmisíttetni
534 XII | ábrázatokból, hallom a hangokból, hogy itt minden okos beszéd hiába
535 XII | váratlan fordulat volt!~Hogy a nagyhatalmú királyi biztos
536 XII | egyszerre megadja magát, hogy még csak kísérletet se tegyen
537 XII | felvenni?~Senki sem értette, hogy jöhetett ez így? De hát
538 XII | elégedve a szíve fenekén, hogy harcháború helyett könnyű
539 XII | Decebál volt elégedetlen, hogy bennzápult a hatalmas nagy
540 XII | mai gyűlés határozatát, hogy a múltkori határozat a megyékkel
541 XII | tekintetes karok és rendek, hogy legfelsőbb meghagyásból
542 XII | és megsebesíttetett úgy, hogy a kapott sebek következtében
543 XII | vették csak észre az urak, hogy hová vezette őket a királyi
544 XII | a kapun; de csak azért, hogy azt rájuk csukassa.~Ponthay
545 XII | aki felkiálthatott volna, hogy hiszen nem Belizár volt
546 XII | a malíciát is elkövette, hogy a szemüvegét az orrára csíptetve,
547 XII | meg azzal akar tündökölni, hogy kezességet vállal.~Nem ilyen
548 XII | hősöket.~Ezt csak úgy híják, hogy „originális ember!”~Ilyen
549 XII | Adalbert a tens vármegyét, hogy aztán egy mellékes dologban
550 XIII | csakhogy nem tudhatta, hogy ez az.~Gyakran megfordult
551 XIII | háznál, ahol az volt a neve, hogy „inzsellér”. Emmácskára
552 XIII | Emmácskára nézve pedig az, hogy „Móric bácsi”.~Hogy miféle
553 XIII | az, hogy „Móric bácsi”.~Hogy miféle zsellér az az inzsellér?
554 XIII | feleletet adták Emmának, hogy: „Olyan ember, aki a földet
555 XIII | aki a földet méri.” De hogy hogyan méri? Rőffel-e, mint
556 XIII | annyit vett észre rajta, hogy ez nem olyan ember, mint
557 XIII | felmegy, hanem csak azt várja, hogy valami marhasültet hozzanak,
558 XIII | fölkel, engedelmet kér, hogy sok a dolga, s otthagyja
559 XIII | Emma előtt az inzsellér, hogy amíg a többi vendégek rendesen
560 XIII | annyiban érdeklette az Emmát, hogy az ő pajtását, a Jancsit
561 XIII | Jancsi.~– Mondja meg neki, hogy jöjjön már haza labdázni.~–
562 XIII | Emmácska?~– Nem én. Félek, hogy elsül.~– Haj! Haj! – sóhajtott
563 XIII | Ahán! Maga is tudja, hogy ez volt az a tűzhalom, amelyiken
564 XIII | országgyűlésen. Ez azt jelenti, hogy minden földbirtokosnak összesítik
565 XIII | jobbágyokét.~– Hát aztán hogy történik meg az a földmérés?~
566 XIII | nyelvén lebegett ez a válasz, hogy: „Édesem: elébb az ábécét
567 XIII | Hogyne volna?~– Én úgy tudom, hogy az egész föld a mienk, a
568 XIII | Nem volt vele tisztában, hogy vajon a gyermeki ostobaság
569 XIII | vérünk, azok is magyarok.~– Hogy volnának azok? Jobban tudja
570 XIII | az ablakból és hallgatom, hogy püföli a hajdú sorba a delikvenseket;
571 XIII | a fogát, tudom Istenem, hogy nem viszi el innen a bőrét!
572 XIII | parittyával a gyáva ellenséget, hogy hírmondó sem megy haza belőle.~
573 XIII | belőle.~Mántay úr nem tudta, hogy nevessen-e vagy tomboljon
574 XIII | leányruhákból, aztán arra jutna, hogy beleszóljon az ország dolgába,
575 XIII | a kezem valaha odáig ér, hogy megkaphatom ezt a törvénykönyvet,
576 XIII | már a homlokára van írva, hogy egykor erős férfi lesz belőle:
577 XIII | hityimatyimókus megbolondult! Hogy megölelgeti, összecsókolgatja
578 XIII | kellett magának, Móric bácsi, hogy ezt a tudományt megtanulja?~–
579 XIII | azt gondolja Móric bácsi, hogy én nem tudok semmit? Amért
580 XIII | nem árulom el senkinek, hogy én már ismerlek!~E naptól
581 XIII | Csak a Jancsi vigyázzon rá, hogy fel ne áztassa a lábát a
582 XIV | is kerülte a figyelmüket, hogy oda alant, az ismeretlen
583 XIV | törvényt érvényre emelni. Azt, hogy hát a paraszt mit szól hozzá,
584 XIV | kérdeztük.~Hanem azért, hogy nem volt, aki kérdezze,
585 XIV | azért erősen allegálja, hogy ő nemesember. A másik egy
586 XIV | azoknak továbbadják a rémhírt, hogy jönnek az urak a parasztokat
587 XIV | veszedelem is támad belőle, hogy ha minden embernek egy tagban
588 XIV | koldussá lesz; míg most, hogy négy határban van, ha egy
589 XIV | még magamagának sem. Azt, hogy gyakoriak a gyújtogatások,
590 XIV | gyakoriak a gyújtogatások, hogy a csőszöket az erdőn főbe
591 XIV | az erdőn főbe kollintják, hogy a ménesen az uraság lovainak
592 XIV | lovainak levágják a füleit, hogy a kitűzött jelzőpóznákat
593 XIV | kastélyban. Jó szerencse, hogy megérkeztek a Bakala Peti
594 XIV | Most még arra sem ért rá, hogy az Emmácska haját befonja,
595 XIV | akkor riogatott a gyerekre, hogy ugyan nekifeküdjék ám a
596 XIV | asszony vágyainak az utópiája, hogy az Emmácska a sok uraság
597 XIV | egzámentet”. Lássák meg azok, hogy az Emmácska olyan tudományt
598 XIV | Sára asszony azt tartotta, hogy „tudomány” az, amit nehéz
599 XIV | milyen nagyra vannak vele, hogy a kisasszonyaik franciául
600 XIV | scythául beszélni.~Az igaz, hogy neki is nehezen megy!~Hanem
601 XIV | hát Horkázi úr biztosítja, hogy azért difinyósan fog sikerülni
602 XIV | tudott valamit hazudni, hogy hol tanulja az Emma a leckéjét
603 XIV | vendégágyakat tiszta cihákba húzták, hogy Belizár is hivatalos erre
604 XIV | alig tudta magát kivágni. Hogy ez törvényes usus. A szomszéd
605 XIV | azzal nyugtatá meg a férje, hogy úgysem fog eljönni, majd
606 XIV | hetes, csak úgy, élőszóval, hogy nem jöhet a tekintetes úr,
607 XIV | Senki sem vette észre, hogy az Emmácska térdig csatakosan
608 XIV | távolságot; aki azt hiszi, hogy elfoghatja a holdat, ha
609 XIV | alatt engedte meg neki, hogy ő is kimenjen a határjárásra,
610 XIV | befolyása nélkül vizsgálják meg, hogy pontosak-e a papírlapra
611 XIV | rajzolt adatai; olyanformán, hogy a trigonometriai úton kiszámított
612 XIV | examentje. Most derül ki, hogy mennyit ér a tudománya.~
613 XIV | azonban meg sem látszott, hogy most az ő, éveken keresztül
614 XIV | megtángálok, annak tudom, hogy nem kell több tagosztály!~
615 XIV | akarták szabni, azt tették, hogy eleresztettek egy szarvasgímet,
616 XIV | vehetett ki velök a távolból, hogy az úri társaság gyorsan
617 XIV | ponyvahasadékon keresztül nézte, hogy mi történik; ami annál érthetőbb
618 XIV | Karácson”! (Háromszáz éve már, hogy lenyakazták.) Tízezer paraszt!
619 XIV | futottak, s mégsem tudták, hogy mit ne tegyenek hát?~A fényes
620 XIV | zsibbadásával nézte ezt a parádét. Hogy futnak ezek a nagy hatalmas
621 XIV | ijedtségtől kimeredt szemekkel, hogy rohannak hanyatt-homlok.
622 XIV | is meghátrál. Igaz ugyan, hogy legutol jön, s meg-megáll,
623 XIV | férfi-büszkeséget hirdető szégyentől, hogy aki másból is tud olvasni,
624 XIV | Bizony mondom neked, gyermek, hogy magad vagy te a férfi ezen
625 XIV | őket; hadd lássa meg a nép, hogy milyen ember a jövendő földesura!~
626 XIV | Decebál talán nem is tudta, hogy itt van; ámbár biz azt megláthatta
627 XIV | piros merinószoknyájáról. De hogy még Horkázi úr is ittfelejtette,
628 XIV | vette észre a bölcs mentor, hogy nem az Emmácskát hozta el
629 XIV | Mikor aztán meglátták, hogy nincs ott más, csak az Emmácska
630 XIV | ma volt a piszkafavásár, hogy mindegyikök hozott magával
631 XIV | kéjelgett attól a látványtól, hogy áll meg egy igazi férfi,
632 XIV | betegséget kapott, s ahelyett, hogy mint igazi népszónok a szívét
633 XIV | fordítá kifelé, amivel nemcsak hogy magát kompromittálta, de
634 XIV | hívogatná az emberiséget, hogy no hát, ki akarja még a
635 XIV | hajdankorban így lehetett az, hogy valakit vezérré választottak.
636 XIV | pillanatnyi zűrzavart felhasználá, hogy szót intézzen a sokasághoz.~–
637 XIV | hallgatta nagy áhítattal.~Hogy tud beszélni ez az ember,
638 XIV | esze követ. Elmondja nekik, hogy ő is olyan szegény ember
639 XIV | Felnyitja a szemeiket, hogy hiszen nem a nagyurak, nem
640 XIV | senkit, csak ezt az embert. Hogy lehet valakinek ilyen magasra
641 XIV | végül még azzal sem érte be, hogy a felbőszített népet megjuhászította,
642 XIV | nem méltók egyébre, mint hogy a derék, értelmes, hazaszerető
643 XIV | malomban.~– De te súgtad, hogy mit mondjak!~Most azután,
644 XIV | mit mondjak!~Most azután, hogy a veszedelmes ellenfelek
645 XIV | csak azért jöttek a néppel, hogy annak jogos kívánatait tolmácsolják.
646 XIV | megyei urakat és uraságokat, hogy egy kis félreértés szülte
647 XIV | fő-fő korifeussal az élén, hogy hívja vissza az elkergetett
648 XV | tornácot a veszedelemmel, úgy, hogy összeszaladt arra, aki csak
649 XV | agyagburkolatában, meg nem állhatta, hogy el ne kacagja magát.~– Uccu,
650 XV | felvilágosítá a gyászhírnök, hogy nem arról van szó, hanem
651 XV | saját szemeivel láthatta, hogy nagy itt a veszedelem. Hintó
652 XV | zsigereiben. Hallatlan eset ez, hogy ennyi kardot, puskát viselő
653 XV | ott tartották a kurucok, hogy ha jön a katonaság s lőni
654 XV | előrefuttatott a perzekutor hadnagy, hogy a hadi intézkedéseket megvigye.
655 XV | taszította oda a pofájához, hogy az se élő, se halott nem
656 XV | ijedtében, de ugyan örült, hogy a kengyelből kiszabadíthatta
657 XV | magam! Majd megmutatom én, hogy el tudom hozni az Emmámat.~
658 XV | galambom. Majd megmutatjuk mi, hogy férfiak vagyunk.~Meg is
659 XV | egész férfitársaság átlátta, hogy ez egy történelmi fordulópont
660 XV | annyi bölcs stratégiája, hogy amint a fellázadt parasztság
661 XV | engedelmet kért a mérnöktől, hogy hadd fogja ki a nyergest
662 XV | kastélyba, hírül vinni, hogy megvan a békesség, nehogy
663 XV | meg?) Megtudták hamarosan, hogy nincsen semmi veszedelem.~
664 XV | Maig is eldöntetlen kérdés, hogy vajon ő volt-e az ünnepélyes
665 XV | pedig nem tehetett róla, hogy a legközelebbi restauratiónál,
666 XV | abban a hibában bővelkedett, hogy örökös gyomorcatarrhusban
667 XV | a többi urakkal közölt, hogy a jobbágyok meg vannak nyugtatva,
668 XV | meg van felőle győződve, hogy ezt a megjuhászodást az
669 XV | végtére is az lógott ki, hogy egészen helyes és igazságos
670 XV | mondok, micsoda igazság az, hogy a Latyakosnak nincs több
671 XV | fiskárus uram azt mondták, hogy jó lesz, ha magunkkal hozzuk
672 XV | asszonyokat.~Pilinkó észrevette, hogy ez most mindjárt apróra
673 XV | szájából a szót.~– … Igenis, hogy ők is megértsék a dolgot.
674 XV | esztendőn át rabvallató, hogy ha egyszer ő kerül vallatás
675 XV | parancsoltam a hajdúknak, hogy senkit ne bántsanak, minden
676 XV | rivallt rá a pandúrhadnagy –, hogy a parasztokkal urbánusan
677 XV | urbánus bánásmód alatt?~– Azt, hogy csak a puskaaggyal szabad
678 XV | imént azért hordták le, hogy mért nem lövetett a nép
679 XV | nép közé; most meg azért, hogy minek használta a puskaagyat? –
680 XV | puskaagyat? – Már világos, hogy mind az ő hátán akarnak
681 XV | akart kapni arra a kérdésre, hogy:~– De, hát ha mind az urak,
682 XV | akkor szeretném mégis tudni, hogy kik voltak, akik a falukon,
683 XV | felbujtogatták a népet, hogy a tagosztálynak ellenálljon?~–
684 XV | azt dugták a boroshordóba, hogy a nép dühös legyen tőle.
685 XV | Valljuk meg az igazat, hogy … – dadogott közbe bíró
686 XV | alatt a föltétel alatt, hogy nem beszélsz az egész testamentomcsinálásról
687 XV | asszony parancsolatját, hogy az Emmácskának a keze csuklyóját
688 XV | olyan, mint a mázos csupor, hogy semmi ki nem foly belőle?~
689 XV | belőle?~Mind azt sivították, hogy „a Jancsi! a Jancsi!”.~Az
690 XV | elsápadt.~Szép kitüntetés volt, hogy száz siheder közül őt ismerték
691 XV | következése.~– Nohát, fiam János, hogy késő vénségedig emlékezetedben
692 XV | határdombra.~Most aztán Emma, hogy nem szabadulhatott a mentora
693 XV | megfelelni annak a kívánságnak, hogy minden ütés után feljajduljon:
694 XV | csak úgy magában.~– No, hogy még jobban ráemlékezzél! –
695 XV | s ezzel a szóval: „No, hogy te is ráemlékezzél, hát
696 XV | neki a fején keresztül, hogy a bot kettétört, s a hajdú
697 XV | Meg lehet azt arról tudni, hogy mikor asszony üt bottal,
698 XV | őr” pedig annyit jelent, hogy „erő” – „eur”. Hét szó van
699 XV | Peti nem figyelmezteti rá, hogy siessen a csézához, mert
700 XV | s azon nyargalhat haza.~Hogy ezt a legutolsó casust senki
701 XV | levélben mentették ki magukat, hogy nem jöhetnek, betegek, ami
702 XV | sehogysem ment a fejébe; hogy lehet valakinek levelet
703 XV | aki képes levelet írni, hogy nem képes az kocsira ülni
704 XV | mindenkinek elpanaszolta, hogy milyen alkalmatlanok ezek
705 XV | dirigálták ketten kétfelől, hogy üljön egyenesen, hogy ne
706 XV | kétfelől, hogy üljön egyenesen, hogy ne rakja fel a karjait az
707 XV | fel a karjait az asztalra, hogy ne lógázza a lábait, meg
708 XV | ne lógázza a lábait, meg hogy különösen ne tegye azt,
709 XV | különösen ne tegye azt, hogy a két térdét az asztalnak
710 XV | átsugdosott a szomszédaihoz, hogy az Emmácskának ma ebéd után
711 XV | asszony feltette a fejében, hogy ma mindenáron megegzámentezteti
712 XV | legtermészetesebbnek találta, hogy ha már egzáment, hát annak
713 XV | cigányokat elbocsátották, hogy ők is menjenek ebédelni,
714 XV | kebelkendőjével a táblát, hogy ne lássák, mit ír; a tudós
715 XV | támadt a pipatoriumban, hogy a vendég urak egymás ölébe
716 XV | ember tudja ezt már régen!~S hogy erre az urak még jobban
717 XV | asszony maga nem értette meg, hogy mi itt az igazi tréfa. Ő
718 XV | tréfa. Ő csak azt látta, hogy az Emmácska valósággal odakanyarított
719 XV | s a tapsokból kiveheté, hogy az a társaság tetszését
720 XV | kacagókkal. Sőt azt tette, hogy odarohant az Emmácskájához,
721 XV | még arra az egyre kérte, hogy írja le mármost a saját
722 XVI | úrasszonyok. (Meg volt rettenve, hogy ha valaki a vendég urak
723 XVI | természeti ösztön parancsolja, hogy ha valakit a vízbe akarnak
724 XVI | egy szellem küzd az ellen, hogy megfojtsák?~Nem szeretett
725 XVI | aztán ki-ki arra használt, hogy mikor a rosszaságát szemére
726 XVI | parasztnépe. Még az apa is! Hogy mutatta két fejedelem nevét:
727 XVI | szidják, rágalmazzák, most hogy köszöntik fel kiloccsanó
728 XVI | kiloccsanó pohárral, s danolják, hogy éljen a barátság.~Mindenki
729 XVI | hagyta magát veretni, mint hogy valamit eltagadjon, amit
730 XVI | koplaltatással rá nem bírhatta senki, hogy egy jó szót mondjon annak,
731 XVI | a nagy hatalmas emberek hogy nyalják egymást! Mintha
732 XVI | a hadvezetők mintaképe, hogy magasztalja Rézkuthy úrnak
733 XVI | körül szerzett érdemeit! Hogy iparkodik neki kedvében
734 XVI | legjobban). Nagyon helyesli, hogy a királyi biztos úr olyan
735 XVI | azt is megkérdezte tőle, hogy nem került-e meg őnagyságának
736 XVI | Lipót-rendje szalagostul? Hogy nem! Ez mégis szörnyűség!~
737 XVI | fiúnak” hallgatni kellett, hogy az apja micsoda képmutatással
738 XVI | mondá Emmának.~– Mit? Azzal, hogy leírtam az igazi nevét?~–
739 XVI | el magad, Jancsi! Tudtam, hogy egyszerre kitalálja, ki
740 XVI | Mit beszélsz?~– Azt, hogy meghalt már Emma kisasszony,
741 XVI | temetve szépen. Azután, hogy te elfutottál, utánad a
742 XVI | Micsoda nevet?~– Azt, hogy „Emmanuel”!~– Hüh! Hisz
743 XVI | marasztaltalak egy szóval sem, hogy ne menj el, tűrd el azt
744 XVI | Dorkó asszony a lábacskáit, hogy jobban elaludjék?~– Nem
745 XVI | olyan kurtára nyírja le, hogy körömmel sem lehet belécsípni.~–
746 XVI | ütlek, s abból megtudod, hogy igazi mendikás társad vagyok.~
747 XVI | hosszú tölgyfahusángok.)~– Hogy híják a mendikások az ilyen
748 XVI | s aztán majd meglássuk, hogy nem ér-e többet két mendikás
749 XVI | bizonyára jól járt Horkázi úr, hogy a fátum beleelegyedett a
750 XVI | sarkpontját képezte, mégpedig, hogy a makkfelső a preferentiás
751 XVII | historico-artisticai névre, hogy a hírhedett táncművésznőt
752 XVII | soha annyira nem vitte, hogy csak egyszer is beszéljen
753 XVII | beszéljen vele, hanem azt tette, hogy megvesztegeté a vendéglősöket,
754 XVII | még egy napig ott maradt, hogy abban az ágyban hálhasson
755 XVII | csak akkor veszi észre, hogy elkésett, mikor már elkapták
756 XVII | már elkapták az orra elől.~Hogy magát Adalbert grófot miért
757 XVII | nagy benne a vadak bősége, hogy a vármegye által felbecsültetett
758 XVII | negyvenötvenezer forintra. Hogy ezt az összeget hajtja-e
759 XVII | madárnak, amit most úgy hínak, hogy „tyúk” (a franciák).~Fanfan
760 XVII | fiatal öccsel.~– Nézzétek, hogy irigykedik most Gil, hogy
761 XVII | hogy irigykedik most Gil, hogy nem tud valamit, amit mi
762 XVII | bőrpamlagon.~– Mondjuk, hogy nekünk hármunknak; a ti
763 XVII | összeköti, szükséges megtudni, hogy Fanfan már bírói zár alatt
764 XVII | unokaöccsét, olyanformán, hogy mikor az teljesen talpra
765 XVII | Adalbert grófnak, olyanformán, hogy az a jószágai rendes jövedelmét
766 XVII | Azt már mindenki tudja, hogy Ponthay Adalbert gróf nagy „
767 XVII | ugyan senki sem mondaná, hogy ez a négy férfi egy és ugyanazon
768 XVII | magas sarkú csizmát hord, hogy maga is mindig balettlépésben
769 XVII | nézegeti, mintha tudná, hogy amint azokat a szempillákat
770 XVII | szemek egyszerre elárulják, hogy az a rengeteg nagy homlok,
771 XVII | lenni az egész világnak, hogy miért nem hódol őneki minden
772 XVII | áll. Az arca nem való rá, hogy egyáltaljában valami művészi
773 XVII | hegedűvirtuóz lenni, de úgy, hogy egyszerre Paganini legyen;
774 XVII | meghódítani, de úgy találja, hogy ez még a zongoránál is nehezebb
775 XVII | elmondani? (Ez azért volt, hogy dacból is elmondassék a
776 XVII | s csak akkor tudta meg, hogy az nem leány, hanem fiú.
777 XVII | emeli fel, mint egy puskát, hogy a cipőjének a cafrangja
778 XVII | az a bizarr ideája van, hogy a márványhölgyet játssza.
779 XVII | Dehogy engedné magát rávenni, hogy leüljön ahhoz az asztalhoz,
780 XVII | ezek a hölgyek ülnek; még hogy összekoccintson velük egy
781 XVII | napok ott Párizsban! Kár, hogy nem kísérik az embert idáig
782 XVII | közelít, mindjárt azt akarja, hogy vegye el. Miről beszélhet
783 XVII | petto?~– Majd bolond vagyok, hogy megmondom! – Hogy azután
784 XVII | vagyok, hogy megmondom! – Hogy azután megint úgy tégy velem,
785 XVII | tégy velem, mint tavaly, hogy elkapd az orrom elől, amíg
786 XVII | mindent.~– Nem is tudom, hogy mi az a vadmacska. Hát mi
787 XVII | között arról is informált, hogy itt azon a büdös tó szigetén
788 XVII | kitalálta már a módját, hogy szabaduljon meg ez alkalmatlan
789 XVII | pacificatiójáért cserébe kieszközölte, hogy a „nagyságos” família visszamehessen
790 XVII | szigete között, alig hiszem, hogy csak egy napig is késlekedjenek
791 XVII | mulatságos volt elnézni, hogy görbülnek Gil Blasnak az
792 XVII | erre a szóra, a nagy álla hogy rángatózik, s a szempillái
793 XVII | rángatózik, s a szempillái hogy pislognak sebesen. Ez most
794 XVIII | legelőször is írd le nekünk, hogy milyen az a Lizandra nostras?
795 XVIII | mindenekelőtt azt gyónd meg, hogy hol kaptad ezt meg?~– Elmondom.
796 XVIII | legelőször is az vezetett rá, hogy meghallottam énekelni. Este
797 XVIII | a hang olyan szép volt, hogy engemet lecsalogatott a
798 XVIII | felett. Eleinte azt hittem, hogy lámpás, csak azután vettem
799 XVIII | csak azután vettem észre, hogy lidérc; bolygó tűz.~– Az
800 XVIII | Másnap aztán alig vártam, hogy a tanítómtul szabaduljak,
801 XVIII | puskámat; azt hazudtam, hogy ott abban a bozótban egy
802 XVIII | fejeikkel, s úgy hittem, hogy engemet csúfoltak az ümmögésükkel.
803 XVIII | a kőrisfákra felmászva), hogy annak a csúnya vityillónak
804 XVIII | füstöléséből sem tudtam meg, hogy él-e ott valaki. Ezek az
805 XVIII | meg nem tudnám mondani, hogy milyen volt. A híd felől
806 XVIII | káplánnak meg lett hagyva, hogy mindig kísérjen, nehogy
807 XVIII | kapni. Nemsokára rájöttem, hogy én nappal úgyis hiába járok
808 XVIII | a káplán mindig biztat, hogy majd megmutatja; a telescopiumon
809 XVIII | káplánnak az lett meghagyva, hogy az én szobámban aludjék
810 XVIII | kiszámítás. Én megfigyeltem azt, hogy a bogárszemű Böske valahányszor
811 XVIII | csendesen viseli magát, hogy nyikkanását sem hallani.
812 XVIII | grottában, mikor meghallottam, hogy megint jön már a Böske a
813 XVIII | gyerekkel. Én aztán jól láttam, hogy a köténye alól elővesz egy
814 XVIII | Böske megijedt, kicsi híja, hogy el nem ejtette a tiszttartói
815 XVIII | mikor azzal fenyegettem, hogy feladom a szolgabírónak,
816 XVIII | becsukatom, akkor megvallotta, hogy ő azt a „javasasszonytól”
817 XVIII | hordani; de az egekre is kért, hogy el ne áruljam, mert akkor
818 XVIII | ringatni?~– Megígértem neki, hogy nem szólok senkinek, ő is
819 XVIII | szolgálattétel az volt, hogy üzenetet küldtél tőle a
820 XVIII | Hiszem még nem is tudtam, hogy szép-e vagy sem. Csak a
821 XVIII | susogó”.~– Azt mondtam neki, hogy tudassa velem azt a napot,
822 XVIII | úgy aludt másnap délig, hogy az ágyat el lehetett alóla
823 XVIII | a Böske értesített róla, hogy az anyavad reggel elment
824 XVIII | éjszakára, alig vártam, hogy a hold feljöjjön, kilopóztam
825 XVIII | sikertelen. Az énekhang nemcsak hogy el nem hallgatott, sőt visszafelelgetett
826 XVIII | halavány, de azért olyan bájos, hogy én azt el nem tudom mondani;
827 XVIII | maradt nyugton. Elhatároztam, hogy szerelmes levelet fogok
828 XVIII | Megírtam neki mindent. Hogy láttam. És megszerettem.
829 XVIII | szívem érez. Megígértem neki, hogy nőmmé teszem. Esküszöm az
830 XVIII | Fanfanhoz. – Ez azt teszi, hogy oda sem megy, ahonnan mi
831 XVIII | játék volt. Láttam az arcán, hogy nevet. Tetszik neki. Azt
832 XVIII | Tetszik neki. Azt gondoltam, hogy vissza akarja azokat hajigálni,
833 XVIII | be a verandába. Láttam, hogy elkapja, s nem dobja tova,
834 XVIII | tova, hanem észreveszi, hogy valami papiros van rajta,
835 XVIII | Mikor előjött, láttam, hogy valami gömbölyűt tart a
836 XVIII | repült, s úgy ütött orron, hogy rögtön eleredt az orrom
837 XVIII | egy uborka. Azt mondtam, hogy egy méh csípte meg. A mama
838 XVIII | megparancsolta a tiszttartónak, hogy elpusztítsa a méhesét.~–
839 XVIII | Hazahoztam a káplán úrnak, hogy determinálja: meg a botanikus
840 XVIII | botanikus könyvből, azt mondta, hogy az a gyümölcs, Linné szerint: „
841 XVIII | napkeleti virágnyelvből, hogy mi titkos jelentése van
842 XVIII | azt a tervet ajánlanám, hogy álcázzuk mi hárman magunkat
843 XVIII | legelőször is azon kezdeném, hogy megnyerjem a bizalmát, odaadnék
844 XVIII | a kezébe egy pisztolyt, hogy ám lőjön vele keresztül,
845 XVIII | Akkor aztán elmondanám neki, hogy mennyire imádom: nála nélkül
846 XVIII | élhetek. Elpanaszolnám, hogy milyen szerencsétlen vagyok.
847 XVIII | inkább megölöm magamat, mint hogy erre a házasságra engedjem
848 XVIII | a posványt úgy befagyni, hogy az ember bele ne szakadjon.
849 XVIII | álcázat.~– Azt gondolná, hogy béka vagy!~– És még a parfüm
850 XVIII | Tehát az a punctum saliens, hogy a tündérnek a kakassarkon
851 XVIII | tojása. Mit tett Kolumbus, hogy Amerikát fölfedezze? Hajóra
852 XVIII | Most már igazán látom, hogy te vagy az én jótevő géniuszom!~–
853 XVIII | csak azt kell megtudni, hogy mikor megy el hazulról az
854 XIX | volt másra gondja, mint hogy hová hajtsa le a fejét.
855 XIX | Emmácska hálószobájába: hogy az a gyerek mégis alszik-e?~
856 XIX | s úgy meg volt ijedve, hogy nem tudta elmondani, mit
857 XIX | úrnő. Egyszerre kitalálta, hogy annak kell valamit tudni
858 XIX | szépen kérte az úrasszonyt, hogy ne kiabálja olyan nagyon
859 XIX | őre ellenben azt vallotta, hogy ő kora hajnalban bocsátotta
860 XIX | vele: a Jancsi azt mondta, hogy itthagyja a kastélyt, s
861 XIX | Jancsinak, s jól látta, hogy az a Tanusvár felé vivő
862 XIX | asszony azt akarta volna, hogy azonnal talpon álljon az
863 XIX | egész itt levő vármegyének, hogy a Tanussy család kisasszonya –
864 XIX | hajfonadékát! Az a nagy baj most, hogy leánynak volt nevelve; meg
865 XIX | Azt tette Sára asszony, hogy betört Decebál szobájába,
866 XIX | betört Decebál szobájába, hogy a férjét híja segítségül.~
867 XIX | lábhídjára fektetve; csoda, hogy a nyaka ki nem törött, a
868 XIX | élvezné.~Sok ráncigálásra, hogy végre mégis leszállt a paradicsomból,
869 XIX | képzelt játszótársakkal, hogy ne paklizzanak. „Besszer!” „
870 XIX | a mérnök. Ő pedig tudta, hogy úgy van. Meg sem lepte az
871 XIX | Ketten kétféle irányban, hogy az üldözőket tévútra vezessék.
872 XIX | cipóval úgy gazdálkodni, hogy az a Hortobágyig eltartson;
873 XIX | nyomát.~Az volt a jelszavuk, hogy a hortobágyi csárdában várják
874 XIX | dévánkodni kezdtek, aztán hogy észrevették, milyen kevés
875 XIX | aztán elutasították tovább, hogy merre menjen, ha közelebb
876 XIX | ebből megbizonyosodtak, hogy diák és nem armer reisender.~
877 XIX | utánasiet, de nem azért, hogy megzálogolja, hanem avégett,
878 XIX | megzálogolja, hanem avégett, hogy a kulacsából egy jót húzasson
879 XIX | szintúgy fáj érte a lelke, hogy azt a sok szép réti virágot
880 XIX | a sok szép réti virágot hogy ontják halomra; odább már
881 XIX | honnan jön, hová megy? Hogy Debrecenbe? Mi akar lenni?
882 XIX | Manó.~– Abszurdum. (Mivel hogy ilyent sohase kapnak.)~–
883 XIX | már arra azt mondta Manó, hogy sok lesz, majd megárt.~–
884 XIX | Manó nekibiztatta a lábait, hogy csak igyekezzenek, még ma
885 XIX | bodros capuchon segélyével, hogy abból a két szemen kívül
886 XIX | elég a semmirekellőknek, hogy szóval inzultálják, hanem
887 XIX | való mozdulatokat tesz, hogy a ráhajított labda elől
888 XIX | olyan furcsán üget előre, hogy üldözőit lerázza a nyakáról,
889 XIX | Aztán oda sem hallgatott, hogy mit kiabálnak a suhancok,
890 XIX | lehetett, amivel azt nyerte, hogy Manó kikapta azt a kezéből,
891 XIX | az árokba lökte a fickót, hogy az azután csak onnan a föld
892 XIX | a mándruclegények.)~Hej, hogy elkotródott az egész csürhe
893 XIX | labdájukat a kukoricásba, hogy kereshetik estig.~A csodabogár
894 XIX | tartotta magát. Jólesett neki, hogy egy útitársra akadt; egyszer
895 XIX | nyelvvel felelt.~– Majd persze, hogy elszaladj vele!~Ez keservesen
896 XIX | Mikor aztán a nő látta, hogy a könny is a szemébe szökik
897 XIX | vagyok boszorkány; azért, hogy úgy nézünk ki mind a ketten.
898 XIX | Manó; majd elárulta magát, hogy ő a családja annyiszor emlegetett
899 XIX | parasztok adták; annyit, hogy kigyelmeddel is megoszthatom.~
900 XIX | megtanulni még eddig: azt, hogy „kérem!”~– Hm! Kevély koldus!
901 XIX | koldus! Hát azt gondolod, hogy énnálam nem kell szépen
902 XIX | kapni akarsz? Azt gondolod, hogy én cigányasszony vagyok?
903 XIX | fát, ott is elhálok én.~S hogy nem tréfál, megmutatta,
904 XIX | lehetek én?~– Azt gondolom, hogy valami régi nemesasszony,
905 XIX | kérdeztem kegyelmedtől, hogy kinek híják.~– No, hát kvittek
906 XIX | pájdlimat.~– Szívesen.~– Én meg, hogy könnyítsek rajtad, majd
907 XIX | fodrot, s már akkor tudta, hogy ez az ő vendége kicsoda,
908 XIX | úgy tájékozzák magukat, hogy tudják már, hol az a hely,
909 XIX | No, hát ez az. Vigyázz, hogy bele ne szédülj, mikor ezen
910 XIX | hanem elébb látni akarom, hogy nincs-e a leányom pongyolában.~(
911 XIX | lángjánál; kifüstölte a szobát, hogy ne érezzék benne olyan nagyon
912 XIX | is meg kellett hajtania, hogy a szemöldökfába bele ne
913 XIX | tulajdonosa volt annak az oka, hogy nem látott semmit, csak
914 XIX | arról is ráismernének, hogy ki az. Tudnak ezek kérdezni,
915 XIX | az ostromolt várba. Most, hogy a bugyolát lerakta magáról,
916 XIX | leányának. – Mindig mondtad, hogy szeretnél már egyszer egy
917 XIX | hát már ez honnan tudja, hogy ő „Emma kisasszony”.~– Honnan
918 XIX | úgy fognak ám csúfolni, hogy „kisasszony”.~– Segítek
919 XIX | az örvendve.~Úgy látszik, hogy ennél a háznál a vacsorálás
920 XIX | szerénykedve ajánlá fel, hogy az ő batyujában volna egy
921 XIX | milyen öröme telt benne, hogy kiszabadulhat egy futásra
922 XIX | nagyokat huhokolt:~– Hallod, hogy bömböl az erdei manó!~–
923 XIX | megijedt Lizandra, annyira hogy önkénytelenül odamenekült
924 XIX | közé, s nagyon jól tűrte, hogy az őt oltalmazva átöleli.~
925 XIX | Mikor aztán felismerték, hogy nem medve, hanem csak őz
926 XIX | cipőt, s odaadta Manónak, hogy tartsa; ő maga lépegetett
927 XIX | Azok az elefántcsont lábak hogy világítottak az erdők, sziklák
928 XIX | Óh, persze! Azt gondolod, hogy parasztok között vagy, akik
929 XIX | egy korsóbul isznak.~– Hát hogy igyam, ha a forráshoz meg
930 XIX | úgy el voltak már kopva, hogy csaknem gömbölyűek lettek.
931 XIX | otthon a Dorkó nénőtől, hogy őróla mondott valaha holmi
932 XIX | Dorkónak ez a titok.) De hát hogy juthatott volna el ez a
933 XIX | szigetházba? És különösen az, hogy őrá hogy ismerhetne valaki,
934 XIX | És különösen az, hogy őrá hogy ismerhetne valaki, akivel
935 XIX | Hát ez az idegen nő, hogy tudhatja azt, hogy mi lakik
936 XIX | idegen nő, hogy tudhatja azt, hogy mi lakik benne? Akit először
937 XIX | én nem bánom. Hanem az, hogy mi módon tudja kegyelmed
938 XIX | bölcsességem.~– Elhiszem, hogy kegyelmednek sok a bölcsessége.
939 XIX | asztalhoz, akikről észreveszem, hogy a tudatlanságomért kigúnyolnak;
940 XIX | a fodornak, már tudtam, hogy te vagy az az Emma, akiről
941 XIX | sok szó jár a világban, hogy én is tudhatok belőle valamit.~
942 XIX | mondá Lizandra. – Ugye, hogy én mindjárt kitaláltam,
943 XIX | én mindjárt kitaláltam, hogy ez nem fiú, hanem kisasszony.~–
944 XIX | a manóval ijesztgettél, hogy nem félek én attól, hisz
945 XIX | én is Manó vagyok.~– Hát hogy csináltál magadbul fiút?~
946 XIX | abba befekhetel; vigyázz, hogy a szúnyoghálót nyitva ne
947 XIX | körmeim vannak! Vigyázz, hogy meg ne karmoljalak velük.~–
948 XIX | én elaltatom, úgy alszik, hogy még az égzengés sem ébreszti
949 XIX | szokva – még leánykorából –, hogy éjszakára a fejét bekösse
950 XIX | annak a szükségét most, hogy le volt nyírva, e nedves
951 XIX | elszökött. Nem bánta meg, hogy azt tette, nem érzett aggodalmat,
952 XIX | vidéken. Csak arra gondolt, hogy itt ugyan nem találhatnak
953 XIX | Tegnapelőtt ilyenkor este még hogy siettették lefektetni a
954 XIX | lefektetni a melegített ágyba, hogy ijesztgették a kisértetekkel,
955 XIX | böjti boszorkánnyal, csak hogy ki ne nézzen az ablakon,
956 XIX | ivóvizébe eleven szenet dobtak, hogy az igézettől megőrizzék,
957 XIX | ablakait lefüggönyözték, hogy az arcára ne találjon sütni
958 XIX | Manó nem állhatja meg, hogy be ne leskelődjék az ablakon.
959 XIX | között van arra való nyílás, hogy beláthasson.~És aztán lát
960 XIX | dúdolás mellett azt teszi, hogy a két kezével végigcirógatja
961 XIX | Ha ő lehet vadmacska!~De, hogy most ilyen sokadmagával
962 XIX | hajigálózni? Nemsokára megtudta, hogy mi jóval vannak az éjjeli
963 XIX | egyszerre csak arra ébred fel, hogy valaki durván lerántja a
964 XIX | arcot lát maga előtt.~Az, hogy idegen, még hagyján; de
965 XIX | ökölcsapást ad neki a szeme alá, hogy az tizenkilenc holdat lát
966 XIX | mint egy álomjelenést.~Hogy dulakodik ez a két idegen
967 XIX | ellódította magától a küzdőtársát, hogy az hanyatt esett; mivel
968 XIX | hanyatt esett; mivel pedig hogy az a tér a veranda és a
969 XIX | tehetett okosabbat, mint hogy a víz felszínére kerülve,
970 XIX | nyelt, s azt nem tudta, hogy a szemeiből törülgesse-e
971 XIX | letörülgették a zsebkendőikkel, hogy ismét visszanyerje az emberi
972 XIX | Én becsületemre fogadom, hogy nem szólok erről semmit,
973 XIX | teszlek vele; kérd tőlem, hogy tegyem le helyetted az érettségi
974 XIX | vizsgát, azt is kiállom; de hogy én ezt a szép jelenetet,
975 XX | a tóban, s aztán látta, hogy úszik az egész kétségbeesetten,
976 XX | Mi a bolond ütött hozzá, hogy őróla a legédesdedebb álmában
977 XX | odatérdelt az alacsony ablak elé, hogy annak a hídjára rákönyökölhessen.~–
978 XX | Egy citromtökkel. Tudom, hogy betörött tőle az orra. Amilyent
979 XX | Harmadnap kereste is a mama, hogy hová lett az egyik citromtök,
980 XX | van. Én azt hazudtam neki, hogy kikezdték a rózsabogarak,
981 XX | megvernek. Mi abból élünk, hogy hazudunk. Minden embernek
982 XX | selyemruháinkat, s azt hazudjuk, hogy urak vagyunk. Hiszen nekünk
983 XX | kisgyerekkorom óta mindig arra tanít, hogy ha valahova megyünk, kinek
984 XX | igazat találok mondani, hogy megmosdat érte!~Manót nagyon
985 XX | volnál, hát én azt szeretném, hogy nekem mindig igazat mondj.~–
986 XX | mondok valami igazat. Tudod, hogy mért hajítottam orron azzal
987 XX | abba a levélbe ő azt írta, hogy szerelmes belém, és feleségül
988 XX | fel Manó, elszörnyedve, hogy lehet valaki akkora gonosztevő,
989 XX | valaki akkora gonosztevő, hogy ilyesmire vetemedjék!~–
990 XX | ketten egyesült erővel, hogy mért vagyunk itt az ablakban?~–
991 XX | vakmerőség!~– No, ugye, hogy igaz, amit mondtam? – szólt
992 XX | leány.~– Most már bánom, hogy agyon nem csaptam a botommal.~
993 XX | karján, mintha sajnálná, hogy nincs most itt valaki, akit
994 XX | meggyomrozzon.~– Ha rágondolok, hogy hátha téged talált volna
995 XX | mind az jár az eszemben, hogy tudnék egyszer valami olyan
996 XX | minden álmok vége az volt, hogy ha egyszer az egyik is,
997 XX | tejet hozza, nem szükség, hogy téged itt lásson.~(Ösztön
998 XX | előbb az utamra.~– Anélkül, hogy elbúcsúznál az anyámtól?
999 XX | szemét szegény.~– De hát hogy teszed azt?~– Hát az én
1000 XX | nyelvprittyét, alig várva, hogy letegye a köcsögöt a kezéből. –
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2517 |