Fezejet

1001 XX     |                 még a zúzám is reszket, hogy ha ezt a méltóságos gróf
1002 XX     |             mint a maga ökle. Ejnye, de hogy tudott ezekkel a filigránmunka
1003 XX     |                    Ugye? Hát nem tudod, hogy én tündér vagyok? Ha előveszem
1004 XX     |               ugyancsak köpte a markát, hogy majd mit csinálnak ők ezért
1005 XX     |                  Jaj, én sietek vissza, hogy meg ne lássanak itten. Az
1006 XX     |             Ugye, be derék, azt hiszik, hogy én voltam az a hatalmas,
1007 XX     |               hazudás. Te azt hazudtad, hogy nekem vagy; hát ha neked
1008 XX     |            volnék, most nevetnék rajta, hogy elhitték a hazugságomat.~–
1009 XX     |       hazugságomat.~– De én nem akarom, hogy azért, amit én tettem, valakit
1010 XX     |                 Hát aztán mit csinálsz, hogy ne tegyék?~– Odamegyek,
1011 XX     |             Egyenesen hozzá.~– Minek?~– Hogy megmondjam neki az igazat,
1012 XX     |                  amit kap. Szerencséje, hogy téged kapott ott helyettem,
1013 XX     |                 Semmi beszéd! Tudom én, hogy mi a kötelességem. Ha fölcsaptam
1014 XX     |                 utána. Úgy utánabámult, hogy még a tejet is ki hagyta
1015 XX     |               hallotta kiabálni. Tudta, hogy a páva a kastélyok udvarán
1016 XX     |           került a szép kavicsos útnak, hogy a nagy pázsit-köröndöt megkerülje
1017 XX     |                gyepen; pedig jól tudta, hogy azon tiltva van az átgázolás.
1018 XX     |                állt; hajnalban felkelt, hogy még az ágyban fekvő nagybátyjának
1019 XX     |              kalandját.) A lovag látta, hogy kivel van dolga. Mendikás
1020 XX     |             vele.~Don Juan vette észre, hogy ez őt most valami szolgálattevő
1021 XX     |               amit tettem. Most hallom, hogy ez ifjú a gróf úr fia volt.
1022 XX     |                úr fia volt. Nem akarom, hogy helyettem mást üldözzenek;
1023 XX     |                 üldözzenek; nem akarom, hogy miattam szállásadóimon álljanak
1024 XX     |                 kacagott Adalbert gróf, hogy az egész termete rengett
1025 XX     |             kezet. Bizony mondom neked, hogy te vagy az első Tanussy,
1026 XX     |              Emmánuel azon vette észre, hogy a keze fogva van Ponthay
1027 XX     |                a vér. Hiszen jól tudta, hogy Decebál apa mit csinál Belizár
1028 XX     |                 célzásból kitalálhatta, hogy ezt a gyűlöletes komédiát
1029 XX     |              folytatá a gróf. – Nemcsak hogy nem neheztelek rád, sőt
1030 XX     |          neheztelek rád, sőt mondhatom, hogy nagyra becsüllek. Először
1031 XX     |             énnekem még jobban esik az, hogy a kudarcot nem leánykéz
1032 XX     |                holta napjáig csúfolnák, hogy vízbe dobta a legelső szerelmi
1033 XX     |               az csak échec. Hanem hát, hogy ennek a furcsa kalandnak
1034 XX     |                róla. Gondoskodom arról, hogy mindenki meg legyen elégedve,
1035 XX     |            hozzá, add át neki. Mondjad, hogy én küldöm. Aztán majd visszajössz
1036 XX     |                 gróf visszatartóztatta, hogy ne tréfálkozzék a furcsa
1037 XX     |               megyek hozzá. Ráijesztek, hogy utánajött a leány, akit
1038 XX     |              meglátogatott, s követeli, hogy ha kompromittálta, hát mármost
1039 XX     |                 én azt nagyon szeretem, hogy akinek ellensége akarok
1040 XX     |         toilette-jét.~– Elmondtad neki, hogy mi történt itt az éjjel?~–
1041 XX     |            történt itt az éjjel?~– Már, hogy mondtam volna? Csak nem
1042 XX     |                ajtót. Azt mondtam neki, hogy te reggelig aludtál, én
1043 XX     |            szemem ég, mikor azt hallom, hogy valaki nem mond igazat.
1044 XX     |                mond igazat. Azt akarod, hogy én mondjak el anyádnak mindent?~–
1045 XX     |             levelet. A gróf azt mondta, hogy ebben valami örvendetes
1046 XX     |                akkor azt fogja kérdeni, hogy került ez a levél ide? Arra
1047 XX     |               Arra megmondod az igazat, hogy én hoztam a kastélyból.
1048 XX     |              Akkor ő azt fogja kérdeni, hogy mit kerestem én a kastélyban?
1049 XX     |                 sikerül, majd meglátod, hogy kedvet kapsz hozzá.~– Alig
1050 XX     |             levél szövegét. Azután meg, hogy a két gyermeket megpillantá,
1051 XX     |    összecsókolta. Csakugyan azt hitték, hogy megbolondult. Úgy kacagott.~
1052 XX     |                 kacagott.~Hanem azután, hogy a fiút kibocsátá a körme
1053 XX     |         örömében, úgyhogy Manó elhitte, hogy ez csakugyan valami nagyon
1054 XX     |                 Mármost aztán mondd el, hogy jutottál te ehhez a levélhez? –
1055 XX     |                 levél.~– Legfőbb ideje, hogy innen eltávozzunk. – Ez
1056 XX     |           Lizandra tapsolt magamagának, hogy ilyen szépen sikerült egy
1057 XX     |                nekem, Tanussy Emmánuel, hogy ha egy hét múlva visszajössz
1058 XX     |                Nem tartóztatlak. Tudom, hogy visszavárnak a kastélyba.~–
1059 XX     |                 természetesnek találta, hogy neki az egyik székre le
1060 XX     |              ottan? No, hát adja Isten, hogy sohase láss bennünket többet.~
1061 XX     |               biztatta a két gyermeket, hogy lakjanak jól kedvük szerint.
1062 XX     |               tudakozá Manó.~– Hát úgy, hogy a mama a legjobb evés közben
1063 XX     |            fényesítő kefével (látszott, hogy sohasem volt a kezében),
1064 XX     |                sohasem volt a kezében), hogy a leány nevetve kapta el
1065 XX     |               őt útra, a lelkére kötve, hogy a kifényesített csizmáival
1066 XX     |                 a leányok. Azt tartják, hogy az ilyen elvarrt hajszál
1067 XX     |              nagy ember nyugtalan volt, hogy ilyen soká nem látta előkerülni.
1068 XX     |                előkerülni. Hanem aztán, hogy meglátta őt tiszta inggallérral,
1069 XX     |        összebeszélés lett volna köztük, hogy a fiú is a kezében hordta
1070 XX     |                a fövegét, nem a fején – hogy ne kelljen azt levennie.~–
1071 XX     |           nyíltan, őszintén. Megvallom, hogy énnekem te egy egész sorát
1072 XX     |          akaratlanul, majd meggondolva. Hogy ennek az én szeleburdi fiamnak
1073 XX     |            nézve is nagyon megnyugtató. Hogy azután feljöttél hozzám,
1074 XX     |           elejét. Végtére, ami legfőbb, hogy ezt az egész troglodyth
1075 XX     |                 is egész őszinteséggel, hogy miben jársz? Mi célod van?
1076 XX     |               én azt tanácsolnám neked, hogy lépj be egyenesen a bécsújhelyi
1077 XX     |                s viheted olyan magasra, hogy őseid lesznek rád büszkék,
1078 XX     |             ellensége kínálja őt azzal, hogy mikor az apai háztól szökve
1079 XX     |                 ővele beszéltünk össze, hogy a kollégiumba megyünk. Két
1080 XX     |           választottunk az eltávozásra, hogy együtt ne üldözhessenek
1081 XX     |              Szavunkat adtuk egymásnak, hogy a hortobágyi csárdában találkozunk
1082 XX     |      kiereszteni többé. Tenni fog róla, hogy az az apai házhoz vissza
1083 XX     |              családi asztalhoz.)~Látta, hogy a vendéget nem szükség kínálni.
1084 XX     |                 mert mindig azt láttam, hogy mikor valaki bort iszik,
1085 XX     |           vityillójáért. Elképzelheted, hogy ez nagyon jól meg van fizetve.
1086 XX     |          hátulsó ajtaján bocsátalak ki, hogy ezek a szeleburdik ne tudják
1087 XX     |            elrepül innen, hopp hírével, hogy senki se hallja ebben az
1088 XX     |               aztán megmagyarázta neki, hogy merre juthat kerülő úton
1089 XX     |               úton a posványi lakáshoz, hogy a verandán ülők meg ne lássák.~
1090 XXI    |                 mondá a komornyikjának, hogy küldje hozzá a Matyit –
1091 XXI    |           Debrecenig. Ügyelni fogsz rá, hogy valami baj ne érje; rossz
1092 XXI    |               Amíg ő nem fogja mondani, hogy eredj tovább. Akkor majd
1093 XXI    |             Akkor majd azt is megtudod, hogy merre menj. Aztán arra a
1094 XXI    |                 ki! Azzal biztatta meg, hogy majd ha egyszer Bécsbe feljön,
1095 XXI    |                 Ez megint kitaláltatta, hogy mit kellene hát ennek a
1096 XXI    |                 itthagyni ezt a helyet, hogy nem látom ezt a zöld tavat
1097 XXI    |                 nagyobb kérdés volt az, hogy milyen alakot vehetett föl,
1098 XXI    |                  tiszttartót, alispánt, hogy keressék hetedhét országon
1099 XXI    |              ugyan igaz hitére fogadta, hogy ő egy hét alatt előkeríti,
1100 XXI    |             szökevényt, s nem múlt nap, hogy a tűzhalmi kastélyba fel
1101 XXI    |         virágszált vagy kolduló Ancsát, hogy „ugye, ez az?”, hanem Sára
1102 XXI    |               Decebálnak, tudatva vele, hogy fiörököse mai napon subscribált,
1103 XXI    |           drágalátos magzatod! Mondtam, hogy rossz pénz nem vész el.~–
1104 XXI    |           voltál már, de én nem akarom, hogy az én Emmám a te nyomdokaidban
1105 XXI    |           semperlevest.~– Jézus Máriám! Hogy az én Emmám mindennap semperlevest
1106 XXI    |            egyetlenegy fiad.~– Remélem, hogy én is egyetlenegy apja vagyok
1107 XXI    |                Hiszen már befogattam.~– Hogy Debrecenbe menj, a fiúnkat
1108 XXI    |             Tudom! Hiszen tudom én azt, hogy micsoda medvére vadásztok
1109 XXI    |                tudsz?~– Mit tudok? Azt, hogy ottan lakik a te örmény
1110 XXI    |              Ezer villám! Nem is tudod, hogy van-e neki leánya, s most
1111 XXI    |         leánytól, akiről azt sem tudod, hogy van-e a világon?~– Tudom?
1112 XXI    |                 De ismerlek! Azt tudom, hogy miféle vagy. Azért mégy
1113 XXI    |               Azért mégy el oly messze, hogy megcsalhass.~Decebálnak
1114 XXI    |        Mindennek van határa. Nem tudod, hogy mire képes egy asszony,
1115 XXI    |                is úgy. Szeretném tudni, hogy mért kellene csak énnekem
1116 XXI    |             asszony aztán, mikor látta, hogy a fenyegetésének nem hisznek,
1117 XXI    |                    Ez a jutalmam azért, hogy olyan nagyon szeretlek.~–
1118 XXI    |         kiszabadult a credóból azáltal, hogy vendégei érkeztek: Tuhutum
1119 XXI    |               folyvást arról adomáztak, hogy milyen víg mulatság esett
1120 XXI    |                kérdezgeté több ízben. – Hogy nem jön most, amikor legtöbb
1121 XXI    |               kezdte el magát igazolni, hogy miért késett el ilyen soká.~–
1122 XXI    |     vármegyeházánál időztem. Megtudtam, hogy a királyi biztos megérkezett,
1123 XXI    |              lett adva a Judlium által, hogy a házából el ne távozzék,
1124 XXI    |                 ám esze Bakala Petinek, hogy azt mondja:~– Nem tudok
1125 XXI    |                  akkor rukkolt ki vele, hogy:~– A referendárius titkárától
1126 XXI    |     referendárius titkárától kicsaltam, hogy mi van az ítéletben.~– No,
1127 XXI    |             aztán élénk disputa támadt, hogy sok-e vagy nem sok az a
1128 XXI    |          büntetés. Egyik azt állította, hogy a bizony nagyon sok, egy
1129 XXI    |              ott tartá, mintha mutatná, hogy módjában van vele játszani.~–
1130 XXI    |                 kutyáidhoz, nem hallod, hogy csaholnak – utasítá el az
1131 XXI    |              vendégcsoporton keresztül, hogy karját nyújthassa a távozó
1132 XXI    |                 Bakala Petinek a kezét, hogy az szinte megdöbbent bele.~–
1133 XXI    |          kedvéért.~– Hát tegye meg azt, hogy menjen vissza rögtön a városba,
1134 XXI    |      kormánybiztost, s mondja meg neki, hogy én szeretnék vele négyszemközt
1135 XXI    |              lihegé Bakala Peti. Sejté, hogy itt egy nagyszerű árulásról
1136 XXI    |               Sára asszony pedig azért, hogy könyvből nem tudott olvasni,
1137 XXI    |          ábrázatjából ki tudta olvasni, hogy az mit gondol most?~Ez most
1138 XXI    |                 most azt hiszi szentül, hogy a szép menyecske megharagudott
1139 XXI    |        tapasztalása. Megtörtént az már, hogy a legdélcegebb lovagnak
1140 XXI    |             keresett magának – mondjuk, hogy „bosszúállást”. S e tekintetben
1141 XXI    |        szanaszét az országban, anélkül, hogy valaha a feleségét valahová
1142 XXI    |                 olyan patent poflevest, hogy mind az öt ujjának a helye
1143 XXI    |                 Minek az magának?~– Hát hogy tudjam urát adni, miért
1144 XXI    |              egy olyan hatalmas pofont, hogy megcsendült bele a füle.
1145 XXI    |               lát.~– Mi lelt, bruder?~– Hogy mi lelt? Azt megtudhatod,
1146 XXI    |             pofámra nézesz, s meglátod, hogy az egyik arcom pirosabb,
1147 XXI    |                kisafára! Fenyegetőzött, hogy elcsapja a marhát. Kikapta
1148 XXI    |               éppen azzal foglalkozott, hogy az ő vadászkirándulásához
1149 XXI    |                levegő.~Csak arra kérte, hogy magára vigyázzon; a medve
1150 XXI    |             szükséges a vadászembernek, hogy ha szembejövő pappal találkozik,
1151 XXI    |          diskurzus. Nem volt már titok, hogy az Emma oda szökött; az
1152 XXI    |            tudott valami tanácsot adni, hogy kihez kell fordulni avégett.
1153 XXI    |              közül.~Abban egyeztek meg, hogy Sára asszony holnap reggel
1154 XXI    |                 kedves is volt Decebál, hogy ez este nem ment a cimborákkal
1155 XXI    |                  Nem kevesebb, mint az, hogy ő most ezt az ő édes kedvesét
1156 XXI    |             magát is odacsukatja mellé, hogy az két esztendeig kénytelen
1157 XXI    |                  s lehetővé teszi neki, hogy fészket rakhasson a város
1158 XXI    |             azért volt előrebocsátandó, hogy megérthetővé tétessék, mi
1159 XXI    |              úgy össze Sára asszonnyal, hogy azt senki meg ne tudja.~
1160 XXI    |            tehet egy lépést a városban, hogy arról még aznap minden ember
1161 XXI    |        udvariasan üdvözli. Az meghívja, hogy tessék, legyen szerencséje
1162 XXI    |            nyélbe lehet sütni, anélkül, hogy az eredetét megtudnák valaha
1163 XXI    |            Különben is tudta ő azt jól, hogy ki követte el a felségsértési
1164 XXI    |                 Sára asszonynál van. De hogy kerüljön a király biztos
1165 XXI    |           kezébe? Mégpedig olyan módon, hogy el se lehessen tagadni;
1166 XXI    |             urába. Mikor arról van szó, hogy ki szenvedjen meg, inkább
1167 XXI    |                  Én megmondom a módját, hogy hogyan lehet az igazságot
1168 XXI    |                de kikötöm magamnak azt, hogy engemet is csukjanak oda
1169 XXI    |         bámultában.~– Igen! Azt akarom, hogy legyen kénytelen, a cudar,
1170 XXI    |             enyémre. Akkor aztán tudom, hogy megbecsül.~Most nyíltak
1171 XXI    |                bűnös; de legyek én ott, hogy megvigasztaljam.~– Ez lehetetlenség,
1172 XXI    |          kifundáltam én ezt az éjszaka, hogy nem tudtam aludni. Majd
1173 XXI    |              processusba, olyan szépen, hogy egy kalap alá kerülünk Decebállal.
1174 XXI    |            erdélyi leány vagyok, tudom, hogy ilyenkor már a medve alszik,
1175 XXI    |                 s akárhogy kérdik tőle, hogy adja a bundáját, nem hozza
1176 XXI    |              azt előre is megmondhatom, hogy én nemesembert, ha csak
1177 XXI    |           emberek, akiknek az a dolguk, hogy mindenütt szaglásszanak,
1178 XXI    |                 titkos policáj”. De hát hogy tudja azt a tekintetes asszony?~–
1179 XXI    |                  még azt is megírhatná, hogy az elvett Lipót-rend ott
1180 XXI    |                 felvilágosított felőle, hogy ez Rézkuthy rendjele.~–
1181 XXI    |             Bakala Peti. Eddigelé ugye, hogy nem tudtak a bécsi urak
1182 XXI    |         tartozik az udvari cancellária, hogy egy ilyen jó spiclit szereztem
1183 XXI    |                nekem azt a szívességet, hogy engemet az urammal együtt
1184 XXI    |              leszek; mert arra a hírre, hogy az uramat Bécsbe citálták,
1185 XXI    |    Kegyelmességednek azt fogom mondani, hogy úgy áldja meg az Isten,
1186 XXI    |            suhai malmot! Tetszik tudni, hogy áldotta meg a suhai malmot?
1187 XXI    |              aztán csak elég lesz arra, hogy a Decebálom felségsértési
1188 XXI    |             grófnak el kellett ismerni, hogy ennél furfangosabb cselszövényt
1189 XXI    |          kigondolni annak az elérésére, hogy egy szerelmes asszony az
1190 XXI    |       divinátiója nyomán kalkulálta ki, hogy mi lesz ennek a cifra dolognak
1191 XXI    |               Decebál, ha azt megtudja, hogy a házánál tartott házmotozás
1192 XXI    |             mind e mai napig nem tudja, hogy mi történt vele a régi napnál
1193 XXI    |                Maga is kezdi már hinni, hogy ő verte meg a homo regiust.
1194 XXI    |           biztos el fogja neki mondani, hogy bizonyosságot szerzett magának
1195 XXI    |                szerzett magának afelől, hogy nem Tanussy Belizár követte
1196 XXI    |                 őt gyöngéden kötelezni, hogy félrevonuljon a közügyek
1197 XXI    |         közügyek teréről. Sőt, óhajtja, hogy vegyen azokban mentül tevékenyebb
1198 XXI    |                részt. Csupán arra kéri, hogy emlékezzék meg rá, hogy
1199 XXI    |                 hogy emlékezzék meg rá, hogy van igazság a földön, ritka
1200 XXI    |          burgonya), de mégis kapható, s hogy ennek a gumóit Ponthay Adalbert,
1201 XXI    |                   Azután következik az, hogy a megváltozott tényállás,
1202 XXI    |         nyilatkozattal borul a nyakába, hogy ő is el van ítélve felségsértés
1203 XXI    |              ítélve felségsértés miatt. Hogy ennek mi lesz a következése?
1204 XXI    |               előre meg nem jósolhatja. Hogy Decebál megpuhulva jön ki
1205 XXI    |             hátra maradt; egyért azért, hogy ne lássák együtt az utcán
1206 XXI    |          királyi biztossal; másért meg, hogy bekasszálja a Kohntól a
1207 XXII   |             bizony magam is igyekeztem, hogy délelőtt ide juthassak.~–
1208 XXII   |               délelőtt ide juthassak.~– Hogy el ne maradj az ebédről,
1209 XXII   |               Nem egészen azért, hanem; hogy átadhassam ezt a királyi
1210 XXII   |                    Nem emlékezem én rá, hogy kértem volna őfelségétől
1211 XXII   |                elkezdeni a kacagást, de hogy senki se szekundált neki,
1212 XXII   |              gróf azt kérdezte Petitől, hogy „Hogy állnak a vetések?”~
1213 XXII   |                 kérdezte Petitől, hogy „Hogy állnak a vetések?”~Mintha
1214 XXII   |           Mintha tudná azt Bakala Peti, hogy hol van az ő búzája elvetve?~
1215 XXII   |                búzája elvetve?~Világos, hogy ő volt az árulkodó.~Csak
1216 XXII   |             árulkodó.~Csak az a kérdés, hogy vajon mennyit súghatott
1217 XXII   |             friss volt a jogtudomány –, hogy ezen esetben az eltávozása
1218 XXII   |                most.~El lett határozva, hogy nem engedelmeskedünk. (Nincs
1219 XXII   |        rövidebbre szabjuk a kártyaidőt, hogy jókor lefekhessünk. Hajnal
1220 XXII   |              felkölté.~– No, öcsém, hát hogy aludtál? – kérdé a házigazda.~–
1221 XXII   |             csináltak?~– Azt csinálták, hogy minden negyedórában jött
1222 XXII   |        háborgatni; most kaptam levelet, hogy az anyósom halálán van,
1223 XXII   |              zörgetett fel egy staféta, hogy a leányom torokgyíkot kapott,
1224 XXII   |              Ilyenkor az az orvosságom, hogy lóra ülök, s elnyargalok.
1225 XXII   |          utolsónak nem maradt más, mint hogy feltörött a sarka, nem húzhat
1226 XXII   |               tanácsolom urambátyámnak, hogy menjen fel szépen Bécsbe,
1227 XXII   |               veszekedni a cselédekkel, hogy minek nyitották ki a kaput
1228 XXII   |             ellenszenve az öccse iránt, hogy még csak annyi jót sem tett
1229 XXII   |            annyi jót sem tett fel róla, hogy az valódi részvétből gondolna
1230 XXII   |              vér.~Azt már kitalálhatta, hogy Belizár beszélt a királyi
1231 XXII   |              útközben. Mondja meg neki, hogy rögtön forduljon vissza.
1232 XXII   |                s nagy szükségem van rá, hogy vele beszélhessek. Ég a
1233 XXII   |                előszobában ácsorgóktól, hogy itthon van-e, akit keres,
1234 XXII   |                De annyit mégis megtett, hogy a kalapját levette.~Ponthay
1235 XXII   |             erre a megszólításra. Igaz, hogy anyai ágról osztályos atyafiak
1236 XXII   |                 Hiszen tudvalevő dolog, hogy Tuhutum vármegyében minden
1237 XXII   |               akit én igazán úgy hívok, hogy „öcsém”. Mert rászolgál.
1238 XXII   |            rászolgál. Úgy viseli magát, hogy „öcsémnek” híhatom. A szegény
1239 XXII   |                félkotyó Belizár. Tudom, hogy eltörött nála a mécsescserép,
1240 XXII   |           mécsescserép, mikor megtudta, hogy két esztendőt kapott. No,
1241 XXII   |               sárból. Azért jöttem ide, hogy megmondjam, nem ő inzultálta
1242 XXII   |             Csak annyit akarok mondani, hogy az egész perdulliós perből
1243 XXII   |                 magamtul, nem várom be, hogy értem jöjjenek.~Adalbert
1244 XXII   |          Adalbert egyszerre észrevette, hogy ők most mind a ketten egy
1245 XXII   |           inkább becsukatja magát, mint hogy parancsszóra Bécsbe menjen.
1246 XXII   |           Adalbert is éppen azt akarta, hogy Decebál oda jusson. Szépen
1247 XXII   |                most már azt sem mondta, hogy „befellegzett.”~Ő elérte
1248 XXII   |            Parancsolja a tekintetes úr, hogy a Régi Napnál megrendeljem
1249 XXII   |            lenni. Aztán akarom hallani, hogy a strázsa járjon alá s fel
1250 XXII   |          börtönében.~Elhitette magával, hogy ő most egészen acéllá van
1251 XXII   |             magára maradt. Elhatározta, hogy a miatyánk helyett minden
1252 XXII   |                 körülnézett a szobában, hogy mivel lehetne az időt eltölteni?
1253 XXII   |         egyszerre az egész kasornyában, hogy jobbnak látta ezzel a merénylettel
1254 XXII   |            szabad kést, villát tartani, hogy kárt ne tegyenek magukban;
1255 XXII   |                 gombócot. Ismerjék meg, hogy mire képes.~A fekete kenyér
1256 XXII   |            vitte is annyira rövid időn, hogy valami négylábú állatot
1257 XXII   |             penitencia a rabokra nézve, hogy nem szabad nekik pipázni.
1258 XXII   |         Dengezics”. (Iskola kell ahhoz, hogy ezt az ember megtanulja!)
1259 XXII   |            Martinoviccsal és társaival! Hogy a védelem ürügye alatt gyáván
1260 XXII   |                 felelni emberül, tudom, hogy jóllaknak vele; ha pedig
1261 XXII   |           intézni okosan. Dacára annak, hogy nagy hibát követtél el.
1262 XXII   |          Rézkuthynak, s ígérd meg neki, hogy a jövő restauratiókor mellette
1263 XXII   |       restauratiókor mellette dolgozol, hogy első alispán legyen, s revocálni
1264 XXII   |                revocálni fogja a vádat, hogy ütleget kapott azon az estén.
1265 XXII   |              pedig egyenesen megtiltom, hogy a feleségem az én dolgomba
1266 XXII   |               akkor sem fogják megérni, hogy Tanussy Decebál egy könyörgő
1267 XXII   |                 előttem őexcellenciaja, hogy ha az ítéletet kimondják
1268 XXII   |                 úgy vágta az asztalhoz, hogy az a gerendákig ugrott fel.~–
1269 XXII   |                 azt is megmondom előre, hogy meg ne próbálják velem azt
1270 XXII   |                 a tréfát, amit szoktak, hogy még egy másik embert, sub
1271 XXII   |               mázolom. És most: örülök, hogy volt szerencsém.~Azzal szépen
1272 XXII   |                künn ácsorgó porkolábra, hogy többet őhozzá senkit be
1273 XXII   |            börtönében alá s fel. Tudta, hogy lépteinek hangját meg kell
1274 XXII   |                 mérföldet legyalogolni, hogy ne alhassék a lábdobogástól
1275 XXII   |                 mégis megtehetett vele, hogy per kend kiáltott rá.~–
1276 XXII   |              akkor vette észre Decebál, hogy hová jutott. Hisz az a cucullorium,
1277 XXII   |                 cucullorium, azonkívül, hogy vendégszoba, nemesi börtön,
1278 XXII   |               oltárrá változott előtte. Hogy egyenlő színvonalon lehessen
1279 XXII   |              előtt a múltak láthatárát. Hogy a Tanussy család fejedelmi
1280 XXII   |                Az már bebizonyult tény, hogy az ősi oklevelek nyomán
1281 XXII   |               sors intéző keze volt ez, hogy neki ide ebbe a börtönszobába
1282 XXII   |       Vakandinak azt az utasítást adta, hogy holnap amint megvirrad,
1283 XXII   |          főfiscus ugyan kapacitálgatta, hogy jó lenne belenézni ebbe
1284 XXII   |            Makacsul megmaradt amellett, hogy nem jelen meg a bírái előtt;
1285 XXII   |          kineveztetik. Volt annyi esze, hogy nem használta; de azért
1286 XXII   |              van, minta kincskeresőnek, hogy ahol a rejtett kincs bujdokol,
1287 XXII   |                 disznóbőrbe volt kötve. Hogy az egerek nem bántották,
1288 XXII   |            délután. Rémledezett előtte, hogy a reggeli órákban valami
1289 XXII   |            valamit.~Említettük ugyanis, hogy a jurátusság milyen nagy
1290 XXII   |              megtetszett a jurátusélet, hogy vénséget értek benne. Ami
1291 XXII   |             benne. Ami úgy történt meg, hogy minden esztendőben „visszakapták
1292 XXII   |                 a várva várt szabadító.~Hogy ragyogott már messziről
1293 XXII   |               mondá görögül Decebálnak, hogy a porkoláb ne értse.~Azt
1294 XXII   |                De még az sem volt elég, hogy az ajtót kívülről magukra
1295 XXII   |       nyoszolyát is eléje tolták annak, hogy belülről is el legyen torlaszolva.~
1296 XXII   |            azután a szögletbe húzódtak, hogy a kulcslyukon át rájuk ne
1297 XXII   |               ezeket a barbár szavakat, hogy fenn nem akadt a szöveg
1298 XXII   |           alirumna vala. Megítéltetett, hogy monnó2 elsíroltassanak;
1299 XXII   |            ócska papírt, mint aki érzi, hogy attól függ egy ország új
1300 XXII   |                okirat nyomán megtudtuk, hogy Zákán csakugyan Thonuzóba
1301 XXII   |            kötött szövetséget az iránt, hogy ha az Árpád-ház férfi ivadéka
1302 XXII   |               Decebál.~– Bizony mondom, hogy feltaláltam, barátja az
1303 XXII   |                barátja az erénynek.~– S hogy ahhoz hozzájuthassunk?~–
1304 XXIII  |                 történhetett aztán meg, hogy a bírói osztoztatásnál a
1305 XXIII  |               szépen osztották kétfelé, hogy a rengeteg erdőség mind
1306 XXIII  |                 akkor egyszerre rájött, hogy ez nem jó osztály volt;
1307 XXIII  |       unokaöccsei ellen, azt követelte, hogy a nagyanyjuk jószágát ne
1308 XXIII  |        természete, ami a berkenyefának; hogy aki elülteti, az nem eszik
1309 XXIII  |              emberöltő idő.~Arra pedig, hogy a két Tanussy testvért barátságos
1310 XXIII  |              sem volt; miután bizonyos, hogy amire az egyik rááll, azt
1311 XXIII  |             olyanformán osztva kétfelé, hogy az egyik részébe esnek a
1312 XXIII  |                kereszt, ez azt jelenti, hogy a hegyek, erdők a főuraké
1313 XXIII  |             barátocskám, mondtam, ugye, hogy ez lesz belőle! nem akartál
1314 XXIII  |            Decebál maga is úgy találta, hogy az bizony semmiképpen sem
1315 XXIII  |           átváltoztatva; hozzátétetvén, hogy „azonban a fogoly úr tartozik
1316 XXIII  |             Aztán én nem szoktam ahhoz, hogy magamban pánizáljak. Nekem
1317 XXIII  |            szállta meg őnagyméltóságát, hogy így kedveskedik – nekem?~
1318 XXIII  |               Legalább hírét vihetitek, hogy micsoda keserves dolga van
1319 XXIII  |               kedvenc madara. Csodálom, hogy még a kis kedves pincsikutyáját
1320 XXIII  |   pincsikutyáját is el nem küldte.~Hát, hogy ne csodálkozzék sokáig,
1321 XXIII  |               az ölébe.~– Mondtam ugye? hogy még a pincsikutyáját is
1322 XXIII  |              Mennyit évődtem vele! Kár, hogy nem hallom zsémbelni.~Hát
1323 XXIII  |              Olyan tündérvilág van itt, hogy amit az ember kimond, egyszerre
1324 XXIII  |                kopogtatnak, nem várják, hogy „szabad”-e, kinyitják, s
1325 XXIII  |                 tért, azon vette észre, hogy az egész vendégtársaság
1326 XXIII  |            akkor tudja ám meg az ember, hogy micsoda nagy kincs egy hűséges,
1327 XXIII  |                 mint te. Hát nem tudod, hogy én is el vagyok ítélve két
1328 XXIII  |                 amint utánam futtattál, hogy forduljak vissza, hagyjam
1329 XXIII  |             tiszttartótól értettem meg, hogy le vagy tartóztatva Tanusvárott.
1330 XXIII  |               rontani a vármegyeházára, hogy csúnya ribilliót csapok
1331 XXIII  |  őexcellenciáját, s azt kérdeztem tőle, hogy kihez van szerencsém. Megmondta:
1332 XXIII  |                a nagy szerencsét?” Hát, hogy ő bizony azzal a szándékkal
1333 XXIII  |                azzal a szándékkal jött, hogy most itt a mi kastélyunkban
1334 XXIII  |         kalabintottam a ferde pofájára, hogy két foga megbánta; egynehány
1335 XXIII  |                 egész genelógiáját úgy, hogy azokon még a keresztvíz
1336 XXIII  |             gorombákat, amint elnéztem, hogy törik fel a szekrényemet,
1337 XXIII  |               törik fel a szekrényemet, hogy hányják fel a fehérneműimet,
1338 XXIII  |               én vesztemben azt hittem, hogy valami menyecske násfája;
1339 XXIII  |               De milyen boldog is volt! Hogy végtére olyan helyzetbe
1340 XXIII  |               vagy kilumpolhatná magát, hogy aztán visszatérett újdonságnak
1341 XXIII  |               azt nyilvánvalóvá tettem, hogy én követtem el a garázdaságot,
1342 XXIII  |                nem titkolni való többé, hogy ott voltam a „Régi Napnál”,
1343 XXIII  |               jelenvolt cimborák ellen, hogy kinek a kezén-közén származott
1344 XXIII  |            bőrerszényem. Fogadom előre, hogy a gaz árulkodó Bakala Peti
1345 XXIII  |         kézbesítette, feleljen az róla, hogy mire költötte el? – Ez szép
1346 XXIII  |              Akár még azt is mondhatná, hogy nekem adta ide a pénzedet.
1347 XXIII  |                  aminek az lett a vége, hogy az asszony odaült duzzogva
1348 XXIII  |               csurapéját, s úgy elment, hogy három napig sem került haza,
1349 XXIII  |               az parancsolja a törvény, hogy itthon kell maradni.~Egy
1350 XXIII  |               haltak”, s hozzágondolta, hogy a tündérek átkozott rossz
1351 XXIII  |               azt mondta a porkolábnak, hogy kerestesse fel Vakandi Anonymus
1352 XXIII  |                  bár el volt fordulva), hogy Sára asszony egyszerre zsebkendőjével
1353 XXIII  |            biztoshoz, s mondd meg neki, hogy kész vagyok arra az egy
1354 XXIII  |               az asztalon.~– Mondhatom, hogy kétheti kvártélyért még
1355 XXIV   |          nevetséges volna azt kérdezni, hogy melyiket tartotta elébbvalónak.
1356 XXIV   |               jószágigazgatójára bízva, hogy intézzék el Ponthay gróffal
1357 XXIV   |               nagy sírhalom mellett, de hogy magán a dombon el ne hatalmasodjék,
1358 XXIV   |         megmondá, tapasztalatai nyomán; hogy a cölöpsír bejáratának nyugot
1359 XXIV   |            kézzel-lábbal megmagyarázni, hogy nagy bolondság az őserdő
1360 XXIV   |                 szép nyelvet beszélnek, hogy azt rajtuk kívül senki ezen
1361 XXIV   |              helyes dolgot feszegettek. Hogy ők már egyszer voltak itten
1362 XXIV   |             túlsó oldalán végezték.~Jó, hogy Decebál nem értett meg belőle
1363 XXIV   |                 meg belőle többet, mint hogy az ő tudósa egy „lodeger
1364 XXIV   |                 másikat köti. Látszott, hogy eredetileg a tiszafa meg
1365 XXIV   |                és fűrész kellett hozzá, hogy azokat valahogy szétválaszthassák;
1366 XXIV   |                látom; de mégsem hiszem! Hogy ülhetne itt három csontváz
1367 XXIV   |          illetőleg meg kell állapítani, hogy az egy valóságos ezredévre
1368 XXIV   |          csoportot egyenesen fennállva. Hogy pedig a csontvázaknak egyes
1369 XXIV   |           átfűzték a csontok ízületeit, hogy az egész vázcsoport úgy
1370 XXIV   |      gyásztiszteletnek; mind ráhagyták, hogy ő kezdje el. Szerencséjére
1371 XXIV   |           mérnök felvilágosította róla, hogy hiszen nem temetés ez, hanem
1372 XXIV   |               az meg lett neki engedve, hogy elénekelje azt az ősmagyar
1373 XXIV   |                 különben is úgy illett, hogy duzzogjon, amidőn az antagonistájának
1374 XXIV   |                azokat karikába állítva, hogy az időt ne töltse hiába,
1375 XXIV   |               gyönyörűség volt elnézni, hogy éneklik a taktusverő áldozár
1376 XXIV   |                mert ön tudni fogja jól, hogy mi az a legfőbb kincs, amelyet
1377 XXIV   |         tűzködve hosszú nyílvesszőkkel, hogy ezeknek a tömege sem engedé
1378 XXIV   |              melybe a hőst süllyeszték, hogy ne menjen a „nap mezejére”
1379 XXIV   |          egyszer! – A vakbuzgó pápisták hogy járnak búcsút a neve napján
1380 XXIV   |                ez világosan bizonyítja, hogy ősanyáink a függőt nem a
1381 XXIV   |       hozzátapadt a cifra párkányaihoz, hogy el nem lehet onnan erőszak
1382 XXIV   |            mozdítani. Ki tagadhatná el, hogy ez mind száz meg száz év
1383 XXIV   |                 kutatják az edényekben, hogy hol van valami rejtett írás:
1384 XXIV   |               Nekem az a sejtelmem van, hogy amidőn Thonuzóbát élve eltemették,
1385 XXIV   |            Őelőtte kell porba borulnom. Hogy ezt megértem!~– Nem, barátom.
1386 XXIV   |           tudóst Decebál. – Úgy van ez, hogy a te hunn írásjegyeid a
1387 XXIV   |               táltos, s akkorát ugrott, hogy majd elesett a hosszú reverendájában! –
1388 XXIV   |              kitrombitálni való ez. – S hogy egészen biztosítsa magát
1389 XXIV   |               biztosítsa magát aziránt, hogy a pap halkan eressze a szót,
1390 XXIV   |                régészt, úgy meghatotta, hogy elvetve régi gyűlölködésüket,
1391 XXIV   |                Végre megegyeztek abban, hogy Vakandi a Mózes, Horkázi
1392 XXIV   |          megrémledezni Decebál agyában, hogy ez az érdekes lelet nem
1393 XXIV   |                 lelet nem arra való ám, hogy ezt a világ négy részébe
1394 XXIV   |              kerül a királyi biztosnak, hogy egy ilyen veszedelmes okirat
1395 XXIV   |              Decebál nem teszi meg azt, hogy nyolcszáz esztendeig rejtegesse
1396 XXIV   |               meg kell esküdnötök arra, hogy erről a talált okiratról
1397 XXIV   |                írja, akképpen esküdtek, hogy egy kutyát kétfelé vágtak,
1398 XXIV   |          tudósok nem vállalkoztak arra, hogy egy csapással egy kutyát
1399 XXIV   |            utánamondá a nehéz esküvést, hogy az egész hártyaírásnak a
1400 XXIV   |               árgus szemekkel őrködött, hogy valaki zsebre ne dugjon
1401 XXIV   |           zománcos öve (ami arra mutat, hogy a legújabb 1100-beli divatot
1402 XXIV   |                 laikusok is elismerték, hogy ez a lelet nagyon sok értéket
1403 XXIV   |             kigombolva a felsőkabátját, hogy visszakerült Lipót-rendje
1404 XXIV   |                az egész talált kincset, hogy abból a fiscust megillető
1405 XXIV   |             kettéhasítom!~Jó szerencse, hogy Vakandi és Horkázi ott álltak
1406 XXIV   |             rozsdás pallost Vakandinak, hogy tűzze oda megint a régi
1407 XXIV   |             szakismerettel ellátottnak, hogy a régiségeket meg tudjam
1408 XXIV   |                azt sem tudom megítélni, hogy arany-e vagy réz a sisak,
1409 XXIV   |               előtt közönyös kérdés az, hogy aranyból van-e valami régiség?
1410 XXIV   |                 hivatalos becsmesterét, hogy határozza meg az értéket:
1411 XXIV   |                 tudatva a hallgatókkal, hogy micsoda szent hely ez, amelyen
1412 XXIV   |               meg lehet arról győződve, hogy fejedelmek utódja; de mégsem
1413 XXIV   |              utódja; de mégsem kívánja, hogy ez a címe ferblizés közben
1414 XXIV   |                 a jó gondolatja támadt, hogy minde nagybecsű tárgyat
1415 XXIV   |             híre futamodik, megeshetik, hogy valami rablóbanda (ami mindig
1416 XXIV   |        elrabolja, hanem azt kell tenni, hogy egy ládába arany- és ezüstfélék
1417 XXIV   |               csak azon föltétel alatt, hogy amint ő azt az erősséget
1418 XXIV   |               Móric nem volt rábírható, hogy a nevét a többiek sorába
1419 XXIV   |              szóért aztán kicsiny híja, hogy meg nem verték. Különösen
1420 XXIV   |            verték. Különösen a tudósok. Hogy kétkedhetik abban, amit
1421 XXIV   |              van vegyítve a valósággal, hogy egyiket a másiktól nem lehet
1422 XXV    |          kisajátítása iránt; hanem hát, hogy ilyen csendben maradt a
1423 XXV    |          nemzedék nem is tudja azt már, hogy mi volt a „koppantó”, meg
1424 XXV    |               volt a kettő.~Az történt, hogy amint a két tudós társasági
1425 XXV    |     Resuscitatus!” Csak az kellene még, hogy a pogányok vezérét feltámasszák!
1426 XXV    |            édesen selypítő kiejtésével, hogy: „Ezen értekezész nagyon
1427 XXV    |             vándorolt a kézirattárba. – Hogy aztán később miért nem lett
1428 XXV    |                  Ezt sem érti az ember, hogy mi a tatárnak tanulta meg?
1429 XXV    |              kellett folyamodni szépen, hogy magyarázza meg, mi van abban
1430 XXV    |                 mérnök röviden elmondá, hogy egy londoni antiquariatus
1431 XXV    |              ide utaztatja (via Fiume), hogy ez állítólagos kincseket
1432 XXV    |                azt a célt elérjük vele, hogy amidőn valaki meg akarja
1433 XXV    |              kikérdezte Mántay Móricot, hogy mit szokott az angol ebédelni. „
1434 XXV    |               nyers hús, meg burgonya.” Hogy tudja megenni? (Az igaz,
1435 XXV    |                tudja megenni? (Az igaz, hogy a Tuhutum vármegyei búzatermő
1436 XXV    |                fért hozzá semmi kétség, hogy Albion szülötte. Mántay
1437 XXV    |               is tudott annyit angolul, hogy elkonverzálhatott Snopkinsszal.~
1438 XXV    |                Rézkuthy is kéznél volt, hogy esetleg a leszakított pecséteket
1439 XXV    |              nyúlottá, ami azt jelenti, hogy mosolyog. Ezt megértette.
1440 XXV    |                készülőt Decebál.~– Azt, hogy bolond. Én megyek ebédelni,
1441 XXV    |                Azt mondja Mr. Snopkins, hogy fel van hatalmazva egész
1442 XXV    |          pénznek is sok! De az a tudat, hogy, íme, Nagy-Britannia mit
1443 XXV    |            hevétől.~Az angol azt hitte, hogy keveslik a kínált összeget,
1444 XXV    |       magyarázza meg neki excellenciád, hogy mentül feljebb igér, nekem
1445 XXV    |             maga válaszát, olyanformán, hogy a bal keze hüvelykujját
1446 XXV    |               angolul is annyit jelent, hogy „füge”.~Ezt meg is értette
1447 XXV    |            Decebál azt vélte megérteni, hogy ez őt most párbajra hívja;
1448 XXV    |      őexcellenciája fel nem világosítá, hogy a mister itt marad a negociált
1449 XXV    |            Mármost meghallotta gróf úr, hogy mennyit ér a bajhalmi lelet;
1450 XXV    |                Ugyan mi üthetett hozzá, hogy egyszerre olyan nagy generositást
1451 XXV    |   confidentiával tevén azon indítványt, hogy talán egészen helyes és
1452 XXV    |                aki egyenesen oka annak, hogy ő veszteséges birtokcserére
1453 XXV    |                   Azt beszéli az angol, hogy magáért azért az „avar”
1454 XXV    |                százezreit.~Csak azutan, hogy hazakerült, kezdett elgondolkozni
1455 XXV    |                mit vétett? Azt mondják, hogy az 3-as kamatra osztogatja
1456 XXV    |                mondott el neki mindent, hogy az egyik szavával mindig
1457 XXV    |                 sarkát gázolta le. Azt, hogy négyszáznyolcvanezer forintot
1458 XXV    |               kiszámította a mérnöknek, hogy ha ő a kamarának kifizette
1459 XXV    |              csak hallgatott, és várta, hogy mikor lesz vége. És még
1460 XXV    |               Azt mondom, édes Decebál, hogy az Emma fiad nagyon jól
1461 XXV    |             Emma fiad nagyon jól tette, hogy elszökött a kollégiumba
1462 XXV    |          gondoskodol a jövendő időkről, hogy a te fiad is elénekelheti
1463 XXV    |              fiad is elénekelheti majd, hogy „Nagy gazda volt az apám!
1464 XXV    |           kritizálj! Hanem arra felelj, hogy akarsz-e az én dolgomban
1465 XXV    |            mindent elvégzek neked, úgy, hogy meg fogsz vele elégedve
1466 XXV    | felhatalmazásnak latinul kellett lenni, hogy Mr. Snopkins is megérthesse,
1467 XXV    |         garassal. Arra az egyre kérlek, hogy eredj el most igazán egy
1468 XXV    |              olyan nagyon a medvékre?~– Hogy az én vadászatomat el ne
1469 XXV    |                 latin felhatalmazásból, hogy miről van szó. Akkor aztán
1470 XXV    |                 értekezés vége az lett, hogy Mántay felkérte Mr. Snopkinst,
1471 XXV    |             kérte Mántay Mr. Snopkinst, hogy holnapután reggel jöjjön
1472 XXV    |                 mármost elhiszed, ugye, hogy mindez valóság? – triumfált
1473 XXV    |                 magas kamarát, anélkül, hogy akár a Ponthay Adalbert
1474 XXV    |                száját. (Első eset volt, hogy utazásában magával hívta
1475 XXV    |                hölgy. – Maga sem tudja, hogy milyen nagy jót tett velem.
1476 XXV    |              kérem. Vigye úgy a dolgát, hogy Decebál sohase maradjon
1477 XXV    |       valamiképp mégis megtörténhetnék, hogy valami staféta nyomába akadna,
1478 XXV    |                 kastélyban. Azt mondta, hogy nincsen semmi dolga. Segített
1479 XXV    |            tehát elhiszi, inzsellér úr, hogy a bajhalmi leletek igazi
1480 XXV    |             Adalbert gróf.~– Úgy értem, hogy Tanussy Decebál elfogadja
1481 XXV    |              jobbik eszét, meggondolta, hogy ha ő most e becsárbul kifizet
1482 XXV    |                 utasításokkal látta el, hogy kinek hol fizettesse ki
1483 XXV    |            kürtőkalapját, s úgy elment, hogy minden ajtót nyitva hagyott
1484 XXV    |            hozzá halkan:~– Azt mondják, hogy a mérnök úr ezermester.~–
1485 XXV    |          kacagni. Olyan jólesett nekik, hogy kedvükre kinevethették magukat.~–
1486 XXV    |               Mr. Snopkins Tanusvárról, hogy senkinél sem tett búcsúlátogatást.~
1487 XXV    |                  mikor híre futamodott, hogy Mántay Móric a Decebál teljhatalmazása
1488 XXV    |       stafétákat Decebál után Erdélybe, hogy szaladjon vissza, rántson
1489 XXV    |               fiscusé, melyben tudósít, hogy elvitetheted haza a megyei
1490 XXV    |                 talált okiratok nyomán, hogy ezek mind a te dédapád,
1491 XXV    |               lett, mintha azt sejtené, hogy ennek a dupláját azonban
1492 XXVI   |          beszédét azzal szokta végezni, hogy „Ne tartsd erre!”, rajta
1493 XXVI   |             amire a diákok azt mondták, hogy igenis, „lágy” „b”-vel írva.~–
1494 XXVI   |           lepirongatta: „Mindig mondom, hogy ne igyatok, azért mégis
1495 XXVI   |           mathesist, számítsa ki ebből, hogy ha tíz napig nem akarja
1496 XXVI   |                a keserves elhatározása, hogy bevarratja a feleségével
1497 XXVI   |                  sose hallaná az ember, hogy „a Tisza kiáradt”.~„Ne tartsd
1498 XXVI   |                a Manót. Tudták, felőle, hogy milyen rengeteg nagy úrnak
1499 XXVI   |               is tudták jól Manó felől, hogy a szülői akarata ellenére,
1500 XXVI   |               futotta be a kollégiumot, hogy a Tanussy Manónak ötpecsétes