Fezejet

1501 XXVI   |                kiküldi a contrascribát, hogy győződjék meg a tényállás
1502 XXVI   |                 leckét, amiben meginti, hogy a kapott pénzt hivalkodásokra
1503 XXVI   |            kiadja neki a testimoniumot, hogy csakugyan itt tanul, s mi
1504 XXVI   |               azután természetes dolog, hogy egy ilyen százforintos levélnek
1505 XXVI   |                 kollégiumi pajtásságra, hogy Tanussy Manó egy ilyen kincs
1506 XXVI   |                 sem mond a pajtásainak, hogy „Ki szereti a halat?”. Azt
1507 XXVI   |             levelet, s aztán mondd meg, hogy tehetem-e azt?~A levelet
1508 XXVI   |                értesülve vagyok afelől, hogy tanulmányidat kitűnően végzed,
1509 XXVI   |                  Stb.”~– Mármost tudod, hogy miért nem nyúlok hozzá ehhez
1510 XXVI   |               be a csittvári krónikába, hogy volt egyszer egy diák a
1511 XXVI   |                 azzal a disznó szívvel, hogy ellenkező véleményt adjon:~–
1512 XXVI   |                a fenyegető veszedelmet, hogy a talált kincsek harmad
1513 XXVI   |               kénytelen volt elismerni, hogy az a legveszedelmesebb hóbortnak
1514 XXVI   |         lekötelezve Mántay iránt azért, hogy „ingyen” kapta meg a talált
1515 XXVI   |            kapta meg a talált kincseit, hogy megtakarított a számára
1516 XXVI   |                öccse pláne azt beszéli, hogy a bajhalmi cölöpsír már
1517 XXVI   |                mecenzéfiek elárulták; s hogy azok a csontvázak nem Thonuzóbáé
1518 XXVI   |          hirdetné, szörnyűködnék rajta, hogy ő százhatvanezer forintot
1519 XXVI   |                 szolgálatot tett azzal, hogy a férjével együtt utaztatta
1520 XXVI   |           látogatóba, s parádézik vele, hogy neki olyan délceg, nyalka,
1521 XXVI   |              osztani a látogatónak. Hát hogy ők is viszonozzák valamivel
1522 XXVI   |              Erdélyben ismernek igazán; hogy az még az ő szerelemféltő
1523 XXVI   |              Erdélyből. Most tudta már, hogy micsoda ember az ő Decebálja!
1524 XXVI   |            Decebálja! Most értette már, hogy hová megy az a sok pénz,
1525 XXVI   |                menyecskének. Valószínű, hogy mindezeknek a mondáknak
1526 XXVI   |              kin tölteni a bosszúját; – hogy az az Emma nincs most idehaza.
1527 XXVI   |         tudományból. A senior azt írja, hogy nemsokára következni fognak
1528 XXVI   |               sok nehéz viszontagságok.~Hogy a rossz gyerek még csak
1529 XXVI   |              többé a tele palackra azt, hogy „Ne tartsd erre!”.~Egy olyan
1530 XXVI   |      belezökkent egy alattomos kátyúba, hogy a hátulsó kereke tengelyéig
1531 XXVI   |              irónia volt arra a versre, hogy „A sárból kimenekedtem”,
1532 XXVI   |            neveletlenkedni, rugdalózni, hogy mire Zuboki uram rákiáltott: „
1533 XXVI   |             nekilódulának a koporsóval, hogy a sárvolcán lőtávolából
1534 XXVI   |            maguk előtt; első eset volt, hogy a halott megkergesse a gyászkíséretet.
1535 XXVI   |             kellett gázolnia a kátyúba, hogy a rudas lábát visszaemelje
1536 XXVI   |            Estánhoz intézett szavainak, hogy az visszamordult rá a ló
1537 XXVI   |                s gyere ide! Nem hallod, hogy kiabállak? Nem látod, hogy
1538 XXVI   |              hogy kiabállak? Nem látod, hogy ott megy a fiam?~A hajdú
1539 XXVI   |                Emma leányom volt.~– Hát hogy lett a kisasszonybul úrfi?~
1540 XXVI   |          Szaladj utána, hozd ide!~– Én? Hogy találjak én meg egy Emma
1541 XXVI   |           között?~Sára asszony átlátta, hogy ezzel nincs mit beszélni;
1542 XXVI   |        mozdította volna meg a kisujját, hogy a bajba került utasoknak
1543 XXVI   |          mozgásba hozta a tagjait, úgy, hogy a talyiga is kénytelen volt
1544 XXVI   |                volt semmi festői érzék, hogy ő a koldusok pofáiban valami
1545 XXVI   |               Végig kellett neki nézni, hogy az egyházfi hogy fizeti
1546 XXVI   |                 nézni, hogy az egyházfi hogy fizeti ki a diákokat egyenkint,
1547 XXVI   |               mankóval úgy eliramodott, hogy röptiben elfogta Zuboki
1548 XXVI   |            uramat.~Zuboki uram megérté, hogy egy nagy úri asszonyság
1549 XXVI   |           annyira köszönés végett, mint hogy az izzadt homlokát megtörülje;
1550 XXVI   |            csinálok én olyan harmóniát, hogy ledűl bele a veres torony,
1551 XXVI   |              Alázatos szolgája. Örülök, hogy van szerencsém.~– Sose örüljön
1552 XXVI   |                 annak a semmirevalónak, hogy jöjjön ide. Ha én kiáltok
1553 XXVI   |               asszonynál, azt gondolta, hogy Zuboki úr mókázik; pedig
1554 XXVI   |          tréfára a dolgot; amint látta, hogy micsoda veszedelmes ellenséggel
1555 XXVI   |            kalapját, s úgy eliramodott, hogy legfeljebb három-négy hant
1556 XXVI   |              József császár azt mondta, hogy még sohasem látott ennél
1557 XXVI   |                vendéglős elmondta neki, hogy nagy halottra harangoznak;
1558 XXVI   |               mikor leteszi a poharat! „Hogy a tűz pusztítsa el az egész
1559 XXVI   |              veszedelemnek Debrecenben, hogy minden éjjel kigyullad valami
1560 XXVI   |                majd amott. Azt mondják, hogy mordályégetők vannak a városban.~
1561 XXVI   |                 városban.~Jó szerencse, hogy van egy olyan derék nagybotosa
1562 XXVI   |              tűzoltó apparátusuk. Azaz, hogy tulajdonképpen az a mindenféle
1563 XXVI   |    tanácshatározat ment a kollégiumhoz, hogy a „florilegium” (virággyűjtemény;
1564 XXVI   |                maga előtt a nagy botot, hogy csak úgy dönti maga előtt
1565 XXVI   |                 csak akkor veszi észre, hogy kinek szól ez a kiáltás,
1566 XXVI   |   deszkakerítésen recsegtetve tombolni, hogy ez az ő fiacskája. Ez az
1567 XXVI   |                 hadnak, amiből az lett, hogy nem ő fogta el a diákot,
1568 XXVI   |          kocsist meg feltolták a bakra, hogy hajtson. A hajdú ellenben
1569 XXVI   |                 asszonynak.~Alig várta, hogy a reggeli harangszót elhúzzák.
1570 XXVI   |                  ahol találod a fiamat. Hogy híják? Nem tudod? Tanussy
1571 XXVI   |               egy szót. Azt mondd neki, hogy én parancsolom, hogy énnekem
1572 XXVI   |              neki, hogy én parancsolom, hogy énnekem azonnal ide jöjjön!
1573 XXVI   |               az egyet nem tanulta meg, hogy valami izenetet úgy elmondjon,
1574 XXVI   |           kaputámogató tógás fiataltól. Hogy ezt helybenhagyták, akkor
1575 XXVI   |           Tanussy Decebálné asszonyság, hogy az a Tanussy – micsoda?
1576 XXVI   |                 a cifra tituláját! Hát, hogy azonnal ugorjon, ott teremjen
1577 XXVI   |               édesanyjánál.~Hát persze, hogy az egész classis nagy röhögésnek
1578 XXVI   |   összeállításra.~A clarissime átlátta, hogy ettül az atyafitul szóbeli
1579 XXVI   |              ennélfogva azt mondá neki, hogy csak forduljon ki a folyosóra,
1580 XXVI   |             asszonyságnak tudtára adni, hogy a fiával minő baleset történt,
1581 XXVI   |                 annak felépülésére stb…~Hogy ennek az epistolának mi
1582 XXVI   |                 hajdúnak azt a levelet, hogy ha az papirosbul nem lett
1583 XXVI   |                te nekem így produkálod, hogy mit tudsz, majd felauffírolom
1584 XXVI   |               felauffírolom én teneked, hogy hát én mit tudok.~Azzal
1585 XXVI   |               megtudta az orgonistától, hogy abban a hintóban az édesanyja
1586 XXVI   |               borbély nem engedte neki, hogy felkeljen; estig fekve kellett
1587 XXVII  |                is olyan alamuszi módon, hogy az egyik kezét leteszi,
1588 XXVII  |          kettővel megfogja a pulpitust, hogy el ne szaladjon alóla a
1589 XXVII  |                garassal eresztettek el, hogy legyen úrrá. Némelyik már
1590 XXVII  |              kap ajándékba. Elmondatik, hogy micsoda bolondságai vannak
1591 XXVII  |                 meglátja az ablakon át, hogy közeledik a legátus, elszökik
1592 XXVII  |               nem kívántatik több, mint hogy az első két sort el tudják
1593 XXVII  |             hozzá az a rossz híre járt, hogy az öreg pap rendkívül fösvény
1594 XXVII  |                kutyagolni a szomszédba, hogy ott legyen a harangszóra,
1595 XXVII  |               pedig az volt a cserének, hogy amióta hazulról megszöktek,
1596 XXVII  |                  az új ruháját, tudjuk, hogy Manónak engedte, s az még
1597 XXVII  |            egyszer fogadásból megtette, hogy négy napig nem evett semmit.~
1598 XXVII  |           tógáját, amit az természetes, hogy odaád szó nélkül; rég gyakorlatban
1599 XXVII  |                könnyebb volt a batyuja, hogy nem volt több annál az egy
1600 XXVII  |          büszkeség, mikor arra gondolt, hogy ő most százforintos bankóban
1601 XXVII  |           csalta meg, amikor azt hitte, hogy majd ő az úton tanulja meg
1602 XXVII  |            Reggel azzal biztatta magát, hogy majd délután; akkor megint
1603 XXVII  |               pipaszárával.~– Hát kend, hogy jött be ide? – szólítá meg
1604 XXVII  |         pipaszopókát.~Manó megvallotta, hogy még nem.~– No, jó. Az nem
1605 XXVII  |              miatyánkba vigyázzon kend, hogy bele ne süljön kend; mert
1606 XXVII  |             mert az rajtam is megesett, hogy mikor odáig jutottam, hogy „
1607 XXVII  |              hogy mikor odáig jutottam, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket,
1608 XXVII  |                  Ámen!”~Manó megígérte, hogy a miatyánkat írásból fogja
1609 XXVII  |                 a ruháját; tanulja meg, hogy mi az igazi „magyar závár”;
1610 XXVII  |                 a kathedrábul hirdetni, hogy ha becsületes ember találta
1611 XXVII  |               helyét. Azt is megmondta, hogy miért. Mivel a helység határában
1612 XXVII  |               hozzá savanyúvíz elég. De hogy annál pompásabb legyen a
1613 XXVII  |                alá tette a prédikációt, hogy majd talán így belemegy.
1614 XXVII  |               az épületes szónoklatnak, hogy majd végigolvassa. De alig
1615 XXVII  |              szabadkozás Manó részéről, hogy ő nem tud kártyázni! Megtanítják.
1616 XXVII  |              prédikáció? Manó utoljára, hogy a dolog körmére égett, kiszökött
1617 XXVII  |          szónoklatot. Bízott a fejéhez, hogy így is elbánik azzal.~Mire
1618 XXVII  |              beszédben, nem szorult rá, hogy az írásba pislogjon, úgy
1619 XXVII  |           részéhez, s nekifohászkodott, hogy „harmadszor pediglen, kedves
1620 XXVII  |              nélkül mondja a szentírás, hogy »ordíts kapu, kiálts város«”,
1621 XXVII  |              szónokra.~Manó úgy érezte, hogy az egész templom körös-körül
1622 XXVII  |                volt az első gondolatja, hogy azt most a szülői küldték
1623 XXVII  |                 a szülői küldték utána, hogy hazavigye. Hanem aztán,
1624 XXVII  |            eszébe jutott, mennydörögve, hogy arra minden alvók fölébredének,
1625 XXVII  |                 prédikációját, s rájön, hogy a legátusa micsoda pogánymódra
1626 XXVII  |              tán észre sem vette volna, hogy milyen furcsát mondott,
1627 XXVII  |                 szája, s azt nem látja, hogy minden ember a két sor fogát
1628 XXVII  |                 a subscuson.~Azt hitte, hogy most meg a kathedra süllyed
1629 XXVII  |              feddé meg a tiszteletes –, hogy legnehezebb a miatyánkot
1630 XXVII  |                 azzal fogja köszönteni, hogy „tied a metszőkés. Amen.”~
1631 XXVII  |           szerencsém elmondani odahaza, hogy micsoda dicsőségben részesült
1632 XXVII  |                 tartoznak. Már tíz éve, hogy nem voltam közöttük. Útközben
1633 XXVII  |                Útközben aztán megtudám, hogy a mi Emmácskánk itt Mike-Pércsen
1634 XXVII  |            erdők ligetes~Rengetegeiben, hogy ő rettenetes!”~Amire aztán
1635 XXVII  |             ember abban a hitben lévén, hogy ő az az oroszlán, akire
1636 XXVII  |            hatalmas énekléshez kezdett, hogy abban minden más egyéb szó
1637 XXVII  |             ellenben arra sem méltatta, hogy észrevegye. Mit keres ez
1638 XXVII  |            Nagyon szép trópus. Látszik, hogy retorikát tanult. No, majd
1639 XXVII  |              kocsisnak utasítást adott, hogy hajtson Bagamér felé. Ez
1640 XXVII  |          menekülni attól a gondolattól, hogy ezt a táltost egyenesen
1641 XXVII  |                 azért küldték most ide, hogy őtet erőszakkal fogja el,
1642 XXVII  |                kellett a leányegyházba, hogy még délelőtt megtarthassa
1643 XXVII  |                Nincs nekem most kedvem. Hogy olyan bivalyságot csináltam.~–
1644 XXVII  |            észre, mikor félig elmondta, hogy az „ecetes uborka” hogyan
1645 XXVII  |            egészen arra lett szentelve, hogy a holnapra való második
1646 XXVII  |              mindjárt segítünk a baján, hogy el ne késsék a prédikációról:
1647 XXVII  |                 a bakról, úgy unszolta, hogy csak üljön fel, ők a hatalmas
1648 XXVII  |              hagyta magát vétetni Manó, hogy odamenjen a hintóhoz, s
1649 XXVII  |           bekötötték a száját kendővel, hogy ne kiabálhasson. Egészen
1650 XXVII  |       drágalátos szép kis Emmácska! Hát hogy hívnak engem! Asinus! Ugye,
1651 XXVII  |             hívnak engem! Asinus! Ugye, hogy „asinus?” Hosszúfüles. Olyan
1652 XXVII  |             Olyan hosszú füleim vannak, hogy még a mike-pércsi legátus
1653 XXVII  |               az édes mama parancsolta, hogy csak jó erősen megkötözzük. –
1654 XXVII  |           rugkapálás szállta meg Manót, hogy majd szétbontotta a hintót
1655 XXVII  |                való! No, ha azt akarja, hogy levegyem a szájárul a kötőt,
1656 XXVII  |          megteszem azon föltétel alatt, hogy megvallja, hová lett az
1657 XXVII  |                lett az a Jancsi kölyök! Hogy tolvajság s egyéb latorságok
1658 XXVII  |      elfordította a fejét, azt jelezve, hogy nem szándékozik semmit mondani.~–
1659 XXVII  |               nem lehet! Azt megmondom, hogy addig az egész úton se enni,
1660 XXVII  |              egyszerre akkorát zökkent, hogy Horkázinak a feje majd keresztülütötte
1661 XXVII  |         elmondtam a dicső Thonuzóbának, hogy a legutolsó dédunokája krajcár
1662 XXVII  |              legyintett a buzogányával, hogy felébredtem bele.~Ekkor
1663 XXVII  |               is fölfedezte Manó előtt, hogy megtaláltatott ugyanez alkalommal
1664 XXVII  |                utoljára kísértette meg, hogy szétszakíthatná-e a kezeit
1665 XXVII  |              akkor lássunk mi is hozzá, hogy öltöztessük fel a kisasszonyunkat
1666 XXVII  |                 és Horkázi hozzáfogtak, hogy a megkötözött ifjút beletakargassák
1667 XXVII  |                ha csak azt nem vesszük, hogy onnan már megláthatni a
1668 XXVII  |                   magam is megebédelek, hogy aztán Debrecenben ne kelljen
1669 XXVII  |                 a hintónál, s ügyel rá, hogy a kisasszonyka valahogy
1670 XXVII  |                Manó a kocsiból láthatá, hogy a két első lovat meg az
1671 XXVII  |                 Szalonnázott kee már?~– Hogy a pokolba ne szalonnáztam
1672 XXVII  |               itten, oszt vigyázzon rá, hogy a kisasszonyka meg ne szökjék
1673 XXVII  |                  Aztán vigyázzon kee!~– Hogy az istennyilába ne vigyáznék!~
1674 XXVII  |                a két szemed! Nem látod, hogy Debrec… Erre az elharapott
1675 XXVII  |                 nem tehetett mást, mint hogy elkezdett nyavalyogva nyögni
1676 XXVII  |                Látja kee, ha van szeme, hogy kisasszony! – veté vissza
1677 XXVII  |                én inkább meghalok, mint hogy még egyszer annak az orosz
1678 XXVII  |                haza.~Manó azt gondolva, hogy akkor is elég lesz a szaladásra
1679 XXVII  |                fiam! Most is annyi van, hogy nem tok há lenni tü…~– Hát
1680 XXVII  |                 annak a béreskölyöknek, hogy ne tegye fejjel a ló felé
1681 XXVII  |                 mint aki azt sem tudja, hogy mi ezen a nevetnivaló.~Akkor
1682 XXVII  |                  most hitte el egészen, hogy meg van szabadulva.~– Csak
1683 XXVII  |                 Nem megmondtam kendnek, hogy el ne hagyja szökni a kisasszonyt?~–
1684 XXVII  |                  De azt nem mondta kee, hogy el ne hagyjam szökni – a
1685 XXVII  |               Azoknak volt annyi eszük, hogy nem tartották hozzá a hátukat.~
1686 XXVII  |                 nem dicsekedhetik. Mert hogy minden debreceni polgárnak
1687 XXVII  |              közel érte már a szekeret, hogy a vágtató paripák prüszkölését
1688 XXVII  |           hintóból, nyilván csak azért, hogy a lovak könnyebben húzhassanak,
1689 XXVII  |                 de Manó ezt arra vélte, hogy már őérte jönnek, nosza
1690 XXVII  |                 is tudja, nagy jó uram, hogy ezt kitől kaptam, mire kaptam?~– …
1691 XXVII  |              úgy elragadták a szekeret, hogy csak úgy csörömpölt. Nem
1692 XXVII  |           elszáguldott előlük a szekér, hogy nemsokára még porát sem
1693 XXVII  |                azt kérdezte tőle:~– Hát hogy vannak megelégedve a dologgal
1694 XXVIII |               Decebál annyit megtudott, hogy a fia, miután cíviseket
1695 XXVIII |            hányt, a másik megesküdt rá, hogy Szekszárdon látta a színésztruppnál,
1696 XXVIII |             olyan bölcs, aki kisütötte, hogy azt bizony elfogták a zsidók,
1697 XXVIII |              abban az általános hitben, hogy a hőstetteiről nem sok idő
1698 XXVIII |               usus Tuhutum vármegyében, hogy a két országgyűlési követ
1699 XXVIII |            legelső következése az lett, hogy a perplexitásba hozott főispán
1700 XXVIII |           zászlót hordtak és tűztek ki, hogy Törökországot meg lehetett
1701 XXVIII |                jelszava azt hangoztatá, hogy „Nem adózunk, nem katonáskodunk,
1702 XXVIII |               olyan diákkori excessusa, hogy vissza ne emlékeztek volna
1703 XXVIII |               Decebálra kisütötték azt, hogy oláh, Belizárra meg azt,
1704 XXVIII |                oláh, Belizárra meg azt, hogy német. Decebál azt kürtölte
1705 XXVIII |               azt kürtölte az öccséről, hogy az titokban pápista, Nagyváradra
1706 XXVIII |                Belizár meg a bátyjárul, hogy az zsidó: azért jár Erdélybe,
1707 XXVIII |              zsidó: azért jár Erdélybe, hogy ő a zsidóknak a főrabbinusa
1708 XXVIII |                 tollal összetalálkozni, hogy botra kerüljön a dolog.
1709 XXVIII |               egyszer azon vette észre, hogy neki titkos segítsége érkezik.
1710 XXVIII |                az iskolában, pedig kár! Hogy csak egy példát hozzunk
1711 XXVIII |         kivonásból” „összeadás”! Méltó, hogy akadémiai pályakérdésül
1712 XXVIII |      ismeretségbe jönni; tudva azt jól, hogy aki a kisujját odaadja az
1713 XXVIII |                által, márpedig való az, hogy ez az a vétkező kisujja
1714 XXVIII |         segítséget, nagyon természetes, hogy Belizárnak meg az ellenlábasokhoz
1715 XXVIII |           Kapott is – elég nagy summát, hogy a hadi költségeket fedezhesse
1716 XXVIII |       megzavarták. Most már, azt tudva, hogy a papok pénzét költi, minden
1717 XXVIII |             szavazatát Belizárnál; s ő, hogy megcáfolja a hitehagyottságáról
1718 XXVIII |                hirdették a népszónokok, hogy jön az a nagy nap, amelynek
1719 XXVIII |              udvarára felvonulni.~Arra, hogy holmi fegyveres nép tartsa
1720 XXVIII |              tesz.~Az alvezérek gondja, hogy két ellenséges dandár az
1721 XXVIII |          lehetőleg úgy viszik a dolgot, hogy a találkozás ölelkezéssel,
1722 XXVIII |          szabadság! Nem úgy, mint most, hogy előre kirendelik a katonaságot,
1723 XXVIII |                is bőven volt keletje, s hogy látható jelvényekben se
1724 XXVIII |                híveiket együtt tartani, hogy az ellenféllel ne érintkezhessenek.~
1725 XXVIII |                látszik: csak az kérdés, hogy ki válik be igazi szavazónak?
1726 XXVIII |                annyi ember leszavazott, hogy tele a folyosó, akkor a
1727 XXVIII |                  s vitézség kell hozzá, hogy utat tudjanak maguknak törni
1728 XXVIII |             akik tele szájal kiabálják, hogy ravaszság, csalás, erőszak
1729 XXVIII |                az örömhírrel ömlik elő, hogy győznek a sasok, most szavaz
1730 XXVIII |             Pedig azt ígérték titokban, hogy meg fogják csalni, s Decebálra
1731 XXVIII |        főispánnak annyi bölcs belátása, hogy a jámbor oláh nemeseket
1732 XXVIII |            Tanusvár, amiről tudva volt, hogy egészen darupárti. Csak
1733 XXVIII |            darupárti. Csak az a kérdés, hogy hányba tudnak a fehér tollasok
1734 XXVIII |            tollasok disznószívet verni, hogy előjöjjön a házából, s el
1735 XXVIII |                rémhírt hozták magukkal, hogy ha Tanusvár leszavaz, Decebál
1736 XXVIII |          Belizár csak úgy menekült meg, hogy a kertben levő vízvezeték
1737 XXVIII |              rohannak ki a megyeházból, hogy mindjárt többsége lesz Belizárnak,
1738 XXIX   |               éppen olyan rendes dolog, hogy a hadviselő potentátok az
1739 XXIX   |                az lett a következménye, hogy Belizár, legfelsőbb elismerés
1740 XXIX   |                 nem is hitték el annak, hogy vagy a testét vagy a lelkét
1741 XXIX   |                 ember azzal infestálta, hogy báró úrnak szólítgatá, s
1742 XXIX   |                  s azt kérdezgeté tőle, hogy igaz-e, hogy katolikussá
1743 XXIX   |           kérdezgeté tőle, hogy igaz-e, hogy katolikussá lett?~Addig-addig
1744 XXIX   |               napon köztudomásúvá lett, hogy az egyik Tanussy testvér
1745 XXIX   |                 intézmény volt, de kár, hogy elolvadt.~Őrá igazán nagy
1746 XXIX   |               Elérte, ami után vágyott, hogy elhagyhatta a tűzhalmi kastély
1747 XXIX   |                a hon jobbjai pergetnek:~Hogy N. N. N. nem jött fel követnek!”~
1748 XXIX   |                ragyogtatta elmevilágát. Hogy rendkívüli ész volt, azt
1749 XXIX   |                legjobban bizonyítja az, hogy soha senki sem osztotta
1750 XXIX   |            elriasztó, megdöbbentő volt, hogy még a saját megyebeli követtársát
1751 XXIX   |              ember ismerte már. Tudták, hogy ez a gyöngéje. Ha a kártyaasztalnál
1752 XXIX   |       szerencsében volt, s azt akarták, hogy ellenkezőre forduljon, csak
1753 XXIX   |                  És mégsem vette észre, hogy minő csalódásban van. Hogy
1754 XXIX   |              hogy minő csalódásban van. Hogy őt Pozsonyban nem tartják
1755 XXIX   |            időkben) fölmerült az a hír, hogy egy francia gróf Crouy okiratokkal
1756 XXIX   |               felbiztatták a bajtársai, hogy hívja ki vitézi párbajra
1757 XXIX   |        kigyógyítani. Decebál azt hitte, hogy ő a legjobb kártyás a világon.
1758 XXIX   |                  Majd itt mutatják meg, hogy micsoda hegedű az a kártya!
1759 XXIX   |                 arról is emlékezetesek, hogy azokon rengeteg vagyon változtatta
1760 XXIX   |          testvérek is egymással. Azért, hogy az egyik báróvá lett, hogy
1761 XXIX   |              hogy az egyik báróvá lett, hogy a kormánypárthoz állott,
1762 XXIX   |           kormánypárthoz állott, azért, hogy egymásnak minden csepp vérükben
1763 XXIX   |       természetesen arról a hivatalról, hogy játék közben is egymást
1764 XXIX   |             szokta szólítani az öccsét, hogy „édes báró”, míg az őt viszont „
1765 XXIX   |             volt terjedve a mendemonda, hogy ez a kalandor senki más,
1766 XXIX   |             esztendő múlt el már azóta, hogy nem hallottak hírt felőle.
1767 XXIX   |            fiammal együtt, s mondhatom, hogy a legkitűnőbb tanuló volt.
1768 XXIX   |             növendékeket.~Decebál érzé, hogy most már csakugyan minden
1769 XXIX   |              sem pakolt, arra sem várt, hogy a felesége felkészüljön
1770 XXIX   |               az útra. Azt mondta neki, hogy jöjjön majd utána.~– Sokat
1771 XXIX   |                Mindent. A becsületet.~– Hogy lehetne az?~– Előkerült
1772 XXIX   |       akasztófára, hanem a bitófát őrá. Hogy soha ne született volna!~
1773 XXIX   |               magát, s arra a kérdésre, hogy hová vigye? Azt felelte: „
1774 XXIX   |                múlva kezdte észrevenni, hogy fázik, hogy nem hozott magával
1775 XXIX   |                 észrevenni, hogy fázik, hogy nem hozott magával semmi
1776 XXIX   |             kocsis végtére megszánta, s hogy meg ne fagyjon, belegöngyölgette
1777 XXX    |                akik varrni is szoktak), hogy ha a tűvel megszúrják az
1778 XXX    |       kulcsárnak azt a rendeletet adta, hogy rögtön fűttessen be a lakosztálya
1779 XXX    |                 azt a feleletet nyerte, hogy „nem lehet”.~– Nem lehet?
1780 XXX    |         Tanusvárról.~Decebál azt hitte, hogy a vén kulcsár meggárgyult.
1781 XXX    |            saját két szemével láthatta, hogy a főajtóra keresztben pecsétes
1782 XXX    |             tiszttartó, mint aki sejti, hogy most mindjárt kétfelé hasítják.~
1783 XXX    |           prókátor egyenesen követelte, hogy ezek a kincsek képezzék
1784 XXX    |              óta biztatom az embereket, hogy majd a jövő héten! Ez az
1785 XXX    |        Thonuzóba-kincseket! Az kellene, hogy dobra üssék a szent sisakot,
1786 XXX    |            fejét.~– Azt már nem teszem! Hogy én magam degradáljam magamat.
1787 XXX    |                 azt! De én nem utánzom. Hogy én a nevem predikátumának
1788 XXX    |                is gondolhatott eközben, hogy a hadnaggyá lett fiával
1789 XXX    |                aztán még forróbb vizet, hogy azt elfelejtse.~Levele érkezett
1790 XXX    |           levelek irányában gyakorolni, hogy szultáni büszkeséggel a
1791 XXX    |                a városból. Azt mondják, hogy a fia kineveztetése fölötti
1792 XXX    |             csúfság fenyegeti Decebált, hogy Bakala Peti indítványára,
1793 XXX    |        izgatottságban. Nem is gondolta, hogy ezt a kaszinóban olyan szigorúan
1794 XXX    |            szigorúan veszik. Azt hitte, hogy ez is ácskontó, amit három
1795 XXX    |             tömött szarvasbőr erszénye? Hogy azzal csapná agyon!~Az ilyen
1796 XXX    |         másodszor pedig nem értené meg, hogy mi veszedelem támad abból,
1797 XXX    |                lehetne úgy egyenlíteni, hogy az embert kiballotálnák
1798 XXX    |                lehetett neki azt tenni, hogy éppen amikor a fiát akarja
1799 XXX    |                 ennek az iszapfürdőnek, hogy használjon.~A következő
1800 XXX    |              pecsét címeréről ráismert, hogy ezt Ponthay gróf írja.~Nem
1801 XXX    |                 vagyok felőle győződve, hogy hasonló esetben te éppen
1802 XXX    |           kellett Decebál árva fejének! Hogy Ponthay Adalbertnek legyen
1803 XXX    |                föltételt kötök ki: azt, hogy addig, amíg az egész eljárás
1804 XXX    |            nincs fejezve, nem kérdezed, hogy ki adja kölcsön ezt a pénzt.~
1805 XXX    |                találta volna egyszerre, hogy ki hát az a titokban rejtőző
1806 XXX    |                 aztán megtudta Decebál, hogy ki volt az a titokban tartandó
1807 XXXI   |            hölgy~Több mint egy éve már, hogy a császárvárost izgalomban
1808 XXXI   |           ebédelni.~Egy évnél több már, hogy mindenki adózik neki – az
1809 XXXI   |              minden ember bámult rajta, hogy lehetett ez.~A nevét nem
1810 XXXI   |    leghitelesebb utánjárással kideríté; hogy olasz, azt bizonyítá a kiejtése
1811 XXXI   |              korán, de még mindig szép. Hogy mulatságba, társaságba nem
1812 XXXI   |            látogató beteheti maga után, hogy hívatlan fülek ki ne hallgathassák
1813 XXXI   |               ülni. Kéretik a látogató, hogy erősen fennhangon beszéljen
1814 XXXI   |          diszkrét módon tudtára adatik, hogy az alvó szűzhöz se ne közeledjék,
1815 XXXI   |            rejtélyes szobácskába belép, hogy az ágyfülke egy, a boltozattól
1816 XXXI   |               Mindenki azt mondja róla, hogy valami földöntúli szépség.
1817 XXXI   |          hivatalnál tudtukra lett adva, hogy kihallgatást csak két hét
1818 XXXI   |          ülésekre rándult le Pozsonyba, hogy megköszönje neki a vele
1819 XXXI   |                    Írásban adtam neked, hogy csak abbul a kenyérbül szelek
1820 XXXI   |                magyarnak, s megmutatod, hogy nemcsak huszárnak való a
1821 XXXI   |                 hallani sem akart róla, hogy egy birtokához tartozó mezővárost
1822 XXXI   |              hadnagyba azt a zsebpénzt, hogy lehetetlen volt visszautasítani.
1823 XXXI   |                 csak meg kellett tudni, hogy mi lesz a jövendő sorsa?
1824 XXXI   |       értekezésről visszatérő Gil Blas.~Hogy micsoda minden emberin túljáró
1825 XXXI   |                stb. úgy le lettek írva, hogy jó lett volna egy fejezetnek
1826 XXXI   |          unalmaskodék Manó. – Elhiszem, hogy nagyon szép.~Azután következett,
1827 XXXI   |               szép.~Azután következett, hogy milyen bámulatra méltó elmés!
1828 XXXI   |                 is, mit tudhatta volna, hogy ki vagyok. Negyednapja jöttem
1829 XXXI   |                 mikor azt mondtam neki, hogy én egy regényhős vagyok,
1830 XXXI   |              szép regényt Le Sage.” Hát hogy tudhatja ez, hogy engemet
1831 XXXI   |                   Hát hogy tudhatja ez, hogy engemet a bátyáim Gil Blasnak
1832 XXXI   |            csúfolnak? Azt mondtam neki, hogy doktor vagyok. „Igen, felelé,
1833 XXXI   |                Hát azt honnan tudhatta, hogy tüzértiszt vagyok? Hisz
1834 XXXI   |                  Azután azt jövendölte, hogy én nem fogok megházasodni;
1835 XXXI   |         testvérem. – Én kérdeztem tőle, hogy hát én miért maradnék legényfővel? –
1836 XXXI   |          legényfővel? – Azt válaszolta, hogy egy ütközetben úgy össze
1837 XXXI   |      marcangolni az arcomat egy granát, hogy csúf leszek; senki sem fog
1838 XXXI   |                 kérdést intéztem hozzá, hogy mondja hát meg, ha már keresztüllát
1839 XXXI   |              megfelelt: „Ez attól függ, hogy az Edelstein mennyit ád
1840 XXXI   |                    Milliom a lelke! Hát hogy tudhatja ez, hogy az én
1841 XXXI   |            lelke! Hát hogy tudhatja ez, hogy az én tárcámban egy ilyen
1842 XXXI   |             intéztem hozzá: találja ki, hogy ez a vékony fehér vonal
1843 XXXI   |            megmondta a részt és verset, hogy hol. Én azt felírtam egy
1844 XXXI   |             nagy dulakodásban. – Tudod, hogy micsoda gondolatra jöttem
1845 XXXI   |               eljöttem, eszembe jutott, hogy felszaladjak a Burgba a
1846 XXXI   |            Először ki akart kerülni, de hogy én határozottan útját álltam,
1847 XXXI   |                 szorítottam; kérdeztem, hogy mi járata van a Burgban.
1848 XXXI   |                Burgban. Ő szabadkozott, hogy csak egyik-másik udvarhölgynek
1849 XXXI   |             majd annyit is megengedett, hogy biz ő szokott közvetítő
1850 XXXI   |                 az alakot menni látják, hogy lehet egy ilyen roppant
1851 XXXI   |             tömegnek két lábon haladni, hogy fel nem billen? Iszonyú
1852 XXXI   |                a mágneses revelációkon, hogy az egész palotácska megreng
1853 XXXI   |         felébred, még nem volt rá eset, hogy ezt elaludta volna: „hum,
1854 XXXI   |         kölcsönöz világot, olyanformán, hogy a fénye mind az alvó leány
1855 XXXI   |         elbámult az alvó arcán anélkül, hogy megszólította volna.~Az
1856 XXXI   |               első tekintetre ráismert, hogy bizony ő az! Ezt a szájat,
1857 XXXI   |                megszólítani; azt hitte, hogy az első megszólalásra el
1858 XXXI   |           szépséggé fejlődött ki azóta, hogy egymással a holdvilágnál
1859 XXXI   |             órai társalgási időt azzal, hogy szótlanul ült a széken;
1860 XXXI   |                 ült a széken; sejtette, hogy ha hozzákezd a beszélgetéshez,
1861 XXXI   |                a fehér arc kendőzve is, hogy elpirulásával ébrenlétét
1862 XXXI   |              ifjú tanácsot ült magával, hogy mit mondjon neki, megszólítá.~–
1863 XXXI   |         boltozatára, s gondolt valamit, hogy miért kell hangosabban beszélnie,
1864 XXXI   |               meg?~– Nem hal meg.~– Hát hogy lehet ez?~– Az anyád még
1865 XXXI   |                 bezárt ajkai elé tette, hogy az ifjúnak a száján elhalt
1866 XXXI   |                Manó áthágta a tilalmat, hogy nem szabad az alvó csodaszűzhöz
1867 XXXI   |                  Az ágy oly közel volt, hogy onnan a leány, ha kihajolt,
1868 XXXI   |               egy hosszú forró csókban. Hogy a rézsodronyrosta közbeesett,
1869 XXXI   |              Manó nem ért rá tudakolni, hogy mi az; csak elrejté a zsebébe
1870 XXXI   |              ablakhoz kapu mellett. L.”~Hogy azt a cédulkát már előre
1871 XXXI   |        lehetőségen. Hogyan tudta előre, hogy Manó ma eljön hozzá?~            ~
1872 XXXI   |                 vadmacska. (Hanem arra, hogy a „te vadmácskád” legyen,
1873 XXXII  |       barátságra kérnélek téged. Tudod, hogy én egy év múlva nagykorúvá
1874 XXXII  |               nekem nem lehet eltűrnöm, hogy egy jó családbeli leány
1875 XXXII  |          azáltal olyan helyzetbe hozom, hogy az erényét megőrizhesse.
1876 XXXII  |             felelte komoly méltósággal, hogy értekezni fog eziránt a „
1877 XXXII  |            hiszen annyi eszem csak van, hogy nem szerzek magamnak párbajt
1878 XXXII  |                   Sohasem hittem volna, hogy én tanuljak valamit a Gil
1879 XXXII  |                ez annyira komoly dolog, hogy kedvem volna sírva fakadni
1880 XXXII  |           annyira, mint nekem. – Tudod, hogy ki az a csodaszűz, aki neked
1881 XXXII  |               aki neked azt jövendölte, hogy még két fiad, meg egy leányod
1882 XXXII  |             Sáromberkyné leánya. Tudod, hogy szegény jó apánk milyen
1883 XXXII  |        grófnénak, s most azt hajhássza, hogy kitől kapja meg mindenáron.
1884 XXXII  |              tréfadolog.~– Nohát? Ugye, hogy nemes tettel örökítem meg
1885 XXXII  |                mint ti mind a ketten? – Hogy az én két halántékom között
1886 XXXII  |               enni és inni. Zsenírozta, hogy az étvágyát bámulják. Hanem,
1887 XXXII  |                  fagylaltozás közben –, hogy ezeket a részvényeket kéz
1888 XXXII  |       nemesember nem tűrheti ezt el) – (hogy egy családunkhoz vonatkozással
1889 XXXII  |              Hát mi az?~– Én megtudtam, hogy az egy előkelő családnak
1890 XXXII  |                 tovább). Elég az hozzá, hogy ez a titokteljes szereplés
1891 XXXII  |                 vezet. Én elhatároztam, hogy ezt az összeget, amit nekem
1892 XXXII  |         szerencse adott, arra fordítom, hogy ennek az ártatlan hölgynek
1893 XXXII  |              értelmezi, akkor a többiek hogy versenyezzenek?~
1894 XXXIII |           készülék, s csupán arra való, hogy az alvó becsukott szemmel
1895 XXXIII |             által a vele beszélőt.~– De hogy ismer mindenkit a besúgó?~–
1896 XXXIII |        emlékezőtehetséggel kell bírnia, hogy akit egyszer meglátott,
1897 XXXIII |               várost járja. Úgy nevezi, hogy vadászni jár. Ahol valami
1898 XXXIII |                    Óh, nagyon. Ne hidd, hogy én ebben csupa báb vagyok.
1899 XXXIII |              burkolt értelemnek, s azt, hogy a kérdés miatt zavarba jöttem
1900 XXXIII |     mesmerizmusnak hínak; – látod, azt, hogy te engem meg fogsz látogatni,
1901 XXXIII |               eszmetársulat láncolatán, hogy én természetfölötti tüneményekben
1902 XXXIII |           jelenre kíváncsiabbak. (Nézd, hogy ég az arcom? Tedd rá a kezedet.)
1903 XXXIII |             Anyámról meg kell mondanom, hogy ő büszkeségéről sohasem
1904 XXXIII |     legbolondabb – azt találja mondani, hogy „No, hát magát a kezet is!” –
1905 XXXIII |            pálmát. Az aztán nem kérdés, hogy a potrohos lesz-e az? Vagy
1906 XXXIII |             gyűlölök, utálok, megvetek, hogy én azt szeretem, hogy hozzá
1907 XXXIII |         megvetek, hogy én azt szeretem, hogy hozzá hűséges maradok, hogy
1908 XXXIII |             hogy hozzá hűséges maradok, hogy semmi bajában el nem hagyom,
1909 XXXIII |       veszedelmednek örülök! S kívánom, hogy elbukjál, hogy elhagyhassalak!”
1910 XXXIII |                 kívánom, hogy elbukjál, hogy elhagyhassalak!” S mikor
1911 XXXIII |             Isten engem úgy segéljen!”, hogy rebegem utána az „ámen”-
1912 XXXIII |                  melynek nem kell lánc, hogy örökre ott tartsa?~– De
1913 XXXIII |          keresésébe. – Tegnapelőtt óta, hogy megláttalak, nem vagyok
1914 XXXIII |    alakoskodásra. Azt kellett mondanom, hogy beteg vagyok, nem tarthatok
1915 XXXIII |               meg egy híres somnambula! Hogy csinálsz ebbül egyet? Mi
1916 XXXIII |                 Hát én megmondom neked, hogy mi van az utolsó csillagokon
1917 XXXIII |               kenyérben. Óh, ha tudnád, hogy milyen édes, milyen jól
1918 XXXIII |            amikor nem kellett aggódnom, hogy mi lesz velem ma. Ide hívlak
1919 XXXIII |                 eljegyzés. – Hozzámegy.~Hogy magához téregetett a gyönyörvegyületű
1920 XXXIII |              valóban képes volnál arra, hogy énérettem, a te szíved kívánságából,
1921 XXXIII |        szorgalommal vívtál ki magadnak? Hogy a tiszti rangot letedd énértem
1922 XXXIII |              Csupán teérted teszem azt, hogy téged bírhassalak!” – Egyéb
1923 XXXIII |             apámtól. Azt már megtudtam, hogy őt császári tisztté kineveztetésem
1924 XXXIII |          hazament Tűzhalomra. Elhiszem, hogy abban az állásban, amit
1925 XXXIII |                  Elmondja hímezetlenül, hogy az én mostani életpályám
1926 XXXIII |            Azután szeretetteljesen kér, hogy az ő kedvéért mondjak le
1927 XXXIII |              semmit ingyen: rám hagyja, hogy ennek a kívánságának a teljesítéseért
1928 XXXIII |                t mond. Te kitalálhatod, hogy mit fogok tőle kívánni. –
1929 XXXIII |                  Hát mármost megtudtad, hogy nem csupán teérted hagyom
1930 XXXIII |                bizonyossággal jóslatot, hogy engem harmadnapra a hazakerülésem
1931 XXXIV  |                édes otthon~Hét éve már, hogy az atyai háztól elszakadt
1932 XXXIV  |             vett kedvesétől, megmondva, hogy holnap indul a szüleihez,
1933 XXXIV  |              amire kértelek. Csak arra, hogy tanulj hallgatni. Lásd,
1934 XXXIV  |                abba is beletörte magát, hogy olvasni megtanult, minden
1935 XXXIV  |         elfeledte az etikett parancsát, hogy a szobában levő hölgyet
1936 XXXIV  |            vallatás arra a kérdőpontra, hogy nem szeretett-e bele még
1937 XXXIV  |                Manó!)~El is felejtette, hogy lakat van a száján, s egyszerre
1938 XXXIV  |                  Manó annyit megtudott, hogy az anyjánál nemigen számíthat
1939 XXXIV  |             tiszteletteljes kérelmével, hogy magyarázza meg neki, mit
1940 XXXIV  |              neki, mit értsen az alatt, hogy az ő apja most egyszerre
1941 XXXIV  |       valamennyien.~Mindenki tudta már, hogy megérkezik az elveszett
1942 XXXIV  |              dolgát valami kerülő úton, hogy ő viseli az egyházmegyei
1943 XXXIV  |                mondattal:~– Szép tőled, hogy hazajöttél.~– Te parancsoltad:
1944 XXXIV  |               Azonnal, amint megtudtam, hogy az általam választott életpálya
1945 XXXIV  |            pozícióm nem olyan ingadozó, hogy azt egy ilyen csekélység
1946 XXXIV  |                Vacsorára jókor megjöjj, hogy a társaságot ne várakoztasd.~–
1947 XXXIV  |           fontosabb dolgai voltak, mint hogy ővele foglalkozzék. Fumigálta
1948 XXXIV  |                  s önkényt ajánlkozott, hogy a csizmáját lehúzza. Hogy
1949 XXXIV  |               hogy a csizmáját lehúzza. Hogy az az áldozatkészsége nem
1950 XXXIV  |          igénybe, azt hozta javaslatba, hogy jó lenne tán, ha az Emmácska
1951 XXXIV  |             miként hajdan, minden este. Hogy ez is köszönettel lett visszautasítva:
1952 XXXIV  |          engedte magától megtagadtatni, hogy az ifjú tensúr ágya lábához
1953 XXXIV  |            mindig csak azt mondja neki, hogy „ui, ui!”. Hisz én bizony
1954 XXXIV  |                 nem vagyok kezes malac, hogy azt mondjam: „ui, ui”. Hanem
1955 XXXIV  |                 is, mégis tudom én jól, hogy mit beszélnek. A múltkor
1956 XXXIV  |             tudja, mikor már híre járt, hogy a tensúrfi hazakerül), hogy
1957 XXXIV  |             hogy a tensúrfi hazakerül), hogy egy festett képet mutogattak;
1958 XXXIV  |                  azt a szót is mondták, hogy „máriás”. Mintha én nem
1959 XXXIV  |                   Mintha én nem tudnám, hogy mi az a máriás? A franciafutáskor
1960 XXXIV  |              meg a csoda! Azt teszi az, hogy „házasság”! Jaj, lelkem
1961 XXXIV  |             famíliának arra kell nézni, hogy hol van egy gazdag menyasszony? –
1962 XXXIV  |           azokat kiásni! – Azt mondják, hogy rettenetes sok kincseket
1963 XXXIV  |              vájkál a kezem. Azt tudom, hogy amióta azok az elátkozott
1964 XXXIV  |            Emmácskám, de meg ne mondja, hogy éntőlem hallotta, hogy egyszer
1965 XXXIV  |                  hogy éntőlem hallotta, hogy egyszer az egész kastélyt
1966 XXXIV  |                fiskálisok, azt mondták, hogy mindent elkótyavetyélnek,
1967 XXXIV  |               itták a bort, a gödények! Hogy a döbröc verte volna meg
1968 XXXIV  |                 hangya! Ne gondolja ám, hogy ez mind tanácsot ülni van
1969 XXXIV  |                 vége mégiscsak az lesz, hogy megüti a házunkat a lapos
1970 XXXIV  |             álmát elrontani. Látom már, hogy nagyokat ásít. No, de még
1971 XXXIV  |              csak egyet! – Tegnap este, hogy a tiszteletes urak ajtaján
1972 XXXIV  |                 megütötte a fülemet az, hogy magáról beszéltek, akinek
1973 XXXIV  |             való papja azt fundálta ki, hogy a holnapi prédikáció textusának
1974 XXXIV  |           templomba, ha magának volnék. Hogy az egész világ hallatára
1975 XXXIV  |                 Emmácska holnap reggel, hogy a hasa fáj. Főzök én magának
1976 XXXIV  |               herbatejet fodormentábul, hogy…”~De már akkor aludt az
1977 XXXIV  |               Manó nem is gondolt arra, hogy magát a fenyíték alól kivonja,
1978 XXXIV  |                 megtisztelőnek találta, hogy egy sátoros ünnepen az egész
1979 XXXIV  |                volt különösen büszke, s hogy Manó késedelmes volt, egyenesen
1980 XXXIV  |                s igaz érzéssel suttogá, hogy más nép ne hallja:~– Óh,
1981 XXXIV  |             pimasz! Azt akarod mondani, hogy nevetséges vagyok! Hátam
1982 XXXIV  |              Összeültél a csúfolóimmal, hogy megszólj. Könnyebb volt
1983 XXXIV  |              Manó csak ámult és bámult, hogy mekkora zivatar támadhat
1984 XXXIV  |       odafáradok, töröm magamat hozzád, hogy nyomorúságodbul kiszabadítsalak,
1985 XXXIV  |          levelet küldesz, mikor tudtad, hogy én nem tudok olvasni, csak
1986 XXXIV  |              tudok olvasni, csak azért, hogy te a piszkos, szutykos,
1987 XXXIV  |              mondott még egy nagy sort, hogy milyen) mendikás pajtásaid
1988 XXXIV  |            szeretett volna közbeszólni, hogy ő ugyan nem írt semmi levelet,
1989 XXXIV  |          visszapattan róla…~Csak éppen, hogy felnyitotta a száját…~–
1990 XXXIV  |           levelet? Behívassam a hajdút, hogy a szemedbe mondja?~– Kérlek!
1991 XXXIV  |       megszégyenítéssel ösztönöztél rá, hogy tudatlanságombul kivetkőzzem.
1992 XXXIV  |                napallá téve törekedtem, hogy kimíveljem magamat. Isten
1993 XXXIV  |                az a szent ünnep, tudom, hogy megmosdatnám a fejedet lúg
1994 XXXIV  |               nélkül!~Manó úgy találta, hogy jobb lesz innen kitakarodni.~–
1995 XXXIV  |         megfogadtuk-e annak a leánynak, hogy nem mondunk el mindent,
1996 XXXIV  |          idehaza bizonyosan azt hiszik, hogy ő a templomban fütyülni
1997 XXXIV  |                 fölségedet!”. Olyan ez, hogy szinte visszhangzik rá az
1998 XXXIV  |             étkezik a német kadétokkal.~Hogy ez a prédikáció egyenesen
1999 XXXIV  |                maga érzé azt legjobban, hogy most nagy igazságtalanságot
2000 XXXIV  |              székfűtől illatos udvarán, hogy amíg a népség hazatakarodik,