1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2517
Fezejet
2001 XXXIV | tartózkodni. Azt tette, hogy a vállára ütött a tiszteletesnek,
2002 XXXIV | fiókegyszarvútól kitelik, hogy még őtet is megökleli!~Manónak
2003 XXXIV | gondja is nagyobb volt annál, hogy az odavetett bombájának
2004 XXXIV | gyönyörködjék, ő észrevette, hogy találkozik itten háládatos
2005 XXXIV | mind félrekapták a fejüket, hogy derült kedvüket felében
2006 XXXIV | ugye?~– Hát rám ismertél?~– Hogy ne ismertem volna? Hát te
2007 XXXIV | vagy más módon; de az, hogy egy falusi rektor egy jó
2008 XXXIV | igazán nagyon megörült neki, hogy a Jancsit feltalálta. Tehát
2009 XXXIV | a szája csak arra való, hogy enni adjanak neki, de nem,
2010 XXXIV | enni adjanak neki, de nem, hogy beszéljenek is vele. Hát
2011 XXXIV | kastély ura: „Nagyon örülök, hogy szerencsém volt uraságaitokhoz,
2012 XXXIV | uraságaitokhoz, igen kérem, hogy jövőre is, amikor itten
2013 XXXIV | becses jelenlétükkel!” Hanem hogy kinek mi volt a neve? Azt
2014 XXXIV | komornától izent a hajdúnak, hogy keresse fel az úrfit, és
2015 XXXIV | kérdezte Sára asszony a fiától, hogy szép-e a fejkötője; pedig
2016 XXXIV | nyújtsd a karodat: vigyázz, hogy le ne taposd a sleppemet.~
2017 XXXIV | kecsesen megköszönte neki, hogy a karján idáig vezette,
2018 XXXIV | Amiből Manó megértette azt, hogy az anyja az énekéért dicséri
2019 XXXIV | érteni ugyan nem értették, hogy mit mond a másik; ellenben
2020 XXXIV | gorombaságokat akaratlanul, hogy a mademoiselle folyvást
2021 XXXIV | Manónak az a szerencse jutott, hogy a rektorok asztalánál elnökölhetett.
2022 XXXIV | mennyegzőben borrá a vizet, hogy rászabadította a tanítványait (
2023 XXXIV | bornak volt is hatása. Érzé, hogy ez valami jókedvű ördög,
2024 XXXIV | ösztökélték az asztaltársai, hogy bocsásson el egy felköszöntést,
2025 XXXIV | kardot is húzok érte; de hogy én valakit szemtől szembe
2026 XXXIV | fennhangon volt mondva, hogy a szomszéd asztalnál is
2027 XXXIV | táltosok utódját. Csodálom, hogy ő most nincsen itten.~A
2028 XXXIV | mert muszáj volt.~– Persze, hogy pápista templomba?~– Biz
2029 XXXIV | virtust csináltak belőle, hogy ki találja el egy szem borsóval
2030 XXXIV | rítusban?~– Annyi bizonyos, hogy engem is rendesen becsuktak
2031 XXXIV | meggyónni a kópék?~– Hát hogy pénteki napon, amikor böjtölni
2032 XXXIV | a bűnömet vallottam meg, hogy nem adok semmit a papokra,
2033 XXXIV | aztán az volt az absolutio, hogy mehetek a pokolba!~Ezt is
2034 XXXIV | méltóságát az asztalnál) –, hogy öcsémuram e szóval csak
2035 XXXIV | csendült a füle. Eszébe jutott, hogy mit fogadott meg Lizandrának: „
2036 XXXIV | zsigereibe, nem engedte neki, hogy elnyelje, amit gondolt.~–
2037 XXXIV | Krisztusban hiszek, és azt vallom, hogy minden, amit ő tett és mondott,
2038 XXXIV | kiállni s azt kapacitálni, hogy nincs igaza, mint ilyen
2039 XXXIV | Kinyújtotta a kezét. Mutatta, hogy felelni akar.~– Igenis.
2040 XXXIV | Előadom. A credo elmondja, hogy a Krisztus született és
2041 XXXIV | de ami a fődolog, azt, hogy életében mit tett; azt,
2042 XXXIV | életében mit tett; azt, hogy megváltó lett, azt, hogy
2043 XXXIV | hogy megváltó lett, azt, hogy a szeretet Istenének vallása
2044 XXXIV | Tehát Krisztus azt mondta, hogy „ma” fog a paradicsomban
2045 XXXIV | megvan az a varázshatása, hogy egy pillanatnyi csendességet
2046 XXXIV | rohantak, majd széjjeltépték, hogy tegyen hát igazságot közöttük,
2047 XXXIV | sem sértheti meg azzal, hogy ellene tegyen igazságot. (
2048 XXXIV | elmondá neki Galgai Jancsi, hogy ő nem akar ám pappá lenni,
2049 XXXIV | Be is bizonyította, íme, hogy milyen szép talentuma van
2050 XXXIV | italhordó hajdúnak megmondva, hogy ha keresik, hát tudassa,
2051 XXXIV | ha keresik, hát tudassa, hogy Horkázi urat ment meglátogatni.~
2052 XXXIV | korában. Ez a fiú most, hogy hazakerült, megy bosszút
2053 XXXIV | Dorkó nénőt, ráparancsolt, hogy fusson az úrfi után, lesse
2054 XXXIV | adja tudtára az Emmának, hogy a mamája hívatja, rögtön
2055 XXXIV | lósóska meg az ebkapor, hogy bottal kellett utat törni
2056 XXXIV | olyan vastag volt a por, hogy a látogató ujjával ráírhatta
2057 XXXIV | kegyetlenül be volt bugyolálva, hogy valóságos elefántlábhoz
2058 XXXIV | az a kettős haszna volt, hogy kikiabálhatott rajta a diakonusára,
2059 XXXIV | meglátta Horkázi, azt hitte, hogy az utolsó órája ütött. Egyszerre
2060 XXXIV | szavait.~– Igazán megmondom, hogy mind e mai napig nehéz szívvel
2061 XXXIV | minálunk annyit jelent, hogy kibékülünk ellenségeinkkel,
2062 XXXIV | haragunkat. Megfogadtam, hogy békejobbot nyújtok ma önnek,
2063 XXXIV | jön. Aztán meghallottam, hogy ön betegen fekszik. Hát
2064 XXXIV | idejöttem. És most én kérem önt, hogy bocsásson meg azért a sok
2065 XXXIV | Manónak, s csak azután, hogy az nem ropogtatta össze
2066 XXXIV | kikérdezé nagy részvétteljesen, hogy mi baja? Hogyan gyógyítják?~
2067 XXXIV | embernek olyan jólesett, hogy elmondhatta valakinek, hogyan
2068 XXXIV | lába öregujjáig: azt hiszi, hogy megdicsőül bele. Nem ér
2069 XXXIV | Azzal a politikával élt, hogy egy tálba meg egy asztalkendőbe
2070 XXXIV | azzal szaladt át a paphoz, hogy tiszteli a tekintetes asszony,
2071 XXXIV | mindjárt hozzá is látott. Hogy könnyebben étkezhessék,
2072 XXXIV | hozta, s futásnak eredt. Hogy ezt a nagy esetet mentül
2073 XXXIV | emlékében?~– Mondja azt, hogy megbocsát! Nekem ezt a szót
2074 XXXIV | akarom a fejem alá tenni, hogy aludni tudjak. Mert különben
2075 XXXIV | hangon kérdezve:~– És tudja, hogy miért bocsát meg? Nemcsak
2076 XXXIV | életemben elmondom, mert tudom, hogy nem fog megölni érte. Nagy
2077 XXXIV | Akikről nem is hinné el. Hogy egy nagy, hatalmas embernek
2078 XXXIV | embernek szarvakat növelünk, hogy azután a szarvainál fogva
2079 XXXIV | szittyák történetét; nem azt, hogy honnan támadának, hanem,
2080 XXXIV | honnan támadának, hanem, hogy hogyan múlnak el.~Késő este
2081 XXXIV | visszaszalajtá Dorkó nénőt, hogy lessen be a folyosóablakon
2082 XXXIV | az Emma után: lehetetlen, hogy az a suhanc valami gyilkosságot
2083 XXXIV | tudósítással tért vissza, hogy a páter meg az úrfi nagyon
2084 XXXIV | vagyok annyi holló.~– Az, hogy hol veszi a holló a zsemlyét,
2085 XXXIV | olyan csoda kérdés, mint az, hogy hol veszi egy kadetiskolából
2086 XXXIV | fiacskám! Hát te már tudod, hogy mi az a szivattyú? Nagyon
2087 XXXIV | Decebál szájából: szerencse, hogy össze nem tört.~S ezzel
2088 XXXIV | tartozást. Tudom bizonyosan, hogy az én apám ezt neki vissza
2089 XXXIV | meg Decebál is rájött, hogy ez a fickó imponál a háznál.~
2090 XXXV | szánom-bánom bűnömet. Mentsen ki, hogy szokásom ellenére bort ittam.
2091 XXXV | köszönhetjük elsősorban, hogy nem vagyunk helóták. Hanem
2092 XXXV | boldogítani, amivel a papok, hogy a másvilágon kínálom a jóléttel
2093 XXXV | híttalak én ide; hanem, hogy adj számot a magad dolgairól.
2094 XXXV | magad dolgairól. Úgy hiszem, hogy van jogom hozzá. S talán
2095 XXXV | kérdést intéznem a fiamhoz, hogy micsoda összeköttetései
2096 XXXV | előtt történt. Te tudtad, hogy az nem jó, helytelen, és
2097 XXXV | nem igaz.~– Emlékezzél rá, hogy azt a nevetséges exament,
2098 XXXV | titokban arra használtam fel, hogy játszópajtásomtul tanuljak.
2099 XXXV | utánam szaladni bottal, hogy megfenyítsen; az anyámat
2100 XXXV | amelyről igazán elmondhatni, hogy századokon át erős vára
2101 XXXV | másik részét elhallgatta.~– Hogy mi nem mehettünk utánad –
2102 XXXV | Nagyobb dolgok ezek, mint hogy egy rossz gyerek után kérdezősködni
2103 XXXV | feljött Debrecenbe, aztán hogy meglátott, amint a petákos
2104 XXXV | énekeltem, úgy megutált, hogy visszafordult, és otthagyott.~–
2105 XXXV | tenni állok itt most, hanem, hogy magamat igazoljam előtted. –
2106 XXXV | keltéről – folytatá Manó –, hogy én az ajánlatot nem fogadtam
2107 XXXV | természet jogot adott hozzá, hogy velem foglalkozzanak? Utánam
2108 XXXV | gyűlölt csodabolondot, hogy egy brutális hajdú segítségével
2109 XXXV | nyújtotta volna a kezét, hogy kiszabadítson, nem fogadtad
2110 XXXV | Annyi megütötte a fülét, hogy a fia beszél valamit az
2111 XXXV | engemet látszik vádolni azzal, hogy egy jól jövedelmező birtokunkat
2112 XXXV | Ellenkezőleg! Bocsáss meg, hogy a szavaidba vágok. E levél
2113 XXXV | igazságszeretetedet emlegeti, hogy egy hosszú pernek barátságos
2114 XXXV | akkor bizonyosan tudtam, hogy a cserébe nyerendő birtokon
2115 XXXV | megnyerte jutalmát. Ne véld, hogy tékozló kézzel téptem szét
2116 XXXV | magad körül, s látni fogod, hogy egy kincstár közepett állasz,
2117 XXXV | nagyot sóhajtott. Fájt neki, hogy az apjára, akit szeret,
2118 XXXV | vagyok; de annyit látok, hogy e kincsek között olyanok
2119 XXXV | emlékeztetnek; azt pedig, hogy a Mithras-imádat bálványai
2120 XXXV | Mithras-imádat bálványai hogy keveredtek a magyar vezérek
2121 XXXV | vagy? Hát te is megőrültél? Hogy a finnekkel akarsz bennünket
2122 XXXV | abban a tévedésben volt, hogy itt most tudományos dissertatiót
2123 XXXV | szégyenlenünk. A finn nemzet, azért, hogy számra kisebb a magyarnál,
2124 XXXV | Manó most vette észre, hogy micsoda rossz fát tett a
2125 XXXV | méreg. Átkozott kadetiskola! Hogy elrontotta ennek a fiúnak
2126 XXXV | indulatainak. Félretette, hogy most apa és fiú (úr és jobbágy)
2127 XXXV | azok a szkeptikus szemedbe, hogy igenis, a hunok utódai voltunk
2128 XXXV | tartott hártyairattal együtt, hogy csak úgy csattant.~E végzetes
2129 XXXV | apa és fiú egymás szemébe.~Hogy ezzel örökre el vannak egymástul
2130 XXXV | suttogva rebegé:~– Adja Isten, hogy ezt az ütést soha meg ne
2131 XXXV | kezecsuklóját, s az apa érezheté, hogy a fiának az ökle, mint egy
2132 XXXV | suttogá fülébe a fiú –, hogy itt, ezen a helyen, fogja
2133 XXXV | divatozott a kastélyban, hogy az úrnőnél előbb be kellett
2134 XXXV | izenetet tudatták Manó úrfival, hogy őnagyságának most vapeurje
2135 XXXV | Kedves anyám! Sajnálom, hogy búcsút nem vehetek tőled.
2136 XXXV | hálóköntösét, elmondta, hogy milyen rosszul aludt. Kemény
2137 XXXV | inquisitiót tartott afölött, hogy micsoda járás-kelés volt
2138 XXXV | pakolt). Azután elmondta, hogy miket álmodott, de már azoknak
2139 XXXV | felőle a mademoiselle-t, hogy azok mind igazak, egy sem
2140 XXXV | hogyan lehetne elkerülni, hogy az arcán lévő rózsás szerelemgödröcske
2141 XXXV | mademoiselle elpirulva rebegé, hogy ez a Monsieur „Emma” levele.~–
2142 XXXV | asszony a betűlehüvelyezésben, hogy „Elveszek egy szegény leányt…”,
2143 XXXV | azt akarta tőle megtudni, hogy „wo ist die Portrait?”~– „
2144 XXXV | mademoiselle figyelmezteté rá, hogy a Fraulein is semlegesnemű.~–
2145 XXXV | semlegesnemű lehet, mert tudom, hogy senki se veszi el!~Azonban
2146 XXXV | is észrevehette Decebál, hogy itt nagy zivatar készül
2147 XXXV | festve művészi kezektől, hogy az ember akárhonnan nézett
2148 XXXV | arc erőt adott szívének, hogy e kemény (ítéletszerű) mondást
2149 XXXV | engedé működésbe jönni.~– Hogy a pokol kutyái ragadozzák
2150 XXXV | Emmámat elverned a háztul? Hogy őrölnének spódiumot az egész
2151 XXXV | egész csontöregapádból! Hogy égetnének belőlük suvickot!~–
2152 XXXV | olyan szépen forogtak hozzá, hogy szív legyen, aki annak helytáll.~
2153 XXXV | látta nem kísérteni meg, hogy beteljesül-e ez a jóslat –
2154 XXXV | könnyen ki fogják találni, hogy került ennek a phrasisnak
2155 XXXV | az eltűnt Emmácska után, hogy hozza vissza.~
2156 XXXVI | kerten keresztül, anélkül, hogy valaki megkérdezte volna
2157 XXXVI | be. Minden azt hirdeti, hogy a gazda csak vendég a háznál.~
2158 XXXVI | hozzáfogott a zsebbeli késével, hogy ezt kivágja tőből – úti
2159 XXXVI | közben észre sem vette, hogy valaki utána jön, és megszólítja.~–
2160 XXXVI | semmit. A mamsell azt mondta, hogy menjek oda, csókoljak kezet,
2161 XXXVI | Aztán tudja, édes úrficskám, hogy miért ütöttek pofon? Éppen
2162 XXXVI | után leskelődni, s aztán, hogy az igazat elmondtam, hogy
2163 XXXVI | hogy az igazat elmondtam, hogy milyen áldott jó szívvel
2164 XXXVI | kalugyert, hát azt mondta hogy ne locsogjak, s hogy mégis
2165 XXXVI | mondta hogy ne locsogjak, s hogy mégis tovább beszéltem,
2166 XXXVI | a banyát. – Nem akarom, hogy az anyám ellen panaszkodjanak
2167 XXXVI | nem.~A kérdezősködésre, hogy idebenn van-e Mántay úr?
2168 XXXVI | készséggel utalta a jövevényt, hogy ott van a Numero I-ben.~
2169 XXXVI | hozattam be a számodra. Tudtam, hogy ma itt fogsz lenni!~– Hogyan
2170 XXXVI | trigonometria? Azt megtudtam; hogy három nap előtt Tűzhalomra
2171 XXXVI | megérkeztél. Azt is tudtam, hogy tegnap vége volt a tractuális
2172 XXXVI | megtakarítottál. Én azt szántam neked, hogy az anyád is megver.~– De
2173 XXXVI | No, hát csak kezdj hozzá, hogy rögtön valami munkához láss,
2174 XXXVI | mert bizony mondom neked, hogy egyszer valamikor a szegény
2175 XXXVI | kompániába állni?~– Csak tudjam, hogy mi feladatom lesz.~– Tudod
2176 XXXVI | jöttél ide. Azt már tudod, hogy az isteni Széchenyi megkezdette
2177 XXXVI | természetes.~– No, hát szeretem, hogy megegyeztünk. Ez az egész
2178 XXXVI | mos ránk. Mert remélem, hogy ilyen leány az, akibe beleszerettél,
2179 XXXVI | azért venni feleséget, hogy majd az pénzt hoz a házhoz.
2180 XXXVI | útikészülékemet versbe szedni, hogy valami el ne maradjon. Nálam
2181 XXXVI | nevetve biztosítá a barátját, hogy az ő kedvese éppen olyan
2182 XXXVI | Szakasztott ilyent! Jaj, hogy örült neki előre!~– No,
2183 XXXVII | történtekről, az is elmondta neki, hogy idehaza hová gyarapodtak
2184 XXXVII | védi azt az álláspontot, hogy csak az oltárlépcsőn keresztül
2185 XXXVII | Nappal pedig ez a szokás: – Hogy a mariahilfi utcából a Bástya
2186 XXXVII | Mármost hát idehallgass, hogy mit csinálj – oktatá a kedvesét
2187 XXXVII | cipőmet, s hallod a hangomat, hogy „Kauftz a gutsz obersz!”,
2188 XXXVII | akarnád őt megszólítani, hogy visszatartóztasd; ő nem
2189 XXXVII | visszatartóztasd; ő nem engedi, hogy a köztem és közötte levő
2190 XXXVII | elárulod a szándékodat, hogy visszafordulj, és utánam
2191 XXXVII | felújítani, visszatartóztat, hogy meg ne láthasd, melyik ház
2192 XXXVII | elmondja nagy sopánkodva, hogy meghaltam, vagy kolostorba
2193 XXXVII | ilyenformát, amíg gondolja, hogy én már helyben vagyok, akkor
2194 XXXVII | folyvást utánad fog lesni, hogy nem térsz-e vissza? Te azonban
2195 XXXVII | Hát nem magad mondtad-e, hogy szented vagyok, oltárképed
2196 XXXVII | viszesz, s ha azt mondanád, hogy az égő pokolba vezetsz,
2197 XXXVII | pokolba vezetsz, tudnám, hogy ott sem engeded, hogy egy
2198 XXXVII | tudnám, hogy ott sem engeded, hogy egy hajam szála is elégjen,
2199 XXXVII | úgy tartotta diskurzussal, hogy a tejesleány után ne sompolyoghasson,
2200 XXXVII | azután megnyugodva benne, hogy a leánya ezalatt bement
2201 XXXVII | Föltehette a kapusnéról, hogy az sok oldalról meg van
2202 XXXVII | nem volt szabad elárulni, hogy a grófnéval van valami összeköttetése.
2203 XXXVII | hintók gördülése jelzé, hogy látogató jött; de az megint
2204 XXXVII | jött azzal a jelentéssel, hogy ma nincs séance; a somnambule
2205 XXXVII | elfeledkezett az alakoskodásról, hogy egyenesen a kapusnéhoz futott
2206 XXXVII | futott le, azon követelte, hogy mit tud arról a milimáriról,
2207 XXXVII | neked egész tisztelettel, hogy férjhez megyek, ahhoz az
2208 XXXVII | nekem lesz annyi kényelmem, hogy boldog leszek vele. Mindig
2209 XXXVII | szekrényeket, kommódokat, hogy lássa az asszonyság, hogy
2210 XXXVII | hogy lássa az asszonyság, hogy őnála egy csepp elszöktetett
2211 XXXVII | Utoljára olyan krawalt csaptak, hogy pincér, szobaleány mind
2212 XXXVII | Megálljon, madame! Én tudom, hogy ki cselekedte ezt az alávaló
2213 XXXVII | unokaöccse. – Én neked elmondom, hogy egy ártatlan leány erényét
2214 XXXVII | Becsületem szentségére esküszöm, hogy nem én tettem! – menté magát
2215 XXXVII | nagybátya. – De én tudom, hogy ki tette! Hát hinné azt
2216 XXXVII | korszakában sem történtek, hogy a női ártatlanságot, akit
2217 XXXVII | nem vállalok. Nem mondom, hogy a szándék hiányzott volna
2218 XXXVII | arra a gondolatra, madame, hogy aki önt megfosztotta a leányától,
2219 XXXVII | színt vallott, s megmondta, hogy ő egészen aranyból van;
2220 XXXVII | Hum!~– A vége az lett, hogy ön elszöktette a leányomat.~–
2221 XXXVII | levele, amiben tudatja velem, hogy itthagy.~– Megláthatom azt
2222 XXXVII | tőlünk! – Hiszen megírja, hogy kivel szökött el! Itt van.
2223 XXXVII | csak azért írta a leány, hogy engem hamis nyomra vezessen.~(
2224 XXXVII | Hiszen ő tanította arra, hogy mindig mást kell mondani,
2225 XXXVII | vezette. Elmondta neki, hogy a leányát elszöktették;
2226 XXXVII | elszöktették; azt akarja tudni, hogy hová lett.~A tanácsos úr
2227 XXXVII | tanácsot adta Sáromberkynének, hogy az ilyen titokteljes talány
2228 XXXVII | madame, én is elhiszem, hogy az a csodahölgy igazán clairvoyante
2229 XXXVII | ma adta ki a rendeletet, hogy ezt a sok feltűnést okozó
2230 XXXVII | restellte a fáradságot, hogy a bécsi és budapesti lapokba
2231 XXXVII | ezennel felhívatik általam, hogy lovagias úton elintézendő
2232 XXXVIII| érti ez az oktondi fiú, hogy mi ennek az értéke!~Ő csak
2233 XXXVIII| értéke!~Ő csak azt látja, hogy ez arany, amaz ezüst; ki
2234 XXXVIII| megöklelte az a szarvas ötlet, hogy jó volna a pénzügyeit valahogy
2235 XXXVIII| magát azon bűnös eszmétől, hogy hátha a Thonuzóba-kincsekhez
2236 XXXVIII| Abban igazat adott Manónak, hogy ezt Ponthaynak vissza kell
2237 XXXVIII| egymásutánt talált abban, hogy eddigi makacs ragaszkodását
2238 XXXVIII| hanem arra is talált okot, hogy a hazai tudósokra s különösen
2239 XXXVIII| Az igazgató azt mondta, hogy nem a múzeum képtárába való
2240 XXXVIII| láthatja, akinek szeme van, hogy különb művészi teremtvény,
2241 XXXVIII| jószágigazgatója által, hogy miféle ember az a Justus
2242 XXXVIII| akasztotta azt a fogadását, hogy nem fog Bécsbe menni soha,
2243 XXXVIII| vizitáltatni a határvámnál, hogy nem visz-e csempészett dohányt?~
2244 XXXVIII| akarta elvégezni a dolgát, hogy még este el is mehessen
2245 XXXVIII| jelenté nyájas vigyorgással, hogy a Commerzienrath úr elfogadja
2246 XXXVIII| Fraus”.~Decebál azt hitte, hogy álmodik, – hisz ez Vakandi
2247 XXXVIII| Én meg mernék esküdni, hogy ez az úr az én Vakandi Anonymusom.~
2248 XXXVIII| háziúr intett az inasoknak, hogy adjanak széket a vendég
2249 XXXVIII| Was ist Ihr Anliegen?~(– Hogy mi kívánsága az uraságnak? –
2250 XXXVIII| tudok én annyit németül, hogy nem hagyom magamat eladatni. –
2251 XXXVIII| meggyőződött róla Decebál, hogy akivel beszél, senki sem
2252 XXXVIII| sündisznó-tüskét dugva a fogai közé.~Hogy ezt ugyanaz a pofa mondhatja,
2253 XXXVIII| jött, mikor arról volt szó, hogy Mántay Móric odaajánlotta
2254 XXXVIII| urat.~– Aha! Igaz ugyan, hogy az „erény” is a ritkaságok
2255 XXXVIII| inte az egyik inasnak, hogy hozza oda a szájöblítő csészét.~
2256 XXXVIII| még azt is látni kellett, hogy Vakandi Anonymus hogy öblíti
2257 XXXVIII| kellett, hogy Vakandi Anonymus hogy öblíti ki előtte a száját,
2258 XXXVIII| szótár szerint annyit jelent, hogy a látogató úrnál valami
2259 XXXVIII| agyában.~Lehetséges-e az, hogy két ilyen tökéletesen egymásból
2260 XXXVIII| nem csábulat. Meglehet, hogy ma, midőn kínáltatnak, nem
2261 XXXVIII| Bécsből; s megesküdött, hogy soha többet halandó teremtésnek
2262 XXXVIII| csak azt sem engedi meg, hogy a szájára vegye a Thonuzóba-kincsek
2263 XXXIX | Az Alföldön már hat hete, hogy nem esett az eső, harmatnak
2264 XXXIX | sziksó úgy felverte a földet, hogy lapátolni lehet. Árva fűzet,
2265 XXXIX | ahol nem fértek hozzá, hogy levagdalják az ágait rőzsének;
2266 XXXIX | van; a homok megmutatja, hogy ő tud repülni. A felhő elkergeti
2267 XXXIX | egyszerre csak azt veszi észre, hogy repül; szerencséjére megtalálja
2268 XXXIX | bivalyfővel azt találta ki, hogy a nádasba meneküljön, ott
2269 XXXIX | pázsitos nefelejcs megsúgott, – hogy ott beljebb a sziget mélyében
2270 XXXIX | óriásfűz pedig úgy látszik, hogy a maga fajának a fejedelme.
2271 XXXIX | Emberek között is megesik, hogy egy kinő olyan magasra a
2272 XXXIX | magukat feszélyezve azáltal, hogy rajtuk kívül még egy vendéglakója
2273 XXXIX | cipőit levetette, talán hogy a friss pimpóspázsit szőnyegének
2274 XXXIX | a térdei közé szorítva, hogy a merítőhálót kihúzza. –
2275 XXXIX | csak álmélkodva nézte őket, hogy igyekeznek a rekettyebokrok
2276 XXXIX | éreznek valamit. Csodálatos, hogy az időjárás tüneményeit
2277 XXXIX | olyan közel jönnek hozzá, hogy szinte megcirógathatná a
2278 XXXIX | akinek szárnyat adott, hogy hozzá felemelkedhessék;
2279 XXXIX | bogrács után is kellett látni, hogy kozmát ne kapjon a halászlé.
2280 XXXIX | kergetniök valami szárazra, hogy megosztozhassanak rajta.~
2281 XXXIX | bivalynak viszont, azért, hogy ő bivaly, nagy az ő filozófiája.
2282 XXXIX | tüzeket lát égni. Gondolja, hogy ott emberek vannak; talán
2283 XXXIX | otthagyta nála, megtanította rá, hogy kell vele bánni; vadludat,
2284 XXXIX | bánni; vadludat, túzokot hogy kell meglőni. Azok ugyan
2285 XXXIX | csikaszon ki akarta próbálni, hogy mit tud.~Ahol a víz sekéllyé
2286 XXXIX | egyszerre, még elinalhatott; de hogy nagyon megbánta a dolgát,
2287 XXXIX | azt kérdé Manótól: hát te hogy tudtál egyszerre leányból
2288 XXXIX | ártatlan életű-e a bivalytehén?~Hogy fekszik ott elnyúlva a földön,
2289 XXXIX | még mindig úgy reszketett, hogy csupa szánalom volt nézni
2290 XXXIX | elvontatta a sűrű bozótba, hogy a bivaly nem láthatott rá
2291 XXXIX | hamvadozó zsarátnok felett, hogy forrón maradjon; a cserepcsíkon
2292 XXXIX | annyiban mégis jobb dolguk van, hogy őket már pusztai barangolásaikban
2293 XXXIX | aminek a levét úgy híják, hogy „kávé”.~Még ez is az ő dolga
2294 XXXIX | a bivalytehén azt tette, hogy odajött hozzá. Olyan bizodalmas
2295 XXXIX | az új szerzeményen! Majd hogy meg fogja lepni az urakat.
2296 XXXIX | csak néha sóhajtott fel, hogy de jó volna egy kis tejeskávé!
2297 XXXIX | Lizandra azt gondolta ki, hogy a vacsora végén meglepi
2298 XXXIX | urakat a tejeskávéval, s majd hogy engedi nekik töretni a fejüket
2299 XL | szokott esni a kezdő vadászon, hogy a visszarúgó puskájának
2300 XL | van; mégis ráismernek. – Hogy dobog a szíve, mikor azt
2301 XL | az pedig Mántay mérnök), hogy kösse ki a csónakot a fűzfához,
2302 XL | hanyatt rántotta a fiút, hogy csak úgy nyekkent, a bokor
2303 XL | addig; amíg rá nem mondta, hogy megütötte; akkor aztán Éva
2304 XL | öléből a földre. Akkor aztán, hogy bebizonyítsa, mennyire épek
2305 XL | közül, mikor már azt hitte, hogy fogja.~– Valóságos rossz,
2306 XL | ősemberpárt. Meglehet ám, hogy csak azért nem, mert itt
2307 XL | igazat mondjak?~– Tudod, hogy a hazugságért megverlek.~–
2308 XL | hazudtam. Ha én azt mondom, hogy két farkast lőttem, akkor
2309 XL | neked meg kell esküdnöd rá, hogy igaz.~– Jajaj! Esküszöm,
2310 XL | igaz.~– Jajaj! Esküszöm, hogy három farkas volt, csak
2311 XL | Szakáll is ez?~(Igaz, hogy csak amolyan pehelyféle
2312 XL | pehelyféle volt.)~– Hát mondd, hogy hiszed!~– Hiszem! És viselni
2313 XL | segít!~Azért is megmutatta, hogy van hozzá való ereje, csak
2314 XL | fog az a csuda kikerülni, hogy ahol most ez a rengeteg
2315 XL | jönne arra a gondolatra, hogy az egész utat behúzza keréktalppal?)~
2316 XL | nyalábra fogják a szerszámokat, hogy a jó egy hajításnyira levő
2317 XL | Manó. – Azok teszik meg, hogy kést ütnek a száraz fába,
2318 XL | bivaly orrához. Aztán mondd, hogy nem bivalytehén az, amit
2319 XL | Nem elmondtam első szóra, hogy két farkast lőttem? Idejöttek;
2320 XL | Az én uram azt fogadta, hogy viselni fogja kacagánynak.~–
2321 XL | hagytuk a szigetünkön. Igaz, hogy nyáron a farkas nem támad
2322 XL | Ünnepélyesen elismerték, hogy ez bizony teljesen jogos
2323 XL | csillagai erednek futásnak. Hogy rajzolják arany íveiket
2324 XL | fiacskám?~– Tudod jól, apám, hogy még nem vagyunk összeesketve.
2325 XL | hozzája, mint aki sejti, hogy nagy komoly vége lesz ennek.~–
2326 XL | én akkor elmondtam neked, hogy én bizony eleintén papnak
2327 XL | magam példájával, láttam, hogy komoly ösztönöd van; elhallgattam
2328 XL | az élettörténetemből azt, hogy én már káplán is voltam:
2329 XL | összekötlek benneteket, hogy senki fel nem oldoz.~Manó
2330 XL | káplánylevelemet; győződjék meg belőle, hogy nem méltatlanra pazarolja
2331 XL | monda a kurátor.~– Nohát, hogy ezt az Isten alkotta templomot
2332 XL | is volt, aki azt mondta, hogy „De így kellene annak igazság
2333 XL | megdöbbenését. Manó biztatá, hogy legyen erős szívvel. Rendén
2334 XL | Olyan komoly dolog volt ez, hogy minden ember sírt mellette.~
2335 XLI | emberekről, akiknek életmódja az, hogy napjaikat a csónak hátán,
2336 XLI | insurrectionalis réztokos kardokat, hogy egész lovasezreddel fogadják
2337 XLI | visszaifjodott három századdal.~No, hogy az egész Tuhutum vármegyében
2338 XLI | kiszivárgott annyi a közönség közé, hogy Decebál díszhintaját négy
2339 XLI | különösen lesz frizírozva, hogy olyat csak a régi képeken
2340 XLI | tekintetben vívmánynak mondható, hogy a vezérség őreá bízatott
2341 XLI | is latba vetendő esemény, hogy Decebál e feladatra vállalkozott,
2342 XLI | bízvást el lehet mondani, hogy egész Tuhutum vármegyében
2343 XLI | Azt is tudják már előre, hogy maga a nádor-főherceg is
2344 XLI | Az ember alig várja már, hogy jöjjön el az a nap!~Hogy
2345 XLI | hogy jöjjön el az a nap!~Hogy az aranyszélű boríték felnyitását,
2346 XLI | neki hinni. Látta aztán, hogy igaza van. Csak őt híják
2347 XLI | markában az egész meghívót. – Hogy mer valaki nekem ilyen meghívót
2348 XLI | nagy elégtételére vált, hogy Decebált – őmiatta – ilyen
2349 XLI | tudom! Tudták az emberek, hogy hol találják el az érzékeny
2350 XLI | léssz; hanem azt akarom, hogy a nádori bálba meghívót
2351 XLI | Az egész világ azt várja, hogy ott legyek. A palatinus
2352 XLI | Minden ember tudja már, hogy hogyan leszek öltözve; ha
2353 XLI | van szó! Bizonyítsd be, hogy te vagy a kiskirály Tuhutum
2354 XLI | gúnyjának?~– Majd megmutatom én, hogy bosszút tudok érted állni;
2355 XLI | bánod ezt, de örül a lelked, hogy elfuthatsz tőlem! Hogy ürügyet
2356 XLI | hogy elfuthatsz tőlem! Hogy ürügyet találsz, kapsz a
2357 XLI | büszkeségbe, csak azért, hogy sorra járhasd megint az
2358 XLI | leányáé; az mindegy. De hogy te csélcsap, csapodár, kikapó
2359 XLI | én is fogadom a lelkemre, hogy amint te itt hagysz ebben
2360 XLI | ha visszatérsz, úgy jöjj, hogy hozz más asszonyt a házhoz,
2361 XLI | izenni a kocsigyárosnak, hogy ne küldje a díszhintót;
2362 XLI | engedve?~Sokszor mondták neki, hogy ő a legszebb asszony hét
2363 XLI | hitvesi hűsége ellen. Tudta, hogy férje százszor megcsalja,
2364 XLI | mert nagyravágyása volt, hogy őt büszkének tartsák, hogy
2365 XLI | hogy őt büszkének tartsák, hogy soha semmi szégyenleni valót
2366 XLI | el van végképpen temetve, hogy soha falusi magányából többé
2367 XLI | odavitte Sára asszonyt, hogy elkezdte magában Decebál
2368 XLI | olyan nagy a teremtő ereje, hogy képes volna egy üres planétát
2369 XLI | mulatsággal. S annak tudjuk, hogy mi a vége? És így valahányszor
2370 XLI | emlékezete bámulatos.~S hogy a kínzás tökéletes legyen,
2371 XLI | asszony átküldte Decebálnak, hogy mondja meg felőle a véleményét.~
2372 XLI | pénzt a ruháért. Lehet, hogy még viselni fogod.~Sára
2373 XLI | megragadva. – Közel volt hozzá, hogy azt megcsókolja.~– Majd
2374 XLI | szemfüles figyelme észrevette, hogy a férje egy levelet adott
2375 XLI | tudatja a „báró úrral”, hogy miután őt a főispán megsértette
2376 XLI | főispán megsértette azáltal, hogy a felesége nevét kihagyta
2377 XLI | hanem a báró úrra hagyja, hogy vezesse mármost ő a nemesi
2378 XLI | anima vili” kitölteni. Jó, hogy e diák szókat nem értette
2379 XLI | annyit megértett a levélből, hogy Decebál csakugyan szökve
2380 XLI | gondolatra is rávezette, hogy ennek a mostani szégyennek
2381 XLI | tette, mint a varangyot, hogy utáljanak hozzányúlní; csak
2382 XLI | annak a szépsége arra való, hogy mindenki rá vadásszon, s
2383 XLI | úrhoz, mondja meg neki, hogy a levelet az asszony törte
2384 XLI | jött rá az a sivatag érzés, hogy senkije sincsen az egész
2385 XLI | levele, amiben tudatja vele, hogy nőül vesz egy szegény leányt.
2386 XLI | elolvasta.~Nem volt titok, hogy a fia hol van most, és mivel
2387 XLI | elhozták idáig a hírét, hogy a Manó úrfi mint ütött tanyát
2388 XLI | tűzrőlpattant teremtés! Elmondták, hogy mivel tölti ott az idejét
2389 XLI | az a gondolatja támadt, hogy felkeresi ezt a szigetet,
2390 XLI | rangban áll. Ezt is úgy híják, hogy „Belladonna”; hát druszája.
2391 XLI | Belizár.~Milyen furcsa az, hogy a magyaroknál az asszony
2392 XLI | vadaskert bozótjai közé, hogy elrejtőzzék előle, akárki
2393 XLI | utasítgatták az érkezettet, hogy merre találja meg a tekintetes
2394 XLI | sivár, élvkereső életmód, hogy tíz évvel idősebbnek látszott,
2395 XLI | eresztett a két méregbogyó.~– Hogy mersz te idejönni? Te üldöző
2396 XLI | felhívás volt: azért jöttem, hogy válaszoljak rá.~– Minő felhívásról
2397 XLI | feltörésével azt árultad el, hogy ennek az indokát nálam keresed.~–
2398 XLI | keresed.~– Hát tagadod talán, hogy ezt a gyalázatot te követted
2399 XLI | követted el rajtam?~– Tagadom, hogy én szereztem volna neked
2400 XLI | a fájdalmat. Megmondom, hogy mi okozza azt; és aztán
2401 XLI | okozza azt; és aztán azt is, hogy mi gyógyít meg belőle.~–
2402 XLI | valamit, ami ürügy lehet, hogy ilyen csúfosan ajtót zárjanak
2403 XLI | közölni fogok, azt mondod, hogy nyeljem le én, hát megteszem.~
2404 XLI | talányodnak. Azt talán tudod, hogy a mi udvari köreink nagyon
2405 XLI | jelenlétében elmondani előtte, hogy hites feleségül vesz. Rendben
2406 XLI | kéz alatt figyelmeztetve, hogy tegye meg a kedvedért ezt
2407 XLI | hangon ismétlé:~– Azt akarom, hogy meggyűlöld, hogy kivesd
2408 XLI | akarom, hogy meggyűlöld, hogy kivesd a szívedből! Hogy
2409 XLI | hogy kivesd a szívedből! Hogy kitépd a nevét úgy az emlékezetedből,
2410 XLI | nevét úgy az emlékezetedből, hogy még egy gyökere se szakadjon
2411 XLI | a nő.~– Mert nem méltó, hogy téged bírjon, aki az oltárképet
2412 XLI | Hát nem sejtetted volna, hogy gyűlöletemnek kútfeje az
2413 XLI | feltörted. Kimondtad vele, hogy engem vádolsz a mostani
2414 XLI | hiszed, én okoztam azt, hogy én kacagok rajtad, én gyönyörködöm
2415 XLI | hát idejöttem megmondani, hogy nem én, hanem az, ki egykor
2416 XLI | Belizár lehajolt hozzá, hogy fölemelje.~– Kelj föl. –
2417 XLI | Nem azért jöttem én ide, hogy a földön heverni lássalak,
2418 XLI | heverni lássalak, hanem hogy fölemeljelek. Ahogy mondám:
2419 XLI | én vágyadat betöltöm.~– Hogy lehetne az?~– Légy az én
2420 XLI | adott önnek jogot arra, hogy engem ilyen ajánlattal lepjen
2421 XLI | egymáshoz. Talán elfeledted már, hogy mikor engem igazságtalanul
2422 XLI | várfogságra, te, aki tudtad, hogy ártatlan vagyok, titokban
2423 XLI | börtönbe. Kiadtad a vétkest, hogy megmentsed az ártatlant.
2424 XLI | hebegé Sára; de jól érzé, hogy most fogva van, mint a lépre
2425 XLI | világított bele a jövendőmbe, hogy te jó vagy hozzám: szíved
2426 XLI | titokteljes szenvedély. Idejöttem, hogy megmondjam a szemedbe, mennyire
2427 XLI | sugalmat ád. Én nem akarom, hogy nekem megsértett büszkeségből
2428 XLI | órát. Az én lángom olyan, hogy ha azt nem viszonzod hasonló
2429 XLI | ha nem akarsz, hallgatsz. Hogy mi legyen az az egy szó?
2430 XLII | kedélyellágyulást kifilozofálni. Igaz, hogy nagyon szerette azt az asszonyt.
2431 XLII | szívéből szakították ki. S hogy milyen nagyon kiszakították,
2432 XLII | kiszakították, bizonyítja az, hogy ahhoz az emberhez ment,
2433 XLII | Vagy csak azért tette ezt, hogy ott ragyoghasson a nádori
2434 XLII | feleségét!”. Senki sem tudja, hogy mint kezdje vele a beszédet?
2435 XLII | beszédet? Érzi, sejti, tudja, hogy nevetnek rajta. S ez rettenetes
2436 XLII | megtörtént vele az a csoda, hogy Tuhutum vármegye rendei,
2437 XLII | állásából is az tűnt ki, hogy ő magát tartja az ország
2438 XLII | Már elhatározta magát, hogy csorbát üt a büszkeségén,
2439 XLII | Nem azt kiáltották ki, hogy: „Legyen úgy, mint régen
2440 XLII | Testvériség! Egyenlőség!” Hogy Tanussy Decebál egyenlő
2441 XLII | egyenlő legyen a jobbágyával! Hogy a parasztnak legyen szava
2442 XLII | Képtelenség ez! Hát még az, hogy az úrbériség megszüntettessék,
2443 XLII | kérdést sem szenvedett, hogy azt a mostani rendi alapon
2444 XLII | vezérszónoka azt indítványozza, hogy be kell hozni az általános
2445 XLII | Vezérszónokuk ahelyett, hogy a megállapított indítványt
2446 XLII | okos taktikát használta, hogy filippikájával nem a szabadelvű
2447 XLII | megijednek az ország rendei, hogy még a csizmájukat is lehúzzák
2448 XLII | azt a dicséretes szokását, hogy szeret a mások háza előtt
2449 XLII | Azonban úgy óhajtanám, hogy e tiszteletreméltó foglalkozását
2450 XLII | eső téreken. Azt mondja, hogy az egész ország csendes,
2451 XLII | mérnökkari tiszt.” – Úgy tudom, hogy Véreskő az érdemes követ
2452 XLII | egész tanácskozmánnyal, hogy építik fel Magyarországon
2453 XLII | pesti diákok azt kívánják, hogy ezentúl Budapest legyen
2454 XLII | volt az a magányfélelme, hogy vajon ezzel a bolondozással
2455 XLII | A bérkocsis azt mondá, hogy olyan utca nincs, annak
2456 XLII | toronynál, a segédje leültette, hogy várjon, s eléje rakott egy
2457 XLII | csomó legújabb proklamációt, hogy mulassa vele magát. Mikor
2458 XLII | Decebál a fiskálisával, hogy ő nem barikádot építeni
2459 XLII | építeni jött ide; hanem hogy mi történik a véreskői örökváltsággal?
2460 XLII | volna rá magát a földesúr, hogy a szerződést megkösse, a
2461 XLII | s a paraszt nem bolond, hogy fizessen azért, amit ingyen
2462 XLII | ingyen kaphat meg. Lehet, hogy az ország majd ád kárpótlást
2463 XLII | kárpótlást nyújtottak azáltal, hogy megválasztották Tanussy
2464 XLII | elfajult gyermek iránt, hogy még egy távolból adott ütést
2465 XLII | a fejére.~Nem volt elég, hogy elverte, kitagadta, meg
2466 XLII | melynek tartalma oda ment ki, hogy miután az ő házassága Sára
2467 XLII | Ez azonban úgy látszik, hogy nem osztotta a véleményét
2468 XLII | csak hírlapot se járatott, hogy ne tudja, mi történik a
2469 XLII | aki még a házába belépett, hogy az Emmánuel fiáról valamit
2470 XLII | a hírt nem hozzák róla, hogy valahol elesett vagy felakasztották.~
2471 XLII | moratorium annyit tesz, hogy hosszabb időhaladékig nem
2472 XLII | kénytelen otthon ülni és lesni, hogy mit hoz az ispán haza a
2473 XLII | Kossuth-bankót. Attól meg fázik, hogy a nyakán fog veszni! Ki
2474 XLIII | Pedig olyan ideges volt, hogy a megkarmolt ablaküveg hangjától
2475 XLIII | Éjjel-nappal résen kellett állnia, hogy az ostromló sereg, tél idején,
2476 XLIII | felrobban a durranóezüst, úgy, hogy a bomba éppen az ellenség
2477 XLIII | elégtételadásra, rábízatván, hogy válasszon időt és helyet
2478 XLIII | jövendőt mondani, azért hogy felhagytam vele. Ha Ponthay
2479 XLIII | rábízta egy bajtársára, hogy egy levelet szegezzen oda
2480 XLIII | olvasni mindenkinek: lássák, hogy nincs benne árulás. Ponthay
2481 XLIII | köröndbástya. Rám ismerhetsz arról, hogy ágyúzás alatt egy nőalak
2482 XLIII | címezve volt. Elhihető, hogy az indítvány mind a két
2483 XLIII | karokkal és nézni csendesen, hogy jön tüzet prüszkölve az
2484 XLIII | van pillanatra kimérve, hogy a robbantó tölteléket akkor
2485 XLIII | közel hozza az ellenfeleket, hogy felismerhetik egymást.~–
2486 XLIII | Úgy súgta neki valami, hogy mondja a férjének azt: „
2487 XLIII | fellázadt azon gondolat ellen, hogy most az az ő egyetlene kiálljon
2488 XLIII | túlpartra, s figyeld meg, hogy talál a lövegem – mondá
2489 XLIII | szeleskedő volt; meg sem várta, hogy visszalőjenek: nagy hamar
2490 XLIII | úgy szétvetette azokat, hogy a szolgálattevő tüzérek
2491 XLIII | szólt Manó tréfásan – hogy éppen így hajigált egykor
2492 XLIII | pillantott, s azt látta, hogy az megtántorodott, s baljával
2493 XLIV | tette, amit bátyja, Decebál, hogy a veszedelmes epocha alatt
2494 XLIV | famózus leányszöktetésével. Hogy feltréfálta az urakat mind!
2495 XLIV | alvajáró szűz után. Kisült, hogy nem volt a dologban semmi
2496 XLIV | ez ügyből. Azt is tudták, hogy Tanussy Emmánuel nőül vette
2497 XLIV | s Sára asszony ráhagyta, hogy „oui”.~Nagyon természetes!
2498 XLIV | netalántán mégis ecclatálna, hogy az a scandaleux enfant az
2499 XLIV | paradicsomot. Jó szerencse, hogy ez a mauvais sujet, „Quel
2500 XLIV | elbeszélte, amit tudott, hogy Emmánuel még az ágyúhoz
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2517 |