Fezejet
1 XVIII | Jutka? Ancsa? Pas du tout? „Lizandra?” Ah! Mekkorát dobbant!
2 XVIII | collegae! A mi páciensünk „Lizandra nostras”-ban laborál.~–
3 XVIII | nekünk, hogy milyen az a Lizandra nostras? De mindenekelőtt
4 XVIII | hangon kiáltotta el magát: „Lizandra!”.~– Ekkor tudtad meg a
5 XIX | asztalok maradványai!).~Lizandra ennek a legutolsó csemegének
6 XIX | meg töltött káposzta van.~Lizandra örvendve csapta össze a
7 XIX | piknik lesz! – nevetett Lizandra.~– Az ám. Valóságos batyubál. (
8 XIX | robajtól de mégiscsak megijedt Lizandra, annyira hogy önkénytelenül
9 XIX | az.~– Látod, mama – mondá Lizandra. – Ugye, hogy én mindjárt
10 XIX | szerette volna nagyon megtudni Lizandra.~Manó nem tudta a levest
11 XIX | mármost eredj alunni, – mondá Lizandra a fiúnak, amint megvacsoráltak. –
12 XIX | befüggönyzött ágyat, amiben Lizandra szokott alunni.~Erdei mohából
13 XIX | amit nem tud megérteni. Lizandra ott ül az anyja mellett,
14 XIX | pokróctakarót, s elaludt.~Lizandra pedig, ahogy elaltatta az
15 XIX | megsértőjére, és átnyalábolja.~Lizandra onnan az ablakból úgy nézte
16 XX | valamennyit a szolgálatból.~– Lizandra leeresztette a csapóhidat,
17 XX | Mit? – kérdezé nevetve Lizandra.~– Beledobta a tóba a méltóságos
18 XX | még talán meg is ütötte?~Lizandra még jobban nevetett.~– Magam
19 XX | hídon keresztül a bozótba. Lizandra megint felhúzta a hidat.~
20 XX | mesterugrást még leánykorában.~Lizandra elbámulva nézett utána.
21 XX | csapóhidat leeresztve találta; Lizandra ott állt az ajtóban, karját
22 XX | Nézd, hoztam is valamit.~Lizandra megnézte a levél címzetét.~–
23 XX | kapsz hozzá.~– Alig hiszem.~Lizandra átvette a levelet, s bement
24 XX | örömsikongatása az öreg asszonyságnak.~Lizandra ijedten szaladt ki.~– Gyere
25 XX | paradicsom.)~Erre a szóra Lizandra is elkezdett tapsolni és
26 XX | Sáromberkyné.~– Mondja el Lizandra kisasszony.~És Lizandrának
27 XX | Ez volt a határozat.~Lizandra tapsolt magamagának, hogy
28 XX | asszonyság átment a benyílóba. Lizandra azalatt felterített a reggelihez;
29 XX | szék az asztal mellett. Lizandra háromfelé osztotta a kávét,
30 XX | életemben! – dicsekedék Lizandra.~– Hogyhogy? – tudakozá
31 XX | Amint Manó eltávozott, Lizandra rögtön hozzáfogott a levetett
32 XX | ócska pompa kacatjával.~Lizandra, mikor nem ügyeltek rá,
33 XXI | keresztül egész az országútig.~Lizandra szomorú volt.~– Sokat szenvedtünk
34 XXXI | intéztem őkegyelméhez: „Hát Lizandra kisasszony hol van?” – Erre
35 XXXI | vörös lett az orrahegyéig. „Lizandra kisasszony sehogy sincs;
36 XXXI | kisasszony sehogy sincs; Lizandra meghalt!” Azzal kirántotta
37 XXXI | a félig kiejtett név:~– Lizandra!~Itt csak a szemekkel szabad
38 XXXI | cédulkát már előre készen tartá Lizandra, az mégis túlmegy az emberi
39 XXXV | szeretni fog. A neve Sáromberky Lizandra. Nagy a világ, betakar bennünket.
40 XXXVII| Bástya utcai házig eljusson Lizandra, az ott folyton ólálkodó
41 XXXVII| az arca körül. Ez a mama. Lizandra arca ki van festve barnapirosra;
42 XXXVII| eltávozott.~Egyszer aztán a Lizandra hangja helyett a grófné
43 XXXVII| örömbe, bánatba. Isten veled. Lizandra.”~– Ez nem igaz, ebből egy
44 XXXIX | nádkunyhó, de azok már újak.~Lizandra rőzsét aprózott, tüzet gyújtott
45 XXXIX | pistyogó süvöltését hallatva. Lizandra nem félt a kígyóktól, megszokta
46 XXXIX | ahol a két tűzrakás ég.~Lizandra egy percig zsibbadt érzékekkel
47 XXXIX | eléje kullogó lépésben.~Lizandra a két tűzrakás között foglalt
48 XXXIX | sziget távoli bozótjában.~Lizandra egészen más embernek érezte
49 XXXIX | füleit összecsattogtatja.~Lizandra megszánta a szegény állatot,
50 XXXIX | ezt az ormótlan állatot.~Lizandra kitalálta a bivaly baját.
51 XXXIX | nagyságos mamánál”.~Most aztán Lizandra is hozzálátott ám a maga
52 XXXIX | indái bőven adják az áldást. Lizandra két fekete, máztalan korsót
53 XXXIX | kell tenni a kívánságot.~Lizandra azt gondolta ki, hogy a
54 XL | távolban a taktust hozzá.~Lizandra egy jó szál fűzfavesszőt
55 XL | hátad! – kiált eléje futva Lizandra. – Hát ilyen sokáig el kellett
56 XL | akarta adni a kölcsönt; de Lizandra olyan ügyes volt, mint egy
57 XL | eléjük.~– Nézd csak! – mondá Lizandra – itt egy tuskó az útban,
58 XL | kívánta egymásnak a vacsorát, Lizandra elmosta, eltakarította a
59 XL | a két úr egyedül marad; Lizandra még a parázsnál sürög-forog,
60 XL | vagyok boszorkány – feleselt Lizandra. – Mert én azt a tejet valóságos
61 XL | amelyiket meglőttem – monda Lizandra szelíd, csendes hangon.~
62 XL | most? – szólt vállvonva Lizandra. – Nem elmondtam első szóra,
63 XL | az irháikat! – parancsolá Lizandra. – Az én uram azt fogadta,
64 XL | veszélytől, amiben az forgott. Lizandra pedig dicsekedve kiáltozott:~–
65 XL | rosszul fogsz aludni – szólt Lizandra Manónak. – A fűzfát teleszállta
66 XL | mint aki tréfát vár ebből. Lizandra remegve húzódott hozzája,
67 XL | még mindig kacagott; de Lizandra már szeretett volna elszaladni,
68 XL | szemei könnyel.~Erre aztán Lizandra is sírva fakadt, s odaborulva
69 XL | hurcolnák az embert annyifelé”.~Lizandra most már nevetéssel álcázta
70 XL | vőlegényednek?~– Én? – szólt nevetve Lizandra. – Hát mit mondjak?~– No,
71 XL | diktálom. „Én, Sáromberky Lizandra (mondd utánam!) móringolom
72 XLIII | fütyülése a virágos bozótban.~Lizandra panasztalanul viselte egy
73 XLIII | rábízott erődítményeket.~Lizandra is megtudta ezt; mert Manó
74 XLIII | távcsövével: – nézz oda.~Lizandra belenézett a távcsőbe. Látott
75 XLIII | magát egy pár lépésnyire Lizandra mellé, a sánckötegekbe.
76 XLIII | mind szét lettek riasztva.~Lizandra jelzé a hatást, amit a távcsövön
77 XLIII | honvédtüzérek éljent kiáltottak rá. Lizandra tapsolt neki! Ez szép volt!~
78 XLIII | szivaromat, amíg én célozok.~Lizandra a szájába vette a szivart,
79 XLIII | fel.~– Győztél! – kiáltá Lizandra. – Ellened véres arccal
80 XLIII | Többet ér, mint Budavára!”~Lizandra felvette az ölébe elesett
|