Fezejet
1 I | vármegyébe királyi biztosnak. Hisz az szent, hogy minden tiszti
2 I | fiscalis actiót ne kapjanak.~– Hisz ez nagyon kedvező körülmény.
3 III | kalpagját.~– Teszem a patvart! Hisz most is úgy izzad a fejem,
4 IV | vette ezt a panaszt.~– Hát hisz ezen igen könnyen segíthetnek
5 VII | meg, mi történt tovább. De hisz az is elég arra, hogy Sára
6 VII | magyarázatot lehessen keresni? Hisz Decebál eszes és tanult
7 IX | Óh, a pokolra szülött, hisz most kelt fel a vacsorátul.)~
8 IX | mi szellet szállta meg? Hisz különben olyan gyáva, mint
9 IX | esküszöm, de hát ha énnekem nem hisz Szárah nagysád, higgyen
10 IX | venni.~– Lehet is nekem! Hisz mindenki kicsúfol ezekért
11 IX | Nem tudnám, mi a szöszön! Hisz nekem Decebál sohasem ád
12 IX | amilyennek a világ hiszi. Hisz ettől tanulni lehet.~Azt
13 XI | kettőről krónikák beszélnek. De hisz az egyik tót hangzású név,
14 XII | vívott ki a maga számára.~Hisz ez a királyi biztos megenni
15 XIII | Tapogatózni kezdett.~– De hisz a parasztok népe is a mi
16 XIII | tilalmas gyümölcsét éhezi! Hisz ez egy olyan incognita quantitas4,
17 XIV | bámuló gyermektől.~– Nem. Hisz Móric bácsi sem fut.~– Nekem
18 XIV | riadó dévaj viháncolássá; hisz ezeket ugyan ki bántaná.~–
19 XV | kocsira ülni és idejönni? Hisz a kocsit négy ló húzza,
20 XV | szólt oda Bakala Peti – hisz minden ember tudja ezt már
21 XVI | pedig meg volt csömörölve.~Hisz a természeti ösztön parancsolja,
22 XVI | Megítélte az apját és az anyját. Hisz azok sohasem is titkolták
23 XVI | mégis szörnyűség!~Pedig hisz az a Lipót-rend ott van
24 XVI | hogy „Emmanuel”!~– Hüh! Hisz az olyan, mintha a puskaporos
25 XVII | expedícióban.~– Hogyhogy?~– Hisz ma senkit sem srétezett
26 XVIII | orvosok konzultációja~– Hisz a kis Gil Blasunk tökéletesen
27 XVIII | Fanfan, kezeit összecsapva – hisz ennek a fiúnak talentuma
28 XVIII | hárman.~– Jöjj keblemre, Gil, hisz te az én vérem vagy! – magasztalódék
29 XVIII | ami nyíllal át van ütve.~– Hisz ez még poézissal is jár! –
30 XVIII | is ez már criminalitás.~– Hisz nincs nálunk még behozva
31 XVIII | pedig – köszönöm szépen; hisz akkor úgy néznék ki, mikor
32 XVIII | volt oda koncentrálva. Hát hisz ez a Kolumbus tojása. Mit
33 XIX | csemegének örült meg legjobban.~– Hisz ebből pompás vacsora lesz.~
34 XIX | ketten a Lizával rajta.~– Ah, hisz ez így igazi piknik lesz! –
35 XIX | hogy nem félek én attól, hisz én is Manó vagyok.~– Hát
36 XX | Nem én!~– Óh, te oktondi. Hisz akkor mindig megvernek.
37 XX | Visszajöttél?~– Hogyne? Hisz itt maradt a motyóm.~– Csak
38 XX | Csak nem ettem gombát! Hisz akkor soha többet ki nem
39 XX | elbámult ennyi retorikán, de hisz ez természeti adomány némely
40 XX | Egy a mi társaságunkból! Hisz akkor ,csau!’ Egy álcázott
41 XXI | volt igaz, vagy sem. De hisz az már valami nagyszerű
42 XXII | Decebál, hogy hová jutott. Hisz az a cucullorium, azonkívül,
43 XXII | lomtárából kerültek elő. Hisz az ilyen ócska levéltár
44 XXII | gyönge skrupulusa támadt.~– Hisz ezek nincsenek hun betűkkel
45 XXIII | nekem adta ide a pénzedet. Hisz odajött veled együtt azon
46 XXIII | megpuhították? Ki tudja, mivel? Hisz nem őrá néz a csákányság!
47 XXIV | melyiket tartotta elébbvalónak. Hisz a gyermeknek a csontjai
48 XXIV | esztendő óta kerültek ide? Hisz azoknak a csontjai azóta
49 XXV | magukat a világhírű kincseket. Hisz Thonuzóba kincsei oly ismeretesek
50 XXV | fogathatna velem ma.~– Hát hisz éppen azt akarok fogatni.
51 XXVI | Hegedűnket akasztottuk fűzfákra!” Hisz akkor rosszabbul volnék
52 XXVI | mindjárt pápistává lennék! Hisz a katolikusok csak nem hajtják
53 XXVII | már világi nagy hiba volt. Hisz mire hazamegy a kollégiumba,
54 XXVII | kalap ernyője alól Manó. Hisz ez Tánczos uram! Az ő patrónusa,
55 XXVIII | kölcsön. A nagy Thonuzóba. Hisz őneki százezreket érő kincsek
56 XXIX | társaságot, azt mondták rá: „Hisz ez Sobri Jóska!”~S általánosan
57 XXXI | hogy tüzértiszt vagyok? Hisz nem voltam egyenruhában.
58 XXXIII | ismer mindenkit a besúgó?~– Hisz ez éppen a titka az egész
59 XXXIV | mondja neki, hogy „ui, ui!”. Hisz én bizony meg nem vagyok
60 XXXIV | szózatát e súlyos vádra:~– Hisz akkor kegyed ateista! Vallástalan!
61 XXXIV | nem hallgathatom tovább. Hisz a lelkem kárhozik el vele!~
62 XXXIV | az ő gallérját eresszék! Hisz egyik félt sem sértheti
63 XXXIV | markába tekintett.~– Hüh! Hisz ezek sárga csikók!~Nem akart
64 XXXVI | feladatom lesz.~– Tudod te azt, hisz azért jöttél ide. Azt már
65 XXXVI | Természetesen.~– No, hisz ott rá nem talál a famíliája,
66 XXXVII | sommes battus et volés! – Hisz azt ellopták tőlünk! – Hiszen
67 XXXVIII| azt hitte, hogy álmodik, – hisz ez Vakandi Anonymus!~– Vakandi! –
68 XXXVIII| Fraus úr.~– Nem ismeri? Hisz ön hozta oda hozzám Snopkins
69 XXXVIII| elhagyni. Mire való volt ez? – Hisz utoljára is a Thonuzóba-kincsek
70 XXXIX | nagy családja van!~Igaz! Hisz a fűzfáson túl látszik kibukkanva
71 XL | Tejeskávé?~– Gyöngyöm, galambom! Hisz te boszorkány vagy! – kiált
72 XL | jegesedni kezdett a vére.~– Hisz ez rettenetes dolog!~– Dicsőséges
73 XLI | most annak nincs ideje. Hisz csak nem adhatom Zách Feliciánt.
74 XLI | amit Manó megjósolt? Nem! Hisz ez elhárítható. S aztán
75 XLI | oka volt az elkeseredésre.~Hisz a szegény asszonynak semmi
76 XLI | hagyja, és továbbszalad? Hisz ez a harag csak álarca a
77 XLII | bocskoros parasztok! – De hisz a parasztok között is van
78 XLII | magyar nemesség keblét? Hisz az egész ország nem tud
|