Fezejet

 1 I     |          lőtte meg magát, azt nem tudom bizonyosan. Hanem arra jól
 2 I     |         amit az ember elkövetett, tudom, hogy gyönyörűség börtönben
 3 I     | virágfürtjei vannak?~– Bizony nem tudom én! -hárítá el magától a
 4 I     |    scandens”, vagy „radicans” nem tudom micsoda?~      ~Hruszkay
 5 III   |            Az „csak” egy pap. Nem tudom a rangját. A nevét meg elfelejtettem.~–
 6 III   |           dobozka szardiniát. Itt tudom, nem kapni halat. A másik
 7 III   |      együtt, nyitva volt.~(Én nem tudom, ezek a mágnások honnan
 8 IV    |         magával beszélni. – Akkor tudom, hogy ma nagy vendégség
 9 IV    |       Tudja, hogy mi van benne?~– Tudom, kártyák.~– Aztán ha kérnek,
10 VIII  |      tépted le! Ugye, gyalázatos? Tudom én jól, hogy ilyen cifra
11 IX    |       hátam mögé!~(Hej, ha én azt tudom, hogy az a vén banya ott
12 IX    |            Ismerem a természetét, tudom, hogy olyankor nem vigyáz
13 IX    |          bolond Rézkuthyt. Én nem tudom, mi szellet szállta meg?
14 IX    |  leányfővel járatni?~– Hát hiszen tudom én azt, hogy ő a famíliában
15 IX    |         hercegről, a nevét is meg tudom mondani, Achilles volt. (
16 IX    |      tanít neki Kajafás úr?~– Nem tudom én. Mindig az én saját jelenlétemben
17 IX    |    Annyira idegen, hogy én nem is tudom, hogy volna a világon.~–
18 IX    | olvastatja.~– Miféle betűk?~– Hát tudom én? Maga engem most gúnyolni
19 IX    |      megházasítottam, akkor aztán tudom, hogy nem kívánkozik semmi
20 X     |           azokat én keresztül nem tudom vágni; de még ha tudnám
21 X     |         az ön birtokán fekszik.~– Tudom. Az egy per alatt levő birtok,
22 X     |         mind elfizettem rögtön.~– Tudom már: a jószágvételre; nálad
23 XIII  |          ősistennek.~– Bizony nem tudom én, Emmácskám. Nekem ez
24 XIII  |            Hogyne volna?~– Én úgy tudom, hogy az egész föld a mienk,
25 XIII  |           csak ide hozza a fogát, tudom Istenem, hogy nem viszi
26 XIV   |          ezzel megtángálok, annak tudom, hogy nem kell több tagosztály!~
27 XV    |          hangon az asszony.~– Nem tudom! Nem láttam – hebegé az
28 XV    |       Majd megmutatom én, hogy el tudom hozni az Emmámat.~És képes
29 XVII  |      Eltagadott mindent.~– Nem is tudom, hogy mi az a vadmacska.
30 XVIII |         bájos, hogy én azt el nem tudom mondani; minden szépség
31 XVIII |          a hatás kétségtelen. Nem tudom, mit ijedsz vissza tőle,
32 XIX   |      szerelméért! Nem tudja?~– De tudom.~– Hát mondja frissen.~–
33 XIX   |          elmondott?~– A kártyából tudom.~– Ez ám az, amit nem szeretek.
34 XX    |           rá?~– Egy citromtökkel. Tudom, hogy betörött tőle az orra.
35 XX    |          Hát én azt még magam sem tudom. Szeretnék valami nagy,
36 XX    |         volna ki.~– Semmi beszéd! Tudom én, hogy mi a kötelességem.
37 XX    |        visszajössz ide.~– Azt nem tudom.~– De én bizonyosan tudom.
38 XX    |         tudom.~– De én bizonyosan tudom. Vissza fogsz jönni egészen
39 XX    |     áldjon meg. Nem tartóztatlak. Tudom, hogy visszavárnak a kastélyba.~–
40 XXI   |          ugyan nagy csuda! Én nem tudom, mit lármázod fel az egész
41 XXI   |         csak nem maradhatok el.~– Tudom! Hiszen tudom én azt, hogy
42 XXI   |    maradhatok el.~– Tudom! Hiszen tudom én azt, hogy micsoda medvére
43 XXI   |           hogy van-e a világon?~– Tudom? Nem tudom? Az nem kérdés.
44 XXI   |           a világon?~– Tudom? Nem tudom? Az nem kérdés. De ismerlek!
45 XXI   |          kérdés. De ismerlek! Azt tudom, hogy miféle vagy. Azért
46 XXI   |          kezdesz hozzá?~– Még nem tudom, de majd megtanulom.~Decebál
47 XXI   |    egészen váratlanul. Az okát is tudom. A curia ítélete megjött
48 XXI   |           az enyémre. Akkor aztán tudom, hogy megbecsül.~Most nyíltak
49 XXI   |        Talán nem is igaz az.~– De tudom én azt jól. Nem lehet egy
50 XXI   |          is erdélyi leány vagyok, tudom, hogy ilyenkor már a medve
51 XXII  |         szegény félkotyó Belizár. Tudom, hogy eltörött nála a mécsescserép,
52 XXII  |       homo regius „fityegőjével”? Tudom is én, miféle állat az a
53 XXII  |      fogok nekik felelni emberül, tudom, hogy jóllaknak vele; ha
54 XXII  |            Csak csendesen. Én már tudom a tájékozódást ebben a labirintusban.~–
55 XXII  |      imádságoskönyv?~– Bizony nem tudom én.~– Hát én kitalálom.
56 XXIII |          jó feleségem küldte ide, tudom – monda Decebál. – Az ő
57 XXIV  |       tartsa a lámpást!~– Így sem tudom elolvasni. Nagyon aprók
58 XXIV  |         megkárosítani. Én azt sem tudom megítélni, hogy arany-e
59 XXVI  |     nyelvem leszáll a te fejedre, tudom Istenem, az lesz majd a
60 XXVI  |         világ előtt! Olvassam, ha tudom! Nekem küld levelet, akinek
61 XXXI  |          vagyok, azt felelte rá: „Tudom, írt is rólad egy szép regényt
62 XXXIV |            ha nem értem is, mégis tudom én jól, hogy mit beszélnek.
63 XXXIV |   szakajtóban vájkál a kezem. Azt tudom, hogy amióta azok az elátkozott
64 XXXIV |        volna ma az a szent ünnep, tudom, hogy megmosdatnám a fejedet
65 XXXIV |       szótagot jól megnyomva, óh, tudom én, beszéltem én a diaetán
66 XXXIV |         gyermek ellen vétettem.~– Tudom. Még azért is, amiket a
67 XXXIV |          életemben elmondom, mert tudom, hogy nem fog megölni érte.
68 XXXIV |           becsületbeli tartozást. Tudom bizonyosan, hogy az én apám
69 XXXV  |         annak erős okai voltak.~– Tudom. Államfogság. Tizennégy
70 XXXV  |           kincsei közé, éppen nem tudom megérteni.~– Mert nem értesz
71 XXXV  |          semlegesnemű lehet, mert tudom, hogy senki se veszi el!~
72 XXXVII|             Megálljon, madame! Én tudom, hogy ki cselekedte ezt
73 XXXVII|        magát a nagybátya. – De én tudom, hogy ki tette! Hát hinné
74 XXXIX |         szegény kis borjút ma nem tudom, ki szoptatja meg.~No, most
75 XLI   |         kikeresett sértés ez; jól tudom! Tudták az emberek, hogy
76 XLI   |         meghalt! – hebegé Sára.~– Tudom. Most már özvegyasszonynak
77 XLII  |          mérnökkari tiszt.” – Úgy tudom, hogy Véreskő az érdemes