Fezejet
1 I | Hát, hogy ő is rántson ki valamit, hirtelen kihúzta az oldalzsebéből
2 I | múlhatatlanul tesznek vagy mondanak valamit, ami az ország törvényeibe
3 VII | vesz érte.~– Majd hazudik valamit a Dorkó nénő; az ő dolga
4 IX | zsebébe nyúlt, s előhúzott valamit.~– Hát ezt elhiszi-e, Szárah
5 IX | kezembe, valahányszor elád valamit, nekem mindig azt mondja,
6 X | itt hagyott az asztalon valamit. Azt a bizonyos aranycsákányt.~–
7 X | tudós morgott is magában valamit, mikor a száz aranyat megkapta;
8 XI | Szeretnék én egyszer valamit látni.~– Mit szeretne látni,
9 XII | írni mindennap az iskolában valamit, ezt hítták, „diárium”-nak,
10 XIII | hallgasson: elmondok magának valamit.~Azzal egy szőlővel befuttatott
11 XIV | előtt az Emmácska le fog valamit írni a nagy fekete táblára:
12 XIV | Dorkó asszony nyomban tudott valamit hazudni, hogy hol tanulja
13 XIV | pillanatok múlva aztán látott valamit az Emmácska, amiről még
14 XIV | őskornak nyalábra kapott valamit, s azzal a reverendája szélét
15 XV | helyesen van. Most lássunk valamit a szittya írásból. Az Emmácska
16 XVI | magát veretni, mint hogy valamit eltagadjon, amit tett, s
17 XVII | irigykedik most Gil, hogy nem tud valamit, amit mi már kitanultunk.~–
18 XVII | Blas, úgy szeretné ezt a valamit a bátyjától eltanulni. Ha
19 XVIII | a pamlagon.~– Sejtettek valamit.~– Gondoltam ki rá valamit.
20 XVIII | valamit.~– Gondoltam ki rá valamit. A tiszttartónének van egy
21 XVIII | akartam kapni a hajított valamit, de rosszul mértem ki az
22 XIX | kitalálta, hogy annak kell valamit tudni az Emmáról.~Az rendesen
23 XIX | másik még aludt), s hallott valamit egy megszökött leányról,
24 XIX | szemen kívül alig látni valamit. Még azokon is pápaszem
25 XIX | csak úgy magában dörmögött valamit, valami ismeretlen nyelven
26 XIX | nem kell szépen kérni, ha valamit kapni akarsz? Azt gondolod,
27 XIX | olyan gyerek vagyok. Ha valamit csak úgy kaphatok meg, ha
28 XIX | világból kimaradtak. Gondolnak valamit: lesz-e még a múltból valaha
29 XIX | hogy én is tudhatok belőle valamit.~Manó megkönnyebbült szívvel
30 XIX | beláthasson.~És aztán lát valamit, amit nem tud megérteni.
31 XIX | Olvasott ő egyszer a Jancsival valamit (a Márton grammatikájából)
32 XX | vétett ő ennek a longuriónak valamit?~A megingatott vízen himbálódásnak
33 XX | aztán majd elmondok neked valamit.~Manó odatérdelt az alacsony
34 XX | háborodva. Én követtem el valamit, s most ezt tereád fogják.~–
35 XX | az első Tanussy, aki ha valamit feldöntött, ami forró volt,
36 XX | megjártam. Nézd, hoztam is valamit.~Lizandra megnézte a levél
37 XX | kastélyba. De várj csak, valamit mondok. Az inged gallérja
38 XX | visszavinni hozzá?~Még gondolt valamit, de azt nem mondta el.~–
39 XX | Emmánuel, én most mondok neked valamit, – egész nyíltan, őszintén.
40 XX | igyekezel? Hátha tehetnék én is valamit?~– Nincs rajta semmi titkolnivalóm.
41 XX | azonban mégis gondolt ki valamit. Az ő kezei messze elérnek.
42 XXI | benne volt. Megtenne nekem valamit, ha igen szépen kérném?~–
43 XXI | Nehéz dolog ez nagyon. Valamit sejtett Adalbert gróf.~Ilyen
44 XXI | szemfüleskedjenek, aztán ha valamit elleshettek, azt megírják
45 XXII | kértem volna őfelségétől valamit. De hát csak azért sem olvasom
46 XXII | Bakala Peti fütyörészett be valamit?~Talán bosszúból a tegnap
47 XXII | levélből olvas fel előtte valamit.~Említettük ugyanis, hogy
48 XXIII | mondhatott volna Decebálnak valamit, ami azt nagyon meglepte
49 XXIV | zsebre ne dugjon a kincsekből valamit. Egyébiránt azok a kincsek
50 XXIV | Dehogy akarok én innen valamit elvinni.~– No, az már más! –
51 XXV | Snopkins megint mormogott valamit.~– Azt mondja Mr. Snopkins,
52 XXV | névjegyet adott át Decebálnak, s valamit mondott is hozzá, amiből
53 XXV | elszökött a kollégiumba valamit tanulni, mert te, úgy segéljen,
54 XXVI | engedelmükre adna valaki valamit, hanem azért, mivel az „
55 XXVI | aki ád az arc simaságára valamit.~Hirtelen a szája elé kapta
56 XXVI | És aztán még kellett neki valamit látni, ami rosszabb a nyavalyánál
57 XXVII | Hiszen Manó is gondolt valamit a nagy erdőről, mikor azt
58 XXVII | mondá Tánczos uram – valamit kiejtett a csizmából a humannis…~
59 XXX | pecsétektől mindenáron. Találj ki valamit.~– Hiszen találtam, meg
60 XXX | majd holnapig gondolok ki valamit.~Decebálnak még mindig jobban
61 XXXI | szoba boltozatára, s gondolt valamit, hogy miért kell hangosabban
62 XXXII | volna, hogy én tanuljak valamit a Gil Blas öcsémtől az én
63 XXXIII | az egyik feléből csinálni valamit.~Mint császári hadnagy nőmmé
64 XXXIV | ha ócsárolhattál rajtam valamit: nem gyermekem, hanem szegődött
65 XXXIV | vétett ön.~– Hallott már valamit?~– Csak néhány szót, de
66 XXXV | Exodus~Decebál sejtett valamit. Ez a fiú Horkázival beszélt.
67 XXXV | fülét, hogy a fia beszél valamit az esze után való megélhetésről.
68 XXXVI | bizony még akarok hozni valamit.~– No, csak valami fölösleges
69 XXXVIII| darabját.~Ez a fiú már tudott valamit Justus Frausról.~Nem! Ezt
70 XXXIX | közé elbújni. Ezek éreznek valamit. Csodálatos, hogy az időjárás
71 XXXIX | morzsolgatott befelé. Ismét mekegett valamit, s a vastag orrával egyet
72 XLI | idővel, alig változott meg valamit, s az a valami is csak előnyére
73 XLI | asszonyok közül. Tudnak rám valamit, ami ürügy lehet, hogy ilyen
74 XLII | hogy az Emmánuel fiáról valamit beszéljenek; hacsak azt
75 XLIII | az ostromzáron, hallottak valamit az odáig történtekről. Ekkor
76 XLIII | egyik pozsonyi lapban talált valamit Tanussy Manó, ami őt személyesen
|