Fezejet

 1 VII  |        térdel a földön, hogy a „szép Emma” bakancsait befűzögesse,
 2 VII  |            fésüli és fonogatja.~Szép Emma nyulánk, magas gyermek,
 3 VII  |               amíg a fú harmatos, az Emma ne szaladgáljon a gyepen,
 4 VII  |             meg a tornác lépcsőin.~– Emma! Emma! Várjon meg! Nem szabad
 5 VII  |             tornác lépcsőin.~– Emma! Emma! Várjon meg! Nem szabad
 6 VII  |        szaladni! Emmácska!~De biz az Emma meg sem állt addig, míg
 7 VII  |             nekem is belőle! – monda Emma.~Jancsi kétfelé törte a
 8 VII  |         körülvették a pávák; azoknak Emma szétmorzsolázta a mazsolás
 9 VII  |        kenyér.~– Te, Jancsi! – monda Emma a falatozás közben – az
10 VII  |              filagóriába.~– Jó lesz, Emma. Csak-a kertész meg ne lásson.~–
11 VII  |          segítek én könnyen! – mondá Emma, s azzal fél kezével Jancsi
12 VII  |       szökött rajta keresztül a szép Emma, az a kétölnyi tér nem is
13 VII  |            érte a földet, amin aztán Emma igen jót kacagott.~A patakon
14 VII  |          ideig, s szabódik erősen.~– Emma! Ne bolondulj! Legyen eszed.~
15 VII  |       termetre erősebbnek látszik.~– Emma! Hagyd el! Bizony Isten
16 VII  |              egymást, utoljára is az Emma egy „gulyásfogással” úgy
17 VII  |        mindjárt szépen mórest?~– No, Emma! Elég volt! Bocsáss fel,
18 VII  |              Elég volt! Bocsáss fel, Emma!~– Nem addig, amíg az igazi
19 VII  |           nem leány, hanem fiú, s az Emma név csak az Emmánuelnek
20 VII  |         csípőig van dekolletálva. Az Emma ennek az istenasszonynak
21 VII  |           Jancsi magyaráz, tanít; az Emma pedig nyeli azt mohón, éhesen,
22 VII  |         megtudná valaki, hogy a szép Emma ezeket már mind beszedte!~
23 VII  |      gyönyörűség kielégítésére: szép Emma még a szépírásban is gyakorolhatta
24 VII  |              debreceni kántusban, te Emma!~ ~
25 IX   |         nagyon jól értett.~Amíg szép Emma a Jancsi pajtástól, a filagóriában
26 IX   |              és zongorázik, s aki az Emma kisasszonyt ahhoz az előkelő
27 IX   |            Hja, az a maga hibája. Az Emma fog tudni olyant, amit más
28 IX   |                 És megtanulja ezt az Emma?~– Az igaz, hogy nagyon
29 XI   |              győz vakarózni.~– Ugyan Emma! – kiált rá az anyja. –
30 XIII |              És még azzal is feltűnt Emma előtt az inzsellér, hogy
31 XIII |      piros-fehér lobogós rudak felé. Emma odaállt a háta mögé. A tudós
32 XIII |           múlva megint megszólalt az Emma.~– Hallja maga, Móric bácsi.
33 XIII |         A-rá-nyú-sí-tás! – szótagolá Emma. – Mi ez? szittya szó?~–
34 XIII |      mennyiségét.~– Ühüm! – monda az Emma. – Eszerint ennek a háromszögletnek
35 XIII |            úgy a fejemből – mondá az Emma, s aztán trallázva odább
36 XIII |             vagy tomboljon mérgében.~Emma aztán egyszerre alácsappant
37 XIII |   megölelgeti, összecsókolgatja a mi Emma kisasszonyunkat, s aztán
38 XIII |      tanultad te ezt, drága kincsem?~Emma a filagóriára mutatott.~–
39 XIV  |         hazudni, hogy hol tanulja az Emma a leckéjét a tisztelendővel.~
40 XIV  |               kék pukovai posztóból.~Emma alig bírt aludni; de nem
41 XIV  |              csak a mérnököt találta Emma egyedül ottan. Az egész
42 XIV  |            nélkül jutottak a célhoz.~Emma a bámulat zsibbadásával
43 XIV  |             felháborodott tengernek.~Emma hallgatta nagy áhítattal.~
44 XIV  |            Ha így van, szentül van!”~Emma nem irigyel most a világ
45 XV   |              határdombra.~Most aztán Emma, hogy nem szabadulhatott
46 XV   |             mormogá a fogai közül az Emma.~– Dehogy az volt. Az másutt
47 XV   |      Zsinóros dolmánya! – süté ki az Emma.~Erre ugyan nagy tetszészaj
48 XV   |          Megvan?~– Meg. – Dörmögé az Emma, s letakarta a kendőt a
49 XVI  |              Jancsit keresi halálra.~Emma könnyen kitalálhatta a haragjának
50 XVI  | szénaboglyában. Meglátta a Tűzdombon Emma piros ruháját, s odasietett
51 XVI  |                Azt, hogy meghalt már Emma kisasszony, el is van temetve
52 XVI  |      rokolyám mellé. Itt nyugszik az Emma kisasszony, legyen neki
53 XVI  |            riadt rá a pajtása.~– No, Emma.~– Ne híjj engem Emmának. „
54 XIX  |             Emmát vagy a Jancsit?~Az Emma kisasszonyt senki sem látta,
55 XIX  |             ez honnan tudja, hogy ő „Emma kisasszony”.~– Honnan gondolod?
56 XIX  |              mindennap szolgáltak az Emma kisasszonynak, s mondogatták: „
57 XIX  |      asszonyság leánya számára, akit Emma kisasszonynak hínak. Amint
58 XIX  |           tudtam, hogy te vagy az az Emma, akiről már olyan sok szó
59 XIX  |         levesét. – Tegnap voltam még Emma kisasszony, ma már Manó
60 XX   |     vadmacska!”~– Nem. Hanem Tanussy Emma kisasszony, aki az anyjától
61 XXI  |          nagyon. Az sem jó. Lásd: az Emma is azért szökött meg tőled,
62 XXI  |              volt már titok, hogy az Emma oda szökött; az a gonosz
63 XXI  |          ezóta felöltötte a tógát az Emma, nehéz lesz abból kiöltöztetni!~
64 XXV  |        mondom, édes Decebál, hogy az Emma fiad nagyon jól tette, hogy
65 XXVI |              bosszúját; – hogy az az Emma nincs most idehaza. Csak
66 XXVI |            Szamár! Az, ki azelőtt az Emma leányom volt.~– Hát hogy
67 XXVI |             Hogy találjak én meg egy Emma kisasszonyt, tizenkét tógás
68 XXVI |             ez az ő fiacskája. Ez az Emma gyerek!~– Hát azért neveltelek
69 XXVI |             cinterem, ahol a Tanussy Emma Sámuel diákot deklinálják?~
70 XXVI |            asszonynál, a Bikánál, az Emma úrfi édesanyjánál.~Hát persze,
71 XXXIV|             Sára asszony. – Ist mein Emma ta! Hab i xakt, kommst her!~–
72 XXXIV|          hangon az ifjú. – A hajdani Emma – most pedig Manónak hínak.
73 XXXIV|               dehogy döngette meg az Emma úrfi a vén papot, de még
74 XXXIV|        lessen be a folyosóablakon az Emma után: lehetetlen, hogy az
75 XXXV |          rebegé, hogy ez a Monsieur „Emma” levele.~– Shocking! Nekem
76 XL   |        Emlékezel rá, Manó, mikor még Emma voltál, aztán odajöttél