Fezejet

 1 I    |      Tuhutum vármegye is szép vidék ám.~Erre a szóra felcsapta
 2 I    |      ellenségeskedése nem abból áll ám, hogy az egyik a Kubinszky,
 3 II   |             deputáció lesz.~Szokták ám a vármegye részéről a királyi
 4 IV   |          maga levében.~– De baj van ám. Őexcellenciája úgy rám
 5 IV   |           Ez nem jó dolog.~– De nem ám. Ha szót nem fogad az úr,
 6 IV   |        segítek én azon.~– Nem lehet ám kóccsal bezárni az ajtót –
 7 IV   |             De még egyéb baj is van ám. Az az óra nem akar ütni
 8 V    |           Be boldog volnék!~Ez volt ám a szép nóta! Ki emlékezik
 9 V    |             uram. Már régen elverte ám a tizenkettőt.~– Hát aztán?
10 V    |         abuamirge …~– De én eloltom ám a gyertyákat – mondá Dabajkó
11 VII  |      meglátom, s a te bóbádat tépem ám meg érte. – No, te szép
12 VIII |    kettőnket. Meglátod.~Erre tudtak ám még csak szép nótát:~„Ne
13 IX   |       vakarva – most már azt mondom ám, hogy jobb szeretném, ha
14 IX   |      Decebál keresi?~– De nem fogja ám keresni. – Hiszen még nem
15 IX   |        nagyon veszedelmes egy dolog ám. A törvény olyan büntetést
16 IX   |            az a cigányasszony.~– Az ám, magam is nevettem én azon
17 IX   |         elvesz feleségül. Szép volt ám akkor, mint a hétszerváltott
18 IX   |          Horkázi Kajafás uramra. Az ám.~Bakala Peti nevetett folyvást
19 IX   |        erről még álmában se szóljon ám senkinek.~– Isten őrizz!
20 IX   |           Hanem aztán rá ne szedjen ám a számadással.~– Hiszen,
21 XIII |          elé.~– Emmácska! Nem látok ám magán keresztül – monda
22 XIII |        tartja ott azt a rudat?~– Az ám, a Jancsi.~– Mondja meg
23 XIII |         haza labdázni.~– Nem hallja ám meg odáig.~– Hátha az a
24 XIII |      állíthat fegyverbe. Nem félünk ám senkitől. Aztán a császárnak
25 XIV  |             hogy ugyan nekifeküdjék ám a tanulásnak, mert ha együtt
26 XV   |             az elfogadására.~– Diák ám ez, nem cseléd! – súgá oda
27 XV   |         egészen másképpen beszélték ám akkor. Valljuk meg az igazat.~–
28 XV   |           az egy aranyat nem hagyom ám a zsebében, ami nekem dukál.~–
29 XV   |             hanem e magyar szótól: „ám asszony!” Az ősmagyarok
30 XVI  |              Ezt a ruhát sem viszem ám magammal, ne gondold. Szép
31 XVI  |         gyönyörű hosszú hajat.~– Az ám. Ezt a kisasszonynak való
32 XVII |            sincs valamirevaló.~– Az ám! – szólt bele duzmadtan
33 XVIII|  megalkudtál vele.~– De nem úgy van ám, ahogy ti gondoljátok. Helyzetem
34 XVIII|          össze volt szurkálva.~– Az ám. Most már nem is maradt
35 XVIII|             paroxizmust, ugye?~– Az ám. Másnap az orrom úgy fel
36 XVIII|          kezébe egy pisztolyt, hogy ám lőjön vele keresztül, ha
37 XIX  |            vásott kölyök.~– Elhálok ám én a padláson is. Ha kegyelmed
38 XIX  |        diákgyerekek mind úgy fognak ám csúfolni, hogy „kisasszony”.~–
39 XIX  |             nevetett Lizandra.~– Az ám. Valóságos batyubál. (Mesélt
40 XIX  |           Liszt, zsír még van.~– Az ám: de egy kis baj van – szólt
41 XIX  |           Egész nap nem ittam.~– Ez ám a pompás víz! Akarsz belőle?~–
42 XIX  |            te, fiacskám, nem voltál ám mindig az, ami mostan vagy.
43 XIX  |             A kártyából tudom.~– Ez ám az, amit nem szeretek. Ha
44 XIX  |           kis bohó, csak le ne vágd ám azért a hajadat, mert te
45 XX   |            engem.~– Tégedet-e?~– Az ám, azt gondolta, én aluszom
46 XX   |                Bizony nem is dobtam ám el. Várj csak, megmutatom.
47 XX   |           kéményről. – Nem siratjuk ám meg! – E rongyos házikóért
48 XXI  |            az ítéletről?~Ühüm! Volt ám esze Bakala Petinek, hogy
49 XXII | tapasztalásával.~– Csakugyan láttam ám Bakala Petit tegnap délután
50 XXIII|           órában jött most.~– Eredj ám innen az ürgelyukadba! Nekem
51 XXIII|          ajtónyílásnál csak beugrik ám a börtönbe az a kis oroszlánforma
52 XXIII|        bánta.~Mert csak akkor tudja ám meg az ember, hogy micsoda
53 XXIII|           miatt. Nem csak ti tudtok ám felségsértést elkövetni;
54 XXIII|             egy szó” pedig nem volt ám valami politikai meghunyászkodás
55 XXIV |         érdekes lelet nem arra való ám, hogy ezt a világ négy részébe
56 XXIV |             találta Decebált.~– Réz ám a szented! Rezes a neved
57 XXV  |  elkoppantására volt feltalálva. Az ám! – Ez a mai (villanyvilágításban
58 XXV  |         értékmegszabására. Nem volt ám akkor villámvonat, csak „
59 XXVI |            a kisasszonybul úrfi?~Az ám! Erről senki sem világosította
60 XXVI |            asszony hüledezve.~– Nem ám – felelt az érdemes koldusbíró. –
61 XXVII|          friss „igét”. Mert jólesik ám a hívek seregének „odakinn”,
62 XXVII|             lovait egyenkint. Lehet ám két úrnak is szolgálni,
63 XXVII|        tekingetve. – Jó négy ló van ám azzal a hintóval.~– …geszem
64 XXXIV|                Óh, azért ne képzeld ám, édes fiam – szólt Decebál
65 XXXIV|          mint a hangya! Ne gondolja ám, hogy ez mind tanácsot ülni
66 XXXIV|         mendikásokat.~Tyhű! Ez volt ám a furcsa puska! Ijedtében
67 XXXIV|             Jancsi, hogy ő nem akar ám pappá lenni, hanem ami pénzt
68 XXXV |            készen. – De nem hátrált ám meg előle az asszony. Ha
69 XXXVI|          foglaltatlak. Csúnya munka ám az, hallod! Amelyiknek gyomra
70 XXXVI|           Aztán a nyáron nem látunk ám épített emberi hajlékot,
71 XXXIX|  vendéglakója is akadt a háznak.~Az ám, még egy idegen madár, dalos
72 XXXIX|             Lizandra is hozzálátott ám a maga háziasszonyi kötelességéhez.
73 XXXIX|            rekedt dörmögése. (Nincs ám ennek több annál az egy
74 XL   |            az ősemberpárt. Meglehet ám, hogy csak azért nem, mert
75 XL   |  összehajtva. – Az esküvőt meg kell ám előzni a móringlevélnek. –
76 XLIII|        katonái a marsallbotot. S az ám a drága palota! Kétharmada