Fezejet
1 I | vagy „radicans” nem tudom micsoda?~ ~Hruszkay Xavér Ferenc
2 II | selyemkendő alul:~– Kicsoda, micsoda az úr?~– Én vagyok Sajgató
3 III | De már ezt megnézem, hogy micsoda? – kiálta felugorva az asztaltól
4 IV | éjfél.~– Hát órás vagyok én? Micsoda? – rivallt rá mérgesen.~
5 V | elhordják a sasok!~(Már micsoda nagy megbántás ez megint
6 V | Az a királyi biztos vagy micsoda, azt parancsolta, hogy éjfél
7 VII | Emmánuelnek a becéje.~De hát micsoda furcsaság akkor ezt a tizenhárom
8 VIII | egymásután következett.~– Hát ez micsoda? Heh! Szalag, ugye? Selyempántlika
9 IX | csak rá is nézzen!~– Hát ez micsoda itten! – kiálta Sára asszony
10 IX | Bakala orra alá. – Hát ez micsoda, he?~– Hüh, drága nagysám! –
11 IX | mehet, ha ez kisül rá!~– Hát micsoda?~– A bizony. Nagy baj van.
12 IX | idejéből valók. Láttam én, hogy micsoda pompa volt a főispánéknál!
13 XI | Ugyan! Emmácska! Már micsoda dolog ez?~Következik a vallásbeli
14 XII | volt, mint a viaszk. Ugyan micsoda szóra fogja megnyitni a
15 XIII | háromszög-mérésnek a gócpontja.~– Hát az micsoda játék?~– Ez bizony nem játék.
16 XIV | legelő-elkülönítés végrehajtásánál.~– Micsoda? – kiálta oda fitymálva
17 XIV | minden szót megduplázni.~– Micsoda? Micsoda? – Te magad! Te
18 XIV | megduplázni.~– Micsoda? Micsoda? – Te magad! Te magad. Akasztó,
19 XV | elégedve, mert hát mondok, micsoda igazság az, hogy a Latyakosnak
20 XV | dühvel. – Árulás van ebben!~– Micsoda árulás? – szólt oda Bakala
21 XVI | hallgatni kellett, hogy az apja micsoda képmutatással faggatja e
22 XVI | tábla túlsó oldalára.~– Micsoda nevet?~– Azt, hogy „Emmanuel”!~–
23 XVII | ivott. Quod Deus avertat! Micsoda beszédeket kell itten hallani!
24 XVIII | Ilyen lehetett a Loreley. Micsoda fehér vállak, gömbölyű karok,
25 XIX | két rábámuló nagy szemet.~Micsoda mesemondásba való szemek!
26 XIX | is Manó vagyok.~– Nézd, micsoda tűz-szeme van a böjti boszorkánynak;
27 XX | s nem mondta tovább.~– Micsoda „ugye?” – szólt a leány,
28 XX | Oda az öreg grófhoz.~– Micsoda? Te! Tanussy Emmánuel, ahhoz
29 XXI | temetéseken petákért.~– Micsoda? Az én fiam petákért énekel;
30 XXI | Hiszen tudom én azt, hogy micsoda medvére vadásztok ti Koltabereken,
31 XXII | a kelepcéből. Ki tudja, micsoda áron? Beleesett az árulás
32 XXIII | parancsolta így.~– Vajon micsoda szellet szállta meg őnagyméltóságát,
33 XXIII | Legalább hírét vihetitek, hogy micsoda keserves dolga van a szegény
34 XXIII | tudja ám meg az ember, hogy micsoda nagy kincs egy hűséges,
35 XXIII | lélegzete.~– Hát ez már micsoda?~– Micsoda, galambom? Hát
36 XXIII | Hát ez már micsoda?~– Micsoda, galambom? Hát az én ingeim,
37 XXIV | tudatva a hallgatókkal, hogy micsoda szent hely ez, amelyen most
38 XXIV | Általános volt az elszörnyedés; micsoda érdekes ereklyéket rejt
39 XXV | van a fiókomban az írás.~– Micsoda írás?~– Hát a királyi fiscusé,
40 XXVI | Erdélyből. Most tudta már, hogy micsoda ember az ő Decebálja! Most
41 XXVI | dolgot; amint látta, hogy micsoda veszedelmes ellenséggel
42 XXVI | asszonyság, hogy az a Tanussy – micsoda? Izé! No, ni, nem jön ki
43 XXVII | ajándékba. Elmondatik, hogy micsoda bolondságai vannak a főúrnak,
44 XXVII | s rájön, hogy a legátusa micsoda pogánymódra szalmázott most!
45 XXVII | elmondani odahaza, hogy micsoda dicsőségben részesült a
46 XXVII | aki hazulról elszökik! Micsoda szörnyűség. Egy jól nevelt
47 XXVII | szólítja meg a gubás kocsis – micsoda város az ottan la?~A cívispolgár
48 XXIX | Majd itt mutatják meg, hogy micsoda hegedű az a kártya! Az alföldi
49 XXXI | visszatérő Gil Blas.~Hogy micsoda minden emberin túljáró eszményi
50 XXXI | milyen bámulatra méltó elmés! Micsoda találékony ész ez! Más ember
51 XXXI | nevet. Megtalálta. – Tudod micsoda név az? „Emmánuel”. Ez a
52 XXXI | dulakodásban. – Tudod, hogy micsoda gondolatra jöttem én erről?~–
53 XXXIV | gyújts rá, fiam, ott a pipa. Micsoda? Nem pipázol? Hát csak tubákot
54 XXXIV | nézze csak, drága Emmácskám, micsoda követ fújnak maga ellen.
55 XXXV | konyhát, mint tenálad.~– Már micsoda frivol beszéd ez megint!~
56 XXXV | intéznem a fiamhoz, hogy micsoda összeköttetései voltak neki
57 XXXV | kerületben sem, soha!~– Micsoda? – kiálta fel Decebál; olyan
58 XXXV | Manó most vette észre, hogy micsoda rossz fát tett a tűzre!
59 XXXV | inquisitiót tartott afölött, hogy micsoda járás-kelés volt a vendégszobákban
60 XXXV | csapta össze a kezeit.~– Micsoda? Megütötted?~– Meg.~– Megütötted
61 XXXVII | jön ma el a kisasszony?~– Micsoda? – kiált vissza a mama elszörnyedve –
62 XXXVII | őriz, az apa csábítsa el.~– Micsoda apa?~– Nem az enyim, hanem
63 XXXVIII| egészen megconfundálódott.~– Micsoda? Vakandi Anonymus! Csak
64 XXXVIII| pedig nem is mutatkozott.~Micsoda nyitja lehet akkor ennek
65 XXXVIII| fogod visszakapni!…”~Hol? Micsoda helyen?~A Thonuzóba-kincsek
66 XL | Fogja is! – kiálta Mántay. – Micsoda? Ha az én feleségem lőtte
67 XL | s igazán reszketett. – Micsoda veszélyben forogtál! Sohasem
68 XL | Praktikus egy genie! Micsoda talentum! – magasztalkodék
69 XL | menőfélben volt.)~– Hát ez micsoda? Te odafenn hálsz a fán?
70 XL | móringlevélnek. – Hát, leányom, micsoda hozományt móringolsz a vőlegényednek?~–
71 XLI | király: Ferenc József. Haj, micsoda szivárvány lehetett az ott,
72 XLI | a fáma előre híresztelt. Micsoda szőnyegek lesznek a termekben?
73 XLII | általános szavazatjogot! – Micsoda? „Suffrage universel!” Még
74 Uto | ilyen iránynak nem kedvező.~Micsoda? Jóslatok? Sejtelmek? Véletlenek
|