Fezejet
1 IV | nem lehet dolgozni. Pedig Mántay Móric urat mindenüvé kíséri
2 IV | nemcsak a cirkalomhoz ért Mántay úr, hanem mindenben tudós,
3 XIII | úgysem érted te azt meg.~Mántay úr éppen erősen el van foglalva
4 XIII | Haj! – sóhajtott nagyot Mántay úr, s folytatta a munkálkodását.~
5 XIII | történik meg az a földmérés?~Mántay úrnak már a nyelvén lebegett
6 XIII | tizenhatezer négyszázhatvankét öl.~Mántay ránézett. – Mókázik ez most
7 XIII | is, meg ami benne lakik.~Mántay úr nagyott nézett a gyermek
8 XIII | kettő a nagy korelában.~Mántay úr még tovább tapogatózott.~–
9 XIII | hírmondó sem megy haza belőle.~Mántay úr nem tudta, hogy nevessen-e
10 XIII | a szarkazmusnak; úgyhogy Mántay úr bátran merhette ezt a
11 XIII | akkor az lenne öt esztendő.~Mántay úr mosolygott. – Pium desiderium!~–
12 XIII | quam fuit ad necem. – (Mántay nevetett az örömtől.) Longus
13 XIII | idem petentium decus..:3~Mántay úr most már cirkalmat, quadránst,
14 XIII | nem lesz itten maradása.~Mántay Móric nem tudott mit tenni,
15 XIV | ütné nagy lármát. Tűzzön le Mántay Móric másikat az ellopott
16 XIV | meg mehetnékje volt már a Mántay bácsihoz, szerette volna
17 XIV | mennyit ér a tudománya.~Mántay Móricnak az arcán azonban
18 XIV | bújtatott gyermeknek a szívében.~Mántay megszorítá a kezét.~– Bizony
19 XIV | jövendő földesura!~Azzal Mántay Móric nyugodtan leült a
20 XIV | mert ő volt a legerősebb.~Mántay Móric a pillanatnyi zűrzavart
21 XIV | ellenfelek egymás hajába kaptak, Mántay Móric elővette a bölcs politikus
22 XIX | egy józan emberrel össze. Mántay Móric jött le az emeletről,
23 XX | úton lett az én barátom, Mántay Móric is tudós emberré.~
24 XX | bírta.~– Tehát teelőtted Mántay Móric, a derék inzsellér
25 XXIV | Dehogy várta be Decebál, amíg Mántay Móric nekifekszik a háromlábú
26 XXIV | közepén.~– Hahó! – kiálta fel Mántay Móric – ez humbug! Ezt én
27 XXIV | pecsétjeik odanyomásával.~Csak Mántay Móric nem volt rábírható,
28 XXV | vármegyében angolul csak Mántay Móric tudott. Ezt sem érti
29 XXV | csézával, s szörnyen kikérdezte Mántay Móricot, hogy mit szokott
30 XXV | kétség, hogy Albion szülötte. Mántay Móricnak kellett tolmácsul
31 XXV | szemmel, mint a kalapácshal.~Mántay Móric tudott volna angolul;
32 XXV | fogva aztán nem kellett Mántay Móric tolmácsnak, Vakandi
33 XXV | szemüveget, a másikkal megérinté Mántay Móricnak a vállát, s a fogai
34 XXV | abba a dologba. – Itt van Mántay Móric! Ez ért a nyelvén.
35 XXV | érő neki magának marad.~Mántay csak hallgatott, és várta,
36 XXV | Mántayhoz.~– Jól van – mondá Mántay. – Eljárok benne. De valamire
37 XXV | rontsd!~– Jól van, elmegyek.~Mántay rögtön ment Mr. Snopkinst
38 XXV | értekezés vége az lett, hogy Mántay felkérte Mr. Snopkinst,
39 XXV | Amint ez megvolt, arra kérte Mántay Mr. Snopkinst, hogy holnapután
40 XXV | átrándult a tűzhalmi kastélyba Mántay. Megmutatta Decebálnak a
41 XXV | Lehetett tőle kérni akármit.~Mántay Móric fel is használta a
42 XXV | adni az úti készületekre, Mántay egyedül maradt Sára asszonnyal.~–
43 XXV | kedvéért angolul is elmondta Mántay Móric.~Mr. Snopkinsnak a
44 XXV | nagy felhőszínű szemeket.~Mántay Móric pedig a legegyügyűbb
45 XXV | mondatra. Mikor készen volt Mántay, azt mondta neki: „Very
46 XXV | mikor híre futamodott, hogy Mántay Móric a Decebál teljhatalmazása
47 XXV | koponyáját is ráadásban. Mántay Móricot szidták, gazemberezték
48 XXV | hazakerült, az első dolga volt Mántay Móricot felhajhászni. Azt
49 XXVI | érintkezett; az ő eszményképe, Mántay Móric. Ettől tudta meg az
50 XXVI | tanácsot adni.~Egyébiránt Mántay Móric az utóbbi idők óta
51 XXVI | érezte magát lekötelezve Mántay iránt azért, hogy „ingyen”
52 XXVI | botránkozás köve egyenesen Mántay Móric volt; mert ha ő el
53 XXXVI | kérdezősködésre, hogy idebenn van-e Mántay úr? készséggel utalta a
54 XXXVIII| mikor arról volt szó, hogy Mántay Móric odaajánlotta a kincseket
55 XXXIX | meg fogja lepni az urakat. Mántay Móric egészen meg volt elégedve
56 XL | kormányosára bízza (az pedig Mántay mérnök), hogy kösse ki a
57 XL | pajkos gyerekek! – dörmögé Mántay Móric, kiszedve a ladikból
58 XL | a tüzelőhelyig cipelni. Mántay hasztalan kiabált Lizandrának,
59 XL | sütött ki. (A kemencét hozzá Mántay készítette a parti padmalyba.)~
60 XL | kávé, mégpedig tejeskávé, Mántay álmainak paradicsoma.~–
61 XL | egy asszony! – kiálta fel Mántay Móric.~– Hát mit szörnyűlködöl
62 XL | nőstény; veszedelmes család. Mántay csodálkozásában a fejét
63 XL | kacagánynak.~– Fogja is! – kiálta Mántay. – Micsoda? Ha az én feleségem
64 XL | Ebben igazad van – szólt Mántay. – Erre az egyre nem gondoltunk,
65 XL | talentum! – magasztalkodék Mántay Móric – egész Magyarországon
66 XL | kávéból. Amíg a tűz elhamvad.~Mántay Móricnak nem kellett biztatás;
67 XL | még rád esik valamelyik.~Mántay erre a szóra bámulva fordult
68 XL | Tudok én azt is – szólt Mántay komolyan; azzal a távozó
69 XL | gyertek ide, gyerekeim – szólt Mántay –, hadd magyarázom meg nektek
70 XL | azt a bádogot! – kiabált Mántay.~– De apámuram – szólt elkomolyodva
71 XL | Azt felkötötte a nyakába Mántay Móric.~Aztán fáklyákat gyújtatott.~–
72 XL | Megálljunk még – szólt Mántay, leülve a mohos faderékra,
73 XLI | esküdött meg a fűzfa alatt, Mántay Móric volt a pap. Dicsérte
74 Uto | mégis teljesüljön, úgy ez a Mántay Móricé, aki azt jövendölte
|