Fezejet

 1 I     |    tizenkét, tizenhárom esztendős leány.~– Igen. Azelőtt való évben
 2 I     |       leánya.~– Az nem ér semmit.~Leány nem számít a politikában.~–
 3 VII   |      Eszerint ez a kisasszony nem leány, hanem fiú, s az Emma név
 4 IX    |       tudja, hogy az én Emmám nem leány, hanem fiú?~– Ne tréfáljon
 5 IX    |            Tudja, mikor én fiatal leány voltam (az apám jómódú nemesember
 6 IX    |          legény volt. Én meg szép leány voltam. Hasonlítottam az
 7 IX    |          vallani, hogy fiú-e vagy leány?~– Nem a! Lássa ezt már
 8 XIV   |       leánya előtt!~– Dejszen nem leány az, hanem legény! – feleselt
 9 XVII  |      akkor tudta meg, hogy az nem leány, hanem fiú. Jól ismer téged
10 XVIII |        tudnék dolgozni. Mert ez a leány nem az a genre, ami a szobalányok
11 XIX   |      innen-onnan összegyűjtött. A leány kíváncsi mosolygással tartá
12 XIX   |         egy kis baj van – szólt a leány. – Amit a Boris hozott reggel
13 XIX   |           tüzes sárkánytól sem!~A leány is egyszerre készen volt
14 XIX   |           a Manó, hátul a Liza. A leány kormányzott: „No, most jobbra!
15 XIX   |   veszedelmes szövevénye közül. A leány nem ismert semmi félelmet,
16 XIX   |           aztán olyanforma lett a leány, mint valami éjjeli tündér,
17 XIX   |          Te rossz vagy! – szólt a leány durcásan, s eltaszítá őt
18 XIX   |           forrásba! – feddé meg a leány, kikapva a kezéből a korsót –
19 XIX   |            Hát majd így – mondá a leány; s a két tenyerét összefogva,
20 XIX   |        elhozott száraz gallyat.~A leány már akkorra tüzet is rakott.
21 XIX   |    kisfiam – szólt a mama, amíg a leány a konyhán danolva készíté
22 XIX   | szegénységet megszereted. Szegény leány lesz, akit feleségül választasz.
23 XIX   |        mikor még az anyja hajadon leány volt. (Hogyne fúrta volna
24 XIX   |          válsz azzal fiúcskává.~A leány keserveset sóhajtott.~–
25 XIX   |        szebb még, mint a hold!”~A leány ugyanazzal a magyarázhatlan
26 XX    |   lehetett azt olvasni könnyen. A leány maga olvasta fel.~De minden
27 XX    |           amit mondtam? – szólt a leány.~– Most már bánom, hogy
28 XX    |         nem csaptam a botommal.~A leány csiklandósan nevetett erre
29 XX    |          eszedbe jutni? – kérdé a leány.~– Hát mindenféle, amit
30 XX    |   gondolkozom mindig – viszonzá a leány. – Nem beszéltem el senkinek,
31 XX    |        most eredj innen – mondá a leány –, bújj el a lugas alá,
32 XX    |         Micsoda „ugye?” – szólt a leány, s azokkal a titoklátó szemeivel
33 XX    |            s kereste Lizandrát.~A leány már akkor tüzet rakott forgácsokból,
34 XX    |           mi lelt? – kérdé tőle a leány.~– Hallottam mindent.~–
35 XX    |    Hallottam mindent.~– Amit az a leány beszélt? Ugye, be derék,
36 XX    |           bánthatnak énrajtam? Én leány vagyok. Ha megütök valakit,
37 XX    |   férfinak, férfi akarok lenni!~A leány most már igazán megijedt.
38 XX    |   Elhagytam apámat, anyámat, mert leány módon neveltek, s én férfi
39 XX    |    legelső szerelmi kalandján egy leány. Az skandalum volna. Ha
40 XX    |           Ponthay.~– Ez volt az a leány, aki tegnap a fiamat a vízbe
41 XX    |    szemtelen bátorsággal csak egy leány léphet föl velem szemben.~–
42 XX    |      Ráijesztek, hogy utánajött a leány, akit az éjjel meglátogatott,
43 XX    |      süllyesszük el – tanácsolá a leány.~– Nem! Nem úgy! Hallgass
44 XX    |           volt a kezében), hogy a leány nevetve kapta el a kezéből
45 XX    |        szégyenlened a dolgon; nem leány volt, akivel az este megbirkóztál,
46 XXI   |           fejében egy csókot.~S a leány adott a fiúnak egy csókot.~
47 XXI   |          egy tizenhárom esztendős leány egy tizenhárom esztendős
48 XXI   |     familiát elítélték, asszonyt, leány vegyest. Azért, ha Decebálra
49 XXI   |           Kérem! Magam is erdélyi leány vagyok, tudom, hogy ilyenkor
50 XXIII |          ősi családnak: fiúsított leány, akinek halála után egy
51 XXXI  |         csodatünemény.~Egy fiatal leány, aki delejes álmában a múlt
52 XXXI  |       Pedig ez egy egészen fiatal leány, akit soha senki sem látott
53 XXXI  |     túljáró eszményi szépség az a leány, ez képezte a bevezetést.
54 XXXI  |         hogy a fénye mind az alvó leány arcára sugárzik, míg a látogató
55 XXXI  |       hangosan.~– Ismerlek. – Még leány korodbul.~(Ebből elég volt.)~–
56 XXXI  |    felelni az álombeszélő.~– Az a leány meghalt.~Most egyszerre
57 XXXI  |          közel volt, hogy onnan a leány, ha kihajolt, a függönyt
58 XXXI  |        mint a piros rózsa.~Most a leány valami vékony kis fehér
59 XXXII |            hogy egy jó családbeli leány ily veszedelmes pályán maradjon,
60 XXXIII|        világ tiszteletét. Szegény leány, ha a theátrumon komédiázol,
61 XXXIII|     valósuljon. Légy az én nőm.~A leány elszomorodott e szóra.~–
62 XXXIII|           a látott csillagokon.~A leány elkezdett zokogni, s csak
63 XXXIII|      hagyom el a tiszti pályát.~A leány sóhajtva mondá:~– Hát akkor
64 XXXIV |           Tégy zárt a szájamra.~A leány aztán megpróbálta mindenképpen
65 XXXVI |        Feleséget! Asszonyt?~– Még leány.~– Akkor te roppant praktikus
66 XXXVI |          Mert remélem, hogy ilyen leány az, akibe beleszerettél,
67 XXXVII|         kacsintasz: „Ej, de kacki leány!”, aztán meg egyszerre meglepetést
68 XXXVII|           anya átkától kísérve?~A leány megsimogatta a fiú fejét.~–
69 XXXVII|      őnála egy csepp elszöktetett leány sincsen.~– Szégyen, gyalázat
70 XXXVII|       elmondom, hogy egy ártatlan leány erényét hogyan akarom megmenteni
71 XXXVII|        rézfüggöny. Nagyon erényes leány volt. Hum!~– A vége az lett,
72 XXXVII|         levelet csak azért írta a leány, hogy engem hamis nyomra