Fezejet

 1 I      |              hogy utoljára ki kellett őt kergetni a császárvárosból. –
 2 I      |     megtalálják, annál fogva el lehet őt vezetni akárhová. Csak az
 3 V      |           minden lánca sem elég, hogy őt valamihez hozzákötözze:
 4 V      |             fölötte a „circumdederum”-ot, míg meg nem bánja a halálát.~
 5 VIII   |              a kis homunculust, tolta őt maga előtt a szobákon keresztül,
 6 IX     |           falhoz szorítá, s úgy kezdé őt saját magával megismertetni,
 7 IX     |             Centaurusát, Chiront, aki őt felnevelje. Ugyan mit tanít
 8 X      |              az erénynek – csillapítá őt a csontok kincstárnoka. –
 9 X      |       municípium fogait. A párt éppen őt bízta meg azzal, hogy legyen
10 XI     |              maga kis pajkos! – feddi őt nyájas szóval a táltosok
11 XII    |        alakított deputáció küldessék, őt erélyesen felszólítandó,
12 XII    |              a királyi leiratot, mely őt a király jogainak gyakorlásával
13 XII    |             éles, kemény hangon, mely őt úgy jellemzé, megszólalt
14 XIV    |            minden ember eltaszigálván őt magától, amin az asszonynép
15 XV     |           markából, mintha meg akarná őt áldozni, ahogy a hajdani
16 XV     |               hogy száz siheder közül őt ismerték el a legjobb tanulónak.~
17 XV     |            társaság láttára felemelte őt a földről, s a selyemkendőjével
18 XV     |         Bátorság, Emmácskám – biztatá őt a tudós oktató. – Ide nézzen
19 XVI    |          aminek mindaz ellentéte, ami őt itt körülveszi. Ettől pedig
20 XVII   |              kivéve az egy Don Juant, őt sohasem hagyja el a humora.~–
21 XVIII  |          maradtam volna a kőrisfán, s őt bámultam volna, ha végre
22 XIX    |               áll az ég felé; mert az őt meg akarja ölni. Ő aztán
23 XIX    |              aztán Manónak ki kellett őt szabadítani a szederinda
24 XIX    |             nagyon jól tűrte, hogy az őt oltalmazva átöleli.~Mikor
25 XIX    |           leány durcásan, s eltaszítá őt magátul.~– De aztán megint
26 XX     |             Juan vette észre, hogy ez őt most valami szolgálattevő
27 XX     |              meríteni. Manó ott látta őt maga előtt abban az ismeretes
28 XX     |             diák korodban – biztosítá őt az öregasszony.~– Előre
29 XX     |           szalonképessé téve bocsáták őt útra, a lelkére kötve, hogy
30 XX     |            Hanem aztán, hogy meglátta őt tiszta inggallérral, fényes
31 XX     |      Családjának ős ellensége kínálja őt azzal, hogy mikor az apai
32 XXI    |              Még csak arra sem akarja őt gyöngéden kötelezni, hogy
33 XXI    |             adva Sára asszonynak, aki őt aztán kikísérte az ajtóig.~–
34 XXII   |           vezér szövetséget kötött, s őt fejedelemmé tette. A hártyára
35 XXV    |              vélte megérteni, hogy ez őt most párbajra hívja; míg
36 XXVI   |        harcolt vele; hol az győzte le őt, hol ő azt. Maig is fel
37 XXVI   |          tudomást sem látszott venni; őt csak a tovaszaladott Emmácska
38 XXVII  |            ott énekelt virrasztva. Ez őt megszabadíthatja. Keze,
39 XXVII  |         pecsenyével boldoggá is tette őt Tánczos uram.~– Adjon Isten
40 XXIX   |            minő csalódásban van. Hogy őt Pozsonyban nem tartják annak
41 XXIX   |              hogy „édes báró”, míg az őt viszont „fejedelmem”-nek
42 XXIX   |           elfehéredtek.~– De ki vitte őt oda? – hebegé eltompultan.~–
43 XXX    |              tartandó tőkepénzes, aki őt boldoggá tette a kölcsönével.~
44 XXXI   |       távolból; de te közelről láttad őt, jobban ráismersz. Eredj
45 XXXI   |          hártyájára. Hányszor álmodta őt maga elé. Nem akarta őt
46 XXXI   |               őt maga elé. Nem akarta őt megszólítani; azt hitte,
47 XXXI   |             róla gondolkozom. Fogom-e őt bírni valaha?~Gyorsan, minden
48 XXXI   |                 Nem támaszthatom-e én őt fel halottaiból?~Erre a
49 XXXII  |        engedhetem meg. Nekem meg kell őt szabadítanom.~– Nemes keblű
50 XXXII  |     legszentebbet. Biztosítani akarom őt a csábok és eltántorítások
51 XXXIII |               Azt már megtudtam, hogy őt császári tisztté kineveztetésem
52 XXXIV  |               foglalkozzék. Fumigálta őt még az utolsó hajdú is. –
53 XXXIV  | igazságtalanságot követ el: hiszen ha őt most igazán az Illés, Dániel
54 XXXIV  |     könnyebben étkezhessék, fel kelle őt ültetni az ágyában, egyik
55 XXXV   |            gyermek, amért meg kellett őt ütnöd, és elűznöd a háztól?~
56 XXXVII |       bizonyosan, de te hiába akarnád őt megszólítani, hogy visszatartóztasd;
57 XXXVII |               egymást. Az kereste fel őt a máriahilfi házában esténként,
58 XXXVII |              mind a négyen, és vonjuk őt számadásra!~Ezt indítványozta
59 XXXVIII|            azok. Tréfábul nem vezette őt azokra Vakandi. Sőt még
60 XXXIX  |        gázolja a megtámadóit; ki kell őt kergetniök valami szárazra,
61 XL     |       fényével, s ideszállítá rá, kik őt magasztalják: az ég szárnyasait;
62 XLI    |           aztán, hogy igaza van. Csak őt híják magát.~Először elsápadt,
63 XLI    |               Tán nekem szerencse, ha őt megláthatom? – kiálta fel
64 XLI    |              nagyravágyása volt, hogy őt büszkének tartsák, hogy
65 XLI    |              báró úrral”, hogy miután őt a főispán megsértette azáltal,
66 XLI    |               pedig fejhajtva üdvözlé őt, s nyugodt hangon válaszolt.~–
67 XLII   |              megcsókolja a lábát, aki őt megrugdosta? Gyávaság szállta-e
68 XLIII  |             valamit Tanussy Manó, ami őt személyesen érdekelte.~Ez
69 XLIV   |       nevelésű nő nem teszi. Ott érte őt a Ponthay által kilőtt srapnelgolyó
70 Uto    |              Panama-szoros csatornája őt is mestereik közé számítják.