Fezejet

   1 I      |               Terjedelme hatszáz hold, s évekinti gondozása belekerül
   2 I      |        Európában nagy pénzen fizették, s az amerikai dióhoz meg éppen
   3 I      |        nagyszerű park tekervény útain, s megtömi botanikai ismeretekkel,
   4 I      |             potrohos; dereka hosszabb, s lábszárai kurtábbak, mint
   5 I      |             ugyanazt teszi keresztben, s ha nem beszél, úgy öszeszorul,
   6 I      |                szoktatta magát hozzá).~S ebből a vendégre nézve az
   7 I      |              hátrafelé is tud bókolni, s a legközönségesebb mozdulata
   8 I      |        géhrokkot, szatingló pantallont s szűk, fekete szarvasbőr
   9 I      |              vonalban szeli keresztül, s melynek egyik nyílásán át
  10 I      |              kilátással erdős hegyekre s egy völgyben meglapult tornyos
  11 I      |                a fejére Adalbert gróf, s a dókája két mellékzsebébe
  12 I      |             provincia! – mondá a gróf, s bosszúsan rugdalt széjjel
  13 I      |              Tizenkét kertészt tartok, s a gazemberek közül egy sem
  14 I      |               történt? Borsóra tették, s úgy gördítették odább?~–
  15 I      |                alatt cuppog a sömlyék, s jobbra-balra ugrálnak a
  16 I      |             partie-t kell produkálnom.~S nolle velle utána kellett
  17 I      |                ki ne verjék a szemeit, s ami bokrot megfogott, olyan
  18 I      |              buzogányos nád verte fel, s annak a törmelék csereklyéje
  19 I      |              sziget a pocséta közepén, s azon egy házikó. A sziget
  20 I      |        rőzsekötegekkel volt bekerítve, s az ösvénytől egy keskeny
  21 I      |          mésztől, hanem a salétromtól, s a szarufáin csoporttal sárgállott
  22 I      |                kellemetlen házi gomba.~S hogy ne csak a szemnek legyen
  23 I      |             kábító kőrisbogár-szagnak, s a szömörce méregpárájának.~
  24 I      |     előrántotta a selyem zsebkendőjét, s orrát, száját eltakarta
  25 I      |               nyakát, lábát elnyújtva, s a csőrében egy tekergőző
  26 I      |             Mintha Árgusnak a szemeit, s Dyonisius füleit örökölte
  27 I      |       Dyonisius füleit örökölte volna, s amellett fantáziája olyan,
  28 I      |             már, de annál szúrósabb.~– S hogyan került az ide?~–
  29 I      |            körülfonta rőzsekötegekkel, s a töltéseim ellen azt a
  30 I      |              körülötte kiszáríttassam, s kavicsozott utat csináltassak
  31 I      |           pecsoviccsal: az bizonyos.~– S miből él itt az a persona?~–
  32 I      |              hogy megint odatekereg.~– S ki ereszti le azt a gyaloghidat
  33 I      |              az asszony meg ne hallja, s ki ne publikálja. A legbensőbb
  34 I      |               fiam is nagy kamasz már, s mindig itt lövöldözi a mókusokat
  35 I      |         mókusokat ebben a pagonyban.~– S tartani lehet tőle, hogy
  36 I      |           valóságos Kolumbus tojása.~– S ez nekem csak egy pár szavamba
  37 I      |             megszorítá vendége kezeit, s nem talált szavakat hálája
  38 I      |                a többi vármegyék közt, s helyükbe oroszokat telepítenek
  39 I      |    kitelepített nép menten visszatért; s a lehozott rusznyák már
  40 I      |         dacolnak minden erőhatalommal, s menedékül szolgálnak mindenkinek,
  41 I      |               itt szokott megkezdődni, s itt pihen el; de sohasem
  42 I      |       tisztújításon kidobják az ajtón, s a generális gyűlésen kidobják
  43 I      |               kiskirályok grasszálnak, s felülemelik magukat minden
  44 I      |            Tanussyak nagyra is vannak. S minthogy az ősük az első
  45 I      |               nagy Tanussy dominium.~– S meg tudtak az osztályon
  46 I      |             pöreiket a kerületi táblán s a királyi táblán, s egy
  47 I      |             táblán s a királyi táblán, s egy vármegyegyűlés sem múlik
  48 I      |            kellene valahogy megnyerni, s aztán azzal megtöretni a
  49 I      |               az öcs zászlóit követik, s egymást viszonozva „mezítlábos
  50 I      |               hogy „sasok” és „daruk”, s büszkék a címükre. – Ezek
  51 I      |               be, másodszor megnősült, s ezúttal egy szép fiatal
  52 I      |          között alig van korkülönbség, s mind a kettőt a férfiúi
  53 I      |                felét a szolgáik által, s ez sokkal kevesebb fáradsággal
  54 I      |     asszonyféle?~– Az ifjabbik nőtlen, s köztudomás szerint nem csapong
  55 I      |         szenvedélyesebb. Van felesége, s ő annak a rabja. Semmiféle
  56 I      |                tudja kordában tartani, s dacára annak, hogy a számokat
  57 I      |               emelkedtek magas rangba, s folyvást azon tépelődnek,
  58 I      |      kormányozták az ozmán birodalmat, s ha megharagudtak, ami hamarább
  59 I      |              feje, azt törték össze.~– S szereti az urát?~– Úgy,
  60 I      |         vármegyében minden befolyását, s mi azon vesszük észre, hogy
  61 I      |              akkor hideg vízbe mártja, s megacélosodik.~– Az allegória
  62 I      |               az alkotmányos formákat, s ha valami törvényellenes
  63 I      |             mellőle a rossz embereket, s az elefánt azontúl hűséges
  64 I      |          azokra, akik helyett szenved. S ha pláne megsententiázzák,
  65 I      |       következmények elenyésztetésére, s azzal meg van találva, amit
  66 I      |             szerencsésen megfordítjuk, s ellenlábasává tesszük a
  67 I      |       teljhatalommal lenne felruházva, s e hatalom gyakorlásához
  68 I      |        felhozatom a juhászlegényeimet, s felöltöztetem hajdúknak,
  69 I      |                meghajolva Hruszkay úr, s csomót kötött a zsebkendője
  70 I      |               embernek van valami ára. S néha a kicsiny embernek
  71 I      |       pontaligeti pocsétasziget lakói, s élvezzék még egy kis ideig
  72 II     |           termett négylábú állatoknak.~S ezzel a népvándorlással
  73 II     |               mert ott örökké sár van, s az országút csak egyvágányú.
  74 II     |            színültig cserépedényekkel, s annak a vágtatva haladás
  75 II     |           tűrni kell a lassú cammogást s hallgatni a szekeresek „
  76 II     |          burkoltan a hintó hátuljában, s mondogatá magában a fogai
  77 II     |               véghetetlen láthatárral, s a töretlen hagyott országútról
  78 II     |          országútról, le a sík mezőre, s akkor aztán „se kocsi, se
  79 II     |               rónára való kicsapástól, s ezáltal meggátolják, hogy
  80 II     |              sodronyvégű karikásaikat, s volt sikere a működésüknek;
  81 II     |               paripa nekirugaszkodott, s a göröngyös, döcögős úton
  82 II     |           rázott kolompok kalatyolása, s amellett egy növekedő robaj
  83 II     |          fegyvert is kell használni! – S erre az egész svadron hosszú
  84 II     |              ölni egy hatalmas tulkot, s ami ellen se embernek, se
  85 II     |              excellenciás úr hintaját, s az a négy sárkányvérű paripa
  86 II     |       ostorhegyesnek meg a gyeplűsnek, s szerencsésen el tudta foglalni
  87 II     |              előkapták a sátorkarókat, s azokkal vitéz ellenállást
  88 II     |                már fanatizálva voltak, s halálmegvetéssel és magasan
  89 II     |            szekeret pozdorjává törtek, s azoknak a holttestén keresztül
  90 II     |                egészen megconfundálta, s ezáltal az országutat szabaddá
  91 II     |            lovak orcájáról a legyeket, s aztán kantárszáron vezessen
  92 II     |            vezér meghőkölteti a lovát, s féloldalt táncoltatva, bekukkant
  93 II     |           aztán ráismer a szembenálló, s pozitúrába vágja magát.~
  94 II     |        kockáztatott szólásszabadságát, s folytathatá, azazhogy elkezdheté:~–
  95 II     |                téren a lovassvadronyt, s aztán felizen a városházába
  96 II     |              hogy elárulják a titkait, s sohasem adja írásba a parancsolatait,
  97 II     |        haditörvényszék elé állíttatni, s a kocsmája bezáratni.~–
  98 II     |          rögtön fegyverbe fog öltözni, s fegyverét személyválogatás
  99 II     |    excellenciás úr hintaja azon döcög, s talán egész véletlenül történt,
 100 II     |              könyökén túl ért a karja, s ez volt az egyedüli felsőruhája;
 101 II     |         hegedűjén csak három húr volt, s a vonója madzaggal volt
 102 II     |             félkezébe kapta a süvegét, s tovairamodott; hanem azért
 103 II     |             ostorhegye mégis utolérte, s jót csípett a lába ikrájába,
 104 III    |                 aki egyúttal porkoláb, s a rabokra felügyel, hogy
 105 III    |              már, borotvált vörös arca s félreütött orra van, a bajusza
 106 III    |            lábaszárán a terhes szekér, s általános a hiedelem, hogy
 107 III    |            megye csodakúrás orvosának, s az ökörjárulék tökéletesen
 108 III    |          megyeházában? Nagyon jól van. S hol vannak a főispán úr
 109 III    |           azonban itthon tartsa magát, s várja,további rendeleteimet;
 110 III    |       pohárszékből a tányérok, poharak s a nyoszolyából az ágynemű. –
 111 III    |            mészárszék és a hentesbolt, s ha nincs tüzelőfa, mindjárt
 112 III    |        csengettyűt is hozott magával), s azt mondta a hajdúnak, hogy
 113 III    |                őfelségétől statutióra, s a törvény regulája szerint
 114 III    |               a vármegyeházán maradni, s bevárni, hogy nem protestál-e
 115 III    |                kend ahhoz a két úrhoz, s invitálja meg a nevemben
 116 III    |            telhetőleg rövid idő alatt, s visszabukdácsolva, megreferált.~–
 117 III    |                mellet is helyettesíti, s a két lába azt a látványt
 118 III    |       agyarkodó, előretolt állkapcával s a felső ajkat díszítő rettenetes
 119 III    |                hajzat a feje tetejére, s kerekre nyílik a szeme,
 120 III    |                 mert a másik hiányzik, s akire ezzel az egy szemmel
 121 III    |           elefántcsont fogantyúja volt s körültekert szíjcafrangja.
 122 III    |              érdemleges tárgyalásához, s elkezdte szeletelni a sült
 123 III    |                a szolgálattevő hajdút, s becsukatta vele a redőnyt
 124 III    |        vetkőzzünk neki, illustrissime.~S maga mindjárt le is vetette
 125 III    |            begombolt zrínyidolmányban, s később, mikor a bor is kezdte
 126 III    |                izzóvá lett vaskemence.~S csakugyan igaza volt az
 127 III    |                kicsiny lett egyszerre, s vékony hangon, mint egy
 128 III    |               asztaltól Adalbert gróf, s odasietett az ablakhoz.~–
 129 III    |           redőnyszárnyakat szétcsapta, s lekiáltott a piacra. (Már
 130 III    |          bagázsiás szekérrel az útról, s minthogy a vármegyeház kapuján
 131 III    |               becsületes ember alszik, s a hajdú is becsületes ember),
 132 IV     |             emeletre lépcső vezet föl, s abból csak egy grádics hiányzik,
 133 IV     |           egyszer nagyot lépett rajta, s elharapta a nyelvét, az
 134 IV     |                piacra nyíló ablakában, s nézegeti félvállról a szekereket,
 135 IV     |            amik a kapuján bezökkennek, s egyszer-egyszer hátrafordítja
 136 IV     |               alak betoppan a terembe, s nagy kiabálást mível a korcsmáros
 137 IV     |        esztendei zabom árát adnád meg.~S hátra sem fordul.~– Van
 138 IV     |        gavallér füttyent a kutyájának, s dúdolva odább megy.~Dabajkó
 139 IV     |             politikája mellett vannak, s annálfogva, mint a hintót
 140 IV     |               ellenben kívül maradnak, s nagy lármát csapnak, aminek
 141 IV     |          visszajön az urasági terembe, s az ezüstgombos sétabotjával
 142 IV     |             Legkorábban szoktak jönni, s legkésőbben mennek el innen.
 143 IV     |              pedig szidja valamennyit, s rázza a nyakáról.~– Hát
 144 IV     |              homoeopathiai patikát is, s akinek valami kórsága van,
 145 IV     |            mindjárt be ád neki belőle, s az vagy meggyógyul tőle,
 146 IV     |                 jöttek már többen is), s szaladt fel a lépcsőn a
 147 IV     |               szedem az úti készséget, s akkor semmi sem veszhet
 148 IV     |           kapta a lábait a nyaka közé, s szaladt le a grádicson esze
 149 IV     |                rusznyák eredetű volt), s azután, nem riadva vissza
 150 IV     |         barátnak, aki tavaly itt járt, s azt allegálta, hogy meg
 151 V      |             hajdút is hoztak magukkal, s az segített a vendéglősnek
 152 V      |              fehér és fekete tollasok, s csak a vásárról folyt a
 153 V      |                 mire a daruk kiváltak, s az ajtóhoz siettek, nagy „
 154 V      |           többi arc simára borotválva, s aztán az egész bezománcozva
 155 V      |                még Dabajkó urammal is, s aztán, rézfokosát ledobva
 156 V      |              onnan eszik az asztalról. S azzal int a cigányoknak,
 157 V      |           csodáig hasonlít egymáshoz. (S ha valaki halálos ellenségévé
 158 V      |           rézsodronnyal, ami rabmunka.~S ha már a viseletük ennyire
 159 V      |      pofaszakállt hágy a füle mellett, s a bajuszát hegyesre kiviaszkolja,
 160 V      |        bajuszát hegyesre kiviaszkolja, s megcsavarintva viseli, magyar
 161 V      |             kályha előtt telepedik le, s aztán mikor az egyik banda
 162 V      |              bátyámuram! – viszonz az, s izmos karján feltűrve a
 163 V      |         nyújtja az öccse elé az öklét, s az csap rá teljes erővel.~–
 164 V      |               a szögletbe, a szék alá, s azzal a vizslakutyájának
 165 V      |             odafekszik az iszák mellé, s nagyokat mordul, ha valaki
 166 V      |         mangalicakondája az országban, s a legnagyobb sértés, ha
 167 V      |     frequentiának, sasoknak, daruknak, s aki a kevesebbet hozta,
 168 V      |              aztán Dabajkó a mázsálót, s azt felakasztják a boltozat
 169 V      |           Megláthatjuk – szól Belizár, s előrerázva a cifra szűrét,
 170 V      |                 leoldva róla a hurkot, s kiöntötte az egész pénzt
 171 V      |             azt az „ősapáink” nótáját, s egyszerre helyreáll a világ
 172 V      |        összekoccintották a poharaikat, s aztán odacsapták a falhoz,
 173 V      |             üvegtábla sem maradt azon, s ez azt a veszedelmet vonta
 174 V      |       bebámulhatott a nagy ivóterembe, s nézhette tetszése szerint,
 175 V      |   komédiabódéból azt a solo-táncosnét, s a biliárd tetején táncoltassák
 176 V      |           meggyújtja a tüllszoknyáját, s a nimfa sikongatva fut el,
 177 V      |                a kis gömbölyű asztalt, s odahelyezve azt a két ivóasztal
 178 V      |           előhozta a kártyacsomagokat, s letette a kis asztalra.~–
 179 V      |                aki odarántja a székét, s hatalmába kerítve a kártyát,
 180 V      |             mellől az ezüstnyelű kést, s a játékkártyát keresztülütve
 181 V      |         leszelni a kés élén keresztül, s minden új játszmához új
 182 V      |         irányában. Én így nem játszom!~S megtette, hogy nem játszott,
 183 V      |           Engem nem térdepeltetnek le, s nem kötnek az asztal lábához,
 184 V      |        Cérnaszállal!!! Büntetésből!!!! S annál keservesebb a sértés,
 185 V      |              megrúgta a játszóasztalt, s közel volt hozzá, hogy azt
 186 V      |          rárántotta a Rákóczi-indulót, s annak az első hangjaira
 187 V      |              kard, harci bárd, lobogó; s az a két alak ott a középen,
 188 V      |  hálószobájában Szűz Mária-képet tart, s az előtt imádkozik térdepelve.
 189 V      |              táncra kerekedett rögtön, s kirúgta maga alul a széket.~–
 190 V      |                nyalábra kapta egymást, s azután meg nem volt tanácsos
 191 V      |             feldűlt székben elbotlott, s azzal hanyatt esett, a feje
 192 V      |            belevágta az asztal lábába, s eszméletlenül elterült.~
 193 V      |        százforintos veresszemű bankót, s belesüllyeszté a mellényzsebébe.
 194 V      |                oldalához Dabajkó uram, s megrántja a dolmánya szélét.~–
 195 V      |              cimbora hóna alatt fogta, s úgy hurcolta magával. A
 196 VI     |                vármegyékbe Pozsonyból, s mindenütt csináltak hozzá
 197 VI     |                  rikkanta reá Decebál, s újrakezdték a nótát a királyi
 198 VI     |             ezt a nemes elhatározását, s azt mondta neki erre a vitézkedésre,
 199 VI     |                ajtó, sarkig kitárulva; s kilép rajta, kurta, de méltóságteljes
 200 VI     |         Decebál a tömeg közül kiválva, s a kurta uraság felé közeledett.~
 201 VI     |             egy lépést hátrafelé téve, s ott erősen megtámaszkodva,
 202 VI     |             jött a depreciált nagyság, s mérgesen felállt a lábai
 203 VI     |          Tisztelet ennek a jelvénynek!~S rémült büszkeséggel mutatott
 204 VI     |              azt is kioltották volna.)~S azzal kinyújtva az izmos
 205 VI     |           csoda volt a kurta lábaitól, s azzal hirtelen megfordulva,
 206 VI     |                visszaadom a jámbornak.~S azzal a nadrágszíjába dugta
 207 VI     |             kalapját a fejébe nyomták, s a magával tehetetlen alakot
 208 VI     |              katona van beszállásolva, s bekiabáltak az ablakon~–
 209 VI     |         halberdó”-val tartóztatni fel, s a hosszú mangalétát a hegyes
 210 VI     |           simlédere a nyakáig szaladt, s minthogy a csákó alul szűkebb,
 211 VI     |          frekvencia is kereket oldott, s mire a vártaház őrsége előrohant
 212 VI     |              követ az utcacsatornából, s azzal kínálta őket, hogy
 213 VI     |                feltuszkolták Decebált, s aztán elhajtattak nagy sebesen
 214 VII    |              mert rajta van a kastély, s körülötte a vadaskert, meg
 215 VII    |             kitért a kálvinista hitre, s a közeli Tanusvárra jár
 216 VII    |            kastélyban, ott is étkezik, s neveli a család egyetlen
 217 VII    |           ugyancsak magasan jár a nap, s a tűzhalmi kastély kapuja
 218 VII    |                annak a négy paripának, s Decebál éjfél után egy órakor
 219 VII    |         meghallotta a víg rikoltozást, s maga hajtván a kocsiülésből
 220 VII    |                lekanyarodott az útról, s az avaron keresztül bevágtatott
 221 VII    |            táncoltak a menyecskéikkel, s itták a korcsmáros rabvallatóját.
 222 VII    |                aranyvirágos szalaggal, s sűrű fekete hajának kontyához
 223 VII    |                szénnel volna odahúzva, s azok alól villog szikrát
 224 VII    |            barna arcnál rendkívüliség. S ez az eltérő vonás adja
 225 VII    |           kifejezését.~Reggel van már, s az úriasszony már felöltözve.
 226 VII    |           barnább még, mint az anyjáé, s nincs úgy kipirulva. Szempilláit
 227 VII    |                nyugton állni a lábain, s amikor teheti, jókat rugdos
 228 VII    |                 mert igazán megtéplek.~S azzal elkezdte szépen befonni
 229 VII    |                a fülén innen feltűzve? S folyvást dörmögött magában:
 230 VII    |              Tanusvárra a gymnasiumba, s amellett apró szolgálatokat
 231 VII    |              nagykendőt vidd magaddal, s ha szél talál fújni, kösd
 232 VII    |                a topánja, én meglátom, s a te bóbádat tépem ám meg
 233 VII    |                minden tanújelei ellen, s a reklije ujjával törülte
 234 VII    |               a kapott csókok nyomait, s aztán vásott kedvűen, durcásan
 235 VII    |          Jancsi kétfelé törte a pikót, s megosztotta Emmával.~– De
 236 VII    |   szétmorzsolázta a mazsolás kuglófot, s elhajigálta a földre, hadd
 237 VII    |                topányod harmatos lesz, s a mama meglátja.~– Azon
 238 VII    |              én könnyen! – mondá Emma, s azzal fél kezével Jancsi
 239 VII    |               a harisnyáit is lehúzta, s a szoknyáját feltűzte, hogy
 240 VII    |                az utánacsinált ugrást, s az orrával érte a földet,
 241 VII    |            ajtaja ugyan be volt zárva, s a kulcsa a kertésznél állt;
 242 VII    |             könnyű feltárni a redőnyt, s aztán az üvegtelen ablakon
 243 VII    |  utánakapaszkodik, ügyes tornázással – s a redőnyt megint becsukják.~
 244 VII    |             izmok, mint egy Achillesé! S azzal se kérd; se hall,
 245 VII    |             csak védi magát egy ideig, s szabódik erősen.~– Emma!
 246 VII    |            egyszer-egyszer az öklével, s nem nézi, hogy hol találja
 247 VII    |             akkor a két térdével ráül, s kezeit a mellére szorítja,
 248 VII    |       kisasszony nem leány, hanem fiú, s az Emma név csak az Emmánuelnek
 249 VII    |              ereszteni, kontyba fonni; s őtet magát mint valami kis
 250 VII    |             Jancsi veti neki a vállát, s így egyesült erővel feldöntik
 251 VII    |            széket húznak egymás mellé, s azután hozzálátnak a mulatsághoz.~
 252 VII    |           pedig az égető vágy emészti.~S a láng követeli az olaját.~
 253 VII    |                is gyakorolhatta magát, s mikor aztán ismét elrejtettek
 254 VII    |             ismét elrejtettek mindent, s a Vénus-szobrot újra talpra
 255 VII    |               úton, amelyen idejöttek, s akkor még sétálás közben
 256 VIII   |            bőgőhegedűnek nézi az eget, s azt sem tudja melyik világon
 257 VIII   |              cigány kezéből a hegedűt, s húz rajta virtuóz kézzel
 258 VIII   |               gyönyörű bariton hangon, s olyan érzéssel, hogy aki
 259 VIII   |               az hátat fordított neki, s eltaszította magától.~Arra
 260 VIII   |            leszek koporsóm lezártáig.”~S erős karjával mégiscsak
 261 VIII   |         Decebál összeütötte a bokáját, s a fejéhez csapott a tenyerével:~„
 262 VIII   |              előtt ócsárol, becsmérel, s te azt elhallgatod, még
 263 VIII   |            hozzám kötöm a gyermekemet, s beleölöm mind a kettőnket.
 264 VIII   |             rózsám, vélem szerelembe.”~S ezt a szép andalgó nótát
 265 VIII   |           mosolygásra varázsolta vele; s most már kevesebb vonakodással
 266 VIII   |               hogy újra lobbot vessen. S ez is megkerült.~Amint Decebál
 267 VIII   |                Meduza-képpé torzítani, s a bűntanújelt az orra elé
 268 VIII   |              nak a nyakáról tépted le, s még elhoztad magaddal.~Következett
 269 VIII   |            csak két gomb tartja össze, s annak az alsó gomblyukába
 270 VIII   |           fogantyús bot van a kezében, s az oldalára akasztva egy
 271 VIII   |            nagyon kopott bőrtarisznya. S ha ilyen a ráma, a kép éppen
 272 VIII   |               egyenesen Decebál úrhoz, s a nagy danolás közben megrántja
 273 VIII   |           dolmányát.~Decebál hátranéz, s amint ezt az alakot megpillantja,
 274 VIII   |                szurtos embervakarcsot, s úgy megölelgeti, majd megfojtja,
 275 VIII   |           megölelgeti, majd megfojtja, s fakó pofáit jobbról is,
 276 VIII   |       bennünket! Jövel, te, messiásom!~S azzal karon ragadva a kis
 277 IX     |              magát kihúzza a csávából, s azzal odébbáll a lőcs árával,
 278 IX     |                mentéjén a vitézkötést, s a falhoz szorítá, s úgy
 279 IX     |       vitézkötést, s a falhoz szorítá, s úgy kezdé őt saját magával
 280 IX     |              nem a vármegyétől kapott, s eközben a tíz körmét veszedelmes
 281 IX     |                jobban meg volt ijedve, s a végsőre elszántan esküdött.~–
 282 IX     |             mondásokat intéztek hozzá, s ha kezet csókoltak neki.
 283 IX     |          Halljuk – szólt Sára asszony, s leült az asztal mellé, de
 284 IX     |              Szárah nagysámnak apróra, s nekem odáig nincs mit hozzátennem.
 285 IX     |               csurapéja zsebébe nyúlt, s előhúzott valamit.~– Hát
 286 IX     |        használni, ahol szerét tehette, s neki „hotel” vagy „fauteuil”
 287 IX     |           pénzes erszényt az asztalra, s érzékeny kezdett lenni.~–
 288 IX     |             asszony indulatkitöréssel, s a szép fehér fogait összecsikorgatta,
 289 IX     |             mert az még kis baj volna. S ugyancsak elrejtse ezt a
 290 IX     |               hanem megfogta a nyakát, s jót húzott rajta végig a
 291 IX     |            tükrének. Ugyan nézzen oda, s aztán ítélje meg, lehet-e
 292 IX     |            törte-e magát nagysád után, s boldog volt, aki egy tekintetében
 293 IX     |              ahol a juhászok mulattak, s együtt dőzsöltünk velök
 294 IX     |          franciául tud, és zongorázik, s aki az Emma kisasszonyt
 295 IX     |             egy parasztsorsú emberhez, s annál sok ütlegben és sok
 296 IX     |             nemsokára vége lesz annak, s akkor egy nagyon gazdag
 297 IX     |               úrnak leszek a felesége, s pompában, jólétben fogok
 298 IX     |               akkor meg fog házasodni, s egy olyan leányt vesz el,
 299 IX     |                 mindig ütött, hajtott, s az urát féltette tőlem,
 300 IX     |             meg fogja ütni a bokáját”. S miután kapott tőlem egypárszor
 301 IX     |             hogy elválaszt az uramtól, s elvesz feleségül. Szép volt
 302 IX     |              soha felesége sem voltam. S engemet Tanussy Decebál
 303 IX     |        beteljesült a cigányasszonynak. S még azt mondják, hogy ne
 304 IX     |              többi is bekövetkezhetik, s én ezt szeretném megakadályozni.
 305 IX     |             megmarad csendes embernek, s aztán hosszú életet él.
 306 IX     |             amit bátorságnak neveznek, s aztán, hogy meg ne terhelje
 307 IX     |            mikor a pap a táblára írja, s az Emmával olvastatja.~–
 308 IX     |             nyolc napig utazhat rajta, s mindig a maga kastélyában
 309 IX     |       fiatalság mind katrincában járt, s csak akkor kapott nadrágot,
 310 IX     |        hozzáillő rangbeli kisasszonyt, s akkor aztán megmondhatja,
 311 IX     |             hanem otthon marad szépen, s rajta lesz, hogy megvénüljön.
 312 IX     |          lehetnek valamikor gyermekei, s majd azoknak megint milyen
 313 IX     |             kell, hogy Bécsbe utazzék, s aztán megrendeljen egyet-mást.
 314 X      |          Decebálnak egy egész múzeuma.~S ha valaki egy milliót kínálna
 315 X      |               pénz volna csak foglaló,~S ezerannyi még a borravaló,~
 316 X      |             ezerannyi még a borravaló,~S a világot adnád is ráadásnak,~
 317 X      |              kinek a lova viselte azt? S hanyadik fokú vezéri hivatalt
 318 X      |                 barátja az erénynek!”. S ez csakugyan igen szép cím:
 319 X      |                az oldalán levő táskát, s kihúzott belőle egy furcsa
 320 X      |                neve, de ma már nincs.) S addig forgatta a tenyerében,
 321 X      |            azokra is rá fogok találni, s akkor kétségtelenül be lesz
 322 X      |                  A kövek is beszélnek, s a koponyák hallgatóznak.
 323 X      |              ismét a bőrtáskába nyúlt, s előhúzott belőle egy csákányfejet,
 324 X      |               belőle egy csákányfejet, s azt Decebál kezébe tette.
 325 X      |           kérdés dühbe hozta a tudóst, s a tudósok gorombák, ha dühbe
 326 X      |          Decebál ezer bocsánatot kért, s fogadta, hogy többet nem
 327 X      |                  9516; o,    X r,    > s (és z),    ┼ v,     &#
 328 X      |              csakhogy az nagyon drága. S ámbátor Decebál az éjjel
 329 X      |              mely a múzeumra szolgált, s azon mászott fel az emeletre,
 330 X      |               mászott fel az emeletre, s onnan kiabált be az ablakon
 331 X      |              egy cseppet sem erőtetem.~S már büszkén vissza akarta
 332 X      |             erszénye elmaradt valahol. S ő azt még csak nem is keresheti.
 333 X      |                 kedélyesen diskurálva, s hogy a felesége egészen
 334 X      |           amiket evidenciában tartani, s a molyoktól megőrizni egy
 335 X      |                gondjai közé tartozott, s mindezeknek Sára asszony
 336 X      |              már végezte a szentmisét, s soha egy ilyen ünnepélyes
 337 X      |             magyaros villásreggelihez, s egyiken sem látszott meg,
 338 X      |                elsüllyeszté a zsebébe. S azt mondta rá:~– Jól van,
 339 XI     |            belép, megfordul és kimegy. S ennek a megérzéséhez nem
 340 XI     |              kínai tudósok nyomán jár, s az obi pusztán, a Volgán
 341 XI     |                 médusokba, asszírokba. S neki nincs szüksége ócska
 342 XI     |       nyílvesszőt, felajzott tegezzel.~S hogy szidják egymásnak az
 343 XI     |             nem enged osonni az ajkán, s miután vannak ősidők óta
 344 XI     |              azt mind magyarul mondja. S miután azt, hogy „Kyrie
 345 XI     |               történeteket magyarázza. S kisüti belőle, hogy a patriárkák
 346 XI     |            magyarul tartott ének közé, s belekiabál Kajafás prédikációjába,
 347 XI     |                jönnek ki a templomból, s mikor a templomajtót bezárták,
 348 XI     |              növésében gátolva legyen; s minthogy most még csak a
 349 XI     |             kell állni az Emmácskának, s krétával rajzolni rá a diktált
 350 XI     |                krétával az ujjai közt, s így segít neki kiformálni
 351 XI     |         jegyeit, míg végre kiüt a sor, s aztán egyenkint betűt betű
 352 XI     |       asztalhoz, a tudós tanító mellé, s az praelegál neki Khabuxyngila
 353 XI     |         Khabuxyngila viselt dolgairól, s a perzsa mágusoknak a vallásáról,
 354 XI     |          hátára odaragasztja a csókát, s elereszti az asztalon, s
 355 XI     |               s elereszti az asztalon, s aztán lesi, hogy sétál fel
 356 XI     |                felpattanni a helyéről, s rontott ki az ajtón. Ezúttal
 357 XI     |                az asztal mellett ülve, s két könyökét az asztalra,
 358 XI     |          kívánságra felállt a székről, s úgy felhúzta az ajkait,
 359 XI     |            másikat a bal vállára veté, s a tensasszonyhoz fordulva,
 360 XII    |                változtatás kell benne, s kész a világbomlás.)~A mai
 361 XII    |            kölcsönösen megcenzúrázzák, s – szent a békesség.~Haj,
 362 XII    |    politikájára határozták el magukat, s az egész taktika meg lett
 363 XII    |               a megyeház előtti térre, s szemben és kétoldalt felállíttatik
 364 XII    |              ilyetén pressziója ellen, s a központi főszolgabírót
 365 XII    |               a gyűlésbe meghívatását, s szóhoz sem hagyják jönni,
 366 XII    |           Mikor aztán ez ki lesz víva, s a főispáni széket a királyi
 367 XII    |              mint a párt vezérszónoka, s tart egy fulmináns filippikát
 368 XII    |                azt a lováról leszállni s a megyei hatóság színe előtt
 369 XII    |                ezt az ellenmaneuvre-t, s sietett rögtön takarodót
 370 XII    |           levette a fejéről a sisakot, s udvariasan üdvözlé az alispánt.~
 371 XII    |            német magyarul szólalt meg, s azt kérdezte, igen jó kecskeméti
 372 XII    |                úrnak engödelmesködjem, s a fegyveres erőt röndölkezésére
 373 XII    |                a királyi biztos útján, s a kedélyek ingerültségét
 374 XII    |    kékrókaprémmel, amit ökölnyi csatok s tenyérnyi lánc tartanak
 375 XII    |         átszorítva széles boglárövvel; s mentekötő, csat, öv, mind –
 376 XII    |             akik neki mind ellenségei. S még azok, akiknek zsíros
 377 XII    |              Az most elment fürdőkre!) S míg a martialis, ezüstbe
 378 XII    |                a magas nyusztkalpagot, s széttárva a kezében tartott
 379 XII    |         Decebál marad a székében ülve, s fejét hátraveti: – ő a Thonuzóba
 380 XII    |             asztalra Ponthay Adalbert, s mint aki egészen otthon
 381 XII    |            végig a karzaton a szemeit, s a mentéjét félvállra igazítá,
 382 XII    |               hevében beletenyereljen, s aztán inte a kalpagjával
 383 XII    |                élőszóval nyilvánítani, s a főjegyzőnek a hangja sem
 384 XII    |             gróf ezt is helybenhagyta, s ezzel még egy kis gyönge
 385 XII    |           vette észre a megzavarodást, s kegyetlenül felhasználta
 386 XII    |        szemüvegét az orrára csíptetve, s a fejét magasra tartva,
 387 XIII   |      engedelmet kér, hogy sok a dolga, s otthagyja az asztalt.~És
 388 XIII   |            sóhajtott nagyot Mántay úr, s folytatta a munkálkodását.~
 389 XIII   |              szétszórva fekvő földeit, s annak az arányához képest
 390 XIII   |               türelmes az együgyűekkel s különösen a gyermekekkel
 391 XIII   |           oldalát megmérjük a lánccal, s aztán ebből, meg a háromszög
 392 XIII   |                oldalnak a hosszúságát, s aztán az egész területnek
 393 XIII   |                 elkezdett sokszorozni, s ahol van, éppen kijött a
 394 XIII   |              fejemből – mondá az Emma, s aztán trallázva odább szaladt,
 395 XIII   |  pimpimpárévirágokat tépni az útfélen, s azokból csinált hosszú láncot.~
 396 XIII   |                szépen meggerebenyezik, s még azután télen fel is
 397 XIII   |          nézett a gyermek szemei közé, s fejet csóvált. Nem volt
 398 XIII   |             majd a lelkük szakad ki.~– S tetszik az magának?~– Persze.
 399 XIII   |       akasztófa is a mienk a határban, s arra csak parasztot szokás
 400 XIII   |          Dehogynem! Mink restellálunk, s akkor van nagy dolog. Mink
 401 XIII   |                Mink hozzuk a törvényt; s ha pedig ránk tör a kutyafülű
 402 XIII   |            lóra kap az egész nemesség, s úgy levágja, úgy lekaszabolja
 403 XIII   |           szemébe nézett a kérdezőnek, s aztán férfibüszkeséggel
 404 XIII   |             föl leányos meghajlásából, s ezt mondá ércteljes hangon:~–
 405 XIII   |         istentelen „juss” van felírva, s felgyújtom vele azt a házat,
 406 XIII   |               mi Emma kisasszonyunkat, s aztán meg a zsebkendőjével
 407 XIII   |               maradt a mérnök mellett, s segített neki egyet-mást
 408 XIII   |               a megyei matematikushoz, s ott praktizáltam három esztendeig.~–
 409 XIII   |            esztendeig.~– Az éppen tíz. S hány órát tanult naponkint,
 410 XIII   |      elvégeztem a három diák classist, s mindent tudtam, ami az előkészületre
 411 XIII   |   gloriette-oszlopnak vetette a hátát, s rákezdé, orátori aplombbal
 412 XIV    |             portió cigányútra szaladt, s most sehol sincs conventiója.
 413 XIV    |            szántóföldeket, kaszálókat, s cserébe a homokdombokat
 414 XIV    |          Magyarország nem rendőrállam, s a magyar ember nem végez
 415 XIV    |          viselve a kiskirályság nevét. S ha itt végre lesz hajtva,
 416 XIV    |                ád egy rúgást hátulról, s azzal rámondja: „Nagyon
 417 XIV    |             most vették le a hályogot, s kezd látni, de még nem tudja,
 418 XIV    |         nyakába kötötte a sali kendőt, s a hosszú haját gyaluforgács-forma
 419 XIV    |            léniával meg a cirkalommal, s nem hagyta magát az érkezők
 420 XIV    |        eleresztettek egy szarvasgímet, s aztán amerre az szaladt,
 421 XIV    |      felültették a másiknak a nyakába, s ameddig ez a templom tornyától
 422 XIV    |                átmehetett az öccséhez, s azt kiálthatta ki a maga
 423 XIV    |               rosszak voltak a szemei, s a pohár fenekén keresztül
 424 XIV    |             hunnusok! Odamegyek magam, s ezzel a barkócafa bottal
 425 XIV    |                hanem bement a sátorba, s a ponyvahasadékon keresztül
 426 XIV    |                a sarkantyús csizmákat, s úgy gázolt át a sömlyéken
 427 XIV    |               a sömlyéken meg az éren, s aztán szerencsésen átjutva
 428 XIV    |             harmincháromfelé futottak, s mégsem tudták, hogy mit
 429 XIV    |             átvezető hídnak kerülének, s így, bár időveszteséggel,
 430 XIV    |               ugyan, hogy legutol jön, s meg-megáll, öklével fenyegetőzni,
 431 XIV    |      meg-megáll, öklével fenyegetőzni, s a kardját ki is rántja félig
 432 XIV    |            megint csak visszataszítja, s baktat a többiek után.~Ennél
 433 XIV    |        kiterítve, a kis mezei-székére, s várta a zivatar közeledtét.~
 434 XIV    |               nyalábra kapott valamit, s azzal a reverendája szélét
 435 XIV    |                a két kis tatár paripa, s elragadta a szekeret.~Horkázi
 436 XIV    |           voltak, utolérte a szekeret, s ha fel nem kaphatott is
 437 XIV    |                csavarva hozta magával, s ő volt egyedül, aki a sátor
 438 XIV    |                Emmácskát fogták körül, s elkezdték a kezeikkel a
 439 XIV    |            szép selyemhaját cirógatni, s csak úgy a háta mögül igyekeztek
 440 XIV    |           aminek Csunyi szemei nézték, s a szűr alól izmos furkósbotok
 441 XIV    |                tolták az elöl jövőket, s azoknak a soraiból már kaszák
 442 XIV    |               sok fontos talpak alatt.~S ezzel az ellenállhatatlan
 443 XIV    |          látszott most, mint egyébkor, s a kinyújtott karjai mintha
 444 XIV    |               kiálta a felé rohanókra, s olyan kannibáli képet csinált,
 445 XIV    |           eszem meg ezt a te mappádat!~S ezt mondván, odaütött a
 446 XIV    |            Latyakos? – mondá a mérnök, s azzal a rettenetes araszoló
 447 XIV    |             tengeri betegséget kapott, s ahelyett, hogy mint igazi
 448 XIV    |               egymáshoz egy okos szót.~S aztán elkezdett beszélni
 449 XIV    |                a fegyver boldog végét, s elkezdett mennydörögni azon
 450 XIV    |                veszedelembe csábítják, s akik nem méltók egyébre,
 451 XIV    |             nép maga kötözze meg őket, s úgy hajtsa láncra verve
 452 XIV    |            bölcs politikus taktikáját, s lecsillapító, levezető zsilipet
 453 XIV    |            deputáció élén a kastélyba, s világosítsák fel egész tisztességgel
 454 XIV    |             zengett a derék férfiúnak, s kiküldött egy kilenc tagú
 455 XV     |              asztalkendővel a kezében, s amint meglátta ezt az özönvíz
 456 XV     |                kirúgó szeglettornyába, s onnan tekinte alá a vidékre.
 457 XV     |                hogy ha jön a katonaság s lőni fog, hát őtet állítják
 458 XV     |               te pipogya, himpellér! – s azzal egyidejűleg a bartwisch
 459 XV     |              mert én kiseprűzöm innen!~S a hintóknak meg kellett
 460 XV     |         toporzékolt fogait csikorgatva s szemeit karikára nyitva
 461 XV     |               karikára nyitva az anya, s egy perc alatt kikapta férje
 462 XV     |           süveget is, meg a kardot is; s azzal odanyomva a markába
 463 XV     |         keresztben a kirántott kardot, s egy szökéssel felpattant
 464 XV     |              kantárszárába nem kapnak, s addigaddig engesztelik,
 465 XV     |              helyeselte az indítványt, s a Jancsi gyerek jóval a
 466 XV     |         gyomorcatarrhusban szenvedett, s emiatt a Morison-pilulás
 467 XV     |              mindig a zsebében hordta, s ha valamikor valami kritikus
 468 XV     |        testamentumot, amit megkezdett, s jött felkötött karddal a
 469 XV     |           beleegyeznek a tagosztályba, s deputációt küldenek az urakhoz,
 470 XV     |               nyomban meg fog érkezni, s a félreértést ki fogja magyarázni.
 471 XV     |       hivatalos tekintélye idézte elő, s azzal három huszast kivéve
 472 XV     |               a nyújtott ajándék elől, s nem látszott hajlandóságot
 473 XV     |               a legelő elkülöníttetik, s a jobbágyok illetménye abból
 474 XV     |         földesúr! Vivát! Vivát! Vivát!~S a nagy vivátozás megvonta
 475 XV     |             sokaknál rossz vért szült, s az ellenállás hajlamát fejtette
 476 XV     |             vette keresztkérdés alá.~– S mit ért kend urbánus bánásmód
 477 XV     |              magát a „Jordán” vizében, s aztán sietett ki-ki a hintaját,
 478 XV     |              felhányták a határdombot, s betakarták szép zöld pázsitkockákkal;
 479 XV     |            másikban az Emmácska kezét, s hol az egyiket, hol a másikat
 480 XV     |                 Emmácska haragba jött, s oda akart rohanni hozzá.
 481 XV     |       széttaszigálta őket maga mellől, s önként odafeküdt a határdombra.~
 482 XV     |                karjába, vérig harapta, s egy jajszót ki nem ejtett.
 483 XV     |                  kiálta a hajdúkáplár, s egy nagyot suhintva a pálcával,
 484 XV     |               fájdalmasan felordított, s lefordult a határdombrul.~
 485 XV     |                kezét Horkázi markából, s odarohanva a pandúrkáplárhoz,
 486 XV     |               ökléből a mogyorópálcát, s ezzel a szóval: „No, hogy
 487 XV     |       keresztül, hogy a bot kettétört, s a hajdú meg is fogja azt
 488 XV     |               a Jancsihoz az Emmácska, s az egész népség és úri társaság
 489 XV     |                felemelte őt a földről, s a selyemkendőjével törölgeté
 490 XV     |            Jancsit maga mellé ültette, s mindjárt itthagyja a kegyes
 491 XV     |           itthagyja a kegyes mentorát, s akkor aztán felülhet a hét
 492 XV     |                hét hatalmas syllabára, s azon nyargalhat haza.~Hogy
 493 XV     |               az ezüstöt számba veszi, s a hiányzó kanalak miatt
 494 XV     |               levelet írni, aki beteg, s aki képes levelet írni,
 495 XV     |            Moniteur des Dames szerint, s mindenkinek elpanaszolta,
 496 XV     |      tudományát a jó kospallagi füstje s a feketekávé között.~Ez
 497 XV     |          Emmácskám. Az Attila volt az. S mi volt az az Attila?~A
 498 XV     |                volt az „Isten ostora”! S mit hagyott miránk az Attila
 499 XV     |                Meg. – Dörmögé az Emma, s letakarta a kendőt a tábláról.
 500 XV     |                ölébe dűltek ájuldozva, s elkezdtek tapsolni. Amint