Fezejet

 1 VII  | lelkecském játszani a kertbe. – Jancsi, te! Héj, Jancsi! Nem hallod!
 2 VII  |      kertbe. – Jancsi, te! Héj, Jancsi! Nem hallod! Kifúrjam a
 3 VII  |     elég hamar törte be magát a Jancsi.~Ez meg egy olyan növendék
 4 VII  |         rohant ki a szobából, a Jancsi alig győzött utána szaladni
 5 VII  |  egyedül találta magát, akkor a Jancsi mindjárt tegezni kezdte
 6 VII  |        te mit kaptál reggelire?~Jancsi előhúzott a zsebéből egy
 7 VII  |        is belőle! – monda Emma.~Jancsi kétfelé törte a pikót, s
 8 VII  |   ízlett a fekete kenyér.~– Te, Jancsi! – monda Emma a falatozás
 9 VII  |       Emma, s azzal fél kezével Jancsi vállára támaszkodva, a másikkal
10 VII  |     mint egy kiszabadult csikó, Jancsi utol sem bírta érni.~Az
11 VII  |        le a tulsó partra. Biz a Jancsi meghasalta az utánacsinált
12 VII  |         segíti fel az ablakba a Jancsi, azután maga is utánakapaszkodik,
13 VII  |       gyermek.~– Látod! – monda Jancsi – kiszakadt a hónod alatt
14 VII  |        egyfelől, másfelől meg a Jancsi veti neki a vállát, s így
15 VII  |   szedeget aztán holmikat elő a Jancsi, amik az ő mulatságaikhoz
16 VII  |    hozzálátnak a mulatsághoz.~A Jancsi magyaráz, tanít; az Emma
17 VII  |    hallásra megtanul mindent. A Jancsi könyvei azok, amikből tanul.
18 VII  |     dallamára is megtanította a Jancsi az Emmát. – Gyönyörű csengő
19 IX   |        értett.~Amíg szép Emma a Jancsi pajtástól, a filagóriában
20 XIII |    tudta neki megmondani, még a Jancsi pajtás sem. (A syntaxistáknak
21 XIII |     Mert az közelebb hozza.~– A Jancsi tartja ott azt a rudat?~–
22 XIII |         azt a rudat?~– Az ám, a Jancsi.~– Mondja meg neki, hogy
23 XIII |        a parasztot viszik el. A Jancsi pajtásnak már két bátyját
24 XIII |      magát a kis bolond! Csak a Jancsi vigyázzon rá, hogy fel ne
25 XIV  |       fognak kapni, ő is, meg a Jancsi is. Emmácska természetesen
26 XIV  |          Szép lesz az nagyon! A Jancsi ellenben feszes magyar dolmányt,
27 XIV  |        volt a szaladók között a Jancsi pajtás; az a mérnöki láncot
28 XV   |    kiáltás hangzik fel:~– Itt a Jancsi! – megjött a Jancsi!~Már
29 XV   |       Itt a Jancsi! – megjött a Jancsi!~Már úgy, minthogy a Jancsi
30 XV   |     Jancsi!~Már úgy, minthogy a Jancsi gyereknek volt annyi bölcs
31 XV   |   helyeselte az indítványt, s a Jancsi gyerek jóval a parasztdeputáció
32 XV   |        jött felkötött karddal a Jancsi raportját átvenni.~A fiú
33 XV   |        munificentiával nyújtá a Jancsi felé.~A pórsuhanc pedig
34 XV   |     munkának a végrehajtásáért. Jancsi nyalábra szedte a mérőláncot.~
35 XV   |         azt sivították, hogy „a Jancsi! a Jancsi!”.~Az Emmácska
36 XV   |   sivították, hogy „a Jancsi! a Jancsi!”.~Az Emmácska Jancsiját
37 XV   | Emmácskám. Ez csak kitüntetés a Jancsi számára. A régi spártaiaknál
38 XV   |      mindig így cselekedének. A Jancsi ma új ruhát kapott, azt
39 XV   |      oda a pajtásának:~– Aztán, Jancsi, ne sírj!~– Úgysem teszem.~
40 XVI  |       ördög? Nem láttátok azt a Jancsi kölyket? Hadd vágom ketté,
41 XVI  |         No, most vesd el magad, Jancsi! Tudtam, hogy egyszerre
42 XVI  |         megint közelebb jött.~A Jancsi futni akart előle.~– Maradj,
43 XIX  |   neszét sem hallották.~– Hol a Jancsi? – kérdezé az úrnő. Egyszerre
44 XIX  |      vethetett magának vackot a Jancsi.~Dorkó néne szépen kérte
45 XIX  |         kiabálja olyan nagyon a Jancsi nevét, mert az annál jobban
46 XIX  |        rossz fát tett a tűzre a Jancsi!~Előidézték a főkapunál
47 XIX  |       hátán; beszélt is vele: a Jancsi azt mondta, hogy itthagyja
48 XIX  |        házhoz kell beszállni. A Jancsi a tegnap kapott három huszast
49 XIX  |       azt mondták: „Ni a csúnya Jancsi! Milyen görbe a háta!” –
50 XXI  |   szökött; az a gonosz utálatos Jancsi beszélte rá bizonyosan,
51 XXVI |      sem értett semmit. Végre a Jancsi collega vette elő négy szem
52 XXVI |         német katonának!~Csak a Jancsi bírt azzal a disznó szívvel,
53 XXVII|        rúg.~Hanem biz a szegény Jancsi pajtásnak már nagyon sovány
54 XXVII|    Mike-Pércs, meg a filiái?” A Jancsi majd búnak eresztette a
55 XXVII|          azt gondolták, tréfál. Jancsi komolyan elutasította az
56 XXVII|     napvilágra. Nem lesz ott a „Jancsi lelkem”! Az akasztani való!
57 XXVII|       megvallja, hová lett az a Jancsi kölyök! Hogy tolvajság s
58 XXXIV|      néptanító kezét.~– Servus! Jancsi pajtás! Te vagy a Galgai
59 XXXIV|        pajtás! Te vagy a Galgai Jancsi, ugye?~– Hát rám ismertél?~–
60 XXXIV|        szokás, ahogy azt Galgai Jancsi elmondta, a tűzhalmi kastélyban.~
61 XXXIV|            súgá a fülébe Galgai Jancsi. – Te ugyan szép hínárba
62 XXXIV|        az ivóeszközöket.~Galgai Jancsi pedig rákezdé.~– Uram, uram!
63 XXXIV|     sikerül is. Így tett Galgai Jancsi, röviden odakiáltva a felemelt
64 XXXIV|      közben elmondá neki Galgai Jancsi, hogy ő nem akar ám pappá
65 XXXIV|       volna meg! – szólt Galgai Jancsi. – Pedig éppen az én botomat
66 XLI  | lehüvelyezni a lábát:~– No, hát Jancsi, mi újság idehaza?~– Semmi
67 Uto  |   szolgáló fiskálisa (a hajdani Jancsi gyerek), mikor a legjobban