Fezejet
1 I | nép.~– Annyira az, hogy semmit sem változott azóta, hogy
2 I | a ronda tó. Nem használt semmit, a házát körülfonta rőzsekötegekkel,
3 I | Beregből. Nem használt semmit. A kitelepített nép menten
4 I | esztendős leánya.~– Az nem ér semmit.~Leány nem számít a politikában.~–
5 I | körülményeink között nem használ semmit. Akit egyszer megpuhítottak,
6 I | sorsfordulatról még ne tudjanak meg semmit a pontaligeti pocsétasziget
7 II | de az mind nem használt semmit, a bivalyok, tulkok már
8 VII | lovakat, senkinek sem szólt semmit, csak lekanyarodott az útról,
9 IX | cimbora, csak ne hazudj hozzá semmit!~– Hát megnémuljak? Mi?~–
10 IX | Hanemhát mind nem ért az semmit. Egyszer csak jött értem
11 IX | a sor.~– Nem tudok róla semmit.~– Hja, az a maga hibája.
12 IX | vertek, ma már nem tud belőle semmit. De hát azt is szeretem,
13 XI | egyátaljában nem engedték semmit tanulni, nehogy a növésében
14 XIII | azokból a cifra ételekből semmit, amiknek a titulusa egész
15 XIII | aztán mi nemesemberek éppen semmit sem tartozunk tenni a hazáért?~–
16 XIII | bácsi, hogy én nem tudok semmit? Amért Horkázinak a szittya
17 XIV | elharapózott: az urak nem tudtak semmit felőle. Magyarország nem
18 XIV | Nem ér az ilyen földosztás semmit – mondá a táltosok utódja,
19 XV | fogva:~– Ne valljon kend már semmit! Gyerünk vissza!~Ilyenformán
20 XV | dugva.~– No, csak ne féljen semmit! Bátorság, Emmácskám – biztatá
21 XV | én nevemet. No! Ne féljen semmit, nem nézek oda; háttal fordulok
22 XVI | gyülevész elől, akikben, ha semmit mást, a hősi bátorságot
23 XVI | az én híres examenemről semmit. Már kezdenek megérkezni
24 XVI | a sorsom. Nem vesztek el semmit. Legfeljebb éhezni, fázni
25 XVII | felnyitja, azok a nagy, semmit nem mondó, zavaros szemek
26 XVII | én rája várok.~– Ne félj semmit, kis Gil Blas. Ezúttal tisztelni
27 XVIII | jó tanácsot.~– Ez nem ér semmit, bajtárs – mondta Don Juan –
28 XIX | köszönsz nálam senkinek semmit. Elviszlek magamhoz.~Manó
29 XIX | az oka, hogy nem látott semmit, csak azt a két rábámuló
30 XIX | kukucskálj. Úgysem látnál semmit. Én az éjjel fennmaradok,
31 XIX | fogadom, hogy nem szólok erről semmit, de csak egy esztendeig –
32 XX | Azonban mégsem tudott belőle semmit megérteni, ami itt történt.~
33 XX | cordiálisan.~– Ne félj semmit, édes fiacskám; se nem vívunk,
34 XXI | evésben-ivásban, nem tudott semmit, más dolga volt a szájának,
35 XXI | szolgálatért nem is kér semmit Belizártól; semmi ígéretét
36 XXII | volna.~– Ez mind nem ér semmit – mondá a nagy régész –,
37 XXIII | is tartott elébbvalónak semmit, mint rágyújtani a jó vágott
38 XXIII | megfeleltem nekik. Nem hazudtam el semmit. Ma délben aztán kihirdették
39 XXIV | a két tudós nem lát most semmit a sok érdekes régiségtől,
40 XXV | tudok én a te kölcsönödről semmit.~– Gutát nem! Hát amivel
41 XXVI | Manó abból sem értett semmit. Végre a Jancsi collega
42 XXVII | hogy négy napig nem evett semmit.~Kiállta vitézül.~A nagy
43 XXVII | jelezve, hogy nem szándékozik semmit mondani.~– Ohó! Lelkem,
44 XXXI | vett el a csók édességéből semmit.~És ekkor az a fehér rózsával
45 XXXII | mondtam volna még?)~– Hum-hán! Semmit sem hallottam.~– No, az
46 XXXIII| művészet, nem szabad az arcnak semmit mutatni, csak a delejes
47 XXXIII| vagyok, te is az. Lehet-e két semmit összeadni? Én annál nagyobbat
48 XXXIII| is tudok. Kétfelé vágni a semmit, s az egyik feléből csinálni
49 XXXIII| senkitől sem kért az életben semmit ingyen: rám hagyja, hogy
50 XXXIV | elől dugdos. Senki se vesz semmit számban. – Hát legalább
51 XXXIV | Hát még mit vétettem?~– Semmit. Ezt is jól tetted. Mert
52 XXXIV | vallottam meg, hogy nem adok semmit a papokra, erre aztán az
53 XXXIV | arról a credo nem szól semmit.~E meleg érzés hangán elmondott
54 XXXIV | megdicsőül bele. Nem ér semmit az a sok kenőcs, medicina,
55 XXXV | bosszúsan dörmögé:~– Erről én semmit sem tudok.~– Így jutottam
56 XXXVI | szolgáltam rá. Most sem vétettem semmit. A mamsell azt mondta, hogy
57 XXXVI | az eszedet. Nem is ér az semmit, azért venni feleséget,
58 XXXVII| Mert nem hiszek az egészből semmit! A levelet csak azért írta
59 XXXVII| mintha nem hallottam volna semmit.~ ~Gil Blas pedig nem
60 XXXIX | járni.~Ez a sziget nem tud semmit a nagy országos aszályról.
61 XXXIX | tudjanak az istenadta bivalyról semmit.~
62 XLI | csak a szép asszonynak semmit, annak a szépsége arra való,
63 XLII | az egész ország nem tud semmit az egész pesti forradalomról,
64 XLIII | A külvilágról nem tudtak semmit. Csak egyszer, azon alkalommal,
|