Fezejet

 1 VII   |         Fogd be a szádat! Pulya! Neked még érteni sem szabad, hogy
 2 VII   |         most miért szidsz?~– Nem neked mondtam! – Fordulj szépen
 3 XIV   |         a kezét.~– Bizony mondom neked, gyermek, hogy magad vagy
 4 XIV   |        is elég kemény dió leszek neked, Mórenc! Akiben kitörik
 5 XIV   |     aztán olyan kemény fejed van neked, Latyakos? Hát aztán olyan
 6 XIV   |     aztán olyan erős gyomrod van neked, Latyakos? – mondá a mérnök,
 7 XV    |        el, fiam. Jól fog az esni neked. Én is voltam ilyen szegény,
 8 XV    |     zsebében, ami nekem dukál.~– Neked? Miért?~– A testamentomcsinálásért.
 9 XV    |     körmöltem azt?~– Hát megadom neked azt az aranyat. De az alatt
10 XVII  |      hunyorgással kérdezé:~– Hát neked, kis Gil Blas, nincs megint
11 XVII  |      tárházából.~– Nem hiszek én neked. Nem tudod ki tőlem.~A többiek
12 XVIII | Sant-Angelód. Mi hárman segítünk neked a nagy óceánon való expedícióhoz.
13 XIX   |          Te még nem tudsz kérni; neked fizetned kell a szállásért;
14 XIX   |     lefeküdni, alunni? Gyerejde, neked is jut a gombócbul!~Manó
15 XIX   |    kolduslevest –, hát mondjak-e neked jövendőt a kártyábul? Mert
16 XIX   |      Manó vagyok. Hiszen mondtam neked, mikor vízre jártunk, mikor
17 XIX   |       lehetnék.~– Minek volna az neked, parányim?~– Mehetnék én
18 XX    |  párkányára, aztán majd elmondok neked valamit.~Manó odatérdelt
19 XX    |         tőle.~– Aztán mi szokott neked eszedbe jutni? – kérdé a
20 XX    |          hogy nekem vagy; hát ha neked volnék, most nevetnék rajta,
21 XX    |  szorítsunk kezet. Bizony mondom neked, hogy te vagy az első Tanussy,
22 XX    |        derék gyerek vagy! Én itt neked hajlékot adok, s te hálából
23 XX    |        lerontod azt a házat, ami neked menedéket adott.~Manónak
24 XX    |       igazán – vallá meg Manó.~– Neked csak adtak eleget.~– De
25 XX    |         Emmánuel, én most mondok neked valamit, – egész nyíltan,
26 XX    |         akkor én azt tanácsolnám neked, hogy lépj be egyenesen
27 XXI   |           Azt majd megmagyarázza neked a feleségem.~Azzal impertinens
28 XXIV  |           az ereklyék maguk mind neked maradnak.~– Hát hiszen én
29 XXV   |       bízod. Én mindent elvégzek neked, úgy, hogy meg fogsz vele
30 XXV   |         tulajdonai voltak, s így neked jogos örökséged, ennélfogva
31 XXVI  |        prókátori tanulmányokkal. Neked fényes életpályát jósolhatok,
32 XXVI  |    megállj, kölyök, majd adok én neked legációt! Majd viszek én
33 XXVI  |         legációt! Majd viszek én neked tógát, felölteni valót.
34 XXIX  |        hebegé eltompultan.~– Azt neked kell jobban tudnod. Ott
35 XXX   |    úrbériség alól tőled, s ajánl neked örökváltság fejében kerek
36 XXXI  |   Adalbert gróf. – Írásban adtam neked, hogy csak abbul a kenyérbül
37 XXXI  |         abbul a kenyérbül szelek neked egy karéjt, amit az apád
38 XXXI  |          rangra nem viszed, adok neked évenkint ezer forint culágot.
39 XXXII |     Hogyne ismernék? S mire kell neked ez a nagy pénz?~– Szent
40 XXXII |      hogy ki az a csodaszűz, aki neked azt jövendölte, hogy még
41 XXXIII|       aztán elejtem.~– S tetszik neked ez a komédia?~– Óh, nagyon.
42 XXXIII|        énfelőlem, de hát azután? Neked semmid sincs, nekem sincs.
43 XXXIII|          túl?~– Hát én megmondom neked, hogy mi van az utolsó csillagokon
44 XXXIII|   világunk benne! – Nem beszélek neked hóbortokat. Messzelátó terveim
45 XXXIV |     kikacagtál. Ha én hízelegtem neked, te a nyelvedet öltötted
46 XXXIV |         mondja?~– Kérlek! Hiszek neked is annyit, mint a hajdúnak.
47 XXXIV |         latorhoz: „Bizony mondom neked, ma velem leszesz a paradicsomban.”
48 XXXV  |       sértetten az apa.~– Én, ha neked volnék, még most is eladnám.~–
49 XXXV  |          s ez az ütés jobban fog neked fájni, mint a tied nekem.
50 XXXV  |          nem térhetek soha. Amit neked meg akartam mondani, ideírom.
51 XXXVI |      regula szerint azon a napon neked futnod kell a tűzhalmi kastélyból. –
52 XXXVI |  megtakarítottál. Én azt szántam neked, hogy az anyád is megver.~–
53 XXXVI |         láss, mert bizony mondom neked, hogy egyszer valamikor
54 XXXVI |      szegény apádat, anyádat még neked kell eltartanod vénségükre! –
55 XXXVII|           Kedves anyám! Jelentem neked egész tisztelettel, hogy
56 XXXVII|       fülébe az unokaöccse. – Én neked elmondom, hogy egy ártatlan
57 XL    |      késő este veti haza.~– Lesz neked „kapsz”!~Nemsokára feltűnik
58 XL    |        két farkast lőttem, akkor neked meg kell esküdnöd rá, hogy
59 XL    |           Hát én akkor elmondtam neked, hogy én bizony eleintén
60 XL    |     utunkban vannak.~– Ne fájjon neked azok miatt a fejed. Ha én
61 XLI   |          hogy én szereztem volna neked ezt a fájdalmat. Megmondom,
62 XLI   |       okozta ezt a szívfájdalmat neked! S miután a fájdalom meg