Fezejet
1 VII | Rákóczi, a két Thököly (apa és fiú), hanem még Esze Tamás,
2 VII | kisasszony nem leány, hanem fiú, s az Emma név csak az Emmánuelnek
3 VII | mulathatja magát két növendék fiú, mikor elbújhat minden szem
4 IX | én Emmám nem leány, hanem fiú?~– Ne tréfáljon nagysád.~–
5 IX | Lesz egy gyermekem, aki fiú lesz, annak a sorsa pedig
6 XV | Jancsi raportját átvenni.~A fiú elmondta, amit már a többi
7 XV | Jancsiját tuszkolták előre.~A fiú csak a vállát vonogatta,
8 XVI | világán senkinek!~– Derék fiú vagy!~– Ezt a ruhát sem
9 XVII | hogy az nem leány, hanem fiú. Jól ismer téged a l’hombre-klubból
10 XVIII | magadat megkopogtatni.~Azzal a fiú mellére téve a fülét (doktorok
11 XIX | darabon az utcán, amíg a fiú vissza nem kergette, görrel
12 XIX | visszakiáltotta:~– Hej, te fiú! Gyere vissza.~– Aztán?~–
13 XIX | dévajul nevetve.~– Hiszen nem fiú ez, hanem kislány.~Manó
14 XIX | megfogtam volna! – hetvenkedék a fiú.~– Hát nem sajnálnád azt
15 XIX | vajon kijön-e?~Az útban a fiú felkapott egy nagy darab
16 XIX | meghalsz ifjan a csatatéren.~A fiú elbámult ezen a kártyákbul
17 XIX | kitaláltam, hogy ez nem fiú, hanem kisasszony.~– Csak
18 XIX | s hozzáfogott a jövevény fiú ingeinek nőiből férfiúivá
19 XIX | vonzódást érezte iránta. A fiú álmodott, álmában rebegett,
20 XIX | dulakodik ez a két idegen fiú ott előre-hátra. Akik egymást
21 XIX | tizenhárom éves, de acélizmú fiú; egyszer csak nekiveselkedett,
22 XX | heccet itten? – kérdé a fiú.~– Hogyne láttam volna?~–
23 XX | rajta.~– Hihihi! De bolond fiú vagy te, hallod-e?~Manó
24 XX | titoklátó szemeivel belenézett a fiú szemébe, s ki is olvasta
25 XX | kell! – dörmögé durcásan a fiú, s félretolta az útját álló
26 XX | szíves vendéglátást – mondá a fiú –, s megyek az utamra.~Az
27 XX | lett volna köztük, hogy a fiú is a kezében hordta a fövegét,
28 XX | közeledőt.~– Gróf úr – mondá a fiú –, én még nem vagyok „úr”,
29 XX | figyelmesen tekintett a fiú arcába.~– Természetesen.
30 XX | tekintettel vizsgálta a fiú arcát; mit árul el erre
31 XX | este megbirkóztál, hanem fiú, hozzád illő lovag és gentleman;
32 XXI | szolgálatban?~– Majd oda fog az a fiú is kerülni. Elmehetsz.~Ponthay
33 XXI | coadjutor curator! – Hát ha a fiú erővel ott akar maradni?
34 XXII | jönni.~Különben is fidélis fiú volt; nem kellett félteni.
35 XXVII | megnézték: szép, délceg fiú volt, olyan lehetett, mint
36 XXVIII | családok vesztek össze, apa, fiú, testvérek, sógorok egymás
37 XXXIV | megérkezik az elveszett fiú, s ugyan kíváncsiak voltak
38 XXXIV | közöttünk csak „a tékozló fiú”. No, nézze csak, drága
39 XXXIV | útján. A textus a tékozló fiú allegóriájából volt véve,
40 XXXIV | minden vonatkozás. A tékozló fiú története nagyon régi esemény.~
41 XXXIV | étteremből a mamzellel együtt.~– Fiú! – kiálta Decebál Manóra. –
42 XXXIV | Emmát legátus korában. Ez a fiú most, hogy hazakerült, megy
43 XXXV | Decebál sejtett valamit. Ez a fiú Horkázival beszélt. A vén
44 XXXV | szép felfedezést tehetett a fiú előtt, az itt történtek
45 XXXV | hangulatú dorgálás minden más fiú keblében mély megábaszállást
46 XXXV | mondá vakmerő feleseléssel a fiú –, de én nem azzal óhajtom
47 XXXV | volt oda nem adni – mondá a fiú.~– Kár volt oda nem adnom? –
48 XXXV | Félretette, hogy most apa és fiú (úr és jobbágy) állanak
49 XXXV | nézett egy percig az apa és fiú egymás szemébe.~Hogy ezzel
50 XXXV | Emlékezzél reá – suttogá fülébe a fiú –, hogy itt, ezen a helyen,
51 XXXV | Ha meg tudja tagadni a fiú az őseit, meg tudja tagadni
52 XXXVII | A leány megsimogatta a fiú fejét.~– Hát nem magad mondtad-e,
53 XXXVII | női ártatlanságot, akit a fiú őriz, az apa csábítsa el.~–
54 XXXVIII| Nem is érti ez az oktondi fiú, hogy mi ennek az értéke!~
55 XXXVIII| volt a haragja az elűzött fiú ellen, s igyekezett magát
56 XXXVIII| őskori lelethez megmásítsa. A fiú kimondta fitymáló nézetét;
57 XXXVIII| legdrágább darabját.~Ez a fiú már tudott valamit Justus
58 XLII | az ezen házasságból eredt fiú is törvénytelen szülött;
59 Uto | segélyt küldi, az az elzüllött fiú, akit elűztek, elátkoztak,
|