Fezejet

 1 VII  |            Nem szabad úgy szaladni! Emmácska!~De biz az Emma meg sem
 2 IX   |              Gondolom, a bájos szép Emmácska.~– Menjen! Ugyan kitől tanulná
 3 IX   |             nem is bíznám én már az Emmácska nevelését az öreg táltosra,
 4 IX   |           múlhatlanul szükséges. Az Emmácska már abban a korban van,
 5 XI   |              rákövetkezett a sor az Emmácska leckeórájára; Horkázi Kajafás
 6 XI   |           kezekre volt bízva a szép Emmácska szellemi kiképeztetése.~
 7 XI   |            kellett mondani, hogy az Emmácska a maga nevét valaha le tudja
 8 XI   |              Horkázi úr megfogja az Emmácska kacsóját a krétával az ujjai
 9 XI   |             nincsen állkapcájuk.~Az Emmácska ezalatt azzal mulatja magát,
10 XI   |    professzor úr könyvére.~– Ugyan! Emmácska! Már micsoda dolog ez?~Következik
11 XI   |        őstáltosok „pulpas equinas”.~Emmácska nem győz vakarózni.~– Ugyan
12 XI   |            szónál más alkalommal az Emmácska, mint a szöcskő szokott
13 XIII |             szál okos ember~Amit az Emmácska olyan nagyon kívánt látni, „
14 XIII |             havasi növényzettel, az Emmácska lekérezkedett a mamától,
15 XIII |             az astrolabiumja elé.~– Emmácska! Nem látok ám magán keresztül –
16 XIII |            a fülnek. Akar belenézni Emmácska?~– Nem én. Félek, hogy elsül.~–
17 XIII |         dolgot magyarázni.~– Nézze, Emmácska, az egész területet felosztjuk
18 XIII |          másikba~– Hát ha maga, kis Emmácska, egyszer valamikor kinőne
19 XIII | zsebkendőjével törli a szemeit!”~Az Emmácska pedig engedte ezt történni.
20 XIII |         ismerlek!~E naptól fogva az Emmácska mindenüvé elkísérte a mérnököt,
21 XIV  |            arra sem ért rá, hogy az Emmácska haját befonja, hanem úgy
22 XIV  |      vágyainak az utópiája, hogy az Emmácska a sok uraság jelenlétében
23 XIV  |            Lássák meg azok, hogy az Emmácska olyan tudományt tud, amit
24 XIV  |            nagy bölcs urak előtt az Emmácska le fog valamit írni a nagy
25 XIV  |             urak szörnyen elégedve.~Emmácska ezen napok alatt azt tehette,
26 XIV  |            sem vette észre, hogy az Emmácska térdig csatakosan tért haza
27 XIV  |              ő is, meg a Jancsi is. Emmácska természetesen a legutolsó
28 XIV  |       tettleges részvétele mellett. Emmácska irigykedve látta a hintókat
29 XIV  |        érkezők által megzavartatni. Emmácska odakuporodott mellé egy
30 XIV  |             aztán látott valamit az Emmácska, amiről még nem volt fogalma.
31 XIV  |          kerül a bakra.~– Hát maga, Emmácska, nem igyekszik el innen? –
32 XIV  |          sátor felé tartott, hol az Emmácska piros viganóját virítani
33 XIV  |         hogy nincs ott más, csak az Emmácska meg a hityimatyimókus, egyszerre
34 XIV  |             másikon leánykantus.~De Emmácska nem a félelem ösztönét érzé
35 XV   |            tisztelendő főtáltos, az Emmácska nélkül.~Haragjában azt sem
36 XV   |         barkócabotot, a másikban az Emmácska kezét, s hol az egyiket,
37 XV   |            a Jancsi! a Jancsi!”.~Az Emmácska Jancsiját tuszkolták előre.~
38 XV   |        ugyan szép megjutalmaztatás!~Emmácska haragba jött, s oda akart
39 XV   |  határdombrul.~Hanem ezzel aztán az Emmácska kisasszonyságának is vége
40 XV   |            odafutott a Jancsihoz az Emmácska, s az egész népség és úri
41 XV   |         siessen a csézához, mert az Emmácska már felkapott a kocsiülésbe,
42 XV   |           kényelmesen éldelhetik az Emmácska tudományát a jó kospallagi
43 XV   |             a nagy fekete tábla, az Emmácska tudományos kirándulásaihoz
44 XV   |       valamit a szittya írásból. Az Emmácska tökéletesen érti őseink
45 XV   |        Fogjon csak hozzá szépen.~Az Emmácska szégyenlősen takarta el
46 XV   |             csak azt látta, hogy az Emmácska valósággal odakanyarított
47 XV   |           mármost a saját nevét is.~Emmácska rábólintott. Megteszi.~Hanem
48 XIX  |        eszébe a Dorkót beküldeni az Emmácska hálószobájába: hogy az a
49 XIX  |          pompájának élvezetével. Az Emmácska, szokás szerint, jókor aludni
50 XXVI |             őt csak a tovaszaladott Emmácska érdekelte. Egy hatalmas
51 XXVI |        hajtóvadászatot folytatni az Emmácska után. Hiába is keresné most
52 XXVII|           apácskának, a szerény kis Emmácska? – kérdezé Horkázi a kocsiba
53 XXVII|             No, drágalátos szép kis Emmácska! Hát hogy hívnak engem!
54 XXXIV|            hogy jó lenne tán, ha az Emmácska lábait dörzsölgetné, miként
55 XXXIV|         csúffá tegyenek. Mondja azt Emmácska holnap reggel, hogy a hasa
56 XXXIV|               De már akkor aludt az Emmácska mélyen.~Kiprédikálni valakit,
57 XXXIV|            tanítványára.~– Nini! Az Emmácska! – hebegé ijedten, s elfeledkezve
58 XXXV |            küldtek senkit az eltűnt Emmácska után, hogy hozza vissza.~