Fezejet

 501 XV     |          Horkázi úr is hátratekintett, s megpillantá ezt a nevet
 502 XV     |              egy igen tiszteletreméltó s nagy kiterjedésű családnak
 503 XV     |             ember tudja ezt már régen!~S hogy erre az urak még jobban
 504 XV     |              táblára valami ákombákot; s a tapsokból kiveheté, hogy
 505 XV     |            örvendett az örvendezőkkel, s kacagott a kacagókkal. Sőt
 506 XV     |            odarohant az Emmácskájához, s összecsókolgatva, agyonölelgetve
 507 XV     |          táblát.~Aztán fogta a krétát, s bátor, határozott vonásokkal
 508 XV     |               kanyarított a név körül, s aztán széttekintett büszkén,
 509 XV     |           dacosan az egész társaságon, s azzal földhöz vágva a krétát,
 510 XVI    |     diadalmasan mutatva a leírt névre, s a jobbján ülő alispánhoz
 511 XVI    |          kísértetve Bakala Peti által; s útközben utasításokat véve
 512 XVI    |      huszárvágást, lesietett a kertbe, s bevette magát a Tűzhalom
 513 XVI    |         megnevezhetlen vágyak hevíték, s ellenségének tekintett mindenkit,
 514 XVI    |            küzdjön a megszabadulásért; s nem hasonló, de még nagyobb
 515 XVI    |                hozzákötötték a röghöz, s most azután megmozdult a
 516 XVI    |               azután megmozdult a rög, s urainak fejéhez röpült.~
 517 XVI    |             felállított hadseregeknek, s elintézte a százados perpatvart –
 518 XVI    |          perpatvart – egy cirkalommal.~S aztán mikor minden embernek
 519 XVI    |        nevetésre húzta szét a pofáját.~S még az ősi szokásokra hivatkoztak,
 520 XVI    |               fel kiloccsanó pohárral, s danolják, hogy éljen a barátság.~
 521 XVI    |         valamit eltagadjon, amit tett, s soha semmi fogsággal, koplaltatással
 522 XVI    |               egymásnak a latorságait, s dicsekesznek a magukéval.~
 523 XVI    |               nagy megtorlást érdemel! S még aztán azt is megkérdezte
 524 XVI    |                felett a megkárosultat, s segít annak szidni a tett
 525 XVI    |          Tűzdombon Emma piros ruháját, s odasietett hozzá.~– No,
 526 XVI    |    ajándékoztak meg a mai dicső napra, s aztán felszentelték rajtam.
 527 XVI    |                sem enged szóhoz jutni, s mikor aztán nagy délután
 528 XVI    |                kis verést, amit kaptál s amit még kapni fogsz. Nem
 529 XVI    |             ráfekszik az egyik fülére, s a másikkal meg betakaródzik.~–
 530 XVI    |          legjobban aluszik a mendikás, s az öregdiákja megszomjazik
 531 XVI    |              valami csínyt tehet vele, s ha panaszra megy miatta,
 532 XVI    |                az énemet, akit utálok, s fel akarom találni azt a
 533 XVI    |               velem, mert hátba ütlek, s abból megtudod, hogy igazi
 534 XVI    |             felkapunk két gerundiumot, s aztán majd meglássuk, hogy
 535 XVI    |           Bakala Peti. – Áll a ferbli!~S ez a szó rögtön félretérítette
 536 XVII   |                Szaniszló. Így nevezik, s ő maga sem bánja, kora fiatalsága
 537 XVII   |           akiknél a diva szállva volt, s mikor az egy várossal odább
 538 XVII   |              tartja, a másikat Pesten, s mind a kettőhöz hosszú évek
 539 XVII   |              annál meg a nyarat tölti, s ahhoz is igen hűséges.~Mikor
 540 XVII   |        felhúzta az orrát a Nagy Mogul, s otthagyta a vadász urakat.~
 541 XVII   |               már bírói zár alatt áll, s Adalbert gróf a sequestri
 542 XVII   |                 amint nagykorúvá lett, s kezébe kapta az ősi birtokát,
 543 XVII   |         viseltek között a legmagasabb, s a kabátjának a vállai ki
 544 XVII   |                azt ő is utánacsinálja, s a szójárásait mindegyre
 545 XVII   |        egyszerre beleun és abbahagyja, s akkor aztán kezd mást. Szeretne
 546 XVII   |             nem állja ki a fáradságot, s fél a veszedelemtől; szeretne
 547 XVII   |         spanyol táncosnét elszöktette, s csak akkor tudta meg, hogy
 548 XVII   |          herceget tökéletesen ruinált; s a rente-jaiból kezdett élni.
 549 XVII   |       elkövetkezik a solo pastourelle, s e kegyelemdöfésre megdűl
 550 XVII   |           megdűl a kiszenvedett erény, s az álnovícius áldozatul
 551 XVII   |            odafordult hozzá Szaniszló, s ravasz hunyorgással kérdezé:~–
 552 XVII   |          összekerültem Hruszkay úrral, s ő a többek között arról
 553 XVII   |         família visszamehessen Bécsbe. S azok menni fognak, mihelyt
 554 XVII   |        nagymogul secrétaire-fiókjában, s csak alkalmat vár a kirepülésre.~–
 555 XVII   |          alkalmat vár a kirepülésre.~– S akkor ők elmennek innen? –
 556 XVII   |             nagy álla hogy rángatózik, s a szempillái hogy pislognak
 557 XVIII  |              egy karszékbe Don Juan –, s engedd magadat megkopogtatni.~
 558 XVIII  |                minden ajtó zárva volt, s nekem a tanítóm, a káplán
 559 XVIII  |               kellett volna kiszöknöm, s az aligha egyezett volna
 560 XVIII  |               az úton, amelyen jöttem, s reggelig nem tudtam aludni.~–
 561 XVIII  |            pusztítja, azt keresem föl, s azzal beletörtettem az éjjel
 562 XVIII  |         posványból felütött fejeikkel, s úgy hittem, hogy engemet
 563 XVIII  |                 Batyut hozott a hátán, s az arca be volt bugyolálva,
 564 XVIII  |           asszony bement a vityillóba, s a hidat megint felhúzták.
 565 XVIII  |              abba belemártja az ujját, s azt azután az ordító gyerek
 566 XVIII  |           eléje toppantam a grottából, s rárivalltam: „Mit csinálsz
 567 XVIII  |               tiszttartói trónörököst, s aztán elkezdett előttem
 568 XVIII  |                 csak el ne áruljon.”~– S te okos voltál felhasználni
 569 XVIII  |       felhasználni a bonne aventure-t, s megalkudtál vele.~– De nem
 570 XVIII  |             magam minden allotriáktól, s azt kérdeztem szigorú hangon
 571 XVIII  |               feladom a szolgabírónak, s becsukatom, akkor megvallotta,
 572 XVIII  |               a posvány közepén lakik, s akinek ő minden reggel tejet
 573 XVIII  |                leányt megnyugtattam.~– S segítettél neki a kisgyereket
 574 XVIII  |              vakon engedelmeskedjék.~– S a legelső szolgálattétel
 575 XVIII  |           faluról falura a környékben, s kilutrizza. Így szerzik
 576 XVIII  |           abból a jól tevő arcanumból, s attól az azután úgy aludt
 577 XVIII  |                reggel elment a háztól, s nem kerül vissza éjszakára,
 578 XVIII  |               Én aztán elcsendesültem, s úgy tettem, mintha eltávoztam
 579 XVIII  |                Odaült az ágya szélére, s elkezdte a hosszú szőke
 580 XVIII  |         fonatban folyt alá, kibontani, s aztán éjszakára egy tekercsbe
 581 XVIII  |             maradtam volna a kőrisfán, s őt bámultam volna, ha végre
 582 XVIII  |           mintha meghimlőztem volna.~– S a szíved még jobban össze
 583 XVIII  |               teszem. Esküszöm az égre s lovagi becsületszavamra.
 584 XVIII  |                a gesztenyét, megnézte, s aztán belehajította a tóba.
 585 XVIII  |       verandába. Láttam, hogy elkapja, s nem dobja tova, hanem észreveszi,
 586 XVIII  |              rajta, azt lebontja róla, s aztán a holdvilág felé fordítva,
 587 XVIII  |    visszahúzódik a felfutó lugosa alá, s annyit időzik ott, amennyi
 588 XVIII  |                a löveg gyorsan repült, s úgy ütött orron, hogy rögtön
 589 XVIII  |          rögtön eleredt az orrom vére. S még kacagott hozzá a kis
 590 XVIII  |           szigetére hord reggelenkint, s a hatás kétségtelen. Nem
 591 XVIII  |     vénasszonyt érné utol a bolondság, s a mi Gil Blasunk szépen
 592 XVIII  |         tüntesse ki vitézi bátorságát, s akkor aztán a megszabadított
 593 XVIII  |            küldjek érte három macskát, s aztán azoktól vegyem el.
 594 XVIII  |              nem kell, inkább a halál! S azzal ott szemei előtt tépném
 595 XVIII  |              ideálomról, emlékezetből, s azt zárnám a keblemre a
 596 XVIII  |                rnagasztalá Don Juan. – S ennek kell itt Pontaligeten
 597 XVIII  |                fölfedezze? Hajóra ült, s átevezett.~– Igaz biz az! –
 598 XVIII  |         tükrére, Jason beleül egyedül, s a zöld békalencsével bevont
 599 XIX    |        harangszóra ébredt fel álmából, s szokás szerint rosszkedvű
 600 XIX    |        egyet-mást, ami a kezébe akadt, s azt a szerencsétlen szolgálót,
 601 XIX    |               rohant vissza a szobába, s úgy meg volt ijedve, hogy
 602 XIX    |          ugrott föl az öltözőszékéből, s el nem tudva képzelni, mi
 603 XIX    |               a kertre néző szobájába, s azontúl neszét sem hallották.~–
 604 XIX    |         Jancsit, azt ketten is látták, s mind a ketten esküdtek a
 605 XIX    |              az ócska ruháját viselte, s egy nyaláb szíjjal összekötött
 606 XIX    |             hogy itthagyja a kastélyt, s vissza sem jön többet ide,
 607 XIX    |              utána nézett a Jancsinak, s jól látta, hogy az a Tanusvár
 608 XIX    |              leszállt a paradicsomból, s felnyitotta az egyik szemét (
 609 XIX    |            szemét (a másik még aludt), s hallott valamit egy megszökött
 610 XIX    |           kártyát, gusztálta a sántát, s veszekedett a képzelt játszótársakkal,
 611 XIX    |                Lerajzolták a térképet, s azon az utazási vonalat.
 612 XIX    |          tanusvári népek kijózanodtak, s utánok eredtek, üthették
 613 XIX    |           csárdában várják be egymást, s onnan mennek be együtt Debrecenbe.~
 614 XIX    |               le volt törve a tengeri, s kupacokba hányva. Nagyon
 615 XIX    |              meleg, mint a dunnás ágy, s még milyen illatos!~Csak
 616 XIX    |               Manó megköszönte szépen, s elfogadta a meghívást, odaült
 617 XIX    |                ebugatta mengyikásának.~S úgy bandukolt tovább a Thonuzóba
 618 XIX    |          megvakult piros selyembélése, s a régimódi, szűk kartonviganó,
 619 XIX    |           azokkal a kékeres csíkokkal, s a fekete franclikkal. Az
 620 XIX    |          pájdli fekete bársonyból van, s az egyik oldalán kihímezve
 621 XIX    |                suhanccsürhe a játékot, s rákezdi ingerkedő szóval:~–
 622 XIX    |                valami cigány gúnynév.)~S nem elég a semmirekellőknek,
 623 XIX    |             elállva az út két oldalát, s fogadásból elkezdik hajigálni
 624 XIX    |           üldözőit lerázza a nyakáról, s mikor meg visszafordul,
 625 XIX    |              pirók suhanc utánarohant, s megtámadta.~– Nem adod vissza
 626 XIX    |            Manó kikapta azt a kezéből, s fél karral úgy az árokba
 627 XIX    |               Hát ez ütőfa? – kérdezé, s aztán leemelve a válláról
 628 XIX    |       kukoricaszár”, mondá gúnyolódva, s aztán (ahogy ezt a Jancsitól
 629 XIX    |       egyszerre.~– Nesztek a labdátok!~S azzal a saját fűzfahusángjával
 630 XIX    |           faluba, a másik a kastélyba, s te vagy ide vagy oda akarsz
 631 XIX    |          nézett a fiúnak a szeme közé, s csak úgy magában dörmögött
 632 XIX    |                fát, ott is elhálok én.~S hogy nem tréfál, megmutatta,
 633 XIX    |           földre a bársony tarisznyát, s letérve az útról, becsörtetett
 634 XIX    |           körül.~A vénasszony megállt, s utánanézett; egyszer aztán
 635 XIX    |           hajdan fényes uraságban élt, s azt akkor is viseli, amikor
 636 XIX    |      kikandikálni, egy hímzett fodrot, s már akkor tudta, hogy ez
 637 XIX    |                nagyot néznek egymásra, s mennek tovább.~Késő este
 638 XIX    |             vakandtúrásokon keresztül, s a hold még nem jött fel.
 639 XIX    |      átkullogsz.~Az asszony elöl ment, s mikor eljutott az átjárógerenda
 640 XIX    |                el a szövétnek világát, s nemsokára hallatszott valami
 641 XIX    |          megvolt, kinyitotta az ajtót, s kiszólt a künn ácsorgónak
 642 XIX    |            szemöldökfába bele ne üsse, s szép jó estét kívánt. Nemigen
 643 XIX    |         takarta az ágy előtt a padlót, s ahol a falról lehullott
 644 XIX    |            odasettenkedett Manó mellé, s jót csípett neki a karjába,
 645 XIX    |                   kérdé a háziasszony, s aközben kezébe kaparintotta
 646 XIX    |          kaparintotta a Manó batyuját, s szétbontá a kendő csomóit.
 647 XIX    |              könnyen, fogok egy ollót, s levágom valamennyiről a
 648 XIX    |            akart fogni. Cérnát fogott, s elkezdte pattogtatni az
 649 XIX    |               karikákba fűzött száját, s aztán kirakva belőle a nagy
 650 XIX    |               bátorságot vett magának, s elrebegte, hagy ebben a
 651 XIX    |           korsóban: belement egy egér, s belefulladt! mármost nincsen
 652 XIX    |         sziklaodúba, sűrű pagony közé, s onnan megint elfut a föld
 653 XIX    |           fülénél fogva ráakasztották, s aztán iramodtak végig a
 654 XIX    |    Szentjánosbogár az; elfogott egyet, s azt odadobta a Liza bozontos
 655 XIX    |      odamenekült kísérője karjai közé, s nagyon jól tűrte, hogy az
 656 XIX    |                szólt a leány durcásan, s eltaszítá őt magátul.~–
 657 XIX    |                No, akkor hát jó vagy! (S megint békülésre nyújtotta
 658 XIX    |           korsót – majd én szállok le.~S azzal lekapta a lábáról
 659 XIX    |             lekapta a lábáról a cipőt, s odaadta Manónak, hogy tartsa;
 660 XIX    |        sötétjében!~Mikor odalenn volt, s megmerítette a korsót, azt
 661 XIX    |              majd így – mondá a leány; s a két tenyerét összefogva,
 662 XIX    |               meríté a kristály vizet, s úgy nyújtá azt fel a fiúnak:
 663 XIX    |                múltból valaha jövendő? S aztán kártyát vetnek rá:
 664 XIX    |               darab száraz targallyat, s elhozta magával: most odakínálta
 665 XIX    |            mindjárt, ahonnan elhoztad?~S Manónak szépen vissza kellett
 666 XIX    |         somfordálnia a hídon keresztül s eldobni a parton az elhozott
 667 XIX    |              az összekerült figurákat, s kettőt szippantott a tubákosszelencéjéből.~
 668 XIX    |    aranyfésűvel fésülgették a hajadat, s a lábadat csókolgatták,
 669 XIX    |      szolgáltak az Emma kisasszonynak, s mondogatták: „Ej, de gyönyörű
 670 XIX    |        illatozó fölséges kolduslevest, s a mama neki is teleszedte
 671 XIX    |           szívvel ült le az asztalhoz, s egyszerre megjött az egész
 672 XIX    |             könnyen. Fogtam egy ollót, s levágtam vele a hosszú hajamat.~
 673 XIX    |             csókolt a nénémasszonynak, s jó éjszakát kívánt, aztán
 674 XIX    |            finomabb.~Manó levetkőzött, s lefeküdt az illatos ágyba.
 675 XIX    |                fejét bekösse kendővel, s annak a szükségét most,
 676 XIX    |               az igézettől megőrizzék, s az ablakait lefüggönyözték,
 677 XIX    |           repkednek tétova csoportban, s egy-egy nagy éjmadár nesztelenül
 678 XIX    |             kergetve egy kisebb által. S az alvó éjszakának hangja
 679 XIX    |              rántotta a pokróctakarót, s elaludt.~Lizandra pedig,
 680 XIX    |            tenni), leült a mécs mellé, s hozzáfogott a jövevény fiú
 681 XIX    |               azt a rozzant hárságyat, s aztán durcásan veti magát
 682 XIX    |         durcásan veti magát féloldalt, s hátat fordít a holdvilágnak,
 683 XIX    |                 Most már csúnya vagy!”~S aztán megint csak a holdvilágot
 684 XIX    |         vállukon egy könnyű sandolint, s azt csendesen leereszték
 685 XIX    |                A csónakba ez száll be, s aztán kezébe véve a kétlapátú
 686 XIX    |               fogva egy rőzsecölöphöz, s aztán lappangó léptekkel
 687 XIX    |               harapni!” gondolja Manó, s jószántából olyan ökölcsapást
 688 XIX    |               tizenhat esztendős volt, s nagy, csontos legény, Manó
 689 XIX    |    nekiveselkedett, összeszedte magát, s egy kanyarítással úgy ellódította
 690 XIX    |                 de ilyen vízben úszni! S ilyen alkalommal!~Mikor
 691 XIX    |               amit úszás közben nyelt, s azt nem tudta, hogy a szemeiből
 692 XIX    |     káromkodott is.~Megszánták azután, s letörülgették a zsebkendőikkel,
 693 XX     |      habuckolását meghallotta a tóban, s aztán látta, hogy úszik
 694 XX     |               az, kinyitva az ablakot, s aztán kidűlt rajta, könyökére
 695 XX     |          héjába vésett szívecskével.~– S te mivel feleltél neki rá?~–
 696 XX     |              kikezdték a rózsabogarak, s megrohadt.~– Hazudtál? Hát
 697 XX     |          felvesszük a selyemruháinkat, s azt hazudjuk, hogy urak
 698 XX     |                úri társaságba kerülsz, s ott minden embernek igazat
 699 XX     |      egyszer-egyszer elszólom magamat, s valami igazat találok mondani,
 700 XX     |                levélbe volt göngyölve, s abba a levélbe ő azt írta,
 701 XX     |              mert fellármázod a mamát, s akkor aztán majd hazudhatunk
 702 XX     |             levelet a cipője talpából, s azt kiterítette az ablak
 703 XX     |    körülhajókázom vele ezt a szigetet, s ha valaki be akar törni,
 704 XX     |             hatalmasok fölé emelkedik, s aki azt mondhatja magáról,
 705 XX     |           embereket mind elbolondítja, s aztán befogni őket, mint
 706 XX     |              szebb álmokat láttak így, s aztán a minden álmok vége
 707 XX     |              kapta a nyelvét hirtelen, s nem mondta tovább.~– Micsoda „
 708 XX     |                ugye?” – szólt a leány, s azokkal a titoklátó szemeivel
 709 XX     |              belenézett a fiú szemébe, s ki is olvasta belőlük az
 710 XX     |               egyre közelebb hangzott, s mikor vége szakadt, a túlparton
 711 XX     |             leeresztette a csapóhidat, s bebocsátá a Böskét.~– Tyühühüj!
 712 XX     |               Manó lesietett a hiúból, s kereste Lizandrát.~A leány
 713 XX     |             tüzet rakott forgácsokból, s a tejet forralta.~A fiúnak
 714 XX     |                Én követtem el valamit, s most ezt tereád fogják.~–
 715 XX     |                dörmögé durcásan a fiú, s félretolta az útját álló
 716 XX     |       félretolta az útját álló leányt, s kiment a folyosóra.~– No,
 717 XX     |             lakattal volt megerősítve, s annak a kulcsa Lizandránál
 718 XX     |               azt! – hetvenkedék Manó, s nekiszaladva, egy ugrással
 719 XX     |                szólt nevetve Don Juan, s azzal iróniás tiszteletadással
 720 XX     |  vadászfegyverek, medvebőrök, agancsok s egyéb trófeumai szent Hubertusnak;
 721 XX     |                pedig odatoppant eléje, s karcsú termetét kiegyenesítve,
 722 XX     |             mert leány módon neveltek, s én férfi akarok lenni. Debrecenbe
 723 XX     |          mindenki meg legyen elégedve, s az egész cselszövénynek
 724 XX     |             szekrényhez lépett a gróf, s annak egy titkos rugóra
 725 XX     |            Adalbert gróftól a levelet, s megfordult a sarkán, kisietett
 726 XX     |                az éjjel meglátogatott, s követeli, hogy ha kompromittálta,
 727 XX     |             ajtóban, karját a küszöbre s fejét karjára nyugtatva.~
 728 XX     |              nem eresztene a szobából, s mikor elmegy hazulról, rám
 729 XX     |            Lizandra átvette a levelet, s bement vele a házba; Manó
 730 XX     |               kibocsátá a körme közül, s a lányra került a sor, a
 731 XX     |      helyreigazította a schnecklijeit, s leült az asztal mellé nyugodtan,
 732 XX     |      körülmények és indokok sorozatát, s csak egy szava volt mindenre:~–
 733 XX     |              egészen belé is tanulna. (S akkor meghalhatnának mind
 734 XX     |          vendéglátást – mondá a fiú –, s megyek az utamra.~Az asszony
 735 XX     |               itt neked hajlékot adok, s te hálából feldúlod, lerontod
 736 XX     |                még ma elmegyünk innen! S holnap már elmennek a gólyák
 737 XX     |                behozta a kávét, tejet, s odatolt az asztalra három
 738 XX     |               a jelszót a háziasszony, s azzal előhozta az asztalra
 739 XX     |     összegyűjtött körömfaladékot mind, s biztatta a két gyermeket,
 740 XX     |                a szerződést, fiacskám, s vidd fel a kastélyba. De
 741 XX     |            kefét is, meg a csizmát is, s maga végezte el ezt a szolgálatot.~–
 742 XX     |      nyakravalóját is felkötötte neki, s minthogy a tegnap óta levágott
 743 XX     |                szakított ki a hajából, s azt a varrótűbe fűzve, elvarrta
 744 XX     |            magyarázva a késedelem oka. S a nagy emberek észreveszik
 745 XX     |               észreveszik az ilyesmit, s fel tudják becsülni. Látogatás
 746 XX     |              gróf átvette az okiratot, s végigfutott rajta.~– Nagyon
 747 XX     |       patkányűző, kiköltözésre bírtad, s ez egyenesen a te közbejöveteled
 748 XX     |              akartak belőlem csinálni, s én férfi akarok lenni. A
 749 XX     |                 a gyomromat édességgel s a szívemet gyávasággal,
 750 XX     |                a szívemet gyávasággal, s én óhajtom a tudományt,
 751 XX     |           adomány némely embereknél.~– S hová akarsz menni?~– Debrecenbe,
 752 XX     |                egy sor írásomba kerül, s ingyen felvesznek, s onnan
 753 XX     |            kerül, s ingyen felvesznek, s onnan aztán mint kész ember
 754 XX     |            mint kész ember kerülsz ki, s viheted olyan magasra, hogy
 755 XX     |           csárdában találkozunk össze, s amelyikünk hamarább érkezik,
 756 XX     |                 a másikat ott bevárja, s így megyünk együtt a kollégiumba.
 757 XX     |             megcsalnám a jó barátomat, s az hiába várna rám az összebeszélés
 758 XX     |             benne ész is, meg szív is. S ezzel szépen ki lett kerülve
 759 XX     |               Aki tourt csinál gyalog, s útközben kalandokat keres.
 760 XX     |            fiacskám! – dörmögé a gróf, s az időközben megérkezett
 761 XX     |     tiszttartónak kiadta az utasítást, s beküldte vele a szobájába,
 762 XX     |           felkölté az asztaltul Manót, s behítta a szobájába.~– Itt
 763 XX     |               a bagolyszemű porontyát, s úgy elrepül innen, hopp
 764 XX     |        Mehetnek már a hídon keresztül, s ott találják az eresz alatt –
 765 XX     |            istállók felé nyíló ajtóig, s aztán megmagyarázta neki,
 766 XXI    |               riasszák; hozzászegődöl, s barátságosan beszélsz vele.
 767 XXI    |              csárdánál elmaradsz tőle, s előre mégy Debrecenbe ezzel
 768 XXI    |                útnak Bécsbe és Budára, s ebéd után felpakoltatott
 769 XXI    |              búcsú fejében egy csókot.~S a leány adott a fiúnak egy
 770 XXI    |          valaha.~Azután felkerekedtek, s együtt elkísérték az útra
 771 XXI    |                is egész nap kocsizott, s fűt-fát kikérdezett, de
 772 XXI    |              pokolbul is a szökevényt, s nem múlt nap, hogy a tűzhalmi
 773 XXI    |       fiörököse mai napon subscribált, s letevén a privat exament,
 774 XXI    |         komédiásleány után szöktem el, s fél esztendeig kóboroltam
 775 XXI    |                téli álmát aludni megy, s nem lehet rá vadászni. Aztán
 776 XXI    |                hogy van-e neki leánya, s most féltesz egy leánytól,
 777 XXI    |                legtöbb szükség van rá.~S aközben csalfán odamosolygott
 778 XXI    |        paprikás csirkéhez letelepedék, s csak azután kezdte el magát
 779 XXI    |           mondogatták minden oldalról, s a tréfás hangulat egyszerre
 780 XXI    |            előcepelte a Corpus Jurist, s felolvasta belőle az idevonatkozó
 781 XXI    |             megfogta az asszony kezét, s a vonakodót átölelve, ott
 782 XXI    |               az illetőket az udvarra, s azok nagy lármát csaptak
 783 XXI    |                Az urak mind felkeltek, s kedves egészségére kívánták
 784 XXI    |        legközelebb eső vadászcimborát, s vitte ki magával a társaságot,
 785 XXI    |                 kétesztendei fogságra, s amíg azt bezárják, az igazi
 786 XXI    |          keresse fel a kormánybiztost, s mondja meg neki, hogy én
 787 XXI    |          mondjuk, hogy „bosszúállást”. S e tekintetben Sára asszonynak
 788 XXI    |            ebből a házból örök időkre, s rá ne jöjjön valaki az igazi
 789 XXI    |      megtudhatod, ha a pofámra nézesz, s meglátod, hogy az egyik
 790 XXI    |      szolgabírónál van már beperelve), s elvágtatott, az egész társaság
 791 XXI    |               felkeresni az asszonyát, s igen gyöngéden bánt vele.
 792 XXI    |              el fog utazni Debrecenbe, s hazahozza azt a rossz gyereket.
 793 XXI    |            Cálvinus János feltámad is, s az követeli magának.~Ebbe
 794 XXI    |           vissza fogja hozni a mamája, s ezentúl kordában fogja tartani!
 795 XXI    |   Szilágyságból érkező vadásztársakat, s azokkal egyesülten indul
 796 XXI    |      tovagördülő hintóból is kihajolt, s lobogtatott kendőjével küldé
 797 XXI    |           esztendőre a komáromi várba, s aztán saját magát is odacsukatja
 798 XXI    |              hóna alá nyúl a zsidónak, s lehetővé teszi neki, hogy
 799 XXI    |                felé nyílik, az udvarra s az abban játszó zsidógyerekekre
 800 XXI    |         Decebálnét még a járásáról is, s a királyi biztos nem tehet
 801 XXI    |             minden ember ne beszéljen, s aztán mindenféle conjecturákat
 802 XXI    |              ajtón kimennek a boltból, s azalatt, amíg Bakala Peti
 803 XXI    |       éjjel-nappal velem egy szobában, s ne legyen neki más vígasztalója
 804 XXI    |           ilyenkor már a medve alszik, s akárhogy kérdik tőle, hogy
 805 XXI    |                aki egészen alkalmatos, s azért megteheti nekem azt
 806 XXI    |            holnap már kimegy Erdélybe, s onnan sohse kerítjük vissza.
 807 XXI    |          brachiummal kijön Tűzhalomra, s házmotozást kezd a Tanussy
 808 XXI    |              ha már tanulni van kedve; s azzal vágtatok haza lóhalálában.
 809 XXI    |              szekrényemre kerül a sor, s a rejtekfiókra rátalálnak,
 810 XXI    |          perébe nyakig belekeveredjem, s vele együtt magam is odakerüljek
 811 XXI    |               eddigi tergiversatióval, s ami a nemesember jellemében
 812 XXI    |            kevélységgel a maga vétkét, s többé nem bujkál sehová,
 813 XXI    |           burgonya), de mégis kapható, s hogy ennek a gumóit Ponthay
 814 XXI    |             betoppan hozzá a felesége, s azzal az édes nyilatkozattal
 815 XXI    |             előhordatott a magazinból, s azok közül kiválasztá a
 816 XXI    |            helybenhagyta a választást, s odébb ment. Bakala Peti
 817 XXII   |       parancslevelet ő kézbesíthetett, s zörgetésére meg kellett
 818 XXII   |     odaszegezhette a jurátus a kapura, s eljárásáról kiadott bizonyítványa
 819 XXII   |             fidibusznak szánt levelet, s nagy lett a megrőkönyödése,
 820 XXII   |              szökésnek fog vétethetni, s a szökevény nemest megfogdossák.~–
 821 XXII   |       biztosnak erről a renitentiáról, s az még valami bracchialis
 822 XXII   |                a medvefogó sinkoránok, s azok megeszik, ha ki próbál
 823 XXII   |              egy kicsit elszunnyadtam, s elkezdett a fülembe sugdosni: „
 824 XXII   |            orvosságom, hogy lóra ülök, s elnyargalok. Kérlek, majd
 825 XXII   |                vettem, megrubrikáztam, s amint jöttek sorba, rovancsolva
 826 XXII   |              menjen fel szépen Bécsbe, s hallgassa végig, amit mondanak.
 827 XXII   |              kalapja mellől a levelet, s átadta.~Belizár írása volt.
 828 XXII   |            vissza. Én itthon maradtam, s nagy szükségem van rá, hogy
 829 XXII   |                befogatott a hintajába, s a jurátust is meghívta,
 830 XXII   |          taszítva, benyitott az ajtón, s azt sem kérdezve az előszobában
 831 XXII   |              messze elnyújtva a lábát, s a sarkantyúja taréjával
 832 XXII   |      excellenciád „bátyám”-nak szólít, s én is visszaadom. Az „öcsém”
 833 XXII   |            Belizár nevét kitöröltetni, s Decebált iratni a helyébe.
 834 XXII   |             zsebemben – mondá Decebál, s odanyújtotta azt a királyi
 835 XXII   |            büszkén a Thonuzóba ivadék, s kevélyen hordozá körül tekintetét
 836 XXII   |                királyi parancslevelet, s kétfelé szakítva, odahajítá
 837 XXII   |       összeütötte a sarkantyús bokáit, s ment maga előre; most már
 838 XXII   |              hogy a strázsa járjon alá s fel a folyosón az ajtóm
 839 XXII   |                számba!~Elszánta magát, s bevágta mind a hat gombócot.
 840 XXII   |               a megyei tiszti főügyész s a legjobb pikétjátszó a
 841 XXII   |               egyik nyelvedet odakinn, s ne fecsegj nekem diákul,
 842 XXII   |          párezer forintot Rézkuthynak, s ígérd meg neki, hogy a jövő
 843 XXII   |              hogy első alispán legyen, s revocálni fogja a vádat,
 844 XXII   |               tettek, rabjuk leszek! – S ha föld alatti tömlöcbe
 845 XXII   |                feljelentetted magadat, s akkor itt ülheted le az
 846 XXII   |            tarokkozni, preferanszozni, s olyan jól elmulatunk, mint
 847 XXII   |          ágyúgolyóbisnak gyúrta össze, s úgy vágta az asztalhoz,
 848 XXII   |                leszek. Eredj dolgodra, s aztán akkor lássalak, amikor
 849 XXII   |        megrágom, palacsintává lapítom, s a falhoz mázolom. És most:
 850 XXII   |              járkálni a börtönében alá s fel. Tudta, hogy lépteinek
 851 XXII   |             tessék folytatni, kérem. – S azzal ment egyenesen ama
 852 XXII   |             ama nyitott szekrény felé, s az előtt törökösen lekutyorodva,
 853 XXII   |              kecskebőr színű volt már, s a betűk rozsdásak. Mindezek
 854 XXII   |           Keressük! – dörmögé Decebál, s levetette a kabátját, felgyürkőzött. (
 855 XXII   | papírlevelekből vannak összeragasztva, s ha egy ilyen ódon könyvnek
 856 XXII   |          Nácihoz, a jurátusok apjához, s az egy nagy bolond pecsétes
 857 XXII   |                fiatalember a censurát, s a lepkéből lett hernyó,
 858 XXII   |                visszakapta az aranyat, s még egy esztendeig maradt
 859 XXII   |               meg jurátusi minőségben, s a fiatal generációnak vezetője
 860 XXII   |                 felelt rá Csunkó Náci, s végezve hivatalos exmissióját,
 861 XXII   |          csakugyan Thonuzóba fia volt, s eszerint a Tanussyak egyenes
 862 XXII   |              vezér szövetséget kötött, s őt fejedelemmé tette. A
 863 XXII   |        értelemben annyit, mint „trón”, s ami fődolog: „fejedelem”
 864 XXII   |              büszkén egyenesedett föl, s ha oly magas lett volna,
 865 XXII   |           alatt. Bizonyosan ott van!~– S te csakugyan feltaláltad
 866 XXII   |                 barátja az erénynek.~– S hogy ahhoz hozzájuthassunk?~–
 867 XXIII  |            osztályos atyafiak” voltak! S ez az ellenségeskedésnek
 868 XXIII  |            hegyoldalakba hanyatlik át, s aztán ellapul végtelen síksággá,
 869 XXIII  |                családapa idehaza volt, s a maga dolga után látott.
 870 XXIII  |                az apja örökébe lépett, s átvizsgálta az inventáriumot,
 871 XXIII  |       makkjának és gubicsának a felét, s engedjék át neki szintén
 872 XXIII  |            békés kiegyezés áldozatáén; s ez annyit jelent, mint egy
 873 XXIII  |                részébe pedig a hegyek; s ha az utóbbiakra van feltéve
 874 XXIII  |             még aznap is a rabkoszton; s megkísérté kenyérbélből
 875 XXIII  |          eleget nevetett a mókázásain; s a derültséget nem bírta
 876 XXIII  |                fintorította a pofáját, s az a gúnyvigyorgás meg is
 877 XXIII  |             Most már elmondhatná neki, s azzal egyszerre leszállítaná
 878 XXIII  |        iratcsomagokkal kivitték onnan, s helyébe egy díszes almáriumot,
 879 XXIII  |           hoznak egy nagy fali tükröt, s azt felakasztják a két ablak
 880 XXIII  |              azután pajtásnevet ittak, s jó alkonyra járt az idő,
 881 XXIII  |              felcihelődtek a vendégek, s menni készültek.~– De biz
 882 XXIII  |              elfér egy köpönyegzsebbe, s nagy csaholással, vinnyogással
 883 XXIII  |          szökéssel felugrik a térdére, s egypárszor körülfordulva,
 884 XXIII  |            hogy „szabad”-e, kinyitják, s belebben rajta, mint a kívánság,
 885 XXIII  |              az asszonyok legszebbike, s azzal egyenest borul az
 886 XXIII  |         egyenest borul az ura nyakába, s nem törődik vele, ha látják
 887 XXIII  |         Azonban újra nyitják az ajtót, s megint jön két hajdú. Most
 888 XXIII  |       parancsolgat nekik Sára asszony, s azzal kibontakozva férje
 889 XXIII  |            rögtön felnyitja a lakatot, s szépen leguggolva a láda
 890 XXIII  |             sok mindenféle fehérneműt, s aztán rakosgatja befelé
 891 XXIII  |         Tanusvárról, sok katonasággal, s elfoglalta a kastélyunk
 892 XXIII  |        ellenállásra gondoltam volna.~– S te ellenálltál volna?~–
 893 XXIII  |         szalonajtóban őexcellenciáját, s azt kérdeztem tőle, hogy
 894 XXIII  |              Azzal felkaptam a seprűt, s odaálltam a szekrényem elé.
 895 XXIII  |        markomban maradt a pakumpartja, s mikor a kezeimet lefogták,
 896 XXIII  |                tömlöcre vagyok ítélve, s azt itt kell leülnöm a vármegyeházánál.
 897 XXIII  |                de így estétől reggelig s reggeltől estig mindig maga
 898 XXIII  |               magában Tanussy Decebál.~S aztán a boldogságnak van
 899 XXIII  |           odaült duzzogva az ablakhoz, s egész nap harisnyát kötött,
 900 XXIII  |             végignyújtózott a kanapén, s elpipált két font dohányt.
 901 XXIII  |                kerítette a csurapéját, s úgy elment, hogy három napig
 902 XXIII  |             élnek, ha meg nem haltak”, s hozzágondolta, hogy a tündérek
 903 XXIII  |             fel Vakandi Anonymus urat, s küldje ide hozzá.~– Nem
 904 XXIII  |              itt ül az az almáriomban, s eszi a penészes papirost
 905 XXIII  |            amint a régiségbúvár belép, s röviden végezte vele a dolgát.~–
 906 XXIII  |            rögtön a királyi biztoshoz, s mondd meg neki, hogy kész
 907 XXIII  |           torkán, ezzel adott választ, s igyekezett kifelé az ajtón.~
 908 XXIII  |    átzsinórozott függőpecsétes iratot, s azt kitárta Decebál elé.~
 909 XXIII  |          fiókjában.~Decebál elolvasta, s ott hagyta az asztalon.~–
 910 XXIV   |         magyarhoni általános utászok), s Vakandi Anonymus vezetése
 911 XXIV   |          könnyen felhághatnak az égbe, s estenden, éjfélenkint, ha
 912 XXIV   |             egy vastag mészkéreg volt, s ha azt is át bírta fúrni
 913 XXIV   |           pöröltek eközben Vakandival, s Decebálnak is iparkodtak
 914 XXIV   |             volt az a Bramah-lakatnál, s napokat vett igénybe a kibontása.~
 915 XXIV   |             szárnyék lett hevenyészve, s tizenöt sütőkemence volt
 916 XXIV   |             tiszafa cobrok szétváltak, s a cölöpsír föltárult.~De
 917 XXIV   |             kétkedőnek a sírok búvára, s azzal kezébe véve a szurokfáklyát,
 918 XXIV   |               a megnyitott cölöpsírba.~S ezúttal a régiségbúvárnak
 919 XXIV   |            haránt fekvő mestergerenda, s ezekre vannak aztán végigrakva
 920 XXIV   |           recével, az ezüst megmaradt, s a vázat összetartá.~A lovon
 921 XXIV   |         rohantak a feltárt szentélybe, s rögtön elkezdtek disputálni.
 922 XXIV   |        zokogásra bírta az erős férfit. S a sírás ragályos, a többi
 923 XXIV   |        sötétjébe hagyott bepillantani, s a sötétség megnépesedett,
 924 XXIV   |        csizmaszára mellől a bicskáját, s kínálta rendre mindenkinek;
 925 XXIV   |       csakugyan kívül maradt mindenki, s csak a nyíláson kandikált
 926 XXIV   |                bejáratánál Vakandi úr, s legelébb is Decebálhoz intézé
 927 XXIV   |             mecenzéfi földmunkásoknak, s azokat karikába állítva,
 928 XXIV   |             azért a nótát megtanulták; s gyönyörűség volt elnézni,
 929 XXIV   |        lelkemből beszélsz, atyámfia! – s azzal ő is hozzáfogott a
 930 XXIV   |              mezejére” sebesítetlenül, s midőn a halottat, lovára
 931 XXIV   |              az ítéletet végrehajtatá. S még szentnek nevezteti magát!
 932 XXIV   |                fel. A hártya ott volt! S a hártyán rajta az írás.~
 933 XXIV   |            emberben jós szellem lakik! S tagadja meg valaki a prófétákat.~
 934 XXIV   |                nyugodott bele Vakandi, s erre Decebál kilépett az
 935 XXIV   |              kilépett az üreg ajtaján, s odakiáltott Horkázinak:~–
 936 XXIV   |                  hördült fel a táltos, s akkorát ugrott, hogy majd
 937 XXIV   |               diadalmámorában a főpap, s jobbra-balra taszigálva
 938 XXIV   |               kitrombitálni való ez. – S hogy egészen biztosítsa
 939 XXIV   |              én azon! – szólt Decebál, s kikiáltott a sírból: „Adjatok
 940 XXIV   |   összeszorítva tartá Horkázi gégéjét, s csak egy-egy szóra valót
 941 XXIV   |         odaroskadt Thonuzóba lábaihoz, s megcsókolá annak a jobb
 942 XXIV   |              egymás nyakába borulának, s összevissza csókolóztak,
 943 XXIV   |             érte jön a svalizsérekkel, s aztán Decebál nem teszi
 944 XXIV   |        vállalkoztak erre az esküvésre, s tartották felfelé a három
 945 XXIV   |           vizet kiisznak az eskütevők, s aztán a palackot összetörik.~–
 946 XXIV   |           általánosan el lett fogadva. S arra a négy tudós komoly
 947 XXIV   |               holmi filigrán művészet.~S a bámuló halandók csoportja
 948 XXIV   |               csatolva a férje övéhez, s az mandula nagyságú smaragdokkal
 949 XXIV   |              eléje lépett Rézkuthy úr, s kigombolva a felsőkabátját,
 950 XXIV   |            volna ki Decebál lába alól, s ő egyszerre a levegőben
 951 XXIV   |            pallost, két marokra fogta, s odaállt a sírüreg nyílása
 952 XXIV   |           Horkázi ott álltak mellette, s karjaiba csimpajkóztak;
 953 XXIV   |                felbecsülik a holmikat, s ami ciscirca kiüt, odavágod
 954 XXIV   |               odavágod a harmadrészét, s azzal ki van fizetve a fiscus:
 955 XXIV   |             lepecsételnők a cölöpsírt, s az őrizetéről gondoskodnánk,
 956 XXIV   |       általános elfogadtatásra talált, s azzal szent lett a békesség,
 957 XXIV   |              mert elkezdett esni a hó, s az úri társaság kényszerült
 958 XXIV   |            magukat a cölöpsír üregébe, s csinálták az inventáriumot
 959 XXIV   |                  vígadj a vigadókkal”, s inkább a lakománál képviselte
 960 XXIV   |                amelyen most tombolunk, s felköszöntve Decebált, mint
 961 XXIV   |             pénzeket vizsgálja rendre, s azokból kalkulálja ki, mely
 962 XXIV   |                fűzve hordtak magukkal, s ezeknek a bizonysága szerint
 963 XXIV   |               erdőkerülőket agyonveri, s a sír kincseit elrabolja,
 964 XXIV   |            kölcsönösen biztosíttassék, s azután a vármegye vasajtós
 965 XXIV   |                a Bajhalmot körülzárja, s azt rendes helyőrséggel
 966 XXV    |          fényrajzaikat a kirakatokban, s a képviselőház asztalán
 967 XXV    |                volt szabad róla tenni. S amikor a szemtanú tudósok
 968 XXV    |        mulatszágosz; de nem tanácosz!” S vándorolt a kézirattárba. –
 969 XXV    |             Azalatt hónapok múltak el, s a kamarától csak nem jött
 970 XXV    |            kincseket szemle alá vegye, s azon esetben, ha azok csakugyan
 971 XXV    |                azok csakugyan igaziak, s ha azokat a mostani tulajdonosuk
 972 XXV    |           kasznárját ötlovas csézával, s szörnyen kikérdezte Mántay
 973 XXV    |              londoni világhírű cégtől, s előadta idejövetele célját.~
 974 XXV    |            kapóra jött alkalom fölött, s ezt Decebálnak is megmondá;
 975 XXV    |           ládákat felnyitották rendre, s kirakták belőlük a drágaságokat
 976 XXV    |         értette volna a tárgyak becsét s rendeltetését; de nem tudott
 977 XXV    |              Mántay Móricnak a vállát, s a fogai közül előmorzsolt
 978 XXV    |          mérnök bosszúsan vállat vont, s ilyenformán dörmögött:~–
 979 XXV    |                Azzal kapta a kalapját, s igyekezett odábbállni.~–
 980 XXV    |          megyek ebédelni, éhes vagyok.~S nem hagyta magát lefüleltetni,
 981 XXV    |            keveslik a kínált összeget, s megint kiöblített egy kurta
 982 XXV    |              meg is értette az ügynök, s azt mondta rá nagy flegmával:~–
 983 XXV    |             mesterségesen felnyitotta, s abból egy névjegyet adott
 984 XXV    |         névjegyet adott át Decebálnak, s valamit mondott is hozzá,
 985 XXV    |               Tanusvárott nyolc napig, s ez idő alatt található lesz
 986 XXV    |          viselem a vele járó terheket, s kérem, a talált kincseimet
 987 XXV    |            Snopkins-szel beszélgetett, s az utolsó pecsét felragasztása
 988 XXV    |             Decebál rögtön befogatott, s vágtatott be a városba;
 989 XXV    |              megírta a felhatalmazást, s sietett vele vissza Mántayhoz.
 990 XXV    |             szép gulyákból adnál el.~– S három percentes lesz a kölcsön?~–
 991 XXV    |                 mert messze az út ide, s ők szegény sorsban vannak.~–
 992 XXV    |             most elmehetne Decebállal, s vele együtt sorba látogathatná
 993 XXV    |               A férj elérté a kérdést, s megelőzte azt.~– Nos? Van
 994 XXV    |         odarepült az ölébe az asszony, s az idegen jelenléte dacára,
 995 XXV    |               után ugyanazon a helyen, s ha valamiképp mégis megtörténhetnék,
 996 XXV    |                fogja el azt a levelet, s dugja el a bőröndje legalsó
 997 XXV    |              bőröndje legalsó részébe; s ne adja át Decebálnak, csak
 998 XXV    |          mondottakat hallogatni kezdé, s folyvást hosszabbra tágult,
 999 XXV    |            neki a szerencsés vételhez, s utasításokkal látta el,
1000 XXV    |           Azzal fogta a kürtőkalapját, s úgy elment, hogy minden