1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1675
Fezejet
1001 XXV | ajánlatot tudomásul vesszük, s majd tudósítani fogjuk Tanussy
1002 XXV | orraik csaknem egymást érték, s így szólt hozzá halkan:~–
1003 XXV | szépen.~De hát csak nem ment. S a bajhalmi világhírű leletekért
1004 XXV | búcsút vett a vármegyétől, s hazament Pontaligetre.~Mikor
1005 XXV | anyád tulajdonai voltak, s így neked jogos örökséged,
1006 XXV | dolgozom. A kincseidet vedd át, s bírjad békével.~Decebál
1007 XXVI | Debrecen. Ötvenezer lélek, s egy sem halandó test már
1008 XXVI | nagy alföldi városokban, s legalább hoz egy kis keresetet
1009 XXVI | Orbán” is beleszólhat, s addig még sok víz lefoly
1010 XXVI | Megütötte a magas C-t, s mikor a nagy „harmóniá”-
1011 XXVI | Délelőtt, iskola után! S ha volt egy jó pajtás, akinek
1012 XXVI | törni a páros zsemlyét, s megosztani vele! Az volt
1013 XXVI | állítja a cívisek porontyait, s „privátát” ad nekik, eljár
1014 XXVI | nekik, eljár temetésre, s ha a „tógát” felölthette,
1015 XXVI | fordítsa, el ne vesztegesse, s akkor kiadja neki a testimoniumot,
1016 XXVI | hogy csakugyan itt tanul, s mi a calculusa, akkor a
1017 XXVI | megjelen a postahivatalban, s ha a kettejük zsebében áll
1018 XXVI | hazaszalad a seniorhoz; s „post festa” lekötésével
1019 XXVI | lekötésével kölcsönkéri tőle; s így kerül haza a százforintos
1020 XXVI | várja; de az is elmúlt, s a collatio mégsem következett.
1021 XXVI | hozzányúlnom. Olvasd el a levelet, s aztán mondd meg, hogy tehetem-e
1022 XXVI | megszünteté a hosszadalmas pert, s beleegyezett az új osztályba.
1023 XXVI | viselem. Tehetem azt, hálából, s úgy fogadhatod éntőlem,
1024 XXVI | nem megszégyenítő ajándék, s nekem még csak egy köszönő
1025 XXVI | forintot kapott ajándékba, s azt visszaküldte! Majd egy
1026 XXVI | is a tengerbe fog dobni, s aztán ennek a bolond bajnak
1027 XXVI | gróf levelét Mántaynak, s tanácsát kérte. A mérnök
1028 XXVI | a mecenzéfiek elárulták; s hogy azok a csontvázak nem
1029 XXVI | kiszökött a gyáva a külföldre, s oda Decebál nem megy. Ő
1030 XXVI | a Thonuzóba-kincsekért, s híres ember volna. Ez a
1031 XXVI | ötlovas hintón jár látogatóba, s parádézik vele, hogy neki
1032 XXVI | fel akarja ölteni a tógát, s inkább el akar menni legációba
1033 XXVI | felfejthette megint a zsebeit, s nem mondta többé a tele
1034 XXVI | diákok, elöl a kántorral, s énekelték a szép kálvinista
1035 XXVI | közeledett a város vége felől, s nagyokat lódult egyik oldalával
1036 XXVI | tengelyéig elmerült a sárban, s erre a rudas ló kirúgott
1037 XXVI | torkukba szakadt az ének. S tizenkét vigyorgó fogsor
1038 XXVI | lőtávolából elmeneküljenek, s taszították az éneklő diákokat
1039 XXVI | ablaküveget tudta kitörni rajta, s azon kidugta az arcát; az
1040 XXVI | a partra, a járópadlóra, s minden módon be akart menni
1041 XXVI | volt az okosabb: elszakadt, s ezzel a rudas kiszabadult
1042 XXVI | Hagyd ott azt a lovat, s gyere ide! Nem hallod, hogy
1043 XXVI | a kifordított gubájába, s szítta erősen az üres makrapipáját;
1044 XXVI | késével a csattos szíjakat, s úgy nyitott magának utat
1045 XXVI | a hintóból a talyigába, s helyet foglalt az ülésdeszkán.~–
1046 XXVI | tanácsadással az úri vendégnek. S azzal elkezdé az alatta
1047 XXVI | csizmasarokkal meg oldalba biztatni, s mire az csakugyan mozgásba
1048 XXVI | karikában a halom tetején, s a sírásók erősen kapálták
1049 XXVI | aláhoppant a talyigából, s indult a temetőajtó felé.~
1050 XXVI | kiálta fel Sára asszony. – S az én fiamnak ott kell lenni.~–
1051 XXVI | elkapta valamennyi elől, s aztán fél lábon, fél mankóval
1052 XXVI | odaért a belső töltésre, s ott lekapta a kalapját,
1053 XXVI | a homokba a nádpálcáját, s arra tette rá a kalapját;
1054 XXVI | ha még senki sem csinált!~S azzal, se szólt, se beszélt,
1055 XXVI | pálcáját meg a kalapját, s úgy eliramodott, hogy legfeljebb
1056 XXVI | mondá magának Sára asszony, s visszadobogott talyigájához.~
1057 XXVI | kiálta mérgesen Sára asszony, s majd felfordította a talyigát,
1058 XXVI | kell még a lovakra várni, s azzal csörtet a fekete csapat
1059 XXVI | barátságot a birtokosok; s tanácshatározat ment a kollégiumhoz,
1060 XXVI | vesztett hajadon fővel, s veri a dobot, ahogy csak
1061 XXVI | kocsis megfogadta a szót, s közé keveredett a rohanó
1062 XXVI | dolgozott, ledűlt alatta, s a fiúnak kificamodott a
1063 XXVI | maradnia egész nap az ágyban, s a dagadt bokáját hideg vízzel
1064 XXVI | substitutus professor praelegált, s a csillagok parallaxisát
1065 XXVI | dühében, összecsikorgatva.~S azzal úgy vágta a fejéhez
1066 XXVI | mint a lebbencstésztát, s a földön elszórva, sorba
1067 XXVI | diós kalács, sonka, kalbász s más efféle csemege, ami
1068 XXVI | tekintetes asszony ablaka alá, s elénekeljük neki a legszebb
1069 XXVI | Zuboki uram vezetése alatt, s rákezdé a gyönyörűséges
1070 XXVI | kikönyökölve a szép nótát, s nagyokat füstölt a földig
1071 XXVI | igen szépen megköszönöm, s egy pohár borral meg is
1072 XXVI | Manó odafordult a falhoz, s ha kicsúfolják is érte,
1073 XXVII | két karját Isten igazában, s dobálja tele marokkal, ahogy
1074 XXVII | a legátus, nagykanállal, s aranyat kap ajándékba. Elmondatik,
1075 XXVII | senki sem tud magyarul, s ahol régi kétgarasosokkal
1076 XXVII | az iskolamestert hajdan.) S még hozzá van két filiája (
1077 XXVII | ott legyen a harangszóra, s onnan megint vissza éjszakára
1078 XXVII | éjszakára Mike-Pércsre, s ott egyúttal énekelni is
1079 XXVII | emberrel elébb választott, s így még abba a kategóriába
1080 XXVII | tudjuk, hogy Manónak engedte, s az még állta elég jól. Ezért
1081 XXVII | hasáb fával vánkos helyett, s egyszer fogadásból megtette,
1082 XXVII | az valamennyi szobatársé, s ha egynek van egy ünneplő
1083 XXVII | előveszi a nagy séta alatt, s bemagolja peripatetice.~
1084 XXVII | amiben mint káplán idejött, s a fején azt a nevezetes
1085 XXVII | vette elő a megbízólevelét, s átnyújtá a tiszteletesnek.~
1086 XXVII | okmányt (presbyops volt), s alfátul omegáig végigolvasta,
1087 XXVII | biennis diákból került ide, s aztán itt ragadt, megszerette
1088 XXVII | lakoma, elővette a gitárját, s sorba énekelte a legszebb
1089 XXVII | kakaskukorításra aztán talpon volt, s fogta, nekifeküdt az épületes
1090 XXVII | órádnak leszakaszd virágát!”, s azzal kihúzott a zsebéből
1091 XXVII | kiszökött a fáskamrába, s ott a térdig érő fűrészporban
1092 XXVII | öltözve a kölcsönvett tógába, s a hóna alá csapott Bibliával
1093 XXVII | odafenn állt a szószékben, s olvasta a Bibliából a felvett
1094 XXVII | remekmű harmadik részéhez, s nekifohászkodott, hogy „
1095 XXVII | jön: a tűzhalmi táltos. S még oda telepedik le a presbiterek
1096 XXVII | számára rezervált helyre, s ott megvetve a két könyökét,
1097 XXVII | várunk nekünk az Isten!”. S ez a kathedra annak a tornya.~
1098 XXVII | hanem nekiereszté a hangját, s beszélt, ami eszébe jutott,
1099 XXVII | igazán kapu, város kiáltana, s ilyenformán szerencsésen
1100 XXVII | Szoboszlay prédikációját, s rájön, hogy a legátusa micsoda
1101 XXVII | nem szaladt volna a szája, s azt nem látja, hogy minden
1102 XXVII | hirtelen a Bibliát a hóna alá, s kotródott le a szószékből,
1103 XXVII | diák tudni fogja a kázusát, s holta napjáig minden ember
1104 XXVII | tied a metszőkés. Amen.”~S e megzavarodása közepett
1105 XXVII | Mike-Pércsen az ünnepi legátus, s saját füleimmel akartam
1106 XXVII | meggyőződni az előmenetele felől. S nekem nagyon hosszú füleim
1107 XXVII | más egyéb szó elveszett, s eközben a tiszteletes és
1108 XXVII | terített úrasztal mellé, s az egymás után sorjába odajáruló
1109 XXVII | hátul lelógó selyemstóláját, s megindula.~– Kend pedig
1110 XXVII | bársonyzacskót hosszú nyélre kötve, s kirázta belőle az összegyülemedett
1111 XXVII | kivette közüle az ezüstpénzt, s odaajándékozta az egyházfinak;
1112 XXVII | kalappal, fürtös gubával, s térdig érő rojtos gatyában.~–
1113 XXVII | azt ön úgysem mondaná el, s amit ön elmond otthon, azt
1114 XXVII | iskolásgyerek után a két garasokat, s ez a kész summa ágaskodott
1115 XXVII | imádságoskönyvet a szakácskönyvvel, s csak akkor vette észre,
1116 XXVII | hirtelen fordított rajta, s átvitte a textust „az ecetes
1117 XXVII | betanulja. Elővette a kéziratot, s azt magolta folyvást, nem
1118 XXVII | hogy odamenjen a hintóhoz, s lekapcsolja a bőrtakarót.~
1119 XXVII | a kobra szemei a mókust.~S abban a pillanatban az a
1120 XXVII | átnyalábolta vaskarokkal, s leszorítá a karjait. Horkázi
1121 XXVII | megkötözték kezét-lábát, s aztán feltették a hintóba.~
1122 XXVII | a bőr a nagy hajcihőben, s aztán kiadta a rendeletet.~–
1123 XXVII | hatalmában a meghódítójának.~S az éreztette is vele a diadalmát,
1124 XXVII | magából ezeket az ördögöket!~S ez így folyt tovább. Horkázi
1125 XXVII | otthagyták, amit tőlük ellopott! S ezeknek az ivadéka jár alávaló
1126 XXVII | mint a betlehemes fiúk, s elfogadja érte a halomra
1127 XXVII | Jancsi kölyök! Hogy tolvajság s egyéb latorságok miatt üldözőbe
1128 XXVII | kezét Manó tógazsebébe; s azzal elkezdte szórni jobbra-balra
1129 XXVII | úti tarisznyát, kulacsot, s elkezdett falatozni. Ebéd
1130 XXVII | csendesen elszunnyadt, s jó darabig csak a horkolásával
1131 XXVII | dohányzacskóját meg a tajtékpipáját, s rágyújtott, gomolygó füstfelleget
1132 XXVII | füstfelleget fújva áldozata arcába.~S aközben elmesélte neki hosszában,
1133 XXVII | nehogy valaki ráismerjen, s aztán a diákság „ad armát”
1134 XXVII | diákság „ad armát” kiáltson, s még erővel kiszabadítsa.~
1135 XXVII | még erővel kiszabadítsa.~S ezt neki mind szépen tűrni
1136 XXVII | odabenn, itt marad a hintónál, s ügyel rá, hogy a kisasszonyka
1137 XXVII | kifogta a két hátulsó lovat, s bevezette az istállóba.~
1138 XXVII | kiabálva a korcsmárosné után, s amint az úri lovakat behordták
1139 XXVII | hátát a hintó ládájának, s onnan nézett ki a kapun
1140 XXVII | hozzádra, az állás alá, s ott megáll.~A krispines
1141 XXVII | elkezdett nyavalyogva nyögni s hánykolódni a hintóban.~–
1142 XXVII | válasszal, hanem odalépett, s fellebbenté a kalapfátyolt
1143 XXVII | egyszeriben ott termett a kezében, s két nyisszantással el lett
1144 XXVII | Manó kiugrott a hintóból, s szaladni akart ki a kapun.~
1145 XXVII | megkapta a karjánál fogva.~– …s hova szaladnánk, mikor senki
1146 XXVII | itt lesznek a hóhéraim! S én inkább meghalok, mint
1147 XXVII | hűségesen elvette a kétgarasost, s leakasztva a szekér oldaláról
1148 XXVII | megpillantja, ráállt a falatozásra, s még a kotyogósból is hagyott
1149 XXVII | öltöztessük is fel szépen.~S azzal felkapva a földre
1150 XXVII | szájával az öt sárkánynak, s azzal azok úgy kilódították
1151 XXVII | kenyérszelő bicskája hegyére, s úgy vitte ki a hintóhoz,
1152 XXVII | nem kapta meg az ütleget, s ahol „hahaha” van írva a
1153 XXVII | ami a Világlátó csárda s a nagy erdő között elterül, (
1154 XXVII | világ első városává teszik, s a cívispolgárnak azon páratlan
1155 XXVII | kertestül odabenn a városban; s a házat a föld nélkül eladni
1156 XXVII | Aztán semmiféle adófizetés s más ilyen nyavalya a debreceni
1157 XXVII | bácsi!~– …dd erőködjen…~S magyarázta tovább a puszták
1158 XXVII | lehúzni a csizmáit a lábáról, s a tógát felgyűrte az öve
1159 XXVII | lábáról is a csizmáját, s ő is ugrani készült.~– Nené! –
1160 XXVII | ülése alá dugott ostort, s kikanyargatta annak négyes
1161 XXVII | városáig meg sem állsz!~S azzal közibe cserdített
1162 XXVII | szügyeikbe vágták a fejüket, s úgy elragadták a szekeret,
1163 XXVII | után végképpen kiálltak, s szétvetették a négy lábukat,
1164 XXVII | egy levágott fa törzsére, s onnan kiáltott el egy ókazár-bolgár
1165 XXVII | királyi tanácsos úrral, s az első udvariasságokat
1166 XXVIII | körme közül világgá szökött, s azontúl elég hírt hordtak
1167 XXVIII | bizony elfogták a zsidók, s vérét vették, míg utoljára
1168 XXVIII | leköszönt a hivataláról, s helyébe Ponthay Adalbert
1169 XXVIII | egymás kezéről árverezték el, s folyt mindenikben a bor,
1170 XXVIII | beütötték a hordó fenekét, s kieresztették a lőrét az
1171 XXVIII | akik külföldön laknak, s kiosztjuk a szegény nemesség
1172 XXVIII | rég eltemetett gyűlöletét, s az mind jött a csatatérre,
1173 XXVIII | megugatták az emberek, s a kutyák sokkal tisztességesebben.~
1174 XXVIII | párt, ami eddig nem volt; s most az viszi magával. Még
1175 XXVIII | mind tele volt uraságokkal. S milyen uraságok! Akiknek
1176 XXVIII | hajukba ragadt a bojtorján, s kezébe ragad a kés, villa,
1177 XXVIII | valamennyit, mert voksa van, s az ellenséget megfélemlíteni
1178 XXVIII | szakács főzött a számukra, s egy egész csapat bébillér;
1179 XXVIII | telkibányai kőedénygyár s üvegcsüri huta.~Hát még
1180 XXVIII | befolyásának köszönhető), s beállítottak egész csapatostul
1181 XXVIII | lépcsőkön a címerterembe, s odakötötte a lovát a kandeláberhez,
1182 XXVIII | napjáig itt kellett tartani, s éjszakára mindig bezárni
1183 XXVIII | Aradról kellett hozatni, s a szénát pénzen vette Decebál,
1184 XXVIII | szénát pénzen vette Decebál, s hajóval hozatta le Mármarosból.~
1185 XXVIII | választási kétszerkettőt. S ez sajátszerű tabula Cebetis!
1186 XXVIII | a 2-ből ki lehet venni, s akkor marad ott 5. Ez persze
1187 XXVIII | lehet belőle venni 3-at, s ha azt is odaadta, még akkor
1188 XXVIII | betáblázták az adós birtokára, s minden vármegyében kihirdetik
1189 XXVIII | a szavazatát Belizárnál; s ő, hogy megcáfolja a hitehagyottságáról
1190 XXVIII | csapatjainak összegyűlni, s aztán a kirendelt órában
1191 XXVIII | gyöngeszívűek, megriadnak s visszafutnak; ha kemény
1192 XXVIII | magukat az ellenséges falun, s betört fejekkel, felkötött
1193 XXVIII | elöl-hátul a szekérvonatokat, s rikoltozva hirdetik a jelöltjük
1194 XXVIII | tollat, a daruk jelvényét, s Belizár zászlói alatt vonulnak
1195 XXVIII | aztán elő a fekete tollat, s csatlakoznak Decebál zászlóihoz.~
1196 XXVIII | kirendelik a katonaságot, s erőhatalommal rekesztik
1197 XXVIII | éjszakára felgyűltek Tanusvárra, s megszállták a város utcáin
1198 XXVIII | gúnydalnak is bőven volt keletje, s hogy látható jelvényekben
1199 XXVIII | muzsikával az ellentáborok, s elfoglalják a vármegyeház
1200 XXVIII | fiatal megyei tisztviselő, s kiakasztja a fekete táblát,
1201 XXVIII | jogosultságuk fölött határoz, s beírja a neveiket a jelöltjük
1202 XXVIII | választóit bocsátják legelöl, s ha az egész vármegye leszavazott,
1203 XXVIII | botok üdvözlik agyba-főbe, s vitézség kell hozzá, hogy
1204 XXVIII | elbúsultában megéhezni, s elszállingózik a főtanyákra;
1205 XXVIII | hogy meg fogják csalni, s Decebálra szavaznak. S nem
1206 XXVIII | s Decebálra szavaznak. S nem csalták meg! Az árulók!
1207 XXVIII | szárazságot jövendöl meg. S ennek a szava hatalmasabb,
1208 XXVIII | mindjárt szekereikre kaptak, s elporoszkáltak a városbul;
1209 XXVIII | hogy előjöjjön a házából, s el merjen kullogni a megyeházig, –
1210 XXVIII | leszavaz, Decebál elbukik. S azt mind az oláhok dupla
1211 XXVIII | hazaárulóvá lesz az ember.~S az rögtön hadi jelszóvá
1212 XXVIII | házat földig lerombolták, s a bútorokat szilánkokra
1213 XXVIII | elmenekült a daruk tanyájára, s ott fellármázta a maga híveit,
1214 XXVIII | azok botra, fokosra kaptak, s rohantak be a városba; de
1215 XXVIII | meg lerontjuk a tietekét! S ezzel a szándékkal nekifordultak
1216 XXVIII | ismerős házakat Tanusváron, s hordta fel a Belizárhoz
1217 XXVIII | Tanusvárnak a követválasztástól.~S ez a mesterfogás tökéletesen
1218 XXIX | nádat, Belizár a meszet; s mind a két uraságnak valamennyi
1219 XXIX | emelteté fel romjaiból, s az ő bőkezűségéből kapott
1220 XXIX | hogy báró úrnak szólítgatá, s azt kérdezgeté tőle, hogy
1221 XXIX | megtette mind a kettőt, s egy szép napon köztudomásúvá
1222 XXIX | kilépett a nemesek sorábul s a kálvinisták gyülekezetébül,
1223 XXIX | közel voltak egymáshoz – s ha valahol, úgy itt lehetett
1224 XXIX | kastély lármás unalmát, s beléphetett a fényes nagyvilágba.~„
1225 XXIX | Dorkó nénőt otthon hagyta, s ahelyett francia társalkodónőt
1226 XXIX | társalkodónőt fogadott, s bámulatos dolgokat tanult
1227 XXIX | tartozott Magyarországhoz, s külön gyűlése volt. Decebál
1228 XXIX | tudta magához hódítani vele. S erre volt legbüszkébb. Együtt
1229 XXIX | nagy szerencsében volt, s azt akarták, hogy ellenkezőre
1230 XXIX | de ezek itt a Paganinik!~S ez Decebálnak nem akart
1231 XXIX | szenvedéllyel játszott. S annál inkább vesztett.~A
1232 XXIX | Hisz ez Sobri Jóska!”~S általánosan el volt terjedve
1233 XXIX | hivatalos lapot elolvasni.~S azzal fölkapva az olvasóasztalról
1234 XXIX | tanul az én fiammal együtt, s mondhatom, hogy a legkitűnőbb
1235 XXIX | soha ne született volna!~S azzal el, kirontott a házból.
1236 XXIX | szekerébe felvetette magát, s arra a kérdésre, hogy hová
1237 XXIX | kocsis végtére megszánta, s hogy meg ne fagyjon, belegöngyölgette
1238 XXX | hirtelen a forró vízbe mártják, s azzal elmúlik a tűszúrás
1239 XXX | Felsietett a lakosztályába, s akkor aztán saját két szemével
1240 XXX | nyomban itt volt a citatoria, s alig ért rá az ember körülnézni,
1241 XXX | az úrbériség alól tőled, s ajánl neked örökváltság
1242 XXX | engedelmeskedik a parancsolatomnak, s jobbágyi tartozását fizeti
1243 XXX | egész az utcára felépített, s többé az elejét nem adta
1244 XXX | büszkeséggel a divánja alá rakja, s rájuk üljön.~De majd a guta
1245 XXX | esztendeig lehet halogatni. S még Bakala Peti ül őfölötte
1246 XXX | be alázatosan a kisajtón, s kérjen segítséget a filiszteusok
1247 XXX | az esküdt ellenségétől, s még hegyébe örök hálára
1248 XXX | először megy ki a szabadba, s alig tudja egyik lábát húzni
1249 XXXI | diplomácia pecsét alatt tart. S nincs az a hozzá intézett
1250 XXXI | megdöbbentően megvalósultak, s minden ember bámult rajta,
1251 XXXI | vas, arany vagy ezüst, s ha történetesen olyan csizma
1252 XXXI | verve, azt is levettetik, s sarkatlan cipőt kap helyette.
1253 XXXI | bezárják egy szekrénybe, s annak a rézkulcsát átadják
1254 XXXI | selyembalzacon az olasz grófné, s megkínálja a karszékkel
1255 XXXI | férfi, a divánnal, ha hölgy, s elmondja előtte a szükséges
1256 XXXI | válaszolásra engedjen neki időt, s egyátaljában kímélje és
1257 XXXI | alvó halottmerevvé dermed, s erre egy legördülő rézfüggöny
1258 XXXI | egyszerre elzárja az alvófülkét, s azzal vége az értekezésnek.~
1259 XXXI | fehér, mint a fehér rózsa, s a két ajka annyi alakot
1260 XXXI | addig Bécsben maradjanak, s magukat mindennap bejelentsék
1261 XXXI | ki akkor Bécsben lakott, s csak a főrendi ülésekre
1262 XXXI | Becsületére válsz a magyarnak, s megmutatod, hogy nemcsak
1263 XXXI | hajdani hírhordó szerepébe, s kezeli a főrangú családok
1264 XXXI | Nordbahn főalapítóinak. S a termete is megfelel a
1265 XXXI | a Nordbahn lokomotívjáé, s ha valami mondáshoz kezd,
1266 XXXI | utoljára aztán elalszik, s ott alusznak ketten duettben,
1267 XXXI | helyet foglalt a nádszéken, s hosszasan elbámult az alvó
1268 XXXI | csendesen a vékony takaró alatt, s feje fölé emelt kezének
1269 XXXI | felnézett a szoba boltozatára, s gondolt valamit, hogy miért
1270 XXXI | felelt.~– Az őseit fényesíti, s az utódait behomályosítja.~–
1271 XXXI | álomtakaró selyem szempillák, s elévilágított az a két nagy
1272 XXXI | és a láthatatlan lélek, s odanézett a kérdező szemébe.~
1273 XXXI | emelt kéz is megmozdult, s rózsás ujja hegyét bezárt
1274 XXXI | csodaszűzhöz közelíteni, s egészen odáig ment, a rézsodrony
1275 XXXI | a rézsodrony függönyig, s ott térdre bocsátkozott.
1276 XXXI | az igaz – felelt rá Manó, s aztán átvéve az inastól
1277 XXXII | még jobban előregörbült, s csak az erőhatalom tartotta
1278 XXXII | pedig, mikor utazni járt, s abbahagyta a festést, egészen
1279 XXXII | múlva nagykorúvá leszek, s akkor megkapom az anyai
1280 XXXII | lenne?~– Hogyne ismernék? S mire kell neked ez a nagy
1281 XXXII | tisztelte az öreg ezt a hölgyet. S viszont az is őtet. Én a
1282 XXXII | odaadom a csodaszűznek, s azáltal olyan helyzetbe
1283 XXXII | ifjú! Követem a példádat, s megelőzlek egy lion-fejjel.”)~
1284 XXXII | hagyni a kártyázószobát, s igen szorgalmas hírlapolvasó
1285 XXXII | ajánlott fel a grófnénak, s most azt hajhássza, hogy
1286 XXXII | dologról.~Kezet szorítottak, s azzal ott hagyták az Allgemeinét.~
1287 XXXII | Duplázzuk meg a tételt, s nem fog az látszani!)~Ponthay
1288 XXXIII | igen egyszerű készülék, s csupán arra való, hogy az
1289 XXXIII | dolgára visszaemlékezzék. S még az emlékezet maga nem
1290 XXXIII | vadat, én aztán elejtem.~– S tetszik neked ez a komédia?~–
1291 XXXIII | alakba burkolt értelemnek, s azt, hogy a kérdés miatt
1292 XXXIII | mondják el. Az feljegyzi, s közli az anyámmal. Következik
1293 XXXIII | odatérdepelek az oltár elé, s Istent tanúságba híva azt
1294 XXXIII | De veszedelmednek örülök! S kívánom, hogy elbukjál,
1295 XXXIII | elbukjál, hogy elhagyhassalak!” S mikor a nagy hazugságnak
1296 XXXIII | kihajló leánynak a kezét, s halkan suttogott hozzá.~–
1297 XXXIII | Kétfelé vágni a semmit, s az egyik feléből csinálni
1298 XXXIII | kardbojtot, amikor nekem tetszik, s akkor szabad ember vagyok.~–
1299 XXXIII | Én már jártam benne. S gyönyörrel emlékezem vissza
1300 XXXIII | megköszönni az elmúlt napot, s a reggelekre, amikor nem
1301 XXXIII | mosogat, ruhámat megfoldja, s danolva vár, mikor csónakommal
1302 XXXIII | közelítek a nádasból feléje, s akkor aztán a ropogó tűz
1303 XXXIII | leány elkezdett zokogni, s csak annyit rebegett:~–
1304 XXXIII | uradalmát, gazdálkodjam rajta. S minthogy ő soha senkitől
1305 XXXIII | dobni a tűzhalmi kastélyból, s nagy szerencse lesz, ha
1306 XXXIV | vonni sem ember, sem állat, s vagy odasimult hozzá, vagy
1307 XXXIV | könyvek voltak láthatók, s azokból ő aranyfogantyús
1308 XXXIV | aranyfogantyús lorgnonnal olvasott, s ha látogatója jött, sietett
1309 XXXIV | pamlagra, folyvást ölelgetve s a tenyerével veregetve az
1310 XXXIV | du Schelma, du Kanáli!”, s más ilyen válogatott édnevek
1311 XXXIV | válogatott édnevek kíséretében. S majd nemsokára rátért a
1312 XXXIV | hogy lakat van a száján, s egyszerre csak kirukkolt
1313 XXXIV | Manó bámulva nézett szét, s aztán a mademoiselle-hez
1314 XXXIV | szabadulni a boudoirból, s ment az apját felkeresni.~
1315 XXXIV | megérkezik az elveszett fiú, s ugyan kíváncsiak voltak
1316 XXXIV | debreceni kollégiumban, s mint ilyen az alumnusok
1317 XXXIV | nak. Most már pap valahol, s nagyra vihette a dolgát
1318 XXXIV | látta kibújni a karszékéből s protocollumostul együtt
1319 XXXIV | fölkelt, kinyújtózta magát, s megropogtatta az ujjait:
1320 XXXIV | lovászodnak vagy a kocsisodnak, s kirándulhatsz körültekinteni
1321 XXXIV | az ifjú tensúr számára, s önkényt ajánlkozott, hogy
1322 XXXIV | tékozló fiút választja, s a tensúrfit, a mi drága
1323 XXXIV | dacolva a világi hatalommal s engedelmeskedve az égi parancsolatnak:
1324 XXXIV | ünneplő ruhájába szépen, s mikor a másodikat harangozták,
1325 XXXIV | bóbitára volt különösen büszke, s hogy Manó késedelmes volt,
1326 XXXIV | csókolá meg az anyja kezét, s igaz érzéssel suttogá, hogy
1327 XXXIV | nyomorúságodbul kiszabadítsalak, s te nekem levelet küldesz,
1328 XXXIV | és világi elöljáróságok, s csak a harmadik harangszóra
1329 XXXIV | karzatra az orgona mellé, s képezték az énekkart, midőn
1330 XXXIV | a maga népe előtt járva! S mikor ezeket az őszintén
1331 XXXIV | a hangját minden ember; s a koldus rekedt hangja,
1332 XXXIV | és úrasszonyok énekével, s mindenkinek megkönnyebbül
1333 XXXIV | rektorok is odafenn a karzaton. S mindenki rajta feledte a
1334 XXXIV | áhitat, mért színlelte volna? S mikor a végsorokat zengették
1335 XXXIV | tartották istenitiszteletüket, s várná a mártíriumát.~Az
1336 XXXIV | következett az imádság (felállva), s aztán a prédikáció.~A leülés
1337 XXXIV | könyökével meg is taszítá a fiát, s a szemöldökével odavágott
1338 XXXIV | megint együtt énekelte, s azután részt vett az úrvacsorájában,
1339 XXXIV | ennél szebb prédikációt. S különösen feldicsérendőnek
1340 XXXIV | ütött a tiszteletesnek, s azt mondá neki:~– Ugyebár,
1341 XXXIV | ütni és per tu szólítani, s még a diákoktul kapott gúnynéven
1342 XXXIV | fordulva a gorombaság után, s ez ábrázatban Manó egyszerre
1343 XXXIV | illusztris társaságnak, s megfogta a néptanító kezét.~–
1344 XXXIV | régi jó pajtásnak a kezét, s rontott vele előre, ki a
1345 XXXIV | tanítócsoport zsivajgott utána, s ahogy mindenki könnyen kitalálhatá
1346 XXXIV | úrnő öltözködéshez fogott, s senkit sem bocsátott magához,
1347 XXXIV | képet mosolyított feléje, s kecsesen megköszönte neki,
1348 XXXIV | mon cher petit bébé!”, s azután még complimentet
1349 XXXIV | az énekéért dicséri meg, s sietett neki franciául,
1350 XXXIV | volt hiányosság a borban, s annak mind a főasztalnál,
1351 XXXIV | örömére! Nem tagadhatta meg.~S a bornak volt is hatása.
1352 XXXIV | asztalnál is meghallhatták, s meg is orrolhattak érte.~–
1353 XXXIV | rajtuk, feküdni kénytelen, s nem szabad neki bort inni.~–
1354 XXXIV | dolgát Sára asszony nagyon, s figyelmeztetésül kenyérgalacsinokkal
1355 XXXIV | fújótülköket vittek magukkal, s virtust csináltak belőle,
1356 XXXIV | Rendes időközökben.~– S vajon mit szoktak meggyónni
1357 XXXIV | lehetne tenni azt a kérdést, s inkább rákezdeni valami
1358 XXXIV | egészen szembefordult Manó, s elkomolyodva nézett a lelkész
1359 XXXIV | nagytiszteletű úr. Én Istent imádom, s parancsolatjait követem.
1360 XXXIV | zimankós jégesőre kiállni s azt kapacitálni, hogy nincs
1361 XXXIV | áldozatát a kezei közül, s lecsitítva a többieket,
1362 XXXIV | felugrott az asztaltól, s a füleire tapasztotta a
1363 XXXIV | lelkem kárhozik el vele!~S azzal kiszaladt az étteremből
1364 XXXIV | lenyelt. Felállt a helyéről, s kilépett a kérdező elé.~–
1365 XXXIV | eleveneket és holtakat” – s aztán három sorral odább: „
1366 XXXIV | volna egy toastot mondani, s felköszönteni az esperest,
1367 XXXIV | pillanatnyi csendességet idéz elő, s ha a merénylet elkövetőjének
1368 XXXIV | ebbe a hasadékba befúrni s a toastját hirtelen elsütni,
1369 XXXIV | megtisztelt felugrott a székéről, s sietett elébb a főasztalnál
1370 XXXIV | assessor is kiabálni kezdett, s mind valamennyien Decebálhoz
1371 XXXIV | leskelődjék be az ablakon, s ha valami gorombaságot találna
1372 XXXIV | Emmácska! – hebegé ijedten, s elfeledkezve a fájós lábáról,
1373 XXXIV | sziszegve esett vissza, s a térdéhez kapott.~– Én
1374 XXXIV | az öreg síránkozó hangon, s összetette könyörgő módra
1375 XXXIV | kibékülünk ellenségeinkkel, s megáldozzuk a haragunkat.
1376 XXXIV | gyerekésszel önnek szereztem, s aztán részemről is legyen
1377 XXXIV | Igazán! – rebegé az öreg, s félve nyújtá a kezét Manónak,
1378 XXXIV | nyújtá a kezét Manónak, s csak azután, hogy az nem
1379 XXXIV | beteg ember ágya szélére, s kikérdezé nagy részvétteljesen,
1380 XXXIV | átugrik a másik térdébe, s aztán masírozik le egész
1381 XXXIV | jó lélek, mire kell az, s lódult ki a szobából.~Manó
1382 XXXIV | ha ezt rendelte az orvos, s érzi a jó hatását, egy egész
1383 XXXIV | valahonnan – monda Manó, s a zsebébe nyúlva, kivett
1384 XXXIV | kivett valami aprópénzt, s a pópa kezébe csúsztatá.
1385 XXXIV | hitte, ötkrajcárosokat kap, s nagyot hördült, úgy megijedt,
1386 XXXIV | asztalkendőt, amiben a tálat hozta, s futásnak eredt. Hogy ezt
1387 XXXIV | az öreg megfogta a kezét, s visszatartá.~– Hát igazán
1388 XXXIV | beteg ember zavaros szemébe, s kezét nyújtá neki.~A pópa
1389 XXXIV | botjával leütötte a fejét, s zsebre rakta. Jó az a Bálám
1390 XXXIV | ülének a capári cvikkhez, s adutoztak erősen, feledve
1391 XXXIV | samaritánust szeretném ismerni. – S azzal meggyújtotta a pipáját
1392 XXXIV | szerencse, hogy össze nem tört.~S ezzel Manó odalépett Decebálhoz,
1393 XXXIV | a vállára tette a kezét, s azt mondá neki:~– Hat évig
1394 XXXIV | ezzel megfordult a sarkán, s kiment a kártyázószobából.
1395 XXXV | viselted magadat.~– Elismerem s szánom-bánom bűnömet. Mentsen
1396 XXXV | magaslatára emelkedék Decebál, s nem késett meggyőződése
1397 XXXV | hiszem, hogy van jogom hozzá. S talán szabad azt a kérdést
1398 XXXV | voltam, eszemet éreztem, s engem leánynak és butának
1399 XXXV | szeretet, a hit a jóslatokban, s az ismeretlenség; de amit
1400 XXXV | e kigúnyoltatásom alatt. S ez elbutításban rendszer
1401 XXXV | leírtam, megfogod a kezemet, s azt mondod a társaságnak: „
1402 XXXV | könyvet, amennyi elég volt, s ha ütöttek, úgy bántak velem,
1403 XXXV | csizmám talpába tettem, s rajta jártam; nem vettem
1404 XXXV | volna akkor az én helyemben, s maga Lucifer nyújtotta volna
1405 XXXV | kölcsönül fogadtam tőle, s a kamaton kívül még valóságos
1406 XXXV | volna a pert évtizedekig, s azalatt a haszonélvezet
1407 XXXV | birtokainkat. Tekints magad körül, s látni fogod, hogy egy kincstár
1408 XXXV | nagy Muszkaország közepett, s míveltség dolgában egészen
1409 XXXV | ismeretesebbek, mint a mieink, s mesés hazaszeretete egészen
1410 XXXV | lépsz! Aztán olvasd el ezt! S akkor borulj arcra.~E szóknál
1411 XXXV | összeszorított fogai között, s azt tenyerébe fektetve és
1412 XXXV | lábával mérgesen dobbantott, s félretolta maga elől azt
1413 XXXV | elkapta a kezecsuklóját, s az apa érezheté, hogy a
1414 XXXV | akitől legkevésbé várnád, s aki elől nem védheted magad,
1415 XXXV | elől nem védheted magad, s ez az ütés jobban fog neked
1416 XXXV | egy levelet a tárcájából, s irónnal rárajzolta búcsúszavait. (
1417 XXXV | ujjaival összenyomkodta cifrán, s átadta a kisasszonynak,
1418 XXXV | je-me-recommande-ozta magát, s elchasseírozott.~A mademoiselle
1419 XXXV | öltözőszobájába a pálca alakú levelet, s odatette a toilette-tükör
1420 XXXV | körülnézte magát a nagy tükörben, s aztán a fésülködéshez öltözve,
1421 XXXV | elefántcsont-fehér fogsorait, s biztosítá felőle a mademoiselle-t,
1422 XXXV | olvasás nem fashionable, s elkezdte szótagolni (még
1423 XXXV | és a feleségét ábrázolta, s azoknak panaszolva el a
1424 XXXV | keblébe térünk vissza! – S még ez a drága szövetség
1425 XXXV | vett, hátravetette a fejét, s hatalmas mozdulatot tett
1426 XXXV | szörnyű haraggal Decebál, s lábával nagyot dobbantott. –
1427 XXXV | felemelte az mind a kettőt, s a szemei olyan szépen forogtak
1428 XXXV | morzsolá a fogai között, s azzal megfordult, s hátratett
1429 XXXV | között, s azzal megfordult, s hátratett kezekkel ment
1430 XXXV | görbe nyakú konteszt magad! S meghíhatod az Avakumot násznagyodnak.~…
1431 XXXVI | kezébe vette az útitáskáját, s a hátulsó ajtón meg a kerten
1432 XXXVI | felhőszakadáskor elvitte a hídját, s nem csináltak helyette újat;
1433 XXXVI | menni, lehúzza a csizmáját, s átgázol. A kert kapuja zárva,
1434 XXXVI | rés törve, azon járnak ki s be. Minden azt hirdeti,
1435 XXXVI | somfacsemetét a bozótból, s hozzáfogott a zsebbeli késével,
1436 XXXVI | az úrfi után leskelődni, s aztán, hogy az igazat elmondtam,
1437 XXXVI | mondta hogy ne locsogjak, s hogy mégis tovább beszéltem,
1438 XXXVI | megfaragta a somfa botot, s aztán a vállára veté, a
1439 XXXVI | beállítva az ablakrámák, s az egész fal még várt a
1440 XXXVI | kezéből a táskáját, botját, s odaborult a jó barát nyakába.~
1441 XXXVI | olyan embert, mint te vagy, s ha megkaphatom, bársonyban
1442 XXXVI | harmadnap patécsot kap, s vagy elpatkol, vagy elszökik.
1443 XXXVI | kitanulta az egész mesterséget, s beéri hétszámra sült hallal
1444 XXXVI | szerrel utazik, mint ő maga, s az igényei olyan szerények,
1445 XXXVII | azonban szöktetni kell. – S az a nagy tudomány.~Mikor
1446 XXXVII | Manó Bécsbe visszakerült, s a legközelebbi éjjeli ablakparádé
1447 XXXVII | nem nézik az ábrázatját. – S akad ilyen is; gazdag, de
1448 XXXVII | de a kapu be van zárva, s a házmesternének meg van
1449 XXXVII | sarkári fogsz rám lesni, s egy bérkocsit tartasz készen
1450 XXXVII | a piros máslis cipőmet, s hallod a hangomat, hogy „
1451 XXXVII | fog taszítani maga elől, s akármi nyelven szólsz hozzá,
1452 XXXVII | Te azonban továbbmégy, s hátra sem nézesz többet,
1453 XXXVII | felülünk a bérkocsidba, s vágtatunk, amerre nincs
1454 XXXVII | teveled, ahová te viszesz, s ha azt mondanád, hogy az
1455 XXXVII | után ne sompolyoghasson, s azután megnyugodva benne,
1456 XXXVII | házba, búcsút vett a fiútól, s maga is odabandukolt.~Nagy
1457 XXXVII | benézett ide korán reggel, s ezt a levelet hagyta itt
1458 XXXVII | kedvesemet még jobban szeretem, s megyek vele örömbe, bánatba.
1459 XXXVII | hadd maradjon borostásnak, s aztán felnyitogatta a szobájában
1460 XXXVII | feküdt, de kihúzták onnan, s kényszerítették felöltözködni,
1461 XXXVII | és felöltöztetés alatt, s nem volt más felelete rá,
1462 XXXVII | megmenteni a világ csábjai ellen, s te magad odamégy, s elcsábítod!
1463 XXXVII | ellen, s te magad odamégy, s elcsábítod! Becsület ez?~–
1464 XXXVII | kétségbeesett anya lábainál térdel, s kezeit tördelve kéri tőle
1465 XXXVII | vagyok, mint ti hárman, s azzal mi mind felbillentünk.
1466 XXXVII | egyszerre színt vallott, s megmondta, hogy ő egészen
1467 XXXVII | egész levelet a herceg, s egy pohár chablis-t öntött
1468 XXXVII | alvajáró csodakisasszonyához, s attól kérne útbaigazítást.~–
1469 XXXVII | bele szokta magát ártani), s a vele összeköttetésben
1470 XXXVIII| haragja az elűzött fiú ellen, s igyekezett magát ebbe az
1471 XXXVIII| hogy a hazai tudósokra s különösen a nemzeti múzeumra
1472 XXXVIII| múzeum számára készítteté, s képzeljék! nem lett elfogadva.
1473 XXXVIII| sisakot és a vezéri csákányt, s közeledvén az országgyűlés
1474 XXXVIII| egy pozsonyi fiakkerrel, s meg hagyta magát vizitáltatni
1475 XXXVIII| pápaszemes bezárta a boltját, s a hátulsó ajtón kibocsátva
1476 XXXVIII| öltözött óriás belülről, s kinyitá a rácsajtót.~– Az
1477 XXXVIII| papirdarabra Decebál nevét, s beküldte azt az inastól.
1478 XXXVIII| inasoknak is visszatért, s jelenté nyájas vigyorgással,
1479 XXXVIII| gazdagon terített asztal, s amellett ült a sokat emlegetett
1480 XXXVIII| bevezető pápaszemeshez, s azt kédezé németül:~– Was
1481 XXXVIII| adjanak széket a vendég úrnak, s előkelő arckifejezéssel
1482 XXXVIII| hagyom magamat eladatni. – S azzal helyet foglalt a principálissal
1483 XXXVIII| principálissal szemközt, s elkezdett vele németül értekezni.~–
1484 XXXVIII| fejét kétkedően ingatva s az ezüstkéssel piszkálva
1485 XXXVIII| kiálta fel Decebál magyarul.~S a diótörő képmása még erre
1486 XXXVIII| ára, mint a conchyliáknak.~S ezt mondva, inte az egyik
1487 XXXVIII| elviselni!~Felállt a székéről, s áthajolva az asztalon, ezt
1488 XXXVIII| Decebál kapta a kalapját, s minden búcsúvétel nélkül
1489 XXXVIII| csak vissza sem tért hozzá, s csak egy értékes darabot
1490 XXXVIII| Sietett vissza Bécsből; s megesküdött, hogy soha többet
1491 XXXIX | Kánikula közepén járnak, s a csordakutakból is mind
1492 XXXIX | tornyos szigeteivel együtt, s aztán betakarja a rongyos
1493 XXXIX | múlva fel van az forgatva, s repül az ég felé. De még
1494 XXXIX | szélmenyasszony táncos fodra, s egyszerre csak azt veszi
1495 XXXIX | megtalálja a jobbik eszét, s hirtelen kiakasztva a nyakából
1496 XXXIX | engedi az égbe rohanni, s maga leesik a földre.~A
1497 XXXIX | a mocsárból a békákat, s estefelé a Kárpátok alján
1498 XXXIX | karéjban). A piros nadálytő, s a sötétkék vadzsálya virágait
1499 XXXIX | aminek az alja virágos bozót.~S ez a sziget nagyon jól ismert
1500 XXXIX | le-lecsap egy kövér potyka után, s viszi a prédáját egy nagy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1675 |