Fezejet

1501 XXXIX  |                 menekül a fűzfák közé, s van akkor zajos gyülekezet!
1502 XXXIX  |        szúnyogokat mímelő kelyheikkel, s a vadkomló, meg a pénzlevelű
1503 XXXIX  |          összevissza szőtték az ágait, s lógatják alá a füzéreiket
1504 XXXIX  |              fekete és piros bogyóival s folyvást nyíló fehér virágaival;
1505 XXXIX  |                rakás fát gyújtott meg, s apró fanyársakat faragott;
1506 XXXIX  |             magasra feltartott fejjel, s azok között, mint egy-egy
1507 XXXIX  |      összekeveredve kóvályog a légben, s megszáll csapatostul a sziget
1508 XXXIX  |           odahúzódik a bozót sűrűjébe, s hívogatja egymást nagy trombitaszóval.~
1509 XXXIX  |            látszik hányni ez a tenger.~S e csodavilágításban a sziget
1510 XXXIX  |               úszó; az bele nem fárad. S a vízben le nem foghatják
1511 XXXIX  |                ahol a nádas megszakad, s mélyebb víz jön közbe, melynek
1512 XXXIX  |             már feneket ért a lábával, s csülökre kapva gázol ki;
1513 XXXIX  |              az ereje, térdeire esett, s tehetetlenül dugta bele
1514 XXXIX  |          ravaszt, a fegyver eldördült, s a dúvad nagyot ordítva ugrott
1515 XXXIX  |         ordítva ugrott fel a levegőbe, s aztán hanyatt vágta magát.
1516 XXXIX  |               pestvárosi kisasszonyok! S még a diadal tetejében egy
1517 XXXIX  |              érzését ki tudja fejezni, s ha egyéb mimikára nem képes
1518 XXXIX  |            képes is, megrázza a fejét, s a füleit összecsattogtatja.~
1519 XXXIX  |           megszánta a szegény állatot, s odament hozzá. Térdére vette
1520 XXXIX  |           azzal a serteborzas orrával, s beszélgetett hozzá:~– Tehenkém!
1521 XXXIX  |                félj, már nincs farkas.~S aztán kínálgatta kötényébe
1522 XXXIX  |               dúvadat lompos farkánál, s elvontatta a sűrű bozótba,
1523 XXXIX  |          bizodalmát; megrázta a bőrét, s nekiállt a jó kövér fűnek,
1524 XXXIX  |                Ismét mekegett valamit, s a vastag orrával egyet taszított
1525 XXXIX  |              oldalát a fűzfa kérgéhez, s aztán eltehenkedett a számára
1526 XXXIX  |           mértföldnyire kellene menni, s mire idehoznák, már akkor
1527 XXXIX  |              az urakat a tejeskávéval, s majd hogy engedi nekik töretni
1528 XL     |                lehet kötni falevéllel, s aztán hangosan dalolni hozzá: „
1529 XL     |              szál fűzfavesszőt vág le, s annak lehántja a héját.
1530 XL     |             aki soká elmarad a háztól, s késő este veti haza.~– Lesz
1531 XL     |                Ma olcsó lesz a vessző.~S nagyokat füttyentett a kezében
1532 XL     |                vállát orozva hátulról, s hanyatt rántotta a fiút,
1533 XL     |        beletenyerelt a földi szederbe, s egy tüske megszúrta a kezét,
1534 XL     |              felkapta Ádámot az ölébe, s úgy vitte a két karjára
1535 XL     |             kiszabadulni a keze közül, s lejutni az öléből a földre.
1536 XL     |             vette Lizandrát a karjára, s vitte nagy diadalommal.
1537 XL     |            kétfelől a nehéz faderekat, s elkezdték a tüzelőhelyig
1538 XL     |               háromlábú kukucskálóval, s más afféle ördöngös szerszámokkal,
1539 XL     |             tengere veti fel kincseit, s ahol most lélekvesztővel
1540 XL     |              vagy az ura mellé ült le, s annak a tányérjából torkoskodott,
1541 XL     |              tányérjából torkoskodott, s kínálgatta még egy szép
1542 XL     |              aztán mindenki jóllakott, s kedves egészségére kívánta
1543 XL     |               a parázsnál sürög-forog, s egy kis idő múlva ott párolog
1544 XL     |              kést ütnek a száraz fába, s azon keresztül megfejik
1545 XL     |                nagy puffogás hangzott, s nemsokára nagy derendóciával
1546 XL     |                farkasbőrt kacagánynak.~S azzal elkezdett csúfondárosan
1547 XL     |            pedig odaomlott a lábaihoz, s elkapva azt a sebzett kezét,
1548 XL     |              ijedségtől – rebegé Manó, s igazán reszketett. – Micsoda
1549 XL     |              város lesz ezen a helyen!~S beírták a készülő térképre
1550 XL     |       elkészülnek, ottmaradt a tűznél, s elkezdett mesélni. Igazán
1551 XL     |                 amíg mindez meglesz.~– S addig te a fa tetején hálsz,
1552 XL     |       felszentelt lelkipásztor-bojtár, s egy álló esztendeig kereszteltem,
1553 XL     |               pap kell. Pap vagyok én! S úgy összekötlek benneteket,
1554 XL     |              Lizandra is sírva fakadt, s odaborulva Manó keblére,
1555 XL     |                Kápolnát nyitott benne, s azt megvilágítá csoda szent
1556 XL     |      megvilágítá csoda szent fényével, s ideszállítá rá, kik őt magasztalják:
1557 XL     |              leülve a mohos faderékra, s egy ív papírt közepén összehajtva. –
1558 XLI    |        nádorsága örömünnepét, meghalt, s utána a nemzet rendei legidősebb
1559 XLI    |                maga egyedül tölti meg, s olyan drága ruha lesz rajta,
1560 XLI    |      aranysisakját is fel fogja tenni; s akkor meglátja majd ország-világ
1561 XLI    |       bandériumot. Ez kicsinált dolog; s minden tekintetben vívmánynak
1562 XLI    |                feladatra vállalkozott, s erre az egy kivételes esetre
1563 XLI    |           Tanussy Decebálnéra gondol.) S az a hölgy emlékül egy karperecet
1564 XLI    |               kis ellenkezést találsz. s otthagyod az asszonyodat
1565 XLI    |               itt hagyom a te házadat, s ha visszatérsz, úgy jöjj,
1566 XLI    |           Decebál fütyült bosszújában, s a hajdúkat kergette előre-hátra:~–
1567 XLI    |              Nem! Hisz ez elhárítható. S aztán ez tulajdonképpen
1568 XLI    |              férje százszor megcsalja, s ugyanannyiszor megbocsátott
1569 XLI    |               rangú akart lenni velük. S ezt a hűséges nőt, ezt a
1570 XLI    |        magányából többé elő ne jöjjön, s a látogatók előtt ajtót
1571 XLI    |            asszony nem volt a világon. S a képzelet logikája hatalmas.
1572 XLI    |            szokták? Vidám mulatsággal. S annak tudjuk, hogy mi a
1573 XLI    |        asszonyok emlékezete bámulatos.~S hogy a kínzás tökéletes
1574 XLI    |                 Én bemegyek a városba, s postára teszem a pénzt a
1575 XLI    |             menni.~Decebál befogatott, s úgy távozott el, mintha
1576 XLI    |               állatnak adott védelmet, s ha azt nem, hát legalább
1577 XLI    |            hogy mindenki rá vadásszon, s ő meg ne védhesse magát.~
1578 XLI    |                elővette ezt a levelet, s szépen kisimogatta a térdén
1579 XLI    |     kisimogatta a térdén a tenyerével, s újra meg újra elolvasta.~
1580 XLI    |               partja közé szorították, s egy keseredett virágágyat
1581 XLI    |               a szomorú fák között alá s fel.~Egy zugában a kertnek
1582 XLI    |         megbűvölve állt az út közepén, s a közeledőn felejté tekintetét.~
1583 XLI    |            alig változott meg valamit, s az a valami is csak előnyére
1584 XLI    |             egy Megaera toppant eléje, s összeszorult öklében vért
1585 XLI    |            pedig fejhajtva üdvözlé őt, s nyugodt hangon válaszolt.~–
1586 XLI    |         levelét a férjednek feltörted, s úgy küldted el nekem. Ez
1587 XLI    |            méltatlanságot követtek el, s te a levelem pecsétjének
1588 XLI    |             hát add ide az én kezembe, s ha azok után, amiket veled
1589 XLI    |              köreink nagyon hitbuzgók, s ebben a tekintetben igen
1590 XLI    |                Király Samu feleségének s Decebál szeretőjének tartanak.~
1591 XLI    |         felhívatni a kálvinista papot, s két tanú jelenlétében elmondani
1592 XLI    |            egészen közel lépett hozzá, s most már forró, suttogó
1593 XLI    |          oltárképet lábával tapossa!~– S azt te mondod? Te! Aki engem
1594 XLI    |             kétségbeesésig üldöztél.~– S te annak az okát mind nem
1595 XLI    |             ezt a szívfájdalmat neked! S miután a fájdalom meg van
1596 XLI    |             semmis. Csak akarnod kell, s egy keresztnévcserével Tanussy
1597 XLI    |                a bíráim legfőbbikéhez, s kezéhez szolgáltattad a
1598 XLI    |           asszonyt nem szeretett soha, s nem fog szeretni rajtad
1599 XLI    |         felvette a földről a kalapját, s elsietett.~Sára utána nézett;
1600 XLI    |        alapjába rajzolt fekete alakot; s mikor ez eltűnt előle, még
1601 XLI    |         asszony itt hagyta a kastélyt, s minden régi cselédet elvitt
1602 XLII   |            Igaza volt az asszonynak!”, s igyekezett magából minden
1603 XLII   |               szívéből szakították ki. S hogy milyen nagyon kiszakították,
1604 XLII   |        bolondul járt! Elment vadászni, s azalatt férjhez vitték a
1605 XLII   |            tudja, hogy nevetnek rajta. S ez rettenetes csapás! Minden
1606 XLII   |                gyűlésekben jelent meg, s igyekezett magát feltűnővé
1607 XLII   |           helyébe. Kurucnak csúfolták, s erre büszke volt. Minden
1608 XLII   |            lomha rendet halomra dönti. S akkor majd őkörüle fog seregleni
1609 XLII   |              csorbát üt a büszkeségén, s a Véreskő mezővárostól annyiszor
1610 XLII   |           bizonnyal a százezer forint.~S a pesti forradalom a pozsonyi
1611 XLII   |              országgyűlést hazaküldik, s népképviseletit hívnak össze
1612 XLII   |               lépcsővel alább szállni, s indítványozza a negyedrésztelket,
1613 XLII   |  tűzifecskendővel szét lehet kergetni! S ezeknek a lármájától úgy
1614 XLII   |              fejére a phrygiai sipkát? S egy Petőfinek megcsókolja
1615 XLII   |                nekivörösödött orcával, s a hadonázásáról ítélve,
1616 XLII   |               úrnak az úrbéres városa, s az új nemzetőri zászlóalj
1617 XLII   |                kardosan járt az utcán, s háromszínű kokárdát viselt
1618 XLII   |                leültette, hogy várjon, s eléje rakott egy csomó legújabb
1619 XLII   |           katonai parancsnoknak adtak, s melyben polgárvér folyt,
1620 XLII   |               megszüntetését követeli, s a paraszt nem bolond, hogy
1621 XLII   |               törvényesség kérdésében, s tovább is viselte a Tanussy
1622 XLII   |            lett osztva négy kerületre, s ez mindenik a maga legnagyobb
1623 XLII   |        nemesség választotta a követet, s adott neki kemény utasítást,
1624 XLII   |              programot a földi népnek, s ha nem tetszik a programja,
1625 XLII   |                luteránus mind a kettő!~S az egész ország most ezeknek
1626 XLII   |                a mauzóleum vasajtaját, s órákon át elbeszélgetett
1627 XLIII  |                katonái a marsallbotot. S az ám a drága palota! Kétharmada
1628 XLIII  |      pukkanását, az ütött fal rengését s az ágyúdörgés szünetei alatt
1629 XLIII  |         Szorítsd hozzád azt a barnát!” S olyankor aztán visszagondolt
1630 XLIII  |          közepett felvette a köpenyét, s mikor más népség szaladt
1631 XLIII  |           vérvilágot vetnek a tájékra, s megreszkettetik a földet.
1632 XLIII  |   kitündököltetve falakat, épületeket, s azalatt az ostromütegek
1633 XLIII  |                 keresztülütve a jeget, s ott robban szét a mederben,
1634 XLIII  |                belül a felfordulásnál, s attól felrobban a durranóezüst,
1635 XLIII  |              himpellér legyen a neve!”~S ezt a megpiszkolást tűrni
1636 XLIII  |             titkot nem tartott előtte, s ő jól meg tudta a férjét
1637 XLIII  |         süvöltése: „hüss, hüss, hüss”! S aztán felnézni az égre,
1638 XLIII  |               a halál tárt kapuja elé, s álljon ott addig, amíg vagy
1639 XLIII  |       Odafordult nyugodtan a férjéhez, s azt mondá neki:~– Igen!
1640 XLIII  |      felállítva, két oldalrul fedezve, s csak szemben mutatva meg
1641 XLIII  |             szemben mutatva meg magát, s a tűzmestert, aki irányt
1642 XLIII  |               a távcsővel a túlpartra, s figyeld meg, hogy talál
1643 XLIII  |              mozsara rögtön eldördült, s jött sivítva a légen keresztül,
1644 XLIII  |              hanem lecsapott a földbe, s ott robbant el, kavicsözönt
1645 XLIII  |         kavicsözönt szórva maga körül, s mély gödröt hagyva maga
1646 XLIII  |           ágyúkosarai közé csapott le, s pontosan robbanva, úgy szétvetette
1647 XLIII  |              fel a szétrobbanás alatt; s amint az égbe szórt víztömeg
1648 XLIII  |         elvesztegetni való gránátjaim.~S azzal kiült a mellvédre,
1649 XLIII  |            mellvédre, a lábát lógázva, s a kezében tartott ágyúkanócnál
1650 XLIII  |           Azzal leszállt a mellvédről, s odaadta a szivarát Lizandrának.~–
1651 XLIII  |        karéjban ívellett a fejük fölé, s mikor éppen ott fölöttük
1652 XLIII  |            térdei. Férjére pillantott, s azt látta, hogy az megtántorodott,
1653 XLIII  |                hogy az megtántorodott, s baljával a melléhez kap.~–
1654 XLIII  |                végeztünk – mondá Manó, s aztán ő is összeroskadt,
1655 XLIII  |                ölébe elesett kedvesét, s mint egykor a boldog szigeten,
1656 XLIV   |                Mennyi érdekes botrány!~S minderről lehetett Sára
1657 XLIV   |           votre neveu, n’est-ce pas!”, s Sára asszony ráhagyta, hogy „
1658 XLIV   |               szokás a regattát nézni; s az eredmény közölve lett
1659 XLIV   |    körülményeit az egész bombaharcnak, s elmondta azokat a feleségének.~
1660 XLIV   |                srapnelgolyó halálosan. S az a persona még akkor sem
1661 XLIV   |         császári üteg lőszerkocsijába, s a robbanás Ponthay grófot
1662 XLIV   |             állkapcsa össze van zúzva, s a lőporszemektül az arca
1663 XLIV   |           közelebb rokonságban álltak.~S a két hét alatt, ha valaki
1664 XLIV   |                pauvre neveu est mort”. S aztán elhistorizálhatja,
1665 XLIV   |             két levágott hajfonadékot, s azokat csókolva, ölelve,
1666 XLIV   |               verheti magát a földhöz, s hentereghet alá s fel; mint
1667 XLIV   |             földhöz, s hentereghet alá s fel; mint az őrült, újra
1668 XLIV   |               márványkő legyen emelve. S miután annak az apja (a
1669 XLIV   |            elesett honvédek temetőjét, s vezessék oda a bárónőt;
1670 XLIV   |                  Óh, kedves kisfiam! – s azzal odarogyott a mésztörmelékkel
1671 Uto    |               a múzsának a tournure-t, s tanítsuk meg a költészetet –
1672 Uto    |               hitves a halál torkából, s az ő szeretetteljes ápolása
1673 Uto    |              mellett felépült az ifjú, s Komárom kapitulációja után
1674 Uto    |                iránt való kegyeletből, s felküldik az országgyűlésre.
1675 Uto    |     álláspontot védve. Nevetnek rajta, s arra ő nagyon büszke. „Gyáva