Fezejet
1 IV | kötötte a beleit.~– Hozta Isten nálunk, tekintetes indzsellér
2 V | wartburgi verseny!~– Adjon Isten, öcsémuram! – kiált oda
3 V | Decebál az öccsének.~– Fogadj Isten, bátyámuram! – viszonz az,
4 V | az gyalázta el.~– Bizony Isten! Meg van halva! – ordítá
5 VII | közeli Tanusvárra jár fel Isten igéjét hallgatni; hanem
6 VII | Emma! Hagyd el! Bizony Isten a földhöz csaplak!~– Mit?
7 IX | víve. Juci néném pedig, Isten bocsássa meg, valóságos
8 IX | se szóljon ám senkinek.~– Isten őrizz! Inkább a nyelvemet
9 X | ez volt maga a „Damasek” isten.~– Hol találta ön ezt?~Vakandi
10 XV | Kitűnően van! Attila volt az „Isten ostora”! S mit hagyott miránk
11 XVI | több kezet nem csókolok ez Isten világán senkinek!~– Derék
12 XIX | De hova mehetett? Az Isten szerelméért! Nem tudja?~–
13 XIX | míg Manó utoléri.~– Adjon Isten jó estét, asszonyom.~Ez
14 XIX | olyan volt, mint egy hamis isten, a tengeri fajtából; felül
15 XX | nekünk sem mond senki igazat. Isten őrizz attól! Hiszen ha valaha
16 XX | azok fenn vannak már.~– Hát Isten veled, Böske.~– No, én csak
17 XX | az aláírt szerződéssel.~– Isten áldjon meg. Nem tartóztatlak.
18 XX | mint ottan? No, hát adja Isten, hogy sohase láss bennünket
19 XXI | mondani, hogy úgy áldja meg az Isten, mint a suhai malmot! Tetszik
20 XXII | tűzhalmi kastélyban.~– Hozott Isten, öcsém! – fogadá a házigazda.~–
21 XXIV | ketté szeljenek.~Vakandi, az Isten választott népének azon
22 XXIV | a homo regiust; mert biz Isten idezárnak Thonuzóba nagyapád
23 XXVI | himlőben halt meg szegény, isten nyugtassa meg.~– Himlőben! –
24 XXVII | nekiereszti mind a két karját Isten igazában, s dobálja tele
25 XXVII | hiszen „Erős várunk nekünk az Isten!”. S ez a kathedra annak
26 XXVII | édes Tánczos bácsi, az Isten küldte ide.~– …gy is van.
27 XXVII | őt Tánczos uram.~– Adjon Isten ezerannyit.~– …m kell nekem,
28 XXXIII| végén azt kell mondani: „Isten engem úgy segéljen!”, hogy
29 XXXIII| olyan szent valami, mint az Isten neve; nem szabad azt könnyen
30 XXXIV | medvetáncoltató? Vagy – ne adj Isten! – császári tiszt? Egyik
31 XXXIV | ükei, csupa csontvázak. (Isten nyugtassa meg őket!) Már
32 XXXIV | Holnap, vasárnap „Téged Isten dicsérünk” lesz szokás szerint
33 XXXIV | Megdorgálni a hatalmasokat az Isten igehirdetőjének, miként
34 XXXIV | hogy kimíveljem magamat. Isten ekként jóvá fordította a
35 XXXIV | személyben, akit az egy Isten (még akkor csak egy kis
36 XXXIV | beszélni: „Kiáltásom halld meg, Isten! Vedd füledben az én könyörgésemet!
37 XXXIV | Te voltál és vagy örök Isten! És te megmaradsz minden
38 XXXIV | sásligeti lelkipásztort, az Isten éltesse!~Erre egy részleges
39 XXXV | mendikásnak. Vétenék az Isten ellen, ha egy panaszszavam
40 XXXV | ki idehaza azok, akiknek Isten és a természet jogot adott
41 XXXV | Attila volt az ősapám! Az Isten ostora!~Manó most vette
42 XXXV | suttogva rebegé:~– Adja Isten, hogy ezt az ütést soha
43 XXXV | fájni, mint a tied nekem. Isten legyen veled.~Azzal ellenállhatlan
44 XXXV | világ, betakar bennünket. Isten keze oltalmazzon téged és
45 XXXVII| megyek vele örömbe, bánatba. Isten veled. Lizandra.”~– Ez nem
46 XL | lelke olyan, amilyennek az Isten megteremté! – Egy darab
47 XL | paradicsoma.~– Hát ez mi az Isten csodája? – kiált fel a főmérnök,
48 XL | tehenet?~– Hol vettem? Az Isten adta. Ugye, ezt sem hiszed?
49 XL | kiáltozott:~– De hát nem az Isten adta-e nekem ezt a tehenkét?
50 XL | Hahaha! De tirajtatok, Isten engem úgy segéljen, megörökül
51 XL | kurátor.~– Nohát, hogy ezt az Isten alkotta templomot a legünnepélyesebb
52 XL | Mármost hát járuljatok Isten színe elé.~Azzal odavitte
53 XL | lakodalmi népdala:~„Adjon Isten lassú esőt,~Mossa össze
54 XLI | ellen semmi oltalom!~Az Isten minden állatnak adott védelmet,
55 XLIII | ágyúval~Hej, de fölvitte Isten a dolgát a szép Lizandrának!
56 Uto | Eszerint tehát azok is élnek. Isten kegyelméből harminchat esztendeje
|