Fezejet
1 I | keresztneveket válogatott nekik az édes mamájuk.~– Kétféle anyjuk
2 V | Kedves édes rózsám~ (Adante maesto)
3 IX | elrejtse ezt a portékát, édes nagysám, hogy senki meg
4 IX | csatában kell neki elesni! Édes Jézusom! Még csak koporsóba
5 X | dörmögé hozzá:~– Ugyan, édes galambom, tubicám, én ami
6 X | gyapjúból.~– Szívesen szolgálok, édes lelkemuram. Mennyi kell?~–
7 X | arany.~– Mindjárt hozom, édes angyalom.~Bíz az a csákány
8 XIV | de szép világ volt.~Ez édes visszaborongását egy elbúsult
9 XV | feleségét kérlelni.~– Ugyan, édes hékám!~Decebálnak az egyik
10 XVIII | tiszttartó dauphint megfosztanod édes álmaitól.~– Nekem volt arra
11 XIX | kérlek, kedves barátim, édes bátyáim, ne szóljatok erről
12 XX | Ne add ki magadat nekik. Édes jó Manócskám! Maradj itt!
13 XX | cordiálisan.~– Ne félj semmit, édes fiacskám; se nem vívunk,
14 XX | mennem.~– Jól van. – Hát, édes Tanussy Emmánuel, én most
15 XXI | fanyar, mikor megérett, akkor édes.~– Egy szót se szóljon többet
16 XXI | köszöntését az utána néző édes kedvesének.~Ugyan, mi jár
17 XXI | az, hogy ő most ezt az ő édes kedvesét becsukatja két
18 XXI | hozzá a felesége, s azzal az édes nyilatkozattal borul a nyakába,
19 XXII | hagyd te azt az okoskodást, édes öcsém. Várjon őfelsége,
20 XXIII | imádkozásnak is sok volna.~„Nagyon édes a családi boldogság! Igaz.
21 XXV | megszólalásra.~– Azt mondom, édes Decebál, hogy az Emma fiad
22 XXVI | Hol van hát? – mondá erre édes Zuboki úr.~Ez az „édes”
23 XXVI | erre édes Zuboki úr.~Ez az „édes” aztán a megszólítási cím,
24 XXVI | humanissime), a kántor már csak „édes” (carissime).~Édes Zuboki
25 XXVI | csak „édes” (carissime).~Édes Zuboki úrnak esküdt ellensége
26 XXVI | kiengesztelés lesz!~ ~Ezenben édes Zuboki uramnak a kérését
27 XXVI | is. Közben márjásos is. Édes Zuboki úr felfejthette megint
28 XXVI | hintóban járó úrnak lenni.~Édes Zuboki úr jelt adott a felemelt
29 XXVI | lehetett látni messziről.~Édes Zuboki úr tehát, bocsátván
30 XXVI | utána, még jobban elszalad.~Édes Zuboki úr maga elé szúrta
31 XXVII | Nagyon sajnálom, de az édes mama parancsolta, hogy csak
32 XXVII | szájáról a köteléket.~– Jaj, édes Tánczos bácsi, az Isten
33 XXIX | szólítani az öccsét, hogy „édes báró”, míg az őt viszont „
34 XXIX | fogadja Decebál:~– Hát, édes báró, mi újság Bécsben?~–
35 XXIX | újság Bécsben?~– Hát azt, édes fejedelem, magának kellene
36 XXIX | császárostól együtt?~– Már bizony, édes fejedelem, nem ártana nagyobb
37 XXIX | csak a te magzatod az, édes Decebál – szólalt meg erre
38 XXXIII| ha tudnád, hogy milyen édes, milyen jól tartó ez a kenyér!
39 XXXIV | XXXIV. Az édes otthon~Hét éve már, hogy
40 XXXIV | Óh, azért ne képzeld ám, édes fiam – szólt Decebál méltóságot
41 XXXIV | sem tudja visszaadni; az édes mama meg mindig csak azt
42 XXXIV | menyasszony? – Kell bizony, édes jó Emmácskám, mert ég ez
43 XXXIV | structollból.~– De édesanyám.~– Nem édes! Keserű! Hát emlékezzél
44 XXXIV | tréfás jókedv. Hihetőleg az édes Jézus is azon módon változtatta
45 XXXIV | fiatalba belekötni.~– Hát, édes uramöcsém, Emmánuel úr,
46 XXXV | beszélni a protestáns papokról, édes úrficskám! Ezek voltak a
47 XXXV | egész kincshalmazt.~– Hát, édes fiam, ez a levél némileg
48 XXXVI | és megszólítja.~– Ugyan, édes drága úrficskám, mit csinál
49 XXXVI | büszkesége!)~– Aztán tudja, édes úrficskám, hogy miért ütöttek
50 XXXIX | miazmái ellen.~De hát más édes illatok is vannak; teszem
51 XL | gyógyíts meg; – Kedves, édes rózsám, csókolj meg!”~Talán
52 XL | főztét, a két kancsó, az édes itallal („alamáziának” nevezték
53 XLI | örömkönnyeiből támadt, mikor az édes hazai nyelven hallották
54 XLI | magad adtál erre jogot, édes ángyom, amikor a hozzám
|