Fezejet
1 I | tetszik látni, azt mind én magam ültettem, ez a része a parknak
2 I | kertészszenvedéllyel.~– Pedig saját magam nemesítettem valamennyit.~–
3 I | voltam. Pikáns szépség volt, magam is udvaroltam neki. A férjét,
4 III | az ágyba is odafektetem magam mellé a kardomat. Ez a kard
5 V | hiszen az bizonyos, hogy én magam, még ha akarnám, sem tudnék
6 VI | maradjon itten. Én lemegyek magam személyében a lármázókhoz.
7 IX | cigányasszony.~– Az ám, magam is nevettem én azon nagyon,
8 IX | Leányruhában járattam, mindig magam mellé szoktattam, hogy jó „
9 X | hívok segítőtársat. Egyedül magam ásom a halmot. A kihordott
10 XII | nem ő tette azt, hanem én! Magam állok a veszedelemnek!”~
11 XII | gondoskodjék. A vizsgálatot magam fogom vezetni.~És így a
12 XIV | megszaladnak a hunnusok! Odamegyek magam, s ezzel a barkócafa bottal
13 XIV | Hozzátok ide a lovamat. Magam megyek! Ti maradjatok; lármát
14 XV | lovára.~– No, hát megyek magam! Majd megmutatom én, hogy
15 XV | aztán a helyébe.~– Hiszen én magam megyek érte vissza, csak
16 XV | nép dühös legyen tőle. Én magam meglestem a pinceablakon
17 XV | másikat.~– „Ez” alá nem írom a magam nevét.~– Azt nem hagyom
18 XVI | nincs több maradásom.~– Magam is azt hiszem – mondá a
19 XVI | meg az anyám kívánatára a magam nevét is felírtam a tábla
20 XVI | nyírod. Majd lenyírom én magam. Ha grádicsos lesz, annál
21 XVIII| felhasználva, távol tartottam magam minden allotriáktól, s azt
22 XVIII| éjszaka minden órájában a magam feladata után.~– (Ő ezt „
23 XVIII| zseni!~– Elvégezem én ezt magam is. A következő éjjel megint
24 XVIII| hófehér ruhában, amit én magam rajzoltam az én ideálomról,
25 XIX | Blind.” „Nix Blind.” „Magam vagyok az úr!” „Mit vissza?”
26 XIX | több kettőnél: az egyikben magam alszom, a másikban a porontyom:
27 XIX | bömböl az erdei manó!~– Magam is Manó vagyok.~– Nézd,
28 XX | mi az?~– Hát én azt még magam sem tudom. Szeretnék valami
29 XX | azt mondhatja magáról, én magam teremtettem magamat!~– Én
30 XX | Lizandra még jobban nevetett.~– Magam is azt hiszem. Hát aztán
31 XX | talán tégedet hagyjalak magam helyett bántatni?~– Mit
32 XX | sem híhat. Ha védelmezem magam az ellen, aki meg akar csókolni,
33 XX | Költesd fel a fiút.~– Magam megyek hozzá. Ráijesztek,
34 XXI | a napjára Koltaberekbe; magam, a házigazda csak nem maradhatok
35 XXI | idén medvevadászni! Kérem! Magam is erdélyi leány vagyok,
36 XXI | belekeveredjem, s vele együtt magam is odakerüljek a komáromi
37 XXII | a házigazda.~– De bizony magam is igyekeztem, hogy délelőtt
38 XXII | teszi az ügyet.~– De ha magam idejövök feljelenteni magamat.~–
39 XXII | exmissióját, eltávozott.~– Magam nem mehetek, hanem a feleségemet
40 XXIII| tartozom magamat a börtönben magam élelmezni, akkor azt úri
41 XXIV | senkinek nem szóltok, amíg én magam azzal föl nem lépek.~Szívesen
42 XXIV | emlegettessék. „Három király: – magam vagyok a negyedik!” Ebből
43 XXVI | semmiféle harmónia! Majd magam csinálok én olyan harmóniát,
44 XXVII| állása alá megérkezének –; magam is megebédelek, hogy aztán
45 XXVII| mármost ezt csak nem vihetem a magam papjának, de ha papnak szántam,
46 XXX | már nem teszem! Hogy én magam degradáljam magamat. Én
47 XXXI | Hát én azt nem bánom.~– Magam sem fogok miatta sárgaságba
48 XXXI | d’or-odat.~– Megfizetem magam. Én is kíváncsi lettem rá.~–
49 XXXII| De hát miért ne inkább én magam, mint ti mind a ketten? –
50 XXXIV| keresek a házban, ahová a magam bolond fejét nyugalomra
51 XXXV | tövises úton tovább menni magam erejéből. Elmentem legátusnak.
52 XL | akartalak elriasztani a magam példájával, láttam, hogy
53 XLI | az egész meghívással, és magam sem megyek el.~– Hogyan?
|