Fezejet
1 I | álljanak, mégis mindent megtud. Igazán olyan rajtam, mint az átok.
2 III | most kezdünk el hát majd igazán vacsorálni. Megjött a szakács.~
3 IV | azt Spanyolországban is.~– Igazán? De még egyéb baj is van
4 VII | beszélünk. Állj veszteg, mert igazán megtéplek.~S azzal elkezdte
5 IX | Én elmondok mindent úgy igazán, ahogy történt – szólt Bakala
6 IX | szempont érdekelte.~– Hát igazán nem volt Decebálnak semmiféle
7 XII | felvonulásban.~Ponthay Adalbert gróf igazán előkelő alak volt ilyenkor.~
8 XIII | Nini! A hityimatyimókus igazán meggubahodott! Már meg táncol.)~
9 XVIII | kilépett a veranda szegélyére. Igazán mondom, olyan volt, mint
10 XVIII | ordinariusa nyakába.~– Most már igazán látom, hogy te vagy az én
11 XIX | az asszony.~– Megmondom igazán. Kegyelmed, nénémasszony,
12 XIX | beszélt?~– Hát megmondjam igazán? Hát akkor megnyugszol aztán? –
13 XIX | sűrű siska közül a partra, igazán olyan volt, mint egy hamis
14 XX | nekem mindig igazat mondj.~– Igazán szeretnéd? No, hát mondok
15 XX | feleségül akar venni.~– Igazán azt írta! – kiálta fel Manó,
16 XX | elalszol, mint a macska.~Manó igazán visszahőkölt.~– No, most
17 XX | lenni!~A leány most már igazán megijedt. Elállta az útját
18 XX | is ma laktam jól először igazán – vallá meg Manó.~– Neked
19 XX | szeretné kitágítani. Most már igazán éhes kezdett rá lenni.~(–
20 XXI | megcsendült bele a füle. Igazán meg volt vele elégedve.~
21 XXI | aztán kikísérte az ajtóig.~– Igazán gyönyörű virágok vannak
22 XXII | van egy emberem, akit én igazán úgy hívok, hogy „öcsém”.
23 XXII | téged a falhoz, hahaha! Igazán nevethetek rajta. Annyit
24 XXIII | szorul.~De már ez mégis igazán nagy figyelmetesség attól
25 XXIII | ezzel a bartwisch-sel.~– Igazán azt mondtad?~– Mondtam hát!
26 XXIII | csókolta az asszonyát.~– Igazán azt tetted?~– Azt én! De
27 XXIV | hártyán rajta az írás.~Ez már igazán magasabb ihlet! Ebben a
28 XXIV | csodálkoztak még csak el igazán. Egy palack vizet Horkáznak?
29 XXV | ott marasztá. De most már igazán csak a talált kincsek ügyének
30 XXV | Thonuzóba koponyája!~Már erre igazán méltó volt a válasz.~– Megkaphatja
31 XXV | kérlek, hogy eredj el most igazán egy hétre medvevadászni.~
32 XXVI | kancsókat, azt kérdezi igazán arany ez? Decebál már a
33 XXVI | csak Erdélyben ismernek igazán; hogy az még az ő szerelemféltő
34 XXVII | alvók fölébredének, mintha igazán kapu, város kiáltana, s
35 XXVIII| vele szemben a kesztyűt. Ez igazán egyenrangú ellenfél volt,
36 XXIX | valahol, úgy itt lehetett igazán folytatni az ellenségeskedést.~
37 XXIX | kár, hogy elolvadt.~Őrá igazán nagy szükség volt itten.~
38 XXIX | mulatóhelyekkel.~Itt azután igazán volt díszes társaság, finom
39 XXXI | hűségesen megmondod.~– Megmondom igazán.~– Becsületszavadat rá.~–
40 XXXIII| belőle tenni. Mondd meg igazán, ugyebár az a te pythonissa
41 XXXIV | hercegasszonyba? Hán? Valld meg igazán? Senki sincs még?~Azzal
42 XXXIV | követ el: hiszen ha őt most igazán az Illés, Dániel és János
43 XXXIV | annak nincsen ára.~Manó igazán nagyon megörült neki, hogy
44 XXXIV | asztalánál elnökölhetett. Igazán szerencse. Ott van aztán
45 XXXIV | reverenda jelenlétében. Ilyet igazán csak részeg fővel mondhat
46 XXXIV | Ez megelőzte a szavait.~– Igazán megmondom, hogy mind e mai
47 XXXIV | legyen feledve minden.~– Igazán! – rebegé az öreg, s félve
48 XXXIV | kezét, s visszatartá.~– Hát igazán megbocsát nekem, Emmácskám?~–
49 XXXV | kálvinista nagy iskolát, amelyről igazán elmondhatni, hogy századokon
50 XXXVII| elhiszem, hogy az a csodahölgy igazán clairvoyante volt; mert
51 XL | ijedségtől – rebegé Manó, s igazán reszketett. – Micsoda veszélyben
52 XL | tűznél, s elkezdett mesélni. Igazán mese volt. Mi lesz egyszer
53 XLII | aztán hazajött a fiskális, igazán meg volt lepetve tőle, volt
|