Fezejet
1 I | ősi helyét elhagyja, és tovább költözzék egy határral,
2 II | Adalbert gróf nem állhatta tovább a dicsőséget, közberivallt
3 III | úr őméltósága? – kérdezé tovább a hintójából leszállt hatalmas
4 IV | csavarja az orrát az úrfinak; tovább bokázik.~De végre megérkezik
5 VI | rideg cinizmus.~– Hogy van tovább, Belizár? kurjongatott a
6 VI | De már ezt nem tűröm tovább! – kiálta felpeckelődve
7 VII | tudhatta meg, mi történt tovább. De hisz az is elég arra,
8 IX | teremtett léleknek sem adja tovább …~– Becsületem szentségére
9 IX | farkasok, meg a hollók…~Tovább nem bírta mondani a keserves
10 X | kizöldüljön, hogy el ne áruljon. Tovább ások. A jelek, a tanúk vezetnek,
11 X | cserébe.~– Most menjünk tovább kutatásainkban – folytatá
12 XII | szónoklat csapásai alatt.~És így tovább!~Ezzel szemben azonban Ponthay
13 XIII | korelában.~Mántay úr még tovább tapogatózott.~– Hát aztán
14 XIII | keze ügyébe rakni. Majd meg tovább kérdezősködött tőle.~– Mennyi
15 XVI | Amint a mérges haruspex tovább csörtetett a bokrokon keresztül,
16 XVI | gyermek magára maradhatott, tovább főzni az általános megszökés
17 XVIII | Febris amantium. Ismerjük. Tovább.~– Másnap aztán alig vártam,
18 XIX | Onnan aztán elutasították tovább, hogy merre menjen, ha közelebb
19 XIX | mengyikásának.~S úgy bandukolt tovább a Thonuzóba ivadék; az egyik
20 XIX | kiabálnak a suhancok, hanem ment tovább az úton.~Egy nagy pofók,
21 XIX | itt van az iszákja, vigye tovább, én majd találok a nagyerdőn
22 XIX | néznek egymásra, s mennek tovább.~Késő este lett, mire ahhoz
23 XX | nyelvét hirtelen, s nem mondta tovább.~– Micsoda „ugye?” – szólt
24 XXI | fogja mondani, hogy eredj tovább. Akkor majd azt is megtudod,
25 XXI | kovártélyba!”. Hanem hát menjünk tovább, drága az idő! Erre a följelentésre
26 XXII | kapott. No, hát ne szurkoljon tovább, kirántom a sárból. Azért
27 XXII | volt, csakhogy nem tartott tovább, mint feszesen egy esztendeig,
28 XXV | hát én nem tartóztatom tovább! Referálhat a fiscusnak.
29 XXV | És most semmi dolgunk itt tovább, pecsételjük le újra a ládákat
30 XXV | Londonból? Nem voltam én tovább, mint Bikszádon, mit kerestem
31 XXVI | most már aztán nem lehetett tovább menni, amíg az istrángot
32 XXVII | semmiképpen nem tudtam tovább menni: „azonképpen, mindenképpen,
33 XXVII | nem lehetett a diskurzust tovább folytatni a templomban,
34 XXVII | ördögöket!~S ez így folyt tovább. Horkázi a hatalmába kerített
35 XXVII | A hintó azalatt gördült tovább a rögös úton négy pej paripával.
36 XXVII | erőködjen…~S magyarázta tovább a puszták virtusait, áttérve
37 XXXI | örökségemet! – De hallgasd csak tovább. Amint a káplántól eljöttem,
38 XXXII | udvarnál is – (de csitt! ne tovább). Elég az hozzá, hogy ez
39 XXXIV | kadétokat? – kérdezősködék tovább az esperes úr.~– Rendes
40 XXXIV | juj! Ezt nem hallgathatom tovább. Hisz a lelkem kárhozik
41 XXXIV | vizet ihatik azon.~Manó is tovább akart menni, csak helyre
42 XXXV | Megszöktél. Jól tetted. – Halljuk tovább.~– Felkerestem azt a kálvinista
43 XXXV | megkezdett tövises úton tovább menni magam erejéből. Elmentem
44 XXXVI | locsogjak, s hogy mégis tovább beszéltem, hát felképelt.~–
45 XXXVII | nyugalomban; ne törd magadat tovább a világgal való küszködésben;
46 XXXVIII| céget Londonban? – kérdezé tovább.~– Nem ismerem – szólt stracchinót
47 XXXIX | A bőszült vihar vágtat tovább, felseperve a mezőről a
48 XXXIX | felhői; de azért a ragyogó ég tovább fénylett. Az átfutó szél
49 XLI | mocsárlápok között nyugton folyhat tovább. Nekünk szárazföldi lakóknak
50 XLII | csapás volt! Nem törődött ő tovább az egész tanácskozmánnyal,
51 XLII | törvényesség kérdésében, s tovább is viselte a Tanussy nevet,
|