Fezejet

 1 V      |         mond neki, hogy: „Ami jó és drága”.~– Aki jó cimbora, velem
 2 V      |   bekövetkezik.~– Ne vesztegessük a drága időt hiába! – szól Bakala
 3 V      |            gondolod. Mert hát az én drága öcsémuram különb legény
 4 VI     |          annyira ittas, hogy a maga drága „én”-jéről megfeledkezzék.
 5 VI     |          eleget is talált bevenni a drága borokból, amiket őexcellenciája
 6 VII    |          Hát csak összejött azzal a drága madárral megint? – ismétli
 7 IX     |          Hát ez micsoda, he?~– Hüh, drága nagysám! – szólt Bakala
 8 IX     |        kösöntyűt, vaddisznót, őzet, drága csemegéket küldött a konyhára.
 9 X      |          kézre fogva csókolta meg a drága ereklyét. Ha a házát kérték
10 X      |     megoldására; csakhogy az nagyon drága. S ámbátor Decebál az éjjel
11 X      |            megvennem okvetlenül egy drága ereklyét, amit más kézre
12 XI     |        látni.~– Mit szeretne látni, drága Emmácskám?~– Szeretnék én
13 XIII   |            hát hol tanultad te ezt, drága kincsem?~Emma a filagóriára
14 XIV    |          elbúsult léleknek a múltak drága emlékeibe, megzavarta valami
15 XVII   |        vadásztársaság.~– Dejsz azok drága szalonkák voltak! – magyarázá
16 XIX    | színehagyott öltöny fedi, de valaha drága lehetett annak a kelméje.
17 XIX    |             a mécsest.~Volt ott sok drága jó: darab sajt, szalonna,
18 XX     |        szerint. Ami meg is történt. Drága gyermekkor, amidőn még a
19 XXI    |            a fiúnak egy csókot.~Óh, drága, elveszthetetlen kincs!
20 XXI    |          nekem erre a bal pofámra a drága szép tenyerével, egy izmos,
21 XXI    |           Hanem hát menjünk tovább, drága az idő! Erre a följelentésre
22 XXII   |      ítéljék el konok makacsságból.~Drága dolgok kerültek napfényre
23 XXII   |              amikor ez készült, még drága lehetett a papiros, mert
24 XXIII  |    érdeklődik az ifjasszony azért a drága madárért!~Ebből aztán egy
25 XXIV   |      megvetett ellenség által. Ez a drága okmány nem az énáltalam
26 XXIV   |         alak koponyája által őrzött drága okirat. Szórul szóra ugyanaz,
27 XXIV   |   markolatára volt nyugtatva:~– Óh, drága ősapám!~Ez ünnepélyes pillanatnak
28 XXVI   |         készül, mit vesztegeti az a drága ifjúságát prédikátori és
29 XXVI   |             gros de Naples ruhában, drága bajadérral a nyaka körül,
30 XXVI   |             rendbe volt rakva a sok drága jó pogácsa, diós kalács,
31 XXVII  |            a lábán viselt; hanem az drága csizma: volt, oda volt rejtve
32 XXVII  |      szórnak lóhátrul, az nem olyan drága pénz, mint az ő krajcárjai!~
33 XXVII  |           állás oszlopát.~– No hát! Drága szép Emmácskám! Szereti-e
34 XXX    |     csorbítatlanul a megfizethetlen drága ereklyék; velük tölthette
35 XXXI   |            ez közönséges halandónak drága mulatság.~Ellenben főurak
36 XXXIV  |       tékozló fiú”. No, nézze csak, drága Emmácskám, micsoda követ
37 XXXIV  |      választja, s a tensúrfit, a mi drága Emmácskánkat fogja kiprédikálni.
38 XXXIV  |       Miklós lova. A bikszádi pedig drága, egy tízesért adják a görögnél.~
39 XXXV   |         térünk vissza! – S még ez a drága szövetség maga is rongy!
40 XXXVI  |          megszólítja.~– Ugyan, édes drága úrficskám, mit csinál itt?~
41 XXXVIII|      kótyavetyére bocsátani az ősök drága hagyatékát.~Decebál most
42 XL     |          bekötött ujján.~– Hát a te drága kezedet mi lelte, angyalkám?~–
43 XL     |     picspács! – felelt vissza a két drága tenyér jobbról-balról visszafizetve
44 XL     |            párolog a két pohárban a drága jó illatú kávé, mégpedig
45 XLI    |          egyedül tölti meg, s olyan drága ruha lesz rajta, aminek
46 XLII   |           talált nyomdászt, aki azt drága pénzért kinyomassa.~„Hát
47 XLIII  |             marsallbotot. S az ám a drága palota! Kétharmada a föld