Fezejet

 1 XVII  |                             XVII. Don Juan, Elszler Fanfan és
 2 XVII  |    egymást nevezni maguk között.~„Don Juan”: ez Ponthay Szaniszló.
 3 XVII  | szállingózott haza, kivéve az egy Don Juant, őt sohasem hagyja
 4 XVII  |          tudomány! – nevetett fel Don Juan, végigvetve magát vadászcsizmájával
 5 XVII  |         erre trallalázni kezdett, Don Juan pedig egy francia proverbe-et
 6 XVII  |      éppen semmije sem marad. – A Don Juan már sokkal okosabban
 7 XVII  |     ellene bizonyít.~A második, a Don Juan, határozottan nem szép,
 8 XVII  |          a fókáéhoz. – És ő mégis Don Juan, a hódító, az ellenállhatatlan.
 9 XVII  |        Azért orákulum előtte az ő Don Juan bátyja.~Most még egy
10 XVII  |        beszéddel.~Mikor Albino és Don Juan kezet szorítanak, az
11 XVII  |           megint bajuszt viselsz?~Don Juan negédesen tiltakozik:~–
12 XVII  |            Akkor vetődik oda a mi Don Juan bátyánk. Meghallja
13 XVII  |     köszörületlen gyémántot. A mi Don Juanunk mindvégig remekül
14 XVII  |         esik a pokolbeli csábnak.~Don Juan nevetve himbálta magát
15 XVII  |        gonoszság még tán az igazi Don Juannak sem jutott eszébe.~
16 XVII  |         az úrfinak, úgy megijedt. Don Juan pedig folytatá a tapasztalatai
17 XVIII |           fel a nagy kacagás után Don Juan.~– Ej, nem! Csak a
18 XVIII |         az ifjoncot egy karszékbe Don Juan –, s engedd magadat
19 XVIII |      Prophylacticus cura – mondta Don Juan.~– Inkább sympatheticus –
20 XVIII |          naturae-t! – bizonyozott Don Juan.~– Ezalatt aztán én
21 XVIII |       vérem vagy! – magasztalódék Don Juan. – Mintha csak az én
22 XVIII |      velem.~– Hallod ezt? – szólt Don Juan Fanfanhoz. – Ez azt
23 XVIII |            gyógyvizsgált gondosan Don Juan.~– Valami felfutónak
24 XVIII |        remediumok után – végzé be Don Juan.~– A legifjabb doktor
25 XVIII |          semmit, bajtárs – mondta Don Juan – a tejet nem maga
26 XVIII |         megtöltve? – vágott közbe Don Juan.~– Annyi esze volna
27 XVIII |           talentum! – rnagasztalá Don Juan. – S ennek kell itt
28 XVIII |             rendezé a konzíliumot Don Juan. – Mindjárt megtaláljuk
29 XIX   |  vadmacskáddal – szánakozék rajta Don Juan. – Hiszen nem vadmacska
30 XIX   |            fogadá az Albino.~Csak Don Juan nem állt rá semmi alkura.~–
31 XX    |       megszólított pedig a délceg Don Juan volt. (Csakugyan szavának
32 XX    |      titulája. Beszédem van vele.~Don Juan vette észre, hogy ez
33 XX    |     tisztelhetni! – szólt nevetve Don Juan, s azzal iróniás tiszteletadással
34 XX    |         gróf egész odáig kísérte. Don Juan ott ólálkodott a folyosón,
35 XX    |        nagyon jó ötletnek találta Don Juan, mert maga is nevetett
36 XXVI  |         kalandja volt annak, mint Don Juannak.~Sára asszony tökéletesen
37 XXIX  |      külföldön lakó Ponthaligethy Don Juant képviselte. Ez is
38 XXXII |       tapasztalásdús nagybátyját, Don Juant felkeresni. Megtalálta
39 XXXII |           a tiszti egyenruha, míg Don Juannak a háta most még
40 XXXII |        sakkozó klubba húzva félre Don Juant. – Én egy nagy barátságra
41 XXXII |   szétváltak a nemes rokonlelkek, Don Juan azt mondá magában:~(„
42 XXXII |          egy lion-fejjel.”)~Azzal Don Juan ment fölkeresni a nagybátyját,
43 XXXII |         hírlapolvasó lett belőle. Don Juan leült melléje, ugyanazon
44 XXXVII|       nálam, hanem a bátyámnál, a Don Juannál keresse a leányát!
45 XXXVII|           Hotel Londonba. Az volt Don Juannak a rejteke.~Az bizony
46 XXXVII|         amely árva fejét terheli.~Don Juan csak a kezeivel csapkodta
47 XXXVII|       mendikást! – szörnyűködék a Don Juan.~– Az imfámis áruló! –