Fezejet

 1 I     |       például énrólam pletykázni.~– Óh, afelől legyen nagyságod
 2 I     |        kerül elő, eljár a szájuk.~– Óh, azt ők nagyon sűrűn teszik.
 3 I     |             dobnak ki az ablakon.~– Óh, kérem, hiszen csak egyemeletes
 4 I     |           kastélyomban unatkozni.~– Óh, kérem, nekem legélvezetesebb
 5 III   |         Adalbert a maga embereinek. Óh, volt itt gondoskodva minden
 6 III   |       alásan.~– Talán árestánsok?~– Óh dehogy! Engedelmet kérek
 7 VI    |      engemet tiszteletben tartanak. Óh, mikor ezt a piros-fehér
 8 IX    | fohászkodott, kezeit összecsapva.~– Óh, a pokolra való! Hogy nem
 9 IX    |             még ma nem frustukolt.~(Óh, a pokolra szülött, hisz
10 IX    |             abba a szép dáridóba?~– Óh, biz az még említésre sem
11 IX    |             hétszerváltott ördög.~– Óh, nagysám! Szebb nem lehetett,
12 IX    |         balra vagy balról jobbra?~– Óh, nem. Felyülről lefelé megy
13 X     |           akkor véka alá rejtsem.~– Óh, én sem akarom, hogy az
14 X     |        akarta tenni a tarsolyába.~– Óh, igen! Dehogynem! – monda
15 XIII  |         nádat vágni, utat csinálni. Óh, tudok én mindent. A parasztnak
16 XIII  |       ítéljük el, mi csapatjuk meg. Óh, sokszor látom én az ablakból
17 XIII  |      cigányunk is, aki tud hozzá. – Óh, nekünk nagy erőnk van.
18 XIII  |             ilyen törvényt hozzák!…~Óh, milyen jól hangzik még
19 XV    |             tördelve és óbégatva:~– Óh, azt bizonyosan ott tartották
20 XV    |        tagosztálynak ellenálljon?~– Óh, kérem alássan – szólt ravaszul
21 XVI   |         vagy azért, mert ő szereti?~Óh, ha azzal a bottal, ami
22 XVI   |          szidni a tett elkövetőjét.~Óh, mint szeretett volna visszaszületni
23 XVII  |            múlt saison alatt Szani, óh, már Velencében hallottam,
24 XIX   |             nyújtsd ide a korsót.~– Óh, persze! Azt gondolod, hogy
25 XX    |        szoktál hazudni?~– Nem én!~– Óh, te oktondi. Hisz akkor
26 XX    |              hát kidobnak az ajtón. Óh, te bagó! Látod, engem a
27 XX    |       maradj itten; én sem fekszem. Óh, én sokszor egész éjjel
28 XX    |          nem láttad őtet haragudni. Óh, az valami kínzó látvány.
29 XXI   |          adott a fiúnak egy csókot.~Óh, drága, elveszthetetlen
30 XXIV  |       markolatára volt nyugtatva:~– Óh, drága ősapám!~Ez ünnepélyes
31 XXV   |             a tekintetes asszony?~– Óh, amióta férjnél vagyok,
32 XXVII |              dicséretet”.~„Ordítsd, óh, oroszlán, az erdők ligetes~
33 XXXIII|       tetszik neked ez a komédia?~– Óh, nagyon. Ne hidd, hogy én
34 XXXIII|           szerezte falat kenyérben. Óh, ha tudnád, hogy milyen
35 XXXIII|         szederindás nádkunyhóval?~– Óh, azért ne félj! A kunyhó
36 XXXIV |          érzületeddel ellenkezik.~– Óh, azért ne képzeld ám, édes
37 XXXIV |         urunkat valami nagy pocsba. Óh, mert hiszen olyan jó ember,
38 XXXIV |           hogy más nép ne hallja:~– Óh, kedves jó anyám: szép vagy
39 XXXIV |    enyhíteni és nem súlyosbítani.~– Óh, kérem alássan – szólt féloldalra
40 XXXIV |             szótagot jól megnyomva, óh, tudom én, beszéltem én
41 XXXVII|          Juannál keresse a leányát! Óh, én bolond! Még őrá bíztam
42 XLI   |           ne kövess el énmiattam.~– Óh, nem! A parádé előtt nem,
43 XLI   |            aki a meghívókat írta.~– Óh, nem! Nem az! Szándékosan
44 XLIV  |            csókolást, a zokogást:~– Óh, kedves szép Emmácskám,
45 XLIV  |              és nagyot sikoltott:~– Óh, kedves kisfiam! – s azzal