Fezejet
1 I | hogy gyönyörű egy pagony ez itten? Hinné azt királyi tanácsos
2 I | most ebben a vityillóban itten.~– Ah! A pikáns szép Sáromberkyné?~–
3 II | nekem pedig ne köpködjön itten frázisokat meg muslicákat,
4 IV | hogy ma nagy vendégség lesz itten. Csunyi Laci el nem marad
5 VI | Excellenciád csak maradjon itten. Én lemegyek magam személyében
6 IX | nézzen!~– Hát ez micsoda itten! – kiálta Sára asszony indulatkitöréssel,
7 X | borostyánkő bálvány. Látja? Ez itten a feje. Ezek itt az összefont
8 XIII | is mesél? Mit keres maga itten?~– Ezt a dombot keresem
9 XIII | Ezt a dombot keresem itten, Emmácskám.~– Ahán! Maga
10 XIII | Emmácskám. Nekem ez a halom itten a „trigonometriai punctum!”~–
11 XIII | szegény Jancsinak nem lesz itten maradása.~Mántay Móric nem
12 XV | gyülekezet nem egyhamar kerül itten össze. Azt pedig a legtermészetesebbnek
13 XVI | Különben sem maradnék én itten, ha tejben, vajban fürösztenének
14 XVII | Micsoda beszédeket kell itten hallani! Az ő szűz füleinek.
15 XIX | olyankor még nincsenek itten – a vadászok.~Manó furcsa
16 XIX | kímélet-évad, mint ez a nagyszemű itten?~– No, hát ha nem félsz
17 XIX | bámult. Kevély emberek laknak itten.~– Visszaviszed mindjárt,
18 XX | rablási vágyból? Van is itten mit elrabolni!~Valaki kopogtatott
19 XX | támaszkodva.~– Láttad ezt a heccet itten? – kérdé a fiú.~– Hogyne
20 XX | hátha téged talált volna itten!~– Sajnáltál volna? Szegény
21 XX | akarsz lefekünni, maradj itten; én sem fekszem. Óh, én
22 XX | Styx-szigeti gunyhóhoz. Ezek itten reggelire kávét isznak,
23 XX | vissza, hogy meg ne lássanak itten. Az a fekete bajuszú gróf
24 XX | erre a helyre, nem találod itten sem ezt a házat, sem a négy
25 XXI | Sokat szenvedtünk mi itten – mondá Manónak –, de azért
26 XXII | tömlöcöm. Mi kereseted van itten?~– No, no no, kedves barátocskám.
27 XXII | barátocskám. Hát mit keresek én itten? Én vagyok a főfiskális,
28 XXIII| hát mit akarsz te azokkal itten?~– Hát viselni akarom, lelkecském,
29 XXIII| protestálok! Mit keresnek itten? Nem vagyunk mink tolvajok,
30 XXIV | Hogy ők már egyszer voltak itten valami hat esztendővel ezelőtt,
31 XXIV | száz meg száz év óta hever itten?~Világraszóló kincsek ezek!~
32 XXVI | a levágott haját hagyta itten. Azt mindennap újra fésülheti,
33 XXVI | Ne diktáljon maga most itten zsoltárokat, hanem tegye,
34 XXVII| beszédet.~– Hát maga mit keres itten?~– Hát biz én, Emmácskám,
35 XXVII| hát akkor maradjon kee itten, oszt vigyázzon rá, hogy
36 XXIX | igazán nagy szükség volt itten.~Sára asszony volt legjobban
37 XXXI | sárgaságba esni. Hanem más van itten. Hirtelen azt a kérdést
38 XXXIV| leszek.~Úgysem jutott volna itten szóhoz. Sára asszony egyre
39 XXXIV| de egészen más világ van itten, mint hajdanában volt! Amióta
40 XXXIV| észrevette, hogy találkozik itten háládatos publikum is. A
41 XXXIV| hogy jövőre is, amikor itten lesz dolguk, tiszteljék
42 XXXIV| Csodálom, hogy ő most nincsen itten.~A tűzhalmi rektor tudott
43 XXXIX| az embernek. – Hanem ez itten abszurdum. Tejért tíz mértföldnyire
44 XLI | az égen. Eredj hát, hagyj itten! De én is fogadom a lelkemre,
|